Sapientia-KPI Belső Kutatási Program 2005-2006

Sapientia-KPI Belső Kutatási Program 2005-2006

Partiumi Keresztény Egyetem Társadalomtudományi Kutatócsoportja

Kutatásvezető: Dr. Szilágyi Györgyi

A kutatócsoport tagjai: Dr. Kovács Béla, Szűcs István, Dr. Flóra Gábor, Ary Gyula,

Szolár Éva, Tőkés Eszter, Győrbiró András

KUTATÁSI ZÁRÓTANULMÁNY

BIHAR MEGYE SZÓRVÁNYMAGYARSÁGÁNAK

GAZDASÁGI-TÁRSADALMI JELLEMZŐI.

A GAZDASÁGFEJLESZTÉS, MINT A MEGMARADÁST ELŐSEGÍTŐ TÉNYEZŐ

CARACTERISTICI ECONOMICO-SOCIALE

ALE DIASPOREI MAGHIARE DIN JUDEŢUL BIHOR.

DEZVOLTAREA ECONOMICĂ – FACTOR DE PĂSTRARE A IDENTITĂŢII

ECONOMIC AND SOCIAL CHARACTERISTICS

OF THE HUNGARIAN DIASPORA IN BIHOR COUNTY.

ECONOMIC DEVELOPMENT AS FACTOR OF IDENTITY PRESERVATION

2006

TARTALOMJEGYZÉK

I. ELŐZMÉNYEK. A KUTATÁS CÉLKITŰZÉSEI ÉS MÓDSZEREI 5

1.1 A kutatás tudományos háttere, előzményei 5

1.2.A kutatás célja 6

1.3 A kutatás módszertana 6

II. BIHAR MEGYEI HELYZETKÉP 9

2.1.Általános jellemzők 9

2.2. A gazdaság alakulása az átmeneti időszakban 12

2.3. Népesség és munkaerő-gazdálkodás 17

III. A BIHAR MEGYEI MAGYAR LAKOSSÁG FŐ GAZDASÁGI-TÁRSADALMI JELLEMZŐI 25

3.1 Társadalomtörténeti előzmények 25

3.2 A népesség alakulása 27

3.3. Iskolázottság, oktatás 30

3.4. Munkaerő gazdálkodás 31

IV. A BELÉNYESI MEDENCE MINT KISTÉRSÉG 35

4.1. A kistérségi elemzés szempontjai 35

4.2. Földrajzi, természeti és történelmi háttér 38

4.3. Népesség, népmozalom 42

4.4. Gazdálkodás, szociális helyzet 50

4.5.Humán erőforrások, oktatási struktúrák 58

4.6. A megmaradás esélyei egy Belényesi medencei magyar kistelepülésen. Gyanta esete 64

V. A KISTÉRSÉGFEJLESZTÉS ESÉLYEI 69

5.1. Erőforrások és akadályok 69

5.2. Térségfejlesztési javaslatok 74

5.3. Záró gondolatok 77

KÖNYVÉSZET 79

CUPRINS

I. PREMISELE, OBIECTIVELE ŞI METODELE CERCETĂRII 5

1.1 Premise 5

1.2.Obiective 6

1.3 Metodologia 6

II. JUDEŢUL BIHOR 9

2.1.Caracteristici generale 9

2.2. Economia în perioada de tranziţie 12

2.3. Populaţia şi forţa de muncă 17

III. POPULAŢIA MAGHIARĂ DIN JUD. BIHOR: CARACTERISTICI ECONOMICO-SOCIALE 25

3.1 Premise socio-istorice 25

3.2 Evoluţia populaţiei 27

3.3. Şcolarizare, învăţământ 30

3.4. Forţa de muncă 31

IV. BAZINUL BEIUŞULUI CA MICROREGIUNE 35

4.1. Metodologia analizei micro-regionale 35

4.2. Trăsături geografice, naturale, evoluţia istorică 38

4.3. Structuri şi procese demografice 42

4.4. Situaţia economică şi socială 50

4.5. Resurse umane, educaţia 58

4.6. Şansele perpetuării într-o mică localitate din zona Beiuş. Cazul satului Ginta 64

V. ŞANSELE DEZVOLTĂRII ÎN BAZINUL BEIUŞULUI 69

5.1. Resurse şi obstacole 69

5.2. Propuneri penru dezvoltarea microregiunii 74

5.3. Încheiere 77

BIBLIOGRAFIE 79

CONTENT

I. BACKGROUND, OBJECTIVES AND METHODS OF RESEARCH 5

1.1 Background 5

1.2.Objectives 6

1.3 Methods 6

II. BIHOR COUNTY 9

2.1.General description 9

2.2. Economy during the transition period 12

2.3. Population and labour force 17

III. ECONOMIC AND SOCIAL CARACTERISTICS OF HUNGARIAN POPULATION

IN BIHOR COUNTY 25

3.1 Historical background 25

3.2 Demographic trends 27

3.3. Education 30

3.4. Human resources 31

IV. THE BASIN OF BEIUS AS A MICRO-REGION 35

4.1. Methodology of micro-regional analysis 35

4.2. Trăsături geografice, naturale, evoluţia istorică 38

4.3. Demographic structures and trends 42

4.4. Economic and social situation 50

4.5. Human resources, education 58

4.6. Chances of regaining conomic and demographic stabilitz in a small village

belonging to the Basin of beius. The Case of Ginta 64

V. DEVELOPMENT OPPORTUNITIES N THE BASIN OF BEIUS 69

5.1. Resources and obstacles 69

5.2. Proposals aimed at the development of the micro-region 74

5.3. Final remarks 77

BIBLIOGRAPHY 79

I. ELŐZMÉNYEK. A KUTATÁS CÉLKITŰZÉSEI ÉS MÓDSZEREI

1.1 A kutatás tudományos háttere, előzményei

A közösségek létének és fejlődésének elősegítéséhez szükséges társadalmi keretnek biztosítania kell mindazokat a feltételeket, amelyek a közösség tagjait a társadalom és a politikai élet teljes értékű részvevőjévé teszik. E folyamat szükségszerű kiindulópontja, alapköve a nemzeti, vallási, kulturális önazonosság érvényesítéséhez való jog és tényleges lehetőség megteremtése. Létfontosságú tehát, hogy a közösségek önmegtartásának, gazdasági megerősödésének, méltányos politikai részvételének keretei kialakuljanak, mind törvényes-jogi értelemben, mind pedig a közösségi tudatban, a hatékony önszerveződés, önmegvalósítás szintjén.

Korántsem lehet közömbös számunkra, hogy a munkahelyen, a családi környezetben, a lakóközösségben, a falvakban és városokban milyen kollektív képzetek, értékek, jövőképek motiválják az emberek cselekedeteit, viszonyulásmódjukat, hiszen éppen ez a társadalmi életnek az a szintje, ahol azonosíthatjuk a felszínen megnyilvánuló gazdasági és politikai jelenségek gyökereit. Ebből ered a helyi közösségek tudományos igényű feltérképezésének fontossága, a sajátos értékekre, törekvésekre épülő gazdaság-és életminőség-fejlesztési stratégiák kidolgozásában.

Bihar megye, mint a nyugati határ közelében lévő régió az ország kedvezőbb helyzetű térségei közé tartozik. A határ-mentiségből fakadó előnyök mellett a romániai viszonylatban fejlett infrastruktúra és a képzett munkaerő jelentős vonzóerőt jelentett és jelent a hazai valamint a külföldi befektetők számára. Nem elhanyagolható tény, hogy a megyében a privatizációs folyamat gyakorlatilag befejeződött, hiszen például az ipari termelés 86 százalékát, a mezőgazdasági termelés 99 százalékát valamint a kereskedelem és a szolgáltatások áruforgalmának 97 százalékát a magánszektor biztosítja. A megyében nincsenek eladósodott állami „mamutvállalatok” amelyek gazdaság-visszahúzó szerepük mellett sok esetben szociális gondokat is okoznak.

Bár az említett tényezők és folyamatok kétségtelenül pozitív hatással vannak a megye jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzetére és perspektíváira, a bennük rejlő lehetőségek optimális hasznosításának feltételei még csak részben vannak jelen. Az egyik legfontosabb ilyen feltétele a dinamikus gazdasági fejlődésnek a működő tőke, amelynek hatékony érvénysülését még nagymértékben akadályozzák az örökölt gazdasági és társadalmi viszonyok. A termelőeszközök elavultsága, a termelés központi irányítása és a magánkezdeményezés elfojtása többek között alacsony versenyképességet és termelékenységet eredményezett, a gazdaságtalan termelés pedig, lehetetlenné tette a belföldi tőke nagyobb mértékű felhalmozásának és fejlődésének lehetőségét. Tudvalevő, hogy megyei viszonylatban is számos termelő kapacitás infrastrukturális ipari és mezőgazdasági létesítmény nem termel, vagy jelentéktelen a kihasználtsága.

Megyei szinten jelenleg 2388 külföldi tőkével rendelkező gazdasági társaság működik 108,8 millió dollár törzstőkével, amely egy bihari lakosra 181 dollárt jelent. Mindez országos összehasonlításban jelentős, de a szükségletekhez és a lehetőségekhez viszonyítva elégtelen. Alapvető szükségszerűség tehát elsősorban a külföldi beruházások ösztönzése, mint a gyors gazdasági növekedés megteremtésének alapja.

A külföldi működő tőke javarészt nemcsak a termelés technikai felszereltségének a javítását és a munkaszervezés tökéletesítését, tehát a termelékenység jelentős növekedését jelenti, hanem mindenekelőtt a humán erőforrások megfelelő hasznosítását is. Ez elsősorban a gazdasági szükségleteknek megfelelő képzettségi szint és struktúra létrehozását, a munkához való kollektív és egyéni hozzáállás optimális motivációs hátterének kialakítását feltételezi. A gazdasági struktúrák átalakítása miatt számtalan egyetemet, főiskolát végzett vagy középvégzettségű szakember dolgozik jelenleg képzettségüknek nem megfelelő munkakörben. Mindez viszont egy pontosan meghatározható és felhasználható munkaerő-tartalékot jelent.

A befektetések ösztönzése a kihasználható infrastrukturális lehetőségek, valamint a szabad vagy felhasználható - főleg felső és középvégzettségű – munkaerő hasznosítása révén, szükségessé teszi a minél pontosabb helyzetfelmérést és elemzést. A 2002-es népszámlálás eredményei – a rendelkezésre álló egyéb statisztikai és empirikus kutatásból származó adatbázissal kiegészítve - rendkívül kedvező lehetőséget biztosítanak e munka elvégzésére.

1.2.A kutatás célja

A kutatás általános célja Bihar megye középtávú gazdasági-társadalmi fejlődési lehetőségeinek felvázolása. Kutatásunk a legutóbbi népszámlálási eredmények, és más statisztikai valamint empirikus kutatási adatok alapján elemzi a megye infrastrukturális és humán erőforrás - potenciálját, felmérve a rendelkezésre álló tartalékokat, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a pontos és árnyalt helyzetismeretre épülő fejlesztési alternatívák megalapozását. E vonatkozásban tanulmányunk főleg a regionális fejlődési perspektívákat alapvetően meghatározó tényezőkre van tekintettel:

1. A Bihar megyei kistérségek fejlesztésének lehetőségei és módozatai.

2. A fejlesztések demográfiai, gazdasági és társadalmi (szociális) kihatásai

A kutatás során különös figyelmet szentelünk a Bihar megyei tömbmagyarság és szórványmagyarság által lakott kistérségek és települések helyzetének. Ennek során igyekszünk feltárni e térségek gazdasági növekedésének lehetőségeit, megfogalmazni a megmaradást elősegítő fejlesztési alternatívákat.

A kutatás eredményei a középtávú fejlesztési lehetőségek körvonalazása révén főleg gyakorlatias, gazdasági-társadalmi célokat szolgálnak, segítségül kívánunk lenni a helyhatóságok, befektetők, döntéshozók számára. Különösképpen a jövendő beruházások hasznosságának, hatékonyságának tekintetében igyekszünk támpontokat nyújtani, ajánlásokat fogalmazunk meg a befektetések ágazati orientációja és területi megoszlása tekintetében. Ugyanakkor tanulmányunk javaslatokat fogalmaz meg az optimálisnak mutatkozó képzési struktúrák kialakításához és a humán erőforrások régiószintű minél hatékonyabb hasznosítása érdekében is.

Kutatási programunk megvalósítását négy szakaszban terveztük:

2003 március1-szeptember 30: A tőkebeáramlás fokozásának és a humán erőforrások optimális hasznosításának lehetőségei Bihar megyében (már megvalósult)

2003 november1- 2004 szeptember30: A Bihar megyei gazdaságilag elmaradott kistérségek fejlesztésének lehetőségei és módozatai. A fejlesztések demográfiai, gazdasági és társadalmi (szociális) kihatásai (már megvalósult)

2004 október 1 – 2005 július 30 A Bihar megyei tömbmagyarság kistérségeinek helyzete. A gazdasági növekedés lehetőségei és távlati jellemzői

2005 október1- 2006 július30: Bihar megye szórványmagyarságának gazdasági-társadalmi jellemzői. A gazdaságfejlesztés, mint a megmaradást elősegítő tényező

Az első három szakasz a terveknek megfelelően lezárásra került. Az általános cél megvalósításának keretében kutatásunk negyedik –befejező - szakaszának célja a Bihar megyei szórványmagyarság által lakott régiók gazdasági-társadalmi helyzetének és fejlődési perspektíváinak bemutatása, elemzése demográfiai, humán-erőforrás és munkaerő-gazdálkodási, gazdasági és társadalmi nézőpontból Legfőbb szempont a szórványmagyarság által lakott kistérségek gazdasági helyzetének bemutatása és gazdaságfejlesztési javaslatok megfogalmazása a települések lehetőségei természeti, munkaerőforrásai és infrastrukturális adottságai alapján.

1.3 A kutatás módszertana

A kutatás fő módszere a megyére vonatkozó statisztikai adatok elemzése. Ennek során számíthattunk a Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság támogatására, amelynek révén hozzáférhettünk a rendelkezésre álló legfrissebb adatbázishoz. A legfontosabb ilyen jellegű, adatforrásként szolgáló dokumentumok:

- a 2002-es népszámlálás eredményei, amelyek sokrétű feldolgozásban nyújtanak összetett képet a megye népesedési, gazdasági, munkaerő-gazdálkodási, oktatási helyzetéről.

- Az Országos Privatizációs Ügynökség adatai megyei és települések szerinti lebontásban

- Statisztikai évkönyvek és füzetek adatai megyei és települések szerinti lebontásban az 1990-2001 közötti időszakra vonatkozóan

- A gazdasági társaságok könyvelési mérlegei, amelyek mikro-szinten tükrözik a lényeges gazdasági folyamatokat

Az adatok feldolgozása alkalmazott matematikai-statisztikai módszerekkel történt.

A számszerű információk elemzése kiegészül a kvalitatív módszerek alkalmazása révén szerzett ismeretekkel. Ennek érdekében interjúkat készítünk az elmaradott kistérségek, valamint a tömbmagyarság és szórványmagyarság által lakott települések kulcsszemélyiségeivel (vállalatvezetők, kereskedelmi kamarák vezetői, vállalkozók, potenciális bel- és külföldi befektetők), állami hatóságok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselőivel. Ugyanakkor felhasználjuk az oktatási struktúrákra és munkaerő-piaci helyzetre vonatkozó eddigi tanulmányaink eredményeit.

Tanulmányunk során - az általános jellemzők feltárásán túl, s annak szerves kiegészítéseként a kistérségi alapú megközelítési módot alkalmaztuk. Az adatok feldolgozása nyomán megrajzolt általános helyzetkép felvázolását követően esettanulmányokban tárgyaljuk a humán-erőforrásfejlesztés sajátos - kistérség-specifikus és-vagy adott társadalmi kategóriához, intézményi struktúrához kapcsolódó vonatkozásait. A humánerőforrás-gazdálkodás és fejlesztés optimalizálását célzó javaslataink is főként elemzésünk eme partikulárisabb szintjéhez kötődnek.

II. BIHAR MEGYEI HELYZETKÉP

2.1.Általános jellemzők

Bihar megye az ország északnyugati részén terül el és határos észak-északkeleten Szatmár és Szilágy megyével, keleti irányban Kolozs megyével, dél-délkeleten Arad és Fehér megyével, valamint nyugati részen a Magyar Köztársasággal. Területének nagysága 7544 km², amelyből 4996 km²mezőgazdasági terület, 1995 km²erdő és 593 km²egyéb területek (kertek és beépített területek, út és vasúthálózat, tavak, nádasok stb.)

A domborzat lépcsőzetes: kelet, délkeleti részen a Bihar és Vlegyásza hegyvidéke (a Cucurbata csúccsal), folytatódik a kisebb hegységekkel (Királykő, Plopis,Codru Moma) és dombvidékkel és leereszkedik a megye nyugati részén lévő Tisza síkságra, amely a lépcsőzet legalacsonyabb fokozata. Az éghajlat mérsékelten kontinentális jellegű. Jelentős a hatása a nyugat, észak-nyugati irányból érkező nedvesebb légtömegeknek. A többéves átlaghőmérséklet értéke 6-10,5 °C, az éves csapadék átlagmennyisége 550-1000 mm. A döntő széljárás általában nyugati, északnyugati irányú.

A megye vízhálózatának fontosabb részei a Sebes Kőrös, a Fekete Kőrös és a Berettyó folyók, az Inand és Tamásda helységekre körülhatárolható tavak rendszere – mely halgazdaságra szakosodott – valamint a Lesu-i vízduzzasztó a Jád völgyében. Bihar, valamint Fehér és Kolozs megye területén kialakítottak egy 758 km²területű természeti parkot, amelyből 379 km²Bihar megyében található. Bihar megye több mint 60 természeti ritkasággal, védett értékekkel és egyedülálló barlangrendszerrel rendelkezik. A növényvilág nagyszámú növény és, virág és faállományból áll, amelyből 16 védett növény, a vadvilág a hegy-, domb és síkvidéken élő állatfajokból áll.

A megye altalajának kincsei: bauxit, ércek, lignit, kőolaj és földgáz, hőálló anyag, márvány, kohászatban és cementgyártásra felhasznált mészkő, valamint – és nem utolsó sorban- a termálvíz. A megye környezetének a minősége megfelelő. A levegő szennyezettségének a mértéke nem haladja meg a megengedett határokat. Az 1093 km hosszú, megfigyelt vízhálózatból csak egy 79 km-es szakasz erősen szennyezett. Az erdőállomány csupán 11 százalékát érintette legalább középfokon a környezetszennyezés határa, a lombhullás.

A megye összlakossága –a 2002-es évi népszámlálás adatai alapján 600 246 lakos (stabil lakosság), amelyből 49,7 % városi és 50,3 % a falvakban él. Nemzetiség szempontjából a megye lakosságának mintegy 67,4 %-a román nemzetiségűnek vallja magát, 26,0 % magyar, 5,0 % roma, 1,2% szlovák és 0,4 % más nemzetiségű. Felekezeti megoszlás szerint 358,3 ezer az ortodox vallásúak száma, 108,8 ezer református, 55,5 ezer a római katolikus, 22,3 ezer a baptista és 13,6 ezer a görög katolikus felekezetekhez tartozók száma.

Bihar megye településhálózatát két megyei jogú város (municípium), 7 város és 86 község alkotja. A két municípium: Nagyvárad, a megyeszékhely, 206 614 lakossal és Nagyszalonta 18 074 lakossal. A hét város lakónépessége a 2002-es népszámláláson a következő: Élesd 10415 lakossal, Belényes 10996, Érmihályfalva 10324, Diófás (Nucet) 2399, Margitta 17291, Stei 8637 és Vaskó 2854 lakossal. A községek közül nagyobb jelentőséggel bírnak, mind lakónépesség tekintetében, mind gazdasági szempontból: Székelyhíd, Bihardiószeg, Bevátka, Cséffa, Pappfalva (Popesti), Mezőtelegd és Tenke. Ugyanakkor van a megyében 10 olyan 2000 lélekszám alatti kisközség, amelyek teljes megszűnés és elnéptelenedés felé haladó lakossága szinte kizárólag időskorú; gazdasági potenciálja nincs vagy jelentéktelen.

Bihar megye gazdasága ipari-agrár jellegű; a természeti adottságoknak, területi elhelyezkedésének valamint az ipar fejlettségének megfelelően, a megye gazdasági élete 3 alappilléren nyugszik: ezek az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem. A megye iparának a legfőbb ágazatai, mondhatni a hagyományos ágazatok: a könnyűipar (ruházat, bőripar és lábbeli, textília) az élelmiszeripar (üdítőital-gyártás, ásványvíz, cukor, szeszesital, édesipari termékek), vegyipar, kőolaj-feldolgozás, építőanyag-ipar, bútoripar valamint a gépgyártás (szerszámgép, mezőgazdasági gépek és eszközök, autóalkatrész-gyártás, villamossági berendezések). A bányászat tulajdonképpen az altalaj kincseinek a kiaknázását jelenti: kőolaj és gázkitermelés, szénbányászat, agyag valamint építészeti anyagok kitermelése stb.

A megye mezőgazdaságában egyaránt fontos a növénytermesztés és az állattenyésztés. A növénytermesztés legfontosabb termékei a gabonafélék (búza, árpa, kukorica), a napraforgó, a cukorrépa, a burgonya, a zöldségfélék, a takarmánynövények valamint a gyümölcstermesztés. Az állattenyésztés főbb fajtái a szarvasmarha, sertés, juh és a baromfi. A mezőgazdaság e két ágazata egyenlő arányban szerepel a megyei mezőgazdasági össztermelés struktúrájában.

A megye gazdasági életében fontos szerepet játszik a kereskedelem (a kis- és nagykereskedelem, valamint a közúti jármű- és üzemanyag kereskedelem). A nagykereskedelmet valamint a jelentős külkereskedelmet nagymértékben segíti a megye földrajzi helyzete, a nyugati határ közelsége. A megye és elsősorban Nagyvárad egész gazdasági fejlődésében meghatározó szerepet játszott két évszázad folyamán a földrajzi fekvése; Nagyvárad jelentős kereskedelmi csomópont volt már a XVIII. és XIX. század folyamán.

Az építőipar tevékenysége elsősorban ipari és kereskedelmi valamint szolgáltató építmények kivitelezésére korlátozódik. A lakásépítés, valamint a szociális, művelődési és oktatási beruházások részaránya elég csekély a pénzforrások hiányából eredően.

Az idegenforgalom a megyei gazdaság fontos ágazata. Az idegenforgalmi egységek kereskedelmi szálláshelyeinek a száma jelenleg 10442, amelyből 7802 a szállodai szobák férőhelyeinek száma. A kereskedelmi szálláshelyek jelentős része Püspökfürdőn található és az ottani termálvíz hasznosítására épül. A jelentős szálláshelyi kapacitások ellenére a turizmussal járó lehetőségek távolról sincsenek kihasználva, a szálláshelyek kihasználási foka alig haladja meg a 40 százalékot. A 2001-es év folyamán a szálláshelyek 1,2 millió vendégéjszakát regisztráltak, amelyből csak 92 ezer a külföldi turizmus részaránya.

A 2002-es lakás- és népszámlálás adatai szerint a megye lakásállománya 231 791, amelyből 126,4 ezer lakás rendelkezik folyóvízzel, valamint 119,1 ezer fürdőszobával. 2001 végén kommunális ellátottság szempontjából 143 helység rendelkezett folyóvízhálózattal, 25 csatornahálózattal, valamint 10 helység vezetékes gáz ellátással.

Az egészségügyi ellátást biztosító hálózat a következő: 17 kórház 5609 ággyal, 569 rendelő (beleértve a családi orvosokat is), 13 szakrendelő intézet és 199 gyógyszertár. Az egészségügyben dolgozó szakszemélyzet: 1621 orvos, 304 fogorvos, valamint 3523 egészségügyi középkáder.

A 2001 – 2002-es tanévben az oktatást 1005 egység biztosította, amelyből 455 óvoda, 497 elemi iskola és gimnázium, 45 középiskola, 4 szakiskola valamint 4 felsőfokú tanintézet 28 fakultással.A beiskolázottak száma 129,9 ezer, amelyből 18,3 ezer óvodás, 88,5 ezer diák és 19,1 ezer egyetemi hallgató.

A megye kulturális életéhez szervesen kötődik a színház, (két tagozattal), az ugyancsak kéttagozatos bábszínház, a filharmónia és a népi zenekar, 16 múzeum, 425 könyvtár ( 4,2 millió kötettel).

Terület szempontjából, Bihar az ország nagykiterjedésű megyéi közé tartozik, hiszen a maga országos 3,2 százalékos arányával a 42 megye közül a hatodik helyet foglalja el. A megye összlakossága viszont az országosnak csak 2,8%-a, és ez a 13-ik helyet jelenti. Az alkalmazottak száma szerinti hely a kilencedik, a kórházi ágyak és az orvosok száma tekintetében a hetedik. A beiskoláztatás tekintetében Bihar megye csak a 13-ik az országban.

Gazdasági fejlettségének megfelelően az előkelő hetedik-nyolcadik helyet foglalja el a megye az aktív vállalkozások és az egy lakosra jutó üzleti forgalom tekintetében, 8-9 százalékot meghaladó részaránya van Bihar megye iparának. Egyes termékek előállításában az országos termeléshez viszonyítva a megye hozzájárulása jelentős, mint például a hűsítő italok (63%), harisnyanadrág (49%), lábbeli (28%), ásványvíz (25%), finomított alkohol (17%), készruha (9%), kitermelt kőolaj (8%), cukor és bútor (8%).

Mezőgazdasági össztermék tekintetében a megye 3,5 százalékos részarányával a negyedik a megyék rangsorában, főleg a sertés és szarvasmarha állomány valamint a kukorica és cukorrépa termelésének köszönhetően. Az idegenforgalomban, a kereskedelmi szálláshelyek területén a második a rangsorban (Constanta mögött).

Az északnyugati régió tagjai – Bihar megyén kívül - Kolozs, Beszterce, Szilágy, Máramaros és Szatmár megyék. Bihar megye – mint a régió legnagyobb kiterjedésű megyéje, természeti adottságai révén is a mezőgazdaságban vezető szerepet játszik, mind a növénytermesztés mind az állatállomány tekintetében. Ugyanez vonatkozik az üzleti összforgalomra, a nagykereskedelmi tevékenységre valamint a kereskedelmi szálláshelyekre is.

Népesség, aktív lakosság, alkalmazottak létszáma, ipari össztermelés, egészségügyben dolgozók valamint beiskolázottság szempontjából Bihar a második Kolozs megye után. Tulajdonképpen a régió két, minden szempontból meghatározó megyéje Kolozs és Bihar, a többi megyék terület, népesség vagy gazdasági potenciál szempontjából jóval kisebbek.

2.2. A gazdaság alakulása az átmeneti időszakban

A román gazdaság piacgazdaságra való átmenete mélyreható gazdaságszerkezeti és tulajdonjogi változtatásokat jelent: a magántulajdon megteremtését és konszolidálását, gazdasági versenyt és gazdasági tevékenységet, szabályozó szabadpiacot. Ennek a folyamatnak a legfontosabb állomásai a gazdaság privatizációja, a gazdasági-pénzügyi mozgatóerők és szabályozók felszabadítása (ár, kamatláb, valutaárfolyam) és olyan makrogazdasági politikák és mechanizmusok elfogadása és alkalmazása, amelyek megteremtik a gazdasági szerkezetek átalakítását, egy hatékony piacgazdaság kiépítését. Gyakorlatilag ez egy összetett és nehéz folyamat, amelynek a sikeres véghezvitelét csak a fokozatos megvalósítás garantálja.

A piacgazdaság megteremtésének a folyamatában két jelentős tényezőt kell figyelembe venni: az egyik a jó teljesítményt nyújtó gazdaság megteremtésének a szükségessége, a másik pedig a társadalmi igazságosság, a társadalom tűrőképességének a mértéke, hiszen az átmeneti szakasz óriási költségei javarészt a társadalomra, az adófizető polgárra hárulnak.

A megye gazdasága és társadalmi élete az elmúlt 12 évben magán viseli az átmeneti korszak összes jellemzőit, amelyeket a következőkben foglalhatunk össze:

- gazdasági hanyatlás

- az állami vállalatok privatizációja, párhuzamosan a magánvállalkozások létesítésével

és elterjedésével

- a munkanélküliség megjelenése

- krónikus tőkehiány

- változások a gazdaság szerkezetében

- a piacgazdaság mechanizmusainak megjelenése

- gyorsuló infláció

- életszínvonal - csökkenés, a vásárlóerő csökkenése

A fontosabb tevékenységi területeken az elmúlt 12 év változásai a következők:

A mezőgazdaságban a növénytermesztés terén általában nőtt a gabonafélék, napraforgó és burgonya össztermelése, főleg a termőterületek növelésével (a hozamok csökkentek) és csökkent a cukorrépa valamint gyümölcstermelés; egyes ipari növények, mint a len és a kender termesztése megszűnt. A szőlővel beültetett területek valamint a gyümölcsösök java része kipusztult.

Az állatállomány drasztikusan csökkent.: a szarvasmarha állomány 87 ezerrel, a sertés állomány 167 ezerrel, a juhok és kecskék száma majd 300 ezerrel. Ezzel párhuzamosan javultak a takarmányozási feltételek és az egészségügy mutatói.A vágóállat és állati termék termelése terén jelentősen csökkent a vágóállat (szarvasmarha, sertés, juh és baromfi), valamint a termelt gyapjú mennyisége és nőtt a tehéntejtermelés, annak ellenére, hogy a tehénállomány csökkent

A megye ipari termelése 1990 és 2001 között csökkent, ugyanakkor lényegesen megváltozott az ipar szerkezete. Amíg 1989-ben csak 64 ipari egység működött Bihar megyében, jelenleg az ipari jellegű vállalkozások száma meghaladja a másfél ezret. A 2001-ben elért ipari termelés szintje 15,8 százalékkal volt kisebb, mint 1990-ben. Nőtt az élelmiszeripar, konfekció-, cipőipar valamint a műanyagfeldolgozó-ipar által elért termelés és csökkent a szénkitermelés és kőolaj-kitermelés, bauxitbányászat, valamint a kohászat, a vegyipar és főleg a gépipar termelése. Ezzel párhuzamosan megváltozott az ipari termelés ágazati szerkezete. Drasztikusan csökkent például a gépipar részaránya az össztermelésben az 1900-es évi 21 százalékról 3,2 százalékra, és nőtt a könnyűipar részaránya 22 százalékról 40 százalékra.

A megye iparának főbb jellemvonásai az elmúlt 12 évben a következők:

- lényegesen nőtt az ipari jellegű vállalkozások száma

- a gazdasági konjunktúrának megfelelően nőtt a könnyűipar termelése, főleg a bérmunkában elvégzett teljesítmény

- a gépgyártó ipar agóniája, a rossz bel és külföldi konjunktúrának, a keleti piacok elvesztésének és nem utolsósorban a termékek versenyképtelenségének, gyengébb technikai színvonalának következtében. A gépgyártás hanyatlásának szintén fő okai a gyenge hatékonyság és jövedelmezőség, az anyagi- és főleg energia költségek nagy mértékű növekedése, tudván, hogy az az ágazat nagy energiafaló.

- a termelékenység 26 százalékos növekedése is elsősorban az iparszerkezet megváltozásának tudható be, hiszen a könnyűipar és az élelmiszeripar - jellegénél fogva – sokkal nagyobb egy alkalmazottra eső termelékenységet produkál, mint más ágazatok.

- jelentős számú állami vagy privatizált iparvállalat megszüntette a termelői tevékenységét és orientálódott más, kifizetődőbb tevékenységek felé, eladta vagy bérbe adta a tulajdonában lévő infrastrukturális építmények egy részét és az így nyert pénzből vegetál.

- az 1990-ben létező és privatizálásra kerülő ipari létesítmények nagy, nehézkes infrastrukturális alappal rendelkeztek, amelynek az ilyen formában való fenntartása és működtetése gazdaságtalan.

- az ipari kapacitások kihasználási foka - főleg az állami tulajdonban lévőké valamint a privatizáltaké - nem megfelelő

A beruházások jelentős mértékben csökkentek az utóbbi 16 évben. Egyrészt azért, mert szinte teljes mértékben elapadtak a központi pénzforrások, másrészt a tőkehiány miatt. A vállalkozások java része nem rendelkezik a szükséges saját pénzforrással, a bankhitelek igénybevétele, az infláció eredményezte magas kamatok miatt nem gazdaságos. A magánszektor legfontosabb beruházásai főleg az élelmiszeriparban, a könnyűiparban, a műanyag-feldolgozó ágazatban, valamint a kereskedelemben valósultak meg. A beruházások java részét új technológiák beszerzésére, gépek és berendezések, valamint szállítóeszközök vásárlására fordították. Ugyanakkor mind nagyobb teret hódít a gépek és főleg szállítóeszközök lízingelése, amely éves szinten kevesebb költséget, kisebb anyagi megterhelést jelent a vállalatok számára. 1990 és 2001 között 6589 lakás épült, amelynek nagyobbik hányada a falvakban épített lakóház.

A szállítási ágazatban, nagymértékben nőtt a gépjárműállomány, a közúti haszon-gépjárművek, valamint a személygépkocsik száma. Ugyanakkor nőtt a szállítóeszközök minősége és csökkent – bár még mindig magas – a szállítóeszközök átlagéletkora.

A megyei vállalkozások jelentős előrelépést könyveltek el a külkereskedelem terén. 4,7-szeresére nőtt az exporttevékenység, míg a behozatal 6,1-szeresére. Jelentősen nőtt a lábbelik, ruházati termékek valamint a textíliák, állati bőrök, műanyagáruk és egyes élelmiszeripari termékek (hús, hentesáru, tejtermékek stb.) importja.

A belföldi kiskereskedelmi áruforgalom az elemzett időszakban mintegy 38 százalékkal csökkent, megfelelően a vásárlóerő csökkenésének. Amíg az élelmiszer- kiskereskedelem volumene kis mértékben nőtt, egyes nem élelmiszer – főleg ruházati és lábbeli áruk – kiskereskedelmi eladása a felére csökkent. Jelentős mértékű áruforgalom-növekedés tapasztalható viszont a közúti jármű-kereskedelemben és a megnövekedett gépjárműpark jóvoltából az üzemanyag kereskedelem terén is. A nagykereskedelem szintén dinamikus fejlődést mutat, köszönhetően a megye földrajzi fekvésének is, hiszen Bihar megye az ország egyik nyugati kapuja.

A különböző szolgáltatások összértéke szintén jelentősen csökkent, viszont megváltozott - a piaci igényeknek megfelelően – ezek szerkezete. Nőtt a pénzügyi valamint az ingatlanügyletek, bérbeadás és a gazdasági tevékenységet segítő, jogi személyeknek nyújtott szolgáltatások volumene. Ugyanakkor nagymértékben csökkentek a lakosságnak nyújtott szolgáltatások: a szálláshely és vendéglátás, üdültetés, vasúti és közúti személyszállítás, valamint az egyéb személyi szolgáltatás. Az idegenforgalomban a szálláshelyek kihasználtsága csökkent. Ugyancsak felére csökkent az idelátogató belföldi és külföldi turisták száma is.

A megye gazdaságának a teljesítménye – az általános hanyatlás mellett – eléggé ingadozó az elmúlt években. A legerőteljesebb gazdasági visszaesés az 1990 – 1994 és az 1997 – 1998 -as években következett be. A 2000-es évektől kezdődően a megye gazdaságában egy állandó, stabil fejlődési folyamat indult el, évi 5-7 százalékos növekedéssel, amelynek húzóereje a feldolgozóipar. A gazdaságnövekedés felgyorsulása, valamint a csekély munkanélküliség arra enged következtetni, hogy a megye gazdasága egy felfelé ívelő úton halad

2001 végén a megyében működött 14 állami tulajdonú vállalat vagy fővállalathoz tartozó alegység. A kereskedelmi és iparkamarában bejegyzett vállalkozások száma 22193. Az aktív gazdasági egységek száma ugyanabban az évben 12056, amelyből 83-ban az állam többségi tulajdonos és 11973-ban a magántőke. Az aktív gazdasági egységek ágazatok szerint a következő tevékenységekben működnek: mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és fakitermelés 315, ipar 1531, építőipar 387, kereskedelem 7609, szálloda és vendéglátóipar 316, szállítás és raktározás 554, posta és távközlés 38, ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás 657 és egyéb, közösségi, társadalmi és személyes szolgáltatás 649. Nagyságrend tekintetében a vállalkozások túlnyomó többsége – 11671 – mikro- és kisvállalkozás (49 alkalmazott alatt), 287 középvállalkozás (50-249 alkalmazott) és csak 98 a több mint 250 alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalatok száma.

Területi elosztásban, az aktív vállalkozások kétharmada Nagyváradon működik. Arányosan jelentős még a megye egyes városaiban működő vállalkozások száma, mint Nagyszalonta, Margitta, Belényes, Stei vagy Élesd. A megye gazdaságában működik 12440 egyéni és családi vállalkozás, amelyek legfőbb tevékenységi területei a kereskedelem, a szállítás, valamint a szolgáltatások széles skálája.

A megye gazdasági egységeinek üzleti fogalma a 2001-es évben mintegy 63835 milliárd lej, ami egy lakosra számítva 106,3 millió lejt jelent. A főbb ágazatcsoportok részaránya az üzleti forgalom értékében: a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, fakitermelés és halgazdaság 1,9%, az ipar és építőipar 48,9%, a kereskedelem, szállítás és távközlés valamint a szolgáltatások részaránya 49,2%. A mezőgazdasági összterület 499,6 ezer hektár, amelyből 302,5 ezer hektár szántó, 138,8 ezer hektár legelő, 142,6 ezer hektár kaszáló, 5,5 ezer szántó és 10,2 ezer hektár gyümölcsös.

A megye mezőgazdaságának ellátottsága és felszereltsége traktorokkal és más mezőgazdasági gépekkel, jóval jobb, mint az országos átlag; egy traktorra 41 hektár szántóterület jut. A növénytermesztésben elért össztermelés: 673,3 ezer tonna gabona (200,1 ezer tonna búza és 410,1 ezer tonna kukorica), 23,5 ezer tonna napraforgómag, 148,2 ezer tonna burgonya, 58,8 ezer tonna cukorrépa, 80,7 ezer tonna zöldségféle, 28,7 ezer tonna szőlő és 34,8 ezer tonna gyümölcs. A főbb növények hektárhozamai: 3099 kg búza, 4056 kg kukorica, 1157 kg napraforgómag és 26636 kg cukorrépa. A 2001 –es év végi állatállomány: 105,6 ezer szarvasmarha, amelyből 57,9 ezer tehén és előhasi üsző, 205,7 ezer sertés, 112,9 ezer juh, 25,9 ezer ló és 2097 ezer szárnyas. Az állattenyésztés állati össztermelés: 42,1 ezer tonna vágóállat, 21,3 millió hektoliter tej, 333 tonna gyapjú és 323 millió tojás.

Az iparban működő aktív vállalatok közül 22 a bányaiparban, 13 az energia- víz és hőszolgáltatásban és a túlnyomó többség (1493) a feldolgozóiparban fejti ki tevékenységét. A feldolgozóipar keretében a legtöbb vállalkozás a következő iparágazatokban működik: 344 az élelmiszeriparban, 199 a bőr és cipőiparban, 178 a gépiparban, 176 a konfekcióiparban, 151 a fafeldolgozásban, 144 a bútoriparban, 80 a vegyiparban és műanyag feldolgozásban. A megye iparvállalatainak termelési értéke a 2001-es évben elérte a 39840 milliárd lejt, amely 550 millió lejes, egy ipari alkalmazottra eső termelést jelent. Szerkezeti szempontból a bányászat hozzájárulása az ipari össztermeléshez 6,5%, a feldolgozóiparé 85,4%, míg az energetikáé 8,1%. Rendkívül jelentős a könnyűipar és az élelmiszeripar, hiszen részarányuk az ipari termelésben eléri a 40%-ot a könnyűipar esetében, míg az élelmiszeriparnál ez az arány 26,4%.

Külkereskedelem tekintetében a megye vállalatainak 2001-es évi teljesítményei: 591,7 millió dollár kivitel és 668,4 millió dollár értékű árubehozatal. Szerkezeti elosztásban, az export 41 százaléka lábbeli, 31 százaléka ruhanemű, 6,6% bútoráru és 4,7% különféle gépek és berendezések. Az import 25 %-a textíliák és méteráruk, 19%-a gépek, berendezések és szállítóeszközök, 16%-a nyers és kikészített bőrök, 12%-a műanyag és vegyi áruk és 11%-a élelmiszerek, italok és dohánytermékek. A kiskereskedelemben, valamint a közúti jármű-eladás, javítás, karbantartás és az üzemanyag árusításban elért egy lakosra jutó üzleti forgalom értéke 12 millió lej, az ugyancsak 1 lakosra jutó lakossági szolgáltatásoké 5 millió lej.

A gazdasági jellegű beruházások értéke 2001-ben meghaladta a 11520 milliárd lejt, ami 1 lakosra számítva több mint 19 milliót jelent. A beruházások legnagyobb részét – mintegy 66%-át – technológiák, gépek és berendezések valamint szállítóeszközök beszerzésére fordították. A beruházások több mint 70%-át az iparban, csaknem 13%-át a kereskedelemben valósították meg. Ugyanebben az évben átadtak 632 új lakást. A szállításban, a megye területén lévő vasút hossza 474 km, az úthálózaté 2515 km, amelynek 23 százaléka felújított. 2001 végén a forgalomba beírt áruszállító járművek száma 16679; a személygépkocsik száma pedig megközelítette a 80 ezret.

Az idegenforgalomban, a kereskedelmi szállóhelyek egységeinek a száma 59, amiből 22 szálloda, összesen 10442 férőhellyel, amelyből 7802 a szállodákban. A férőhelyek kihasználtságának a foka még mindig alacsony – 41,9 %. A szállóvendégek száma 2001-ben alig haladta meg a 210 ezret, amelyből 22 ezer az elszállásolt külföldi turisták száma.

A megye gazdaságának a fejlődésére egyaránt hatással vannak pozitív és negatív befolyással bíró tényezők, amelyek közül kiemeljük a következőket:

Pozitív jellemzők:

- gazdasági és társadalmi stabilitás

- az utóbbi évek gyorsabb és stabil gazdasági növekedése

- az ipari fejlődés, amely elsősorban a könnyűiparra, élelmiszeriparra és műanyagfeldolgozó-iparra jellemző

- a megye egyes mikro-régióiban – főleg Stei és Élesd körzetében – nagyipari vállalatok létesítése (például a European Drinks, European Food vagy Scandic Distillery) amelyek több ezer munkahelyet teremtettek az itt addig főleg – a közben felszámolt vagy leépített – bányákban vagy gépgyártó-ipari egységekben dolgozók számára.

- jelentős külföldi tőke jelenléte

- a privatizációs folyamat előrehaladottsága

- növekedett beruházási kedv

A bihari gazdaság negatív jellemzői vagy negatív irányba befolyásoló tényezői a következők:

- diszkrimináló központi beruházás politika. Bár a megye a központi költségvetéshez való hozzájárulásával a megyék között a 6-7-ik helyen van, az innen kapott finanszírozás tekintetében az utolsók között szerepel

- a regisztrált vállalkozások fele nem fejt ki semmiféle tevékenységet

- a termelői kapacitások gyenge kihasználása egyes ágazatokban

- tőkehiány

- gyér bankhitel - felhasználás a tevékenység bővítésére, a magas kamatlábak miatt

- magas adókulcsok

- a mezőgazdaság „alulfinanszírozása”, elhanyagolása

- agonizáló kohászat és gépgyártás

- a turisztikai szálláshelyek kihasználatlansága, ezek nem a követelményeknek megfelelő ellátása és felszereltsége; gyenge szórakoztató –kulturális ajánlatok

- a közúthálózat minősége

- nem megfelelő részvétele a megyei vállalkozásoknak a különböző, főleg külföldi, finanszírozási programokban

2.3. Népesség és munkaerő-gazdálkodás

Az utóbbi tíz év a megye lakosságának nagyméretű, 37,6 ezer személlyel történő csökkenését jelentette, a következő három ok miatt:

- a negatív természetes szaporulat, a gyermekvállalás csökkenése és a halálozások arányának a növekedése éves szinten 2-2,5 ezer természetes fogyást jelentett, amely az elmúlt években összesen mintegy 22.000 ember veszetségét jelentette.

- a külső migrációs folyamat, az elmúlt években a legális kivándorlók száma megközelítette a 19.000-t

- a fennmaradt 16.000-s fogyás a belső elvándorlás eredménye

A lakosság öregedési folyamata felgyorsult. Míg 11 évvel ezelőtt a 14 év alatti lakosság aránya az összlakossághoz viszonyítva 21,7%, ez jelenlegez már csak 19,3%. Ezzel párhuzamosan nőtt a 60 év felettiek száma és aránya: 17,1%-ról 19,1%-ra. A népesség csökkenéséhez vezet az, hogy 2003-ban már az 1000 lakosra jutó elhalálozások száma 3,3-al nagyobb, mint az élveszületetteké; a természetes szaporulat 2003-ig fokozatosan csökkent és abban az évben az értéke –3,3. Megfigyelhető az első házasságot kötők átlagéletkorának növekedése (2,6 évvel) mind a férfiak, mind a nők esetében. A nemzőképes korban lévő nők gyermekvállalása csökkenő tendenciát mutat. A tiszta születési ráta a nemzőképes korban lévő nőknél 54‰-ről 39‰-re csökkent, akárcsak a migrációs szaporulat.

1 .táblázat 1000 lakosra jutó természetes és migrációs szaporulat száma

Bihar megyében 1968-2003 között

Év	Élveszületettek	Elhalálozások	Természetes szaporulat	Házasságok	Válások	Bevándorlások	Elvándorlások	Migrációs szaporulat
1968	23,2	10,7	12,5	7,3	0,21	14,8	16,3	-1,5
1978	17,6	12	5,6	8,5	1,65	15,7	15,8	-0,1
1988	15,1	13	2,1	7	1,45	8,5	8	0,5
1998	11	13,7	-2,7	6,2	1,06	11	10,2	0,8
2003	10,3	13,6	-3,3	5,9	1,22	13,4	13,2	0,2

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

.Figyelemre méltó változás, hogy a lakosság külföldre való elvándorlása az utóbbi években csökkent, a megyeközi költözések egyenlege is kiegyenlítődött; nagyjából megegyezik az ideköltözöttek, valamint a más megyébe költözöttek száma.

2. táblázat Országon belüli migrációs folyamatok Bihar megyében 1973-2003 között

		Érkezés			Elmenés			Migrációs szaporulat
Év	Össz	Városból	Faluból	Össz	Városba	Faluba	Össz	Városból	Faluból
1973	11424	6136	5288	11395	3057	8338	29	3079	-3050
1983	7783	5680	2103	7281	1591	5690	502	4089	-3587
1993	5148	2798	2350	4981	1423	3558	167	1375	-1208
2003	8032	3033	4999	7920	3747	4173	112	-714	826

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

A fenti táblázat szerint a Bihar megyei migrációs szaporulat 2003-ban pozitív, értéke 112, amit tulajdonképpen a nagyszámú falusi migrációs szaporulat ad meg, hiszen a városi migrációs szaporulat értéke elég nagy, de negatív. Ez nagy változást jelent 1993-hoz képest, mikor az össz migrációs szaporulat 55-el nagyobb volt 2003-hoz képest, és ekkor a városi migrációs szaporulat volt pozitív és nagyobb, mint a falusi.

Az országon belüli migrációs folyamatoknak köszönhetően Bihar megyébe a 2003-as adatok szerint legtöbben Arad megyéből jöttek (140 fő), ezt követi Kolozs megye (111 fő) és Szatmár megye (100 fő). Megyéből 2003-ban 7920 személy ment el, amiből legtöbben Arad megyébe (248 fő), ezt követi Temes megye (157 fő) és Kolozs megye (93 fő).

Érdekesen alakul a megyei vándorlás folyamata. Évről évre csökken a városon élők száma, és folyamatosan növekszik a városokhoz, főleg Nagyváradhoz közel eső települések lélekszáma, mint pl. Bihar, Nagyürögd, Bors, Szentandrás, Szentmárton, Fugyivásárhely és Hegyközcsatár esetében.

A 2002 évi népszámlálás adatai szerint az aktív lakosság száma 232,6 ezer, amelyből 215,6 ezer a foglalkoztatott lakosság és 367,6 ezer az inaktív lakosság létszáma. A népszámlálás alkalmával kimutatott munkanélküli létszám 17 ezer volt, amelyből 9,2 ezer a már dolgozott, de jelenleg munkanélküli és 7,8 ezer a létszáma az első munkahelyet keresőknek. Jelenleg a regisztrált munkanélküliek száma alig éri el a 9 ezer főt, amely egy 2,9-3,0 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg – egyik legalacsonyabb az országban. Az inaktív lakosság struktúrája a következő: oktatásban résztvevők (diák, egyetemista) 103,0 ezer, nyugdíjas 160,7 ezer, háztartásbeli 35,5 ezer, eltartott- családban és intézményekben – 60,8 ezer és egyéb 7,6 ezer.

Érdekes megfigyelni azt a differenciálódást, amely a városok és a községek között áll fenn a gazdasági aktivitás terén.

3. táblázat A népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlása

- százalékban –

Városok Községek

Lakónépesség összesen 47,9 52,1

Aktív 51,8 48,2

- foglalkoztatott 52,1 47,9

- munkanélküli 47,7 52,3

Inaktív 45,5 54,5

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

Míg a városokban él a lakosság 47,9 százaléka, addig az itteni aktív lakosok aránya a megyei aktív személyek számához képest 51,8%. Úgyszintén a városokban található a foglalkoztatottak nagyobb hányada. Az inaktív lakosság tekintetében a falvakban kisebb a beiskoláztatás valamilyen fokán résztvevők, és nagyobb a nyugdíjasok és háztartásbeliek aránya.

Az aktív keresők aránya és száma a gazdasági ágazatokban megfelel a megye gazdasági struktúrájának. A mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban tevékenykedik az aktív keresők 2,2 % - a, az iparban és az építőiparban 39,2 %- a, a kereskedelemben és szolgáltatásokban 58,6 %, amelyből 12,8 ezer fő az oktatásban és 11,2 ezer az egészségügyben és szociális ellátásban. Megjegyezendő, hogy a közigazgatásban dolgozók adataiba belefoglalták a nem civil életben, közigazgatásban dolgozók számát is (kb. 4,1 ezer fő).

Ágazatok szerint a legtöbb személyt a feldolgozóipar foglalkoztat, amelyet követ a mezőgazdaság, a kereskedelem, az oktatás, a szállítás és távközlés, valamint az egészségügy.

Az iparban dolgozók majdnem 49 % -a a könnyűiparban dolgozik, más fontos ipari ágazatok az élelmiszeripar (10,6 %) a bútoripar (8,8%,) villamos energia-, hő- és vízellátás (6,5 %), gépipar (6,1 %), a bányászat –– elsősorban kőolaj és gázkitermelés (4,8%), valamint a vegyipar 4,1 % részesedéssel.

Érdekes a foglalkoztatottság nemekre lebontott alakulása. A férfi munkaerő foglalkoztatási rátája nagymértékben csökkent, mert folyamatosan leépültek azok a vállalatok és ágazatok, amelyek általában férfi munkaerőt alkalmaznak, mint amilyenek a gépgyártás, kohászat, vegyipar vagy az építőipar. A nők esetében fordított a helyzet. Elsősorban a könnyűiparban tapasztalt növekedés évről évre növelte a munkaerőigényt, ezek az ágazatok viszont szinte kizárólag női munkaerőt foglalkoztatnak. A könnyűiparban – textil, ruházat és lábbeli – felkerült bérmunka (LOHN rendszerű termelés) óriásit fejlődött az elmúlt 16 évben.

E folyamatok következményeként az aktív keresők több mint a fele nő, a női munkaerő az átlagnál nagyobb részarányban dolgozik a feldolgozóipar egyes ágazataiban (könnyűipar, élelmiszeripar) a szállodaiparban és vendéglátásban, a postán és a távközlésben, valamint a tanügyben és egészségügyben. A munkanélküliségi ráta is kisebb a nők soraiban, mint a férfiaknál.

Az aktív női lakosság 136,4 ezer, amelyből 132,2 ezer a foglalkoztatott és 4,2 ezer a munkanélküliek száma. A női munkaerő részaránya jóval nagyobb egyes ágazatokban és tevékenységekben, mint például a feldolgozóipar egyes ágazatai (könnyű és élelmiszeripar), kereskedelem, szállodaipar és vendéglátás, posta és távközlés, pénzügyi és banki szolgáltatások, oktatás és egészségügy. A munkanélküliségi ráta a 2001-es év végén 3,0% (a munkanélküliek száma az aktív lakossághoz viszonyítva), amely a férfiak esetében 3,1% és a nőknél 2,9%.

Míg megyei szinten az aktív lakosság részaránya 38,8%-a, a városokban ez az arány 41,9%, a községekben pedig 35,9%. A falvakban élők majdnem kétharmada inaktív, a kevesebb munkahelyi lehetőségek és az elöregedési folyamat következtében.

Érdekes megfigyelni azt a differenciálódást, amely a városok és a községek között áll fenn a gazdasági aktivitás terén.

4. táblázat Gazdasági aktivitás lakóhelytípusok szerint

- százalékban –

Városok Községek

Lakónépesség összesen 47,9 52,1

Aktív 51,8 48,2

- foglalkoztatott 52,1 47,9

- munkanélküli 47,7 52,3

Inaktív 45,5 54,5

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

Ágazatok szerint a legtöbb személyt a feldolgozóipar foglalkoztat, amelyet követ a mezőgazdaság, a kereskedelem, az oktatás, a szállítás és távközlés, valamint az egészségügy.

Az iparban dolgozók majdnem 49 % -a a könnyűiparban dolgozik, más fontos ipari ágazatok az élelmiszeripar (10,6 %) a bútoripar (8,8%,) villamos energia-, hő- és vízellátás (6,5 %), gépipar (6,1 %), a bányászat – elsősorban kőolaj és gázkitermelés (4,8%), valamint a vegyipar 4,1 % részesedéssel.

A területi megoszlás tekintetében természetes, hogy az alkalmazásban lévők legnagyobb része a megyeszékhelyen dolgozik. Nagyobb a Nagyváradon alkalmazásban lévők részaránya a következő ágazatokban: feldolgozóipar (ruházat, bőrtermék, vegyipar, gépipar, bútoripar), energetika, építőipar, kereskedelem, szállítás, posta és távközlés, oktatás, egészségügy valamint más szolgáltatások.

Az előző, 1992-es népszámlálás óta eltelt időszakban alkalmazásban lévők száma 68 ezerrel csökkent, főleg az iparban, mezőgazdaságban, építőiparban és a szállításban, ugyanakkor nőtt a kereskedelemben és a szolgáltatásban dolgozók száma. A munkaerő-gazdálkodás terén a tevékenységi ráta, valamint az aktív keresői ráta csökkent. Az 1990-es évhez viszonyítva az aktív keresők száma 44 ezerrel lett kevesebb, ami elsősorban a mezőgazdaságból élők, valamint az ipari alkalmazottak számának csökkenésével magyarázható. A munkaerőforrások is csökkenő tendenciát mutatnak: csökkent a munkakorúak létszáma, a munkakorhatár alatti és feletti alkalmazottak száma, ugyanakkor megduplázódott a munkakorban lévő, ám munkaképtelen személyek száma.

Az elmúlt években a munkaerőpiac igyekezett alkalmazkodni a piac igényeihez. Ennek alapján változott meg az ipari alkalmazottak ágazati struktúrája: nagymértékben csökkent ezek száma a bányászatban, kohászatban, gépiparban, vegyiparban és az élelmiszeripar egyes ágazataiban (hús és tejfeldolgozás) és nőtt a könnyűiparban. A nettó havi átlagfizetés 2001-ben alig haladta meg a 2,5 millió lejt, elsősorban a megye gazdasági struktúrájának következtében, hiszen azok az ágazatok vannak túlsúlyban, amelyeknél az alapbér jóval kisebb, mint például a könnyűipar és az élelmiszeripar. Megyei szinten a legnagyobb átlagbért a következő ágazatokban folyósították: pénzügy és banki szolgáltatás, távközlés, kőolaj- és földgázkitermelés, villamos- és hőenergia-termelés, illetve ellátás. Alacsonyak a fizetések a kereskedelemben, a vendéglátásban, könnyűiparban, élelmiszeriparban, valamint az egyéb, főként személyes szolgáltatást nyújtó ágazatokban.

A munkaerőpiac változásainak egyik fokmérője a munkanélküliségi ráta alakulása az elmúlt években, ami ingadozott 2,2% és a 7,6% között és ami a férfi munkanélküliség fokozatos növekedését tükrözte. A munkanélküliség elsősorban a 25 év alatti fiatalokat valamint az 50 év fölötti férfiakat érinti. Ez utóbbiak esetében az átképzés, új szakmák elsajátítása nehéz feladat.

A munkanélküliek túlnyomó része a megszűnt és leépülő iparvállalatokból került ki, főleg a bányászatból, vegyiparból, gépiparból, valamint egyes élelmiszeripari vállalatokban dolgozókból kerül ki. Az elmúlt évek talán legnagyobb munkaerő-gazdálkodási és egyben társadalmi gondja a leépült, volt bányászati vagy monoindusztriális jellegű helységek lakossága számára munkahelyet biztosítani, főleg a Stei – Nucet –Braila, Pappfalva – Derna valamint a Sonkolyos - Dobresti és Élesdi zónákban. Ezeknek hátrányos zónákká nyilvánítása – amely számos kedvezménnyel járt az ide beruházók számára – a várt eredményeket csak az Élesdi részen hozta meg, hiszen Élesden halad át az európai E60-as főút.

A munkaerőforrások csökkenésében nagy szerepet játszott a migrációs folyamat. Az 1990 és 2001 közötti legális kivándorlók száma több mint 14 ezer, ezek java része munkaképes, képzett munkaerő. A munkaerő megyén belüli vándorlása ugyanolyan képet mutat, mint a lakossági vándorlás. A Nagyváradon vagy más ipari központokban lévő munkahelyek megszűnése sok esetben orientálta a munkaerőt a falu irányába, főleg – a népességnél már említett – Nagyvárad vonzásköréhez tartozó községekbe.

A megyei humánerő képzettsége az országoshoz viszonyítva aránylag jó, nagyobb arányú az egyetemet, főiskolát végzett vagy középfokú képzésben részesültek száma. A népszámlálás adatai szerint a megye 10 éven felüli lakossága 530352 fő, amelyből, iskolai végzettség szerint:

5. táblázat Bihar megye lakosságának megoszlása iskolai végzettség szerint

- egyetem, főiskola 35103

- posztliceális képzés és mesteriskola 17571

- középiskola (líceum) 118765

- szakmunkásképző 86324

- nyolc osztály 141158

- elemi 105606

- írástudatlan 15528

- nem bevallott 10297

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

Eltérő viszont a városokban illetve a községekben élő lakosság képzettségi foka:Megyei szinten, a 10 éven felüli lakosság 6,6 százaléka rendelkezik felsőfokú képesítéssel, a városokban élők 11,4 %-a míg a községekben csak 2,0%. Ugyanez a helyzet a középfokú – posztliceális és középiskolai képzés – esetében. A középfokon képzettek aránya megyei viszonylatban 25,7 %, a városokban 36,4 %, a falvakban viszont 15,5 %. Fordított a helyzet az alapfokú képzésben részesültek valamint az írástudatlanok aránya tekintetében, amely a községek összlakosságához képest jóval nagyobb.

Nem érdektelen elemezni mindegyik főbb végzettségi fokhoz tartozó népesség falusi és városi lakosság szerinti megoszlását.

6. táblázat A falusi és városi népesség százalékos aránya a különféle képzési fokokkal rendelkező lakossági kategóriákon belül

- százalékban -

Városok Községek

10 éven felüli lakónépesség összesen 48,8 51,2

- egyetem, főiskola 84,2 15,8

- posztliceális képzés 73,5 26,5

- szakmunkásképző 49,8 50,2

- gimnázium 38,8 61,2

- elemi 31,6 68,4

- írástudatlan 14,0 86,0

- nem bevallott 18,3 81,7

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

Nem véletlen, hogy a képzett munkaerő túlnyomó többsége a városokban található, hiszen itt működik az aktív vállalkozások 80 %-a, amelyek a gazdasági tevékenység 85 %-át realizálják. Az egyetemet végzettek 84 %-a, a posztliceális képzésben részesültek, valamint mesteriskolát végzettek 74 %-a és a középfokú, líceumi képzésben részesültek 69 %-a városi lakos. Ugyanakkor az alapképzésben részesültek és a szakképzetlenek kétharmada, községekben lakik.

A z egyetemet és főiskolát végzettek a foglalkoztatottak összlétszámának a 12,2 százaléka, a középfokú képzésben részesülteké (posztliceális- és mesterképzés, líceum), 36,2 %, a szakiskolát végzetteké 23,7 %, az alapképzést kapott személyek (gimnázium és elemi iskola) részaránya 26%, míg az írástudatlan és iskolai végzettséget nem bevallott személyeké 1,9 %.

Az egyetemet végzett foglalkoztatottak köréből 38,1% végzett műszaki egyetemet, 26,7% természettudományi karokat, 15,4 % közgazdaságtant, 7,3% bölcsészetet, 9,4% orvosi egyetemet és a hiányzó 3,1% művészeti egyetemet vagy egyéb szakágakat. Mind a líceumi, mind a szakiskolai képzésnek legjelentősebb ága a műszaki képzés, hiszen a középiskolát végzett foglalkoztatott személyek 66%-a és a szakiskolát végzettek 88 %-a műszaki jellegű képzést kapott. A posztliceális képzés esetében jelentős a gazdasági képzésben részesültek száma, míg a líceumot végzetteknél az elméleti szakon végzettek aránya is.

III. A BIHAR MEGYEI MAGYAR LAKOSSÁG

FŐ GAZDASÁGI-TÁRSADALMI JELLEMZŐI

3.1 Társadalomtörténeti előzmények

A századfordulón, 1900 végén eszközölt népszámlálás eredménye szerint a megye lakossága - a jelenlegi adminisztratív felosztásnak megfelelően – 418816 fő, ebből magyar anyanyelvű 45%. Megjegyezendő, hogy régebbi népszámlálások esetében nem követték a nemzetiségi hovatartozást, csak az anyanyelvet és a felekezetet.

A nemzetiséghez, valamely etnikumhoz való tartozást csak az 1930–as népszámlálástól kezdődően követték rendszeresen. Az azóta szervezett hat népszámlálás adatainak a bemutatása előtt meg kell jegyezni, hogy a felmérés minden esetben a megkérdezettek deklarációján alapult, amelynél közrejátszódhatnak egyéni érdekek és különféle befolyásolási tényezők. Tehát eszerint Bihar megye magyar nemzetiségű népességének a száma és alakulása a következő:

7. táblázat Bihar megye magyar nemzetiségű népessége (1930-2002)

Népszámlálások	Magyar lakosság	Az előző népszámláláshoz viszonyított adat
1930. dec. 29	171907	-
1956 febr. 21	194883	+22976
1966 márc. 15	192948	-1935
1977 jun. 5	199615	+6667
1992 jan. 7	181703	-17912
2002 márc. 18	155829	-25874

Forrás: Anuarul demografic al judetului Bihor 2004, Dir. Jud. de Statistica Bihor (Bihar Megye Demográfiai Évkönyve, 2004)

Az adatok értékelésénél kitűnik, hogy a magyar lakosság létszámának a növekedése csak két időszakra viszonyítható:

Az egyik a háború utáni évtized, az erre a periódusra jellemző nagyobb mértékű gyermekvállalással, ezáltal is bizonyítván a nemzet regenerálódásának lehetőségét
A másik az 1966 és 1977 közötti korszak, amikor egy „parancsolt” növekedést észlelünk, az 1967-ben bevezetett kommunista születésszabályozási rendszernek köszönhetően, amely megtiltotta az abortuszt.

A legszomorúbb periódus a bihari magyarság tekintetében az utóbbi 25 év, amikor eltűnt a magyarság egynegyede. A csökkenés főbb okai a következők:

- a gyermekvállalás csökkenése, amely kisebb létszámú és arányú születést eredményez

- a magas halandósági ráta, a magyar lakosság elöregedésének következtében

- negatív migrációs folyamatok, főleg az utóbbi 15 évben, a kivándorlók zöme magyar nemzetiségű fiatal.

Az elmúlt 72 évben a magyarság létszáma 16078 fővel (-9,4%) csökkent, ugyanakkor a megye összlakossága 73030 fővel nőtt (+13,9%). Érdekes megfigyelni a népszámlálások közötti növekedések és csökkenések alakulását Bihar megyében, valamint a magyarság szintjén:

8. táblázat Bihar megye magyar népességének növekedése vagy csökkenése a népszámlálások közötti időszakokban

	Az előző népszámláláshoz mért növekedés vagy csökkenés %
	Bihar megye	Magyar lakosság
1956 febr. 21	+ 9,0	+ 13,3
1966 márc. 15	+ 2,1	- 1,0
1977 jun. 5	+ 7,9	+ 3,4
1992 jan. 7	+ 0,9	- 9,0
2002 márc. 18	- 6,0	-14,2

Forrás: Recensământul populaţiei şi locuinţelor la 15 martie 2002 INS, Bucureşti (2002-es népszámlálás eredményei)

Nyilvánvaló tény, hogy a megyei lakosság növekedését elsősorban nem az aránylag jobb természetes szaporulat, hanem a főleg román lakosság letelepedése eredményezte. Feltételezhető, hogy a deklarált etnikai-nemzetiségi hovatartozást bizonyos mértékben befolyásolta a vegyes házasságok növekvő száma is. Mindezek eredményeképpen a magát magyarnak valló lakosság aránya fokozatosan csökkent, a majdnem 34 százalékról 1956-ban 22 százalékra 2002-ben.

3.2 A népesség alakulása

Elemezve a magyar nemzetiségűek korcsoportok szerinti megoszlását a 2002-es népszámlálás eredményei alapján világosan kirajzolódik az elöregedett „magyarságkép” összehasonlítva a megye adataival. Az ötéves korcsoportnál például a négy év alatti lakosság részaránya az összlakosságból 5,2%, a magyaroknál 4,4%, az 5-9 éveseknél 5,5% illetve !,6%, a 10 – 14 éveseknél 7,2% a megyében és 6,1% a magyar lakosságnál. Jelentős különbségek jellemzik a többi fiatal korcsoportot is. A 40-44 éves korcsoportnál a részarány szinte azonos, az idősebb korcsoportnál viszont megfordul az arány. A 75 éven fölötti lakosság esetében megyei szinten az arány 4,9% míg a magyar lakosságnál 6,0%.

Az átfogóbb korcsoportok részaránya a következő:

9. táblázat Bihar megye összlakosságának és magyar lakosságának korcsoportok szerinti megoszlása (2002)

	Megye összesen	Magyar lakosság
Összesen, ebből:	100,0	100,0
0-14 év	17,9	14,9
15-59 év	66,9	68,1
60 év fölött	15,2	17,0

Forrás: Recensământul populaţiei şi locuinţelor la 15 martie 2002 INS, Bucureşti.

Az elöregedési folyamat tehát nyilvánvaló. Míg megyei szinten 100 idős lakosra 118 fiatal jutott, a magyar etnikum esetében csak 88.

Anyanyelv szempontjából a 155829 magyar nemzetiségű népesség 98,8 százaléka magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A népszámlálás adatai szerint a magyar anyanyelvűek száma összesen 161665 – többek között magyar anyanyelvű, 1862 román nemzetiségű (vegyes házasságok második vagy harmadik generációjához tartozók), 5295 roma (magyar cigányok) valamint 293 német nemzetiségű (szentjobbi, tótteleki, petri és részben palotai elmagyarosodott németek).

Vallási hovatartozás alapján a magyar nemzetiségűek közül 103223 (66,2%) református, 40247 (25,8%), 4683 (3,0%) a baptista és pünkösdista felekezetekhez tartoznak, 2381 (1,5%) ortodox, 293 unitárius stb. Mint érdekesség, megemlíthetjük, hogy a bihari cigányságból 3783 római katolikus és 3254 református vallású.

Az előzőkben említettük, hogy a magyar népesség folyamatos csökkenésének legfőbb oka az alacsony születési és magas halálozási arány, a gyermekvállalás alacsony szintje, párhuzamosan a magas halálozási aránnyal, az utóbbi, mint az öregedési folyamat természetes velejárója.

Minthogy a nemzetiségek számát és arányát csak a népszámlálások alkalmával tudjuk követni, lássuk, hogyan is néz ki az utóbbi 3 népszámlálás évében a megyében, valamint a magyar lakosság esetében az élveszületési és halálozási ráta – 1000 lakosra számítva – valamint a szaporulat, illetve csökkenés. Megfigyelendő, hogy az arányok megállapításánál a magyarság esetében az éves születések és halálozások számát a népszámlálás időpontjában összegzett lakossághoz viszonyítjuk, nem lévén adatok az év közepére vonatkozóan

10. táblázat Születési arányszám, halálozási arányszám és természetes szaporulat Bihar megye összlakossága és magyar lakossága körében (1977-2002)

	Születési arányszám	Halálozási arányszám	Szaporulat vagy csökkenés
Bihar megye
1977	17,8	11,4	+6,4
1992	11,8	14,5	-2,7
2002	10,1	13,6	-3,5
Magyar lakosság
1997	16,0	12,8	+3,2
1992	8,8	16,8	-0,8
2002	6,4	16,3	-9,9

Forrás: Anuarul demografic al jud. Bihor 2004. Dir. Jud. de Stat. Bihor

A nyers születési arányszám minden esetben kisebb a magyar lakosság esetében: 1,8 ezrelékkel 1977-ben, 3,0 ezrelékkel 1992-ben és 3,7 ezrelékkel 2002-ben, ugyanakkor nagyobbak a halálozási ráta mutatói: 1,4 ezrelékkel 1977-ben, 2,3 ezrelékkel 1992-ben és 2,7 ezrelékkel 2002-ben. A magyarság esetében az 1977-es szaporulat a fele a megyeinek, viszont 2002-ben a csökkenési ráta majdnem a háromszorosa. Joggal tételezhető fel, hogy a népszámlálás-közi adatok is hasonlóak.

A 2002-es évre megállapított tisztított születési arányszám is jóval kisebb a magyar lakosság esetében. Míg a megyében 1000 szülőképes korú nőre 40,4 élveszületés jut, a magyar nők esetében ez csak 33,0. Tulajdonképpen a jóval kisebb arányú élveszületések számát a kisebb arányú gyermekvállaláson kívül befolyásolta a szülőképes korú nők száma is. Míg megyei szinten a 15-49 éves korosztályhoz tartozó nők száma a női lakosság majd 50 százaléka, a magyar nőknél ez az arány csak 46,6%. A népszámlálás adatai szerint a magyar lakosság esetében 1000 fő 15 éven felüli nőre összességében 1303 élve született gyermek jut. Ez Bihar megyében 1577 gyermek, tehát 274-el több.

Érdekes megfigyelni és értékelni a 15 éven felüli nők gyermekvállalási számának százalékos megozlását, a gyermek számától függően. Az adatok a következők:

11. táblázat 15 éven felüli nők gyermekvállalása a Bihar megyei összlakosság és magyar lakosság körében (2004)

	Megye	Magyar lakosság %
A 15 éven felüli nők száma	100,0	100,0
Nem szült gyermeket	26,5	25,0
1 gyermek	22,2	26,0
2 gyermek	31,1	33,8
3 gyermek	11,2	8,8
4 gyermek	5,3	4,0
5 és felett	3,7	2,4

Forrás: Anuarul demografic al jud. Bihor 2004 Dir. Jud. de Stat. Bihor

Bár a magyar nemzetiségű nők 75 százaléka szült gyermeket, világosan kitűnik, hogy az 1 vagy 2 gyermeket szült nők aránya majdnem 60% és csak 15%-os aránya a 3 és több gyermekkel rendelkezőknek. Érdekes, hogy a megyei magyarságra vonatkozó gyermekvállalási adatok nagymértékben hasonlítanak a magyarországi magyar lakosságéhoz, csak valamivel még rosszabbak.

A magyarság „negatív” gyermekvállalási készsége már szinte a generációk hagyománya. Dányi Dezső: „A hazai népesség és népességstatisztika kezdetei” című tanulmányában írja, hogy Magyarországon a házasságon belüli termékenység 1870-ben olyan alacsony, hogy Európában mindössze Franciaországban mértek kisebbet. A XX. század utolsó harmadában az egykézés főként a magyarlakta területeken indult meg.

A népmozgalom másik jelentős eleme a migráció. Hogy milyen mértékben befolyásolták a migrációs folyamatok a magyar lakosság számának alakulását, arra pontos adataink nincsenek, sem a belső sem a külső migráció esetében. Bizonyos, hogy például a XIX. század végének és a XX. század elejének nagy kivándorlási hulláma jelentősen érintette Bihar megye lakosságát is természetesen a fiatalságot. A trianoni békekötés után szintén több ezren hagyták el Bihart és menekültek külföldre, elsősorban Magyarországra.

A kivándorlás legutóbbi hulláma 1989 után kezdődött. Az utóbbi 15 évben mintegy 13 ezer személy emigrált Bihar megyéből, amelynek becslések szerint kb. 62-64 százaléka magyar nemzetiségű.

3.3. Iskolázottság, oktatás

A 2002-es népszámlálás szerint a 10 éven felüli magyar lakosok száma 142201 fő – 26,5 százaléka a megye 10 éven felüli lakosságának. Iskolai végzettség szerint a 10 évet meghaladó népesség 4.6 százaléka egyetemet vagy főiskolát végzett, 2,5% posztliceális vagy mesteriskolát, 20,1% líceumot (középiskolát), 17,5 százaléka szakiskolát, 32,9 százaléka gimnáziumot, 19,1 százaléka elemi iskolát és 3,3 százaléka írástudatlan. Összehasonlítva a megye adataival megállapítható, hogy a magyar népesség iskolázottsági szintje jóval kisebb. Az egyetemet vagy főiskolát végzettek aránya csak 4,6 százalék a megye összlakosságának 6,6 százalékával szemben.

Ugyanúgy kisebb a posztliceális iskolát, mesteriskolát és középiskolát végzettek aránya is. Ugyanakkor viszont az alacsonyabb szintű iskolázottsággal rendelkezők aránya jóval nagyobb. Így például az elemi és gimnáziumi készültséggel rendelkezők aránya 52 százalék, szemben a megyei 45,7 százalékkal. Az igazsághoz tartozik viszont az is, hogy az iskolázatlanok aránya fele a összlakosságénak A magyarság 1 százaléka – 1460 személy – analfabéta, szemben a megyei 3 százalékkal (1650 személy). Még rosszabb a helyzet a 10 éven felüli magyar nők esetében, az egyetemet vagy főiskolát végzettek aránya 3,9%, ugyanakkor a gimnáziumot vagy elemi iskolát végzettek aránya 60%.

A magyarság alacsonyabb iskolázottsági szintje regisztrálható volt az előző népszámláláskor is. Az okok sokrétűek. Ehhez tartoznak az elmúlt évtizedekben mérhető kisebb esélyek az egyetemre való bejutás szempontjából, főleg a magyar líceumot végzettek számára, a csökkentett továbbképzési lehetőségek anyanyelvi szinten az egyetemeken, az 50-es és 60-as évek preferenciális vállalati és tanácsi ösztöndíj-osztásai, a sok esetben gyengébb anyagi körülmények. Vegyük mindezeket röviden sorra:

- Talán a legfontosabb az oktatási intézményi lehetőségek elégtelen volta. A világháború utáni években tudatosan leépítették a magyar nyelvű felsőoktatást. Megszűnt a Bolyai Egyetem, a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzés. Megszüntették, vagy beolvasztották az önálló magyar nyelvű középiskolákat, a felekezeti tanintézetekkel egyetemben. Tehát még nagyjából azonos szinten maradtak például az elemi és gimnáziumi anyanyelvi képzési lehetőségek, szűkült viszont a középiskolai képzés magyar nyelven. Országos átlagban a 70-es és 80-as években csak minden harmadik magyar nyelvű gimnáziumot végzett diáknak volt lehetősége – és férőhelye – anyanyelvű középiskolát végezni. Továbbmenve aztán csak minden ötödik anyanyelvű líceumot végzett tudott továbbtanulni magyar nyelvű felsőoktatásban.

Ez az oktatáspolitika arra késztette a magyar fiatalokat, hogy a gimnázium elvégzése után szakiskolába jelentkezzenek, szakmát tanuljanak, vagy maradjanak csak a gimnáziumi tanulmányokkal. Több ezerre tehető azoknak a magyar fiataloknak a száma, akik román egyetemre kerültek, és akiket Moldvába, Olténiába vagy Munténiába helyeztek, s akiknek jó része beolvadt a többségi nemzetbe.

- A magyar családok szerény anyagi lehetőségei. Bár a kommunista rendszerben az egyetem ingyenes, a fenntartási költségek viszont az akkori keresetek mellett is jelentősek. Ehhez jön még az a nem számszerűsített, de köztudott tény, hogy arányosan a magyar nemzetiségű diákok ritkábban kaptak vállalati vagy tanácsi ösztöndíjat (az 50-es, 60-as években).

- Szubjektív, elsősorban családi okok. Az egyetemet végzett fiatal – a magyar is - köteles volt elfoglalni a számára jutó munkahelyet, amely a magyar fiatalok esetében szinte törvényszerűen minél távolabb volt családjától, a közösségtől, amelyben született. Ilyen meggondolásból több száz - esetleg több ezer - fiatal vagy szülő döntött úgy, hogy a gyermekük ne menjen egyetemre. Mindehhez hozzátartozik még a jól ismert magyar gondolkodásmód is: „ha nekünk jó volt a szakmánk, jó lesz a fiunknak vagy lányunknak is”.

- Kivándorlás. Ha nincsenek is birtokunkban adatok arról, hogy az utóbbi 15 évben hány magyar nemzetiségű telepedett más országokba, bizonyos viszont, hogy a kivándorlók nagy hányada fiatal értelmiségi, ami jelentősen „vékonyította” az amúgy is karcsú egyetemet vagy főiskolát végzett magyarok arányát.

- A jó pár éve működő magyarországi oktatáspolitika, amely inkább helyi kezdeményezésre igyekszik romániai fiatalokkal is betölteni az egyre csökkenő diáklétszámot, csupán az összlétszám és a vele járó finanszírozás megőrzéséért. Fennáll viszont az a veszély, hogy ezek a diákok már ott tanulnak tovább és telepednek le.

- A posztkommunista időszak román oktatáspolitikája, amely nem hajlandó létrehozni egy önálló magyar tannyelvű állami egyetemet. Így az anyanyelvi oktatás – főleg a felsőoktatásban – a felekezeti és magán oktatási intézményekre hárul.

A Bihar megyei magyar tannyelvű egyetem előtti oktatásban jelenleg 12182 diák vesz részt elemi és gimnáziumi szinten, 271 oktatóval és 2860 középiskolás 145 tanárral. Az elmúlt 15 évben évről évre csökkent az elemi iskolás és gimnazista diákok száma, elsősorban az születések, tehát a beiskolázandó gyermekek száma csökkenésének arányában. A líceumi diákok száma komolyan visszaesett 1999 – 2000-re, majd 15-20%-al nőtt.

3.4. Munkaerő gazdálkodás

A 2002-es népszámlálás adatai szerint a Bihar megyei magyarság 71,7%-a, tehát 111832 fő munkaképes korú, vagyis a 15 – 62 éves korosztályhoz tartozik, a pár éve meghozott, nyugdíjkorhatárra vonatkozó, rendelkezések értelmében. 2000-ig a nyugdíjkorhatár hivatalosan 60 év volt a férfiaknál és 55 év a nőknél, ez lett 62 év mindkét nem esetében, sőt belátható időn belül kitolódik 65 évre.

A regisztrált 155829 magyar nemzetiségű népességből az aktív népesség száma 58592 fő (36,7%), ebből 54228 foglalkoztatott és 4364 fő a munkanélküliek száma. Az inaktív népesség 97237 fő, ebből 21036 diák és főiskolás, 47684 nyugdíjas, 13090 háztartásbeli és 13402 eltartott.

Érdekes az összehasonlítás a magyarság aktivitását tekintve a megyei adatokkal. Az aktív népesség, valamint a foglalkoztatottak aránya – az összlakossághoz képest – majd 1 százalékkal kisebb. Az inaktív népesség összetétele szintén figyelemre méltó sajtosságokat mutat:

A magyar nemzetiségű inaktív lakosságnál csak 13,5%, a megye inaktív összlakossága esetében viszont 17,5 % a tanulók és egyetemisták aránya. Ez a négyszázalékos különbség majdnem teljes egészében annak köszönhető, hogy a magyar lakosság körében kisebb a fiatalkorúak aránya. Az elemi iskolák és a gimnáziumok esetében a beiskolázási hányad igencsak hasonló, nem mondható el ugyanaz viszont a líceumi beiskolázásról, amely a magyar fiatalok esetében az összlakossághoz képest jóval kisebb.

A magyar nemzetiségű lakosság 30,6 százaléka nyugdíjas, ez is tükrözvén az elöregedési folyamat felgyorsulását. A magyar nyugdíjasok aránya majd 4 százalékkal magasabb, mint a megyei inaktív összlakosság esetében. A gondokat tetézi még az a tény is, hogy a magyarság körében a nyugdíjasok jelentős hányada mezőgazdasági nyugdíjas, pár százezer lejes juttatással havonta.

A háztartásbeliek aránya 8,4%, jóval magasabb, mint a megyei 5,9%, természetesen a háztartásbeliek túlnyomó része nő. E magas arány oka nemcsak az évtizedek folyamán, főleg a magyarlakta falvakban és községekben jelentkező munkahelyhiány. Ide sorolhatnánk még azt a magyar tradíciót is – főleg faluhelyt – amely szerint „az asszony foglalkozzon a családdal és nevelje a gyerekeket, hiszen nem férfi az, aki nem tudja a családját eltartani”. Részben ennek a mentalitásnak tulajdonítható a magyar nők alacsony iskolázottsági szintje, hiszen háztartáshoz elég az elemi vagy maximum a gimnázium. Ez a mentalitás megmaradt, csak a család kisebbedett, az „egykék” divatjával.

Az adatokból az is kitűnik, hogy a magyar lakosság körében kisebb az eltartott személyek aránya is, a megyei összlakossághoz viszonyítva.. Ez is a gyér gyermekvállalásnak tudható be, hisz az eltartottak kategóriába tartoznak – részben – a csecsemők és óvodások, tehát a nem iskoláskorú gyermekek.

Az aktív magyar népességből, a munkanélküliek száma 4364 fő – a magyar lakosság 2,8%-a. Ide tartoznak a más munkahelyet keresők – tehát akik már dolgoztak, de valamilyen okból elvesztették a munkahelyüket és még nem találtak megfelelő munkahelyet – 2356 fő, valamint az első munkahelyet keresők, akiknek száma 2008. Az első munkahelyet keresők kb. 12 százaléka egyetemet vagy főiskolát végzett és még nem talált megfelelő munkahelyet.

A Bihar megyében foglalkoztatott 54228 magyar lakos 31,2% -a a mezőgazdaságban és 35,8%-a az iparban dolgozik, 9,6%-a az építőiparban és 7,2%-a százaléka a kereskedelemben. Összehasonlítva a foglalkoztatottak ágazati szerkezetét megyei szinten valamint a magyar nemzetiségűek körében, a következő, fontosabb megállapításokra jutunk:

- majdnem 10 százalékkal nagyobb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a magyar lakosság esetében a megyei megoszláshoz képest. Ez az arány főleg a megye északi részén, a magyarlakta településeken alakult ki. Az elmúlt évtizedek gazdaság- és beruházás-politikája is közrejátszott ebben. Nem volt politikai érdek a magyar térségek gazdaságfejlesztésére, ráadásul ezek a magyar térségek rendkívüli mezőgazdasági adottságokkal rendelkeztek. Így hát a falusi magyar lakosság zöme – jobb híján – a téeszesített mezőgazdaságban dolgozott, és innen kerültek ki a mai alacsony juttatású mezőgazdasági nyugdíjasok.

- a megyei arányokhoz képest valamivel nagyobb az iparban dolgozó magyarok aránya. Ez valamilyen módon normális jelenségnek tekinthető, hiszen a magyarok legfontosabb képzési formája a szakiskola és főleg az ipari szakiskola, amelyekből egyenes út vezetett az ipari ágazatokhoz.

- az építőipar hagyományosan „magyar” ágazat, így nem csoda, hogy a magyar foglalkoztatottak 9,6 százaléka dolgozik ebben az ágazatban, szemben a csak 4,6 –os megyei aránnyal.

- a többi ágazatban jelentősen kisebb a magyar részarány, így például a kereskedelemben, szállításban, egészségügyben és oktatásban. Különösen feltűnő a közigazgatásban dolgozó, csak kétszázaléknyi rész, ami nagyon kevés, még akkor is, ha a népszámlálás alkalmával felmérték, és a közigazgatásba sorolták a megyében élő és dolgozó (csaknem kizárólag román etikumú alkalmazottakból álló) katonaságot, rendőrséget és csendőrséget is.

A magyarság részaránya tehát a megye lakónépességéből 26,06% az aktív és foglalkoztatottak körében 25,1 %, a háztartásbeliek között 36,8%, a nyugdíjasok sorában 30%, ugyanakkor a tanulók és az egyetemisták esetében csak a megyei összlétszám 20%-a. A foglalkoztatottak főbb ágazati leosztásában a magyarok 36 százalékot képviselnek, az iparban 26 százalékot, míg a megyei építőipari alkalmazottak több mint a felét teszik ki.

Rendkívül érdekes az összehasonlító adatsor, amely a népszámlálás idején arra ad választ, hogy az egyetemet végzettek közül milyen részarányt képviselnek az aktív keresők a megyében, illetve a magyar nemzetiségű lakosságnál. A bemutatott adatokból kiderül, hogy míg megyei szinten a 35103 egyetemet végzettből 24385 személy – 69,5% - aktív kereső, a magyaroknál a 6621 felsőoktatási tanulmányokkal rendelkezőből 4283 fő – tehát csak 64,7% aktív. Mindamellett érdekes elemezni az aktív egyetemet végzettek számát foglalkozási csoportok szerint is, tehát azt, hogy az egyetemet végzettek milyen munkakörben dolgoztak:

- az egyetemet végzett aktív keresők 81,4 százaléka dolgozik vezető beosztásban vagy egyetemet igénylő foglalkozásban, míg mindez a magyaroknál csak 72,8 százalék. Ez az eredmény azért is meglepő, mert amellett, hogy nyilvánvaló, hogy az állami intézményekben elég rossz a magyarság aránya, talán várható lett volna, hogy mindezt kompenzálja a magán gazdasági szektor. A magyarok vállalkozóbb szelleműek, a népesség arányánál nagyobb például a cégtulajdonosok, adminisztrátorok és magánvállalkozók aránya.

- ugyanaz az arány már fordított a középfokú szakképesítést igénylő foglalkozások, egyetemet végzettek által való betöltésénél, ahol a magyarok aránya nagyobb, mint ahogy nagyobb a kereskedelemben vagy a szolgáltatásokban dolgozó egyetemet végzett magyarok száma is.

- középfokú, irodai adminisztratív jellegű foglalkozásban dolgozik a magyar felső végzettek 1,7 százaléka, míg megyei szinten ez az arány 2,5 százalék.

- önálló mezőgazdászként tevékenykedik az egyetemet végzett magyarok 3 százaléka. Ezek sok esetben mezőgazdasági és állattenyésztési diplomával rendelkező agrármérnökök.

- érdekes megfigyelni a kereskedelemben és a szolgáltatásokban dolgozók palettáját az elvégzett szakok szerint: van itt mérnök, jogász, közgazdász vagy éppen teológiát végzett fiatal. Ugyanaz mondható el azokról, akik jelenleg szakképzetlen munkakörben dolgoznak, diplomájuk ellenére.

- a szakmunkáskörben dolgozók nagyobb hányada mérnöki vagy almérnöki diplomával rendelkezik.

Mindezek az összehasonlító adatok a szerkezeti elemzéseken alapulnak. Ha például megnézzük a magyar nemzetiségű aktív felsőoktatást végzettek arányát, az eredmények és a következtetések lehangolóak. Míg a 10 éven felüli lakosságból a magyarság aránya 26,5%, az egyetemet végzetteké csak 18,8%, az egyetemet végzett aktív magyaroké 17,5%, míg a vezető beosztásban és egyetemet igénylő munkakörben dolgozók aránya mindössze 15,7%.

Az eltartottsági ráta is nagyobb a magyarság körében a megyei összlakosságéhoz viszonyítva, elsősorban az inaktív népesség nagy száma, az elöregedési folyamat következtében. Míg a magyar lakosság a megye népességének 26%-a, a fiatalok aránya a megye fiatalkorú népességének csak 21,6%, míg az időseké a megyei időskorú népesség 35,6%-át teszi ki.

IV. A BELÉNYESI MEDENCE MINT KISTÉRSÉG

4.1. A kistérségi elemzés szempontjai

Amint már említettük, a Bihar megyei humán-erőforrások vizsgálatánál feltétlenül szükségesnek tartottuk a kistérségi elemzési szint alapvető vizsgálati megközelítésmódként való hasznosítását. Négyéves kutatásunk során a kistérségi megközelítésmódot alkalmazva olyan regionális elemzést végeztünk, amely Bihar megyét fejlesztési kisrégiókra osztja fel. A kistérség nem adminisztratív felosztás eredménye, viszont óriási jelentősége van a területfejlesztési prioritások kidolgozásában, a fejlesztések következményeinek megállapításában, a gazdasági és társadalmi kihatások felmérésében Értelmezésünk szerint egy-egy kistérség olyan földrajzilag is összefüggő települések együttese, amely a települések közötti reális munka-, lakóhely-, közlekedési, ellátási (kereskedelem, oktatás, egészségügy) kapcsolatokon alapul. A kistérségi rendszerben a települések kapcsolataik révén egy nagy központi településhez vonzódnak. A rendszerben létezik egy nagyobb helység - város vagy község – amely a térség vonzáskörzetét képviseli, mind gazdasági, mind társadalmi síkon.

A kistérségek kiválasztásánál és meghatározásánál a következő fontos kritériumok játszanak szerepet:

· Földrajzilag szomszédos helységek

· Hasonló domborzati és természeti viszonyok

· A meghatározandó kistérség nagysága

· Lakónépesség

· A térség humánerőforrása

· Munkaerő felhasználási kapcsolat

· Közlekedési kapcsolat, tehát létező és lehetőleg megfelelő közlekedéshálózat a helységek között

· Társadalmi szolgáltatási - oktatási.- egészségügyi – kapcsolat

· Kereskedelmi és ellátási kapcsolat

· Egy megfelelő infrastruktúrával rendelkező vonzáskörzeti központ – város vagy nagyközség – létezése

Egy - egy helységben megvalósított beruházás, fejlesztés – főként, ha nagyobb léptékű – természetesen jelentős hatással van a környező helységekre is. Így a kistérség, mint fejlesztési egység feltétlen szükséges a fejlesztések orientációira és azok hatásának reális vizsgálatára.

Az előző fejezetben ismertetett kritériumrendszer felhasználásával határoltuk el a megye mikro-régióit, amelyek a következők:

- Nagyvárad ( municípium, megyeszékhely)

- Nagyvárad vonzáskörzete az alábbi községekkel: Bihar, Hegyközcsatár, Bors,

Körösgyéres, Vásárhely, Nagyürögd, Szentandrás és Szentmárton.

- Székelyhíd – Diószeg kistérsége: Székelyhíd, Bihardiószeg, Csohaj, Kereki, Szalárd,

Sârbi.

- Berttyószéplak mikro-régió: Berettyószéplak, Bályok, Derna, Papfalva, Tóti.

- Margitta térsége: Margitta, Érábrány, Abrămuţ, Chişlag, Bogyoszló,Brianu Mare,

- Érmihályfalvai régió: Érmihályfalva, Érkörtvélyes, Érsemlyén, Érszalacs és Értarcsa.

- Mezőtelegdi kistérség: Mezőtelegd, Köröskisjenő, Szkadát, Brusturi, Copăcel, Vârciorog, Spinus

- Élesd térsége: Élesd, Esküllő, Lugas, Auseu, Fécke, Magesti, Sinteu

- Körösrév vidéke: Körösrév, Borod, Barátka, Bulz és Sonkolyos

- Cséke kistérsége: Drăgeşti, Dobreşti, Hidişel,Hollód, Cséke, Pormezău şs Sâmbătă

- Belényesi mikrorégió: Belényes, Újlak, Soimi, Pocla, Răbăgani, Roşia, Căbeşti, Magyarremete, Curăţele, Budureasa, Fenes, Drăgăneşti, Tárkány

- Ştei térsége: Ştei, Lazuri, Bunteşti, Rieni, Pietroasa, Câmpeni, Lunca, Nucet, Vaskóh, Cărpinet, Criştior.

- Nagyszalontai régió: Nagyszalonta, Madarász, Ciumeghiu, Keményfok, Feketebátor, Cséffa, Tulka

- Tenkei kistérség: Tenke, lăzăreni, Husasău de Tinca, Căpâlna, Nagzkocsuba, Olcsa

A kistérségek jellemzésének főbb adatai: a terület és a lakónépesség, iskolai képzés szerinti lakossági megoszlás, a munkaerő-gazdálkodás adatai, valamint a gazdasági fejlettség szintje.

12. táblázat. A Bihar megyei kistérségek összefoglaló adatai

KISTÉR-SÉGEK	KISTÉRSÉGEK RÉSZARÁNYA -%-				ÖSSZEFOGLALÓ ADATOK
	TERÜLET	LAKÓNÉPESSÉG	AKTÍV NÉPESSÉG	ÁRUFORGALOM (összjövedelem)	AKTÍV NÉPESSÉG ARÁNYA -%-	MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA %	1000 LAKOSRA
	TERÜLET	LAKÓNÉPESSÉG	AKTÍV NÉPESSÉG	ÁRUFORGALOM (összjövedelem)	AKTÍV NÉPESSÉG ARÁNYA -%-	MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA %	EGYETEMT FŐISOLÁT VÉGZETT	MŰKÖDŐ GAZDASÁGI EGYSÉG
MEGYE ÖSSZESEN	100,0	100,0	100,0	100,0	38,8	7,3	58	20
Nagyvárad-központ	1,5	34,4	38,4	65,6	40,6	6,0	120	38
Nagyvárad-vonzáskörzet	8,4	6,8	6,2	3,0	35,5	6,3	21	14
Székelyhíd-Diószeg	7,1	5,5	5,4	0,8	37,4	7,5	15	8
Berettyószép-lak	4,7	4,0	4,0	4,0	38,1	12,2	20	8
Margitta	5,3	5,3	5,8	1,7	42,1	6,4	38	14
Érmihályfalva	4,8	4,0	4,0	0,8	38,5	5,9	17	7
Mezőtelegd	5,9	3,9	3,2	0,3	31,5	7,4	13	5
Élesd	5,4	4,6	4,1	3,2	34,0	11,0	33	14
Körösrév	6,5	3,4	2,9	0,5	33,3	10,7	23	10
Magyarcséke	6,8	4,1	3,0	0,2	29,0	8,4	13	6
*Belényes*	14,5	7,1	7,5	2,2	40,6	6,2	39	12
Stei	10,7	6,1	6,0	14,3	37,5	8,3	42	15
Nagyszalonta	11,1	7,2	6,5	3,2	34,9	11,2	29	13
Tenke	7,3	3,6	3,0	0,2	33,5	8,4	24	7

Forrás: Anuarul statistic al Judetului Bihor 2003, Dir. Jud. De Statistica Bihor

Recensământul populaţiei şi locuinţelor la 18 martie 2002, Institutul Naţional de Statistică

A kistérségek kijelölésében jelentős szerepet játszott a két világháború közötti közigazgatási felosztás, hiszen a kialakított, régi járások egy kompakt, homogén, demográfiai és gazdasági egységet képeztek, egy gazdaságilag fejlettebb járásközponttal. A kistérségek többsége egy meghatározó, nagyobb lakónépességű és gazdaságilag jóval fejlettebb helység, város vagy nagyközség köré alakult ki. A kistérségek számos tekintetben heterogének, többek között nagyságban, lakónépességben, munkaerő viszonylatában vagy gazdasági fejlettségben. A legfontosabb differenciálódások a következők: (Nagyvárad megyeszékhely kivételével)

Területi nagyság:

- Nagy területű: Belényes, Stei, Szalonta

- Közepes nagyságú: Nagyvárad vonzáskörzete, Székelyhíd – Diószeg, Körösrév, Magyercséke, Tenke, Mezőtelegd

- Kis területűek: Berettyószéplak, Margitta, Érmihályfalva, Élesd

Lakónépesség és humánerőforrás szempontjából:

- Népes térség: Belényes, Nagyszalonta, Stei, Nagyvárad vonzáskörzete

- Közepes: Székelyhíd –Diószeg, Margitta, Élesd

- Kislakosságú: Berettyószéplak, Mihályfalva, Mezőtelegd, Körösrév, Magyarcséke, Tenke

Munkaerő-felhasználás szempontjából:

- A megyei átlag környéki munkanélküliség: Székelyhíd – Diószeg, Mezőtelegd, Magyarcséke, Stei, Tenke

- Kisebb munkanélküliségi ráta: Nagyvárad vonzáskörzete, Margitta, Mihályfalva, Belényes

A kistérségek demográfiai, munkaerő-gazdálkodási, szakképzettségi fokának valamint gazdasági fejlettségének a jellemzésére, fontossággal bír ezek részaránya a megyében, valamint összehasonlítható mutatók kidolgozása, amelyek kimutatják a térségek fejlettségi szintjét és különbségeit.

4.2. Földrajzi, természeti és történelmi háttér

A Belényesi medence a maga 80 helységével és 1096 km²- es területével a legnagyobb kiterjedésű kistérség, 42432 lakossal. Ezt nem volt mód 2 térségre bontani, hiszen az összes környező községek és falvak egyedüli, jelentős vonzáskörzete Belényes, amely nemrég kapta meg a megyei jogú városi rangot. Belényes mintegy 60 km-re van Nagyváradtól a Déva felé menő út mentén, és megkérdőjelezhetetlenül az egész térség ipari, kereskedelmi, oktatási és kulturális központja. A Belényes vonzásköréhez tartozó helységek egységes, hegyvidéki régiót alkotnak.

A Fekete-Körös völgye a Bihari hegységtől, pontosabban a Vaskóhi-medencétől az Alföld keleti pereméig tart. A hosszan elnyúló, keskeny síkot balról a Kodru és a Móma hegycsoport (Munţii Codru-Moma), jobbról a Bihari havasok fogják közre; északról a Királyerdőalja (Mun-ţii Pădurea Craiului) téríti a folyót nyugati irányba. Dél-Bihar számtalan patakjának, erének az egyesülésből jött létre a Fekete-Körös, hogy csak a nagyobbakat említsem: Köves-Körös (Crişul Pietros), Rósa- (Valea Roşiei), Nyimoesdi-, Mézgedi-, Tárkányka-, Fenes-patak.

A Körös felső folyása mentén, Belényes város vonzáskörében a harmincegynéhány román lakosságú, kisebb-nagyobb település mellett hét magyarok által (is) lakottat találunk: Köröstárkány, Kisnyégerfalva, Várasfenes, Körösjánosfalva, Belényessonkolyos, Belényesújlak, Magyarremete. „Ezek a községek a Fekete-Körös felső völgyében, a Belényesi medence közepén fekszenek, egymáshoz közel. – irja Kósa László – A hét falu etnikai egységet alkot, románlakta vidéken teljesen vagy többségében magyarlakta helységek. Sajátos kultúrájuk sokban elüt a tőlük 20-30 km-re eső, de közben román lakossággal elzárt alföldi magyar községek kultúrájától.”

13. táblázat A Belényesi medence összterülete és mezőgazdasági területe

	Belényesi-medence összesen (ha)	Magyarlakta összesen (ha)	Magyarlakta összesen %-ban
Összterület	88855	32860	37,0
Mezőgazdasági terület	45973	17249	37,5

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

A Belényesi-medencét a Pontoskő zárja le. Sólyom (Şoimi) falu után kiszélesedik a völgy. Innentől a Fekete-Körös középső folyásáról beszélünk. Századunk elején még több-kevesebb magyar élt a következő helységekben: Gyanta, Kisháza, Tenke, Tenkeszéplak, Bélfenyér. Napjainkra e népcsoport fogyóban, elszórványosodóban.

A medencét átszelő Fekete-Körös vizét a helybeli gazdálkodók öntözésre is használják. Kertjeiket azzal öntözik. Tavasszal, ősszel viszonylag gyakran kiönt. Utoljára 2002-ben jött ki a víz, s akkor majdnem bement a templomba a víz. Akkor jégolvadás volt és kinyomta a vizet. Volt néhányszor hatalmas áradás, szerencsére, hogy mivel nagy a lejtés, a folyó hamar lezajlik, de ugyanakkor, mivel nagy a lejtés ezért sokat is pusztít. A régi vályogházakat rongálta meg.

Mezőgazdasági termékenység szempontjából a domboldali földek gyengék-soványak, a Kőrös mellett jobbak. A Kőrös ártere jó föld, de itt a domboldal mentén ezek hideg földek, agyagos földek. Fenesnél a folyó két szélső oldalát dombok szegélyezik, úgy kell elképzelni mint egy katlant, középen folyik a patak, két oldalán házak. S a házsorokon kívül vannak a kertek, s ezeken kívül a domboldal mind a két oldalon, ezek mind gyengébb termékenységű földek.

A térség számos turisztikai látványossággal rendelkezik. Ilyen például a fenesi völgy, valamint a fenesi patak forrása, ami az Izbuc-ból ömlik. Tiszta a levegő, nagy a csend.. Aztán ott van a fenesi Béla-vára, a Süveg-hegyen, amelyiken sok látványosság nincs, mert igencsak romokban áll, mert az osztrákok az 1848-as forradalom után felrobbantották, mint a legtöbb várat, mert ezek a kurucok fészkeiként voltak nyílvántartva és ezeket a sasfészkeket, amelyek újra tudtak volna szerveződni, felroibbantották az egészet, amit csak elértek. Ez történt a dévai várral is. Aztán, ha távolabb megyünk Vaskósziklás fele, akkor ott elérkezünk a Medvebarlanghoz, ami egy híres barlang, s a 70’-80’-as években fedezték fel. Akkor, ha Magyarremetének vesszük az irányt, ott a meziádi csepkőbarlang, van Biharfüred, Mennyháza délnek, de azt csak kerülővel lehet megközelíteni Magyarremetén említésre méltó árpádkori templom.meg a Szent-László freskók, amit most találták meg két éve.

E vidék múltjáról a történészek egymástól igen eltérő álláspontot foglalnak el. Míg Titus Roşu és Ion Godea a romanizált dákok, majd a románok jelenlétének folytonosságát látja igazolva a helynevek és a régészeti leletek által, addig Márki Sándor, Bunyitai Vince és Györffy István szerint: „annak semmi emléke sincs, hogy a magyarok bejövetelkor a rengeteg erdőkkel borított Felsővölgyön lakott telepek lettek volna”. Márki ugyan elismeri, hogy „Rézbánya helyén a rómaiak bányászatának nyomai kimutathatók”, de ő a helynevekből szláv őslakosságot tételez fel.

A magyar történészek ama véleményüket hangoztatják, hogy a Fekete-Körös völgyi magyarság a kora Árpád-korban telepedett meg, Anonymus szerint Tuhutum és unokája a nemzetségével. Lakóhelyeiket a folyóvölgy közelében, láncszerűen helyezték el. A mongol pusztítás előtt az említett felső és középső folyószakaszon már virágzó falvak léteztek. A katolikus egyház jelenlétét bizonyítja a Gyepűsolymos és Belényesszentmiklós között ma is látható csonka torony, a XIII. században emelt templom maradványa. A mongolok 1241-es hadjárata az itteni településeket is elpusztította. A lakosság úgy menekült meg, hogy a környező, áthatolhatatlan őserdőkbe vetette be magát. A veszedelem elmúltával visszatértek elhagyott tűzhelyeikhez és új hajlékot építettek. E falvak első okleveles említése ebből az időszakból, a XIII. század második feléből származik, amikor az egész vidék a váradi katolikus püspökség birtoka.

A török világ évtizedeiben a Fekete-Körös alsó völgye, a Kölesér székhelyű esperesség falvai szenvedtek a legtöbbet; leromboltatásuk után föl sem támadtak, az egyetlen Szalonta kivételével, amely Bocskai hajdúinak köszönheti mai létét. A felső völgybe is be-betörtek az oszmán csapatok, de ezeket a pusztításokat a földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozó nép mindig kiheverte. Nem így a Borztól, Sólyomtól nyugatra eső falvak, ahova 1692 után román lakosságot telepített a birtokait visszaszerzett római katolikus püspökség. Ekkor szakadt meg a Belényesi-medencében élő magyarok közvetlen kapcsolata a síkvidékiekkel (Árpád, Erdőgyarak, Szalonta). Ennek további mélyreható következménye a „sziget-lét”, a nyelvi és kulturális elszigeteltség. Ezzel magyarázható az itteniek jellegzetes nyelvjárása, mely vonatkozik a magánhangzók kiejtésére, a régmúlt és félmúlt igeidők használatára (hallottam vala, elmenék), de még inkább szókincsére, a régi magyar szavak, a –ko kicsinyítő képző (bacikó, jányikó, csupirkó) mellett magyarított román szót használnak (pacil, elbúdul, nyálkos, pupuza, buha).

E fonetikai és morfológiai sajátosságok okán a nyelvészek az ittenieket részben az Alföld, részben Nyugat- és Délnyugat Erdély magyarságával testvériesítik. A családok, nemzetségek származásáról, helyfoglalásáról a szóbeli hagyomány számtalan, egymásnak ellentmondó véleményt őrzött meg. Vannak, akik a honfoglalás koráig lépnek vissza, azonban a többség székely eredetet emleget. Utóbbiakat János Zsigmond vagy Bethlen Gábor, esetleg Izabella királyné telepíthette. Felvetődik a Gyalu s Torda környékiekkel, sőt a Sebes-Körös völgyében levő Nagykakucs népével való kapcsolat gondolata is.3 Néprajzkutatók, nyelvészek dolga, hogy a valós feleletet kidolgozzák.

A Béli- és Bihari-hegység, valamint a Fekete-Körös völgye gazdagon bővölködik természeti- és altalaj kincsekben. (A Béli-hegységet románul Kodru-hegységnek nevezik ’Muntii Codru Moma’. Kodru-hegység valójában nem létezik, mert a román ’codru’ szó cserjés rengeteget, erdőséget jelent. A helyi magyarság ezt a hegycsoportot Fenesi-hegyeknek is nevezi, mert a hegység tekintélyes része a legjelentékenyebb csúcsokkal a fenesi határon fekszik.)

A Bihari-hegységnek Fekete-Körösvölgyi részén az ércek főleg kontakt előfordulásban szerepelnek, melynek kitermelése jelentékenyen hozzájárult az utóbbi 7 évszázad alatt a völgy benépesítéséhez. Így a Felsővölgyön, Rézbánya környékén találjuk az arany, ezüst, réz és vasércek egykori bányászatának nyomait, újabban pedig a világháborúk befejezése óta a szovjet-oroszok által megkezdett uránbányászat is folyik. Oklevél bizonyítja, hogy a bányák 1270-ben nyíltak meg, amikor már a magyar községek fennálltak. Magyar bányászokkal indult meg a bánya második felvirágzása is, 1501-ben, mert az 1600. évi összeírásban Rézbánya lakossága magyar.

Ipari szempontból a kitűnő agyag a magyarság között már igen régen alkalmat adott a fazekasmesterség kifejlesztésére. A Belényesi-völgyben Köröstárkányban, Belényessonkolyoson, Sólymon és Belényesben jó fazekas agyag volt található még a 19. század első felében is, de edénykészítésre még jobb volt a vaskohi ponttus agyag. E mesterség gyakoriságáról tanúskodnak az 1600. évi belényesi összeírás családnevei is: Fazekas, Korsós, Begrés. A fazekasmesterség a 19. század közepe táján a románság kezébe jut és virágzik tovább mind a belényesi, mind a vaskohi járásban. A festéknek való salakanyagot az egykori bányák adták, a máznak való fehér kvarc kavicsot pedig a Körös medréből szedték. A jelenben azonban ennek a mesterségnek szinte nyoma sincsen.

Mindezek mellett van azonban ennek a tájegységnek, egy sokkal értékesebb természeti kincse, amely hosszú évszázadok óta munkát, kenyeret, megélhetést, munka- és védőeszközt, építkezési- és beruházási lehetőséget nyújtott az itt lakó nép(ek)nek: a fa. Dr.Györffy István 1912-ben „A Feketekörös-völgyi magyarság története” című művében így ír: „Manapság a Fekete Körös völgyén még mindég negyedmillió (241.054) hold erdő fekszik, tehát az általunk felölelt egész területnek (504.772) holdnak fele még ma is erdőség”. Ennek a vidéknek az építkezésén ma is meglátszik, hogy valamikor bővében voltak a fának.

Gyöffy István, aki a magyar néprajz tudósai közül először kutatott ezen a területen, eredményeit igy foglalja össze az 1910-es évek elején: „Minden kulturális tudás az Alföld felől jön, s a tanulékony és újitásra hajlandó Fekete-Körös völgyi magyar legelőször fogja fel s használja ki az újabb kultúrhatásokat a maga javára.” Amikor 1920 után ez a kapcsolat megszűnt, e terület mindig kezdeményező lakosai bolgár mintájú kertészetbe fogtak, és zöldségükkel nemcsak Belényest látták el.

4.3. Népesség, népmozalom

Hogy milyen volt a népesedés állapota a Körös felső völgyében, erre vonatkozóan figyelemre méltó Imre püspök 1308-iki egyik kijelentése, amelyben Belényes környékét praedium-nak, vagyis pusztának nevezi. (Bunyitai II. 303. H.: C Ignatius de Battyán. Leges ecclesiasticae regni Hungariae. Claudiopolii, 1827. III. 93.)

A továbbiakban már arról értesülünk, hogy a török pusztítás előtt Bihar vármegyében jelentősen kiemelkedik a magyarság számbeli fölénye. 1552-ben az összeírt porták 86 %-a még magyar települési területen állt, s csak 14 %-a esett románlakta hegyvidékekre. A 16. század elejéig ismert személynevek 72,44 %-a magyar, 26,29 %-a bizonytalan és csak 1,27 %-a idegen. A bizonytalanok is legnagyobbrészt a magyar települési vidékekre estek, így a magyarsághoz tartoztak. A magyarok által lakott terület népsűrűsége is négyszer akkora volt, mint a román vidéké. (Mezősi Károly) Hóman Bálint és Szekfű Gyula történészek 1935-ben kiadott „Magyar történet” című művükben a következőket írják: „1241 után a román lakosság száma egyre növekedett, mert a tatár nagy rendet vágott Erdély és Tiszántúl lakosságából. Szükségessé vált az addig megszállatlanul maradt erdős-hegyes határvidék népességének gyarapítása, védelmének újjászervezése. II. András (uralkodott 1205-1235) idejében – a vármegye néprajzi képét híven rajzoló Váradi Regestrum tanúsága szerint – még halvány nyomai mutatkoznak a román bevándorlásnak. A bevándorlás szakadatlanul tartott az Anjou-korban is.

A Temes és Cserna folyóktól keletre a Barcaságig és a háromszéki székelység földjéig, az Erdélyi-havasoktól fel a Szamos és Körös völgyéig új telepek (novae plantationes) hosszú sora keletkezett. 1597-98-ban a tatárok a Körösök és a Szamos völgyén számos magyar falut kiirtanak, s ezzel Bihar, Csongrád vármegyékben is megnyitják a román betelepedés kapuját. Dél-Biharban, a Fekete-Körös völgyében a régi magyar falvak a tatárok vonulásai következtében 1600 körül mind puszták már. 1552-ben Bihar vármegye öt déli járásában még legalább 42000 magyar lakott Belényes, Magyarcséke, Vaskoh, Tenke, Bél népes magyar telepekkel; 1595-ben már csak 35000, innen kezdve rohamosan esik a létszám, egészen 5000-re, s ez a lakosság sem magyar többé, hanem kenézektől vezetett román falvak az akkori román település tipikus berendezésével: a falu feje a kenéz, az igazságszolgáltatást a vajda intézi, az adószedő a krajnik.”

A török kiűzése után 1692-ben összeírás készült Bihar vármegye lakosságáról. A IV. járásban Belényes helységgel kezdődik az összeírás. Ebben 112 lakott helységen kívül összeírtak 370 lakatlan falut is. Fenessel kapcsolatban ezt olvassuk benne: „Háztartás: 5. – Fiú: 3. – Leány: 1 – Juh, Kecske: 21.” Mind Mezősi Károly, mind Györffy István szerint a háztartások számát 6-tal kell szoroznunk, hogy a helyes lélekszámot megkapjuk. Eszerint Fenes lakossága az 1692-ben készült összeírás alapján valószínűsíthetően 30 lélek.

Számítások szerint Bihar vármegye lakosságának csupán 4,4 %-a élte túl a pusztítást. A IV. járásból csak a Fekete-Körös völgye lakott terület a török uralom végén, itt már túlsúlyban volt a román elem. Magyar lakosságú helység Belényes és Tárkány, míg Dragotyán, Fenes, Fenyéres, Felsőkimpány, Alsókimpány, Köszvényes, Szelistye és Szód falvakban vegyesen találunk magyar és román nyelvű lakosokat. Belényes vidékén a 149 családból 20 minősül magyarnak és 129 románnak, vagyis csak 13,4 % a magyar a 86,6 % román mellett. 1600-ban még 33 % magyar lakosság élt Dél-Bihar három járásában (vaskóhi, belényesi és tenkei).

1704-1720 között Dél-Biharban 14,6 % magyar lakosság mutatható ki a 85,4 % román lakosság mellett, s ez az arány a 18. század további évtizedeiben a magyarságra nézve még kedvezőtlenebbül alakul. Látható tehát, hogy a Medence magyarságának szórványhelyzete nem újabb keletű, hanem hosszú történelmi előzményekre nyúlik vissza. Kétségtelen viszont - amint az alábbi összehasonlító táblázatból is kitűnik – hogy a magyar lakosság számbeli aránya az utóbbi évszázad folyamán is jelentős mértékben romlott, hiszen miközben az összlakosság 1886-hoz viszonyítva több mint kétszeresére növekedett, a már amúgy is szórványhelyzetben levő magyar lakosság száma stagnált, sőt enyhe csökkenést mutatott.

14. táblázat Az összlakosság és Magyar lakosság száma és számaránya a Belényesi medence jelentősebb magyar népességgel rendelkező településein (1886-2002)

helység neve Összlakossága Magyar

1886 2002 1886 % 2002 %

Belényes1 2614 12 600 1314 50 1148 9,1

Belényessonkolyos2 584 893 260 45 196 21,9

Belényesújlak3 1010 691 690 68 447 64,7

Kisnyégerfalva4 310 461 136 44 220 47,7

Körösjánosfalva5 340 743 170 50 192 25,8

Köröstárkány6 1105 1 188 1105 100 1161 97,6

Magyarremete7 905 884 560 62 520 58,8

Várasfenes8 1210 1 768 835 69 969 54,8

Együtt9 8070 19 228 5070 63 4853 25, 2

Forrás: Recensământul….. INS, Bucuresti 2005

1 Az arány jelentősen csökkent, csupán a legutóbbi két népszámlálás közötti időszakban 5,9%-os csökkenést regisztráltak

2 Lélekszáma 64 fővel csökkent, aránya (magyar) 23, 1 %-kal apadt (ebből több mint 10%-al a legutóbbi népszámlálás óta!)

3 A falu népessége fogyott, de a magyarság csupán 3,3 %-kal csökkent. A magyarság még mindig számbelileg domináns helyet foglal el a településen

4 Egyedüli kis falu, ahol a magyarság száma és aránya is némileg emelkedett

5 A legkisebb népességű falu, a magyarok aránya igen nagymértékben, 24,2 %-ot romlott

6 Noha már költöztek be románok, Köröstárkány megmaradt a legmagyarabb falunak. Ez a település csak a nagy román többségű medence „magyar szigeteként” tekinthető szórványjellegűnek, egyébként megőrizte tömbmagyar jellegét.

7 A falu népessége fogyott, de a magyarság aránya alig csökkent, enyhe számbeli főlényét még mindig őrzi

8 A legnépesebb falu, de a magyarság aránya 14,2 %-ot csökkent

15. táblázat Össznépesség, magyarok és reformátusok

	Összesen	Magyar nemzetiségű	Református
Várasfenes	1768	969	889
Jánosfalva	743	192	160
Belényessonkolyos	893	196	187
Kisnyégerfalva	461	220	196
Magyarremete	884	520	388
Köröstárkány	1188	1161	953
Belényesújlak	691	447	412
Összesen	6628	3705	3185

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

A magyarság számaránya csökkenésének okait vizsgálva, történelmileg ebben a vándorlási folyamatok (a magyarság kitelepedése, főként 1989 után, a nagymértékű, szocialista iparfejlődéssel együtt járó román betelepedés) valamint a románság (és még inkább a roma lakosság) magyarokénál magasabb természetes szaporulata játszott szerepet.

Nyilvánvalóan közrejátszottak a háborús események és az azokkal kapcsolatos népességmozgások is. 1940 augusztus 30-ika, a II.. bécsi döntés után, amikor Nagyváradot és Bihar megye É-i részét visszacsatolták Magyarországhoz, Belényes a megye megmaradt déli román részének a központjává vált. A Nagyváradot elhagyó román értelmiség és a közigazgatásban dolgozók Belényesbe tették át ekkor a székhelyüket, és itt egy erős román központot szerveztek meg. Részben e helyzet utóhatásaként, de a kommunista hatalom centralizáló-homogenizáló törekvéseinek következményeiként is, a második világháború után fokozatosan mind jobban érvényesült az a tendencia, hogy a magyarlakta települések közintézményei a túlnyomórészt románok által lakott településekre költöztek, hosszú távú negatív hatás gyakorolva ez által a magyar falvak fejlődési perspektíváira. Jellemző példa e folyamatok alakulására Gyanta esete. Az egykor virágzó településen, közigazgatási funkciójának elvesztése után, egy folyamatos, ma már igen előrehaladott stádiumban levő demográfiai-gazdasági leépülés ment végbe.

A következő, négy településre vonatkozó adatsor jól tükrözi a jelzett tendenciák kronológiai alakulását:

16.táblázat Négy Belényes-medencei település népességi adatai 1552 – 2002 között

Év	Váras-fenes	Füzegy	K. János-falva	B. Sonko-lyos	Összesen
1552	732	---	---	---	( 732 )
1595	492	---	---	---	( 492 )
1704	80	---	---	---	( 80 )
1720	138	---	---	---	( 138 )
1778	1050	---	---	---	( 1050 )
1784	1038	200	296	413	1947
1828	795	---	---	---	( 795 )
1850	1062	---	---	---	( 1062 )
1859	1080	---	---	---	( 1080 )
1870	1448	318	394	750	2910
1880	1210	218	342	584	2254
1890	1497	262	426	695	2890
1900	1671	302	488	789	3250
1910	1949	325	552	893	3719
1930	2094	383	590	983	4050
1956	2292	418	234	823	4267
1966	2358	367	726	929	4308
1977	2085	341	707	924	4057
1980	2091	338	719	960	4108
1981	2040	340	717	960	4057
1982	1986	335	693	945	3959
1990	2044	---	---	---	( 2044 )
1992	1849	---	---	---	( 1849 )
1998	2000	250	833	786	3869
2002	1783	256	769	885	( 3693 )

Forrás: Szabó László, Várasfenes településtörténete

Szórványhelyzetben lévő településekről lévén szó, az asszimiláció, a vegyes házasságok magyarságcsökkentő szerepét sem szabad lebecsülni. A fenesi lelkipásztor információi szerint például csak ezen a településen 1970 és 1990 között tizennyolc vegyes házasságot kötöttek. A gyerekek iskoláztatásával kapcsolatos, a régióban végzett kutatásaink alátámasztják, hogy az ilyen házasságok túlnyomó részében román nyelvű oktatásban részesülnek a gyerekek. Legtöbb esetben az indoklás: „a biztosabb jövő”, „a biztosabb boldogulás”, "az önérvényesítési lehetőség”. Bár nem feltétlenül ideológiai-politikai érvek, meggondolások miatt választják a román nyelv családon belüli - kizárólagos vagy elsődleges - használatát, illetve a gyerekek román nyelven való továbbtanulását, a román-magyar vegyes házasságok esetében az ún. „gyakorlatias” lehetőségek (már ami a kommunikációra és önérvényesítésre vonatkozik), hatásaik révén a román nemzeti identitás átörökítését szolgálják, kiváltva ezáltal a magyar nemzeti identitás háttérbe kerülését.

A ténylegesen végbemenő elrománosodási folyamatot pedig csak fokozta a hivatalos népességstatisztikáknak az állampolitika rangjára emelt beolvasztási törekvéseket szolgáló hatása. “Ha egy magyar lány hozzámegy egy román fiúhoz, felveszi annak családnevét, a leánykori neve pedig teljesen eltűnik, és azt - a magyar hivatalos eljárással ellentétben – a román iratokban sem használják már. A statisztikai iratokban tehát semmilyen nyoma nem marad a későbbiekben arra nézve, hogy ő magyar volna. Ha viszont egy magyar fiú román lányt vesz feleségül, akkor a gyermekeket az anya nemzetisége alapján szintén románnak fogják számolni a népösszeírásokban.” (a kistérségben működő református lelkész)

Az utóbb évtizedekben erőteljesebben érvényesült az a tendencia, hogy a magyar kitelepülés következtében az elnéptelenedett magyar házakat románok (és újabban betelepülő pénzes tőkével rendelkező cigányok) veszik meg. A románság előbbi ingatlanjai általában gazdasági épületekké válnak.

Mára egyébként a munkalehetőségek 1989-et követő beszűkülése és a határok megnyílása nyomán kibontakozó külföldi vándorlás, valamint az alacsony természetes szaporulat olyan elöregedési folyamatot eredményez, amely egyaránt érinti a térség magyar és román lakosságát, amint az alábbi táblázatból is kitűnik.

17. táblázat A Belényesi medence összlakosságának és magyar lakosságának korcsoportok szerinti megoszlása

	Belényesi-medence teljes lakossága	Magyarok száma	Magyarok számaránya (%)
0-14 év (2002)	5911	2166	36,6
15-59 (2002)	26178	9717	37,2
60 és afelett (2002)	6516	2465	37,8
Összesen (2002. március 18)	38605	14348	37,2
Összesen (2005. július 1)	38259	14078	36,7

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

Amint látható, nincs számottevő különbség, a magyarság lakossági számaránynak megközelítően megfelelő arányban található meg mindegyik korcsoportban. Ugyanez a hasonlóság mutatkozik meg a természetes szaporulatra vonatkozó adatok elemzése során. A magyar lakosságra nagyjából ugyanolyan mértékű természetes fogyás a jellemző, mint a lakosság egészére.

18. táblázat Népmozgási adatok (1000 lakosra)

	Belényesi-medence teljes lakossága	Magyar lakosság
Élveszületés	9,9	10,7
Halálozás	15,5	17,0
Természetes szaporulat	-5,2	-6,3

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

A lakosság - főleg a térség községeinek lakossága – elöregedett, az öregedési index meghaladja a 136 % -ot, az eltartottsági ráta majdnem 146%. A reprodukciós ráta 0,73 Íme, néhány térségszintű demográfiai adat megyei összehasonlításban:

19. táblázat A megye kistérségeinek területe, korcsoportonkénti lakónépessége 2002 márciusában

KISTÉRSÉGEK	Terület hektár	Lakó –népesség összesen	0 – 14 év	15 – 59 év	60 év fölötti	Gyermek-népességi eltartottsá-gi ráta	Idős népesség eltartottsá- gi ráta
1.NAGYVÁRAD	11122	206614	32270	145486	28858	15,6	14,0
2. NAGYVÁRAD VONZÁSKÖRZETE	63457	40812	7768	24478	8566	19,0	21,0
3. SÉÁKELYHÍD - BIHARDIÓSZEG	53745	33303	6779	19321	7203	20,4	21,6
4. BERETTYÓSZÉPLAK	35123	24175	5362	14310	4503	22,2	18,6
5. MARGITTA	39734	31863	6300	20029	5534	19,8	17,4
6. ÉRMIHÁLYFALVA	36320	24030	4593	14643	4794	19,1	20,0
7. MEZŐTELEGD	44965	23608	4780	12749	6079	20,2	25,7
8. ÉLESD	40931	27870	5712	16995	5163	20,5	18,5
9. KÖRÖSRÉV	48823	20044	3809	11423	4812	19,0	24,0
10. MAGYARCSÉKE	50999	24249	4807	12648	6794	19,8	28,0
11. BELÉNYES	109564	42432	7256	25290	9886	17,1	23,3
12. VASKÓHSZIKLÁS	80735	36874	5885	22913	8076	16,0	21,9
13. NAGYSZALONTA	83570	43379	8066	25859	9454	18,6	21,8
14. TENKE	55339	20993	4068	10877	6048	19,4	28,8
MEGYE ÖSSZESEN	754427	600246	107455	377021	115770	17,9	19,3

Forrás: Anuarul statistic al Judetului Bihor 2003, Dir. Jud. De Statistica Bihor

Recensământul populaţiei şi locuinţelor la 18 martie 2002, Institutul Naţional de Statistică

Az elöregedés következtében mindinkább felgyorsuló apadás ütemének mértékéről alkothatunk képet az élve születések és halálozások 2004-es adatainak településekre való lebontását tartalmazó alábbi táblázatból:

20. táblázat Népmozgási adatok 2004-ben (1000 lakosra) magyarlakta községekben

	Élveszületés	Halálozás
Várasfenes	49	65
Dragánfalva	34	39
Magyarremete	26	48
Köröstárkány	23	37
Belényesújlak	20	52
Összesen	152	241

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

A magyar ajkú lakosság, fennmaradási, újratermelődési esélyeivel kapcsolatban interjúalanyaink általában aggodalommal nyilatkoztak. Talán a legbiztatóbb a csaknem színmagyar Köröstárkány demográfiai állapota, ahol a református lelkipásztor elmondása szerint a gyülekezet legalább egyharmada gyermek, az óvodásokat is beleértve. Belényesújlakon a helyzet kedvezőtlenebbnek indult de bizonyos javulás tapasztalható. 89’ig nagyon sokan elmentek, mivel nem volt munkahely, s ez most megállt, s azóta vannak olyanok is, akik visszaköltöztek. „Eléggé kiöregedett viszont a falu és kevés fiatal van, és ezeknek a fiataloknak is a nagy része nincs itthon, mert 1-4 osztályban van még magyar tagozat, de 5-8-ban már nagyon sokan Belényesbe mennek és Nagyváradra. Ők nem ingáznak, mert inkább ott laknak vagy Belényesben, vagy Nagyváradon és így csak hétvégén jönnek össze.” (helyi ref lelkész)

Ami Várasfenes népességét illeti, amint a fennebb közölt adatokból is kitűnik, 1960 után kezdődött egy lassú apadás, viszont 90’es évek után egy határozott csökkenés következett be a magyar közösségen belül. „1990-ben az anyakönyv szerint 1200 reformátusunk volt, mára pedig már csak 850-en maradtunk. Ez persze betudható a halálozásnak is, ami megnövekedett egy kicsit, viszont be tudható az elköltözéseknek is…átlagban olyan 20-23 temetés volt és minden évben olyan 6 keresztelő… minden évben költöznek ki, minden évben kérnek igazolást Magyarországra. Volt aki itt vállalt munkát Váradon vagy Belényesben, s aztán talált magának jobbat külföldön s volt olyan aki kiment egyenesen. Spanyolországba járnak ki sokan, egyik a másikat kivonja, páran Németországban, Olaszországban és vannak néhányan Amerikában is.”(helyi ref. lelkész).

Valamivel pozitívabb a kisnyégerfavi helyzetkép, ahol több éves tendenciaként kiegyenlítődik a születések és halálozások aránya, így leginkább talán azt mondhatjuk, hogy stagnál. Volt olyan év is, amikor több keresztelő volt, mint temetés. Pozitív tényként könyvelhető el, hogy erre a kis településre szomszédaihoz viszonyítva kevésbé jellemző a kitelepedés. Jóval aggasztóbb viszont az apadás Jánosfalván és Belényessonkolyoson, ahol a keresztelők száma évente 1 és 3, a temetéseké viszont átlagban 9-10 körül van.

4.4. Gazdálkodás, szociális helyzet

E régió képviseli a megye összterületének a 14,5 százalékát, a lakónépesség 7,1 százalékát és az aktív lakosság 7,5 százalékát. A térség gazdaságképe hasonló a többi városközpontú kistérségekhez. Vagyis adott egy viszonylag fejlett iparral, kereskedelemmel, építőiparral és szolgáltatásokkal rendelkező vonzáskörzeti központ, a hozzá tartozó, fejletlen gazdasággal rendelkező községekkel és falvakkal. Belényes legfontosabb iparágai a bútoripar, cipőgyártás és élelmiszeripar. Tisztásfalván megtalálható a fakitermelés, Bondorasszó főleg a Biharfüredi turistaközpontról híres, Drágfalván fellelhető az élelmiszeripar, Várasfenesen fafeldolgozó és élelmiszeripar, Biharpokloson fakitermelés és fafeldolgozás, Sólyomon agyagkitermelés, Tárkányon jelentéktelen élelmiszeripar. Biharkaba és Belényesújlak községek nem rendelkeznek iparral.

21. táblázat Néhány összefoglaló adat kistérségi megoszlásban

KISTÉR-SÉGEK	KISTÉRSÉGEK RÉSZARÁNYA -%-				ÖSSZEFOGLALÓ ADATOK
	TERÜLET	LAKÓNÉPESSÉG	AKTÍV NÉPESSÉG	ÁRUFORGALOM (összjövedelem)	AKTÍV NÉPESSÉG ARÁNYA -%-	MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA %	1000 LAKOSRA
	TERÜLET	LAKÓNÉPESSÉG	AKTÍV NÉPESSÉG	ÁRUFORGALOM (összjövedelem)	AKTÍV NÉPESSÉG ARÁNYA -%-	MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA %	EGYETEMT FŐISOLÁT VÉGZETT	MŰKÖDŐ GAZDASÁGI EGYSÉG
MEGYE ÖSSZESEN	100,0	100,0	100,0	100,0	38,8	7,3	58	20
Nagyvárad-központ	1,5	34,4	38,4	65,6	40,6	6,0	120	38
Nagyvárad-vonzáskörzet	8,4	6,8	6,2	3,0	35,5	6,3	21	14
Székelyhíd-Diószeg	7,1	5,5	5,4	0,8	37,4	7,5	15	8
Berettyószép-lak	4,7	4,0	4,0	4,0	38,1	12,2	20	8
Margitta	5,3	5,3	5,8	1,7	42,1	6,4	38	14
Érmihályfalva	4,8	4,0	4,0	0,8	38,5	5,9	17	7
Mezőtelegd	5,9	3,9	3,2	0,3	31,5	7,4	13	5
Élesd	5,4	4,6	4,1	3,2	34,0	11,0	33	14
Körösrév	6,5	3,4	2,9	0,5	33,3	10,7	23	10
Magyarcséke	6,8	4,1	3,0	0,2	29,0	8,4	13	6
Belényes	14,5	7,1	7,5	2,2	40,6	6,2	39	12
Stei	10,7	6,1	6,0	14,3	37,5	8,3	42	15
Nagyszalonta	11,1	7,2	6,5	3,2	34,9	11,2	29	13
Tenke	7,3	3,6	3,0	0,2	33,5	8,4	24	7

Forrás: Anuarul statistic al Judetului Bihor 2003, Dir. Jud. De Statistica Bihor

Recensământul populaţiei şi locuinţelor la 18 martie 2002, Institutul Naţional de Statistică

A belényesi térség beruházásai, a többi fontos gazdasági mutatóhoz képest igen jelentősek, elsősorban Dragánfalván, ahol 2002-ben javában folytak a szintén Transilvania Holding által finanszírozott új, modern, nagy kapacitású sörgyár építési munkálatai, amely 2004-ben már termelt. A kistérség gazdasági életében említést érdemelnek a hagyományos belényesi vásárok, amelyek régóta nemcsak kereskedelmi hanem jelentős találkozóhelyet is jelentettek a távolabb eső térségek lakóinak is, beleértve a Mócvidéket.

22.. táblázat A kistérségek népességének gazdasági aktivitása 2002 márciusában

6 táblázat

KISTÉRSÉGEK	Aktív népesség összesen	Foglalkoz-tatottak	Munka-nélküliek	Inaktív népesség	Munka-nélküliségi ráta %	Eltartott népesség Rátája %
1.NAGYVÁRAD	89255	83864	5391	117359	6,0	131,5
2. NAGYVÁRAD VONZÁSKÖRZETE	14487	13579	908	26325	6,3	181,7
3. SZÉKELYHÍD - BIHARDIÓSZEG	12468	11531	937	20835	7,5	167,1
4. BERETTYÓSZÉPLAK	9206	8078	1128	14969	12,2	162,6
5. MARGITTA	13426	12566	860	18437	6,4	137,3
6. ÉRMIHÁLYFALVA	9256	8710	546	14774	5,9	159,6
7. MEZŐTELEGD	7443	6890	553	16165	7,4	217,2
8. ÉLESD	9487	8446	1041	18383	11,0	193,8
9. KÖRÖSRÉV	6693	5975	714	13351	10,7	199,4
10. MAGYARCSÉKE	7039	6449	590	17210	8,4	244,5
11. BELÉNYES	17263	16201	1062	25169	6,2	145,8
12. VASKÓHSZIKLÁS	13830	12677	1153	23044	8,3	166,6
13. NAGYSZALONTA	15136	13434	1702	28243	11,2	186,6
14. TENKE	7627	7154	473	13366	6,2	175,2
MEGYE ÖSSZESEN	232616	215554	17062	367630	7,3	158,0

Forrás: Recensământul populaţiei şi locuinţelor la 18 martie 2002, Institutul Naţional de Statistică

Foglalkoztatás szempontjából a népszámlálás során regisztrált aktív lakosság száma 17263, amely a megyei aktív népességnek csak 7,42 százalékát jelenti, szemben az inaktív népesség 6, 84 százalékával. Ez azt jelenti, hogy e vonatkozásban – a kétségtelenül megnyilvánuló elöregedési tendencia ellenére – a kistérség lakossága nagyjából a megyei átlaghoz hasonló helyzetben van.

Az aktív népességből 16 201 a foglalkoztatottak és 1062 a munkanélküliek száma, ami az egyik legalacsonyabb a megyében. Ez az adat azonban csak a regisztrált munkanélküliekre vonatkozik. A betegnyugdíjasok és a külföldön munkát vállalók viszonylag nagy számaránya pedig szintén a munkanélküliség csökkenése irányába hat. A magyar nemzetiségű aktív lakosság megoszlása, amint az alábbi táblázatból is kitűnik, nagyjából megegyezik a megyei megoszlással. Hasonló a helyzet a foglalkoztatott lakosság ipar és egyéb ágazatok közötti megoszlásának tekintetében is

23. táblázat Aktív népesség (2002 március 18)

	Belényesi-medence teljes lakossága	Magyar lakosság	Magyarok számaránya (%)
Foglalkoztatott	13625	4842	35,5
Munkanélküli	1129	376	33,3
Összesen	14754	5218	35,4

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

24. táblázat Alkalmazottak száma/számaránya a Belényesi-medence teljes területén és a magyarok által lakott területén

	Belényesi-medence teljes területén	Magyarok által lakott területen	Magyarok által lakott területen (%)
Iparban	3361	597	17,7
Összes alkalmazott	7023	1230	17,5

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

Az alkalmazottak száma 7023-ben volt, 3,8 százaléka a megyei alkalmazottakénak. A belényesi régió adja a megye áruforgalmának a 2,2 százalékát, gazdaságának legfőbb ágazatai a gépipar, bútoripar, fakitermelés és fafeldolgozás, kereskedelem és ipari szolgáltatások, valamint a turizmus (Biharfüred). A térségben 495 vállalkozás működik, ebből 48 az iparban.

25. táblázat Működő gazdasági létesítmények a Belényesi-medence területén és a magyarok által lakott területen

	Belényesi-medence teljes területén	Magyarok által lakott területen	Magyarok által lakott területen (%)
Mezőgazdasági	23	3	13,0
Építőipari	109	18	16,5
Szolgáltatás	493	79	16,0
Összesen	625	100	16,0

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

26. táblázat Kereskedelem, áruforgalom a Belényesi medencében, és a magyarok által lakott területen.

	Belényesi-medence teljes területén (milliárd lej)	Magyarok által lakott területen (milliárd lej)	Magyarok által lakott területen (%) (milliárd lej)
Mezőgazdaság	76	4	5,3
Ipar, építőipar	3336	2511	75,3
Szolgáltatás	1886	477	25,3
Összesen	5298	2992	56,5

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

Amint látható, a magyarlakta települések a magyarság számarányánál jóval kisebb számban részesülnek működő gazdasági létesítményekben. Ezzel szemben viszont számarányukat nagymértékben meghaladó mértékben veszik ki részüket az ipari áruforgalomban, ami főként a Micula-testvérek által működtetett dragánfalvi nagyvállalkozásnak (Transilvania Holding) köszönhető. Ez világosan látszik az alábbi – csak a magyarlakta településekre vonatkozó – statisztikai kimutatásokban is.

27. táblázat Kereskedelem, áruforgalom a Belényesi-medence magyarlakta településein

	Összesen	Mezőgazdaság	Ipar, építőipar	Szolgáltatás
Várasfenes	29	1	18	10
Dragánfalva	2880	1	2480	399
Magyarremete	46	2	9	35
Köröstárkány	24	-	1	23
Belényesújlak	13	-	3	10
Összesen	2992	4	2511	477

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

28. táblázat Beruházások (nettó) volumene a Belényesi medence magyarlakta településein

	Beruházások (milliárd lej)
Várasfenes	-
Dragánfalva	1724
Magyarremete	1
Köröstárkány	2
Belényesújlak	-
Összesen	1727

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

Az említett vállalat viszont nemcsak a magyar települések munkaerejét foglalkoztatja, hanem sokkal szélesebb, a kistérség határait jóval meghaladó kisugárzású. Mindezek mellett igen jelentős megélhetési forrást biztosít a környékbeli települések lakosságának is. Helyi becslések szerint például a tárkányi családok 30-40%-ának legalább egy tagja a Micula-testvérek vállalatához ingázik. E családok mindegyike azonban egyszersmind mezőgazdálkodással (főleg kertészettel) is foglalkozik.

Bár a mezőgazdaság a lakosság jelentős részének biztosít megélhetést (vagy járul hozzá számottevő mértékben megélhetéséhez), mégis a mezőgazdasági áruforgalom mindössze 5, 3%-a származik a magyarlakta területekről, ami elenyészően kevés. E számok különösen alacsonynak tűnnek akkor, ha tekintetben vesszük, hogy a magyarlakta települések egy része – amelyek a szocializmus idején hegyvidéki jellegük miatt mentesültek a kollektivizálás alól, jelentős és folytonos mezőgazdasági árutermelő, „piacolási” hagyományokkal rendelkeznek. Minden valószínűség szerint a hivatalos statisztikák ilyetén alakulásában közrejátszik – a magyarlakta falvak mezőgazdálkodásának az utóbbi másfél évtizedben az önellátás irányába történő elmozdulását túlmenően – az a tény is, hogy a magántermelők által piacon eladott mezőgazdasági termékek – ellentétben a nagyvállalkozók áruforgalmával – csak kismértékben vagy egyáltalán nem tükröződnek a hivatalos statisztikai adatokban.

Az árutermelő mezőgazdaság szerepének vonatkozásában kivételes helyet foglal el Köröstárkány, Kisnyégerfalva és részben Fenes, ahol a zöldségkertészetnek igen nagy hagyománya van és rendkívül elterjedt. Köröstárkányban például a helyi lelkipásztor szerint a családok 75-80%-ának jövedelméhez hozzájárul a kertészkedés. “Ezt már nagyon korán kezdik, már februárban megkezdődik a munka és akkor úgy szezonálisan vannak a különböző zöldségek, amelyeket elvisznek a piacra: Nagyváradra, Belényesbe, Campeni-be a mócokhoz…. vannak olyanok, akik Kolozsvárra is mennek, mert van szerződésük. S van olyan, hogy ide jönnek messziről árúért, például Iasi-ból, ide eljönnek busszal, feltöltik árúval és mennek vissza.”

Más településeken viszont, amelyeken, vagy amelyek közelében 1989 előtt jelentős ipari vállalatok működtek, ezek bezárása igen jelentős űrt hagyott. Különösen visszaestek a kistérségben hagyományos tevékenységeknek számító bútoripar, valamint a bányászat. A belényessonkolyosi fafeldolgozó például annak idején 700 környékbeli embernek biztosított megélhetést,.„ Itt régen az nagy-nagy áldás volt, hogy ez a gyár itt működött. Volt is a versike, hogy „Ez a gyár egy aranybánya” és sokféle befejezése volt a versikének, pl.”Aki nem lop, mind megbánja”. A fától elkezdve mindent hoztak haza, a nagyobb fától a gyújtósig, utolsó koporsónak szükséges fától a fejfáig...Itt dolgoztak az emberek…Hagyták tönkremenni, azzal a feltételezéssel, hogy hátha privatizálják. Háromszor vagy négyszer megpróbálták privatizálni, egyik alkalommal lett is gazdája, sőt úgymond volt. Aztán, hogy hova lett, kik lettek az alkalmazottai nem tudom.” (helyi ref. lelkész) A környéken levő bányák működésének megszüntetése szintén tömeges munkanélküliséget eredményezett.

A nehézségeket tetézi, hogy Sonkolyos, Jánosfalva határában, a Fekete-Körös árterületén a termőföldek is alacsony termékenységűek. „Gyenge a föld. Ez nem Tárkány, hogy lapály legyen, ugye itt a Kőrös, úgy vannak beosztva a földek, ahogy kanyarog, hogy az egyik földről elmos, a másikhoz hozzárak, a kukorica jó, meg krumpli, meg minden. Megvan az, ami a háztájihoz kell, de ezzel nem lehet menni a piacra, hogy most én eladom a három hektárnyi kukoricának a termését.” Ezért is kap hangsúlyozottabb szerepet az állattenyésztés és az erdőkitermelés. „Főleg a tehén van, de van néhány családnak kecskéje, juha. Nem túl sok, de Jánosfalván-Sonkolyoson is van néhány család, akinek van juha, kecskéje és akkor ebből. Nemcsak a tejet, sőt legkevésbé a tejet adják el. Feldolgozzák túrónak, sajtnak, tejfölnek, meg a juhászok annak, amit „telemea”-nak mondanak románul, ami azzal a bizonyos oltóval készül. Van néhány családnak még méhe, Jánosfalván van a baptista család, annak több is. És ezenkívül főleg a tehén…. Fafeldolgozó üzemek vásárolnak meg parcellákat, területeket, például mi az egyház is visszakaptuk az erdőterületet. Itt megy a fakitermelés. Persze nem annyira hivatalosan, de az erdő mellett lakó ember ellátja, akkor nem csak magát fával.” (helyi ref. lelkész).

Kiegészítő jellegű megélhetési lehetőségekként jön még számba a közeli iparközpontokba (Stei, Vaskóh, Belényes) történő ingázás. Az ingázás súlypontja is eltolódott a rendszerváltás utáni években, a vaskohi vaskombinátba ma már alig járnak, a fő munkaerő-befogadóvá az European Drinks vált. Emellett Belényesbe is sokan járnak, ahol az utóbbi években külföldi vállalkozások (olasz, belga spanyol cipőgyár, konfekciógyár, varrodák stb.) létesültek. Ezek főként a női népesség számára biztosítanak munkahelyet.

A rendszerváltás másfél évtizede során a helyi munkalehetőségek beszűkülésével párhuzamosan fokozatosan növekedett a külföldön munkát vállalók száma, ami településenként az ott élő fiatal népessé egy harmadát is érintheti A külföldi – kezdetben elsősorban a magyarországi – munkaerő-keresletnek megfelelően a lakosság szakmai képzettsége terén is változások következtek be, így például Tárkányban hajdani bányászok tértek át nagyobb számban a kőműves mesterségre. „Kőműveskedéssel foglalkoznak már a fiatalok is, kitanulják a mesterséget, és jól jövedelmez. Volt, aki itt vállalt munkát Váradon vagy Belényesben, s aztán talált magának jobbat külföldön s volt olyan, aki kiment egyenesen.” (helyi ref. lelkész).

A külföldi munkavállalók hazatérése igen egyenlőtlen arányokat mutat a medence magyarlakta falvaiban. Van olyan település, ahol alig találni hazatelepedő vendégmunkást: „…egyik sem jön vissza, még az én időmben csak visszajöttek. De ezek fiatalok, nagyon fiatalok, fiatal házasok 35 éves korig, akik közül még egy sem jött vissza és itt nem fektette be semmibe a pénzét. Egy családról tudok, ahol a nő és a férfi is kint dolgozik, ők hazajöttek és vettek tömbházlakást Váradon és valami földterületet is Szentmártonban, de visszamentek dolgozni.” (helyi református lelkész). Más településen a vendégmunkások inkább hosszú távú kétlaki életmódra rendezkedtek be, köztük is elenyésző számú azonban az, aki a hazahozott pénzzel vállalkozásba kezd. Sokkal inkább házépítésre, korszerűsítésre és fogyasztása használják a külföldön megkeresett jövedelmet.

Az inaktív lakosság aránya az aktív a lakossághoz viszonyítva, tehát az eltartottsági index 145,8 százalék, a megyei 158 %-al szemben. Az inaktív személyek 26,9%-a beiskolázott (óvodás, diák, egyetemista vagy főiskolai hallgató), majdnem 46%-a nyugdíjas, 10,6 % fölött van a háztartásbeliek aránya, az eltartott és egyéb személyeké pedig 17, 12%. Itt viszont, amint azt a következő táblázat adatai is tükrözik, lényeges különbségek vannak az össz-inaktív lakosság és a magyar nemzetiségű inaktív lakosság megoszlását illetően. A magyarok számaránya lakossági számarányuknál jóval nagyobb a háztartásbeliek, eltartottak és egyéb inaktív kategóriák körében, de számottevően nagyobb részarányt képviselnek a nyugdíjasok körében is.

29. táblázat Inaktív népesség a Belényesi medence összlakossága és magyar lakossága körében (2002 március 18)

	Belényesi-medence teljes lakossága	Magyar lakosság	Magyarok számaránya (%)
Diák, egyetemista	6271	1998	31,9
Nyugdíjas	10961	4218	38,5
Háztartásbeli	2535	1149	45,3
Eltartott és egyéb	4084	1765	43,2
Összesen	23851	9130	38,3
Eltartottsági index	161,6	175,0	-

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

30. táblázat Inaktív népesség a Belényesi medence néhány számottevő magyar lakossággal rendelkező községében

	Összesen	Diák, egyetemista	Nyugdíjas	Háztartásbeli	Eltartott és egyéb	Eltartottsági index (%)
Várasfenes	2183	516	689	285	693	148,9
Dragánfalva	2023	430	1076	208	309	228,6
Magyarremete	1896	417	949	181	349	150,8
Köröstárkány	1520	323	794	190	213	239,7
Belényesújlak	1508	312	710	285	201	159,5
Összesen	2130	1998	4218	1149	1765	175,0

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

Amint látható, a magyarlakta települések általában a megyei átlag felett álló eltartottsági indexel rendelkeznek. E mutató azonban különösen magas értéket mutat Dragánfalva és Köröstárkány esetében, s ez főként a nyugdíjasok igen nagy számának köszönhető. A helyzet két fő tényezőben gyökerezik. Egyrészt a szocializmus idején működő - azóta nagyrészt bezárt – vállalatok akkori aktív népességének zöme mára már nyugdíjas korba került, tehát az állami időskori nyugdíjasok sorát szaporítja, amihez még hozzáadódnak a legidősebb korosztályt alkotó - és jövedelmileg leghátrányosabb helyzetű - szövetkezeti (valaha a kollektív gazdaságban dolgozó) nyugdíjasok. Másrészt, azon személyek közül, akik állami munkahelyük elvesztése pillanatában még nem érték el a nyugdíjkorhatárt, sokuknak sikerült orvosi papírokkal elintézniük, hogy betegnyugdíjas állományba kerüljenek, annak ellenére, hogy ezt egészségi állapotuk nem indokolta. Ily módon a betegnyugdíj (esetenként rokkantnyugdíj), bár alacsony, de biztos jövedelmet garantál számukra – amelyre alapozva, és legtöbbször egyéb – féllegális vagy illegális -munkákat is végezve áthidalhatják az öregségi nyugdíjkorhatárig még hátralevő éveiket.

Ez utóbbi megélhetési stratégia, egyébként, mint interjúalanyaink is utaltak rá, ma is elterjedt: „Még van szerintem, aki már a munkanélküli segélynek nagyon a vége fele jár és a valahány hányadát kapja. De a többiek is, amikor látták, hogy nagyon nem sikerül, akkor igyekeztek elintézni a betegnyugdíjat és közben ott ő elvan, dolgozgat, meg csinálja. Teheneket, vagyis borjúkat szed össze az olasz, sertést adnak még el, s akkor így és mindenki el van ebben a kis „langyos víz” életmódban. (helyi ref. lelkész). Egyébként a gazdálkodó életmód folytatására – nyugdíjuk igen alacsony összege miatt – a más jövedelmi forrással nem rendelkező szövetkezeti nyugdíjasok is rákényszerülnek.

Szociális szempontból külön kategóriát képez a roma lakosság, amely a régió magyarlakta települései közül Jánosfalván képvisel jelentősebb részarányt. Itt elkülönülten, „cigányfaluban”, általában nyomorúságos körülmények között élnek. Román nyelvű romákról van szó, akiknek körében – a hagyományos trendeket követve – továbbra is igen magas a születések száma. Ez körükben nemcsak egy kulturális létforma újratermelését jelenti, hanem – egyéb rendszeres jövedelem hiányában - egyben megélhetési forrás is „Mostanában nem divat már, hogy 10-12 gyerek legyen, de az én korosztályomban azért még ma is úgy van, hogy 10 gyerek, az a gyerek. Ilyenek, tehát a gyerekpénzből élnek. Épp beszéltem egy gyülekezeti taggal és ő is gondolkozott azon, hogy élnek meg, meg miből. Hát, addig, amíg fel nem nő, addig a saját jogán a gyerekpénzből, amikor meg felnő, akkor a gyerekei után.” (helyi református lelkipásztor) A településen – a Medence magyarlakta településein fehér hollóként - működik egy szociális intézmény, a roma gyerekek szociális napközije, amelyet egy görög katolikus szerzetesrend tart fenn.

4.5.Humán erőforrások, oktatási struktúrák

A térség falvaiban mindinkább megmutatkozó elöregedés, az a tény, hogy évről-évre kevesebb gyermek születik, mindinkább megnehezíti a gazdaságfejlesztéshez nélkülözhetetlen munkaerő-forrás újratermelődését a magyar településeken is. A helyenként már-már leépülésbe átcsapó demográfiai csökkenés negatív hatásai fokozottabban jelentkeznek a magyar lakosság esetében, amely romló számaránya következtében is egyre erőteljesebb asszimilációs nyomásnak van kitéve.

31. táblázat Beiskolázottak száma a Belényesi medence számottevő magyar lakossággal rendelkező településein

	Összesen	Óvodás	Iskolás	Tanügyi káderek száma
Várasfenes	483	169	314	41
Dragánfalva	254	118	136	30
Magyarremete	398	121	277	31
Köröstárkány	254	82	172	25
Belényesújlak	253	89	164	28
Összesen	1642	579	1063	155

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

32. táblázat Beiskolázottak száma a Belényesi medence teljes lakossága és magyar lakossága körében

	Belényesi-medence teljes lakossága	Magyarok	Magyarok számaránya (%)
Beiskolázottak száma	7396	1642	22,2
Óvodás	1499	579	38,6
Iskolás	5897	1063	18,0
Tanügyi káderek száma	612	155	25,3

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

A fenti táblázat adatait akkor tudjuk a maga igazi jelentőségében értékelni, ha azt összehasonlítjuk a Belényesi medence magyar lakosságának korösszetételére vonatkozó, az előbbiekben már bemutatott statisztikával. Az eltérés rendkívül figyelemreméltó. Azt láthatjuk ugyanis, hogy miközben a 18 éven aluli magyar lakosság részaránya a Medence azonos korosztályhoz tartozó népességén belül 36,6%, ami nagyjából megfelel a teljes magyar lakosság összlakosságon belüli arányának , ezzel szemben a kistérség iskolai oktatási rendszerébe beiskolázott magyar tanulók a tanulói összlétszám mindössze 18%-át teszik ki. A kistérségi óvodákba beírt magyar gyerekek óvodás népességben képviselt részaránya (38,6%) ezzel szemben a kistérség reális etnikai megoszlását tükrözi. Nyilvánvaló tehát, hogy a jelzett nagymértékű különbség elsősorban a magyar lakosság románokétól eltérő iskolaválasztási opcióiból adódik, nevezetesen abból, hogy a magyar gyermekek, illetve szüleik jóval nagyobb része választ a Belényesi medencén kívül eső oktatási intézményt, mint amilyen arányban ezt román kortársaik teszik.

Az a tény, hogy a magyar szülők számottevő – a román szülőkénél jóval nagyobb - hányada a kistérségen kívüli iskolát választ gyermeke számára, egyrészt az anyanyelvű oktatás lehetőségéhez való régióbeli korlátozott hozzáféréssel magyarázható. A mindinkább csökkenő gyermeklétszám, különösen a kistelepüléseken egyre nehezebbé teszi a magyar osztályok beindítását. Erőteljes az asszimiláció a Belényesi medencében, a legtöbb településen csak óvodai és elemi szinten, azaz I-IV. osztályban lehet magyarul tanulni, a szülők egyre gyakrabban íratják román tagozatra a gyermekeiket. A nyolc településen, köztük a régió központjának számító Belényesben 216 magyarul tanuló, kis- és felső általánosba járó nagydiákot regisztráltak és közel 150 óvodást.

A tanulólétszám lényeges hányadát két erőteljesen magyar közösség, a kőröstárkányi és a várasfenesi adja, az előbbi 160 gyereket, az utóbbi 103-at számlál. E két településen nyolcadik végéig anyanyelvükön tanulhatnak a diákok, ám másutt nem. Belényesben 27-es létszámú magyar elemi működik és egy 15 fős óvodai csoport, tíz kisdiák már első osztálytól románul tanul. Belényesújlakon 14 elemistát és 20 óvodást, Magyarremetén 28 kisiskolást és 15 óvodást, Kőrösjánosfalván pedig mindössze 7 magyarul tanuló gyereket találtak. Ez az elemi iskolai osztályhoz elég volt, magyar óvoda óvoda azonban itt sem működik. Belényessonkolyoson 2001 óta nincs anyanyelvi képzés, mert nem tudták biztosítani a törvény által előírt minimális 5 jelentkezőt. Kisnyégerfalván 7 magyar tanulót írnak össze.

Egy sajátos helyzet alakult ki a jelentős roma népességgel rendelkező Jánosfalván, ahol az iskolán belül is nagy többségbe kerültek a roma tanulók, ez a körülmény pedig az oktatás színvonalának drasztikus visszaesését eredményezte. A magyar szülők reakciója nem maradt el: …„Ötödiktől bejárnak Belényesbe. Épp azért, mert a szülők nem nagyon adják tovább a cigányosztályba. A cigány gyerekek meg vagy járnak, vagy nem járnak, egy napon biztos mennek, akkor, amikor viszik azt a kicsi csekket az osztályfőnökhöz a gyermekpénz miatt. S megy az élet tovább.” (helyi református lelkész)

Valamivel jobb az iskolai helyzetkép a térségközpont Belényesen, ahol – bár a magyarság arányszáma tíz százalék alá süllyedt –mégis össze lehetett hozni a minimális óvodai és elemi iskolai csoportokat. E küzdelemben nagy szerepe volt közössg önszerveződésne, különösen az egyházaknak „Volt úgy, hogy megszorongatták a kisiparosokat azzal, hogy „ha nem adod a gyermekedet román iskolába, nem fog boldogulni”. A szabó megijedt, hogy elveszik tõle az ollót, ha nem teljesíti a parancsot. De adott az Isten olyan értelmiségieket Belényesbe, akik azt mondták: jogunk van hozzá, ha jogunk van, követeljük. Amikor már minden úgy volt, hogy megvalósul, megfeneklett az ügy egy rossz tanfelügyelőnő makacsságán. Akkor a baptista prédikátor veje elment ehhez a tanfelügyelőnőhöz, letette az öklét az asztalra azzal, hogy „én innen egyenesen Bukarestbe megyek, ha el akarja szabotálni a belényesi, újraindulni kész magyar elemi sorsát, jövőjét.” Erre meglett az I–IV…. Istennek hála, ötödik éve, hogy elindítottuk a magyar óvodát, ahol jelenleg van 11 gyermek, ami nagyon nagy szám. Magyarul, angolul tanulnak az óvodában, és egy-két román gyermek is jár oda rendszeresen. Az elemivel is hasonló a helyzet. Az anyák napi ünnepélyen a templomunkban szavalt az egyik színromán családnak a kisfia, aki a magyar elemibe jár. Ilyen kis elégtételei vannak az embernek a szórványszolgálatban...” (Zs.J.)

Az összevont magyar osztályok indítása – a rendkívül alacsony létszámok mellett – nagyon bizonytalan. A magyar nyelvű oktatás régióbeli hátrányos helyzetét csak fokozza, hogy líceumi szintű oktatás a Medence területen csakis román nyelven áll rendelkezésre, méghozzá a tekintélyes szellemi –kulturális hagyományt képviselő, Iosif Vulcan nevét viselő nagy múltú belényesi elméleti líceumban. E körülmények együttes hatása – a térségen belüli magyar továbbtanulási lehetőség hiánya és a román nyelvű középiskola által képviselt kulturális tekintély – a magyar szülők egy részét arra készteti, hogy gyermekeiket már eleve román nyelvű iskolába járassák, hiszen elképzelésük szerint így válhat „zökkenőmentessé” a majdani román nyelvű továbbtanulásuk, az igényes, magas szintű oktatás szinonimájaként érzékelt román nyelvű főgimnáziumban.

A térségben hagyományosan érvényesülő, lényegében a román nyelv nyilvános szférában elfoglalt domináns pozícióját újratermelő sajátos multikulturális modell, a vegyes házasságok viszonylag magas száma, szintén abban az irányban hatnak, hogy az etnikailag vegyes családból származó gyerekek legtöbbje az állam hivatalos nyelvén folyó oktatási keretekbe integrálódjon. Érdekes viszont megjegyezni, hogy ugyanennek a multikulturális modellnek a megnyilvánulásaként érzékelhető az ellentétes irányú tendencia is, amelyre egy megyei magyar oktatással foglalkozó tanfelügyelő hívta fel a figyelmet: nevezetesen, hogy a magyar óvodai csoportokba “mindig beíratnak három-négy román anyanyelvű gyermeket is azok a liberálisan gondolkodó szülők, akik szeretnék, hogyha a gyermekük elsajátítaná a magyar nyelvet is.”

Azok a szülők viszont, akik ragaszkodnak gyerekeik anyanyelven való tanulásához, kénytelenek távol eső településen levő középiskolát választani. „Két gyerekem van s a nagyobbik most nyolcadikos, és hogy tovább tudja folytatni magyar tagozaton a tanulást csakis 70 kilométerre van lehetőség, Nagyváradon.”(várasfenesi szülő)”.Azokban az iskolákban, ahol ezt igényelték, bevezették a fakultatív magyar órákat, azonban nyilvánvaló, hogy ez önmagában nem elegendő a magyar nyelvű oktatás kérdésének megnyugtató rendezéséhez. A már idézett megyei főtanfelügyelő szerint, „egyetlen járható út perspektívában egy szórványkollégiumnak a létrehozása lenne. A környező falvakból ide Belényesbe behozzuk a gyerekeket ötödik osztálytól, mert kialakítható lenne egy 18-20 fős 5, 6, 7, 8. osztály, jönnének hétfőn a gyerekek pénteken pedig hazamennének, itt tanulnának.”

A jövőre vonatkozóan biztató jelzésnek tekinthető, hogy az elmúlt néhány évben – az országos tendenciának megfelelően – a Belényesi medence magyarlakta falvaiban is erőteljesen megnövekedett az általános iskolát és középiskolát végzett tanulók továbbtanulási szándéka. „Aki szakiskolába jár most, az is menet közben leteszi legalább a különbözetet. Gyűjteni kell a papírt, papírból fogunk kiállni, ilyen-olyan diplomából. Aztán nem baj, hogy van egy szakiskolás diplomám, s nem értek hozzá semmit, amíg ott van írottan. Utána lesz egy érettségim, úgy tudok leérettségizni ahogy...divat most már diplomákat szerezni, feljebb és feljebb menni… mindenki tovább megy felsőoktatásra, mert vagy államilag finanszírozott vagy a szülő fizeti. Nagyon kevés, aki nem. Talán kettő vagy három, aki csak szakiskolát végzett és annál is maradt és dolgozik….De mindenki tovább megy, nem baj, hogy nem bírná a feje, egyszerűen ez a divat. Régebben nem így volt, látszott az, hogy kik azok, akik valóban továbbmentek. Ki az, aki az érettséginél állt meg, ki az, aki ment egyetemre is.” (helyi ref. lelkész) Persze, nyitott marad a kérdés, miként fogják a mai fiatalok tudásukat a régió majdani munkaerőpiacán értékesíteni, milyen esélyeket kínál számukra a szakképzettségük megszerzése után a kistérség.

A továbbtanuló magyar ajkú fiatal nemzedék nagyfokú elvándorlását tükrözi az tény is, hogy a magyar lakosság népességi számarányánál jóval kisebb arányban van jelen a középfokú, posztliceális, és különösen a felsőfokú végzettek körében, amint az alábbi táblázatban is nyomon követhető:

30. táblázat A Belényesi medence teljes lakosságának és magyar lakosságának iskolai végzettség szerinti megoszlása.

	Belényesi-medence teljes lakossága	Magyar lakosság	Magyarok számaránya (%)
Egyetem, főiskola	1588	237	14,9
Poszlíceális, mesteriskola	1160	215	18,5
Líceum	7535	2142	28,4
Szakiskola	5300	1927	36,4
Gimnázium	8946	3994	44,6
Elemi	7380	3460	46,9
Egyéb és iskolázatlan	2345	666	28,4
Analfabéta	841	376	44,7
Összesen	34254	12641	36,9

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

31. táblázat A 10 éven felüli népesség végzettség szerint 2002-ben

	Összesen 10 éven felüliek	Egyetem, főiskola	Posztlíceum, mesteriskola	Líceum	Szak- iskola	Gim- názium	Elemi	Egyéb és iskolázatlan		Analfa béta
Várafenes	3115	46	54	507	449	930	1032		97	66
Dragánfalva	2579	84	85	651	450	637	585		87	47
Magyarremete	2797	35	38	390	483	952	664		234	152
Köröstárkány	1914	31	21	303	302	696	500		58	26
Belényesújlak	2236	41	17	291	243	779	679		186	85
Összesen	12641	237	215	2142	1927	3994	3460		666	376

Forrás: Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság

Sokatmondó adat e vonatkozásban, hogy a felsorolt települések közül a felsőfokú népesség számaránya éppen azokban a falvakban a legalacsonyabb, amelyek leginkább számottevő magyar lakossággal bírnak. Ilyenek Köröstárkány (1, 61%) Magyarremete (1,25%) és Belényesújlak (1, 83%). Ez nyilvánvalóan az említett települések főként hagyományos gazdálkodásra épülő, alacsony szakember-befogadó potenciáljának, a helyi fejlesztési kezdeményezések hiányának is következménye. Másrészt viszont az is kétségtelen, hogy közösségfejlesztés terén éppen a falvakba visszatelepedő értelmiségiek tölthetnének be fontos kezdeményező szerepet.

Az utóbbi időszakban a felsőfokú tanulmányokat közeli egyetemi központokban (Kolozsvárott, Nagyváradon, esetleg Temesváron) folytatók körében megnyilvánul bizonyos mértékű visszatérési tendencia, ez azonban inkább a térségközpont Belényesre irányul, mintsem a környező falvakba. „Például aki kémiát végzett, az elhelyezkedett, nyílván vannak ezek a tanfolyamok, például kozmetikusoknak, ez-az, az egyetem ehhez jól jön, s van több olyan, aki dolgozik ezekben a kozmetikákban, meg fodrászatokban. Olyan is van, aki tanárként helyezkedett el. Sokféle példát lehet mondani.” (helyi református lelkész)

Bár a kistérségbeli falusi értelmiség száma nyilvánvalóan alacsony, ennek ellenére kutatómunkánk során pozitív példákkal is találkoztunk, főként, ami a tanári kar tagjainak közösségi szerepvállalását illeti. Köröstárkányban például a helyi tanárok aktívan bekapcsolódnak a külföldi kapcsolatépítésbe, fejlesztési forrásokat próbálnak szerezni a településnek, segítenek a faluturizmus hálózatának kialakításában is.

4.6. A megmaradás esélyei egy Belényesi medencei magyar kistelepülésen. Gyanta esete

Földrajzi elhelyezkedése, környezete

Gyanta földrajzilag Nagyváradtól mintegy 40 Km-re van DK-nek, és közigazgatásilag a tőle 3 Km-re fekvő Kápolnához (Căpâlna) tartozik, de még mindig Bihar megye önkormányzatának felügyelete alá esik. A körülötte fekvő falvak, mint például Kápolna, amelyhez közigazgatásilag Gyanta tartozik, román nemzetiségűek és anyanyelvűek. Gyanta időjárása tekintetében, hőmérsékletileg a városiétól 1-2 fokkal tér el. Felszíne igen dombos, buckás, nagymértékben rusztikus jellegű, folyói a Fekete-Körös és a Holod.

Gyanta környezete, erősen modernizálódó világunkban kissé szokatlanul hat, ugyanis erősen rusztikus jellegű. Ha korán reggel fölkelünk még láthatjuk amint a csordás (tehénpásztor) kihajtja a teheneket, majd ezt követik a libák, az ősi módszerekkel végezve a kihajtást amint egykoron nagyapáink tették. A régi házak között járva találhatóak a faluban, építészetileg is érdekességek. Mivel az említett Fekete-Körös ott folyik, és a rajta épített gát, amit 1976-ban készítettek (igaz rossz állapotban van), de már maga a látvány is megnyugtató, és segít, hogy gondolatainkban elmélyüljünk. Légköre tiszta, és levegője „erős”, környezete tiszta és nyugodt, csöndes. Érdekesség még, a malom, ami régen hidraulikusan volt működtetve, de mára már elhagyatott, bár működőképes. A falu elég kicsi és könnyen bejárható bárki számára. Fontos még megemlíteni a nagy területű földeket, amelyek kevésbé vannak kihasználva. Gyantán tényleg nagyon szép látványt tárul elénk és nagyon alkalmas mindenki számára a kikapcsolódásra. A faluban sétálva, a városi környezet felpörgetett, nyomasztó érzése helyett, egy teljesen nyugodt életérzés vesz rajtunk erőt.

Etnikai, vallási és demográfiai összetétel

Gyanta lakossága fénykorában 2000 lelket számlált. De napjainkra ez már csak 18%- ra, (358) főre csökkent. A lakosság csökkenéséhez az is hozzájárult, hogy főként a fiatalok külföldre mentek dolgozni, többek között olyan országokba, mint Portugália, Spanyolország, Olaszország. A fiatalok másik része pedig, Nagyváradon dolgozik és él. A településen inkább idősek élnek, 50-90 év közöttiek. Megfigyelések szerint azonban a falu nincs kihalóban, mert megfigyelhető a település életében egy ciklikusság, azok a lakosok, akik valamikor elköltöztek Gyantáról, öreg korukra visszajönnek a településre, ezzel elősegítve a falu élő láncának a folytonos regenerálását.

A falu teljes lakossága 358 fő, amiből 159 férfi, 199 nő, ez összesen 360 háztartást jelent. A már említett 358 lakosból, 6,4 % (24 személy) román nemzetiségű, és 7,54 % (27 személy ) roma nemzetiségű, ez összesen 13,94 %, a maradék 86,06 % magyar nemzetiségű lakos, tehát a település túlnyomórészt magyarlakta település. A falubeliek elmondása szerint semmiféle etnikai konfliktus nincs a faluban. Mindenki tiszteletben tartja a másikat. A falu lakosai között igen jó kapcsolat van. Ami még nagyon meglepőnek tűnhet, a magyar lakosok nagyon jól beszélik a román nyelvet.

Gyanta vallási hovatartozására a református lakosság számbeli dominanciája mellett - a sokszínűség jellemző. Ezen a kis 358 fős településen összesen 7 vallás képviselteti magát: református 82, 96 % (297 fő), baptista 6,73 % (21 fő), pünkösdista 6,73% (5 fő), római katolikus 3,43 % (10 fő), unitárius 0,71 % (2 fő), továbbá fellelhető még ortodox és görög katolikus, A 24 román nemzetiségű személy 75 % -a (18 fő) ortodox, 25 % (6 fő) görög katolikus, ez utóbbiak lelki szolgálatát a Dumbrava Bihor-i pap végzi. Bár láthatjuk, hogy több vallás együttesen van jelen e kis településen, nincsenek a lakosok között ebből származó konfliktusok és mindenki tiszteletben tartja a másik vallási hovatartozását

A román ajkúak a falubeliek szerint házasság révén telepedtek le Gyantán (lásd Gyanta történelme). A kis számú roma nemzetiségű lakos, a falu lakói szerint a már említett téglagyár működése idején jött a faluba és telepedett le, mivel ők értettek a téglavetéshez a legjobban.

Történelme

Gyanta a XIX. század végén és a XX. század elején élte fénykorát. A településen lakók többsége, főleg a férfiak nagy része, a XIX. század fordulóján az USA-ba utazott ki és ott dolgozott, változó iparágakban, mint pl. hajógyártás, szerszámgyártás, sőt még fegyvergyárakban is, és ezt követően idővel visszatértek Gyantára. Az így keresett pénz egy részét hazaküldve az itt maradt feleségek, szülők kapták meg, akik aztán abból földet vásároltak, házakat építtetek.

Fénykorában a település fejlett gazdasággal és iparral rendelkezett. Minden fajta iparág megtalálható volt, mint az asztalosság, kovács, tímár (bőrműves), ács, kubikus (útkészítő), szekérkészítő, kőműves stb. Mezőgazdaságát tekintve gabonaféléket termesztettek, búzát, kukoricát, árpát stb. A település fejlettsége saját korában megelőzte a környező falvakat minden téren. Így helyet kapott Gyanta életében a malom, aminek igen nagy szerepe volt a falu életében, és a környező falvak életében is, hiszen Gyantára vitték az őrölendő búzát. Más ipari létesítmények, amelyek léteztek még és demográfiai és etnikai változást is hoztak a település életében, a két téglagyár volt amelyekből, az egyik magán a másik állami tulajdonban volt. Majd a szocializmus ideje alatt mind a malmot, mind a téglagyárakat államosították. A malom és a téglagyár munkalehetőséget biztosított a falubeliek számára, aki éltek is a lehetőséggel. Sok falubeli dolgozott a malomban és a téglagyárban. Ezek megszűnése nagy károkat okoztak a faluban és hozzájárult a falu leépüléséhez. Ekkor az emberek elvesztették a munkalehetőségüket, és vagy városba költöztek vagy otthon maradva mezőgazdasággal foglalkoztak. Az állattenyésztésben is jeleskedet Gyanta, a településen nagymértékben tenyésztettek szarvasmarhát, sertést, libát, sőt még lovakat is, de mindez már csak a múlté.

1974-ig községközpont volt. Gyantán volt a polgármesteri hivatal székhelye és más fontos közigazgatási intézmények, mint például: egy jól felszerelt orvosi rendelő , iskola (1-8 osztály), óvoda, továbbá a jelentősebb kereskedelmi egységek. 1974-től ezt a központi közigazgatási szerepét elvesztette, a polgármesteri hivatal át lett helyezve Kápolnára (román település), ami egy többszörösen hátrányos helyzetet generált közigazgatási, etnikai, gazdasági szempontból. Ezzel elkezdődött az a folyamat mely a falu fejlődésének leépüléséhez vezetett. E folyamat hatására a korábban létező intézmények jelentőségükből vesztettek, oly mértékben hogy jelenleg már csak egy intézményesített hatalom képviselteti magát az egyház révén. Nincs a hatalomnak világi képviselete, amely potenciálisan képes lenne a közösség összefogására és a közösségi érdekeket érvényre juttatni.

Jelenlegi gazdasági helyzete

Gyanta napjainkra eléggé elszegényedett településsé vált, ami részben annak is köszönhető, hogy a falu lakossága nagymértékben csökkent, az egykorinak mintegy 17%- ra, ami a kedvezőtlen munkalehetőségeknek is köszönhető volt. Jelenlegi gazdasága és gazdálkodása szigorúan önellátó jellegű. Az egykori malom sem működik már, csak elhagyatottan áll, a már említett téglagyárak megszűntek, nem léteznek. Az egykori nagy állatállományokból már csak itt-ott van néhány a faluban, ami a leépülést, elszegényedést igazolja. Ottlétünkkor 20-25 tehén kisebb csordát alkotva vonult végig a falun. Mezőgazdasága jelenleg stagnál, sok föld kihasználatlanul áll, parlagon hagyva. A megmunkált föld egy részét kukoricával vetették be, és azt termelnek.

A lakosok elmondása szerint a földet a falu polgármestere használja, sőt még a Református Egyház földjének egy részét is, mint megtudtuk. A földbirtokosainak és az egyháznak is tartozik a használati díjjal, de ezt senki nem rója föl neki, mivel látják, hogy neki sem könnyű. Gyantán egy embernek van mezőgazdasági gépe, egy traktor a hozza való szerszámokkal, ő maga végzi a mezőgazdasági munkákat, mint a szántás, tárcsázás stb. Láthatjuk, hogy az emberek nem törődnek a mezőgazdasággal és az állattenyésztéssel csak, olyan szinten, ami az önellátásra szükséges. Ez a helyzet ahhoz vezet, hogy nincs jövedelmük a mezőgazdaságból és állattenyésztésből, ami nagyon leszegényíti az embereket. A megoldás erre a problémára az lenne, ha valaki kézbe venné az ügyet és segítené a gyantai lakosokat a megfelelő gépekkel, ami a mezőgazdasági munkákhoz szükséges és újra munkalehetőségeket teremtene a falubeliek számára.

Turisztikai lehetőségek.

Gyanta turisztikai lehetőségekben is igen gazdag vidék. Nemcsak, azoknak ajánlott, akik hétvégére szeretnének odautazni, hanem mindazoknak, akik pihenni vágynak és nyaralni szeretnének. A csönd és a magány mellet a gátnál úszási „strandolási” lehetőség is van. Ezt ki is használják az emberek, mert nyáron nagyon sokan járnak kirándulni Gyantára. Ezek az emberek vagy itt vásároltak házat és csak hétvégére jönnek ki, vagy sátorokkal érkeznek. Vannak azonban, akik hétvégenként a családi látogatással egybekötik a kisebb kirándulást.

Gazdag halállománya miatt, horgászásra is lehetőség van, aki pedig csak táncolni és szórakozni szeretne, azoknak ott a szabadtéri diszkó, hétvégeken mindig telve fiatalokkal, akik a környező falvakból, vagy városokból érkeznek. Mindazok, akik pénzt szeretnének költeni, megtehetik azt minden pénteken a hét végi vásárban, ahol a házi készítésű termékeken át más érdekességeket is lehet vásárolni. Aki pedig természetbarát, és a természetet szeretné járni, erre a gazdag növényzet, és állatvilága, valamint dombjai miatt lehetőség nyílik. A falubeliek szerint télen akár síelni is lehet.” A jövőben szálláslehetőséget is fog biztosítani Gyanta, ugyanis most épül egy panzió, addig a Református Egyház táborában lehet száláshoz jutni, vagy be kell érnünk a falubeliek vendég szeretetével. Tehát láthatjuk, hogy e kis település milyen fantasztikus természeti adottságokkal rendelkezik, de sajnos ez nincs eléggé kihasználva. Turisztikailag Gyanta el van maradva és ahhoz, hogy Gyantán fellendüljön a turizmus megfelelő feltételeket kell biztosítani (pl: útviszonyok javítása) a turisták számára, amihez anyagi befektetés és hozzáértő emberek irányítására van szükség. Ez folyamatban van a már említett panzió építésével, ahol megfelelő körülmények lesznek kialakítva.

Végül azt mondanánk, aki csak teheti, látogasson ki Gyantára, mert nagyon szép hely és biztosak vagyunk benne, hogy talál ebben a kis településben valamit, ami elnyeri tetszését. Ha nem másért a gyönyörű helyért és látványért érdemes kilátogatni Gyantára

Életmód

Gyanta életmódja, mint már említettük önellátásra van berendezkedve. Az emberek többsége azt fogyasztja, amit meg tud termelni, pl. krumpli, a zöldségek különböző fajtája, valamint, olyan gyümölcsök, mint szilva, körte, szőlő, alma stb. Többnyire húsféléket, olyat fogyasztanak, mint sertés, és liba, nagymértékben, valamint borjút kisebb mértékben. Gyümölcsöt és tejet viszont keveset. Az emberek falusi szokás szerint korán fekszenek le, átlagban 20-21 órakor, és korán kelnek föl 4:30 - 5:00–kor. A falu férfijai tömény alkoholt fogyasztanak inkább, pl. rumot, valamint vodkát, már a reggeli fölkelést is erős poharazgatás követi, ami aztán a délutánokba szokott átcsapni. Láthatjuk tehát, hogy Gyantán is egy szokványos falusi életmód van jelen. Az emberek itt is mint minden faluban megbeszélik napi teendőiket, a faluban történt mindennapi eseményeket. Szórakozásra nincs lehetőség ezért egyedül a televíziózás, az ami elfoglalja őket amikor éppen nincs munkájuk a ház körül. A fiatalok még el-eljárnak a közeli szórakozóhelyekre, de ez ritka. A falu orvosának elmondása alapján, nem jellemző olyan betegség, ami a falu specifikusának mondható lenne. Az orvos szerint nagymértékben fordul elő szív és érrendszeri megbetegedés, magas vérnyomás, de az orvos véleménye szerint ez az előrehaladott korral is jár, más megbetegedések 2-3 személynél lelhetők fel, ilyen a vesebetegség, vagy a pszichés megbetegedés, ami szintén 2-egyénnél fordult elő.

Intézmények és infrastruktúra

Gyanta intézményeit, gazdaságához hasonlóan két részre kell osztani múltra és jelenre. A múltban Gyantán több fajta intézmény létezett. Így pl. saját polgármesteri hivatala volt, rendőrsége, állomása, fogorvosi rendelője, gyógyszertára, orvosi rendelője, könyvtára, iskolája (1-8 osztályig, magyar tagozat), óvodája, postája, református templom, baptista imaház, ortodox templom, borbély és egyéb közhasznú intézményei. Mindebből mára csak néhány maradt napjainkra, csak a legjelentősebbek, maradtak meg. Úgy, mint az orvos és a gyógyszertár, az iskola (1-4 osztály, összevont tanítási módszer, magyar tagozat) óvoda, könyvtár, a református templom, a baptista imaház, és az ortodox templom ez utóbbi kettő egy-egy házban van berendezve. Minden mást Kápolnára (Căpâlna) helyeztek át, ahová Gyanta közigazgatásilag is tartozik. Itt kell megemlíteni, hogy a Kápolnai önkormányzat és a Gyantai falu bizottság között igen jó a viszony, súrlódás nélküli, nemzetiségi vagy nyelvi konfliktusok nincsenek. Felvetődik a kérdés, ugyanakkor, hogy lehetséges az, hogy az orvost és a gyógyszertárat nem helyezték át? Itt kell megemlítenünk a falubeliek és az orvos beszámolóját, hogy ő azért maradt itt Gyantán, mert nem akart átmenni Kápolnára, és az orvosi rendelőt meg a gyógyszertárat a saját költségén újította föl és így maradhatott Gyantán. Továbbá azok a diákok, akik tovább kell, hogy tanuljanak azok kápolnára járnak 5-8 osztályba, ami 3 Km- re van Gyantától, ide rendszeresen jön a gyermekekért iskolabusz és viszi őket iskolába, de vissza már nem hozza a gyermekeket, annak ellenére, hogy az iskolabuszt a község fizeti.

Infrastrukturálisan Gyanta települése rossz helyzetben van, az utak a falvak között rosszak, gyengén kővel leszórtak (valószínű, hogy télen alig vagy semennyire járhatok). Vízvezeték nincs a faluban, csak kutak abból is néhány használható, amelyeket a falubeliek is használják. Kiépítve, a kanalizálás sem létezik, a WC-k azok a bizonyos kezdetlegesek (pottyantós típusúak). Elektromos hálózat, az egész falut behálózó villany vezetéke van és ennek köszönhetően minden lakásban van villany, de a falu utcái nincsenek kivilágítva ennek ellenére. Néha megesik, hogy 1-2 perces villanyáram kimaradás van, a falubeliek ezt azzal magyarázzák, hogy amikor voltak szakemberek az elektromos vezetékeket lemérni, valamint azok állapotát fölmérni, akkor néhány vezetéket ki is cseréltek, de nem cserélték ki az egészet, pedig szükség lett volna az egész vezetékek ki cserélése. A telefonhálózat ki van építve az egész faluban, több háztartásban be van vezetve, sőt a falu fő útján még egy „Public phone” köztelefon is található. A faluban még Internet lehetőség is van, igaz, hogy csak a helyi lelkésznek van számítógépe, de bárki hozzájuthat internethez Rendőrség vagy polgármesteri hivatal csak a szomszéd faluban van Kápolnán, tűzoltóság, mentő Belényesből jön, ha szükséghelyzet van.

Következtetések

Az általunk felmért település példaként mutatja be hogy milyen negatívan hatottak azok gazdasági és politikai intézkedések amiket a múlt rendszer hajtott végre. Annak ellenére, hogy kiemelt természeti adottságokkal rendelkezik földrajzi elhelyezkedés és környezet szempontjából, a földtulajdon elvesztése, a kollektivizálás következtében és a feltehetően etnikai alapokon nyugvó közigazgatási intézkedések összesített hatásai olymértékben vezettek a település humán erőforrásának csökkenéséhez, hogy a helyzet visszafordítása átgondolt stratégiákat igényel. Az előző korszak erőltetett urbanizációja hozzájárult a település demográfiai csökkenéséhez, megannyi más településhez hasonlóan.

Az említett többszörösen felhalmozott tényezők hatása következtében talán a legelkeserítőbb képet nyújt a lakosság elébünk tárulkozó negatív jövőképe. Céltalanság, reményvesztés és demoralizálódás. Életképes stratégiák kialakítása érdekében feltétlenül külső segítség szükségeltetik. A közösségi érdek érvényre juttatása, a közösségfejlesztés, közösségerősítés eszközeivel élve meg lehetne találni azokat a fejlesztési tendenciákat, melyek újraéleszthetnék a település gazdasági és közösségi életét. A célirányok megválasztásában feltétlenül a jelenlegi erőforrásokból kellene kiindulni, amelyik véleményünk szerint elsősorban a természeti adottságok, ami a turisztikai fejlődés irányába mutat.

A másik célirány ugyancsak a természeti adottságok kiaknázásában rejlik, éspedig a kiváló minőségi termőföldek racionális felhasználásában. Mindkét cél megvalósításában véleményünk szerint közösségi összefogás szükségeltetik uniós fejlesztési pályázatok megszerzésére és hatékony felhasználására.

V. A KISTÉRSÉGFEJLESZTÉS ESÉLYEI

Kutatásunk során nyilvánvalóvá vált, hogy a Belényesi medence magyarlakta települései - akárcsak maga a kistérség - az utóbbi évtizedek negatív gazdasági és demográfiai folyamatai ellenére továbbra is jelentős fejlesztési erőforrásokkal, potenciállal rendelkeznek. A hanyatlás még nem jutott el abba a stádiumba, amikor a leépülési tendenciák már-már visszafordíthatatlan önfelszámolódáshoz vezetnének. A lakosság elöregedése - bár igen számottevő - még nem feltétlenül vetíti előre a belátható időn belüli kihalásra ítélt települések képzetét. Gyors, hatékony beavatkozással, közösségi összefogással a fiatal - elsősorban a szakképzett - népesség megnyerhető a szülőhelyen maradás ügyének, bevonható lenne a magasan képzett humán erőforrások hasznosításán alapuló eljövendő fejlesztési programokba.

A továbbiakban - az eddig bemutatott kutatási eredményekre építve - összefoglaló szándékkal és jelleggel igyekszünk számba venni a gazdaság- és településfejlesztés jelenleg is meglévő, de nem kellőképpen kiaknázott lehetőségeit, valamint azokat a hátráltató tényezőket is, amelyek a pozitív kibontakozás útjában állnak, nehezítik a fejlesztési tervek, elképzelések gyakorlatba ültetését. Ezt követően pedig, néhány konkrét javaslatot fogalmazunk meg a jelzett akadályok leküzdése, a kistérség-fejlesztés minél hatékonyabb előmozdítása érdekében

5.1. Erőforrások és akadályok

a. A hagyományos foglalkozások és az ezekhez kötődő szakmai-közösségi értékrendszerek továbbélése. Hagyomány és megújulás a gazdaságfejlesztésben

Bár e vonatkozásban a szocializmus évtizedei és a posztkommunista időszak zűrzavaros átmeneti helyzete jelentős megszakítottság-mozzanatot is képviselnek, a hagyományos mesterségek, ha időszakonként háttérbe is szorultak, ennek ellenére mindvégig megmaradtak az egyéni életstratégiák és közösségi identitás alkotóelemeiként. A kistérség viszonylag elszigetelt, hegyvidéki jellege, s az ezzel összefüggő közösségi mentalitásbeli tényezők és életkörülmények, meghátrálásra késztették a kommunista hatalom kollektivizáló ügybuzgalmát is, s ez által az igen kedvezőtlen társadalmi - politikai feltételek között is lehetővé vált az egyéni gazdálkodó életmód fenntartása, elsősorban a zöldségtermesztés és állattenyésztés hagyományainak, s az ehhez kapcsolódó árutermelő, piacorientált beállítódásnak a továbbvitele.

A fentiekben jelzett lehetőségek igazi hasznosítása a gazdaságfejlesztés érdekében azonban feltételezné, hogy a jelenleg egyéni keretekben kibontakozó - s az önellátó jellegű gazdálkodásmóddal ötvöződő - kisárutermelés és értékesítés közösségi szinten, szövetkezetek, társulások létrehozása révén szerveződjön meg. . Ellenkező esetben a tradicionális módon fenntartott és továbbadott, főként családi keretben realizálódó mesterségekre alapuló vállalkozások, bár sokszor reményen felül is megoldják a pillanatnyi jövedelem és megélhetés problémáját, hosszú távon az önellátó családi gazdaságok premodern fejlődési stádiumában való megrekedésének veszélyét rejtik magukban. Annál inkább gondot okoz az itt élőknek az alternatív gazdasági stratégiák megtalálása, ha tekintetbe vesszük, hogy a földbirtokok felaprózottsága és a kedvezőtlen természeti-éghajlati körülmények, a termőföld alacsony termékenysége miatt a mezőgazdaság a gazdálkodási feltételek optimalizálása esetén is csak korlátozott számú család részére tud majd a modernkor követelményeinek megfelelő megélhetési formákat biztosítani.

A folytonosság kisebb mértékben vonatkoztatható a két másik hagyományos ágazatra: a fafeldolgozásra és a bányászatra, amelyek 1989 után csaknem teljesen felszámolódtak. Miközben a bányászat jövője valóban nagyon kérdéses, a fafeldolgozás terén viszont a jelenlegi visszaesés ellenére is óriásiak a lehetőségek, hiszen a térség egyik legnagyobb természeti kincse a közelben levő erdő, a bőséggel rendelkezésre álló fatartalék. Jelenleg a lakosok a nyers faanyag kitermeléséből és értékesítéséből biztosítanak maguknak jövedelemforrást, de az igazi üzletet és fejlődési perspektívát a fafeldolgozás újra-felélesztése jelentené. E potenciál hasznosításához azonban tőkeinfúzióra, nagyon jó infrastruktúrára és közösségi megalapozottságú fejlesztési programok beindítására lenne szükség.

Az ilyen jelleg pozitív irányú elmozdulásnak értékelésünk szerint több akadálya is fennáll az általunk tanulmányozott településeken. Említhetjük mindjárt elsőnek az infrastruktúra-hiányt, ami elriasztja a másféle körülményekhez szokott potenciális külföldi befektetőket. Az egyik általunk megkérdezett helyi ref. lelkész véleménye jól tükrözi az ezzel kapcsolatos közállapotokat, és közhangulatot. "Időnként megjavítják az utat, de ilyen eredménnyel, hogy legyen újra munka. Talán-talán végre-valahára bevezetik a telefont, mert most már érkeznek a drótok a falu egyik részéről is és a jánosfalvai részéről is. De ahányszor ez volt kérvényezve, még amióta én itt vagyok, de mondták már a többiek is, hogy sokszor kérték. Volt egy ilyen, hogy bevezetik a gázt, ezt is aláírtuk és kérvényeztük, egyszer majd csak lesz belőle valami. Volt a csatornázáshoz, az ivóvízhez, de hogy mi lett a tervvel nem tudom. Mindig az van, hogy beindulna, de az eredmény, egyelőre nem nagyon látszik."

Másodsorban, a technikai-infrastrukturális feltételek elégtelenségéhez hozzáadódik a tervezési kapacitás, a megfelelő intézményi háttér és tudástőke hiánya. A posztkommunista időszakban is lényegében töretlenül folytatódó centralizmus gyakorlata, a bürokratikus elit érdekeinek mindenkori abszolút elsődlegessége lehetetlenné tette olyan kistérségi háttérintézmény-hálózat kialakítását (regionális fejlesztési iroda, pályázati tanácsadó, vállalkozók, önkormányzati szakemberek konzorciumai stb.) amely a lokális érdekek hatékony érvényesítését, a külső tőke idevonzását, fejlesztési alapok eredményes megpályázását elősegíthetné. A gazdaságtervezés nemcsak intézményileg nincs jelen, de magának a közösségi tervezésnek, gazdaságfejlesztésnek a gondolata is - amelyet a "szocialista tervgazdaság" gyakorlata csak lejáratott - idegen a települések lakóinak körében érzékelhető uralkodó mentalitástól, hiszen a lakosságnak nincs ebben a vonatkozásban semmiféle kézzelfogható, hasznosítható múltbeli tapasztalata. Amint az egyik általunk meginterjúvolt lelkipásztor rámutatott, szembeszökő e vonatkozásban a "nyugati" és "keleti" ember közötti különbség. "A nyugati emberről az kell tudni, hogy ők mindig előre terveznek. Ő már most azt mondja nekem, hogy az eljövendő tíz évben mit fogunk csinálni. Az itteni ember a jövő hetet nem tervezi meg. Ebből a szempontból nagyon sokat lehet tőlük tanulni."

Beszélgetéseink során nyilvánvalóvá vált, hogy a kistérség - számbelileg egyébként is nagyon vékony - értelmiségi rétege szinte teljesen híjával van pályázási tapasztalatoknak, specifikus ismereteknek. Gyakorlatilag az egyetlen elérhető pályázati forrás az, amely a román és a magyar kormány, illetve az RMDSZ hivatalos támogatás-elosztó rendszeréhez kötődik. E meglehetősen szűkös források pedig, nem elsősorban gazdaságfejlesztési, hanem identitásőrző, kulturális funkciókat szolgálnak, szerepük az önkormányzatok költségvetésében elenyésző. Teljességgel hiányzik az a szakértői-intézményi háttér, amely lehetővé tenné a nagyobb horderejű - európai uniós - fejlesztési pályázati programokba való bekapcsolódást.

b. A faluturizmus esélye: lehetőségek és korlátok

"Gyönyörű ez a vidék, amikor én ide kerültem, akkor ebbe lettem szerelmes, mert nagyon-nagyon szép a táj. Biztos, hogy sok minden lehetne, ha ez, meg ez megtörténne. De olyan sok ez a ha..." (helyi református lelkész ). Az akadályok itt is leginkább az infrastruktúra hiányában és a közösségi összefogás, a tudástőke fejlesztési folyamatba való bevonásának nehézségeiben, valamint az újat nehezen befogadó, rugalmas alkalmazkodásra képtelen mentalitásban rejlenek. "Én próbáltam ezt a családoknak elmondani, hogy erre kellene a jövőjüket építsék. Van is egy ilyen elképzelés, hogy próbáljuk a fiatalokat rávenni, kellene egy bizonyos anyagi befektetés ehhez. Én elmondtam nem egyszer nekik, hogy például, amikor eljön a holland, akkor szereti, hogy ne a kertbe járjon ki az illemhelyre. Az azt jelenti, hogyha jön egy holland vagy egy külföldi, akkor legyen fürdőszoba bent. S ma még ez nem sok családban van meg. (helyi ref. lelkész). Amint egy másik interjúalanyunk is megjegyezte, a faluturizmus felvirágzása feltételezné, hogy az emberek készek legyenek "felfordítani" házuk táját, megszokott életmódjukat. Erre pedig, különösen az idősebb generációhoz tartozók közül, nem sokan mutatnak hajlandóságot.

Kutatómunkánk során azt tapasztaltuk, hogy a faluturizmus fellendítésére vonatkozó ötletekben, felvetésekben mondhatni nincs hiány. Ilyen elképzelés például a lovas-turizmus, kifejlesztése, amit egyik beszélgetőpartnerünk - egy másik kistérség Nagyszalonta övezetével való együttműködés lehetőségére hivatkozva - említett: "Szinte minden házban van ló. Ha ezt meg tudnánk csinálni kocsival, vagy akár lóháton egy vezetővel, nyugodtan be lehetne járni a falu környékét, el lehetne menni messzebb is. Egy nagyon eredményes dolog lenne, viszont azt sokkal jobban meg kellene szervezni: felfele itt Tarcaita fele vezet az út Mennyházára, egy 20 km-es szakasz. Amennyiben Mennyházát kiépítették, s ebbe nagyon sok pénzt fektettek, ezt nagyon jól ki lehetne megyeközi kapcsolatként bővíteni. Átmenni Mennyházára, ott eltöltenének egy napot, s aztán visszajönnének. Most olvastam az újságban, hogy Szalontán megint csak kistérségben gondolkodnak, s a Fekete-Körös mentén terveznek lovas-turizmust, s akkor miért ne lenne itt Tárkányban a végállomás. Mert Belényest jelölték meg, de igazán itt is vannak lovak."

Figyelemreméltók azok az elgondolások is, amelyek - a kistérségben való gondolkodás és komplex, rendszerszemléletű fejlesztési koncepció jegyben - fontosnak tartanák összekapcsolni a faluturizmust a helyi hagyományok ápolásával, s e hagyományokra alapozott kézműves termékek piacának fellendítésével. " A bútorfestés az mindenféleképpen, akkor souvenir, vagy akár rendes bútorkészítéssel is, mert nagyon sok asztalos van a faluban, aki munkát keres, és ezért ezekkel lehetne komolyabban is. A divat diktálja ezeket a fliterres dolgokat, amik most is vannak. A szoknya és egyéb dolgokat. Mi szoktunk járni Székelyföldre, mert a feleségem balánbányai és rengeteg ötletet le lehet lopni. Vannak asszonyok, akik nagyon ügyesen varnak és népművészeti motívumokat akár ruhába is bele lehetne tenni. Lehetőség van rá, valaki rá kellene, hogy álljon." (helyi ref. lelkész)

Sajnos mindezek a kitűnő elképzelések egyelőre jórészt papíron, vagy a fejekben maradnak. A jelzett alkalmazkodási törekvések – amelyek főként e vidékek természeti adottságaiban rejlő turisztikai lehetőségek jobb kihasználását szeretnék elérni - igen nagy akadályokba ütköznek. Talán nem is annyira az infrastruktúra és az anyagi alapok hiánya miatt (bár kétségtelenül ezek is igen komoly hátráltató tényezők), hanem leginkább az egyéni és közösségi tudatban benne élő individualista, fogyasztás-centrikus, a családi kereteken túlmutató kezdeményezések iránt bizalmatlanságot kifejező magatartásmódok következményeként.

c. A hagyományos munkaetika és közösségi kötelékek szerepe a települések életében . Közösségi lét és gazdaságfejlesztés

Bár a gazdasági és társadalmi modernizáció, valamint az ezekkel összefüggő mobilitási folyamatok nyilvánvalóan befolyást gyakorolnak az említett közösségi tudati struktúrákra, ezek bizonyos mértékig saját belső öntörvényeik szerint alakulnak, megőrizve közösségfenntartó szerepüket. Jelenlegi dinamikájuk, a társadalmi átalakulásokkal való kölcsönhatásuk az életminőség regionális megalapozottságú tanulmányozásának el nem hanyagolandó szempontját képezi.

A kibontakozást sokszor nehezíti – a már említett gondok mellett,- hogy a települések adminisztratív határai nem mindig esnek egybe a közösségek hagyományos strukturálódási módjának erővonalaival, és-vagy a vidékek természetes gazdasági érdekközössége által megkívánt határvonalakkal. Feltétlenül fel kell figyelnünk arra, hogy a gazdasági, illetve szociális érdekek esetenként másfajta összefogást tennének szükségessé mint az adminisztratív, vagy éppen az “organikus” közösségi kötődések által meghatározott kapcsolatrendszerek.

E kapcsolódások természetéről a kutatás során alkotott helyzetképünk azt tükrözi, hogy a régió településein jelentős mértékben továbbélnek egy hagyományos fogantatású munkaetika elemei, ami főként a munka mint életforma, mint az egyéni és családi boldogulás nélkülözhetetlen eszköze igen magas értékrendi pozíciójában jelentkezik a falusi és városi népesség körében egyaránt. Ez igen biztató a gazdaság-és településfejlesztés perspektívái szempontjából, hiszen azt mutatja, hogy a kistérségben élő humán-erőforrások fejlesztési programokba való bekapcsolásának tartós, a tradicionális mentalitásban gyökerező motivációs megalapozottsága van.

Megfigyelhető azonban, hogy e mély közösségi-történelmi gyökerekkel rendelkező erkölcsi hozzáállást, életeszményt kifejező viszonyulás ma már jóval kevésbé viseli magán a hagyományos településekre egyébként oly jellemző közösségközpontúság jegyeit. A kommunizmus évtizedei alatt bekövetkezett erőltetett modernizáció, szekularizáció és homogenizálás, a társadalom „államosításának” együttes következményeként a megvizsgált települések közösségi élete és közösségtudata csak kis mértékben rendelkezik konkrét gazdasági tartalommal. Az életstratégiák, a jövőre vonatkozó elképzelések főként a magánszférában, a családi, rokoni kapcsolatok szintjén formálódnak.

A hagyományos értékek megváltozott formában való újraélesztése, illetve erőteljes újraérvényesítése a posztkommunista időszakban, éppen a "szocialista kollektivizmus" elutasítása jegyében, a privát szféra, főleg a családi-gazdasági élet felülértékeléséhez vezetett. Ennek következménye, hogy az egyének képtelenek és nem is akarnak a "kerítésen túlra látni", összefogni, közösen tervezni, jövőt építeni, hiszen az elmúlt rendszer negatív tapasztalata után hiányzik az ehhez szükséges bizalom. " Beszéltük már többször a vezetőséggel, hogy specializálódni kellene és hűtőházat építeni, és akkor családok összeálljanak és ki paprikával, ki paradicsommal stb. foglalkozzon, s akkor megbeszélni üzletláncokkal, szerződésesen a felvásárlást. Máskülönben a multik kiszorítják őket a piacról…Erre megkaptam tőlük, hogy visszahozom a kommunizmust" (helyi református lelkész)

Szintén az előbb jellemzett helyzet folyományának tekinthető, hogy a közösségi szerveződés különböző szintjei között inkább egy sajátos párhuzamosság, mintsem egymást átfedés mutatkozik. Az életutak megtervezése és az identitással összefüggő értékbeli opciók két külön szálon futnak, alig keresztezik egymást. A “nagy” – helyi, vallási, etnikai, nemzeti - közösségeknek főként szimbolikus, önazonosságot kifejező jelentőségük van. Elsősorban a hovatartozás keretei és csak azt követően életkeretek. A szórványhelyzet predesztinál az összefogásra, éppen az anyanyelvű identitás és kultúra, a hagyományos közösségi életkeretek védelmében. Ez az összefogás azonban jellemző módon megmarad a szimbolikus szellemi-közösségi szférában, és nem feltétlenül "csapódik le" le hatékony közösségi, a megmaradást ténylegesen, egyebek mellett a gazdaságfejlesztés útján is, erősítő cselekvésben.

A közösséghez való tartozás megélésének ez az ellentmondásos jellege jól nyomon követhető az egyházhoz való lakossági viszonyulásmódok és az egyház társadalmi-gazdasági szerepvállalásának módjában is. A kistérségben működő lelkipásztorokkal készített interjúkból kitűnik, hogy ők az egyház szakrális és identitásőrző, kultúra-megtartó szerepét tartják elsődleges fontosságúnak, s ezek mellett háttérbe szorul a gazdasági építkezésben való részvétel funkciójának felvállalása. A lelkipásztorok szerint a gyülekezeti tagok körében hagyományosan jó az "adakozó kedv", ami - értelmezésünk szerint - alapvetően az egyházhoz való tradicionális-szimbolikus kötődésük, a közösség évszázadokon keresztül őrzött kulturális létformájának továbbéltetését jelenti. Az adakozás céljai, a pénzösszegek felhasználása pedig, elsősorban nem gazdasági, hanem kultikus és kulturális célok érdekében történik. (templomfelújítás, gyülekezeti házak építése, művelődési jellegű, hagyományőrző rendezvények szervezése stb.)

Bár az egyházközségek számottevő földterületeket kaptak vissza, a gazdálkodásból származó pénzek szintén többnyire belső egyházi vagy kulturális célokat szolgálnak. Ugyanezt a funkciót szánják a lelkipásztorok a már létező vagy kialakulóban levő magyarországi testvérkapcsolataiknak is, amelyek szinte teljességgel nélkülözik a gazdasági dimenziót, s az egyébként igen fontos identitásépítő tevékenységekre (főként kölcsönös látogatások, csereüdülések szervezésére és kultúrcsoportok vendégszereléseire) koncentrálódnak.

Az interjúkban ugyanakkor gyakran visszatérő téma a közösségek gazdasági megerősödése, önállósodása érdekében nyújtandó nyugati testvéregyházi segítség iránti igény. Ilyen támogatások –főként mezőgazdasági téren – kialakultak néhány településen, de a megkérdezett lelkipásztorok nem tekintik ezeket elégségesnek a hosszú távú fejlesztési koncepciók kivitelezéséhez.

Az is tény ugyanakkor, hogy az ilyen típusú programokba való bekapcsolódástól a helyi lakosok jelentős része is idegenkedik, éppen a már említett bizalomhiány és a vállalkozói attitűd meg nem léte miatt, ami elriasztja a hosszú távú terveket egyébként megvalósítani kész potenciális külföldi partnert is. Kézenfekvő, "kényelmes" megoldás tehát mindkét részről a kapcsolatokat az egyszerű segélyezésre redukálni. Ez a helyzet azonban veszélyeket is rejthet magában. Az anyagi segítség iránti elvárások gyengíthetik az egyházhoz való, annak hagyományos funkcióin alapuló lelki kötődést. A javak elosztási módja megoszthatja a közösséget, bizalmi válságot eredményezhet. A segítségnyújtás egyirányúsága akadályozhatja a tényleges partneri viszony kialakítását, az önállóság elősegítése helyett a függőség fenntartását tartósíthatja.

5.2. Térségfejlesztési javaslatok

a. Mezőgazdaság-fejlesztési koncepció kidolgozása. Mezőgazdasági termékeket értékesítő szövetkezetek létrehozása

Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság a kutatott térségek legfontosabb hagyományos ágazata, alaptevékenysége, interjúink során a helyi képviselők, gazdálkodók véleményeiből nem kristályosodott ki kellőképpen a mezőgazdaság fejlesztési perspektívája. Ennek oka talán az, hogy a lakosság mindennapos gondjai, töprengései mezőgazdasági vonatkozásban elsősorban az igen megterhelő termelési költségek csökkentésének lehetőségeire és a termékek érékesítési nehézségeinek leküzdésére koncentrálódnak. Ez a szemléletmód, amely a hagyományos gazdálkodás velejárója, véleményünk szerint nem segíti elő a mezőgazdaságban rejlő fejlesztési lehetőségek minőségileg magasabb szintű hasznosítását. Az előrelépés útja itt is az európai uniós fejlesztési támogatások megszerzése lenne.

A megkérdezett gazdálkodók, vállalkozók többsége megoldandó gondként említette a mezőgazdasági termékek hatékony értékesítésének nehézségeit. Elsősorban a kistérségben hagyományos zöldségtermesztés és állattenyésztés fellendítését segítené elő az értékesítés kérdésének megoldása, ami lehetővé tenné, hogy a szintén hagyománnyal rendelkező "piacolás" sok kockázattal járó gyakorlatát a szervezett, megtervezett értékesítés váltaná fel. Ezt a tapasztalatot egyébként a más térségekben megkérdezettek is megerősítik. E beszélgetések során visszatérő javaslatként merült fel a felvásárlói, raktározási – tárolási és értékesítési szövetkezetek létrehozása. Ugyanakkor az is kitűnt, hogy a termelők jelentős része - az előbbiekben már említett okok miatt idegenkedik ettől a megoldástól, s magától a szövetkezés gondolatától is.

Helyi szakemberek szerint, jóval hatékonyabb és gazdaságosabb lenne, ha a termelők áruik egy részét egy ilyen szövetkezet útján értékesítik, hiszen kiszámítható, biztos pénzforrást jelent. Egy felvásárló, raktározási és értékesítési szövetkezet létrehozása egy térségben 110 – 200 millió lej között mozog, az adottságok függvényében. A szövetkezet az első periódusban átlag 12 – 14 embernek biztosítana munkahelyet.

Javaslataink szerint a szövetkezet az első években csak felvásárlási és értékesítési tevékenységet folytatna, a továbbiakban – gazdaságilag és pénzügyileg megerősödvén - feldolgozási és hűtőházi raktározási tevékenységet is folytatna, a piac követelményeinek és igényeinek megfelelően. Az elképzelés szerint ezeket a szövetkezeteket az önkormányzatok hoznák létre, felhasználván a volt – vagy még létező – fogyasztási szövetkezetek infrastruktúráját, kihasználatlan raktározási kapacitásait.

b. A termelés, gazdaságfejlesztés hatékonyabb összehangolásának, finanszírozásának esélyei

A megkérdezett helyi szakemberek, helyhatósági képviselők nagy többsége úgy véli: a tőkebefektetések ösztönzése érdekében hasznos lenne, ha az önkormányzatok – lehetőségükhöz mérten – a komolyabb befektetők számára bizonyos kedvezményeket biztosítanak. Például egyes földterületek és infrastruktúrák ingyenes koncesszióba adása, az első években a helyi adók eltörlése ezek számára stb.

A helyhatóságok képviselőinek eddigi tapasztalatai szerint a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara semmilyen szolgáltatást nem nyújt ingyenesen. Talán ezért is többen megfogalmazták azt az igényt, hogy a Megyei Tanács egységesen képviselje a térségek, községek beruházás-élénkítő tőkevonzó kezdeményezéseit és finanszírozza a reklámokra fordított, valamint a Kamara felé irányuló költségeket. Ugyanakkor fontos lenne a helyi fejlesztési törekvések összehangolása céljából olyan fejlesztési konzorcium és iroda létrehozása, amelyben képviseltetnék magukat az önkormányzati vezetők, a vállalkozók, gazdálkodók, érdekelt civil szervezetek, a közintézmények, valamint az egyházak.

Egy másik, interjúalanyaink által sokat emlegetett finanszírozási lehetőség az elérhető fejlesztési támogatások megpályázása lenne. A beszélgetésekből azonban kiderült, hogy az eddigi pályázási próbálkozások két fő nehézségbe ütköztek. Egyrészt jelenleg a kistérségekben nem léteznek, vagy alig vannak olyan felkészültséggel rendelkező szakemberek, akik képesek egy sikeres pályázat megfogalmazására. A másik akadály az, hogy legtöbbször a pályázatok benyújtásakor a pályázónak rendelkeznie kell a megállapított önrésszel. A jelzett nehézség az, hogy az önkormányzatoknak, vállalkozóknak, gazdálkodóknak nincsen pénzük, sem a pályázat elkészítéséhez, sem az önrész vállalásához. E nehézségek áthidalása érdekében a fejlesztési iroda keretén belül egyrészt nélkülözhetetlen lenne egy pályázati tanácsadó szolgálat beindítása, különös tekintettel az európai uniós fejlesztési alapok megpályázásának elősegítésének szükségszerűségére. Másrészt pedig, a megyei tanács vagy a térségfejlesztési bizottság az éves költségvetésből elkülöníthetne egy összeget, amelyből lehetne finanszírozni egyrészt a pályázat megvalósítását, térítésmentesen, valamint lehetőséget lehet teremteni az önrész előfinanszírozására, amely összeget a pályázatot nyert önkormányzat egy szerződés alapján fokozatosan visszatérítené.

c. A helyi, hagyományos faipari mesterségekhez, az erdőgazdálkodáshoz kötődő tevékenységek támogatása: magánerdészeti társaságok, fafeldolgozás, erdei gyümölcsök és gombák termesztése

A kistérségekben nagyon jelentős az önkormányzatok és magánszemélyek tulajdonába került erdők területe. A magánerdészeti társaságok megalakítása igen nagy előrelépést jelentene annak érdekében, hogy a hagyományos faipari és erdőgazdálkodási tevékenységeket a hatékony gazdaságfejlesztés szolgálatába lehessen állítani.

A megalakítandó magánerdészeti társaságok fontosabb feladatkörei a következők lennének: az erdőgazdálkodás, az erdők gondozása, karbantartása, a gazdaságos fakitermelés, a fa hasznosítása valamint az erdei gyümölcsök, gombák és más erdei termékek gyűjtése, esetleges feldolgozása és hasznosítása, amelyekre eséllyel lehetne pályázni kiemelt EU- támogatások elnyerése érdekében. Az erdő tulajdonképpen egy óriási érték a térség amúgy általában szegény önkormányzatai és lakossága számára, amivel nagyon fontos jól gazdálkodni és megőrizni a jövő generáció számára.

Jelenleg kaotikus a fakitermelés, nem beszélve arról, hogy a kivágott fákat javarészt csak tűzifának értékesítik. Az erdészetek és a tulajdonosok részéről elhangzottak olyan javaslatok, hogy létesíthetnek saját fűrésztelepet, vagy fafeldolgozó vállalatokat. Ezáltal lehetővé válna a térségben nagy hagyományokkal rendelkező, de a rendszerváltás nyomán az állami vállalatok összeomlásával sajnálatosan megszakadt fafeldolgozó iparág újra-felélesztése.

Az önfinanszírozásos erdészeti társaságok megalakítását és kezdeti tevékenységét a hitelszövetkezetek finanszíroznák, hitelgaranciának pedig, ott lenne például maga az önkormányzat tulajdonában lévő erdő. Ugyanúgy finanszírozható lenne a felvásárlási, raktározási és értékesítési szövetkezetek megalakulásához szükséges tőke. A szükséges alaptőke létrehozásához -lehetőségeik mértékében - a ma már földekkel, számottevő gazdasági erővel rendelkező egyházak is hozzájárulhatnának.

d. A faluturizmus kifejlesztése, közösségi szervezeti keretének kialakítása

A rendkívül kedvező természeti feltételek kamatoztatásához e területen alapfeltétel, hogy a közösségben tekintélynek örvendő személy, vagy szervezet, egy húzóerőként működő közösségi entitás vállaljon fel kezdeményező és katalizáló szerepet, a faluturizmusban érdekelt személyek bevonásában, irányításában, a törekvések összehangolásában, a szakmai-minőségi kritériumoknak való megfelelés érdekében is. Az egyik általunk vizsgált településen például jelentős előrelepés történt miután a nyugdíjba vonult lelkész állt a folyamat élére, később pedig, átadta a vezetést egy presbiternek, jelenleg pedig a magyar alpolgármester a kérdés "gazdája."

e. A fiatal szakemberek kistérségben való megtartása, visszatérésük ösztönzése

A kutatott térség önkormányzati vezetői a gazdaságfejlesztés talán legnehezebben leküzdhető akadályának a népesség elöregedését tartják. A folyamat visszafordítása érdekében nagyon fontos olyan intézkedések életbe léptetése, amelyek a fiatalság - különösen a szakképzettséggel rendelkező fiatalok - helyben maradását, visszatérését támogatják, például bizonyos kedvezmények megadásával, ingyenes, gazdátlan ház, telek kiutalásával. Természetesen a megfelelő infrastruktúra és a fejlesztéshez szükséges tőke odavonzása elsődleges jelentőségű, hiszen a fiatalok megtelepedésére hosszú akkor van esély, ha megfelelően integrálódhatnak a térség gazdasági életébe.

Amint kutatásunkból is kiderült, a magyar fiatalok Belényesi medencéből való elvándorlása - elsősorban az anyanyelven való tanulás, illetve továbbtanulás útjában álló akadályok miatt - a román fiatalokénál is nagyobb méreteket öltött. Ezért is -de a beolvasztási tendenciákkal szembeni hatékony védekezési módként is - bírna különös fontossággal az anyanyelvű kistérségi képzési struktúrák megerősítése. A már említett szórványkollégium mellett, amely megoldaná az iskolai alapképzés anyanyelven való hozzáférhetőségét, véleményünk szerint igen nagy szükség lenne a szakmai képzés magyar nyelven való kiépítésére is a Medencében. Ezt a feladatot teljesíthetné például egy anyaországi szakközépiskola kihelyezett tagozatának működtetése, amely magasan képzett és identitásukban töretlen, a román mellett a magyar szaknyelven is tökéletesen kommunikáló szakembereket képezne elsősorban azokon a területeken (fóliás zöldségtermesztés, állattenyésztés, fafeldolgozás, faluturizmus), amelyek a kialakított fejlesztési stratégiáknak megfelelően a régió jövője szempontjából meghatározó jelentőségűek lesznek.

5.3. Záró gondolatok

A tanulmányozott kistérség lakóinak értékvilágát- kutatásunk eredményei alapján-egy sajátos -mindinkább mélyülőnek látszó- kettősség jellemzi. Miközben a közösségi tudatban jelentős mértékben továbbélnek a hagyományos hovatartozási és identitásformák jelképes módon is kifejezett elemei, az egyéni viszonyulásmódok szintjén, főként a megélhetési lehetőségekkel közvetlenül összefonódó gazdasági szférában az individualista - fogyasztáscentrikus attitűdök térnyerésének lehetünk tanúi. Mindez - ha konkrét és megvalósítható cselekvési elképzelések is alátámasztják - pozitív alkalmazkodást elősegítő tendenciának is tekinthető. Nem feledkezhetünk meg azonban a másik pólusról, a közösség gazdasági aktivizálódásának fontosságáról sem. Ahhoz, hogy az egyén hosszú távon boldoguljon, feltétlenül szükséges, hogy a közösség is előrelépjen.

Minthogy az alternatív életlehetőségek kihasználásának útjában sokszor nem annyira gazdasági és infrastrukturális, mint inkább mentalitásbeli akadályok állnak, a legfontosabb tennivalók a közösségfejlesztés, közösségi tudatépítés szükségességére vonatkoznak. Az átalakulás itt -valószínűleg- éppen a helyi politikai tényezők, a helyhatóságok, a polgármesteri hivatalok részéről kellene jóval erőteljesebb elindító impulzust, ösztönzést.

Az egyéni és közösségi érdekfelismerés és tudatosítás folyamatában, a közösségi cselekvés iránt a múlt rendszer örökségeként is fennálló nagyfokú bizalmatlanság leküzdésében, a civil szervezetek, kezdeményezések a mostanival jóval jelentősebb szerepet tölthetnek be. A provinciális elszigeteltségből való kitörés elősegítésében kétségtelenül nagy szerepük lehet a testvér-települési kapcsolatoknak, de ezen az úton is tovább kellene lépni. Ma már korántsem elegendőek a bizonyos egyházi vagy más jellegű preferenciális kötődésen alapuló kapcsolatok. Létfontosságú lenne a pályázatokkal elnyerhető nemzetközi és hazai programok és támogatás jóval fokozottabb jelenléte, főként a falusi közösségekben. Ezek elnyerése viszont feltételezi a megfelelő infrastrukturális és szervezeti feltételek (számítógépek, Internet), valamint a szakmai háttér kialakítását is.

A helyi és regionális sajátosságok megismerése létfontosságú annak érdekében, hogy a fejlesztési utak, programok ne külső, idegen elképzelésekként jelenjenek meg a helyi köztudatban, hanem a saját hagyományokra épülő, azokhoz szervesen kapcsolódó és ennek megfelelően sajátjuknak elfogadott jövőképként. A településekre jellemző életminőségbeli sajátosságok, értékstruktúrák feltárása ugyanakkor kiindulópontot jelent azoknak a kapcsolatrendszereknek a mélyebb megértéséhez, amelyek régióvá fogják össze a helyi közösségek egy csoportját.

Igen érdekes megvizsgálni e vonatkozásban, hogy miként termelődnek újra a helyi és regionális hovatartozás elemei, milyen szerepet tölt be a lakóhelyi közösséghez, valamint a régióhoz való kötődés az önazonosság különböző szintjeinek strukturálódásában. Különösképpen annak tisztázása a fontos, hogy milyen mértékben és milyen módon válhatnak a helyi és regionális identitás elemei a közösséget összefogó, jövőorientált, önmegtartó, cselekvésre késztető erővé.

KÖNYVÉSZET

2005 Anuarul demografic al Judeţului Bihor-2004 Direcţia Judeţeană de Statistică Bihor

XXX

2005 Anuarul statistic al Judeţului Bihor - 2004 Direcţia Judeţeană de Statistcă Bihor

XXX

2005 Anuarul statistic al României - 2004 Institutul Naţional de Statistică, Bucureşti

XXX

Baza de date privind Recensământul populaţiei şi locuinţelor la 18 martie 2002 în jud. Bihor, Direcţia Judeţeană de Statistică Bihor (nepublicat).

XXX

Fişele localităţilor judeţului Bihor. Dir. Judeţeană de Statistică Bihor (nepublicat)

XXX

2004 Recensământul populaţiei şi locuinţelor la 18 martie 2002. Institutul Naţional de Statistică, Bucureşti.

XXX

1999 Studia Censualia Transilvaniae: Recensămâtul din 1900 în Transilvania. Ed. Staff, Cluj.

BALOGH Márta

1999 Statisztika. KSH Budapest

DÁNYI Dezső

1996 A hazai népesség és népesedésstatisztika kezdetei. KSH, Budapest.

GÁBOR FERENC

2005 Köröstárkány.Kismonográfia (a szerző kiadásában)

KULCSÁR ÁRPÁD

2004 Kisnyégerfalva (a szerző kiadásában)

Mc.KENNA, Eugen , BEECH, Nick

2000 Emberi erőforrás menedzsment, Budapest, Panem Kft.

SORA, S.-HRISTACHE I.-MIHĂILESCU C.

1996 Demografie şi statistică socială. Ed. Economică, Bucureşti, 1996.

back

Elhalálozások

Érmihályfalva

Érmihályfalva