Sapientia-KPI Belső Kutatási Program 2004-2005

Partiumi Keresztény Egyetem Társadalomtudományi Kutatócsoportja

Kutatásvezető: Dr. Szilágyi Györgyi

A kutatócsoport tagjai: Dr. Kovács Béla, Szűcs István, Dr. Flóra Gábor, Ary Gyula

KUTATÁSI ZÁRÓTANULMÁNY

A BIHAR MEGYEI TÖMBMAGYARSÁG KISTÉRSÉGEINEK HELYZETE. A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS LEHETŐSÉGEI ÉS TÁVLATI JELLEMZŐI

SITUAŢIA MICROREGIUNILOR DIN JUDEŢUL BIHOR LOCUITE ÎN MOD COMPACT DE POPULUŢIE MAGHIARĂ. PERSPECTIVELE ŞI CARACTERISTICILE PE TERMEN LUNG ALE CREŞTERII ECONOMICE

THE SITUATION OF THE MICRO-REGIONS IN BIHOR COUNTY PREDOMINANTLY INHABITED BY ETHNIC HUNGARIAN POPULATION. THE PERSPECTIVES AND LONG TERM CHARACTERISTICS OF ECONOMIC GROWTH

2005

TARTALOM

ELŐZMÉNYEK.A KUTATÁS CÉLKITŰZÉSEI ÉS MÓDSZEREI

BIHAR MEGYE

1.1. Természeti viszonyok. Településhálózat.

1.2. Népesség és munkaerő-gazdálkodás

1.3. Gazdaság

1.4. Társadalmi viszonyok

1.5. A megye helyzete országos viszonylatban és az Északnyugati Régióban

A MAGYARSÁG BIHARBAN

2.1. Népesség

2.2. Népmozgalom

2.3. Iskolázottság, oktatás

2.4. Humánerőforrás, munkaerő-gazdálkodás

TÖMBMAGYARSÁG BIHAR MEGYÉBEN

3.1. Tömbagyarsági régiók

3.2. Lakónépesség, népmozgalom

3.3. Humánerőforrás, munkaerő-gazdálkodás

3.4. Iskolázottság, társadalmi jellemzők

3.5. Gazdaság

3.5.1. A tömbmagyar régiók gazdagsága

3.5.2. Északi régió

3.5.3. Középső régió

3.5.4. Déli régió

JAVASLATOK A TÖMBMAGYAR TÉRSÉGEK GAZDASÁGÁNAK A EJLESZTÉSÉRE

4.1. A tömbmagyar térségek gondjai, problémái

4.2. Gazdaságfejlesztési javaslatok

ÖSSZEFOGLALÓ IRÁNYZATOK ÉS TÁVLATOK

BIBLIOGRÁFIA. HIVATKOZÁSOK, STATISZTIKAI ADATOK FORRÁSAI

MELLÉKLETEK

CUPRINS

PREMISELE, OBIECTIVELE ŞI METODELE CERCETĂRII

1. JUDEŢUL BIHOR

1.1 Condiţiile naturale. Reţeaua de aşezări.

1.2 Populaţia şi utilizarea forţei de muncă

1.3 Economia

1.4 Condiţiile sociale

1.5 Situaţia Judeţului în comparaţie cu alte judeţe ale ţării şi în cadrul Regiunii Nord-Vest

2.POPULAŢA MAGHIARĂ DIN JUDEŢUL BIHOR

2.1 Populaţia

2.2 Mişcarea naturală şi migratorie a populaţiei

2.3 Nivelul de şcolaritate

2.4 Resurse umane, utilizarea forţei de muncă

3. MICRO-REGIUNILE BIHORENE LOCUITE COMPACT DE POPULAŢIE MAGHIARĂ

3.1 Micro-regiuni populate compact de populaţie maghiară

3.2 Populaţia. Mişcarea naturală şi migratorie

3.3 Resurse umane, utilizarea forţei de muncă

3.4 Nivelul de şcolaritate, caracteristici sociale

3.5 Economia

3.5.1 Economia micro-regiunilor locuite de populaţie maghiară compactă

3.5.2 Micro-regiunea de nord

3.5.3.Micro-regiunea centrală

3.5.4.Micro-regiunea de sud

4. PROPUNERI VIZÎND DEZVOLTAREA ECONOMICĂ A REGIUNILOR LOCUITE COMPACT DE POPULAŢIE MAGHIARĂ

4.1 Probleme economice şi sociale

4.2 Propuneri de dezvoltare economică

5. CONCLUZII. PERSPECTIVE DE DEZVOLTARE

BIBLIOGRAFIE. REFERINŢE, SURSELE DATELOR STATISTICE.

ANEXE

CONTENTS

BACKGROUND, AIMS AND OBJECTIVES OF RESEARCH

1. BIHOR COUNTY

1.1 Natural environment and habitation

2.2 Population and labor force

2.3 Economy

5.1. Social characteristics

5.2. The position of Bihor county compared to other counties of Romania and within the North- West Development Region

2. ETHNIC HUNGARIANS IN BIHOR COUNTY

2.1. Population

2.2 Natural and migratory demographic trends

2.3. Educational level

2.4.Human resources, labor- force management

MICRO-REGIONS INHABITED BY OVERWHELMING HUNGARIAN POPULATION IN BIHOR

3.1 Micro-regions overwhelmingely inhabited by ethnic Hungarians

3.2 Population. Natural and migratory demographic trends

3.3 Human resources, labor- force management

3.4 Educational level, social characteristics

3.5..Economy

3.5.1. The economy of micro-regions inhabited by compact Hungarian population

3,5.2 .The Northern Micro-Region

3.5.3 The Central Micro-Region

3.5.4. The Southern Micro-Region

4. PROPOSALS OF ECONOMIC DEVELOPMENT IN THE MICRO-REGIONS OVERWHELMINGELY INHABITED BY ETHNIC HUNGARIANS

4.1.Economic and social problems

4.2. Proposals for economic development

CONCLUSIONS. PERSPECTIVES OF ECONOMIC DEVELOPMENT

BIBLIOGRAPHY. REFERENCES, SOURCES OF STATISTICAL DATA

ATTACHMENTS

ELŐZMÉNYEK. A KUTATÁS CÉLKITŰZÉSEI ÉS MÓDSZEREI

Partium, mint Románia nyugati határa közelében lévő, számottevő magyar lakossággal rendelkező régió e vonatkozásban is az ország kedvezőbb helyzetű térségei közé tartozik. A határmentiségből fakadó előnyök mellett a romániai viszonylatban fejlett infrastruktúra és a képzett munkaerő jelentős vonzóerőt jelentett és jelent a hazai valamint a külföldi befektetők számára. Bár az említett tényezők és folyamatok kétségtelenül pozitív hatással vannak a régió jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzetére, a bennük rejlő lehetőségek optimális hasznosításának feltételei még csak részben vannak jelen. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy a minél pontosabb helyzetismeretre alapozva olyan fejlesztési lehetőségek kidolgozásához nyújthassunk támpontokat, amelyek reális perspektívát jelenthetnek e határmenti régió magyarlakta közösségeinek

A 2002. évi népszámlálás adatai szerint a Romániában magukat magyarnak valló lakosok száma 1.447.544-re csökkent a tíz évvel korábbi 1.624.954-rõl, részaránya pedig 7,1 %-ról 6,7 %-ra esett vissza. Más nemzetiségek aránya is csökkent, a román többségi lakosságé pedig 89,5 %-ról 91 %-ra növekedett. A két népszámlálás közötti időszakban történt népességfogyás (–190.582 fõ) elsõsorban a kedvezõtlen természetes szaporulat következménye. 1992 és 2002 között a regisztrált természetes fogyás 107.000 fõ, ami a romániai magyar népességfogyás 56 százalékát teszi ki. A születési és halálozási arányszámok 1992-ben a magyarok esetében 0,56 százalékos, 2002-ben pedig 0,72 százalékos fogyást eredményeztek. Jelentősen hozzájárult e csökkenéshez a kivándorlás is. A statisztikai adatokkal bizonyítható, a magyar és román belügyminisztériumok által nyilvántartott kivándorlás/bevándorlás 43 ezer fõ. A népszámlálás által kimutatott fogyásból tehát további 40 ezer személy státusa nem határozható meg statisztikai adatokkal. Ez a hiány feltehetően elsõsorban a külföldi munkavállalás eredménye. [1]

Már e fenti tömör összefoglaló jelzi a problémakör komplexitását, s azt is, hogy amikor a miértre keressük a választ nem egyszerű ok-okozati viszonyok, hanem bonyolult összefüggésrendszerek láncolatában kell eligazodnunk. A kivándorlás népességcsökkentő hatása például korántsem csak az országot elhagyók számával mérendő, hanem elsősorban és mindenekelőtt a lakosság korösszetételének kedvezőtlen irányba való megváltozása, azaz a népesség elöregedése által kiváltott következményeiben. S ezek a hatások hosszú távú, esetenként visszafordíthatatlan népességfogyáshoz, helyi közösségek teljes kihalásához vezethetnek. Mivel az elvándorlás főleg a fiatal és részben a középkorú, tehát a demográfiailag termékeny korosztályokra jellemző folyamat, e kor-csoportok elvékonyodása a népesség életképességének, reprodukciós képességének visszaesését, végső soron a közösség demográfiai „önfelszámolását” eredményezheti.

S hogy ez mennyire súlyos problémává válhat, azt a 2002-es romániai népszámlálási adatok is alátámasztják. Ennek tükrében ugyanis a tömbmagyarságban regisztrált termékenységi mutatók (tehát a családok gyermekvállalási hajlandósága), a tapasztalt drámai méretű csökkenés ellenére még mindig magasabbak, mint Erdély túlnyomórészt román lakosságú megyéiben. A hagyományos közösségeink nem fogyatkozó életerejére utaló viszonylag nagyobb gyermekvállalás kedv azonban sok esetben nem képes ellensúlyozni a kivándorlás eredményezte, egyre inkább kedvezőtlen korösszetételből fakadó népességcsökkenő hatásokat.

Igen fontos tehát, hogy a döntéshozók, a döntéseket megérlelők, a segíteni akarók minél árnyaltabb, a népességcsökkenésben szerepet játszó tényezők kölcsönhatásait, közvetlen és közvetett, rövid, közép és hosszú távú következményeit feltáró ismeretek birtokában dolgozzák ki cselekvési terveiket. Sajnos, a népszámlálási adatok önmagukban ehhez napjainkban nem nyújtanak minden szempontból kielégítő támpontot. Az előbbiekben már utaltunk a munkaerő-vándorlással kapcsolatos adatok értelmezésével kapcsolatos nehézségekre. A rendkívül felgyorsult, felerősödött területi mobilitási folyamatok korszakában nem könnyű nyomon követni a személyek, családok lakóhelyi státusának megváltozását. Pedig népességmegtartó, közösségépítő törekvéseink eredményessége érdekében nagyon fontos lenne, hogy világos helyzetképpel rendelkezzünk a hazai magyarság számottevő részét kitevő határon túli munkavállalók és/vagy elköltözők motivációiról, terveiről, döntéseik mozgatórugóiról. Sorolni lehetne a hasonló példákat. Többek között ebben is segíthet a társadalomkutatás. A demográfiai elemzés alapján nyert eredmények szociológiai értelmezése, a társadalmi háttér körvonalazása közelebb vihet annak megértéséhez, hogy végeredményben mi rejlik a számok mögött.

Négy szakaszra tervezett kutatásunk általános célja Bihar megye középtávú gazdasági-társadalmi fejlődési lehetőségeinek felvázolása. A legutóbbi népszámlálási eredmények és más statisztikai valamint empirikus kutatási adatok alapján elemezzük a megye infrastrukturális és humán erőforrás - potenciálját, felmérve a rendelkezésre álló tartalékokat, annak érdekében, hogy lehetővé váljon a pontos és árnyalt helyzetismeretre épülő fejlesztési alternatívák megalapozása.

Kutatási programunk megvalósítását négy szakaszban terveztük:

2003 március 1- szeptember 30: A tőkebeáramlás fokozásának és a humán erőforrások optimális hasznosításának lehetőségei Bihar megyében (már megvalósult)

2003 november 1- 2004 szeptember 30: A Bihar megyei gazdaságilag elmaradott kistérségek fejlesztésének lehetőségei és módozatai. A fejlesztések demográfiai, gazdasági és társadalmi (szociális) kihatásai (már megvalósult)

2004 október 1 – 2005 július 30 A Bihar megyei tömbmagyarság kistérségeinek helyzete. A gazdasági növekedés lehetőségei és távlati jellemzői

2005 október 1- 2006 július 30 : A Belényesi medence szórványmagyarságának helyzete. A gazdaságfejlesztés, mint a megmaradást elősegítő tényező

Kutatásunk első szakasza főleg a regionális fejlődési perspektívákat alapvetően befolyásoló két tényezőt vizsgálta:

a. a külföldi tőkebeáramlás meghatározó tényezőit

b. a munkaerő optimális felhasználásának és fejlesztésének lehetőségeit

Elemzésünk alapján a megye mikro-régióiban valószínűsíthető a nagyobb gazdasági és munkaerő-potenciállal rendelkező városok és nagyközségek demográfiai és gazdasági erősödése. Folytatódik azonban az elmaradott térségek és községek elnéptelenedése, a fiatal munkaerő elvándorlása, megfelelő munkalehetőségek és fejlesztések hiánya miatt. Kutatásunk második (jelen) szakaszában ezért is kiemelt figyelmet fordítunk a hátrányos gazdasági helyzetű mikro-régiókra, annak érdekében, hogy:

- feltárjuk a Bihar megyei hátrányos helyzetű kistérségek gazdasági-társadalmi jellemzőit

- megvizsgáljuk az elmaradott kistérségek felemelése érdekében eddig alkalmazott fejlesztési elképzelések alkalmazásának demográfiai, gazdasági és társadalmi (szociális) hatékonyságát

- felkutassuk az elmaradott kistérségek fejlesztésének lehetőségeit, erőforrásait.

Az általános cél megvalósításának keretében kutatásunk jelen szakaszának célja a Bihar megyei magyarság által lakott régiók gazdasági-társadalmi helyzetének és fejlődési perspektíváinak bemutatása, elemzése demográfiai, humán-erőforrás és munkaerő-gazdálkodási, gazdasági és társadalmi nézőpontból, amelynek keretében kiemelt szerep jut a tömbmagyarság régióinak. Legfőbb szempont a magyarlakta régiók – községek és városok – gazdasági helyzetének bemutatása és gazdaságfejlesztési javaslatok megfogalmazása a tömb-magyar régiók és az azokat alkotó helységek lehetőségei, természeti, munkaerőforrásai és infrastrukturális adottságai alapján.

Kutatásunk a legutóbbi népszámlálási eredmények és más statisztikai valamint empirikus kutatási adatok alapján elemzi a megye tömbmagyarság által lakott régióinak infrastrukturális és humán erőforrás - potenciálját, felmérve a rendelkezésre álló tartalékokat, annak érdekében, hogy lehetővé tegye a pontos és árnyalt helyzetismeretre épülő fejlesztési alternatívák megalapozását.

A kutatás fő módszere a megyére vonatkozó statisztikai adatok elemzése. Ennek során számíthattunk a Bihar Megyei Statisztikai Igazgatóság támogatására, amelynek révén hozzáférhettünk a rendelkezésre álló legfrissebb adatbázishoz. A legfontosabb ilyen jellegű, adatforrásként szolgáló dokumentumok:

- a 2002-es népszámlálás eredményei, amelyek sokrétű feldolgozásban nyújtanak összetett képet a megye népesedési, gazdasági, munkaerő-gazdálkodási, oktatási helyzetéről.

- Az Országos Magánosítási Ügynökség adatai megyei és települések szerinti lebontásban

- Statisztikai évkönyvek és füzetek adatai megyei és települések szerinti lebontásban az 1990-2004 közötti időszakra vonatkozóan

- A gazdasági társaságok könyvelési mérlegei, amelyek mikroszinten tükrözik a lényeges gazdasági folyamatokat

Az adatok feldolgozása alkalmazott matematikai-statisztikai módszerekkel történt

A számszerű információk elemzése kiegészül a kvalitatív módszerek alkalmazása révén szerzett ismeretekkel. Ennek érdekében interjúkat készítettünk a tömbmagyarság által lakott települések kulcsszemélyiségeivel (vállalatvezetők, kereskedelmi kamarák vezetői, vállalkozók, potenciális bel- és külföldi befektetők), állami hatóságok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselőivel. Ugyanakkor felhasználtuk az oktatási struktúrákra és munkaerő-piaci helyzetre vonatkozó eddigi kutatásaink eredményeit.

BIHAR MEGYE

1.1. Természeti viszonyok. Településhálózat.

Bihar megye[2]az Erdélyi középhegység, a Szilágysági dombvidék és az Alföld találkozásánál terül el. Szent István alapította Bihar székhellyel. A tatárdúlás után Várad központtá lett. A mai Bihar megye, hajdan Biharország, területe és adminisztratív határai lényegében megegyeznek régi határaival.

A megye domborzata rendkívül sokoldalú, a keleti és dél-keleti hegységektől nyugati irányba lépcsőzetesen csökkenő magasságú dombokig és a nyugati részen húzódó mezőségig. Keleten és a megye déli részén húzódnak a Bihar és Vladeasa hegységek, a Bihar (1849m) valamint a Buteasa csúcsokkal (1790m) csúcsokkal. A dombvidéket a hegységektől nyugatra terjedő Codru Muma, Királyerdő és Plopis 500-900m magasságú hegységei és domborzatai képviselik. A legalacsonyabb lépcsőfokon, a megye keleti részén húzódik a mezőség. A domborzat megoszlásából következően, a talaj jellemzői a következők: a dombvidéken főleg a podzol és erdei talaj, míg a mezőségen a csernóziumok valamint a homokos, agyagos talaj a jellemzőek.

Az éghajlat mérsékelt – kontinentális. A sokéves átlaghőmérséklet 6 ás 10ºC között, ingadozik, az éves csapadék átlagmennyisége 550 – 1000 mm. A szélviszonyokat főleg a nyugati és északnyugati áramlatok uralják. A gazdag vízrendszer folyóvizekből, természetes és mesterséges tavakból áll. A legfontosabb folyóvizek a Fekete Körös (136 km a megye területén), a Sebes Körös (101 km) és a Berettyó (68 km). A természetes és a mesterségesen kialakított állóvizek közül megemlíthetők a Bihari hegységben lévő Nagy Tó (Taul mare), a Jád völgyében kialakított Lesiu tó, a Sebes Körösön a Mezőtelegd – Kisőssi vízgyűjtő és tározó, valamint a Cséfai halastó.

A növényvilág páratlan - 17 védett fajjal rendelkezik (havasi gyopár, pettyes tulipán, medveszőlő), az állatvilágot szintén javarészt védett fajok képezik (gímszarvas, kőszáli kecske, medve, fajdkakas). A megye altalaja különböző ásványi kincsekben gazdag, a legjelentősebbek a kőolaj, földgáz, bauxit, hőálló anyag, márvány, lignit, a cementgyártásban és kohóiparban használatos mészkő, valamint a termálvíz – készletek, a megyeszerte fellelhető gyógyhatású források. Bihar megyében található – 379 km²–en a fele területe a 3 megye (Bihar, Fehér és Kolozs) találkozásánál fekvő csodaszép Nyugati (Apuseni) Nemzeti Parknak. Ezen kívül a megye számos (60 db) természetvédelmi területtel és képződménnyel rendelkezik, mint a Ponorului vár, a Radeasa vár, a Galbena völgy, a Pece patak a lótuszvirággal valamint számtalan csodálatos cseppkőbarlang, mint a Medve, a Meziádi és a Szelek barlangja.

A megye területe 7544 km², ebből 499,3 ezer hektár mezőgazdasági terület, 1949 ha erdőség, a többi beépített területek, vasút- és úthálózat, vízfelület és más területek. Bihar megye településhálózata: 10 város ebből 4 municipium (Nagyvárad megyeszékhely, Margitta, Belényes és Nagyszalonta municipiumok, valamint Élesd, Diófás, Vaskóhsziklás, Székelyhíd, Vaskóh és Érmihályfalva városok) 90 község, 429 falu. A 2003-as év folyamán új községek alakultak: Gyapju, Románszentmiklós, Paptamási, Biharfélegyháza és Hegyközpályi, amelyek kiváltak Cséffa, Bihar, Diószeg és Hegyközcsatár községekből. 2004 elején Székelyhíd község városi rangot kapott.

1.2. Népesség és munkaerő-gazdálkodás

Bihar megye lakónépessége 2005. január, 1-én 596670 fő, a népsűrűség 79 lakos/ km². A női lakosság részaránya 51,4%-ot képvisel. Az utóbbi 15 évben felerősödött a lakosság elöregedési tendenciája. Például míg 1992-ben a fiatal, 0-14 év közötti, lakosság az összlakosság 21,7%-át tette ki, ez jelenleg csupán 16,7%, ugyanakkor a 60 év felettiek aránya 17,1% -ról 19,1% -ra nőtt. Az öregedési ráta jelenleg 1,14 tehát 1000 fiatalra 1143 idő jut, szemben az 1992-es évbeni 788-al.

A megye nemzetiségi összetétele a 2002. március 18-án lezajlott népszavazás eredményeként: 404468 (67,4%) román, 155829 (26%) magyar, 30089 (5,0%) roma, 7370 (1,2%) szlovák, valamint 2490 más etnikumok. Vallás szerinti megoszlásban a megye lakosságának 59,7%-a ortodox, 18, 1%-a református, 9,2%-a római katolikus, 9,4% baptista és pünkösdista és 2,2 % görög katolikus felekezetű.

A népmozgalom mutatói 2004-ben hasonlóak az előző évek adataihoz. Az élveszületések száma 6164 (10,4 gyermek 1000 lakosra), a halálozásoké 8163 (13,7 halálozás 1000 lakosra). Mindez azt jelenti, hogy a természetes népmozgalom eredményeként majd 2 ezerrel csökkent a megye lakossága. A belső migráció tekintetében a Bihar megyében letelepedettek száma 341 személlyel nagyobb, mint az elköltözőké. Érdekes, hogy az utóbbi 5-6 évben mind erőteljesebben jelentkezik a városi aglomerációk depopulálódása. Szinte mindegyik város esetében csökken a lakók száma, ugyanakkor nő a letelepedési arány főleg a városok vonzáskörzetéhez tartozó községekben, mint Bors, Bihar Hegyközcsatár, Nagyürögd, Hegyközpályi és Fugyivásárhely. A külföldi migráció tekintetében 65-en telepedtek le Biharban, ugyanakkor a bevándorlók száma 521. A házasságok száma évről évre csökken, ugyanakkor nőtt az első házasságot kötők átlagéletkora, mind a férfiak, mind a nők esetében.

A humánerőforrás és a munkaerőgazdálkodás tekintetében, a népszámlálás 600246 lakosából 232603 az aktív népesség száma (38,9%), ebből 215558 személy foglalkoztatott és 17045 munkanélküli (9193 új munkahelyet keresők és 7852 első munkahelyet keresők). Az inaktív népesség száma 367643 (az összlakosság 61,2%-a), amelyből a termelők és egyetemisták aránya 17,5%, a nyugdíjasoké 26,8%, a háztartásbelieké 5,9% és az eltartott és egyéb gazdasági helyzetben lévőké 11%. Az eltartottsági index megyei szinten 1,58, ami azt jelenti, hogy 100 aktív lakos 158 inaktívat tart el.

A népszámláláson regisztrált foglalkoztatottakból 46,8 ezer (21,7%) a mezőgazdaságban dolgozott, 73,5 ezer (34,1%) az iparban, 22,4 ezer (10,4%) az iparban, míg a többi ágazat (építőipar, szállítás , posta és távközlés, egészségügy, oktatás) aránya 4,6% és 5,9% között ingadozik.A Bihar megyei alkalmazottak száma 155510 fő, ebből 4449 a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban dolgozik, 77294 az iparban és az építőiparban, valamint 73767 a kereskedelemben és a szolgáltatásokban.

1.3. Gazdaság

Bihar megye gazdaságának három ágazati alappillére van: az ipar, főleg az élelmiszer- és könnyűipar, a mezőgazdaság (a természeti adottságokból kiindulva) valamint a kereskedelem, a tradícióknak, a határ közelségének köszönhetően.

A megyében több mint 23 ezer gazdasági szervezetet jegyeztek be, ebből majd 3 ezer a külföldi tőkével rendelkező cégek száma, a külföldi beruházások értéke megközelítvén a 100 millió dollárt. A működő gazdasági egységek száma 2003-ban 13115, amelyből 301 mezőgazdasági, 1915 ipari, 631 építőipari, 6715 kereskedelmi vállalkozás, a többi jórészt a szolgáltatásokban tevékenykedik. A működő gazdasági szervezetek több mint 99 százaléka kis és közepes vállalkozás. Az ipari tevékenység gerincét a feldolgozóipar képviseli, amelyben a könnyűipar részaránya több mint 41%, az élelmiszeriparé 22%. A megyében 2003-ban eszközölt beruházások 62 százaléka ipari jellegű beruházás, amelyben a legnagyobb részt a gépek és technológiák beszerzése képviselte.

A 499,3 hektáros mezőgazdasági terület 61,7 százaléka szántó, 27,7% legelő, 8,9% kaszáló, 0,4% szőlő és 1,3% gyümölcsös. A 2004-ben betakarított termésmennyiségek: 302,7 ezer tonna búza, 469,0 ezer tonna kukorica, 46,7 ezer napraforgó, 42,8 ezer tonna cukorrépa, 149,4 ezer tonna burgonya, 90,7 ezer tonna zöldség, 44,8 ezer tonna gyümölcs. Az állatállomány: 113,2 ezer szarvasmarha, 316,0 ezer sertés, 173,4 ezer juh és 2,4 millió baromfi.

A külkereskedelmi tevékenység tekintetében a kivitel legnagyobb hányadát (75%) a könnyűipari termékek jelentik (készruha, lábbeli), a behozatalnál a LOHN tevékenységekhez szükséges nyersanyagok (bőrök, textíliák stb) mellett jelentős a gépek, berendezések és technológiák importja.

Bihar megye – főként a Félix-fürdőnek köszönhetően - jelentős idegenforgalmat bonyolít le. A kereskedelmi szálláshelyek száma 10475, ebből 7878 a szállodákban. Sajnos, jelenleg a szálláshelyek kihasználtsága, alig haladja meg a 40 százalékot. Az idelátogató turisták száma 194 ezer, ebből alig 23 ezer külföldi. A közlekedés infrastruktúrája 474 km vasúthálózatból és 2664 km úthálózatból áll, ebből 602 km modernizált.

1.4. Társadalmi viszonyok

A 2004-es év elején a megye lakásállománya 232561, amelyek összességében 565,4 ezer szobával rendelkeznek. A meglévő lakások átlagos alapterülete 38 m^2.A 2002–es nép- és lakásszámlálás adatai szerint a lakások 54%-ban van vízvezeték és csatornázás. A lakások 51%-a rendelkezik fürdőszobával és 89%.-a külön konyhával. A közműellátás vonatkozásában 159 helység rendelkezik vízvezeték hálózattal, 25 csatornázva van és 11 rendelkezik gázvezetékkel.

A társadalombiztosítás és speciális ellátás tekintetében, a megye nyugdíjasainak a száma jelenleg 203,9 ezer, ebből 155,2 ezer személy társadalombiztosítási és 47,9 ezer mezőgazdasági nyugdíjjal rendelkezik. A gyámügyi hatóság adatai szerint, a megye 47 gyermekvédelmi intézetében 1724 gyermek van elhelyezve 1 –től 20 éves korig, ezekből 429 árva.

Az alkalmazottak nettó átlagbére a 2004-es év folyamán havi 4980 ezer lej. A reáljövedelem az 1989-es szint mintegy 62 százaléka.

Az egészségügy terén a megyében 15 kórház működik összesen 4523 ággyal, 5 orvosi-szociális egység 288 ággyal és 434 orvosi rendelő. Az egészségügyi ellátást majdnem 1700 orvos (259 háziorvos és 389 fogorvos) biztosítja.

A megyében 349 oktatási intézmény működik, amelyeket 131,2 ezer diák és egyetemista látogat. A különböző szintű oktatás intézményekben összesen 9423 pedagógus dolgozik, tehát egy tanerőre átlagosan 14 diák jut. A beiskolázottakból 18751 óvodás, 60089 elemi iskolás és gimnáziumi diák, 24088 középiskolás, 5150 szakiskolás, 2002–en posztliceális és mesterképzésben vesznek részt és 21197 egyetemi hallgató.

A megye kulturális és művészeti életében fontos szerepet tölt be a két színházi társulat, a szintén kétnyelvű bábszínházi társulat, a filharmónia, a két népi zenekar és néptánc-együttes, valamint a 16 működő múzeum. A megye 421 működő könyvtárában 4,3 millió kötet áll az olvasók rendelkezésére.

A bűnözés tekintetében az utóbbi évek kriminalitási rátája – 400-450 között mozog, ez az országos átlagnál alacsonyabb.

1.5. A megye helyzete országos viszonylatban és az Északnyugati régióban

Kiterjedés szempontjából az ország nagy területű megyéi közé tartozik – a hatodik helyet foglalja el - míg a lakónépesség szempontjából a 12-ik. Negatív természetes népmozgalmával „élenjáró” az évről évre csökkenő népességet felmutató megyék között. A humánerőforrás felhasználása szempontjából a megyék közt Biharban a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Az átlagbérek viszonyában csak 34-ik, köszönhetően főleg a könnyű- és élelmiszeripar dominanciájának, ezekben az ágazatokban az átlagbérek alig haladják meg a mindenkori minimálbér szintjét. Az elöregedett lakosság ékes bizonyítéka, hogy például a társadalombiztosítási nyugdíjasok számának a tekintetében a megye országos viszonylatban a harmadik.

A jelentős mezőgazdasági potenciál eredményeként a megyében létrejött mezőgazdasági termelés értéke országos szinten a harmadik helyet jelenti. Negyedik a gabonatermelésben, második a sertés- illetve ötödik a szarvasmarha-állomány tekintetében. Az iparban Bihar megye termeli a legtöbb lábbelit az ország 42 megyéje közül, úgyszintén előkelő helyen szerepel a cement- és cukoriparban, valamint a bútorgyártásban. Az Északnyugati fejlesztési régióban – amelynek Bihar megye mellett tagjai még Beszterce- Naszód, Kolozs, Szatmár, Máramaros és Szilágy megyék, mint a legnagyobb és a legjobb természeti adottságokkal megáldott megye, Bihar első a mezőgazdaság tekintetében és „örökös” második, Kolozs megye után, a népesség száma, ipari tevékenység és a társadalmi szolgáltatások viszonyában (oktatás, egészségügyi ellátás stb.).

2. A MAGYARSÁG BIHARBAN

A magyarok a Partiumban, tehát a bihari tájakon való letelepedése a történetírók szerint kb. 895 és 900 között ment végbe, a VIII-ik század utolsó éveiben gyakorlatilag befejeződött a honfoglalás. Ezután 1000 évig Biharország történelme szerves része Magyarország és Erdély történelmének. A történelem tragédiái az évszázadok során óriási veszteséget jelentettek az egész magyarság, tehát Bihar számára is, a tatárdúlástól a két világháborúig. A tatárdúlás után V. Béla király elrendelte a „porták” megszámlálását, hogy felmérjék az emberi és anyagi pusztítás mértékét, a megmaradt anyagi javakat és családokat. Kézai Simon Gesta Hungarorumából derül ki, hogy az addig létező települések majd kétharmada megszűnt vagy elnéptelenedett.

A török hódoltság újabb állomása a nagyarányú népveszteségnek. Korabeli írások szerint például a Temesvári gazdaság idejében a Nagyváradtól délre eső részek, települések teljesen elnéptelenedtek, a lakosság vagy török rabságba került vagy elmenekült az ismétlődő török rablóportyák elől. Az 1660-ban bekövetkezett, 32 évig tartó török uralom Biharban szintén nagymérvű emberi és anyagi veszteséget jelentett Biharország számára. Az állandó háborúskodások, a Dózsa György vezette felkelés vagy a kuruc – labanc több évtizedes ellentétek szintén a lakosság, főleg a férfiak, számának jelentős csökkenéséhez vezetett. Nem is beszélve a járványokról, például a XVIII-ik század első felének két nagy pestisjárványáról, amely megtizedelte az ország és Bihar megye népességét is. A XIX század utolsó felében végbement valamint a két világháború közötti kivándorlási hullám jelentős számú, főleg fiatal lakost is érintett.

A két világháború a XX. század meghatározó eseményét jelentette az ország, ugyanúgy Bihar lakossága számára is. Mindkettő hatalmas anyagi és emberi áldozatokkal járt, súlyos társadalmi, politikai, demográfiai és gazdasági következményekkel. Az első világháborúban a megye embervesztesége több ezer. Egyházi és világi felmérések alapján kiderült, hogy számtalan Bihar megyei helységben (Bihardiószeg, Vajda, Biharfélegyháza, Ant stb.) nem maradt a háború után épkézláb férfi, esetleg csak sérültek és nyomorékok. A második világháború emberveszteségei megközelítették a 40 ezret. Ennek nagyobbik felét a deportáltak – zsidók, cigányok – pusztulása okozta. Nem sokkal volt kisebb a katona halottak, polgári áldozatok, háború után elhurcoltak száma sem.[3]

2.1. Népesség

A századfordulón, 1900 végén eszközölt népszámlálás eredménye szerint a megye lakossága - a jelenlegi adminisztratív felosztásnak megfelelően – 418816 fő, ebből magyar anyanyelvű 45%. Megjegyezendő, hogy régebbi népszámlálások esetében nem követték a nemzetiségi hovatartozást, csak az anyanyelvet és a felekezetet.

A nemzetiséghez, valamely etnikumhoz való tartozást csak az 1930–as népszámlálástól kezdődően követték rendszeresen. Az azóta szervezett hat népszámlálás adatainak a bemutatása előtt meg kell jegyezni, hogy a felmérés minden esetben a megkérdezettek deklarációján alapult, amelynél közrejátszódhatnak egyéni érdekek és különféle befolyásolási tényezők. Tehát eszerint Bihar megye magyar nemzetiségű népességének a száma és alakulása a következő:

1. táblázat Bihar megye magyar nemzetiségű népessége (1930-2002)

Népszámlálások	Magyar lakosság	Az előző népszámláláshoz viszonyított adat
1930. dec. 29	171907	-
1956 febr. 21	194883	+22976
1966 márc. 15	192948	-1935
1977 jun. 5	199615	+6667
1992 jan. 7	181703	-17912
2002 márc. 18	155829	-25874

Forrás: Anuarul demografic al judetului Bihor 2004, Dir. Jud. de Statistica Bihor

Az adatok értékelésénél kitűnik, hogy a magyar lakosság létszámának a növekedése csak két időszakra viszonyítható:

Az egyik a háború utáni évtized, az erre a periódusra jellemző nagyobb mértékű gyermekvállalással, ezáltal is bizonyítván a nemzet regenerálódásának lehetőségét
A másik az 1966 és 1977 közötti korszak, amikor egy „parancsolt” növekedést észlelünk, az 1967-ben bevezetett kommunista születésszabályozási rendszernek köszönhetően, amely megtiltotta az abortuszt.

A legszomorúbb periódus a bihari magyarság tekintetében az utóbbi 25 év, amikor eltűnt a magyarság egynegyede. A csökkenés főbb okai a következők:

- a gyermekvállalás csökkenése, amely kisebb létszámú és arányú születést eredményez

- a magas halandósági ráta, a magyar lakosság elöregedésének következtében

- negatív migrációs folyamatok, főleg az utóbbi 15 évben, a kivándorlók zöme magyar nemzetiségű fiatal.

Az elmúlt 72 évben a magyarság létszáma 16078 fővel (-9,4%) csökkent, ugyanakkor a megye összlakossága 73030 fővel nőtt (+13,9%). Érdekes megfigyelni a népszámlálások közötti növekedések és csökkenések alakulását Bihar megyében, valamint a magyarság szintjén:

2. táblázat Bihar megye magyar népességének növekedése vagy csökkenése a népszámlálások közötti időszakokban

	Az előző népszámláláshoz mért növekedés vagy csökkenés %
	Bihar megye	Magyar lakosság
1956 febr. 21	+ 9,0	+ 13,3
1966 márc. 15	+ 2,1	- 1,0
1977 jun. 5	+ 7,9	+ 3,4
1992 jan. 7	+ 0,9	- 9,0
2002 márc. 18	- 6,0	-14,2

Forrás: recensământul populaţiei şi locuinţelor la 15 martie 2002 INS, Bucureşti.

Nyilvánvaló tény, hogy a megyei lakosság növekedését elsősorban nem az aránylag jobb természetes szaporulat, hanem a főleg román lakosság letelepedése eredményezte. Feltételezhető, hogy a deklarált etnikai-nemzetiségi hovatartozást bizonyos mértékben befolyásolta a vegyes házasságok növekvő száma is. Mindezek eredményeképpen a magát magyarnak valló lakosság aránya fokozatosan csökkent, a majdnem 34 százalékról 1956-ban 22 százalékra 2002-ben.

Elemezve a magyar nemzetiségűek korcsoportok szerinti megoszlását a 2002-es népszámlálás eredményei alapján világosan kirajzolódik az elöregedett „magyarságkép” összehasonlítva a megye adataival. Az ötéves korcsoportnál például a négy év alatti lakosság részaránya az összlakosságból 5,2%, a magyaroknál 4,4%, az 5-9 éveseknél 5,5% illetve !,6%, a 10 – 14 éveseknél 7,2% a megyében és 6,1% a magyar lakosságnál. Jelentős különbségek jellemzik a többi fiatal korcsoportot is. A 40-44 éves korcsoportnál a részarány szinte azonos, az idősebb korcsoportnál viszont megfordul az arány. A 75 éven fölötti lakosság esetében megyei szinten az arány 4,9% míg a magyar lakosságnál 6,0%.

Az átfogóbb korcsoportok részaránya a következő:

3. táblázat Bihar megye összlakosságának és magyar lakosságának korcsoportok szerinti megoszlása (2002)

	Megye összesen	Magyar lakosság
Összesen, ebből:	100,0	100,0
0-14 év	17,9	14,9
15-59 év	66,9	68,1
60 év fölött	15,2	17,0

Forrás: recensământul populaţiei şi locuinţelor la 15 martie 2002 INS, Bucureşti.

Az elöregedési folyamat tehát nyilvánvaló. Míg megyei szinten 100 idős lakosra 118 fiatal jutott, a magyar etnikum esetében csak 88.

Anyanyelv szempontjából a 155829 magyar nemzetiségű népesség 98,8 százaléka magyar anyanyelvűnek vallotta magát. A népszámlálás adatai szerint a magyar anyanyelvűek száma összesen 161665 – többek között magyar anyanyelvű, 1862 román nemzetiségű (vegyes házasságok második vagy harmadik generációjához tartozók), 5295 roma (magyar cigányok) valamint 293 német nemzetiségű (szentjobbi, tótteleki, petri és részben palotai elmagyarosodott németek).

Vallási hovatartozás alapján a magyar nemzetiségűek közül 103223 (66,2%) református, 40247 (25,8%), 4683 (3,0%) a baptista és pünkösdista felekezetekhez tartoznak, 2381 (1,5%) ortodox, 293 unitárius stb. Mint érdekesség, megemlíthetjük, hogy a bihari cigányságból 3783 római katolikus és 3254 református vallású.

2.2. Népmozgalom

Az előzőkben említettük, hogy a magyar népesség folyamatos csökkenésének legfőbb oka az alacsony születési és magas halálozási arány, a gyermekvállalás alacsony szintje, párhuzamosan a magas halálozási aránnyal, az utóbbi, mint az öregedési folyamat természetes velejárója.

Minthogy a nemzetiségek számát és arányát csak a népszámlálások alkalmával tudjuk követni, lássuk, hogyan is néz ki az utóbbi 3 népszámlálás évében a megyében, valamint a magyar lakosság esetében az élveszületési és halálozási ráta – 1000 lakosra számítva – valamint a szaporulat, illetve csökkenés. Megfigyelendő, hogy az arányok megállapításánál a magyarság esetében az éves születések és halálozások számát a népszámlálás időpontjában összegzett lakossághoz viszonyítjuk, nem lévén adatok az év közepére vonatkozóan

4. táblázat Születési arányszám, halálozási arányszám és természetes szaporulat Bihar megye összlakossága és magyar lakossága körében (1977-2002)

	Születési arányszám	Halálozási arányszám	Szaporulat vagy csökkenés
Bihar megye
1977	17,8	11,4	+6,4
1992	11,8	14,5	-2,7
2002	10,1	13,6	-3,5
Magyar lakosság
1997	16,0	12,8	+3,2
1992	8,8	16,8	-0,8
2002	6,4	16,3	-9,9

Forrás: Anuarul demografic al jud. Bihor 2004. Dir. Jud. de Stat. Bihor

A nyers születési arányszám minden esetben kisebb a magyar lakosság esetében: 1,8 ezrelékkel 1977-ben, 3,0 ezrelékkel 1992-ben és 3,7 ezrelékkel 2002-ben, ugyanakkor nagyobbak a halálozási ráta mutatói: 1,4 ezrelékkel 1977-ben, 2,3 ezrelékkel 1992-ben és 2,7 ezrelékkel 2002-ben. A magyarság esetében az 1977-es szaporulat a fele a megyeinek, viszont 2002-ben a csökkenési ráta majdnem a háromszorosa. Joggal tételezhető fel, hogy a népszámlálás-közi adatok is hasonlóak.

A 2002-es évre megállapított tisztított születési arányszám is jóval kisebb a magyar lakosság esetében. Míg a megyében 1000 szülőképes korú nőre 40,4 élveszületés jut, a magyar nők esetében ez csak 33,0. Tulajdonképpen a jóval kisebb arányú élveszületések számát a kisebb arányú gyermekvállaláson kívül befolyásolta a szülőképes korú nők száma is. Míg megyei szinten a 15-49 éves korosztályhoz tartozó nők száma a női lakosság majd 50 százaléka, a magyar nőknél ez az arány csak 46,6%. A népszámlálás adatai szerint a magyar lakosság esetében 1000 fő 15 éven felüli nőre összességében 1303 élve született gyermek jut. Ez Bihar megyében 1577 gyermek, tehát 274-el több.

Érdekes megfigyelni és értékelni a 15 éven felüli nők gyermekvállalási számának százalékos megozlását, a gyermek számától függően. Az adatok a következők:

5. táblázat 15 éven felüli nők gyermekvállalása a Bihar megyei összlakosság és magyar lakosság körében (2004)

	Megye	Magyar lakosság %
A 15 éven felüli nők száma	100,0	100,0
Nem szült gyermeket	26,5	25,0
1 gyermek	22,2	26,0
2 gyermek	31,1	33,8
3 gyermek	11,2	8,8
4 gyermek	5,3	4,0
5 és felett	3,7	2,4

Forrás: Anuarul demografic al jud. Bihor 2004 Dir. Jud. de Stat. Bihor

Bár a magyar nemzetiségű nők 75 százaléka szült gyermeket, világosan kitűnik, hogy az 1 vagy 2 gyermeket szült nők aránya majdnem 60% és csak 15%-os aránya a 3 és több gyermekkel rendelkezőknek. Érdekes, hogy a megyei magyarságra vonatkozó gyermekvállalási adatok nagymértékben hasonlítanak a magyarországi magyar lakosságéhoz, csak valamivel még rosszabbak.

A magyarság „negatív” gyermekvállalási készsége már szinte a generációk hagyománya. Dányi Dezső: „A hazai népesség és népességstatisztika kezdetei” című tanulmányában írja, hogy Magyarországon a házasságon belüli termékenység 1870-ben olyan alacsony, hogy Európában mindössze Franciaországban mértek kisebbet. A XX. század utolsó harmadában az egykézés főként a magyarlakta területeken indult meg.

A népmozgalom másik jelentős eleme a migráció. Hogy milyen mértékben befolyásolták a migrációs folyamatok a magyar lakosság számának alakulását, arra pontos adataink nincsenek, sem a belső sem a külső migráció esetében. Bizonyos, hogy például a XIX. század végének és a XX. század elejének nagy kivándorlási hulláma jelentősen érintette Bihar megye lakosságát is természetesen a fiatalságot. A trianoni békekötés után szintén több ezren hagyták el Bihart és menekültek külföldre, elsősorban Magyarországra.

A kivándorlás legutóbbi hulláma 1989 után kezdődött. Az utóbbi 15 évben mintegy 13 ezer személy emigrált Bihar megyéből, amelynek becslések szerint kb. 62-64 százaléka magyar nemzetiségű.

2.3. Iskolázottság, oktatás

A 2002-es népszámlálás szerint a 10 éven felüli magyar lakosok száma 142201 fő – 26,5 százaléka a megye 10 éven felüli lakosságának. Iskolai végzettség szerint a 10 évet meghaladó népesség 4.6 százaléka egyetemet vagy főiskolát végzett, 2,5% posztliceális vagy mesteriskolát, 20,1% líceumot (középiskolát), 17,5 százaléka szakiskolát, 32,9 százaléka gimnáziumot, 19,1 százaléka elemi iskolát és 3,3 százaléka írástudatlan. Összehasonlítva a megye adataival megállapítható, hogy a magyar népesség iskolázottsági szintje jóval kisebb. Az egyetemet vagy főiskolát végzettek aránya csak 4,6 százalék a megye összlakosságának 6,6 százalékával szemben.

Ugyanúgy kisebb a posztliceális iskolát, mesteriskolát és középiskolát végzettek aránya is. Ugyanakkor viszont az alacsonyabb szintű iskolázottsággal rendelkezők aránya jóval nagyobb. Így például az elemi és gimnáziumi készültséggel rendelkezők aránya 52 százalék, szemben a megyei 45,7 százalékkal. Az igazsághoz tartozik viszont az is, hogy az iskolázatlanok aránya fele a összlakosságénak A magyarság 1 százaléka – 1460 személy – analfabéta, szemben a megyei 3 százalékkal (1650 személy). Még rosszabb a helyzet a 10 éven felüli magyar nők esetében, az egyetemet vagy főiskolát végzettek aránya 3,9%, ugyanakkor a gimnáziumot vagy elemi iskolát végzettek aránya 60%.

A magyarság alacsonyabb iskolázottsági szintje regisztrálható volt az előző népszámláláskor is. Az okok sokrétűek. Ehhez tartoznak az elmúlt évtizedekben mérhető kisebb esélyek az egyetemre való bejutás szempontjából, főleg a magyar líceumot végzettek számára, a csökkentett továbbképzési lehetőségek anyanyelvi szinten az egyetemeken, az 50-es és 60-as évek preferenciális vállalati és tanácsi ösztöndíj-osztásai, a sok esetben gyengébb anyagi körülmények. Vegyük mindezeket röviden sorra:

- Talán a legfontosabb az oktatási intézményi lehetőségek elégtelen volta. A világháború utáni években tudatosan leépítették a magyar nyelvű felsőoktatást. Megszűnt a Bolyai Egyetem, a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzés. Megszüntették, vagy beolvasztották az önálló magyar nyelvű középiskolákat, a felekezeti tanintézetekkel egyetemben. Tehát még nagyjából azonos szinten maradtak például az elemi és gimnáziumi anyanyelvi képzési lehetőségek, szűkült viszont a középiskolai képzés magyar nyelven. Országos átlagban a 70-es és 80-as években csak minden harmadik magyar nyelvű gimnáziumot végzett diáknak volt lehetősége – és férőhelye – anyanyelvű középiskolát végezni. Továbbmenve aztán csak minden ötödik anyanyelvű líceumot végzett tudott továbbtanulni magyar nyelvű felsőoktatásban.

Ez az oktatáspolitika arra késztette a magyar fiatalokat, hogy a gimnázium elvégzése után szakiskolába jelentkezzenek, szakmát tanuljanak, vagy maradjanak csak a gimnáziumi tanulmányokkal. Több ezerre tehető azoknak a magyar fiataloknak a száma, akik román egyetemre kerültek, és akiket Moldvába, Olténiába vagy Munténiába helyeztek, s akiknek jó része beolvadt a többségi nemzetbe.

- A magyar családok szerény anyagi lehetőségei. Bár a kommunista rendszerben az egyetem ingyenes, a fenntartási költségek viszont az akkori keresetek mellett is jelentősek. Ehhez jön még az a nem számszerűsített, de köztudott tény, hogy arányosan a magyar nemzetiségű diákok ritkábban kaptak vállalati vagy tanácsi ösztöndíjat (az 50-es, 60-as években).

- Szubjektív, elsősorban családi okok. Az egyetemet végzett fiatal – a magyar is - köteles volt elfoglalni a számára jutó munkahelyet, amely a magyar fiatalok esetében szinte törvényszerűen minél távolabb volt családjától, a közösségtől, amelyben született. Ilyen meggondolásból több száz - esetleg több ezer - fiatal vagy szülő döntött úgy, hogy a gyermekük ne menjen egyetemre. Mindehhez hozzátartozik még a jól ismert magyar gondolkodásmód is: „ha nekünk jó volt a szakmánk, jó lesz a fiunknak vagy lányunknak is”.

- Kivándorlás. Ha nincsenek is birtokunkban adatok arról, hogy az utóbbi 15 évben hány magyar nemzetiségű telepedett más országokba, bizonyos viszont, hogy a kivándorlók nagy hányada fiatal értelmiségi, ami jelentősen „vékonyította” az amúgy is karcsú egyetemet vagy főiskolát végzett magyarok arányát.

- A jó pár éve működő magyarországi oktatáspolitika, amely inkább helyi kezdeményezésre igyekszik romániai fiatalokkal is betölteni az egyre csökkenő diáklétszámot, csupán az összlétszám és a vele járó finanszírozás megőrzéséért. Fennáll viszont az a veszély, hogy ezek a diákok már ott tanulnak tovább és telepednek le.

- A posztkommunista időszak román oktatáspolitikája, amely nem hajlandó létrehozni egy önálló magyar tannyelvű állami egyetemet. Így az anyanyelvi oktatás – főleg a felsőoktatásban – a felekezeti és magán oktatási intézményekre hárul.

A Bihar megyei magyar tannyelvű egyetem előtti oktatásban jelenleg 12182 diák vesz részt elemi és gimnáziumi szinten, 271 oktatóval és 2860 középiskolás 145 tanárral. Az elmúlt 15 évben évről évre csökkent az elemi iskolás és gimnazista diákok száma, elsősorban az születések, tehát a beiskolázandó gyermekek száma csökkenésének arányában. A líceumi diákok száma komolyan visszaesett 1999 – 2000-re, majd 15-20%-al nőtt.

2.4. Humánerőforrás, munkaerő gazdálkodás

A 2002-es népszámlálás adatai szerint a Bihar megyei magyarság 71,7%-a, tehát 111832 fő munkaképes korú, vagyis a 15 – 62 éves korosztályhoz tartozik, a pár éve meghozott, nyugdíjkorhatárra vonatkozó, rendelkezések értelmében. 2000-ig a nyugdíjkorhatár hivatalosan 60 év volt a férfiaknál és 55 év a nőknél, ez lett 62 év mindkét nem esetében, sőt belátható időn belül kitolódik 65 évre.

A regisztrált 155829 magyar nemzetiségű népességből az aktív népesség száma 58592 fő (36,7%), ebből 54228 foglalkoztatott és 4364 fő a munkanélküliek száma. Az inaktív népesség 97237 fő, ebből 21036 diák és főiskolás, 47684 nyugdíjas, 13090 háztartásbeli és 13402 eltartott.

Érdekes az összehasonlítás a magyarság aktivitását tekintve a megyei adatokkal. Az aktív népesség, valamint a foglalkoztatottak aránya – az összlakossághoz képest – majd 1 százalékkal kisebb. Az inaktív népesség összetétele szintén figyelemre méltó sajtosságokat mutat:

- A magyar nemzetiségű inaktív lakosságnál csak 13,5%, a megye inaktív összlakossága esetében viszont 17,5 % a tanulók és egyetemisták aránya. Ez a négyszázalékos különbség majdnem teljes egészében annak köszönhető, hogy a magyar lakosság körében kisebb a fiatalkorúak aránya. Az elemi iskolák és a gimnáziumok esetében a beiskolázási hányad igencsak hasonló, nem mondható el ugyanaz viszont a líceumi beiskolázásról, amely a magyar fiatalok esetében az összlakossághoz képest jóval kisebb.

- A magyar nemzetiségű lakosság 30,6 százaléka nyugdíjas, ez is tükrözvén az elöregedési folyamat felgyorsulását. A magyar nyugdíjasok aránya majd 4 százalékkal magasabb, mint a megyei inaktív összlakosság esetében. A gondokat tetézi még az a tény is, hogy a magyarság körében a nyugdíjasok jelentős hányada mezőgazdasági nyugdíjas, pár százezer lejes juttatással havonta.

- A háztartásbeliek aránya 8,4%, jóval magasabb, mint a megyei 5,9%, természetesen a háztartásbeliek túlnyomó része nő. E magas arány oka nemcsak az évtizedek folyamán, főleg a magyarlakta falvakban és községekben jelentkező munkahelyhiány. Ide sorolhatnánk még azt a magyar tradíciót is – főleg faluhelyt – amely szerint „az asszony foglalkozzon a családdal és nevelje a gyerekeket, hiszen nem férfi az, aki nem tudja a családját eltartani”. Részben ennek a mentalitásnak tulajdonítható a magyar nők alacsony iskolázottsági szintje, hiszen háztartáshoz elég az elemi vagy maximum a gimnázium. Ez a mentalitás megmaradt, csak a család kisebbedett, az „egykék” divatjával.

- Az adatokból az is kitűnik, hogy a magyar lakosság körében kisebb az eltartott személyek aránya is, a megyei összlakossághoz viszonyítva.. Ez is a gyér gyermekvállalásnak tudható be, hisz az eltartottak kategóriába tartoznak – részben – a csecsemők és óvodások, tehát a nem iskoláskorú gyermekek.

- Az aktív magyar népességből, a munkanélküliek száma 4364 fő – a magyar lakosság 2,8%-a. Ide tartoznak a más munkahelyet keresők – tehát akik már dolgoztak, de valamilyen okból elvesztették a munkahelyüket és még nem találtak megfelelő munkahelyet – 2356 fő, valamint az első munkahelyet keresők, akiknek száma 2008. Az első munkahelyet keresők kb. 12 százaléka egyetemet vagy főiskolát végzett és még nem talált megfelelő munkahelyet.

A Bihar megyében foglalkoztatott 54228 magyar lakos 31,2% -a a mezőgazdaságban és 35,8%-a az iparban dolgozik, 9,6%-a az építőiparban és 7,2%-a százaléka a kereskedelemben. Összehasonlítva a foglalkoztatottak ágazati szerkezetét megyei szinten valamint a magyar nemzetiségűek körében, a következő, fontosabb megállapításokra jutunk:

- majdnem 10 százalékkal nagyobb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a magyar lakosság esetében a megyei megoszláshoz képest. Ez az arány főleg a megye északi részén, a magyarlakta településeken alakult ki. Az elmúlt évtizedek gazdaság- és beruházás-politikája is közrejátszott ebben. Nem volt politikai érdek a magyar térségek gazdaságfejlesztésére, ráadásul ezek a magyar térségek rendkívüli mezőgazdasági adottságokkal rendelkeztek. Így hát a falusi magyar lakosság zöme – jobb híján – a téeszesített mezőgazdaságban dolgozott, és innen kerültek ki a mai alacsony juttatású mezőgazdasági nyugdíjasok.

- a megyei arányokhoz képest valamivel nagyobb az iparban dolgozó magyarok aránya. Ez valamilyen módon normális jelenségnek tekinthető, hiszen a magyarok legfontosabb képzési formája a szakiskola és főleg az ipari szakiskola, amelyekből egyenes út vezetett az ipari ágazatokhoz.

- az építőipar hagyományosan „magyar” ágazat, így nem csoda, hogy a magyar foglalkoztatottak 9,6 százaléka dolgozik ebben az ágazatban, szemben a csak 4,6 –os megyei aránnyal.

- a többi ágazatban jelentősen kisebb a magyar részarány, így például a kereskedelemben, szállításban, egészségügyben és oktatásban. Különösen feltűnő a közigazgatásban dolgozó, csak kétszázaléknyi rész, ami nagyon kevés, még akkor is, ha a népszámlálás alkalmával felmérték, és a közigazgatásba sorolták a megyében élő és dolgozó (csaknem kizárólag román etikumú alkalmazottakból álló) katonaságot, rendőrséget és csendőrséget is.

A magyarság részaránya tehát a megye lakónépességéből 26,06% az aktív és foglalkoztatottak körében 25,1 %, a háztartásbeliek között 36,8%, a nyugdíjasok sorában 30%, ugyanakkor a tanulók és az egyetemisták esetében csak a megyei összlétszám 20%-a. A foglalkoztatottak főbb ágazati leosztásában a magyarok 36 százalékot képviselnek, az iparban 26 százalékot, míg a megyei építőipari alkalmazottak több mint a felét teszik ki.

Rendkívül érdekes az összehasonlító adatsor, amely a népszámlálás idején arra ad választ, hogy az egyetemet végzettek közül milyen részarányt képviselnek az aktív keresők a megyében, illetve a magyar nemzetiségű lakosságnál. A bemutatott adatokból kiderül, hogy míg megyei szinten a 35103 egyetemet végzettből 24385 személy – 69,5% - aktív kereső, a magyaroknál a 6621 felsőoktatási tanulmányokkal rendelkezőből 4283 fő – tehát csak 64,7% aktív. Mindamellett érdekes elemezni az aktív egyetemet végzettek számát foglalkozási csoportok szerint is, tehát azt, hogy az egyetemet végzettek milyen munkakörben dolgoztak:

- az egyetemet végzett aktív keresők 81,4 százaléka dolgozik vezető beosztásban vagy egyetemet igénylő foglalkozásban, míg mindez a magyaroknál csak 72,8 százalék. Ez az eredmény azért is meglepő, mert amellett, hogy nyilvánvaló, hogy az állami intézményekben elég rossz a magyarság aránya, talán várható lett volna, hogy mindezt kompenzálja a magán gazdasági szektor. A magyarok vállalkozóbb szelleműek, a népesség arányánál nagyobb például a cégtulajdonosok, adminisztrátorok és magánvállalkozók aránya.

- ugyanaz az arány már fordított a középfokú szakképesítést igénylő foglalkozások, egyetemet végzettek által való betöltésénél, ahol a magyarok aránya nagyobb, mint ahogy nagyobb a kereskedelemben vagy a szolgáltatásokban dolgozó egyetemet végzett magyarok száma is.

- középfokú, irodai adminisztratív jellegű foglalkozásban dolgozik a magyar felső végzettek 1,7 százaléka, míg megyei szinten ez az arány 2,5 százalék.

- önálló mezőgazdászként tevékenykedik az egyetemet végzett magyarok 3 százaléka. Ezek sok esetben mezőgazdasági és állattenyésztési diplomával rendelkező agrármérnökök.

- érdekes megfigyelni a kereskedelemben és a szolgáltatásokban dolgozók palettáját az elvégzett szakok szerint: van itt mérnök, jogász, közgazdász vagy éppen teológiát végzett fiatal. Ugyanaz mondható el azokról, akik jelenleg szakképzetlen munkakörben dolgoznak, diplomájuk ellenére.

- a szakmunkáskörben dolgozók nagyobb hányada mérnöki vagy almérnöki diplomával rendelkezik.

Mindezek az összehasonlító adatok a szerkezeti elemzéseken alapulnak. Ha például megnézzük a magyar nemzetiségű aktív felsőoktatást végzettek arányát, az eredmények és a következtetések lehangolóak. Míg a 10 éven felüli lakosságból a magyarság aránya 26,5%, az egyetemet végzetteké csak 18,8%, az egyetemet végzett aktív magyaroké 17,5%, míg a vezető beosztásban és egyetemet igénylő munkakörben dolgozók aránya mindössze 15,7%.

Az eltartottsági ráta is nagyobb a magyarság körében a megyei összlakosságéhoz viszonyítva, elsősorban az inaktív népesség nagy száma, az elöregedési folyamat következtében. Míg a magyar lakosság a megye népességének 26%-a, a fiatalok aránya a megye fiatalkorú népességének csak 21,6%, míg az időseké a megyei időskorú népesség 35,6%-át teszi ki.

3. TÖMBMAGYARSÁG BIHAR MEGYÉBEN

A tömbmagyarság, mint területi és demográfiai fogalom eléggé vitatott. Ebben a tanulmányban megpróbáltuk a dolgokat a maguk realitásában megközelíteni. Éppen ezért a tömbmagyarságot egy olyan, összefüggő, egymással szomszédságban és gazdasági, társadalmi kapcsolatban álló területként határoztuk meg, amelyben a magyarságnak döntő szerepe van a gazdaság és a társadalom minden területén. Tehát olyan adminisztratív egységekből – városokról és községekről van szó, amelyekben a legutóbbi népszámlálás eredményeként a magukat magyarnak valló lakosság túlsúlyban van. Az alapvető kritériumok a következők:

- a meghatározó adminisztratív egység a város vagy község és nem például a falu. A meghatározás alapelve egy nagyobb területi közösség. Így például a tömbmagyar területek megállapításánál és megrajzolásánál kimaradtak olyan magyarlakta falvak (Pl. Micske), amely viszont egy román többségű községhez tartoznak. Ugyanúgy viszont belekerült egy tömbmagyar mikro-régióba Érkörtvélyes község, annak ellenére, hogy hozzátartozik egy nagyobb román falu – Vasad – viszont a község egésze magyar többségű. Ugyanez a helyzet a románok által lakott Mihai Bravu faluval, amely az egészében többségi magyar lakossággal rendelkező Biharfélegyháza községhez tartozik jelenleg.

- fontos kritérium a területi összetartozás, tehát egymással szomszédságban lévő, egymással harmonizáló területről van szó.

- a gazdasági, társadalmi kapcsolatok szintén komoly szerepet kaptak. Általában minden térségnek megvan a saját vonzáskörzete, amely gazdasági és társadalmi síkon „uralja” a környéket. A tanulmányban egyetlen egy kivételt tettünk: 3 község Érbogyoszló, Vedresábrány és Érszőllős községek valójában mindig – és jelenleg is – Margitta város vonzáskörzetéhez tartoznak. Margitta már viszont nem többségben magyarlakta város, így hát ezt a három községet hozzácsatoltuk az északi kistérséghez, hiszen ezek szomszédos települések a többi magyarlakta községgel.

- azonos vagy hasonló tájjelleg, természeti viszonyok, amelyek meghatározták évszázadokon át a bihari magyarság életét és munkásságát.

- hasonló de mégis egyedi és sokszínű népművészet, hagyomány és mesterségek.

3.1. Tömbmagyarsági régiók

A felsorolt kritériumok alapján alakítottuk ki a megye tömbmagyarsági régióit, amelyek a következők:

Északi régió: Érmihályfalva vonzáskörzetével
Középső régió: Székelyhíd – Diószeg vonzáskörzettel
Déli régió: Nagyszalonta municipium

Mint már említettük, az Északi régió gazdasági-társadalmi centruma – legalábbis részben – Margitta municipium, míg a középső régió ipari vonzásközpontja maga a megyeszékhely.

Tájjelleg szempontjából a tömbmagyarság elsősorban Nagyváradtól északra, az Érmelléken, a Berettyói sík és dombvidéken, a Bihari síkon, a Sebes körös síkságán, a Várad – hegyközi dombságban, az érszőllősi dombságban, valamint a szalontai síkon él. A 2004. december 31-én érvényben lévő adminisztratív felosztás szerint a tömbmagyar kistérségek a következő helységekből tevődik össze:

Északi régió, 54961 hektár összterülettel:

- Érmihályfalva város

- Érkörtvélye község: Érsemlyén, Érselind és Érkenéz falvakkal

- Értarcsa község: Értarcsa, Éradony és Gálospetri falvakkal

- Kiskereki község: Kiskereki, Érkeserű és Asszonyvására falvakkal

- Érszalacs község: Érszalcs és Ottomány falvakkal

- Érbogyoszló község: Érbogyoszló és Albis falvakkal

- Vedresábrány község: Vedresábrány, Apátkeresztúr és Érfancsika falvakkal

- Érszőllős község: Érszőllős, Szolnokháza, Fenyvesmajor és Csekenye falvakkal

Középső régió, 68708 hektár területtel, amely a következő községekből és falvakból áll:

- Székelyhíd város és a hozzátartozó helységek: Kágya, Csokaly, Érköbölkút, Érolaszi, Hegyközszentmiklós.

- Bihar község: Bihar, Hegyközkovácsi és Kügypuszta

- Papatamási község: Paptamási, Nyüved és Pelbárthida falvakkal

- Bors község és falvai: Bors, Nagyszántó, Kisszántó és Biharszentjános

- Hegyközcsatár község: Hegyközcsatár, Síter, Sítervölgy

- Hegyközpályi község: Hegyközpályi, Hegyközszáldobágy és Hegyközújlak falvakkal

- Biharfélegyháza község falvai: Biharfélegyháza, Mihai Bravu és Biharvajda

- Szalárd község és falu valamint Hegyközsznentimre és Jákóhodos

- Berettyócsokaly község és falvai: Csokaly, Szentjobb, Berettyócsanálos és Berettyófenes

Déli régió, 17004 hektár összterülettel, amely Nagyszalonta municipiumból áll.

Itt jegyezzük meg, hogy a felsorolás a jelenlegi adminisztratív felosztást tükrözi. Sok esetben az elemzések – főleg a 2002-es népszámlálás adatainak a tükrében – még az akkor érvényes adminisztratív szerkezetet vették alapul. Azóta vált ki Paptamási község Biharból, Hegyközpályi község Hegyközcsatárból, valamint Biharfélegyháza község Diószegből.

A tömbmagyarság helyzetének elemzése körüljárja a térségek demográfiai, társadalmi helyzetét, gazdaságát és fejlettségi szintjét. Természetesen a régiók bemutatása nem öncélú. Az elemzés célja feltárni azokat a lehetőségeket, módozatokat, amelyek hozzájárulhatnak a térségek gazdasági és társadalmi felemelkedéséhez, az életszínvonal javításához. A tennivalók sokrétűek, de figyelembe kell venni a természet adta lehetőségeket, a humánerőforrást, a térség tradícióit, valamint a tényt, hogy a gazdaságfejlesztés általában tőkeigényes, viszont komolyabb befektetőkre csak kivételes esetekben lehet számítani.

3.2. Lakónépesség, népmozgalom

A tömbmagyar kistérségek lakónépessége 2005 január 1-én 91988 fő volt – 48,8% férfi és 51,2% nő, ebből 32858 az északi régió, 40629 a középső és 18501 fő a nagyszalontai déli régió népessége. Lakónépesség szempontjából a tömbmagyar régiók legnagyobb helységei a három város: Nagyszalonta, Érmihályfalva és Székelyhíd. Amint a mellékelt táblázat adataiból kitűnik, a térségben fellelhetők még nagyobb vagy közepes nagyságrendű községek, mint Bihardiószeg, Szalárd, Érsemlyén, Bihar vagy Érkörtvélyes, de vannak olyanok, amelyek még a 2000-es lakossági számot sem érik el, mint Érszőllős, Hegyközpályi, Papatamási vagy Érbogyoszló.

A tömbmagyar helységeink lakónépessége – amint a mellékelt táblázat adataiból is kiderül -1869-ben- a kiegyezés utáni népszámlálás felmérése alapján 76577. Már 136 évvel ezelőtt jelentős volt például Székelyhíd vagy Bihardiószeg lakossága, az előbbi 8725 az utóbbi 5870 fővel, utána a lakosság száma növekedésnek indult, elérvén az 1956-os népszámlálási maximumot: 111248 főt, amely után apadni kezdett a népesség, 91914 főre csökkent a 2002-es népszámlálási adatok alapján.

A népesség alakulásánál figyelembe kell venni egy sor jelentős tényezőt, amely meghatározó jellegű volt a térség számára:

- A XX.-ik század második felében megindult a románság betelepítése elsősorban a nagybirtokosok által (Érmihályfalva, Érkörtvélyes, Bihardiószeg, Szalárd). Az új telepesekkel olcsó munkaerőt szereztek.

- Az 1910 és 1930-as évek számszerű mozgásához, amely csak +4500 főt jelent, hozzájárultak a következő tényezők:

Természetes szaporulat
Az első világháború emberveszteségei, kb. 12000 – 13000 fő (férfi)
A világháború előtti és utáni kivándorlási hullám
Trianon után a magyar nagybirtokok elkobzása és román családok földhöz juttatása és betelepítése

- 1977 és 1992 között a lakónépesség több mint 13 ezer fővel csökkent. E csökkenés kevésbé írható az 1990-től a demokrácia által engedélyezett „abortuszszabadság” számlájára, hanem inkább az 1990-1992 közötti emigrációnak tudható be, ebben az időszakban több ezer nagycsalád telepedett le elsősorban Magyarországon.

Érdekes a tömbmagyar régiók népességének főbb korcsoportok szerinti szerkezete. A fiatalok (0-14 évesek) aránya 19%, tehát jobb, mint a megyei 17,9 százalékos átlag, nem is beszélve a magyarság 14,9 százalékáról. Ugyanakkor viszont jóval nagyobb az idősek aránya, 20,7%, szemben a megyei 15,2 százalékkal és 17 százalék a magyar nemzetiségűek esetében. Tehát nagyobb a gyermekvállalási kedv, ami tulajdonképpen a megye falusi lakosságára jellemző, ugyanakkor viszont jóval nagyobb az idősek aránya. A munkaképes korú lakosság aránya azonban jóval kisebb – 60,3% - mint a megyei majd 67%, mindez a munkaképes, fiatal lakosság részben a környékbeli városokba, főleg Nagyváradra való elvándorlásának valamint külföldre való emigrálásának tudható be.

E vonatkozásokban jelentős az eltérés a 3 kialakított régió között. A fiatal lakosság aránya az északi régióban a legnagyobb, a középsőben 19,2%, míg Nagyszalontán csak 16,1%. Ugyanígy eltérő az idősek aránya, ami a középső régióban a legnagyobb 21,2%, ugyanakkor a nagyszalontaiban csak 18,9%. A több évtizedes, városokba való migráció – és az emigráció – következménye, hogy a munkaképes korú lakosság a népesség 58,6 százalékát teszi ki a középső régióban Nagyszalontán pedig 65%.

Az elöregedési folyamat tehát nyilvánvaló a tömbmagyar régiókban, viszont nem egyforma mértékű, s ezt tükrözi az öregedési index, amely kifejezi, hogy 100 idős lakosra hány fiatalkorú jut. Az ENSZ népességstatisztikai bizottságának a véleménye szerint, minél kisebb az index értéke, annál nagyobb mértékben van biztosítva az illető térség lakosságának reprodukciója. Ilyen szempontból jelenleg elég jó demográfiai mutatókkal rendelkezik: Érmihályfalva, Érszalacs, Érbogyoszló és Székelyhíd. Megjegyezendő, hogy Székelyhíd rendkívül jó „eredményei”, tehát azt, hogy a fiatalok aránya majd 20 százalékkal meghaladja az idősekét, elsősorban a településen élő, mintegy 3000 fős cigány kolónia „népességgyarapító” hozzájárulásának köszönhető.

Ezzel szemben nagyon kilátástalan a helyzet főleg a gazdasági infrastruktúra nélküli községekben, mint Berettyócsokaj, Érszőllős, Érszalacs, Értarcsa vagy Hegyközcsatár. Egyes községek, mint Bors, Bihar vagy Szalárd – helyzete szintén rossz, nagyon magas az öregedési index értéke. Ezekben jóval kisebb a nemzőképes lakosság aránya, hiszen java részük az évek során a megyeszékhelyre költözött, annak közelsége miatt.

A tömbmagyar térségek főbb népmozgalmi adatai 2004-ben: 1018 élveszületés és 1415 halálozás, tehát negatív természetes szaporulat: - 397 fő. A régió helységeibe letelepedettek száma 1694 fő volt, míg a más helységekbe vagy más megyékbe való elvándoroltak száma 1191, tehát a szaporulat +503 fő. Ugyanakkor 7 személy telepedett le külföldről és 72 személy vándorolt ki.

Az élveszületési ráta az utóbb majd 41 évben hullámzó. Míg 1966-ban, a megyében 1000 lakosra 13,4 gyermek jutott, 1970-ben 20,0. E növekedés köszönhető az 1967-ben bevezetett születésszabályozási törvénynek, az abortusz tiltásának és szigorú büntetésének. Ezután, állandóan csökkent, főként az 1990-ben bekövetkezett liberalizáció után és elérte a jelenlegi 11 ezreléket. Az élveszületési ráta 2004-es értékei különbözőek a régiók esetében: 12,1 ezrelék az északi régióban, 10,5 a középső régióban és 10,1 Nagyszalontán.

A térség helységei között magas, 13 ezreléket meghaladó élveszületési rátát regisztráltak a 2004-es év folyamán Érkörtvélyesen, Vedresábrányon, Érszőllősön és Berettyócsokalyon és ugyanakkor 10 ezrelék alatti értékeket Kiskerekin, Paptamásin, Hegyközcsatáron, Hegyközpályin és Biharfélegyházán.

A halálozás abszolút számokban, valamint 1000 lakosra viszonyítva is, az utóbbi évtizedekben emelkedő tendenciát mutat. Míg például 1966-ban a halálozási ráta 10 ezrelék, 15 évvel később már 15 ezrelék, ami állandósul a következő évtizedekben is. A 2004-es év átlagához képest a halálozási arány eltérő a tömbmagyarság régióiban. Az északi régióban 15,8%, a középső 15,7% míg Nagyszalontán 13,7 ezrelék.

A városok és községek között magasabb a halálozási arány az elöregedett lakosságú helységekben, mint Érsemlyén, Értarcsa, Érszalacs, Érbogyoszló, Berettyócsokaly vagy Hegyközcsatár és kisebb például Vedresábrány községben, Érmihályfalva és Székelyhíd városokban és Nagyszalonta municipiumban.

Az élveszületés és halálozás alakulásának eredményeként változott a természetes szaporulat aránya is. 1966-ban 1000 lakosra 3,4 személy a természetes szaporulat, 1970-ben már 7,9 (a kommunista éra 1967-ben bevezetett születésszabályozásai rendelkezésének eredményeként). 1980-ban még csak -0,9, 1990-ben már 1,7 ezrelékes csökkenés, 2000-ben 3,6 ezrelék, míg 2004-ben 4 ezrelék.

Érdekes nyomon követni a természetes népmozgalom adatait egy hosszabb periódusra, külön lebontva 1968 – 1985 valamint 1986 – 2003 évekre. Az adatok a következők:

6. táblázat Élveszületések, halálozások száma, természetes szaporulat a Bihar megyei tömbmagyar régiókban (1968-2003)

	Élveszületés	Halálozás	Szaporulat + vagy csökkenés -
1968- 1985	33764	24909	+8855
1986 – 2003	21527	27271	-5744
1968 – 2003 összesen	55291	52180	+3111

Forrás: Anuarul demografic al Judeţului Bihor 2004 dir. Jud. de Statistică Bihor

Tehát ha az utóbbi 34 évet két egyenlő periódusra osztunk, megfigyelhetjük az eltérő tendenciákat. Amíg 1968 és 1985 között a tömbmagyar régióban 33764 élveszületést regisztráltak, a következő 17 évben csak 21527-et, tehát több mint 12 ezerrel többet. Ugyanakkor a halálozások száma 24909-ről 27271-re nőtt. Így a természetes szaporulat alakulása is eltérő. Míg az első 17 évben az összlakosság 8855 fővel gyarapodott, addig 1986 – 2003 között már 5744 személlyel csökkent a gyermekvállalás „apadása” és az elöregedésből eredő nagyobb halálozás miatt. Összességében 1968 és 2003 között természetes szaporulatot „produkáltak” Érmihályfalva, Nagyszalonta, Székelyhíd, Érkörtvélyes, Érsemlyén. Nagyobb arányú csökkenés észlelhető a következő községekben: Bihar, Bors, Hegyközcsatár, Kiskereki, Értarcsa.

Ugyanakkor – mint a természetes népmozgalom esetében – a migrációs folyamatokat is egy hosszabb időszakban kell megvizsgálnunk. Az 1968-2003-as év adatai ebből a szempontból a következők:

7. táblázat A lakosság migrációja a Bihar megyei tömbmagyar régiókban (1968-2003)

	Letelepedés	Elvándorlás	Különbözet (+,-)
1968-1985	12433	35148	-22715
1986-2003	23919	17305	+6614
1968 – 2003 összesen	36352	52453	-16101

Forrás: Anuarul demografic al Judeţului Bihor 2004 dir. Jud. de Statistică Bihor

A vizsgált periódus első 17 évében – amikor még a népszaporulat is jelentős volt - a térség nagymértékű elvándorlást regisztrált, több mint 35 ezer lakos vándorolt ki, miközben a letelepedettek száma alig haladta meg a 12 ezer főt. Az elvándorlás, főleg Nagyvárad irányába – egész egyszerűen főként gazdasági okokra vezethető. A főleg mezőgazdaságból élő családok a téeszesítés után nem kaptak munkát. A román állami politika a főleg magyarlakta településeken nem eszközölt beruházásokat, sem az iparban, sem más ágazatokban, a téeszekben viszont dolgozni lehetett, csak éppen keresni nem. Így hát, főleg a fiatal magyar családok, ezerszámra vándoroltak el.

A következő periódus adatai már kedvezőbbek, mert a majdnem 24 ezer letelepülő mellett alig 17 ezren vándoroltak el, ami egy 6,6 ezres pozitív mérleget eredményezett. Összességében az utóbbi 34 évben – amelyre vannak adatok – az elemzett tömbmagyar régiók lakónépessége 3111 fővel nőtt a természetes népszaporulat következtében és 16101 fővel csökkent a lakosság elvándorlása miatt. Tulajdonképpen ez az elvándorlás volt az a tényező, amely jelentősen apasztotta a munkaképes honi lakosság számát és arányát a régióban. Ugyanakkor állandósulni látszik az a jelenség, amely már évek óta kezdi „feltölteni” egyes, főleg Várad-közeli községek lakosságát. Így például évek óta jelentősen nő Bors, Bihar és Hegyközcsatár lakónépessége, főleg a megyeszékhelyről kitelepedettekkel.

Elöljáróban meghatároztuk, hogy tömbmagyar térségnek tekintjük azokat az egymással kapcsolatban álló, összefüggő területrészeket, amelyekben a magyar lakosság részaránya az összlakosság több mint fele. Így jutottunk el a már felsorolt helységekhez. Természetesen, mivel a nemzetiségre vonatkozó adatok csak a népszámláláskor számszerűsíthetők, a táblázatban felsorolt községek és városok még a 2002-es adminisztratív felosztásban szerepelnek. Tehát a három új község nélkül: Paptamási és falvai, amelyek Bihar községhez tartoztak.

A tömbmagyarság régióiban a magyar nemzetiségű lakosság 65616 fő – az összlakosság 71,4 százaléka, amelyből az északi régióban 76,6%, a középsőben 73,5% és Nagyszalonta municipiumban 57,2‰. Nyolcvan százalék feletti arányt képvisel a magyar lakosság Érmihályfalván, Kiskerekin, Érszalacson, Érbogyoszlón, Biharon, Borson és Hegyközcsatár községben.Jóval kisebb, 60 százalék alatti a magyarság részaránya Bihardiószegen, Berettyócsokalyon valamint Nagyszalontán.

Ez a tömbmagyarság jelenlegi területi megoszlása. Jó pár évtizeddel ezelőtt a magyar lakosság területileg és népesség szempontjából domináns volt Bihar megyében. Tömbmagyar terület volt a megye szinte egész északi, észak–keleti része, Margittával, Dernával és Berettyószéplakkal egyetemben. Nagyváradon is, még a 60-as évek elején is a magyarság volt túlsúlyban. A déli részeken manapság már csak Nagyszalonta maradt meg – az is csekély magyar többséggel. Pedig nem is olyan régen magyar régió volt még például Tenke, Erdőgyarak, Tamásda. A megyeszékhelytől keletre a nagyobb településük zömében magyarlakta helységek, mint Fugyivásárhely, Mezőtelegd vagy Élesd. A délkeleti részen magyar többségű volt például Szentmárton. Mint érdekesség említjük, hogy Belényes lakossága a századfordulón többségben magyar anyanyelvűnek vallotta magát.

Felekezeti megoszlás szerint a tömbmagyar helységek lakosainak 53 százaléka református, 16 százaléka római katolikus, 17 százaléka ortodox. Főként az északi régióban elég jelentős a görög katolikus hívek száma is.

3.3. Humánerőforrás, munkaerő gazdálkodás

A tömbmagyar régiók humánerőforrása – a jelenlegi rendelkezések szerint – a 18–62 éves lakosság, amelynek száma 2005 január 1–én 56129 fő, mintegy 60,9%-a a régió összlakosságának. A munkaképes korú lakosság aránya különböző a régiók esetében: az északi régióban 60,7%, a középsőben 58,7% és Nagyszalontán 66,9%.

A három régió aktív népessége 35064 fő, a lakosság 38,5 százaléka, ebből 32440 foglalkoztatott és 2624 munkanélküli, az aktív népesség 7,5 százaléka. Az északi régióban 7%, a középsőben ehhez hasonló, míg Nagyszalontán 9,5%. Nagyobb arányú munkanélküliséget regisztráltak 2002 március 18-án a következő helységekben: Kiskereki, Vedresábrány, Bihar, Bihardiószeg, Szalárd és Nagyszalonta.

Az inaktív népesség száma a népszámlálás idején 56850 fő, ebből 22,2 százalék az északi régióban, a középsőben szintén majdnem 22%, míg Nagyszalontán közel 25%. A nyugdíjasok aránya az északi régióban 42,5% míg a déli régióban 46%. A háztartásbeliek aránya viszont hasonló az északi és a középső régióban, egyaránt 14%.

Az eltartottsági index, amely kifejezi, hogy 100 aktív lakosnak hány inaktív személyt kell eltartani - 162 a tömbmagyar részeken, a régiók között nem lévén jelentős eltérés. A tömbmagyarsághoz tartozó városok és községek esetében az eltérések igen jelentősek: Egyes helységekben az eltartottsági index szintje megközelíti vagy meghaladja a 200-at: Érbogyoszlón, Érsemlyénben, Kiskerekin, Szalárdon és Biharon, tehát elsősorban azokban a községekben, amelyekben előrehaladottabb az öregedési folyamat. A megyei adatokhoz viszonyítva a tömbmagyar régiók aránya a foglalkoztatott személyeknél 15,0%, az inaktívaknál 15,5%, ezek közül a háztartásbeliek aránya majdnem 21%, valamint a nyugdíjasoké 15,7%.

Nagyon érdekes a foglalkoztatottak számának és arányainak az elemzése a tömbmagyar régióban. Mint az várható volt, a legtöbben – 12008 személy – a mezőgazdaságban dolgozik, tehát a foglalkoztatottak 37 százaléka. A fejlettségi szinttől függően ez az arány változó: Az északi régióban 45%, a középsőben 43% míg Nagyszalontán csak 7%. A kevésbé iparosított gyengén fejlett községek esetében a mezőgazdaságban dolgozók száma magas, nemcsak azért mert más ágazat nincsen jelen vagy csak jelentéktelen, hanem mert nagyszámú az amúgy nyugdíjas, de még dolgozó személyek száma, hiszen a havi párszázezer lej nyugdíjból nem lehet megélni. Az iparban elfoglaltak száma 10738 fő, a foglalkoztatottak 33%-a. Az északi régióban 32%, a középső régióban 29%, míg Nagyszalontán 44% felett. A többi ágazat részaránya a foglalkoztatottak számából: az építőipar 4,5%, a kereskedelem 7,6%, a közigazgatásban 4,4%, az oktatásban 4%, a szállításban, a posta és távközlésben 3%, míg az egészségügyben alig több mint 2%.

A népszámlálás alkalmával az aktivitás és a foglalkoztatottság mind az adott közösségre, községre vagy városra, mint lakóhelyre vonatkozik. Tehát azt mutatják, hogy a helység lakónépességéből mennyi a foglalkoztatottak száma összességében, attól függetlenül, hogy hol dolgozik. Így derül ki, hogy 32440 foglalkoztatottból 22101 személy dolgozik a lakóhelyén, 8022 a megye más helységeiben, 1207-en más megyében (főként Szatmár megyében) és 1100 más országokban (főként Magyarországon)[4]. A napi ingázók java része az északi régióból Érmihályfalvára és Margittára, a középső régióból pedig Nagyváradra ingázik.

A megyei adatokhoz viszonyítva a mezőgazdaságban dolgozók száma a tömbmagyar régiókban 25,6%, míg az iparban dolgozóké csak 14,6%, a kereskedelemben 11,1%, az oktatásban 10,3%, míg az egészségügyben csak 7,2%.

A 2003-as év folyamán az alkalmazásban állók száma 15612 fő volt a magyar régiókban, ebből 8229 az iparban, 2042 személy a kereskedelemben, 1385 az oktatásban, 909 a mezőgazdaságban. A mezőgazdaságban lévő alkalmazottak száma nagyon csekély a következő községekben: Érkörtvélyes, Kiskereki, Vedresábrány, Érszőllős, Érsemlyén, Paptamási, Hegyközcsatár, Berettyócsokaly és Hegyközpályi.

A 8229 ipari alkalmazott 35%-a az északi régióban, 30%-a a középsőben, míg szintén 35%-a Nagyszalontán él. Az ipari alkalmazottak számát tekintve, jelentősebb számú alkalmazott csak Érmihályfalván, Nagyszalontán, Székelyhídon, Borson és Bihardiószegen van. Ezekben a helységekben él az ipari alkalmazottak 88%-a. Az adatokat lebontva régiókra világos, hogy például az Északi régióban Mihályfalván kívül komolyabb ipara egyik községnek sincsen. A középső régióban a már említett helységeken kívül valamicske iparral rendelkezik még Bihar, Biharfélegyháza és Szalárd. A kereskedelemben dolgozó 2042 alkalmazott 76%-a Érmihályfalván, Székelyhídon, Borson és természetesen Szalontán lakik.

Az építőipar tevékenysége jelentéktelen, talán Nagyszalonta kivételével. A pénzügyi tevékenység jelentősebb Nagyszalontán, a többi városok és községek közül jelen van még Érmihályfalván, Diószegen és Borson (határmenti pénzbeváltók). A tömbmagyar régióban él az alkalmazottak mintegy 10 százaléka.

3.4.Iskolázottság, társadalmi jellemzők

A 2002-es népszámlálás adatokat szolgáltat a megye, a községek és városok végzettségi szintjéről, amelyek jellemzik egy helység szellemiségét, szellemi fejlettségét. A községek és a városok adatai alapján összeálltak a tömbmagyar régió jellemzői is.Az adatok alapján a 10 éven felüli lakosság a tömbmagyar helységekben 80349 fő, ebből végzettség szerint: 1979 személy végzett egyetemet és főiskolát, 1283-an posztliceális és mesterképző iskolát, 11602-en líceumot, 11921 személy végzett szakiskolát, 28381-en gimnáziumot és 20534-en elemi iskolát. Az iskolázatlanok (és egyéb) száma 4649, ebből 3112 analfabéta.

Az egyetemet vagy főiskolát végzettek részaránya 2,5%, szemben a megyei átlag 6,6% százalékkal. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya különböző a 3 tömbmagyar régióban: 1,8% az Északi régióban, 1,7% a középsőben és 5,3% Nagyszalontán. A középiskolát végzettek aránya 14,4%, míg a gimnáziumot végzetteké 35,3%, összevetve a megyei 26,3%-al. Elemi tanulmányokkal rendelkezik a lakosok 25,6%-a, míg a megyei lakosság 26,3%-a.

A fenti adatokból kitűnik, hogy a tömbmagyarság iskolázottsági szintje jóval a megyei szint alatt van. Például az egyetemet végzettek aránya elenyésző. A 1O éven felüli magyar lakosság majdnem 61%-a csak alapképzéssel – elemi és gimnáziumi szinten – rendelkezik, szemben a megye 45-46%-ával. Ez az arány majdnem 66% az északi régióban, 64 a középsőben és 46 százalék Nagyszalontán. Az iskolázatlanok aránya 5,8%, hasonló a megyében regisztrált 6%-hoz. Maga az analfabéták aránya is 4%, összevetve a megyei 3%-al. Az analfabéták aránya a három régióban: 4.8% az Északiban, 4,3% a Középsőben s 1,8% Nagyszalontán.

A helységek elemzésnél kitűnik, hogy pl. az északi régióban – Érmihályfalván kívül – az egyetemet végzettek aránya 1-2%, sőt egyes községekben, mint Érkörtvélyes, Érselyén, Kiskereki, még az 1%-ot sem éri el. Az iskolázottsági szint sok községben rendkívül alacsony, hiszen a gimnáziumot és elemi iskolát végzettek, valamint az iskolázatlanok száma nagy, arányuk a 1O éven felüli lakossághoz viszonyítva megközelíti a 8O%-ot, úgy Érkörtvélyesen, mint Érsemlyénben, Értarcsán, Kiskerekin, Érbogyoszlón, Érszőllősön, Hegyközcsatárban.

Talán az alacsony iskolázottsági szintet legjobban méri a különböző végzettség szerinti létszám, a megyei adatokkal összehasonlítva: míg a 1O éven felüli népesség aránya 15%, addig az egyetemet és főiskolát végzettek aránya csak 5,6%, a középiskolával rendelkezőké 9,8%. A gimnáziumot vagy elemi iskolát végzettek aránya viszont 2O% körül mozog.

A társadalmi helyzet fontos jellemzői a lakáskörülmények, a helységek kommunális dotációja, a fiatalság beiskolázása és oktatása, valamint a többi társadalmi szolgáltatás, mint például az egészségügy és a kultúra. A tömbmagyar régiók lakásállománya a legutóbbi népszámlálás idején 34242 lakás, egy lakásra átlag 2,68 személy jut. A lakások hasznos átlagos alapterülete 35, 4 négyzetméter. Mindez az Északi régióban 34, 9 négyzetméter, a középsőben 34, 2, míg Nagyszalontán 39, 2 négyzetméter.

Felszereltség szempontjából 118O2 lakás rendelkezik vízellátással (közüzemi és házi vízellátás), tehát a lakások 34, 4%-a és majdnem ugyanennyi köz- vagy házi csatornával. Nagyon változó ebből a szempontból a 3 régió helyzete: míg az északi régióban a lakások 24%-a rendelkezik vízellátással, 27%-a a középső régióban, valamint Nagyszalontán 68%-a. Konyhával a lakások 95%-a rendelkezik. Rendkívül alacsony viszont a fürdőszobás lakások aránya, mintegy 31%; az északi régióban 21%, a középsőben 24%, míg a déli régióban Nagyszalontán 64%. Sokatmondó tehát, hogy a lakások több mint kétharmadának nincs fürdőszobája, ami pedig alapvető szociális igény.

Természetes, hogy a lakások felszereltsége, alapvetően függ a helységek közműellátásától. A 2O tömbmagyar községből és városból csak 16 rendelkezik vízvezetékhálózattal: Szalárdon, Paptamásiban, Bogyoszlón és Hegyközcsatárban nincs hálózat. A vízvezetékhálózat hossza 241 km, egyes községekben a kiépített hossza jelentéktelen, így például Vedresábrányon, Berettyócsokalyon, Érkörtvélyesen, Hegyközpályiban, Szalacson, Érsemlyénben vagy Értarcsán. Vízhálózattal főleg a községközpontok rendelkeznek, a hozzájuk tartozó falvak javarésze nem. Csatornázás szempontjából még egyszerűbb a képlet, hiszen közcsatorna-hálózattal csak Nagyszalonta és Érmihályfalva rendelkezik, összesen 15 km hosszan, amely a két helység 65 km-es vízhálózatához képest nagyon csekély. Az utóbbi években jelentősen gyarapodtak a tömbmagyar helységek gázhálózatai. Jelenleg Nagyszalontán, Érmihályfalván, Borson, Biharon, Szalárdon és egy kevéske Székelyhídon van gázvezetékhálózat, összesen 1O5 km hosszan.

Az életkörülmények jelentős tartozéka a környezet, környezetünk milyensége. A tömbmagyarság legfontosabb környezeti értéke a föld, a terület, amely ezer éve otthona a bihari magyarságnak. A tömbmagyar régiók összterülete 14O673 hektár, abból 116969 hektár mezőgazdasági terület 14O12 hektár erdőség, 4698 hektár vízfelület és 4494 hektár egyéb terület (építmények, utak vasút stb.)

A talajviszonyok változóak. Kezdve az Érmellék homokvilágától, valaha lápos területétől, folytatva dél felé haladva az agyagos és jól termő diószegi határig, a Hegyköz jellegzetes dombvidékével és befejezve a szalontai síkság szíkes talajával, a Barnódpuszta jellegzetes a Hortobágyhoz hasonló talajviszonyaival, jellegzetes élő és növényvilágával. A környezet, a föld, levegő és vizek szennyezettség-foka nem jelentős, kivéve néha a Berettyó vizét. A tömbmagyar régiók jelentős természetvédelmi területtel rendelkeznek, pl. a hegyközcsatári vörös kaszáló, a székelyhídi csíkos tó, a szalacsi vízgyűjtő terütetek, az érsemlyéni legelő.

A társadalmi élet, a társadalmi szolgáltatások legfontosabb területei az oktatás, az egészségügy valamint a kultúra. A tömbmagyar régióban, valamilyen szintű oktatásban 1476O személy vesz részt, ebből 3127 óvodás, 476O elemi osztályos tanuló, 898 gimnazista, 11O2 személy középiskolás, 318 szakmunkástanuló. Általános iskolai tanítás minden községben biztosított. Középiskolai oktatás, valamint szakmunkásképzés csak a régiók három városában folyik: Nagyszalontán, Érmihályfalván és Székelyhídon. A megyei adatokkal összehasonlítva, jóval kisebb a középiskolások aránya, csak 7, 9%. A térség tanügyében 1127 pedagógus (és óvónő) vesz részt, arányában hasonló a diákok számának megyéhez viszonyított arányával.

Az egészségügyi ellátást összesen 82 orvos biztosítja, amely elégtelen egy majd 1OO ezer lélekszámú lakosság számára. A tömbmagyar körzetekben egy orvosra 1121 lakos jut, míg a megyében 386, sőt az orvosi és fogorvosi ellátás gyengébb, mint a megye többi részében, még akkor is, ha leszámítjuk a megyeszékhelyt. Az alapellátást 35 orvosi rendelő biztosítja a tömbmagyar régióban, egy rendelőre tehát több mint 26OO lakos jut. A háziorvosok száma 47, tehát majdnem 2OOO páciens jut egy háziorvosra.

A lakosság egészségügyi alapellátását szolgálják úgyszintén a fogorvosok, ezek száma csupán 24 az egész régióban. Az Északi régióban a 2OO3-as adatok szerint mindössze 4 fogorvos dolgozik: 3 Érmihályfalván és 1 Érsemlyénben, a többi községben: Érkörtvélyesen, Értarcsán, Kiskeriben, Szalacson, Vedresábrányban és Érszőllősön nincs egyetlen egy fogorvos sem. Úgyszintén nem rendelkezik fogorvosi szolgáltatással a középső régióból: Paptamási, Hegyközpályi és Biharfélegyháza sem.

Nagyszalontán működik egy kórházi egység 132 ággyal, valamint Érmihályfalván egy egészségügyi szociális létesítmény 2O fekvőhellyel. A 2O helységből csak 11-ben működik gyógyszertár. Különösen az északi régióban nem kielégítő a gyógyszerellátás helyzete, ahol mindössze Érmihályfalván és Körtvélyesen van gyógyszertár. Tehát a községek lakóinak a zöme még pénzért sem tud helyben hozzájutni a szükséges gyógyszerekhez, nem beszélve az általában is katasztrofális helyzetű ingyenes vagy térítésmentes gyógyszerellátásról.

A tömbmagyar régió kultúrája nem is annyira a javarészt eltűnt, megszűnt kultúrházakat vagy könyvtárakat, sokkal inkább az itt élő ezeréves magyarság hagyományait, szokásait, népi mesterségét (pl. Szalacsi gyékényfonás) jelenti. A magyarlakta térség át van itatódva a magyarság történelmével, annak nagyjaival. Például a 9OO éves Bihari Földvár, Bihardiószeg ahol többször is megfordult Petőfi, vagy ahol katonáskodott Szécsényi István, Érsemlyén – Kazinczy Ferenc székhelye, Szentjobb – Szent Imre jobbjának középkori őshelye, Szalárdi János történetírónk Szalárdja, Fényes Elek Csokaja, Hegyközszentimre, ahol feltételezések szerint lelte halálát Szent Imre herceg. Na és természetesen Arany János hajdúvárosa, Nagyszalonta, amely Zilahy Lajosé és Sinka Istváné is. Kulturális emlékeink közé tartoznak még a XIII-ik és XIV-ik századi műemlék templomok: Érábrányban, Szalárdon vagy Székelyhídon. A hagyományok tisztelete, szeretete és megőrzése, továbbadása az eljövő generációk számára, műemléki és kultúrtörténeti állagának megőrzése, történelmünk és kultúránk emlékeinek továbbvitele – ez a jelen és a jövő kulturális feladata.

3.5. Gazdaság

Egy térség gazdasága, annak fejlettségi szintje határozza meg a régió egész életét, a népesség és a humánerőforrások nagyságát és szerkezetét, az alkalmazottak számát, a lakosság jövedelmét és általában az életszínvonal milyenségét, a térség társadalmi és szociális helyzetét. Lévén, hogy a tömbmgyarság három régiója nagyon eltérő, az egész tömbmagyar rész bemutatásán túl szeretnénk elemezni külön-külön a térségeket, sőt a községek és városok helyzetét is.

3.5.1.A tömbmagyar régiók gazdasága

A gazdasági élet szempontjából a tömbmagyar régióban 1133 működő gazdasági szervezet tevékenykedik, ebből 193 az iparban, 97 a mezőgazdaságban, 57O a kereskedelemben, 37 a építőiparban, a többi a szállításban és a szolgáltatásokban. Hogy gazdaságilag mennyire – a megyei átlaghoz képest – elmaradottabb térségekről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a térségben tevékenykedik a megyei működő gazdasági egységek, írd és mondd 8,6%-a. És hogy ezek a gazdasági szervezetek nagyobb hányadban mennyire jelentéktelenek, ez a számszerű 8,6% a megyei gazdaság áruforgalmának csak 6,7%-át bonyolítja le. A beruházások összessége is 2OO3-ban csak 626 milliárd lej, a megyei beruházások mindössze 4,5%-a.

A főbb gazdasági ágazatok helyzetét a következőképpen jellemezhetjük:

Ipar: a 2oo3-as év folyamán a térségben működött összesen 193 ipari szervezet, a legfőbb iparágak a könnyűipar (cipő és készruha), főként a LOHN típusú, tehát bérmunka tevékenység, az élelmiszeripar, fémmegmunkálás, bútoripar ás fafeldolgozás, csomagolóanyag-ipar. Az ipari egységek áruforgalma 2OO3-ban 3159 milliárd lej volt.

Mezőgazdaság: alapvető gazdasági ágazat a tömbmagyar részeken. A mezőgazdaság biztosítja a megélhetését a családok, több mint felének. A magyarsági régiók földvagyona 116969 hektár mezőgazdasági terület (a megyei 23%-a), ebből 88436 szántó (29%), 19414 legelő, 5731 hektár kaszáló, 2341 hektár gyümölcsös és 1O47 hektár szőlő.

A térség mezőgazdaságának főbb terményei a gabonafélék, a napraforgó, cukorrépa, zöldség és gyümölcs. 2OO3-ban a tömbmagyar régiók növénytermesztése következő arányokban „szállította” a megye által megtermelt termékmennyiségeket: búza, rozs 33,1% (48 ezer tonna), kukorica 42,1% (8152 ezer tonna), burgonya 17,2% (24 ezer tonna), napraforgó 4O% (14 ezer tonna), cukorrépa 5O% (2O ezer tonna),zöldségfélék 28% (24 ezer tonna) és gyümölcs 21% (1O ezer tonna).

Az állatállomány szempontjából főként a sertések és a baromfi száma jelentős, mely 2OO4-ben 1O5,1 ezer valamint 646 ezer volt. A tömbmagyar térségekben lelhető fel a megye sertésállományának több mint kétharmada. A térségben összesen 97 mezőgazdasági szervezet működik, nagyobb része gyengén felszerelt mezőgazdasági társulás, amelyek segítség nélkül pár éven belül megszűnnek.

Kereskedelem: a harmadik legfontosabb gazdasági ágazata a térségnek; a tömbmagyar régiókban összesen 57O kereskedelemmel foglalkozó cég működik, amelynek többsége gyenge forgalmú falusi ABC, s jó néhány közülük várhatóan leforgácsolódik a közeljövőben.

Közlekedés, szállítás. A tömbmagyar térségek java része vasúthálózattal rendelkezik, a Nagyvárad – Szatmárnémeti, a Nagyvárad – Margitta, valamint a Nagyvárad – Temesvár útvonalak mentén. Az utóbbi években a vasúti személy- és áruszállítás halódik, mert jelenleg nem gazdaságos a fenntartásuk, a közúti áruszállítás, pedig olcsóbb. A közúthálózat megfelelően van kiépítve, de a minősége nagyon rossz.

Idegenforgalom. Talán a térség „legfájóbb pontja”, hiszen a tömbmagyar helységek Érmihályfalva és Bors kivételével nem rendelkeznek idegenforgalmi szálláshellyel, így hát a turizmus szinte ismeretlen fogalom ebben a nagy térségben.

Szolgáltatások. Elsősorban a vállalkozások számára történő szolgáltatások fejlődtek – főleg a nagyobb helységekben, a lakosság számára végzett szolgáltatások csekélyek – a lakosság pénztelensége miatt – egyedül sajnos csak a temetkezési szolgáltatások virágzanak, az elöregedett magyar lakosság halálozási aránya miatt.

Építőipar. Az ágazat pang. Összességében 37 cég tevékenykedik az építőiparban, ezek majdnem fele Nagyszalontán. Tulajdonképpen a beruházások hiánya az, ami elsősorban visszaveti ezt az ágazatot.

A 2OO3-ban eszközölt beruházások összértéke majdnem 626 milliárd lej, az ipari beruházások összege csak 28O milliárd lej.

3.5.2 Északi régió

Gazdaságilag a leggyengébben fejlett régió. A régióban 235 gazdasági szervezet működik, a tömbmagyar régióban működő cégek csupán 21%-a, ebből 29 iparvállalat (1,5%), 121 kereskedelemmel foglalkozó egység (21,2%), valamint 34 mezőgazdasági szervezet (35%).

A vállalkozások összességében 1758 milliárd lej értékű áruforgalmat bonyolítottak le 2OO3-ban, ebből 1265 milliárd az iparban, a tömbmagyar régiók áruforgalmának 26%-át és az ipari áruforgalom 5%-át. Az északi régióban alkalmazott beruházások értéke 137 milliárd lej (22%), ebből az iparban 48 milliárd lej (17, 3%).

Az északi régió mezőgazdasági területe 44794 ha (38%), ebből szántó 34236ha (39%). A térség adta 2OO3-ban a tömbmagyar régiók búzatermelésének 39%-át, a kukoricának 43%-át, a burgonyának 57%-át, a napraforgónak 35%-át, a cukorrépának 44%-át és a zöldségfélék 36%-át. Az állatállomány: 3724 szarvasmarha, 48233 sertés, 9817 juh és 255 ezer baromfi. Nagyon jelentős a sertések száma – a térség állományának 46%-a.

A térséget alkotó városok és községek helyzete, röviden:

· Érmihályfalva: a legnagyobb és gazdaságilag legfejlettebb helysége a régiónak. Az Ér homokos síkságán fekszik, 68 km-re van a megyeszékhelytől és 3O km-re Margittától. Mind vasúton, mind országúton a Nagyvárad – Szatmárnémeti vonalon fekszik. A kistérség 235 működő egységéből 148 Mihályfalván van, amiből 2O ipari, 19 mezőgazdasági, 75 kereskedelmi, 5 építőipari, 29 szállítási és szolgáltató egység. A gazdaságban alkalmazottak száma 2733, ebből 2225 az iparban.

Áruforgalom tekintetében, mind összességében, mind az ipari áruforgalomban Érmihályfalva adja a térség megvalósításának 93%-át. Ugyanez a helyzet a beruházások tekintetében, amelynél a város részaránya 95%, míg az ipari beruházások esetében 99%. A város gazdasága jelentős változásokon ment át az utóbbi 1O –15 évben. Míg a szocializmus időszakában a gazdasági élet meghatározói voltak az állami gazdaság (mezőgazdaság) és a konzervgyár, jelenleg a legfontosabb tényező a német érdekeltségű, mintegy 16OO dolgozót – főleg nőt – foglalkoztató cipőgyári komplexus. A város iparában - a cipőipar mellett – jelentős szerep jut a konfekciónak és az élelmiszeriparnak. A cipőgyár a környező községekből több száz, főleg női munkaerőt foglalkoztat.

A mezőgazdasági egységek teljesítménye is javult. A kiskereskedelmi tevékenységet jelentősen meghatározza a lakosság vásárlóereje, míg a nagykereskedelmit (en-gros) a Magyarországgal szomszédos határátkelőhely, mely mind nagyobb export – import forgalmat bonyolít le, természetesen a mihályfalvi cégek számára is. A település térségben egyedülállóan rendelkezik idegenforgalmi egységgel, igaz csak egy 5 ágyas motellel, főként az autós tranzitforgalom számára.

· Érsemlyén, vasúti csatlakozással, 3 faluval rendelkező, síkvidéki község, 65 km-re Nagyváradtól. A község gazdasága 15 működő gazdasági szervezettel rendelkezik, amelyből 11 kiskereskedelmi egység (ABC). Ipara nincs, mezőgazdasági társulás sem működik a községben. A község gazdasági egységeiben összesen 57 alkalmazott dolgozik. A cégek 2OO3-as áruforgalma még a 1O milliárd lejt sem éri el. A lakosság szinte egyedüli jövedelemforrása a mezőgazdaság, a családi gazdaságok, amelyek éppen csak a túlélést biztosítják. Az is igaz, hogy a már említett érmihályfalvi cipőgyárba 28O – 3OO érsemlyéni nő dolgozik és ingázik naponta.

· Érkörtvélyes: a megye legészakibb részén, az Ér csatornája mellett, a megyeszékhelytől 73 km-re fekvő község. A község mindennapjára rányomja bélyegét a kettősség, az a tény, hogy adminisztratív szempontból, 2 faluból áll: a színmagyar Érkörtvélyesből és a színromán Vasadból. A Nagyvárad – Szatmárnémeti vasút és főút mentén fekszik. Összességében, a községben 9 működő egység van, ebből 1 ipari vállalkozás, 1 mezőgazdasági, 1 építőipari és 6 kereskedelmi vállalkozás. Az egyetlen ipari vállalkozás egy malom. A vállalkozások áruforgalma alig haladta meg 2OO2-ben a 6OO millió lejt, a beruházások összvolumene pedig csak 1OO millió lej. Körtvélyesről is ingáznak kb. 3OO-an Érmihályfalvára. A mezőgazdaság szempontjából elég jelentős a búza, cukorrépa és a szőlőtermelésé, az állatállománynál pedig a juhok és baromfik száma.

· Értarcsa község: szintén az Ér völgyében, 6O m-re Nagyváradtól, a Nagyvárad – Szatmárnémeti főút mellett terül el és 3 falut foglal magába. Az előző két községhez hasonlón Értarcsa gazdasága is jobbára a mezőgazdaságra szorítkozik. Működő gazdasági szervezeteinek száma 11, ebből 3 mezőgazdasági társulás, 3 kiskereskedelmi egység, a többi szolgáltató (4 nappali bár). Hozzávetőleg 11O – 12O-an ingáznak Érmihályfalvára, a község területén működő cégek alkalmazottainak száma 47. Az áruforgalom összértéke 19,4 milliárd lej, míg a 2OO3-ban eszközölt beruházásoké 2,1 milliárd lej.

· Kiskereki: 3 színmagyar falu alkotja Kiskereki községét, amely 47 km-re fekszik Nagyváradtól, a Székelyhíd – Margitta helyi út mentén. Igaz, hogy a hozzá tartozó Asszonyvására falunak van vasúti összeköttetése, bár a járatok ritkák és a vonat sem áll meg már csak ritkán. A községben 7 vállalkozás működik, ebből 2 ipari, 1 mezőgazdasági, 1 építőipari, a többi jelentéktelen szolgáltató egységek. A működő 7 cég összáruforgalma 3 milliárd lej, míg a 2 ipari vállalkozás – malom és pékség – áruforgalma 2OO3-ban 8OO millió lej, amelyeknek a beruházásai jelentéktelenek.

· Érszalacs: jelentős történelmi múlttal rendelkező érmenti község, 63 km-re a megyeszékhelytől. A Nagyvárad Szatmárnémeti főút érinti a község másik faluját, Ottományt. Szalacs gazdasági fejlettsége egy árnyalattal jobb, mint az előző községeké. A 15 működő vállalkozásban 188 alkalmazott dolgozik, a cégek 2OO3-ban 39 milliárd lej áruforgalmat bonyolítottak le. Ipara főleg cipőipar és pékség, az előbbi a térséghez mérten elég jelentős, hiszen több mint 1OO alkalmazottat foglalkoztat. Az iparon kívül még rendelkezik 3 mezőgazdasági társulással és 6 kereskedelmi vállalkozással. A mezőgazdaságban jelentős a kukoricatermesztése, valamint a sertésállománya, a községben működik egy mintegy 8-1O ezer db.-al rendelkező sertéstenyésztő farm.

· Érbogyoszló: Margitta város vonzásköréhez tartozó, 2 falut összefogó, a Nagyvárad – Margitta útvonalon fekvő község, 68 km-re a megyeszékhelytől. Gazdasága fejletlen, 6 vállalkozás működik a településen, amelyből 4 mezőgazdasági és 2 kereskedelmi, összesen 18 alkalmazottal, 18 milliárd lejes áruforgalommal és majdnem 2 milliárdos beruházással. A község életében jelentős szerepe van egy majdnem 12OO hektáron gazdálkodó magánvállalkozásnak. Sajnos, az ilyen sikeres kezdeményezés ritka, sőt ilyen nincs is az egész tömbmagyar régióban.

· Vedresábrány község is inkább Margitta vonzáskörében van. Síkvidék a Berettyó és az Ér völgyében, a Nagyvárad – Margitta megyei út mentén. A község területén 16 működő vállalkozás van, amelyből 3 az iparban, 2 a mezőgazdaságban, 9 a kereskedelemben, 2 az építőiparban tevékenykedik. Ezekben a cégekben összesen 55 alkalmazott dolgozik, amelyek 16 milliárd lej áruforgalmat realizáltak 2OO3-ban. A 3 ipari egység 2 milliárd lej termelési értéket ért el ebben az évben. A község gazdaságában, de életszínvonal szempontjából is jelentős szerepe van annak a ténynek, hogy mintegy 26O lakos dolgozik a környező kőolaj-kitermeléseknél.

· Érszőllős: 5 javarészt apró faluból álló község (Fenyvesmajor falu-2 lakos). Dimbes-dombos, a Várad – Margitta út mentén fekszik, 68 km-re a megyeszékhelytől. A legkisebb község az északi régióból, 8 működő vállalkozással, amelyből 1 mezőgazdasági, 4 kereskedelmi és szolgáltató jellegű. Saját iparvállalata nincs. Az apró cégeknél összesen 2O ember dolgozik. A vállalkozások áruforgalma összesen 3,6 milliárd lej. Nagyságához mérten a község mezőgazdaságában – természeti adottságainak megfelelően – jelentős a gyümölcstermesztés és a juhtenyésztés.

3.5.3 Középső régió

Területileg a megye lakónépesség- valamint a gazdasági élet szempontjából is a legnagyobb, legfejlettebb tömbmagyar régiója. A régióban 473 gazdasági szervezet működik, a tömbmagyar térségek egységeinek 42%-a: 86 iparvállalat, 44 mezőgazdasági egység, 217 kereskedelmi vállalkozás, 12 építőipari és 72 szállítási és szolgáltatási egység. A régiót alkotó 1O községben működik a tömbmagyar helységekhez viszonyítva a mezőgazdasági egységek 45%-a, a kereskedelemben működő vállalkozások 38%-a és az építőipari egységek 32%-a. A vállalkozások 2555 milliárd lej áruforgalmat valósítottak meg 2OO3-ban, a tömbmagyar térségek áruforgalmának 38%-át. Az ipari áruforgalom értéke 738 milliárd lej, az ipari tevékenység 23%-a. Az ebben a régióban megvalósított beruházások értéke 368 milliárd lej (59%), ebből az iparban 2O2 milliárd lej (72%).

A középső régió mezőgazdasági területe 56735 hektár (49%), ebből 44845 ha szántó (51%). A térség adta 2OO3 –ban a tömbmagyar régiók búzatermelésének majd felét, a kukoricának 53%-át, a burgonyának 39%-át, a napraforgónak 44%-át, a cukorrépának 47%-át, a zöldségfélék 59%-át, a gyümölcs 57%-át és a szőlőtermelés 55%-át. Az állatállomány: 1O22 szarvasmarha (6O%), 45O3O sertés (43%), 9533 juh (37%) és 35O ezer baromfi (54%).

A térségben található a megye legújabb városa, előzőleg a legnagyobb község, Bihardiószeg. A régiót alkotó községek vonzáskörzete elsősorban a megyeszékhely, tulajdonképpen 4 község Nagyvárad közvetlen szomszédságában van, tehát munkaerő-gazdálkodása, gazdasági és társadalmi élete szorosan összeolvadt Nagyváraddal. Így hát tulajdonképpen ennek a régiónak a helyzete egészen más, mint az északi régiónak, ahol van 1-2 vonzáskörzet és a térségbe tartozó alapvetően azonos helyzetű község. Itt adott egy feljövőben lévő város - Székelyhíd – egy gazdag nagyközség, amely keresi a hovatartozását, a már említett Nagyváraddal szomszédos község, valamint még 4 község, amelynek kialakult vagy kialakulóban van a saját arculata. E különbségek jelentős gazdasági fejlettségi szintkülönbséget is indukáltak, egyes települések helyzete kecsegtető, másoké nagyon rossz:

Székelyhíd: a térség legnagyobb és egyik legfejlettebb gazdasággal rendelkező városa. A város síkságon fekszik, 43 km-re Nagyváradtól, a Nagyvárad – Szatmárnémeti vasút és főútvonal mentén. Az egységes Székelyhíd város tulajdonképpen 6 helységből, volt faluból áll: Székelyhíd, Kágya, Csokaly, Érköbölkút, Érolaszi és Hegyközszentmiklós. A kistérség 473 működő vállalkozásból 114 Székelyhídon tevékenykedik, ebből 19 ipari, 5 mezőgazdasági, 61 kereskedelmi valamint 29 szállítási és szolgáltatási cég. A gazdaságban alkalmazottak száma 1516, ebből 1114 az iparban.

A gazdasági egységek áruforgalma 549 milliárd lej, az összforgalom 21%-a, míg az ipar teljesítménye 382 milliárd lej (52%). A beruházások értéke 91 milliárd, a térségben eszközölt beruházások egynegyede, m0 az ipari beruházások 40%-a. A város iparának legjelentősebb ágazatai: bútorgyártás, készruha és lábbeli-ipar, élelmiszeripar, vegyipar, valamint szénsav kitermelés. A város jelentős földvagyonnal rendelkezik, 12715 ha mezőgazdasági területtel, ebből 10654 szántó, így a mezőgazdaság meghatározó ágazata a helységnek. Növénytermesztés tekintetében jelentős a kukorica, napraforgó, cukorrépa és zöldségtermelés, míg az állatállomány esetében a sertésállomány.

Bihardiószeg: a térség egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező, gazdag községe, elsősorban növénytermesztés tekintetében. Síkságos, dombos területe tipikus érvölgyi táj, 33 km-re Nagyváradtól, a vasút és az országút mentén. Diószegen jelenleg 62 cég működik, ebből 13 az iparban, 9 a mezőgazdaságban, 2 az építőiparban, 23 a kereskedelemben és 15 a szolgáltatásokban. A község vállalkozásaiban 696 alkalmazott dolgozik, ebből 531 az iparban. A gazdasági szervezetek áruforgalma 201 milliárd lej, ebből az ipari egységeké 79 milliárd. A beruházások összértéke 14 milliárd lej, az ipari beruházásoké 9 milliárd.

Az ipar főbb ágazatai: pékipar, élelmiszeripar valamint fémmegmunkálás. Diószeg határaiban jelentős a kőolaj és gázkitermelés. A diószegi határ is nagy kiterjedésű: 7873 ha mezőgazdasági terület, ebből 6500, ha szántó. Növénytermesztése jelentős a legfőbb szántóföldi növényeknél, főként a kukorica és zöldségtermelése. Ugyancsak az állattenyésztés terén, az állatállomány számottevő: szarvasmarha, juh és baromfiállomány.

Bihar: kiváltságos helyzetben lévő község, Nagyvárad szomszédságában, a Nagyvárad – Szatmárnémeti vasút és országúti útvonal mentén. Annak ellenére, hogy a munkaképes lakosság egy jelentős része a megyeszékhelyen dolgozik, az utóbbi években saját gazdasága is jelentősen fejlődik. 74 működő gazdasági szervezettel rendelkezik, ebből az 15 iparban, 7 a mezőgazdaságban és 30 a kereskedelemben. A 2003-as áruforgalom meghaladta a 301 milliárd lejt – 33 milliárd az iparban – míg a bruttó beruházások értéke 30 milliárd (8 milliárd az iparban). Ipara sokszínű, melyben jelen van a könnyűipar, élelmiszeripar, csomagolóanyag-ipar, fémmegmunkálás, alkatrészgyártás és nikkelezés. Mezőgazdaságában kiemelkedő a kukoricatermelés, sertés és baromfiállomány.

Paptamási, mint önálló község, 2003-ban alakult meg, 3 falut foglal magába. 2003-ban 23 gazdasági szervezet működött a községben, ebből 5 ipari, 2 mezőgazdasági és 12 kereskedelmi egység. A vállalkozások 74 alkalmazottja mintegy 33 milliárd lej értékben forgalmazott, a beruházások összértéke 5 milliárd lej. Ipara főleg élelmiszeripar és famegmunkálás. Mezőgazdaságában fontos helyet foglal el a kukoricatermesztés.

Bors: A legkedvezőbb helyzetben lévő, Nagyvárad melletti határátkelőhelyi község. 72 működő társaságból, 11 ipari, 4 mezőgazdasági, 31 kereskedelmi és 26 szolgáltatási egység. Iparának fontosabb ágazatai: cipőipar, élelmiszeripar, építőipar (homok, sóder) kitermelése, famegmunkálás és bútoripar. A kereskedelmi egységeinek áruforgalma jelentős. Gazdaságának talán legfontosabb ágazatai a nemzetközi árufuvarozás és vámudvar (vámkezelés, szolgáltatás). A vállalatok több mint 1000 alkalmazottja majdnem 1200 milliárd áruforgalmat bonyolított le 2003-ban. A községben eszközölt beruházások értéke 2003-ban majdnem 154 milliárd lej, ebből 40 milliárd az iparban és több mint 80 milliárd az áruszállításban és vámügyi tevékenységben. Mezőgazdaságában legjelentősebb a zöldségtermelés, hiszen hagyományosan a nagyváradi piacok egyik ellátója. Bors község jelenlegi gazdasági életéhez szervesen hozzátartozik a létesült ipari park, valamint egy kanadai számítástechnikai mamutcég, amely jelentős beruházásokat eszközöl a térségben.

Hegyközcsatár: Dombvidéki, Várad melletti hegyközben elterülő község. A régió demográfiai, munkaerőgazdálkodási és gazdasági szempontból is a legszegényebb helysége. 11 működő gazdasági egységből csak 1 ipari (malomipari) és 1 mezőgazdasági, a többi főleg kereskedelmi egység. A cégek 62 alkalmazottja alig 15 milliárd lej áruforgalmat valósított meg. A beruházások értéke majd 5 milliárd lej. Mezőgazdaságában – természeti adottságaiból eredően – a gyümölcstermesztés a legfontosabb ágazat.

Hegyközpályi: szintén új, 2003-ban Hegyközcsatárból kivált, 3 hegyközi faluból álló Várad melletti dombvidék. 17 működő gazdasági vállalkozása van, ebből 4 ipari, 2 mezőgazdasági, a többi elsősorban kereskedelmi vállalkozás. Ipara főleg élelmiszeripar (malom és tejfeldolgozó), textilipar és fafeldolgozás. Mezőgazdasága – a térség többi községéhez összevetve – inkább csak a gyümölcstermesztésben jelentős.

Biharfélegyháza: Diószegből vált ki 2003-ban a hozzátartozó még két faluval. Körtvélyeshez hasonlóan a község részét képezi a színromán falu, Mihai Bravu, a két másik magyar falu Félegyháza és Vajda mellett. Gazdaságát 21 működő vállalkozás alkotja, ebből 4 ipari, 3 mezőgazdasági, 11 kereskedelmi gazdasági szervezet. Iparában jelentős szerepe van a fémmegmunkálásnak és az élelmiszeriparnak. A vállalkozások 219 alkalmazottja 129 milliárd lej áruforgalmat bonyolított le 2003-ban. A beruházások értéke eléri az 58 milliárd lejt, javarészt az iparban. Mezőgazdaságában jelentős a gabona és a zöldésgfélék termesztése, valamint a sertésállomány.

Berettyócsokaly: azt, hogy többségben van itt a magyarság, Szentjobb falunak köszönheti, színmagyar, valamint elmagyarosodott német származású lakosságával. Főként dombvidéki tájjelleggel bír, 36 km-re Nagyváradtól, a Nagyvárad – Berettyócsokaly valamint a Csokaly – Szentjobb helyi jellegű útvonal mentén. A községben 19 cég működik, 4 az iparban, 3 a mezőgazdaságban, 9 a kereskedelemben és a többi a szolgáltatásokban. Ipara a könnyűiparra, fafeldolgozási- és élelmiszeriparra korlátozódik. A 19 cég alkalmazottainak száma 85, az áruforgalom 2003-ban csak 13 milliárd lej. A mezőgazdaság szintjén jelentős a szőlőtermelés (Szentjobb) és a sertésállomány.

3.5.4 Déli régió

A déli régió voltaképpen csak Nagyszalontára korlátozódik, hiszen a környező valamikori magyar helységekben a magyarság számbeli kisebbségbe szorult. A szalontai síkon elterülő hajdúváros, a Nagyváradot Temesvárral összekötő vasút és országút mentén 15440 hektáros mezőgazdasági területtel rendelkezik, ebből 9355 ha szántó és 5812 ha legelő (Barnódpuszta).

Gazdasága hasonló arányú, mint a középső régió összes városai és községei. 2003-ban a municipiumban 425 működő gazdasági vállalkozás volt, ebből 78 az iparban tevékenykedett, 19 a mezőgazdaságban, 232 a kereskedelemben, 14 a szállításban, 17 az építőiparban és a többi a szolgáltatásokban.

A város iparának főbb ágazatai: élelmiszeripar, textilipar, konfekcióipar, cipőipar, fafeldolgozás, csomagolóanyagipar, építőanyaggyártás (síküveg), fémmegmunkálás, autóalkatrész-gyártás és bútoripar. Természetesen mind méreteiben, mind pedig az alkalmazottak létszámának a tekintetében a legjelentősebbek az élelmiszeripar (húsfeldolgozás) és a könnyűipar. A kereskedelmi tevékenység jelentős része – a kiskereskedelem mellett – a nagykereskedési vállalkozások tevékenysége.

A vállalkozások áruforgalma 2003-ban mintegy 2334 milliárd lej, ebből 1156 milliárd az ipari vállalkozások teljesítménye. A vállalatoknak mintegy 4355 alkalmazottja van, míg az iparban 2334 dolgozik. A beruházások összege csak 130 milliárd lej, ebből az ipari beruházásoké meglepően csekély, csupán 29 milliárd lej.Mezőgazdasága, adottságaihoz mérten, mindig jelentős volt, a gabonatermesztés mellett a napraforgó- és cukorrépa termesztés, valamint a szarvasmarha- sertés- és a juhállomány.

4. JAVASLATOK A TÖMBMAGYAR TÉRSÉGEK GAZDASÁGÁNAK FEJLESZTÉSÉRE

4.1. A tömbmagyar térségek gondjai, problémái az interjúk tükrében.

Kutatásunk során interjúkat készítettünk a tömbmagyar térségekhez tartozó települések önkormányzati vezetőivel, gazdasági és közösségi életének szereplőivel, a civil szféra képviselőivel. Bár az interjúalanyaink által említett problémák természetesen az adott település konkrét gondjaiban, létfeltételeiben gyökereznek, hatásaik, következményeik, a hátrányos helyzetből fakadó sajátosságaik révén túlmutatnak ezeken a konkrétumokon, bizonyos fokú általánosítást tesznek lehetővé. Az alábbiakban az interjúk során felvetett főbb kérdéseket, a jelzett problémák jellege szerint csoportosítva vázoljuk.

A népesség csökkenése, a lakosság öregedési folyamatának felgyorsulása. E folyamatok meghatározó hatással vannak a térség gazdasági, társadalmi életére. A fejlesztések lehetősége alapvetően kizárt csökkenő, öregedő lakossággal rendelkező községekben és városokban. Mind nagyobb az öregedési ráta, főként az északi régió községeiben.

Egyre romló természetes népmozgalmi helyzet. A fiatal lakosok mind kisebb száma, a családalapítás halasztása, a csökkenő gyermekvállalási kedv egyaránt a születések számának a csökkenését eredményezi, párhuzamosan a halálozások számának és arányának a növekedésével, ami részben természetes is az idősödő lakosság esetében.

A migrációs folyamatok negatív hatása. Az emigrálás elsősorban a fiatal lakosságot érinti, míg a belföldi migráció elsősorban a román lakosság letelepedését jelenti, amely meghatározza a több évtizedes folyamatot, a magyar többség megszűnését. Amint több önkormányzati interjúalanyunk is hangsúlyozta, paradox helyzet, hogy éppen a letelepedés visszaesése az a tényező, amely hozzásegít megőrizni a települések magyar predominanciáját például Érsemlyénben, Értarcsán, Kiskerekin, Érbogyoszlón vagy Szalacson. Tehát ezek a túlnyomórészt idős lakosságú községek, ha fejlődni szeretnének, szükségük van fiatal lakosok letelepedésére, ezek viszont általában nem magyarok.

Nem megfelelő iskolázottság. Az előző fejezetek adataiból világosan kitűnik, hogy a magyarlakta térségek iskolázottsági szintje alacsonyabb, mint a megyei átlag. Nagyon alacsony az egyetemet és főiskolát végzettek aránya, a lakosság nagyobbik fele csak elemi, legfeljebb gimnáziumi tanulmányokkal rendelkezik. Itt kell megemlíteni a tömbmagyar régiókban lakó romák helyzetét, amelyek nagy része iskolázatlan vagy elemi iskolát végzett. A 2002-es népszámlálás felmérése szerint a tömbmagyar helységek magukat roma nemzetiségűnek valló lakónépessége 6225 fő, a régiók összlakosságának 6,8%-a:az északi régióban 7,3%, a középsőben 8,4%, míg Nagyszalontán 2,1%. Különösen nagy a cigány kolóniák száma Székelyhídon (1747 fő), Bihardiószegen (1033), Érkörtvélyes (619), Vedresábrány (568) és Kiskereki 8401). Lévén, hogy a romák a munkaképes lakosság majd 10 százalékát képezik, demográfiai és társadalmi súlyuk állandóan növekszik, természetesen foglalkozni kell javaslatainkban is a romák gazdasági és társadalmi beilleszkedésével is. Annál is inkább, hisz az itt élő roma lakosság zöme magyar anyanyelvűnek vallotta magát.

A foglalkoztatottság aránya és szerkezete. Amint az előzőkben ismertetett adatokból kitűnik, magas az inaktív személyek száma és aránya. Bár a munkanélküliség aránya nem nagyobb, mint a megyei átlag, a térség egyes helységeiben magas a munkanélküliség, főként a roma lakosság körében. A foglalkoztatottak ágazati elosztása sem megfelelő, hiszen a mezőgazdaság dominál, az építőipar vagy egyes szolgáltatások, szinte alig léteznek.

A nyugdíjasok és a háztartásbeliek magas száma és aránya az inaktív lakosság és az összlakosság számához képest.

Alacsony jövedelmek, alacsony életszínvonal. Az egyik legfőbb jövedelmi forrást az alkalmazottak bérei jelentik Sajnos az alkalmazottak száma és aránya a foglalkoztatottak számából elég alacsony, tehát kevés a biztos jövedelemforrással rendelkező személy. A tömbmagyar részek fő gazdasági ágazatai a könnyűipar, az élelmiszeripar, kereskedelem és mezőgazdaság, pontosan azok az ágazatok tehát, amelyekben a legkisebbek az átlagfizetések, általában a minimálbér közelében. Egy másik sokatmondó tény, hogy a nyugdíjasok majdnem 80 százaléka mezőgazdasági nyugdíjas, havi 400-600 ezer lejes juttatással. Még azok a nyugdíjasok, akik megőrizték munkabírásukat és dolgozgatnak a mezőgazdaságban, megélnek valahogy, de nagyon sok olyan idős nyugdíjas van, aki csupán a nyugdíjából él.

Elégtelen infrastruktúra leromlott úthálózat. Bihar megyében a megye északi részén lévő, főleg az érmelléki utak vannak a legrosszabb állapotban.

A gazdaság krónikus tőkehiánya. E vonatkozásban igen sokatmondó az alábbi interjúrészlet, amely az egyik megkérdezett helyi vezető véleményét tükrözi: „Ha kicsit leegyszerűsítjük a dolgokat, azt mondhatjuk, hogy egy gazdaság fejlesztéséhez alapvetően 2 dolog kell: munkaerő és tőke. Ez utóbbi vonatkozásában, a belföldi tőke még gyermekcipőben van, a meglévő is egyelőre ott ruház be, ahol hamar megtérülnek a befektetések.” 2004-ben a tömbmagyar térségekben összesen 31 külföldi érdekeltségű vállalkozás működött, főként a bérmunka tevékenység volt meghatározó, leginkább a könnyű és élelmiszeriparban, a közúti szállítás és a vámtevékenység területén. A külföldi tőke volumene összességében 12,5 millió eurót tett ki a 2004-es év folyamán, ebből 4,2 millió eurót az északi régióban, 7,1 milliót a középsőben és 1,2 millió eurót Nagyszalonta térségében.

Az északi régióban a külföldi érdekeltségű cégek mind Érmihályfalván találhatók a többi 8 helységben: Érkörtvélyes, Érsemlyén, Értarcsa, Kiskereki, Érszalacs, Érbogyoszló, Vedresábrány és Érszőllős községekben nncsenek jelen a külföldi befektetések, de még a komolyabb belföldi beruházások sem.

A középső régió tekintetében a külföldi beruházások zöme – mintegy 6,5 millió euró – Borsra irányult, természetesen elsősorban a nemzetközi árufuvarozás és a vámudvarok felé, lévén Bors az ország egyik legfontosabb nyugati kapuja. Borson kívül pár százezer eurós külföldi befektetések valósultak meg Székelyhídon, Biharon és részben Biharfélegyházán. Jelentéktelen külföldi tőke van jelen még Bihardiószegen, Szalárdon és Berettyócsokalyon. Nagyszalontán a külföldi beruházások szintén a könnyűipart és az élelmiszeripart célozták meg elsősorban.

Az egysíkú fejlesztés szociális hátrányai. A példa az északi régióból ered. Érmihályfalván 4 külföldi cég, elsősorban egy német világcég, komoly befektetései és fejlesztései alapján létesült mintegy 1600-1700 új munkahely az utóbbi években, de mind a cipőgyártás területén. A megnövekedett női munkaerőigény eredményeként több száz nő ingázik Érsemlyénből, Érkörtvélyesről, Értarcsáról, Szalacsról és Bogyoszlóról. Mindez pozitív, jó dolog, hiszen kereseti lehetőséget, forrást biztosít a térség több száz családja számára, igaz hogy a bérek általában csak a minimálbér szintjén mozognak. Mindennek viszont az a negatív vonása, hogy míg a női munkaerő talált munkalehetőséget, addig a férfiak nagyon kevesen vagy egyáltalán nem. Régebben a hatalmas állami gazdaságban még több száz férfi dolgozott.

Mára tehát megváltozott a helyzet. A mezőgazdaságban, a tengődő társulásokban vagy családi gazdaságokban dolgozni nem kifizetődő, hiszen a mezőgazdaság jelenlegi állapotában ráfizetéses. Így hát több száz férfi – javarészt családos – másutt, elsősorban külföldön, főként Magyarországon vállaltak munkát. Ha elismerjük azt a tényt, hogy a térség magyarsága számára a család volt a legfontosabb összetartó erő, akkor most látnunk kell, hogy most a család veszélyeztetve van. Demográfiai és társadalmi feszültséget keltenek ezek a folyamatok, amelyek sajnos terjedőben vannak.

A mezőgazdaság helyzete. Ez a tömbmagyar térségek legfájóbb pontja. A még meglévő volt állami gazdaságok halódnak, a mezőgazdasági társulások tőkeszegények, tengődnek évről évre. Jórészük megszűnt vagy csak papíron léteznek. A családi gazdaságok javarészt csak a háztartás számára termelnek. A magánvállalkozások - néhány figyelemreméltó kivételtől eltekintve - gyengék, számuk alacsony.

A mezőgazdaságban megtermelt áru eladása nem biztosított, csak a véletlen és a szerencse dolga. Nem is beszélve arról, hogy a felvásárlási árak általában alacsonyak, nem fedezik még a ráfordított költségeket sem. Az általában későn kifizetett támogatás nagyon alacsony. A 90-es évek földreformja után több ezer magyar család kapta vissza földjét, amit aztán nem tud sok esetben megművelni. „Sajnos a térségben már sok száz család adta el a földjét külföldi cégeknek vagy magánszemélyeknek, akik aztán az Európai Unióba való bejutás után tényleges tulajdonosokká válnak. Vagy ha nem külföldinek, akkor hazai vevőnek, aki az esetek túlnyomó többségében román nemzetiségű. Így veszti el tehát a bihari magyarság lába alól a földet, amely századokon át a megmaradás, az élet, a túlélés alapja volt.” (interjúrészlet helyi mezőgazdasági szakemberrel)

Fejletlen kereskedelem. Ez főként az északi régióra, valamint a középső régió egyes helységeire vonatkozik. A javarészt kiskereskedelmi egységek, (főleg ABC-k) gyér forgalmat bonyolítanak le. És ez nem is csoda, hiszen a kevés jövedelem alacsony keresletet jelent, a lakosság vásárlóerejéhez mérten.

Szervezetlenség, a tervezés hiánya. A kiszállásaink alkalmával elsősorban a szervezési hiányosságok voltak szembetűnők. Mintha a polgármesteri hivatalok, elöljárók, és tanácsosok dolga csak az lenne, hogyan osszák fel, mire fordítsák azt a kevés összeget, amely a költségvetésben szerepel. Sok esetben nincs személyekre meghatározott feladatkör, hiányzik a teljesítések számonkérése. Egy másik jelenség a kezdeményezőkészség, a jelen és jövendő megtervezésére irányuló késztetés alacsony szintje. Egyfajta prioritások léteznek minden önkormányzatnál, de ezek általában általános jellegűek, gyakorlati megvalósítási tanulmányok nélkül.

Ugyancsak meglepő volt a konkrét tennivalók megfogalmazásának hiánya, mind a közeljövőbeli, mind pedig a távlati célok tekintetében, főként gazdasági vonatkozásában. A tervek elsősorban közműellátási vagy útjavítási problémákat célozzák meg, és többnyire csak a finanszírozási lehetőségekre korlátozódtak. Benyomásunk szerint az elmaradottságban való megrekedés egyik forrása, hogy kevés érdembeli gazdaságfejlesztési terv, elgondolás létezik a gazdaságfejlesztésről. Kutatásunk során sokszor szembesültünk azzal a lakossági meggyőződéssel, miszerint „ha bejutunk az Unióba, megoldódik minden.”

Apátia, közömbösség, széthúzás. Ez a három jelző sajnos ráillik nagyon sok tanulmányozott közösségre. Az emberek elvárják egyfelől, hogy az önkormányzat oldja meg gondjaikat, másfelől pedig az önkormányzatok, a polgármesteri hivatalok négyéves választási ciklusban dolgoznak.

Beszélgetéseinkből, a kontaktusokból kiviláglik, hogy milyen fontossága van az emberi tényezőnek.. Az, ha egy községnek vagy városnak rátermett, határozott, kezdeményezőkész, az emberek tiszteletét bíró, jól kommunikáló polgármestere van, mérhetetlenül sokat jelent egy közösség számára. Például Bors község polgármestere, aki már 15 éve a község vezetője, ki tudta és ki tudja használni a község fekvéséből adódó lehetőségeket. Specifikuma, lehetőségei minden községnek vannak, csak ki kell aknázni őket, még ha szerényebb szinten is.

4.2. Gazdaságfejlesztési javaslatok

Javaslatainkat megpróbáltuk a szükségletek és a reális lehetőségek között elhelyezni. A javaslatok zöme a felsorolt gondok, nehézségek orvoslására vonatkozik, főleg a nem tőkeigényes javaslatok.

A magyarság megmaradásának egyedüli útja a térség gazdaságának fejlesztése, amely maga után vonja a társadalom fejlődését, a jólétet, stabilitást, tehát megmaradást. Ehhez viszont – a pénzen kívül – összefogásra, precíz szervezésre és tudásra van szükség. Mert az önkormányzatok java része külön – külön gyenge ahhoz, hogy lényeges dolgot valósítson meg. Tehát külön–külön nem megy, önerőből szinte semmit nem lehet megvalósítani.

Ezek szerint, elsőszámú javaslatunk lényege a fejlesztési régiók létrehozása, ami természetesen nem változtatna a térség adminisztratív felosztásán. Hogy mi is e régiók létrehozásának a lényege, célja, előnye és hatása? Összefoglalásszerűen a következőképpen fogalmazhatjuk meg:

1.A fejlesztési régió megalakítása és sikeres működtetése, az összefogáson, a közös gondolkodáson és a közös munkán alapul. A fejlesztési régió városai, és falvai egy közösséget kell, alkossanak, tudván, hogy ez az előrejutás lényeges feltétele, mely lehetőséget ad a továbbiakban:

- az adottságok feltérképezéséhez és jobb felhasználásához. Fejlesztések esetén megteremti megmaradás előfeltételeit, a fiatal munkaerő letelepedést, különböző juttatások és támogatások útján való odacsalogatását a fiatalságnak. Például ingyenes házhely és telek, más irányú támogatások.

- a különböző finanszírozási források felhasználásához, sikeres pályázatok megvalósításához, felhasználván a közösség érdekében a térség szellemi kapacitását; a támogatásokat megpályázóknak a szükséges önrész esetleges kamatmentes vagy csökkentett kamattal járó biztosításához; a közös források célszerűbb és hatékonyabb felhasználásához. Nagyobb, biztos alapokon álló térség mindenképpen hitelképesebb, könnyebben tud pénzforráshoz jutni közös felhasználás vagy pályázók megsegítése céljából.

Az unió által elfogadott fejlesztési régióvá lehet tenni. Az unió fejlesztési gyakorlata régiókban gondolkodik.

Határmenti térség lévén, a Partiumban kialakított fejlesztési régiók részt vehetnek az eurórégiós tervek megvalósításában, közösen a magyarországi, határmenti városokkal és községekkel.

Lehetőséget ad regionális felzárkóztató programok kidolgozására és finanszíroztatására, hosszú távon való fejlesztésére.

Konkrét javaslatainak csak az elemzett térségek azon helységeire vonatkoznak, amelyek számára létszükséglet fejlesztési régiók létrehozása, és ahol a lehetőségek adottak. Így például a javaslatok nem foglalják magukba Érbogyoszlót, Vedresábrányt és Érszőllőst, amelyek – bár gazdaságilag elmaradott térségek – mindig is Margitta város vonzáskörzetéhez tartoztak. A középső térség esetében nem foglakozunk a Nagyvárad környéki településekkel, mint: Bihar, Bors, Hegyközcsatár és Hegyközpályi. Egyrészt azért, mert például Bors, amellett, hogy gazdag, a községben jelenleg is jelentős beruházásokat eszközölnek külföldi és romániai cégek. Például a kanadai számítástechnikai eszközöket gyártó és összeszerelő mamutvállalat, amely már jelenleg is párszáz embert (főleg felsővégzettségűeket) foglalkoztat és a közeljövőben mintegy 4000 embernek ad munkalehetőséget, vagy például a most épült ipari park, amelyre már számos hazai és külföldi vállalat bejelentette igényét. Bihar község szintén szépen fejlődik. Hegyközcsatár és Hegyközpályi – bár gazdaságilag fejletlen, természetesen a megyeszékhely vonzáskörzetéhez tartozik. Voltaképpen mind a négy község része az un. Metropolis tervek – tehát a Nagyváraddal való gazdasági közösségek. Az utóbbi években elég nagyarányú a lakosság növekedése ezekben a községekben, elsősorban a Váradról, valamint más megyékből való betelepülések révén.

A javaslat szerinti kialakítandó két fejlesztési régió a következő:

1. Nyírség – Ér fejlesztési régió (vagy bármilyen más elnevezéssel) a következő helységekből: Érmihályfalva – mint régió vonzáskörzeti központ, Érkörtvélyes, Érsemlyén, Értarcsa, Kiskereki és Érszalacs, mintegy 34 ezer ha mezőgazdasági területtel és 26 ezer lakossal.

2. Berettyó – Ér fejlesztési régió: amelynek helységei: Székelyhíd – mint vonzáskörzeti központ, Bihardiószeg, Paptamási, Szalárd, Biharfélegyháza és Berettyócsokaly, mintegy 39 ezer ha mezőgazdasági területtel és majdnem 30 ezer lakónépességgel.

Sem területileg, sem népesség szempontjából nem nagy régiók, viszont megközelíthetőek, az országúton nincsenek egymástól nagy távolságra, részben hasonló adottságokkal rendelkező, egymással szomszédos, magyar többségű helységek.

A felzárkózáshoz vezető út az összefogással kezdődik, a fejlesztési régió megalakítása végeredményben nem kerül pénzbe. A projektek finanszírozása reálisan 4 forrásból történik: az egyik a saját forrás, a másik a kormányok vagy a megyei tanács által biztosított összegek, a harmadik a határmenti eurórégiós programokon elnyert összegek, és végül a különböző pályázatokon elnyert összegek.

A fejlesztési régiókat elsősorban a reális, esélyes pályázatokra való önrész megteremtése vonatkozásában lehetne segíteni, vissza nem térítendő, vagy kamatmentes kölcsön formájában. Modellként szolgálhatnak a nyugaton évtizedek óta jó eredménnyel működő fejlesztési régiók, ezek jelentősége az adott térségek gazdasága és társadalma számára. Már az újonnan Unióba lépett országok eredményei is sok esetben biztatóak. Sőt, vannak eredmények a finanszírozások terén is. Például Magyarország szlovákok lakta egyes régióinak a fejlesztéséhez járult hozzá a szlovák állam, különböző konkrét megvalósítások anyagi hátterének a biztosításában.

Feltétlenül fontos természetesen a tőke odavonzása, az, hogy a régiót, annak viszonyait, lehetőségeit ismertté tegyük, és ebben partnereket kell keresni. Csak egy példa. Az uniós csatlakozás után a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara szívesen felkarolná a fejlesztési régiók ügyét. És valószínű a nagyváradi is. Amikor beszélünk a tőkevonzásról, nem feltétlen multinacionális kolosszusok bevonulását képzeljük el. Bár ez is jó lenne, de elsősorban kisebb, komoly befektetőkre gondolunk. És erre is van egy példa: a Biharfélegyháza községhez tartozó Biharvajda, színmagyar faluban, jó egy évtizede telepedett le néhány holland befektető, akik szerény alapokkal indulva jövedelmező vállalkozásokat hoztak létre, ami jó nekik, de a közösségnek is.

Egyes, komoly befektetők számára vonzóvá lehet tenni a térséget. Ahogy például a román állam az egymillió dollárt minimálisan befektetők számára biztosít számos kedvezményt, úgy a fejlesztési régió is, a maga módján, a lehetőségek határain belül biztosíthatna egyes kedvezményeket: például: ingyenes földhasználat, a ki nem használt, meglévő infrastruktúrák, épületek bérbeadása jelképes összegért stb.

A továbbiakban azokra a konkrét javaslatokra térünk ki, amelyek megvalósítása véleményünk szerint elengedhetetlen a térség számára. Természetesen a megvalósítások is lépésről – lépésre, a lehetőségek, főleg az anyagi lehetőségek függvényében történhetnek.

- Utaltunk már az előző fejezetben arra, hogy milyen társadalmi feszültségeket okoz a monoipar fejlesztése Érmihályfalván és a környező községekben, amikor a női munkaerőnek van munkája, a férfinak nincs. Így célszerű lenne valamilyen, elsősorban férfiakat foglalkoztató vállalatot létesíteni vagy telepíteni, esetleg külföldi érdekeltségű vállalkozást. Az utóbbit annak alapján, hogy például Nagyváradon lassan nemcsak a könnyűipar bérmunkája divatos, hanem például a fémmegmunkálás is. Ez esetben a külföldi befektető hozná részben a gépeket, a megmunkálandó anyagot. Ez mindenképpen munkalehetőséget jelentene a kényszerűségből Magyarországon munkát keresők legalább része számára.

- A két térség minden nagyobb helységében, Érmihályfalván, Székelyhídon és Bihardiószegen élelmiszer feldolgozó vállalkozásokra van szükség, a megtermelt nagy mennyiségű növényi és állati eredetű mezőgazdasági termékek feldolgozására.

- Építőipari egység létesítése Székelyhídon a piaci igényeknek megfelelően, a roma munkaképes lakosság egy részének foglalkoztatása érdekében.

Lévén, hogy a jelenben és valószínű a jövőben is a tanulmányozott térségekben a mezőgazdaság marad az irányadó, a javaslatok egy része tehát nem véletlenszerűen a mezőgazdasággal kapcsolatos. Ezek szerint:

Az adottságoknak és a szükségleteknek megfelelően ki kell építeni egy „kétfrontos” mezőgazdasági rendszert: ennek egyik alappillére a nagy területen működő társulások vagy egyéni vállalkozások, amelyek elsősorban a gabonafélékre, napraforgóra, cukorrépatermésre szakosodnak. Ezek mellett teret kell, hogy nyerjenek a 40-80 hektáros családi gazdaságok is, amelyek növénytermesztéssel, de elsősorban állattenyésztéssel foglalkoznak.

Az érmihályfalvi, székelyhíd és diószegi részeken lévő gyümölcsösök részbeni rehabilitása és a piaci igényeknek megfelelő telepítések.

Az évszázados hagyományú borvidék, a Bihardiószeg-Szentimre-Szentjobb háromszög fejlesztése. A jelenlegi rendelkezések szerint az Európai Unió komoly támogatásokat ad egyrészt a nem megfelelő gyümölcsösök és szőlőskertek feljavítására, másrészt, pedig új telepítésekre.

Bionövények termesztése, főleg Bihardiószeg központtal, egyrészt mert ez a világpiaci tendencia, növekszik a kereslet a bio-zöldségfélék és gyümölcsök iránt. Másrészt Bihardiószegen van a térség talán legjobb minőségű földje, öntözési lehetőségekkel.

Évszázados haszonállatfajták visszahonosítása és tenyésztése. Ehhez szükséges lenne egy tenyésztési központ létesítése szürkemagyar szarvasmarha és mangalica sertésekre, amely aztán fokozatosan ellátná a lakosságot.

A biogazdálkodás a jelen mezőgazdaságának „divatos” jelensége, amely azonban nem múló jelenség, hanem a jövő feladata, mint ahogy a nyugati piacok is ezt jelzik. Évről évre nő a kereslet a biotermékek, valamint az előállított állati termékek iránt. A két fejlesztési régióban adottak az optimális feltételek, hiszen az Érmellék földjei nincsenek átitatva vegyszerekkel vagy műtrágyával.

A mezőgazdaság életben maradásának a legfőbb kritériuma a megtermelt termékek értékesítése, mégpedig megfelelő, az önköltséget valamivel meghaladó áron. Jelenleg talán ez még nagyobb gond az érmelléki gazdák számára, mint a termelés. Éppen ezért feltétlen szükséges mindegyik régióban létesíteni egy–egy felvásárlási, tárolási és értékesítési szövetkezetet, vagy vállalkozást, amelynek feladata biztosítani – előre megkötött szerződések alapján – a termények felvásárlását, tárolását és értékesítését.

E szövetkezetek szerepe tulajdonképpen sokoldalú: először is, a lehetőségekhez mérten segítenék a termelőket, biztosítva a megfelelő eladást. Idővel pedig, az anyagi lehetőségek gyarapodásával a vállalkozások feladata lenne egyes termékek feldolgozása, élelmiszeripari termékek előállítása. Tehát a lánc szerepét töltenék be termelő és fogyasztó, vagy kereskedő között. Az ilyen típusú szövetkezetek már régóta sikeresen működnek az uniós országok jó részében: Dániában, Spanyolországban vagy Görögországban. Sőt az egy éve uniós országok egy részében is, például Lengyelországban vagy Magyarországon. Így hát lehet tájékozódni, tapasztalatot szerezni a határ túlsó oldaláról.

- Érmihályfalva határátkelőhely. Rövid időn belül a Székelyhíd – Létavértes is nem csak ideiglenes határátkelő lesz. Ennek megfelelően szükséges - és biztosan kifizetődő lenne – idegenforgalmi egységek létesítése a határok mentén, motelek és vendéglátóipari vállalkozások működtetése.

- Az agroturizmus lehet az elkövetkező években az ágazat, amely nemcsak az ezzel foglalkozó családok anyagi helyzetét javítja, de ismertebbé is teszi a vidéket külföldön is. A falusi turizmus talán legmegfelelőbb központjai lehetnének Érsemlyén, Érszalacs, Paptamási és Szalárd.

- A határátkelői helyzetet kihasználva kifizetődő lenne külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások létesítése, az ehhez a tevékenységhez szükséges infrastruktúra, raktárak kiépítése.

- Nagyszalontán talán a legnagyobb gond a volt TSZ-ből alakult társulás teljes csődje. Mindenképpen szükség van a szalontai mezőgazdaság rehabilitációjára. Meg kell találni az utat, a módozatokat, hiszen a térség óriási mezőgazdasági potenciállal és hagyománnyal rendelkezik. A gabona és a cukorrépa-termesztés mellett ki kellene használni Barnódpuszta többezer hektáros, Hortobágyhoz hasonló szíkes legelőit szürkemagyar és mangalica tartására. Ehhez rehabilitálni kellene a rendelkezésre álló nagyszalontai húsfeldolgozó kapacitást.

5. ÖSSZEFOGLALÓ. IRÁNYZATOK ÉS TÁVLATOK

Az elmúlt évtizedekben a magyar nemzetiségű népesség állandóan csökkent. Például az utóbbi 36 évben mintegy 39 ezer fővel. Így a magyarság az 1956-os 34%-ról 26%-ra csökkent. A népesség elöregedési folyamata nehezen megállítható. Jelenleg 100 fiatalkorú magyar lakosra 100 idős jut. Aggasztóak a népmozgalmi adatok is. Az élveszületési ráta jóval kisebb, mint a megyei átlag, ugyanakkor az öregedési folyamat eredményeként a halálozási arány jóval magasabb. Így az 1000 lakosra jutó éves fogyás mintegy 8-10 ezrelék, ami azt jelenti, hogy a negatív természetes népszaporulat eredményeként a magyar nemzetiségű lakosság száma évente 1400 – 1500 fővel csökken. Ugyanakkor a migrációs folyamatok is kedvezőtlenek. Bár a kilencvenes évek elején történt nagy kivándorlási hullám csökkent, illetve stabilizálódott, míg mindig jelentős mértékű, és sajnos főként a fiatal, munkaképes korosztályt érinti.

A magyarság iskolázottsági szintje az egyetemet végzettek száma és aránya az összlakosságéhoz viszonyítva alacsony A magyarok 60%-a csak elemi, vagy legfeljebb általános iskolai tanulmányokkal rendelkezik. Tény az, hogy a kivándoroltak jelentős része felsőoktatási képesítéssel rendelkezett, így hát egyre fogy a magyar értelmiségiek száma és aránya.

A munkaképes korú magyar lakosság száma is csökkent az elmúlt években, évtizedekben. Az elöregedő lakosság maga után vonja a foglalkoztattak számának és arányának csökkenését és az inaktív népesség növekedését. Sajnos, az inaktív népességnél a legnagyobb a nyugdíjasok száma és aránya és nagyon kicsi a tanulóké, egyetemistáké. Elég csak arra utalni, hogy például 2002-ben a magyar lakosság 31%-a nyugdíjas.

Az elkövetkező években, évtizedekben előreláthatólag tovább fog csökkenni a születések száma. Még abban az esetben is, ha a magyar családok esetében megmarad a jelenlegi „gyermekvállalási kedv” a születések számát összességében jelentősen lecsökkenti a nemzőképes korú nők számának jelentős apadása. 2005-től kezd bejönni a 15-49 éves szülőképes korcsoportba az 1990-es évek után született női generáció. Elég, ha csak összehasonlítjuk például a magyar nemzetiségű nők számát a 0-14 éves korcsoportnál, amely csak szűk 22 ezer – tehát az a generáció, amely bejön a szülőképes korosztályba, a 20-34 éves korosztályhoz képest, amelynek a száma 17 ezer. Így, valószínűsíthető, kb. 18 ezrelékes halálozási rátával számolva, hogy a fogyás évi mértéke a jelenlegi 1400 – 1500-ről évente 2 évtized múlva eljut az évi 2300–2400 főre. És ez csak a természetes szaporulat eredményeként. S akkor még nem beszéltünk a migrációs folyamatok várható hatásairól, amelyekről nincsenek számosítható előrejelzéseink. A fogyás, elöregedés fokozódása előreveti a magyarság gazdasági és társadalmi szerepének a csökkenését.

A tömbmagyarság, tehát a többségben magyarlakta területek, helységek helyzete is hasonló. A népesség fogyása szinte megállíthatatlan, főleg az északi régióban. Bár az elöregedési folyamat lassúbb, mint a magyarság egészében, a lakosság éves csökkenési aránya nagyobb, mint a megyei átlag. Az iskolázottsági szint is a megyei átlag alatt van, az egyetemet, főiskolát végzettek száma nagyon alacsony. Magasabb viszont például az analfabéták aránya, a térség nagyszámú roma lakosságának „köszönhetően”. A foglalkoztatottak aránya is kisebb, mint a megyei átlag, ugyanakkor az inaktív népességnél viszonylag nagyarányú a nyugdíjasok és háztartásbeliek száma.

Jövedelem és életszínvonal szempontjából a tömbmagyar régiók mélyen a megyei szint alatt vannak, egyrészt azért, mert kevés az alkalmazottak száma – és azok is általában csak a minimálbért keresik meg – és jelentős a mezőgazdasági nyugdíjas, a maga párszázezer lejes havi juttatásával, amelyek közül nagyon sok a munkaképtelen, tehát aki nem tudja már például a saját gazdaságát ellátni. A tömbmagyar régiók társadalmi élete megosztott, a társadalmi szolgáltatások nem kielégítők, nem felelnek meg a jelenkor követelményeinek, sem, az oktatás, sem az egészségügyi szolgáltatások terén. Minthogy mind kevesebb a régióban az anyanyelven tanuló diák, sok faluban a még létező néhány elemi osztályos összevont osztályokban tanul.

A térség legnagyobb gondja a gazdaság. A fejletlen gazdaság, a munkalehetőségek hiánya maga után vonja az elvándorlást, az, életszínvonal csökkenését. Gazdasági szempontból főként az Északi régió van a legrosszabb helyzetben. Az elmúlt évtizedek kommunista rendszere tudatosan csak csekély mértékben vagy egyáltalán nem fejlesztette a magyarlakta régiókat. A cél az elvándorlást előidéző politika volt. A lemaradást sajnos az utóbbi 15 év sem tudta pótolni.

Így hát, véleményünk szerint csak a régiók gazdaságának a fejlesztése az amely megmentheti a tömbmagyar térségeket a leépülésről és beolvadásról. Mindenképpen a legfontosabb a föld megtartása, a mezőgazdaság megsegítése és talpra állítása és a hozzá tartozó feldolgozóipar kiépítése. Ez szerintük a megmaradás egyedüli lehetősége. A tömbmagyarság jövőképébe mindenképpen bele kell, hogy tartozzon a fejlesztési régiók megalakulása, a gazdasági és társadalmi összefogás, nem csak az év 1-2 napjára, a falunapok idejére.

A jelen tendencia a lakosság fogyása, az elöregedési tendenciák fokozódása. Nem mindegy, hogy ez a folyamathogyan alakul. Ha az utóbbi 15 év jelenségeit vesszük alapul, akkor nagyon gyors népességapadással kell számolnunk. Ha változtatunk, ha tudatosan fejlesszük a gazdaságot – a lehetőségekhez mérten – akkor az a folyamat, ha nem is megfordítható, de legalább stabilizálható.

És akkor Biharország magyar régiói is elindulhatnak a felemelkedés útján, az Unióba való belépés után megkezdhetik a felzárkózást a nyugati fejlett régióhoz. És akkor az itteni magyarság is nemcsak azzal a tudattal fog élni, hogy megőrizte azt, amit az elődöktől kapott, hanem mindezt gazdagítva, gyarapítva adta át gyermekeinek és unokáinak.

BIBLIOGRÁFIA. HIVATKOZÁSOK, STATISZTIKAI ADATOK FORRÁSAI

XXX

2005 Anuarul demografic al Judeţului Bihor-2004 Direcţia Judeţeană de Statistcă Bihor (Material în curs de editare şi publicare)

XXX

2005 Anuarul statistic al Judeţului Bihor - 2004 Direcţia Judeţeană de Statistcă Bihor

XXX

2005 Anuarul statistic al României - 2004 Institutul Naţional de Statistică, Bucureşti

XXX

Baza de date privind Recensământul populaţiei şi locuinţelor la 18 martie 2002 în jud. Bihor, Direcţia Judeţeană de Statistică Bihor (nepublicat).

XXX

Fişele localităţilor judeţului Bihor. Dir. Judeţeană de Statistică Bihor (nepublicat)

XXX

2004 Recensământul populaţiei şi locuinţelor la 18 martie 2002. Institutul Naţional de Statistică, Bucureşti.

XXX

1999 Studia Censualia Transilvaniae: Recensămâtul din 1900 în Transilvania. Ed. Staff, Cluj.

XXX

2001 Századok statisztikája. Statisztikai érdekességek a magyar történelemből. KSH, Budapest.

BALOGH Márta

1999 Statisztika. KSH Budapest

BÉL Mátyás

2001 Szabolcs megye a XVIII-ik században. KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest.

CAPANU, I – ANGHELACHE C-tin

2000 Indicatori economici. Calcul, prezentare si analiza pentru managementul micro- şi macroeconomic. Ed. Economică, Bucureşti, 2000.

DÁNYI Dezső

1996 A hazai népesség és népesedésstatisztika kezdetei. KSH, Budapest.

HAJDÚ-MOHAROS József

1997 Partium. Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Nagyvárad, 1997.

SORA, S.-HRISTACHE I.-MIHĂILESCU C.

1996 Demografie şi statistică socială. Ed. Economică, Bucureşti, 1996.

TEŞLIUC, Cornelia Mihaela – POP, Lucian

2001 Sărăcia şi sistemul de protecţie socială. Ed. Polirom, Iaşi.

MELLÉKLETEK

1. A MEGYE ÉS A MAGYAR NEMZETISÉGŰ LAKÓNÉPESSÉG KORCSOPORTOKRA OSZTOTT SZÁMA ÉS ARÁNYA 2002 március 18

Bihar megye			Magyar nemzetiségű lakosok		A magyarság aránya az összlakossághoz viszonyítva
Korcsoportok	Lakónépesség	Struktúra %	száma	struktúrája	A magyarság aránya az összlakossághoz viszonyítva
Összesen, ebből:	600246	100,0	155829	100,0	26,0
0-4	31440	5,2	6506	4,2	20,7
5-9	33087	5,5	7122	4,6	21,5
10-14	42928	7,2	9598	6,1	22,3
15-19	44227	7,5	9819	6,3	22,7
20-24	48413	8,1	11768	7,6	24,3
25-29	47199	7,9	12255	7,9	26,0
30-34	50672	8,4	12934	8,3	25,5
35-39	32682	5,4	7844	5,0	24,0
40-44	39805	6,6	10042	6,4	25,2
45-49	44109	7,3	12370	7,9	28,0
50-54	38806	6,5	10715	6,9	27,6
55-59	31108	5,2	10468	6,8	33,7
60-64	31415	5,2	9258	5,9	29,5
65-69	29712	4,9	8459	5,4	28,5
70-74	25306	4,2	7161	4,7	28,3
75 év fölött	29337	4,9	9240	6,0	31,5
Az összlakosságból:
0-14 év		17,9		14,9	21,6
15-59 év		66,9		68,1	24,8
60 és fölött		15,2		17,0	35,6

Forrás: Recensământul Populaţiei şi locuinţelor din 18 martie 2002.Institutul Naţional de Statistică

2. A 10 ÉVEN FELÜLI NÉPESSÉG ISKOLÁZOTTSÁGI SZINT SZERINT BIHAR MEGYÉBEN ÉS A MAGYAR NEMZETISÉGŰ LAKOSSÁGNÁL 2002 MÁRC. 18.

Bihar megye			Magyar nemzetiségű lakosság			A magyarság aránya%
Képzési szint	Összesen	Struktúra %	összesen	Struktúra		A magyarság aránya%
Összesen ebből:	535719	100,0	142201	100,0		26,5
Felsőoktatás	35103	6,6	6621	4,6		18,8
Posztliceális és mesteriskola	17571	3,3	3571	2,5		20,3
Középiskola	118761	22,2	28593	20,1		24,1
Szakmunkásképző	86322	16,1	24896	17,5		28,8
Gimnázium	141152	26,3	46837	32,9		33,2
Elemi iskola (1-4 osztály)	103836	19,4	26986	19,1		26,0
Iskolázatlan	32602	6,0	4643	3,3		14,2
Nem bevallott képzési forma	372	0,1	54	-		14,5
		Bihar megye		Magyar lakosság
Analfabéták	összesen	férfi	nő	összesen	Férfi		Nő
Összesen	16050	5882	10168	1460	621		839
A 10 éven felüli lakossághoz viszonyított arány	3,0	2,3	3,7	1,0	0,9		1,1

Forrás: Recensământul Populaţiei şi locuinţelor din 18 martie 2002.Institutul Naţional de Statistică

3. EGYES EGYETEMET VÉGZETT KERESŐK FOGLAKOZÁS SZERINT BIHAR MEGYÉBEN ÉS A MAGYAR LAKOSSÁGNÁL 2002 márc. 18-án.

Foglakozási csoportok	Bihar megye		Magyar népesség		A magyarság aránya%
Foglakozási csoportok	összesen	Struktúra%	összesen	Struktúra%	A magyarság aránya%
Egyetemet végzettek – összesen ebből:	24385	100,0	4283	100,0	17,5
Vezető beosztás és egyetemet igénylő foglakozás	19859	81,4	3118	72,8	15,7
Középfokú szakképesítést igénylő foglalkozás	2214	9,1	483	11,3	21,8
Irodai, adminisztratív jellegű foglalkozás	577	2,5	73	1,7	12,7
Kereskedelmi és szolgáltatás jellegű foglakozás	890	3,6	244	5,4	27,4

Mezőgazdasági foglakozás	232	0,9	128	3,0	55,1
Szakmunkás	531	2,2	211	5,2	39,8
Szakképzetlen munkás	82	0,3	26	0,6	31,7

Forrás: Recensământul populaţiei şi locuinţelor din 18 martie 2002.Institutul Naţional de Statistică

4.BIHAR MEGYE VALAMINT A MAGYAR NÉPESSÉG HUMÁNERŐFORRÁSA ÉS MUNKAERŐGAZDÁLKODÁSA 2002. márc. 18

	Bihar megye		Magyar népesség		A magyarság aránya%
	összesen	Struktúra%	összesen	Struktúra%	A magyarság aránya%
LAKÓNÉPESSÉG ÖSSZESEN	600246	100,0	155829	100,0	26,0
AKTÍV NÉPESSÉG ebből:	232603	38,8	58592	37,6	25,1
FOGLALKOZTATOTT	215558	35,9	54228	34,8	25,1
Munkanélküli	17045	2,9	4364	2,8	25,1
INAKTÍV NÉPESSÉG ebből:	367643	61,2	97237	62,4	26,4
Tanuló, Egyetemista	105063	17,5	21036	13,5	20,0
Nyugdíjas	160739	26,8	47684	30,6	30,0
Háztartásbeli	35545	5,9	13090	8,4	36,8
Eltartott	58687	9,8	13402	8,6	22,8
Egyéb gazdasági helyzet	7609	1,2	2025	1,3	26,6
ELTARTOTTSÁGI INDEX	1,58	X	1,66	X	X

Forrás: Recensământul populaţiei şi locuinţelor din 18 martie 2002.Institutul Naţional de Statistică

5. A FOGALKOZTATOTTAK SZÁMA ÉS SZERKEZETE BIHAR MEGYÉBEN ÉS A MAGYAR NÉPESSÉG KÖRÉBEN 2002. márc. 18.

	Bihar megye		Magyar népesség		A magyarság aránya%
	összesen	Struktúra%	összesen	Struktúra%	A magyarság aránya%
FOGLALKOZTATOTTAK ÖSSZESEN ebből: (főbb ágazatok)	215558	100,0	54228	100,0	25,1
Mezőgazdaság	46845	21,7	16919	31,2	36,1
Ipar	73512	34,1	19413	35,8	26,4
Építőipar	9871	4,6	5205	9,6	52,7
Kereskedelem	22407	10,4	3904	7,2	17,4
Szállítás, posta, távközlés	11444	5,3	2060	3,8	18,0
Közigazgatás	11771	5,5	1084	2,0	9,2
Egészségügy	10870	5,0	1681	3,1	15,5
Oktatás	12612	5,9	2006	3,7	15,9
MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA %	7,3	x	7,4	X	x

Forrás: Recensământul Populaţiei şi locuinţelor din 18 martie 2002. Institutul Naţional de Statistică

6. A TÖMBMAGYAR RÉGIÓK BIHAR MEGYÉBEN

	MUTATÓK	M.E.	BIHAR MEGYE	TÖMBMA-GYAR RÉGÓIK	A RÉGIÓK ARÁNYA %
1.	Összterület ebből:	ha	754427	140673	18,6
	Mezőgazdasági terület		499279	116969	23,4
2.	Lakónépesség 2002. márc. 18 ebből:		600246	91914	15,3
	0-14 év		107455	17466	16,2
	15-59 év		377021	55378	14,7
	60 év fölött		115770	19070	16,5
3.	Népmozgalmi adatok (1000 lakosra)
	Élve születés	‰	10,3	11,0	X
	Halálozás	‰	13,7	15,	X
4.	A 10 éven felüli népesség összesen, ebből végzettség szerint:		535719	80349	15,0
	Egyetem, főiskola		35103	1979	5,6
	Posztliceális és mesteriskola		17571	1283	7,3
	Középiskola		118761	11602	9,8
	Szakiskola		86322	11921	13,8
	Gimnázium		141152	28381	20,1
	Elemi iskola		103836	20534	19,8
	Egyéb és iskolázatlan		32974	4649	14,1
	Analfabéta		16050	3212	20,0
5.	Aktív népesség, ebből:
	Foglalkoztatott		215558	32440	15,0
	Munkanélküli		17045	2624	15,4
	Inaktív népesség ebből:		367643	56850	15,5
	Diák, egyetemista		105063	12660	12,0
	Nyugdíjas		160739	24929	15,7
	Háztartásbeli		35545	7439	20,9
	Eltartott		58687	10099	17,2
6.	Munkanélküliségi ráta		7,4	7,5	X
7.	Eltartottsági index	%	158,0	162,1	X
8.	A foglalkoztatottak száma egyes ágazatokban
	Mezőgazdaság		46845	12008	25,6
	Ipar		73512	10738	14,6
	Építőipar		9871	1454	14,7
	Kereskedelem		22407	2477	11,1
	Közigazgatás		11771	1449	12,3
	Oktatás		12612	1305	10,3
	Egészségügy		10870	789	7,2
9.	Az alkalmazottak száma (munkahely szerint)		154451	15612	10,1
	Ebből az iparban		60570	8229	13,6
10.	Működő gazdasági szervezetek		13115	1133	8,6
	Ebből az iparban		1915	193	10,1
11.	Áruforgalom - összesen	Milliárd lej	98653	6647	6,7
	Ebből az iparban		43870	3159	7,2
12.	Beruházások 2003-ban összesen	Milliárd lej	13782	626	4,5
	Ebből az iparban		8500	280	3,3
13.	Egyes szántóföldi növények termésmennyisége	Tonna
	Búza, rozs		144845	48006	33,1
	Kukorica		361052	152128	42,1
	Burgonya		136390	23515	17,2
	Napraforgó		35812	14338	40,0
	Cukorrépa		40106	19858	49,5
	Zöldségfélék		87627	24189	27,6
	Gyümölcs		45682	9741	21,3
14.	Állatállomány – 2004 jan. 1-én	Db.
	Szarvasmarha		109068	13370	12,3
	Sertés		298845	105104	35,2
	Juh		127521	25902	2,03
	Baromfi (ezer)		2411	646	26,8
15.	Lakásállomány		232561	34242	14,7
16.	Diákok száma összesen 2003/2004-es tanév, ebből:		131277	14760	11,2
	Óvódás		18751	3127	16,7
	Elemi iskolás		30126	4760	15,8
	Gimnáziumi tanuló		29963	4486	15,0
	Középiskolás		24008	1895	7,9
17.	Pedagógusok száma		9423	1127	11,9
18.	Orvosok száma		1554	82	5,2
	1 orvosra jutó lakosok száma		386	1121	290,3
19.	Fogorvosok száma		378	24	6,3

7. A TÖMBMAGYAR RÉGIÓK TERÜLETE ÉS LAKÓNÉPESSÉGE 2005. január1-én

	Terület hektár	Népesség összesen	férfi	Nő
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	7345	10583	5070	5513
Érkörtvélyes	6937	3787	1845	1942
Érsemlyén	9174	3863	1882	1981
Értarcsa	6440	2608	1294	1314
Kiskereki	5385	2452	1185	1267
Érszalacs	6424	3126	1521	1605
Érbogyoszló	4382	1939	948	991
Vedresábrány	4567	3108	1501	1607
Érszőllős	4307	1392	709	683
RÉGIÓ ÖSSZESEN	54961	32858	15955	16903
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	15142	11688	5705	5983
Bihardiószeg	8944	6693	3338	3355
Bihar	6337	3795	1852	1943
Paptamási	4589	1894	922	972
Bors	4368	3365	1624	1741
Hegyközcsatár	6534	2155	1079	1076
Hegyközpályi	4786	1597	802	795
Biharfélegyháza	5031	3094	1538	1556
Szalárd	7146	4172	2037	2135
Berettyócsokaly	5831	2176	1050	1126
RÉGIÓ ÖSSZESEN	68708	40629	19947	20682
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	17004	18501	8981	9520
RÉGIÓ ÖSSZESEN	17004	18501	8981	9520
ÖSSZESEN	140673	91988	44883	47115

Forrás. Institutul National de Statistică, Comunicare din 21 mai 2005

18.A GAZDASÁGILAG NEM AKTÍV NÉPESSÉG MEGOSZLÁSA A TÖMBMAGYAR RÉGIÓBAN 2002 MÁRCIUSÁBAN

	Inaktív népesség összesen	Diák, egyetemista	nyugdíjas	háztartásbeli	Család által eltartott	Állam és intézmények által eltartott	Egyéb Gazdasági helyzet	Eltartottsági inedx %
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	6610	1625	2692	861	1100	133	199	178,0
Érkörtvélyes	1932	477	640	263	539	7	6	104,9
Érsemlyén	2771	519	1182	545	482	15	28	217,5
Értarcsa	1729	317	835	258	302	-	17	177,0
Kiskereki	1629	269	748	267	325	7	13	190,7
Érszalacs	1732	378	845	170	308	17	14	119,5
Érbogyoszló	1347	241	568	182	272	4	80	216,6
Vedresábrány	1746	424	702	213	402	2	3	137,0
Érszőllős	859	168	439	93	155	-	4	170,0
RÉGIÓ ÖSSZESEN	20355	4418	8659	2852	3885	185	364	162,7
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	7523	1676	2768	1318	1537	88	136	181,6
Bihardiószeg	5474	1333	2285	573	1161	23	99	131,0
Bihar	3796	757	1868	550	555	8	58	183,0
Bors	2129	448	1074	270	313	14	10	166,3
Hegyközcsatár	2325	432	1186	329	336	17	25	148,4
Szalárd	2729	566	1306	334	441	56	26	187,3
Berettyócsokaly	1316	249	638	171	232	10	16	134,0
RÉGIÓ ÖSSZESEN	25292	5461	11125	3545	4575	216	370	161,3
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	11203	2781	5153	1042	1639	102	486	163,0
RÉGIÓ ÖSSZESEN	11203	2781	5153	1042	1639	102	486	163,0
ÖSSZESEN	56850	12660	24929	7439	10099	503	1220	162,1

Forrás: Recensamântul populatiei şi locuinţelor la 18 martie 2002.Inst. Naţ. De Statistică

19.LAKÁSÁLLOMÁNY A LAKÁSFELSZERELTSÉG A TÖMBMAGYAR TELEPÜLÉSEKEN 2002 MÁRVIUSÁBAN

	Lakások száma	Hasznos terület m²	Lakásfelszereltség
	Lakások száma	Hasznos terület m²	Vízellátás a lakásban	csatornázott	konyha	fürdőszoba
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	3433	124,6	1710	1708	3364	1509
Érkörtvélyes	1295	45,9	140	140	1250	123
Érsemlyén	1460	48,5	200	197	1339	173
Értarcsa	1023	38,5	128	128	997	97
Kiskereki	934	29,7	73	73	886	60
Érszalacs	1247	40,3	109	106	1218	97
Érbogyoszló	632	23,3	52	52	557	51
Vedresábrány	1060	37,4	239	238	856	203
Érszőllős	566	18,3	152	151	533	132
RÉGIÓ ÖSSZESEN	11650	406,5	2803	2793	11000	2445
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	4065	126,5	1345	1328	3866	1135
Bihardiószeg	3498	122,7	969	965	3207	784
Bihar	2260	82,5	674	661	2151	602
Bors	1265	50,7	571	554	1236	538
Hegyközcsatár	1947	60,0	237	236	1888	217
Szalárd	1639	56,2	316	302	1566	312
Berettyócsokaly	1023	39,6	193	188	951	138
RÉGIÓ ÖSSZESEN	15697	538,2	4305	4234		3726
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	6895	270,5	4694	4688	6715	4390
RÉGIÓ ÖSSZESEN	6895	270,5	4694	4688	6715	4390
ÖSSZESEN	34242	1215,2	11802	11715	32480	10561

Forrás: Recensamântul populatiei şi locuinţelor la 18 martie 2002.Inst. Naţ. De Statistică

20. OKTATÁS 2003/2004-ES TANÉV

	Diákok száma összesen	óvódás	1-4 osztályos	Általános iskolai tanulók	Középiskolai tanulók	Szakmunkás tanulók	Pedagógusok száma összesen
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	1896	298	529	602	413	54	120
Érkörtvélyes	548	119	209	220	-	-	39
Érsemlyén	559	136	229	194	-	-	43
Értarcsa	364	93	141	130	-	-	37
Kiskereki	354	88	151	115	-	-	34
Érszalacs	593	166	239	188	-	-	38
Érbogyoszló	320	74	126	120	-	-	24
Vedresábrány	389	110	155	124	-	-	29
Érszőllős	183	60	71	52	-	-	13
RÉGIÓ ÖSSZESEN	5206	1144	1850	1745	413	54	377
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	2236	372	721	643	380	120	185
Bihardiószeg	927	191	445	291	-	-	56
Bihar	451	131	153	167	-	-	40
Paptamási	236	67	80	89	-	-	33
Bors	413	122	153	138	-	-	35
Hegyközcsatár	275	54	103	118	-	-	30
Hegyközpályi	108	48	60	-	-	-	7
Biharfélegyháza	354	80	154	120	-	-	34
Szalárd	593	166	239	188	-	-	38
Berettyócsokaly	296	91	116	89	-	-	28
RÉGIÓ ÖSSZESEN	5889	1322	2224	1843	380	120	486
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	3665	661	686	898	1102	318	264
RÉGIÓ ÖSSZESEN	3665	661	686	898	1102	318	264
ÖSSZESEN	14760	3127	4760	4486	1895	492	1127

Forrás: Fişa localităţilor Judeţului Bihor pe anul 2003 Dir. Jud. de Statistică Bihor

21.EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS - 2003

	Orvosok száma	Ebből háziorvos	fogorvosok	aszisztensek	Kórházi ágyak száma	rendelők	gyógyszertár
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	8	5	3	17	20	3	2
Érkörtvélyes	2	2	-	3	-	2	1
Érsemlyén	4	3	1	6	-	2	-
Értarcsa	2	2	-	3	-	1	-
Kiskereki	1	1	-	2	-	1	-
Érszalacs	3	3	--	3	-	1	-
Érbogyoszló	1	1	-	1	-	1	-
Vedresábrány	2	2	-	6	-	1	-
Érszőllős	1	1	-	2	-	1	-
RÉGIÓ ÖSSZESEN	24	20	4	43	20	13	3
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	7	4	2	16	-	3	2
Bihardiószeg	4	4	1	6	-	2	2
Bihar	3	3	1	6	-	2	1
Paptamási	-	-	-	-	-	-	-
Bors	2	2	1	5	-	1	1
Hegyközcsatár	2	2	1	3	-	2	-
Hegyközpályi	-	-	-	-	-	-	-
Biharfélegyháza	-	-	-	-	-	-	1
Szalárd	3	3	2	6	-	2	1
Berettyócsokaly	1	1	1	1	-	1	-
RÉGIÓ ÖSSZESEN	22	19	9	43	-	13	8
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	36	8	11	103	132	9	4
RÉGIÓ ÖSSZESEN	36	8	11	103	132	9	4
ÖSSZESEN	82	47	24	189	152	35	15

Forrás: Fişa localităţilor Judeţului Bihor pe anul 2003 Dir. Jud. de Statistică Bihor

22.A TÖMBMAGYAR RÉGIÓK GAZDASÁGA 2003-BAN

	Működő gazdasági egységek		Alkalmazottak száma		Áruforgalom Milliárd lej		Bruttó beruházások Milliárd lej
	összesen	Ebből az iparban	összesen	Ebből az iparban	Összesen	Ebből az iparban	összesen	Ebből az iparban
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	148	20	2733	2225	1642,3	1252,7	129,4	48,1
Érkörtvélyes	9	1	23	1	6,4	0,6	0,1	-
Érsemlyén	15	-	57	-	9,9	-	0,4	-
Értarcsa	11	-	47	-	19,4	-	2,1	-
Kiskereki	7	2	7	4	2,9	0,8	0,1	0,1
Érszalacs	15	3	188	107	39,9	8,5	2,1	0,1
Érbogyoszló	6	-	18	-	18,0	-	1,8	-
Vedresábrány	16	3	55	10	15,9	2,1	0,3	0,1
Érszőllős	8	-	20	-	3,6	-	0,3	-
RÉGIÓ ÖSSZESEN	235	29	3148	2347	1757,7	1264,7	136,6	48,4
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	114	19	1516	1114	548,6	381,7	91,4	83,0
Bihardiószeg	62	13	696	531	200,6	79,2	14,4	9,1
Bihar	74	15	505	210	301,5	33,2	29,6	8,4
Paptamási	23	5	74	43	33,5	20,5	5,4	5,0
Bors	72	11	1019	457	1193,9	152,9	153,9	39,5
Hegyközcsatár	11	1	62	1	14,7	0,1	4,8	-
Hegyközpályi	17	4	34	15	40,8	2,3	2,8	0,3
Biharfélegyháza	21	4	219	177	129,3	51,3	57,9	55,7
Szalárd	60	10	232	60	78,7	13,2	4,8	1,1
Berettyócsokaly	19	4	85	31	13,0	4,0	3,5	0,4
RÉGIÓ ÖSSZESEN	473	86	4442	2639	2554,6	738,4	368,5	202,5
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	425	78	4355	2350	2334,3	1156,3	120,7	28,9
RÉGIÓ ÖSSZESEN	425	78	4355	2350	2334,3	1156,3	120,7	28,9
ÖSSZESEN	1133	193	11945	7336	6646,6	3159,4	625,8	279,8

Forrás: Anuarul statistic al judetului Bihor, Directia Judeteana de Statistica Bihor 2004

[1] http://www.htmh.hu/jelentesek2004/romania2004.htm

[2] E fejezetben közölt adatok forrásai: Anuarul Statistic al Judeţului Bihor – 2004. Direcţia Judeţeană de Statistică ; Locul judeţelor în anul 2003. Institutul Naţional de Statistică; Evoluţia activităţii economico-sociale a judeţului Bihor pe perioada 2000-2004. Direcţia Judeţeană de Statistică Bihor

[3] Források: Bél Tamás, Szabolcs megye a XVIII-ik században. Századok statisztikája. K.S.H., Budapest, 2001.

[4] Ez utóbbi szám természetesen csak a legálisan Magyarországon munkát vállalókra vonatkozik

	1869 dec. 31	1890 dec. 31	1900 jan. 1	1910 dec. 31	1930 dec. 29	1948 jan. 25	1956 febr. 21	1966 márc. 15	1977 jan. 5	1992 jan. 7	2002 márc. 18	2004 jan. 1
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	3574	4856	5575	6255	8085	8977	9480	9814	11099	10505	10324	10586
Érkörtvélyes	2943	3086	3456	3824	4466	5386	5516	5182	4652	3917	3774	3761
Érsemlyén	3764	3864	4332	4682	5352	6071	6348	6120	5316	4202	4045	3913
Értarcsa	2904	2930	3320	3435	3804	4121	4396	4363	3584	2881	2706	2635
Kiskereki	3511	3550	3710	3685	3859	3905	3966	3840	3238	2546	2483	2480
Érszalacs	4235	4296	4533	4698	4656	4802	4820	4634	3832	3287	3181	3179
Érbogyoszló	1876	1848	2098	2141	2331	2513	2603	2511	2286	2075	1969	1975
Vedresábrány	2049	2043	2303	2664	2807	3051	3137	3301	3245	2842	3020	3104
Érszőllős	1240	1174	1805	2145	2126	2585	2574	2220	1825	1423	1365	1395
RÉGIÓ ÖSSZESEN	26096	27647	31132	33529	37479	41411	42840	41985	39077	33678	32867	33028
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	8725	9121	10630	11626	11628	11972	13100	13490	13540	11951	11665	11697
Bihardiószeg	5870	6125	6482	6845	7063	7499	8370	7548	7419	6522	6641	6678
Bihar	3366	3407	3734	3857	3856	4004	3984	4184	4271	3675	3860	3734
Paptamási	2216	2372	2778	2827	2885	2975	2950	2855	2691	1993	2010	1841
Bors	3980	3926	4016	3773	3626	3494	3617	3652	3941	3285	3409	3302
Hegyközcsatár	3057	3335	3930	3810	3826	4107	4138	3800	3350	2343	2237	2141
Hegyközpályi	2670	2507	2806	2798	2869	2767	2684	2536	2288	1632	1655	1570
Biharfélegyháza	2488	2298	2471	2374	3012	3387	3558	3760	3761	2920	3012	3045
Szalárd	4158	4033	4322	4733	5093	5699	5799	5660	5254	4088	4186	4146
Berettyócsokaly	2801	2711	3034	3386	3402	3773	3939	3679	3439	2359	2298	2217
RÉGIÓ ÖSSZESEN	39331	39785	44203	46029	47260	49677	52132	51164	49954	40768	40973	40368
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	11150	14090	14107	15943	15297	14447	16276	17754	19746	20660	18074	18675
RÉGIÓ ÖSSZESEN	11150	14090	14107	15943	15297	14447	16276	17754	19746	20660	18074	18675
ÖSSZESEN	76577	81522	89442	95501	100036	105535	111248	110903	108777	95106	91914	92071

RÉGIÓK, HELYSÉGEK	összlakosság	0-14 év	15-59 áv	60 év felett	Öregedési index %
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	10324	1979	6552	1793	90,6
Érkörtvélyes	3774	851	2118	805	94,6
Érsemlyén	4095	826	2285	934	113,1
Értarcsa	2706	522	1535	649	124,3
Kiskereki	2483	542	1347	594	109,6
Érszalacs	3181	588	1701	892	151,7
Érbogyoszló	1969	418	1157	394	94,3
Vedresábrány	3020	708	1741	571	80,6
Érszőllős	1365	252	791	322	127,7
RÉGIÓ ÖSSZESEN	32867	6686	19227	6954	104,0
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	11665	2478	7170	2017	81,4
Bihardiószeg	9653	1969	5690	1994	101,2
Bihar	5870	1001	3579	1290	132,1
Bors	3409	552	2128	729	171,5
Hegyközcsatár	3892	618	2214	1060	116,9
Szalárd	4186	834	2377	975	154,4
Berettyócsokaly	2298	417	1237	644	110,7
RÉGIÓ ÖSSZESEN	40973	7869	24395	8709
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	18074	2911	11756	3407	117,0
RÉGIÓ ÖSSZESEN	18074	2911	11756	3407	117,0
ÖSSZESEN	91914	17466	55378	19070	109,2

	LAKOSSÁG ÖSSZESEN	MAGYAR NEMZETISÉGŰ	A MAGYAR NEMZETISÉGŰEK RÉSZARÁNYA %
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	10324	8757	84,8
Érkörtvélyes	3774	2206	58,5
Érsemlyén	4045	2730	67,5
Értarcsa	2706	2085	77,1
Kiskereki	2483	2035	82,0
Érszalacs	3181	2980	93,7
Érbogyoszló	1969	1861	94,5
Vedresábrány	3020	1526	50,5
Érszőllős	1365	993	72,7
RÉGIÓ ÖSSZESEN	32867	25173	76,6
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	11665	9010	77,2
Bihardiószeg	9653	5458	56,5
Bihar	5870	5041	85,9
Bors	3409	3163	92,8
Hegyközcsatár	3892	3401	87,4
Szalárd	4186	2872	68,6
Berettyócsokaly	2298	1163	50,6
RÉGIÓ ÖSSZESEN	40973	30108	73,5
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	18074	10335	57,2
RÉGIÓ ÖSSZESEN	18074	10335	57,2
ÖSSZESEN	91914	65616	71,4

	1966	1970	1980	1990	2000	2004
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	15,2	22,7	18,0	13,5	11,6	10,8
Érkörtvélyes	16,2	23,8	17,9	19,0	13,6	17,8
Érsemlyén	16,6	21,3	17,8	15,6	13,6	12,0
Értarcsa	11,5	17,9	15,1	15,4	15,7	12,9
Kiskereki	12,2	18,7	13,5	14,5	16,1	9,6
Érszalacs	11,9	17,6	18,6	12,6	14,0	11,9
Érbogyoszló	16,3	22,1	15,6	14,0	16,7	12,6
Vedresábrány	17,9	19,4	16,4	16,6	13,0	13,1
Érszőllős	12,3	21,2	20,2	13,6	15,3	13,5
RÉGIÓ ÖSSZESEN	14,6	20,9	17,2	14,9	13,5	12,1
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	13,1	19,7	19,1	16,3	15,4	11,3
Bihardiószeg	14,4	19,8	17,9	13,2	12,5	10,9
Bihar	11,7	20,8	13,9	9,1	9,7	10,2
Paptamási	-	-	-	-	-	6,0
Bors	11,2	16,8	13,6	9,5	7,8	7,6
Hegyközcsatár	12,4	20,1	16,1	10,0	8,3	7,1
Hegyközpályi	-	-	-	-	-	4,5
Biharfélegyháza	-	-	-	-	-	1,6
Szalárd	15,6	17,8	15,5	12,1	13,0	11,6
Berettyócsokaly	14,8	23,2	14,2	12,5	14,6	13,2
RÉGIÓ ÖSSZESEN	13,3	19,7	16,6		12,4	10,5
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	10,8	18,5	14,9	10,5	8,3	10,1
RÉGIÓ ÖSSZESEN	10,8	18,5	14,9	10,5	8,3	10,1
ÖSSZESEN	13,4	20,0	15,9	12,9	11,9	11,0

		AMELYBŐL VÉGZETTSÉG SZERINT
	10 éven felüli népesség összesen	Egyetem, főiskola	Posztliceális és mesterképzés	Szak és inasiskola	líceum	gimnázium	Elemi iskola	Egyégb helyzetek	analfabéta
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	9040	283	119	1900	1160	3345	1994	239	145
Érkörtvélyes	3224	30	5	266	318	1511	832	262	230
Érsemlyén	3498	25	6	249	475	1373	1006	364	208
Értarcsa	2359	26	7	166	259	1109	642	150	128
Kiskereki	2099	18	15	150	204	931	579	202	153
Érszalacs	2777	43	6	167	387	1201	868	105	71
Érbogyoszló	1673	27	3	117	246	450	660	170	154
Vedresábrány	2552	39	24	399	414	732	661	283	239
Érszőllős	1175	17	12	131	204	492	262	57	44
RÉGIÓ ÖSSZESEN	28397	508	197	3545	3667	11144	7504	1832	1372
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	10025	225	137	1171	1491	3597	2325	1079	776
Bihardiószeg	8300	114	87	834	1312	1539	3795	619	483
Bihar	5200	73	59	549	1004	1982	1385	148	32
Bors	3028	54	40	430	562	1479	438	25	17
Hegyközcsatár	3474	41	16	280	554	1491	983	109	47
Szalárd	3622	59	32	369	533	1570	838	221	103
Berettyócsokaly	1998	42	9	175	267	974	414	117	79
RÉGIÓ ÖSSZESEN	35647	608	380	3808	5723	12632	10178	2318	1537
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	16305	863	706	4249	2531	4605	2852	499	303
RÉGIÓ ÖSSZESEN	16305	863	706	4249	2531	4605	2852	499	303
ÖSSZESEN	80349	1979	1283	11602	11921	28381	20534	4649	3212

	Aktív népesség			Foglalkozatottak száma			Munkanélküliek száma			Inaktív népesség			Munkanélküli- ségi ráta%
	összesen	férfi	nő	összesen	férfi	nő	összesen	férfi	nő	összesen	férfi	nő	Munkanélküli- ségi ráta%
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	3714	2077	1637	3393	1803	1590	321	274	47	6610	2900	3710	8,6
Érkörtvélyes	1842	1046	796	1761	988	773	81	58	23	1932	784	1148	4,4
Érsemlyén	1274	895	379	1216	844	372	58	51	7	2771	1060	1711	4,5
Értarcsa	977	655	322	937	626	311	40	29	11	1729	688	1041	4,1
Kiskereki	854	574	280	727	475	252	127	99	28	1629	634	995	14,9
Érszalacs	1449	852	597	1403	813	590	46	39	7	1732	710	1022	3,2
Érbogyoszló	622	409	213	609	399	210	13	10	3	1347	539	808	2,1
Vedresábrány	1274	757	517	1103	645	458	171	112	59	1746	713	1033	13,4
Érszőllős	506	321	185	481	301	180	25	20	5	859	355	504	4,9
RÉGIÓ ÖSSZESEN	12512	7586	4926	11630	6894	4736	882	692	190	20355	8383	11972	7,0
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	4142	2653	1489	3908	2474	1434	234	179	55	7523	3003	4520	5,6
Bihardiószeg	4179	2447	1732	3800	2237	1563	379	210	169	5474	2354	3120	9,1
Bihar	2074	1358	716	1873	1199	674	201	159	42	3796	1496	2300	9,7
Bors	1280	797	483	1253	778	475	27	19	8	2129	856	1273	2,1
Hegyközcsatár	1567	999	568	1468	921	547	99	78	21	2325	948	1377	6,3
Szalárd	1457	926	531	1326	824	502	131	102	29	2729	1094	1635	9,0
Berettyócsokaly	982	589	393	961	574	387	21	15	6	1316	525	791	2,1
RÉGIÓ ÖSSZESEN	15681	9769	5912	14589	9007	5582	1092	762	330	25292	10276	15016	6,9
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	6871	3783	3088	6221	3361	2860	650	422	228	11203	4969	6234	9,5
RÉGIÓ ÖSSZESEN	6871	3783	3088	6221	3361	2860	650	422	228	11203	4969	6234	9,5
ÖSSZESEN	35064	21138	13926	32440	19262	13178	2624	1876	748	56850	23628	33222	7,5

	Mező-gazdaság	Ipar	Építő-ipar	Kereske-delem	Szállítás, Posta, távközlés	Köz- igaz-gatás	Okta-tás	Egészség-ügy, szociális ellátás	Foglalkoztattak összesen
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	406	1772	117	286	181	211	154	89	3393
Érkörtvélyes	1248	313	19	37	24	47	42	10	1761
Érsemlyén	634	316	57	30	47	56	34	6	1216
Értarcsa	627	163	14	18	14	36	38	10	937
Kiskereki	453	151	10	15	16	30	33	7	727
Érszalacs	880	329	34	32	8	36	37	24	1403
Érbogyoszló	313	179	14	14	7	25	23	22	609
Vedresábrány	505	329	37	58	38	34	26	36	1103
Érszőllős	167	206	24	13	6	33	12	10	481
RÉGIÓ ÖSSZESEN	5233	3758	326	503	341	508	399	214	11630
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	1318	1496	137	270	89	120	200	99	3908
Bihardiószeg	2039	904	191	207	111	142	93	41	3800
Bihar	655	567	170	204	60	51	45	37	1873
Bors	430	393	81	123	58	48	28	16	1253
Hegyközcsatár	779	361	102	76	23	36	37	13	1468
Szalárd	554	277	133	105	32	67	50	60	1326
Berettyócsokaly	552	209	59	30	12	23	32	14	961
RÉGIÓ ÖSSZESEN	6327	4207	873	1015	385	487	485	280	14589
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	448	2773	255	959	205	454	421	295	6221
RÉGIÓ ÖSSZESEN	448	2773	255	959	205	454	421	295	6221
ÖSSZESEN	12008	10738	1454	2477	931	1449	1305	789	32440

	Összesen	Mezőgaz-daság	Ipar	Építőipar	Kereske-delem	Szállítás, posta, távközlés	Pénzügyi tevékenység	Köz- igazgatás	Oktatás	Egészség-ügy, szociális ellátás
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	3465	129	2503	11	210	90	12	70	168	70
Érkörtvélyes	134	1	36	-	14	-	-	10	52	12
Érsemlyén	166	13	4	-	59	-	-	10	47	21
Értarcsa	122	24	-	-	21	-	-	9	45	16
Kiskereki	68	-	2	-	3	-	-	10	35	16
Érszalacs	247	40	107	15	18	15	-	8	34	21
Érbogyoszló	77	17	-	-	1	-	-	8	28	15
Vedresábrány	312	11	173	9	10	9	-	10	35	23
Érszőllős	66	9	20	-	7	-	-	8	17	5
RÉGIÓ ÖSSZESEN	4657	244	2845	114	343	114	12	143	461	179
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	1797	162	1031	19	163	66	12	30	205	49
Bihardiószeg	703	60	358	11	84	18	2	14	96	48
Bihar	641	168	179	27	96	65	-	17	66	7
Paptamási	98	1	42	4	21	1	-	17	4	6
Bors	1389	27	413		296	390	6	113	39	22
Hegyközcsatár	90	-	1	-	28	2	-	7	39	7
Hegyközpályi	54	2	15	5	10	1	-	8	3	8
Biharfélegyháza	257	10	200	1	19	-	-	9	4	8
Szalárd	357	17	138	26	80	7	1	12	51	7
Berettyócsokaly	152	2	54	6	19	3	-	8	29	30
RÉGIÓ ÖSSZESEN	5538	449	2431	99	816	553	21	235	536	192
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	5417	216	2953	119	883	145	74	34	388	284
RÉGIÓ ÖSSZESEN	5417	216	2953	119	883	145	74	34	388	284
ÖSSZESEN	15612	909	8229	229	2042	812	107	512	1385	655

	Mezőgazdasági terület	szántó	legelő	kaszáló	gyümölcsös	szőlő
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	5303	4238	666	138	162	99
Érkörtvélyes	5649	4565	577	327	137	43
Érsemlyén	7061	4987	812	467	603	192
Értarcsa	5763	4414	973	355	3	18
Kiskereki	4672	3900	570	185	-	17
Érszalacs	5600	4224	965	301	7	103
Érbogyoszló	3515	3094	282	101	1	37
Vedresábrány	3745	2899	462	350	-	34
Érszőllős	3486	1915	793	509	238	31
RÉGIÓ ÖSSZESEN	44794	34236	6100	2733	1151	574
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	12715	10654	1341	475	122	123
Bihardiószeg	7873	6500	736	446	169	22
Bihar	5752	4715	801	161	5	70
Paptamási	4023	3501	479	37	1	5
Bors	3559	3016	482	61	-	-
Hegyközcsatár	4643	3113	706	642	111	71
Hegyközpályi	3323	1347	868	405	683	20
Biharfélegyháza	4343	3535	678	100	18	12
Szalárd	6026	4868	791	241	61	65
Berettyócsokaly	4478	3596	620	185	2	75
RÉGIÓ ÖSSZESEN		44845	7502	2753	1172	463
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	15440	9355	5812	245	18	10
RÉGIÓ ÖSSZESEN	15440	9355	5812	245	18	10
ÖSSZESEN	116969	88436	19414	5731	2341	1047

	szarvasmarha	sertés	juh	baromfi
ÉSZAKI RÉGIÓ
Érmihályfalva város	415	7690	452	42726
Érkörtvélyes	420	6305	3010	35346
Érsemlyén	605	2310	1370	23880
Értarcsa	351	4875	1085	41346
Kiskereki	525	5225	720	28846
Érszalacs	488	16152	1150	34536
Érbogyoszló	170	2217	300	18300
Vedresábrány	400	2400	540	20000
Érszőllős	350	1059	1190	10116
RÉGIÓ ÖSSZESEN	3724	48233	9817	255096
KÖZÉPSŐ RÉGIÓ
Székelyhíd város	1037	9625	2167	47546
Bihardiószeg	1276	6400	3043	61877
Bihar	818	4730	540	53660
Paptamási	272	1576	180	17886
Bors	1571	6175	610	34346
Hegyközcsatár	507	1612	338	21350
Hegyközpályi	273	868	182	11496
Biharfélegyháza	687	3450	1639	33319
Szalárd	1071	5119	524	38646
Berettyócsokaly	510	5475	310	30000
RÉGIÓ ÖSSZESEN	8022	45030	9533	350126
DÉLI RÉGIÓ
Nagyszalonta municipium	1624	11841	6552	40346
RÉGIÓ ÖSSZESEN	1624	11841	6552	40346
ÖSSZESEN	13370	105104	25902	645568