A helyi önkormányzatok EU integrációja Annak ellenére, hogy az Unió és az önkormányzatok kapcsolódása új keletű jelenség a közösség történetében, ma már az Unió politikája több szinten is érinti az önkormányzati szférát. A helyi önkormányzatok brüsszeli jelenlétét a Strukturális Pénzalapok 1988-as reformja tette lehetővé, aminek következtében a regionális és a helyi önkormányzatok részeseivé váltak a döntéshozatalnak. (1992 óta 240 olyan Bizottsági ülést tartottak, amelyeken a helyi önkormányzatok már teljes jogú tagként vettek részt.) Az egységes piac megvalósulása nyomán olyan intézményrendszer jött létre, amelyben bizonyos gazdasági jellegű döntések Brüsszel hatáskörébe kerültek. A folyamat eredménye, hogy az EU ma már közvetlen hatást gyakorolhat a helyi önkormányzatokra és azok szolgáltatásaira. Az önkormányzati szerepvállalás szemszögéből az integrálódási folyamatban három fokozatot különböztethetünk meg. Az első lépésben az un. hierarchikus integráció valósult meg. A második fokozat az un. konzultatív típusú integráció, ekkor már regionális és helyi önkormányzatok és a nemzeti kormányok kapcsolatát már nem egy alá-fölé rendeltség határozta meg, hanem inkább egy egymás mellé rendelő gyakorlat valósult meg. A Bizottságok és az önkormányzatok között konzultatív jellegű tárgyalások ekkor kezdődtek meg. Az EU szervezeti rendjének átalakulása során létrehozta a Régiók Bizottságát, amely közvetlenül az önkormányzatokat érintő kérdésekkel foglalkozott, véleményeket, irányelveket fogalmazott meg. - A kis- és középvállalkozások integrálódásának elősegítése a mikrointegráció, vagy a mikroszíntű integráció erősítésével, A résztvevő típusú integrációs folyamat olyan kettős szerepet ruházott az önkormányzatokra amelyben, egyrészt az Európai Uniós törvények végrehajtásáért felelő szervezet, másrészt az EU politikájának formázásában résztvevő kezdeményező féllé vált. Ma már elmondható, hogy az Európai Unió és az önkormányzatok között az alábbi kettős folyamat érvényesül: egyrészt az önkormányzatok megkezdték az Uniós törvények végrehajtását, másrészt tevőlegesen bekapcsolódtak az EU politikájának formálásába, az önkormányzatok és a régiók számára kedvezőbb feltételek, az intézményrendszerek és struktúrák kialakítása érdekében. A Magyar helyi önkormányzatok feladatai az Európai Unióba való csatlakozás során Az előző számunkban áttekintettük a csatlakozási feladatokat, illetve a Bizottság Magyarországról elkészített országvéleményét. Láttuk, hogy a politikai kritériumként meghatározott elveknek, így a stabil demokratikus intézmények megléte követelményének Magyarország lényegében megfelelt. 1. Fel kell készülniük a tagsággal járó kötelezettségek, az Uniós jogszabályok betartására és végrehajtására. 1. feladatkör - szakmai feladatok Az első feladatkörbe azok az önkormányzatok számára megfogalmazott szakmai feladatok tartoznak, amelyek az Unióhoz való csatlakozás kötelezettségeiből fakadnak. Az előző számban is kitértünk az Acquis Communautaire, az Unió teljes joganyagának átvételére, ami az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik legfontosabb követelménye. E folyamat során az önkormányzati vonatkozásokra is figyelemmel kell lenni, mivel az önkormányzatok nem pusztán a helyi közhatalom letéteményesei, hanem jogalkalmazók, munkáltatók, közszolgáltatások ellátói, vagyontárgyak tulajdonosai, vállalkozók, egyszóval a piac meghatározó szereplői és elsődlegesen nemcsak a piac szereplői, hanem szolgáltatást nyújtó intézmények, amelyeknek az Uniós tagság nagy kihívás, hiszen az önkormányzatoktól magas színvonalú szolgáltatás ellátást várnak el. A helyi önkormányzatoknak fel kell készülniük arra, hogy bármely tagország polgárának mind igazgatási, mind egyéb szolgáltatásokat helyben kell nyújtani. A helyi önkormányzatoknak és intézményeiknek alkalmazniuk kell majd az Uniós jogszabályokat, tevékenységük során be kell tartaniuk a közösség előírásait. Felmerült az a kérdés, hogy kinek tartozik a hatáskörébe az önkormányzatokra vonatkozó EU szabályok feldolgozása? A választási jog hatályának kiterjesztése Mind a központi államigazgatási szervekre, mind a helyi önkormányzatokra többletfeladatot és költséget ró, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 8. cikkelye szerint minden Unió polgárnak joga van arra, hogy abban a tagállamban, ahol letelepedett a helyi és az Európai Parlament választásain szavazzon, megválasztható legyen. 2. feladatkör : támogatás – feltételekkel Mostanában egyre többet hallhatunk az EU regionális politikájából eredő lehetőségeinkről, az un. strukturális pénzalapokhoz - reménybeli csatlakozásunk után - való hozzáférésről. Igaz arról is, hogy ezek a pénzalapok a jövőben valószínűleg egyrészt jelentősen szűkülni fognak (a nagy “adakozók" csökkenteni akarják befizetéseiket), másrészt ezekhez a pénzalapokhoz is egyre többen fognak hozzájutni. Ezért is különösen fontos, hogy a csatlakozásunkból adódó új lehetőségeket a lehető legoptimálisabban ki tudjuk használni, illetve tisztában legyünk majdani jogainkkal, lehetőségeinkkel. Erre az új feladatra való felkészülésünket már most el kell kezdeni. Terveink szerint a következő számunk mellékletében részletesen ismertetjük az Európai Unióban mőködő különböző strukturális alapokat, támogatások különböző forrásait, illetve megpróbáljuk ismertetni hozzáférésük procedúráját. Felmerül a kérdés, mi indokolja az alapokat létrehozók viselkedését, miért éri meg nekik az alapokba való jelentős összegek befizetése. Tisztában kell lenni azzal, hogy EU-nak vannak vesztesei és nyertesei. Az eleve jobb pozícióból indulók könnyebben betörnek egy, a külsű védelmét leépített gyengébb vállaltok uralta piacra, így az Európai Közösség (de előtte már a kialakult szabadkereskedelmi övezet) létrejöttének következtében jelentősen megnőtt egyes országok nagyvállalatainak potenciálja, gazdasági mutatói, stb. Ennek megfelelően megállapíthatjuk, hogy a szegényebb régiók azzal, hogy egy akadálymentes környezetet (pl. azzal, hogy vámjaikat és egyéb korlátozó adminisztratív eszközeiket leépítették) alakítottak ki, már részben áldozatott is hoztak a közös és egységes Európa létrejöttéért. Valójában ez az indoka a kialakult kompenzációs mechanizmusnak, illetve intézményrendszernek. Elméletileg az így növekvő egyenlőtlenségek csökkentéséért, megszüntetéséért a fejlettebbek az integrációból származó többletbevételeit próbálják újraelosztani. A támogatások nyújtásának célja így a kevésbé fejlett térségek megerősítése. Érdekességként megemlítem, hogy a kompenzációs mechanizmusok, vagy ha úgy tetszik az “újraelosztási rendszer" kezdeti kialakításánál olyannyira bíztak a spontán piaci mechanizmusokban, illetve az integráció kiegyenlítő szerepében, hogy a rendszerből kihagyták a regionális politika főbb elemeit. Közép-kelet Európa volt szocialista országai számára jelentős segélyként jelentkezett az eleinte mindössze a lengyel és magyar reformok támogatására 1990-ben az Európai Közösség által létrehozott PHARE program. A PHARE lényegében a vidék fejlesztését szolgálja – azonban a támogatások elnyerésének szigorú feltételei vannak. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy például már a korábban megítélt PHARE összegeknél is kötelező volt az állami társfinanszírozás rendelkezésre állása a költségvetésben. A közösségi alapokból várható támogatások elnyerése érdekében célszerű előzetesen felmérni a hitelképességet, a szakemberhátteret is. A különböző EU-forrásokból általában támogatásra javasolnak minden olyan kezdeményezést, amely regionális fejlesztést céloz meg. Ugyancsak támogatás remélhető, ha a helyi fejlesztés célja a környezetvédelem, az oktatás-továbbképzés, új munkahelyek teremtése. Kedvező elbírálásra az a tervezet számíthat Brüsszelben, amely konkrét cselekvési programot tartalmaz, illetve összhangban áll az Uniós célkitűzésekkel. Az EU költségvetésének a jelenlegi tervezési periódusban, vagyis 1994-99 között 34% a regionális politika fejlesztésére irányuló kiadások aránya. Az előrejelzések szerint 2000–2006 között ez az arány 38%-ra emelkedik. Jelenleg 160 milliárd ECU-t fordít az Unió regionális célú kiadásokra, a következő periódusban pedig várhatóan 275 milliárd ECU-t. Ez az összeg jelenleg 27 milliárd ECU-t jelent évente, ami megközelíti Magyarország éves GDP-jét. A várható költségvetési támogatás a következő ciklusban pedig 40 milliárd ECU-re tehető. Magyarországon 1991–96 között körülbelül 27 milliárd forintot költöttek közvetlen területfejlesztési céllal a központi költségvetésből, és ebből mintegy 100 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg. 3. feladatkör –tájékozódás – tájékoztatás - nemzetközi kapcsolatok A harmadik feladatkörben megfogalmazottak alapján az önkormányzatok segítséget nyújthatnak az EU által is ösztönzött, Magyarországon is régóta működő testvérvárosi kapcsolatok és az Európai regionális és önkormányzati szövetségekkel kialakított együttműködések tovább fejlesztéséhez. Ahhoz, hogy Magyar részről is a témában felkészült szakemberek tudjanak tárgyalni a Bizottsággal, a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságának vezetői 1997-ben és 1998-ban egyeztető megbeszéléseket folytattak a hét hazai önkormányzati szövetséget tömörítő Önkormányzati Szövetségek Tanácsának vezetőivel. A tanácskozáson megállapodás született arról, hogy a Külügyminisztérium az önkormányzati képviselők további munkájához szakmai segítséget nyújt a nemzetközi együttműködést érintő kérdésekben. Támogatja az önkormányzatok Uniós kapcsolatépítési törekvéseit, igény esetén pedig háttérinformációkkal kész hozzájárulni a kiutazó küldöttségek felkészítéséhez. A PHARE program által támogatott és 1994 óta a Külügyminisztérium aktív közreműködésével folyamatosan zajló Európai Napok rendezvénysorozat megvalósítása során együttműködés jött létre több mint húsz helyi önkormányzattal. Forrás: Autonómia Szaklap
|
|