Diszkrimináció

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A latin eredetű diszkrimináció szó, önmagában megkülönböztetést jelent. Létezik pozitív - a megkülönböztetett részére előnyös - és negatív - a megkülönböztetett számára hátrányos - diszkrimináció is.

A köznyelv (helytelenül) általában nem tesz különbséget a diszkrimináció maga és a negatív diszkrimináció között.

A diszkrimináció fő területei

• Politikai: Valakit politikai, ideológiai nézetei miatt ér előnyös vagy hátrányos megkülönböztetés.
• Etnikai (faji): Az etnikai származáson alapuló, bőrszín szerinti vagy rasszok (embertípusok, helytelen kifejezéssel fajok) szerinti megkülönböztetés.
• Nemi: A nemek közötti megkülönböztetés.
• Nyelvi: A nyelvi diszkrimináció egyik fajtája a lingvicizmus, olyan ideológiák és struktúrák neve, amelyek a nyelvi alapon elkülönülő közösségek közötti egyenlőtlen hatalommegosztást segítik elő, illetve reprodukálják.
• Vallási
• Szexuális orientációból fakadó
• Fogyatékosság miatti

A megkülönböztetés formái

Közvetlen

Amikor valakit az összehasonlítható helyzetben lévő többieknél kedvezőbben vagy kevésbé kedvezően kezelnek, mert más rasszhoz tartozik, más az etnikai származása, vallása vagy hite, életkora vagy szexuális orientációja, illetve valamilyen testi fogyatékossága van.

Közvetett

Közvetett diszkrimináció akkor fordul elő, amikor egy látszólag semleges előírás, ismérv vagy gyakorlat kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe hoz valakit azért, mert más a faji vagy etnikai származása, vallása vagy hite, testi fogyatékossága, életkora vagy szexuális orientációja.

A közvetett diszkrimináció egyik példája: amikor munkára jelentkező embereket vizsgára köteleznek valamely nyelvből, noha a nyelv ismeretére nincs is szükség a munka ellátásához. Az ilyen vizsga sok olyan embert kirekeszthet, akinek más az anyanyelve.

Hátrányos megkülönböztetés

A hátrányos megkülönböztetés (latin eredetű kifejezéssel negatív diszkrimináció) egyes személyek vagy embercsoportok politikai, etnikai, nemi, vallási vagy egyéb szempontból történő hátrányos kezelése.

A hátrányos megkükönböztetés tilalma

A hátrányos megkülönböztetést minden polgári demokratikus állam alkotmánya valamint az ENSZ alapokmánya is tiltja.

Pozitív diszkrimináció

A pozitív diszkrimináció társadalmi csoportokra vonatkozó jogi vagy egyéb adminisztratív megkülönböztetést, előnyben részesítést jelent, melyre gyakran, de nem feltétlenül a csoport valamilyen szempontból hátrányos helyzete ad indokot. A világ sok országában ismert és alkalmazott fogalom a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatására vonatkoztatva.

Gyakorlatban

• A világon elterjedt a várandós és kisgyermekes anyák anyagi és egészségügyi támogatása
• A mozgásukban korlátozott emberek számára, mivel munkavégzésükben, így elérhető jövedelmükben nem érik el általában az átlagot, segédeszközeik beszerzését támogatják.
• Sok országban az idősek alanyi jogon kapnak járadékot.
• Az országok többségében a nőknek nem kell sorkatonai szolgálatot ellátniuk.

Kritikái

• Ez a fajta megkülönböztetés a társadalmat két részre osztja: "támogatókra" és "támogatottakra", ahol a támogatók igyekeznek kibújni a kötelezettségek alól, a támogatottak pedig visszaélhetnek jogaikkal.
• Alkalmazása során mennyiségi és minőségi határokat (kvótákat) kell szabni néha faji alapon, mikor a jogrendszer célja épp ezen kategóriák eltörlése; továbbá e megosztás sok emberben rossz emlékeket kelt
• Az adományozás erősíti az elmaradottabb társadalmi csoportokban az áldozat szerepet, ahelyett, hogy valóban az esélyek egyenlőségét teremtené meg.
• Ellentmond sokszor a biológiai kiválasztódás szempontjainak, így a túlzott egalizálás a fejlettebb társadalmi önszerveződést gátolja.