Sapientia-KPI Belső Kutatási Program 2003

Partiumi Keresztény Egyetem Társadalomtudományi Kutatócsoportja

Kutatásvezető: Dr. Szilágyi Györgyi

A kutatócsoport tagjai: Dr. Kovács Béla, Szűcs István, Dr.Flóra Gábor, Ary Gyula

 

 

 

 

 

                                               

 

KUTATÁSI ZÁRÓTANULMÁNY

 

 

 

A TŐKEBEÁRAMLÁS FOKOZÁSÁNAK ÉS A HUMÁN ERŐFORRÁSOK OPTIMÁLIS HASZNOSÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI BIHAR MEGYÉBEN

 

CREŞTEREA INFUZIEI DE CAPITAL  ŞI OPTIMIZAREA UTILIZARII  RESURSELOR DE FORTA DE MUNCA– CERINŢĂ ESENŢIALĂ A DEZVOLTĂRII ECONOMICE ÎN JUDEŢUL BIHOR

 

OPPORTUNITIES FOR ATTRACTING FOREIGN CAPITAL AND

FOR THE UTILISATION OF LABOUR RESOURCES IN BIHOR COUNTY

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2003

 

 

 

 

 

 

 

 

TARTALOM

 

 

 

BEVEZETŐ

1.      HELYZETKÉP BIHAR MEGYÉRŐL

1.1  Természeti viszonyok, adottságok

1.2  Népesség, településhálózat és munkaerő-gazdálkodás

1.3  Gazdaság és idegenforgalom

1.4  Társadalmi és szociális helyzet

1.5  A megye helye országos viszonylatban és az északnyugati régióban

 

2.      BIHAR MEGYE GAZDASÁGA

2.1  A gazdaság alakulása az átmeneti időszakban

2.2  A gazdaság jelenlegi helyzeti és főbb jellemzői

2.3  A privatizáció alakulása és a külföldi tőke szerepe

2.4  A gazdasági tevékenység hatékonysága

 

3.      A TŐKEBEÁRAMLÁS NÖVELÉSÉNEK ÉS A BERUHÁZÁSOK ÉLÉNKÍTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE ÉS LEHETŐSÉGEI

3.1. A MŰKÖDŐ TŐKE HELYZETE BIHAR MEGYÉBEN

3.1.1  A működő- és törzstőke volumene, tulajdonjogi és ágazati felosztása

3.1.2. A vállalkozások és a munkaerő tőkeellátottsága és a tőkefelhasználás

         hatékonysága

                  a. A vállalkozások és a munkaerő tőkefedezettsége

                  b. A tőkefelhasználás hatékonysága

 

3.2. A TŐKEBEÁRAMLÁS FOKOZÁSÁNAK A KRITÉRIUMAI ÉS

      LEHETŐSÉGEI

3.2.1. A tőke vonzásának szükségessége és módozatai

                        a. A tőkebeáramlás növelésének a következményei és módozatai

                        b. Országos és helyi jellegű kedvezmények

            3.3. KIHASZNÁLATLAN TERMELŐI KAPACITÁSOK ÉS     

             INFRASTRUKTÚRÁK BIHAR MEGYÉBEN

 

             3.4. A MEGYE HUMÁNERŐFORRÁSAI, AZOK HELYZETE, KIHASZNÁLTSÁGA

             ÉS TARTALÉKAI

    3.4.1.A megye lakónépessége

3.4.2.  A humánerőforrások helyzete és felhasználása

a.       A lakónépesség képzettsége

b.      Aktív keresők gazdasági ágazat, foglalkoztatás és képzettség szerint

3.4.3. A munkanélküliek helyzete

3.4.4.  Munkaerő-tartalékok Bihar megyében

a.       A munkanélküli képzett munkaerő

b.      Nem a képzettségnek megfelelő munkakört betöltöttek

c.       A külföldön és a más megyében munkát vállalók

d.      Reális, képzett munkaerő-tartalékok a megye gazdasága számára

 

3.5. BERUHÁZÁSORIENTÁCIÓS JAVASLATOK

3.5.1. A gazdasági konjunktúra függvényében

3.5.2. A meglévő kapacitások és a munkaerő-tartalékok függvényében

3.6. KISTÉRSÉGEK BIHAR MEGYÉBEN

3.6.1. A kistérségek adatai

3.6.2. A kistérségek jellemzői

3.6.3. Javaslatok a kistérségek fejlesztésére

 

4. ÖSSZEFOGLALÓ. RÖVID ÉS HOSSZÚTÁVÚ IRÁNYZATOK. TÁVLATOK.

           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bevezető

 

 

Bihar megye – az országhoz hasonlóan – immár 13 éve halad a piacgazdaság felé vezető göröngyös úton. Nehézkesen és bukdácsolva, elsősorban azért, mert országos viszonylatban, az évek során nem volt egyértelmű – vagy hiányzott – a politikai akarat a magántőkén nyugvó piacgazdaság megteremtéséhez, a privatizációs folyamatok felgyorsításához. A mai napig nincs megteremtve a feltétlenül szükséges, stabil, gazdasági jogrendszer. A meghozott rendelkezések és törvények gyakori megváltoztatása, ezek kétértelmű magyarázatai mind hozzájárultak ahhoz, hogy a lehetséges és érdeklődő külföldi befektetők jó része elkerülje az országot. Akkor még nem is beszéltünk a manapság joggal hangoztatott korrupció és bürokrácia elburjánzásáról. Nem csoda, ha az utóbbi évtizedekben az országba beáramló külföldi tőke lényegesen csekélyebb, mint a szomszédos országokba: kb. 9 milliárd dollár, a Lengyelországi vagy Magyarországi 30 milliárddal szemben.

Az utóbbi évek gazdasági – főleg ipari – növekedésén túl az ország gazdasági és társadalmi helyzete egyáltalán nem rózsás. Az ipari termelés több mint 35 %-át még mindig az állami szektor biztosítja, amelynek java része ólomlábakon álló mamut-vállalatok, amelyek a költségvetésből évente kapott több százmilliós dollárnyi összegből „vegetálnak” és termelik a veszteséget. A bankszféra privatizációja is stagnál. Az utóbbi 13 év felgyorsult inflációs folyamatának valamint az alacsony termelékenységi szintnek köszönhetően – amely a bérek növekedési ütemét határozza meg – a lakosság reáljövedelme majd a felére csökkent. A földtörvény alkalmazásának köszönhetően jelenleg a parasztság java része mintegy másfélmillió apró parcellán gazdálkodik, csekély hatékonysággal, gyakran középkori módszerekkel. A privatizáció gyorsításának egyik fontos kerékkötője az uralkodó társadalomszemlélet. Jelenleg is az alkalmazottak több mint fele az államtól várja a munka és bérek biztosítását s fél a privatizációtól, nincs vállalkozó szelleme.

Az ország úthálózatának állapota egyszerűen rossz. Az utóbbi 2-3 év eltökélten piacorientált gazdaságpolitikája megpróbálja behozni az elmúlt évtizedben tapasztalt lemaradást. A veszteséget termelő állami nagyvállalatok átszervezése például egy fájdalmas, de szükséges folyamat.  Előrehaladás történt az európai jogharmonizáció terén is. Remélhető, hogy a politikai stabilitás, az ország NATO belépése nagyobb biztonságot és beruházó kedvet jelent a külföldi tőke számára. Az elkövetkező évek döntő fontosságúak az ország gazdaságnövekedésében és szerkezetátalakításában, ahhoz hogy a remélt 2007-es uniós csatlakozásig az ország felkészüljön és megfeleljen az Unió elvárásainak és követelményrendszerének.

Bihar megye gazdasága – az országhoz képest – viszonylag jobb helyzetben van. A privatizáció folyamata gyakorlatilag befejeződött. A megyében nincsenek „mamutvállalatok”, a csőd szélén álló kereskedelmi társaságok vagy vállalatok száma is aránylag csekély. A külföldi beruházók részaránya jóval magasabb az országos átlagnál. A megyébe érkező külföldi befektetések elsősorban a könnyűipar felé orientálódtak.

A gazdaságfejlesztés alapja a működő tőke. A belföldi tőke még gyermekcipőben jár, a külföldi tőke pedig jórészt várat magára. Az európai gazdaság jelenleg stagnál. Talán éppen ezért – a távlatokra is gondolván – tartjuk célszerűnek és hasznosnak bemutatni Bihar megye gazdasági lehetőségeit és kiaknázatlan tartalékait.

A tanulmány elsődleges célja a - konkrét adatokkal és reális elemzésekkel alátámasztott -„tőkecsalogatás”. Bármely külföldi vagy belföldi befektető a tanulmányból reális képet kap a megye lehetőségeiről és eldöntheti, hogy érdemes-e beruházni Bihar megyébe; milyen ágazatokba és tevékenységekbe, milyen területi elosztásban; melyek a felhasználható szabad kapacitások és infrastruktúrák, milyen a felhasználható munkaerő mennyisége és milyensége.

Talán azért is esett a választás erre a témakörre, mert – nyilvánvaló aktualitásán túl – ez idáig inkább csak elméleti tanulmányok jelentek meg, pedig ez a téma elsősorban gyakorlati jelentőséggel bír. A kutatás nem titkolt célja tulajdonképpen elsősorban gyakorlatias jellegű: útmutatást, eligazítást szolgáltatni a majdani befektetők számára.

           

 

1. Helyzetkép Bihar megyéről

 

1.1.  Természeti viszonyok, adottságok

 

Bihar megye az ország északnyugati részén terül el és határos észak-északkeleten Szatmár és Szilágy megyével, keleti irányban Kolozs megyével, dél-délkeleten Arad és Fehér megyével, valamint nyugati részen a Magyar Köztársasággal. Területének nagysága 7544 km2, amelyből 4996 km2 mezőgazdasági terület, 1995 km2 erdő és 593 km2 egyéb területek (kertek és beépített területek, út és vasúthálózat, tavak, nádasok stb.)

A domborzat lépcsőzetes: kelet, délkeleti részen a Bihar és Vlegyásza hegyvidéke (a Cucurbata csúccsal), folytatódik a kisebb hegységekkel (Királykő, Plopis,Codru Moma) és dombvidékkel és leereszkedik a megye nyugati részén lévő Tisza síkságra, amely a lépcsőzet legalacsonyabb fokozata.

Az éghajlat mérsékelten kontinentális jellegű. Jelentős a hatása a nyugat, észak-nyugati irányból érkező nedvesebb légtömegeknek. A többéves átlaghőmérséklet értéke 6-10,5 °C, az éves csapadék átlagmennyisége 550-1000 mm. A döntő széljárás általában nyugati, északnyugati irányú.

A megye vízhálózatának fontosabb részei a Sebes Kőrös, a Fekete Kőrös és a Berettyó folyók, az Inand és Tamásda helységekre körülhatárolható tavak rendszere – mely halgazdaságra szakosodott – valamint a Lesu-i vízduzzasztó a Jád völgyében. Bihar, valamint Fehér és Kolozs megye területén kialakítottak egy 758 km2 területű természeti parkot, amelyből 379 km2 Bihar megyében található. Bihar megye több mint 60 természeti ritkasággal, védett értékekkel és egyedülálló barlangrendszerrel rendelkezik. A növényvilág nagyszámú növény és, virág és faállományból áll, amelyből 16 védett növény, a vadvilág a hegy-, domb és síkvidéken élő állatfajokból áll.

A megye altalajának kincsei: bauxit, ércek, lignit, kőolaj és földgáz, hőálló anyag, márvány, kohászatban és cementgyártásra felhasznált mészkő, valamint – és nem utolsó sorban- a termálvíz. A megye környezetének a minősége megfelelő. A levegő szennyezettségének a mértéke nem haladja meg a megengedett határokat. Az 1093 km hosszú, megfigyelt vízhálózatból csak egy 79 km-es szakasz erősen szennyezett. Az erdőállomány csupán 11 százalékát érintette legalább középfokon a környezetszennyezés határa, a lombhullás.

 

1.2.Népesség, településhálózat és munkaerő-gazdálkodás

 

A megye összlakossága –a 2002-es évi népszámlálás adatai alapján 600 246 lakos (stabil lakosság), amelyből 49,7 % városi és 50,3 % a falvakban él.

Nemzetiség szempontjából a megye lakosságának mintegy 67,4 %-a román nemzetiségűnek vallja magát, 26,0 % magyar, 5,0 % roma, 1,2% szlovák és 0,4 %-ban más nemzetiségű. Felekezeti megoszlás szerint 358,3 ezer az ortodox vallásúak száma, 108,8 ezer református, 55,5 ezer a római katolikus, 22,3 ezer a baptista és 13,6 ezer a görög katolikus felekezetekhez tartozók száma.

Az utóbbi tíz év a megye lakosságának nagyméretű, 37,6 ezer személlyel történő csökkenését jelentette, amelynek főbb okai elsősorban a gyerekvállalás csökkenése és a halálozások arányszámának növekedése. A népességcsökkenés jelentős tényezője még az elvándorlás, az elmúlt tíz évben a kivándorlók száma mintegy 14 ezer főre tehető.

Az elmúlt években meggyorsult a lakosság elöregedési folyamata. Míg az 1992-es népszámlálás alapján a 60 év fölötti lakosság részaránya 17,8 % volt, ez jelenleg már 19,3 %. Ugyanolyan –sőt nagyobb- mértékben csökkent a 14 év alatti, fiatal lakosság száma és részaránya. Míg 1992-ben minden száz 60 év fölötti lakosra 122 kiskorú (14 év alatti) lakos jutott, ez az arány 2002-ben már csak 93, ami az utánpótlás csökkenését jelenti. Mindez a gyermekvállalás csökkenésével párhuzamosan előrevetíti a lakosság számának további apadását az elkövetkező években. Ugyanúgy csökken évről évre a házasságok száma is. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az első házasságok későbbi időpontban köttetnek, mind a férfiak, mind a nők esetében.

A lakosság külföldre való elvándorlása az utóbbi években csökkent, a megyeközi költözések egyenlege is kiegyenlítődött; nagyjából megegyezik az ideköltözöttek, valamint a más megyébe költözöttek száma. Érdekesen alakul a megyei vándorlás folyamata. Évről évre csökken a városon élők száma, és folyamatosan növekszik a városokhoz, főleg Nagyváradhoz közel eső települések lélekszáma, mint pl. Bihar, Nagyürögd, Bors, Szentandrás, Szentmárton, Fugyivásárhely és Hegyközcsatár esetében.

Bihar megye településhálózatát két megyei jogú város (municípium), 7 város és 86 község alkotja. A két municípium: Nagyvárad, a megyeszékhely, 206 614 lakossal és Nagyszalonta 18 074 lakossal. A hét város lakónépessége a 2002-es népszámláláson a következő: Élesd 10415 lakossal, Belényes 10996, Érmihályfalva 10324, Diófás (Nucet) 2399, Margitta 17291, Stei 8637 és Vaskó 2854 lakossal. A községek közül nagyobb jelentőséggel bírnak, mind lakónépesség tekintetében, mind gazdasági szempontból: Székelyhíd, Bihardiószeg, Bevátka, Cséffa, Pappfalva (Popesti), Mezőtelegd és Tenke. Ugyanakkor van a megyében 10 olyan 2000 lélekszám alatti kisközség, amelyek teljes megszűnés és elnéptelenedés felé haladó lakossága szinte kizárólag időskorú; gazdasági potenciálja nincs vagy jelentéktelen.

Munkaerő-gazdálkodás szempontjából, a 2002 évi népszámlálás adatai szerint az aktív lakosság száma 232,6 ezer, amelyből 215,6 ezer a foglalkoztatott lakosság és 367,6 ezer az inaktív lakosság létszáma.

A népszámlálás alkalmával kimutatott munkanélküli létszám 17 ezer volt, amelyből 9,2 ezer a már dolgozott, de jelenleg munkanélküli és 7,8 ezer a létszáma az első munkahelyet keresőknek. Jelenleg a regisztrált munkanélküliek száma alig éri el a 9 ezer főt, amely egy 2,9-3,0 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg – egyik legalacsonyabb az országban.

Az inaktív lakosság struktúrája a következő: oktatásban résztvevők (diák, egyetemista) 103,0 ezer, nyugdíjas 160,7 ezer, háztartásbeli 35,5 ezer, eltartott- családban és intézményekben – 60,8 ezer és egyéb 7,6 ezer.

A népszámlálás szerint az aktív lakosság főbb ágazatokon belüli elfoglaltsága a következőképpen alakul: mezőgazdaság és erdőgazdálkodás 50,1 ezer, ipar 78,4 ezer, építőipar 11,2 ezer, kereskedelem 11,4 ezer, más szolgáltatások 16,6 ezer, szállítás, posta és távközlés 10,8 ezer személy. Az aktív keresők több mint a fele nő, a női munkaerő az átlagnál nagyobb részarányban dolgozik a feldolgozóipar egyes ágazataiban (könnyűipar, élelmiszeripar) a szállodaiparban és vendéglátásban, a postán és a távközlésben, valamint a tanügyben és egészségügyben. A munkanélküliségi ráta is kisebb a nők soraiban, mint a férfiaknál.

 

1.3.Gazdaság és idegenforgalom

 

Bihar megye gazdasága ipari-agrár jellegű; a természeti adottságoknak, területi elhelyezkedésének valamint az ipar fejlettségének megfelelően, a megye gazdasági élete 3 alappilléren nyugszik: ezek az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem. A megye iparának a legfőbb ágazatai, mondhatni a hagyományos ágazatok: a könnyűipar (ruházat, bőripar és lábbeli, textília) az élelmiszeripar (üdítőital-gyártás, ásványvíz, cukor, szeszesital, édesipari termékek), vegyipar, kőolaj-feldolgozás, építőanyag-ipar, bútoripar valamint a gépgyártás (szerszámgép, mezőgazdasági gépek és eszközök, autóalkatrész-gyártás, villamossági berendezések). A bányászat tulajdonképpen az altalaj kincseinek a kiaknázását jelenti: kőolaj és gázkitermelés, szénbányászat, agyag valamint építészeti anyagok kitermelése stb.

A megye mezőgazdaságában egyaránt fontos a növénytermesztés és az állattenyésztés. A növénytermesztés legfontosabb termékei a gabonafélék (búza, árpa, kukorica), a napraforgó, a cukorrépa, a burgonya, a zöldségfélék, a takarmánynövények valamint a gyümölcstermesztés. Az állattenyésztés főbb fajtái a szarvasmarha, sertés, juh és a baromfi. A mezőgazdaság e két ágazata egyenlő arányban szerepel a megyei mezőgazdasági össztermelés struktúrájában.

A megye gazdasági életében jelentős szerepet játszik a kereskedelem, a kis- és nagykereskedelem, valamint a közúti jármű- és üzemanyag kereskedelem. A nagykereskedelmet valamint a jelentős külkereskedelmet nagymértékben segíti a megye földrajzi helyzete, a nyugati határ közelsége. A megye és elsősorban Nagyvárad egész gazdasági fejlődésében fontos szerepet játszott két évszázad folyamán a földrajzi fekvése; Nagyvárad jelentős kereskedelmi csomópont volt már a XVIII. és XIX. század folyamán.

Az építőipar tevékenysége elsősorban ipari és kereskedelmi valamint szolgáltató építmények kivitelezésére korlátozódik. A lakásépítés, valamint a szociális, művelődési és oktatási beruházások részaránya elég csekély a pénzforrások hiányából eredően.

Az idegenforgalom a megyei gazdaság fontos ágazata. Az idegenforgalmi egységek kereskedelmi szálláshelyeinek a száma jelenleg 10442, amelyből 7802 a szállodai szobák férőhelyeinek száma. A kereskedelmi szálláshelyek jelentős része Félixfürdőn található és az ottani termálvíz hasznosítására épül. A jelentős szálláshelyi kapacitások ellenére a turizmussal járó lehetőségek távolról sincsenek kihasználva, a szálláshelyek kihasználási foka alig haladja meg a 40 százalékot. A 2001-es év folyamán a szálláshelyek 1,2 millió vendégéjszakát regisztráltak, amelyből csak 92 ezer a külföldi turizmus részaránya.

 

            1.4. Társadalmi és szociális helyzet

 

A 2002-es lakás- és népszámlálás adatai szerint a megye lakásállománya 231 791, amelyből 126,4 ezer lakás rendelkezik folyóvízzel, valamint 119,1 ezer fürdőszobával. 2001 végén kommunális ellátottság szempontjából 143 helység rendelkezett folyóvízhálózattal, 25 csatornahálózattal, valamint 10 helység vezetékes gáz ellátással.

A nettó havi átlagfizetés 2001-ben alig haladta meg a 2,5 millió lejt, elsősorban a megye gazdasági struktúrájának következtében, hiszen azok az ágazatok vannak túlsúlyban, amelyeknél az alapbér jóval kisebb, mint például a könnyűipar és az élelmiszeripar. Megyei szinten a legnagyobb átlagbért a következő ágazatokban folyósították: pénzügy és banki szolgáltatás, távközlés, kőolaj- és földgázkitermelés, villamos- és hőenergia-termelés, illetve ellátás. Alacsonyak a fizetések a kereskedelemben, a vendéglátásban, könnyűiparban, élelmiszeriparban, valamint az egyéb, főként személyes szolgáltatást nyújtó ágazatokban.

Az infláció jóval gyorsabb növekedése a lakossági jövedelmekhez képest a reáljövedelem csökkenését eredményezte. A 2001-es év reálbére az 1989-es szintnek, csak 52,4%-a.

A háztartások éves átlagos kiadásaiban, az utóbbi években nőtt az élelmiszerre és italokra költött összegek részaránya, valamint a lakásfenntartásra, háztartás és lakásfelszerelésre, közlekedésre és hírközlésre, valamint gyógyszervásárlásra és egészségügyi szolgáltatásra szánt összegek is.

A lakosság élelmiszerfogyasztásában jelentősen csökkent az egy lakos által elfogyasztott hús és hentesáru, tej és tejtermékek, cukor, édesipari termékek, valamint gyümölcs mennyisége, ugyanakkor nőtt a kenyér és sütőipari termékek, valamint a burgonya átlagfogyasztása.

Az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt a családok tartós fogyasztási cikkekkel való felszereltsége. Jelenleg például 1000 lakosra 131 személygépkocsi jut.

A nyugdíjasok száma nagy iramban nőtt és elérte a 203,7 ezer főt, amelyből 148,5 ezer társadalombiztosítási és 54,3 ezer mezőgazdasági nyugdíjas. A 2001-es év végén 100 alkalmazottra már 95 társadalombiztosítási nyugdíjas jutott, a nyugdíjak összege pedig az átlagfizetés 49 százalékát tette ki.

Az egészségügyi ellátást biztosító hálózat a következő: 17 kórház 5609 ággyal, 569 rendelő (beleértve a családi orvosokat is), 13 szakrendelő intézet és 199 gyógyszertár. Az egészségügyben dolgozó szakszemélyzet: 1621 orvos, 304 fogorvos, valamint 3523 egészségügyi középkáder.

A 2001 – 2002-es tanévben az oktatást 1005 egység biztosította, amelyből 455 óvoda, 497 elemi iskola és gimnázium, 45 középiskola, 4 szakiskola valamint 4 felsőfokú tanintézet 28 fakultással.

A beiskolázottak száma 129,9 ezer, amelyből 18,3 ezer óvodás, 88,5 ezer diák és 19,1 ezer egyetemi hallgató.

A megye kulturális életéhez szervesen kötődik a színház, (két tagozattal), az ugyancsak kéttagozatos bábszínház, a  filharmónia és a népi zenekar, 16 múzeum, 425 könyvtár ( 4,2 millió kötettel).

 

1.5. A megye helye országos viszonylatban és az északnyugati régióban

 

Terület szempontjából, Bihar az ország nagykiterjedésű megyéi közé tartozik, hiszen a maga országos 3,2 százalékos arányával a 42 megye közül a hatodik helyet foglalja el. A megye összlakossága viszont az országosnak csak 2,8%-a, és ez a 13-ik helyet jelenti. Az alkalmazottak száma szerinti hely a kilencedik, a kórházi ágyak és az orvosok száma tekintetében a hetedik. A beiskoláztatás tekintetében Bihar megye csak a 13-ik az országban.

Gazdasági fejlettségének megfelelően az előkelő hetedik-nyolcadik helyet foglalja el a megye az aktív vállalkozások és az egy lakosra jutó üzleti forgalom tekintetében, 8-9 százalékot meghaladó részaránya van Bihar megye iparának. Egyes termékek előállításában az országos termeléshez viszonyítva a megye hozzájárulása jelentős, mint például a hűsítő italok (63%), harisnyanadrág (49%), lábbeli (28%), ásványvíz (25%), finomított alkohol (17%), készruha (9%), kitermelt kőolaj (8%), cukor és bútor (8%).

Mezőgazdasági össztermék tekintetében a megye 3,5 százalékos részarányával a negyedik a megyék rangsorában, főleg a sertés és szarvasmarha állomány valamint a kukorica és cukorrépa termelésének köszönhetően. Az idegenforgalomban, a kereskedelmi szálláshelyek területén a második a rangsorban (Constanta mögött).

Az északnyugati régió tagjai – Bihar megyén kívül - Kolozs, Beszterce, Szilágy, Máramaros és Szatmár megyék. Bihar megye – mint a régió legnagyobb kiterjedésű megyéje, természeti adottságai révén is a mezőgazdaságban vezető szerepet játszik, mind a növénytermesztés mind az állatállomány tekintetében. Ugyanez vonatkozik az üzleti összforgalomra, a nagykereskedelmi tevékenységre valamint a kereskedelmi szálláshelyekre is.

Népesség, aktív lakosság, alkalmazottak létszáma, ipari össztermelés, egészségügyben dolgozók valamint beiskolázottság szempontjából a második Kolozs megye után. Tulajdonképpen a régió két, minden szempontból meghatározó megyéje Kolozs és Bihar, a többi megyék terület, népesség vagy gazdasági potenciál szempontjából jóval kisebbek.

 

 

2. Bihar megye gazdasága

 

 

A román gazdaság piacgazdaságra való átmenete mélyreható gazdaságszerkezeti és tulajdonjogi változtatásokat jelent: a magántulajdon megteremtését és konszolidálását, gazdasági versenyt és gazdasági tevékenységet, szabályozó szabadpiacot. Ennek a folyamatnak a legfontosabb állomásai a gazdaság privatizációja, a gazdasági-pénzügyi mozgatóerők és szabályozók felszabadítása (ár, kamatláb, valutaárfolyam) és olyan makrogazdasági politikák és mechanizmusok elfogadása és alkalmazása, amelyek megteremtik a gazdasági szerkezetek átalakítását, egy hatékony piacgazdaság kiépítését. Gyakorlatilag ez egy összetett és nehéz folyamat, amelynek a sikeres véghezvitelét csak a fokozatos megvalósítás garantálja.

A piacgazdaság megteremtésének a folyamatában két jelentős tényezőt kell figyelembe venni: az egyik a jó teljesítményt nyújtó gazdaság megteremtésének a szükségessége, a másik pedig a társadalmi igazságosság, a társadalom tűrőképességének a mértéke, hiszen az átmeneti szakasz óriási költségei javarészt a társadalomra, az adófizető polgárra hárulnak.

 

2.1. A gazdaság alakulása az átmeneti időszakban

 

A megye gazdasága és társadalmi élete az elmúlt 12 évben magán viseli az átmeneti korszak összes jellemzőit, amelyeket a következőkben foglalhatunk össze:

            -     gazdasági hanyatlás

            -     az állami vállalatok privatizációja, párhuzamosan a magánvállalkozások létesítésével

                  és   elterjedésével

-         a munkanélküliség megjelenése

-         krónikus tőkehiány

-         változások a gazdaság szerkezetében

-         a piacgazdaság mechanizmusainak  megjelenése

-         gyorsuló infláció

-         életszínvonal - csökkenés, a vásárlóerő csökkenése

A fontosabb tevékenységi területeken az elmúlt 12 év változásai a következők:

A munkaerő-gazdálkodás terén a tevékenységi ráta, valamint az aktív keresői ráta csökkent. Az 1990-es évhez viszonyítva az aktív keresők száma 44 ezerrel lett kevesebb, ami elsősorban a mezőgazdaságból élők, valamint az ipari alkalmazottak számának csökkenésével magyarázható. A munkaerőforrások is csökkenő tendenciát mutatnak: csökkent a munkakorúak létszáma, a munkakorhatár alatti és feletti alkalmazottak száma, ugyanakkor megduplázódott a munkakorban lévő, ám munkaképtelen személyek száma. Érdekes a foglalkoztatottság nemekre lebontott alakulása.

A férfi munkaerő foglalkoztatási rátája nagymértékben csökkent, mert folyamatosan leépültek azok a vállalatok és ágazatok, amelyek általában férfi munkaerőt alkalmaznak, mint amilyenek a gépgyártás, kohászat, vegyipar vagy az építőipar. A nők esetében fordított a helyzet. Elsősorban a könnyűiparban tapasztalt növekedés évről évre növelte a munkaerőigényt, ezek az ágazatok viszont szinte kizárólag női munkaerőt foglalkoztatnak. A könnyűiparban – textil, ruházat és lábbeli – felkerült bérmunka (LOHN rendszerű termelés) óriásit fejlődött az elmúlt 12 évben.

Az alkalmazásban lévők száma 68 ezerrel csökkent, főleg az iparban, mezőgazdaságban, építőiparban és a szállításban, ugyanakkor nőtt a kereskedelemben és a szolgáltatásban dolgozók száma. Az elmúlt években a munkaerőpiac igyekezett alkalmazkodni a piac igényeihez. Ennek alapján változott meg az ipari alkalmazottak ágazati struktúrája: nagymértékben csökkent ezek száma a bányászatban, kohászatban, gépiparban, vegyiparban és az élelmiszeripar egyes ágazataiban (hús és tejfeldolgozás) és nőtt a könnyűiparban. A munkaerőpiac változásainak egyik fokmérője a munkanélküliségi ráta alakulása az elmúlt években, ami ingadozott 2,2% és a 7,6% között és ami a férfi munkanélküliség fokozatos növekedését tükrözte. A munkanélküliség elsősorban a 25 év alatti fiatalokat valamint az 50 év fölötti férfiakat érinti. Ez utóbbiak esetében az átképzés, új szakmák elsajátítása nehéz feladat.

Az elmúlt évek talán legnagyobb munkaerő-gazdálkodási és egyben társadalmi gondja a leépült, volt bányászati vagy monoindusztriális jellegű helységek lakossága számára munkahelyet biztosítani, főleg a Stei – Nucet –Braila, Pappfalva – Derna valamint a Sonkolyos - Dobresti és Élesdi zónákban. Ezeknek hátrányos zónákká nyilvánítása – amely számos kedvezménnyel járt az ide beruházók számára – a várt eredményeket csak az Élesdi részen hozta meg, hiszen Élesden halad át az európai E60-as főút.

A munkaerőforrások csökkenésében nagy szerepet játszott a migrációs folyamat. Az 1990 és 2001 közötti legális kivándorlók száma több mint 14 ezer, ezek java része munkaképes, képzett munkaerő. A munkaerő megyén belüli vándorlása ugyanolyan képet mutat, mint a lakossági vándorlás. A Nagyváradon vagy más ipari központokban lévő munkahelyek megszűnése sok esetben orientálta a munkaerőt a falu irányába, főleg – a népességnél már említett – Nagyvárad vonzásköréhez tartozó községekbe.

A mezőgazdaságban, a földtörvény alkalmazása, a parasztság tulajdonjogának visszaszerzése a gazdálkodás felaprózódását is jelentette. A növénytermesztés terén általában nőtt a gabonafélék, napraforgó és burgonya össztermelése, főleg a termőterületek növelésével (a hozamok csökkentek) és csökkent a cukorrépa valamint gyümölcstermelés; egyes ipari növények, mint a len és a kender termesztése megszűnt. A szőlővel beültetett területek valamint a gyümölcsösök java része kipusztult.

Az állatállomány drasztikusan csökkent.: a szarvasmarha állomány 87 ezerrel, a sertés állomány 167 ezerrel, a juhok és kecskék száma majd 300 ezerrel. Ezzel párhuzamosan javultak a takarmányozási feltételek és az egészségügy mutatói.

A vágóállat és állati termék termelése terén jelentősen csökkent a vágóállat (szarvasmarha, sertés, juh és baromfi), valamint a termelt gyapjú mennyisége és nőtt a tehéntejtermelés, annak ellenére, hogy a tehénállomány csökkent. Az átmeneti korszak legnagyobb és legsúlyosabb gondjai a mezőgazdaságban jelentkeztek: a parasztság és a gazdálkodók szegénysége és pénztelensége, a növénytermelés alacsony hozama, a termelők támogatásának a hiánya vagy a támogatások alacsony szintje, értékesítési gondok, önköltség alatti felvásárlási árak.

A parasztság és a mezőgazdaságból élők elszegényedési folyamata elmélyült, a még meglévő állami vállalatok nem termelnek, a mezőgazdasági társulások sorra szűnnek meg vagy a csőd szélén állnak. A mezőgazdaság gondjait még tetézi az import, a behozott olcsó áruk, amely az élelmiszeripart is sújtja.

A megye ipari termelése 1990 és 2001 között csökkent, ugyanakkor lényegesen megváltozott az ipar szerkezete. Amíg 1989-ben csak 64 ipari egység működött Bihar megyében, jelenleg az ipari jellegű vállalkozások száma meghaladja a másfél ezret. A 2001-ben elért ipari termelés szintje 15,8 százalékkal volt kisebb, mint 1990-ben. Nőtt az élelmiszeripar, konfekció-, cipőipar valamint a műanyagfeldolgozó-ipar által elért termelés és csökkent a szénkitermelés és kőolaj-kitermelés, bauxitbányászat, valamint a kohászat, a vegyipar és főleg a gépipar termelése. Ezzel párhuzamosan megváltozott az ipari termelés ágazati szerkezete. Drasztikusan csökkent például a gépipar részaránya az össztermelésben az 1900-es évi 21 százalékról 3,2 százalékra, és nőtt a könnyűipar részaránya 22 százalékról 40  százalékra.

A megye iparának főbb jellemvonásai az elmúlt 12 évben a következők:

                        -   lényegesen nőtt az ipari jellegű vállalkozások száma

                        -   a gazdasági konjunktúrának megfelelően nőtt a könnyűipar termelése, főleg a bérmunkában elvégzett teljesítmény

                        -   a gépgyártó ipar agóniája,  a rossz bel és külföldi konjunktúrának, a keleti piacok elvesztésének és nem utolsósorban a termékek versenyképtelenségének, gyengébb technikai színvonalának következtében. A gépgyártás hanyatlásának szintén fő okai a gyenge hatékonyság és jövedelmezőség, az anyagi- és főleg energia költségek nagy mértékű növekedése, tudván, hogy az az ágazat nagy energiafaló.

                        -  a termelékenység 26 százalékos növekedése is elsősorban az iparszerkezet megváltozásának tudható be, hiszen a könnyűipar és az élelmiszeripar - jellegénél fogva – sokkal nagyobb egy alkalmazottra eső termelékenységet produkál, mint más ágazatok.

                        -  jelentős számú állami vagy privatizált iparvállalat megszüntette a termelői tevékenységét és orientálódott más, kifizetődőbb tevékenységek felé,  eladta vagy bérbe adta a tulajdonában lévő infrastrukturális építmények egy részét és az így nyert pénzből vegetál.

                        -  az 1990-ben létező és privatizálásra kerülő ipari létesítmények nagy, nehézkes infrastrukturális alappal rendelkeztek, amelynek az ilyen formában való fenntartása és működtetése gazdaságtalan.

                        -  az ipari kapacitások kihasználási foka - főleg az állami tulajdonban lévőké valamint a privatizáltaké - nem megfelelő

                        -  a munkanélküliek túlnyomó része a megszűnt és leépülő iparvállalatokból került ki, főleg a bányászatból, vegyiparból, gépiparból, valamint egyes élelmiszeripari vállalatokban dolgozókból.

A beruházások jelentős mértékben csökkentek az utóbbi 12 évben. Egyrészt azért, mert szinte teljes mértékben elapadtak a központi pénzforrások, másrészt a tőkehiány miatt. A vállalkozások java része nem rendelkezik a szükséges saját pénzforrással, a bankhitelek igénybevétele, az infláció eredményezte magas kamatok miatt nem gazdaságos. A magánszektor legfontosabb beruházásai főleg az élelmiszeriparban, a könnyűiparban, a műanyag-feldolgozó ágazatban, valamint a kereskedelemben valósultak meg. A beruházások java részét új technológiák beszerzésére, gépek és berendezések, valamint szállítóeszközök vásárlására fordították. Ugyanakkor mind nagyobb teret hódít a gépek és főleg szállítóeszközök lízingelése, amely éves szinten kevesebb költséget, kisebb anyagi megterhelést jelent a vállalatok számára. 1990 és 2001 között 6589 lakás épült, amelynek nagyobbik hányada a falvakban épített lakóház.

A szállítási ágazatban, nagymértékben nőtt a gépjárműállomány, a közúti haszon-gépjárművek, valamint a személygépkocsik száma. Ugyanakkor nőtt a szállítóeszközök minősége és csökkent – bár még mindig magas – a szállítóeszközök átlagéletkora.

A megyei vállalkozások jelentős előrelépést könyveltek el a külkereskedelem terén. 4,7-szeresére nőtt az exporttevékenység, míg a behozatal 6,1-szeresére. Jelentősen nőtt a lábbelik, ruházati termékek valamint a textíliák, állati bőrök, műanyagáruk és egyes élelmiszeripari termékek (hús, hentesáru, tejtermékek stb.) importja.

A belföldi kiskereskedelmi áruforgalom az elemzett időszakban mintegy 38 százalékkal csökkent, megfelelően a vásárlóerő csökkenésének. Amíg az élelmiszer- kiskereskedelem volumene kis mértékben nőtt, egyes nem élelmiszer – főleg ruházati és lábbeli áruk – kiskereskedelmi eladása a felére csökkent. Jelentős mértékű áruforgalom-növekedés tapasztalható viszont a közúti jármű-kereskedelemben és a megnövekedett gépjárműpark jóvoltából az üzemanyag kereskedelem terén is. A nagykereskedelem szintén dinamikus fejlődést mutat, köszönhetően a megye földrajzi fekvésének is, hiszen Bihar megye az ország egyik nyugati kapuja.

A különböző szolgáltatások összértéke szintén jelentősen csökkent, viszont megváltozott - a piaci igényeknek megfelelően – ezek szerkezete. Nőtt a pénzügyi valamint az ingatlanügyletek, bérbeadás és a gazdasági tevékenységet segítő, jogi személyeknek nyújtott szolgáltatások volumene. Ugyanakkor nagymértékben csökkentek a lakosságnak nyújtott szolgáltatások: a szálláshely és vendéglátás, üdültetés, vasúti és közúti személyszállítás, valamint az egyéb személyi szolgáltatás.

Az idegenforgalomban a szálláshelyek kihasználtsága csökkent. Ugyancsak elére csökkent az idelátogató belföldi és külföldi turisták száma is.

A megye gazdaságának a teljesítménye – az általános hanyatlás mellett – eléggé ingadozó az elmúlt években. A legerőteljesebb gazdasági visszaesés az 1990 – 1994 és az 1997 – 1998 -as években következett be. A 2000-es évektől kezdődően a megye gazdaságában egy állandó, stabil fejlődési folyamat indult el, évi 5-7 százalékos növekedéssel, amelynek húzóereje a feldolgozóipar.

A gazdaságnövekedés felgyorsulása, valamint a csekély munkanélküliség arra enged következtetni, hogy a megye gazdasága egy felfelé ívelő úton halad.

 

            2.2. A gazdaság jelenlegi helyzete és főbb jellemzői

 

A munkaerő gazdálkodás szempontjából, 2001 végén az aktív civil lakosság száma 272,9 ezer, amelyből 264 ezer a foglalkoztatottak és 8,9 ezer a munkanélküliek száma. A foglalkoztatottak közül 99 ezer dolgozik a mezőgazdaságban, 74,1 ezer az iparban (3,9 ezer a bányászatban, 65,4 a feldolgozóiparban és 4,8 ezer a villamos energia, hő- és vízellátásban), 8,5 ezer az építőiparban, 28,8 ezer a kereskedelemben, 12 ezer a szállítás-, posta- és távközlésben, 13,2 ezer az oktatásban, 10,9 ezer az egészségügyben, 3,9 ezer a közigazgatásban és 12,7 ezer a többi szolgáltatásban.

Az aktív női lakosság 136,4 ezer, amelyből 132,2 ezer a foglalkoztatott és 4,2 ezer a munkanélküliek száma. A női munkaerő részaránya jóval nagyobb egyes ágazatokban és tevékenységekben, mint például a feldolgozóipar egyes ágazatai (könnyű és élelmiszeripar), kereskedelem, szállodaipar és vendéglátás, posta és távközlés, pénzügyi és banki szolgáltatások, oktatás és egészségügy. A munkanélküliségi ráta a 2001-es év végén 3,0% (a munkanélküliek száma az aktív lakossághoz viszonyítva), amely a férfiak esetében 3,1% és a nőknél 2,9%.

A területi elosztás tekintetében természetes, hogy az alkalmazásban lévők legnagyobb része a megyeszékhelyen dolgozik. Nagyobb a Nagyváradon alkalmazásban lévők részaránya a következő ágazatokban: feldolgozóipar (ruházat, bőrtermék, vegyipar, gépipar, bútoripar), energetika, építőipar, kereskedelem, szállítás, posta és távközlés, oktatás, egészségügy valamint más szolgáltatások.

2001 végén a megyében működött 14 állami tulajdonú vállalat vagy fővállalathoz tartozó alegység. A kereskedelmi és iparkamarában bejegyzett vállalkozások száma 22193.

Az aktív gazdasági egységek száma ugyanabban az évben 12056, amelyből 83-ban az állam többségi tulajdonos és 11973-ban a magántőke. Az aktív gazdasági egységek ágazatok szerint a következő tevékenységekben működnek: mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és fakitermelés 315, ipar 1531, építőipar 387, kereskedelem 7609, szálloda és vendéglátóipar 316, szállítás és raktározás 554, posta és távközlés 38, ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás 657 és egyéb, közösségi, társadalmi és személyes szolgáltatás 649. Nagyságrend tekintetében a vállalkozások túlnyomó többsége – 11671 – mikro- és kisvállalkozás (49 alkalmazott alatt), 287 középvállalkozás (50-249 alkalmazott) és csak 98 a több mint 250 alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalatok száma.

Területi elosztásban, az aktív vállalkozások kétharmada Nagyváradon működik. Arányosan jelentős még a megye egyes városaiban működő vállalkozások száma, mint Nagyszalonta, Margitta, Belényes, Stei vagy Élesd. A megye gazdaságában működik 12440 egyéni és családi vállalkozás, amelyek legfőbb tevékenységi területei a kereskedelem, a szállítás, valamint a szolgáltatások széles skálája.

A megye gazdasági egységeinek üzleti fogalma a 2001-es évben mintegy 63835 milliárd lej, ami egy lakosra számítva 106,3 millió lejt jelent. A főbb ágazatcsoportok részaránya az üzleti forgalom értékében: a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, fakitermelés és halgazdaság 1,9%, az ipar és építőipar 48,9%, a kereskedelem, szállítás és távközlés valamint a szolgáltatások részaránya 49,2%. A mezőgazdasági összterület 499,6 ezer hektár, amelyből 302,5 ezer hektár szántó, 138,8 ezer hektár legelő, 142,6 ezer hektár kaszáló, 5,5 ezer szántó és 10,2 ezer hektár gyümölcsös.

A megye mezőgazdaságának ellátottsága és felszereltsége traktorokkal és más mezőgazdasági gépekkel, jóval jobb, mint az országos átlag; egy traktorra 41 hektár szántóterület jut. A növénytermesztésben elért össztermelés: 673,3 ezer tonna gabona (200,1 ezer tonna búza és 410,1 ezer tonna kukorica), 23,5 ezer tonna napraforgómag, 148,2 ezer tonna burgonya, 58,8 ezer tonna cukorrépa, 80,7 ezer tonna zöldségféle, 28,7 ezer tonna szőlő és 34,8 ezer tonna gyümölcs. A főbb növények hektárhozamai: 3099 kg búza, 4056 kg kukorica, 1157 kg napraforgómag és 26636 kg cukorrépa. A 2001 –es év végi állatállomány: 105,6 ezer szarvasmarha, amelyből 57,9 ezer tehén és előhasi üsző, 205,7 ezer sertés, 112,9 ezer juh, 25,9 ezer ló és 2097 ezer szárnyas. Az állattenyésztés állati össztermelés: 42,1 ezer tonna vágóállat, 21,3 millió hektoliter tej, 333 tonna gyapjú és 323 millió tojás.

Az iparban működő aktív vállalatok közül 22 a bányaiparban, 13 az energia- víz és hőszolgáltatásban és a túlnyomó többség (1493) a feldolgozóiparban fejti ki tevékenységét. A feldolgozóipar keretében a legtöbb vállalkozás a következő iparágazatokban működik: 344 az élelmiszeriparban, 199 a bőr és cipőiparban, 178 a gépiparban, 176 a konfekcióiparban, 151 a fafeldolgozásban, 144 a bútoriparban, 80 a vegyiparban és műanyag feldolgozásban. A megye iparvállalatainak termelési értéke a 2001-es évben elérte a 39840 milliárd lejt, amely 550 millió lejes, egy ipari alkalmazottra eső termelést jelent. Szerkezeti szempontból a bányászat hozzájárulása az ipari össztermeléshez 6,5%, a feldolgozóiparé 85,4%, míg az energetikáé 8,1%. Rendkívül jelentős a könnyűipar és az élelmiszeripar, hiszen részarányuk az ipari termelésben eléri a 40%-ot a könnyűipar esetében, míg az élelmiszeriparnál ez az arány 26,4%.

Külkereskedelem tekintetében a megye vállalatainak 2001-es évi teljesítményei: 591,7 millió dollár kivitel és 668,4 millió dollár értékű árubehozatal. Szerkezeti elosztásban, az export 41 százaléka lábbeli, 31 százaléka ruhanemű, 6,6% bútoráru és 4,7% különféle gépek és berendezések. Az import 25 %-a textíliák és méteráruk, 19%-a gépek, berendezések  és szállítóeszközök, 16%-a nyers és kikészített bőrök, 12%-a műanyag és vegyi áruk és 11%-a élelmiszerek, italok és dohánytermékek.

A kiskereskedelemben, valamint a közúti jármű-eladás, javítás, karbantartás és az üzemanyag árusításban elért egy lakosra jutó üzleti forgalom értéke 12 millió lej, az ugyancsak 1 lakosra jutó lakossági szolgáltatásoké 5 millió lej.

A gazdasági jellegű beruházások értéke 2001-ben meghaladta a 11520 milliárd lejt, ami 1 lakosra számítva több mint 19 milliót jelent. A beruházások legnagyobb részét – mintegy 66%-át – technológiák, gépek és berendezések valamint szállítóeszközök beszerzésére fordították. A beruházások több mint 70%-át az iparban, csaknem 13%-át a kereskedelemben valósították meg. Ugyanebben az évben átadtak 632 új lakást.

A szállításban, a megye területén lévő vasút hossza 474 km, az úthálózaté 2515 km, amelynek 23 százaléka felújított. 2001 végén a forgalomba beírt áruszállító járművek száma 16679; a személygépkocsik száma pedig megközelítette a 80 ezret.

Az idegenforgalomban, a kereskedelmi szállóhelyek egységeinek a száma 59, amiből 22 szálloda, összesen 10442 férőhellyel, amelyből 7802 a szállodákban. A férőhelyek kihasználtságának a foka még mindig alacsony – 41,9 %. A szállóvendégek száma 2001-ben alig haladta meg a 210 ezret, amelyből 22 ezer az elszállásolt külföldi turisták száma.

A megye gazdaságának a fejlődésére egyaránt hatással vannak pozitív és negatív befolyással bíró tényezők, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

Pozitív jellemzők:

-         gazdasági és társadalmi stabilitás

-         jól képzett munkaerő

-         aránylag alacsony munkanélküliség

-         az utóbbi évek gyorsabb és stabil gazdasági növekedése

-         az ipari fejlődés, amely elsősorban a könnyűiparra, élelmiszeriparra és műanyagfeldolgozó-iparra jellemző

-         a megye egyes mikro-régióiban – főleg Stei és Élesd körzetében – nagyipari vállalatok létesítése (például a European Drinks, European Food vagy Scandic Distillery) amelyek több ezer munkahelyet teremtettek az itt addig főleg – a közben felszámolt vagy leépített – bányákban vagy gépgyártó-ipari egységekben dolgozók számára.

-         jelentős külföldi tőke jelenléte

-         a privatizációs folyamat előrehaladottsága

-         megnövekedett beruházási kedv

A bihari gazdaság negatív jellemzői vagy negatív irányba befolyásoló tényezői a következők:

- diszkrimináló központi beruházás politika. Bár a megye a központi költségvetéshez való hozzájárulásával a megyék között a 6-7-ik helyen van, az innen kapott finanszírozás tekintetében az utolsók között szerepel

- a regisztrált vállalkozások fele nem fejt ki semmiféle tevékenységet

- a termelői kapacitások gyenge kihasználása egyes ágazatokban

- tőkehiány

- gyér bankhitel - felhasználás a tevékenység bővítésére, a magas kamatlábak miatt

- magas adókulcsok

- a mezőgazdaság „alulfinanszírozása”, elhanyagolása

- agonizáló kohászat és gépgyártás

- a turisztikai szálláshelyek kihasználatlansága, ezek nem a követelményeknek megfelelő ellátása és felszereltsége; gyenge szórakoztató –kulturális ajánlatok

- a közúthálózat minősége

- nem megfelelő részvétele a megyei vállalkozásoknak a különböző, főleg külföldi, finanszírozási programokban

 

2.3. A privatizáció alakulása és a külföldi tőke szerepe

 

A privatizáció, a magántőkén alapuló piacgazdaság megteremtése, a gazdasági reform alapja. A folyamat tehát nem öncélú, hiszen a piacgazdálkodás, a szabadpiaci verseny a gazdasági és társadalmi fejlődés feltétele.

A privatizáció legfontosabb állomásai a hozott rendelkezések és elfogadott törvények alapján, kronológiai sorrendben a következők:

- a szabad kezdeményezésen alapuló tevékenységek megszervezése és működtetése

- a kereskedelmi társaságok típusainak, létesítésüknek, működésüknek és vezetésüknek a meghatározása

- a földtörvény alkalmazása

- a privatizáció jogi keretének megfogalmazása, módozatainak megállapítása, valamint a részvény- és aktívum eladás lebonyolítása román vagy külföldi jogi vagy fizikai személyek részére

-         a privatizációt lebonyolító és felügyelő intézményrendszer létrehozása: Országos Privatizációs Ügynökség (ANP), Állami Tulajdonalap (FPS), Magántulajdon-alap (FPP), Román Fejlesztési Ügynökség (ARD), Nemzeti Értékalap (CNVM).

-         A részvénymozgás szabályozása, az értéktőzsde, valamint a tőzsdén kívüli részvények értékesítésének megszervezése (RASDAQ)

-         Az alkalmazottak által megvalósított privatizáció elfogadása és megszervezése (MEBO)

-         A mezőgazdasági társaságok megalakítása és működése

-         Az állami pénzintézetek, bankok privatizálása

-         A mezőgazdasági állami vállalatok privatizációja

E törvényekbe és rendeletekbe foglalt rendszerek alapján ment végbe Bihar megyében is a privatizáció folyamata. A privatizációnak kiépítésének két fontos pályája: a meglévő állami vállalatok privatizációja, valamint önálló magántőkével működő vállalkozások létrehozása.

1990-ben, megyei viszonylatban működött 88 privatizálásra kijelölt vállalat: 41 ipari, 6 építőipari, 15 mezőgazdasági, 14 kereskedelmi, 3 szállítási és 9 szolgáltatásokat nyújtó gazdasági egység. A privatizáció megkönnyítése érdekében sok nagyvállalatot felosztottak több kisebb egységre, főleg egyes iparvállalatok, építőipari, mezőgazdasági és kereskedelmi egységek vonatkozásában.

Az állami tulajdonban lévő egységek privatizációs folyamatának két fontos módozatát ismerjük:

            - az állami részvénykötegek eladása, elsősorban árverés, ritkább esetben közvetlen tárgyalás útján. A legtöbb vállalat privatizálásának a lebonyolítása ilyen módon zajlott le.

            - a részvények eladása az alkalmazottak számára (MEBO). Ezt a módszert 36 vállalat esetében alkalmazták, főleg mezőgazdasági (gépészeti), szállítási és építőipari egységeknél.

A privatizációs folyamatok buktatói és nehézségei között szerepelnek a következők:

            - nehézkes és bürokratikus adminisztráció, bonyolult adatgyűjtés

- tőkehiány. Sok esetben az eladott tőkerészesedés nem volt fellelhető a megfelelő aktívumokban: épületek, gépek, nyersanyagok, áruk vagy pénzösszegek formájában

            - a privatizálandó cégek sokszor lepusztult infrastruktúrája

            - a vállalatvezetés érdektelensége a privatizációs folyamatban

            - a részvényvásárlók fizetésképtelensége

És hogy mi történt ezekkel a privatizált vállalatokkal? Nagyon kevés azok száma, amelyek „túlélték” a privatizációt és fejlesztések után nyereséget hozó gazdasági tevékenységet folytattak. Főleg a mezőgazdasági egységek (SMA) alkalmazottaknak történő eladása volt sikertelen. A fizetési kötelezettségeknek csak úgy tudtak sokan eleget tenni, hogy eladták a cég aktívumait vagy fizetés hiányában az állami tulajdonalap, felbontotta a velük kötött szerződést. A privatizáció után 22 cég változtatta meg az addigi tevékenységét, 11 vállalat csak az infrastruktúrák bérbeadásából és másik 11 pedig ágazatot váltott, javarészt a kereskedelem irányába. 9 vállalkozás esetében az adósságállomány többszörösen meghaladja a tőke értékét, ezek közül 5 esetben folytattak csődeljárást a hitelezők részéről.

A megyei gazdaság jelenleg a magántulajdonon alapul, amelyet bizonyít az alábbi, a magánszektor részarányát tükröző mutatósor:

       

1. táblázat

 

       Mutatók                                                                    A magánszektor százalékban

                                                                                                               kifejezett részaránya

 

- alkalmazottak száma                                                                                       63,2%

   amiből a gazdaságban dolgozók száma                                                           83,6%

- aktív vállalkozások száma                                                                               99,3%

- üzleti áruforgalom                                                                                           87,6%

- ipari termelés                                                                                      85,0%

- mezőgazdasági össztermelés                                                               97,9%

- beruházások                                                                                                   79,6%

- kereskedelmi áruforgalom                                                                               99,9%

 

A külföldi tőke bihari gazdasági életben való részvételével kapcsolatban: 2001 végén 2388 külföldi tőkével működő vállalkozás volt bejegyezve 108,8 millió dollár alaptőkével, amellyel Bihar előkelő helyet foglal el a megyék rangsorában. A külföldi tőke származási helye szerint a legnagyobb befektetések a következő országokból erednek: Svédország 22,6%, Olaszország 10,7%, Nagy Britannia 10,6%, Németország 10,0%, Oroszország 9,2%, Luxemburg 9,0%, Magyarország 8,1%, Hollandia 5,6% valamint Ausztria 4,6%-os részesedéssel.

A bejegyzett külföldi tőkéjű 2388 vállalkozásból csak 9 esetben volt szó a külföldi tőke részvételéről az állami vállalatok privatizációjában (8 iparvállalat és egy szállítmányozó esetében) 19,9 millió dollárnyi befektetéssel. 2001-ben a bejegyzett külföldi érdekeltségű vállalatokból csak 1607 volt aktív, tehát folytatott valamilyen tevékenységet, 79,6 millió dollár tőkével.

A különböző ágazatokba befektetett külföldi tőke nagysága és részaránya a következő:

 

2. táblázat

 

 

Jegyzett külföldi tőke

- ezer dollár-

Az ágazatok részaránya

-%-

 Jegyzett külföldi tőke  - összesen

79636

100,0

Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, fakitermelés

   164

          0,2

 

Ipar - összesen

65609

                 65609

Bányászat

   414

       0,6

Feldolgozóipar                       

65195

    99,4

Építőipar        

     35

 

Kereskedelem

  7003

     8,8

Szállítás és raktározás

   891

     1,1

Szolgáltatások

5934

    7,5

                                                                                               

A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás ágazati csoportjában befektetett 164 ezer dollár elsősorban az erdei gyümölcs és gomba gyűjtésére és feldolgozására irányult. A külföldi befektetések 82,4 százalékában az ipar részesedett, éspedig a feldolgozó-ipar, amiből: 45%-ban az élelmiszeripar, 15%-ban a színesfémkohászat, 15%-ban az építőipar, a könnyűipari vállalkozások pedig 14%-ban. Annak ellenére, hogy a legtöbb külföldi tőkével működő vállalkozás a könnyűiparban van, a befektetett összegek jóval kisebbek, mert a bérmunka alapján való termelés nem tőkeigényes.

A kereskedelemben felhasznált 7 millió dollárnyi külföldi tőke túlnyomó része a nagykereskedelem felé irányult; a szolgáltatások terén befektetett összeg fő iránya az ingatlanügyletek, bérbeadás és a vállalatok gazdasági tevékenységét segítő szolgáltatások, vámudvarok és a nemzetközi fuvarozást segítő más tevékenységek. 

 

            2.4. A gazdasági tevékenység hatékonysága

 

A megyei gazdaság állami és magánszektorra felbontott főbb mutatói az alábbiak:

 

3. táblázat      

 

                                                                                   

Mutatók   

M.E.                

A megye összesen 2001-ben

Állami szektor

 

Magánszektor

Aktív vállalkozások száma

 

12056

 83

11973

Működő tőke

Milliárd lej

12441

719

11692

Amiből: alaptőke

 

  5063

331

  4732

A gazdaságban foglalkoztatott alkalmazottak száma

 

        126602

       20816

       105786

Üzleti forgalom

Milliárd lej

63835

         7915

        55920

Állóalap értéke

(tárgy eszközök)

Millió lej

21691

         1344

        20347

Beruházás

Milliárd lej

11521

         2345

9176

Működési többlet

Millió lej

19929

451

        19478

 

A jelen gazdasági helyzetben a működő tőke, valamint a tárgyi eszközök értékrendje kívánnivalót hagy maga után; nem tükrözik a reális értékeket. A vállalatok tőkefelértékelése általában a pénzügyi-gazdasági érdekeknek felel meg, és nagyobb fedezetként szolgálnak az esetleges hitelfelvételhez. Más privatizált (MEBO) vállalatnál még most is az 1992-ben megállapított tőkeérték szerepel. Az állami kézen lévő vállalatok tőkéjének a felmérése 1995-ben történt, azóta az infláció következtében az árak többszörösére nőttek, tehát a tőke értékrendje nem reális. Úgyszintén egyes privatizált vállalatoknál a földterület értéke bele van foglalva a tőke értékébe, más egységeknél nincsen. Sok vállalat évente végrehajtja az állóalap – tárgyi eszközök – felértékelését, de nem emeli meg párhuzamosan a vállalat tőkéjét.

A bruttó működési többlet az, amely számokban kifejezve kimutatja a gazdasági tevékenység milyenségét, hatékonysági fokát. Legfőbb alkotó eleme a bruttó nemzeti összterméknek (GDP) és kifejezi a bevételek és az anyagi jellegű kiadások közötti különbséget. Tehát tulajdonképpen az újratermelt, hozzáadott értéket képviseli: a munkaerőköltségeket és amortizációt, az elért profitot valamint a vállalkozás mindennemű adóit.

Az elemzést folytatva, lássuk melyek a magánszektor mutatói, külön a privatizált és külön az újonnan létesített magánvállalkozások esetében:

 

4. táblázat

 

 

Mutatók

M.E.

Magánszektor összesen 2001-ben

Privatizált

vállalatok

Újonnan létesített vállalkozások

Aktív vállalkozások száma

 

11973

  228

11745

Működő tőke

Milliárd lej

11692

1795

  9897

Alaptőke

Milliárd lej

  4732

1273

  3459

Alkalmazottak száma

 

       105786

        26350

         79436

Üzleti forgalom

Milliárd lej

55920

8594

47326

Állóalap értéke

(tárgyi eszközök)

Millió lej

20347

3009

17338

Beruházások

Milliárd lej

 9176

  293

 8883

Működési többlet

Millió lej

        19478

          1885

        17593

 

Mindezek alapján megvizsgálhatjuk a két szektor nagyságrendi és hatékonysági mutatóit:

 

5. táblázat

 

Mutatók

M.E.

A megye összesen

Állami szektor

Magánszektor

Privatizált

vállalatok

Új vállalkozá-sok

Egy vállalkozásra jutó alkalmazottak száma

 

 105

  251

   88

 116

   7

Egy vállalkozásra jutó üzleti forgalom

Millió lej

5295

9536

4671

3769

4029

Egy vállalkozásra jutó beruházás

Millió lej

 956

2825

  766

1285

  756

Egy vállalkozásra jutó működési többlet

Millió lej

    1653

  54

3253

 827

1497

Egy alkalmazottra jutó üzleti forgalom

Millió lej

504

 380

  529

 326

 596

Egy alkalmazottra jutó beruházás

Millió lej

 91

112

   87

  11

 112

Egy alkalmazottra jutó hozzáadott érték

Millió lej

     157

  21

 184

 71

221

1000 lej üzleti forgalomra jutó működési többlet

Millió lej

     312

 57

 348

219

372

 

Kimutathatók a következő aspektusok:

-    A vállalatok nagyságrendje különböző. Várhatóan az állami vállalatok foglalkoztatnak nagyobb számú alkalmazottat, főleg a kőolaj kitermelésben, villamos- és hőenergia termelésben és elosztásban, valamint vízgazdálkodásban. Az újonnan létesített vállalkozások zöme mikro-jellegű, átlag 7 alkalmazottal.

-         Ennek megfelelően alakul az egy vállalatra jutó üzleti forgalom, kivéve a kéttípusú magánszektor összehasonlításában, hiszen a csekély munkaerőt foglalkoztató új vállalkozások nagyobb üzleti forgalmat értek el mint a privatizált, volt állami vállalatok.

-         Az egy vállalatra jutó beruházások mértéke nagyobb az állami vállalatoknál, az előbb felsorolt vállalatok központi beruházásai (kőolaj-kitermelés) vagy külföldi finanszírozásának köszönhetően (a nagyváradi vízhálózat rehabilitációja)

-         Az egy alkalmazottra eső összehasonlítás kimutatja a magánszektor gazdaságosságát, nagyobb hatékonyságát az államival szemben, hiszen jóval nagyobb mind az üzleti forgalom, mind a működési többlet értéke és aránya.

-         A magánszektor két kategóriájának összehasonlítása világossá teszi az újonnan alapított vállalkozások jobb hatékonyságát. Nagyon sok esetben a privatizáció révén a beruházók nehézkes, túldimenzionált infrastruktúrát, nagy személyi állományt és sok esetben nagy adósságállományt örököltek, amelyek meggátolták a gazdasági fejlesztés finanszírozásának lehetőségeit.

-         A működési többlet mértéke az új magánvállalkozásoknál 6,5-szörös az állami szektorhoz képest és 70 %-al meghaladja a privatizált vállalatokét.

A hatékonyság növelése tulajdonképpen a gazdasági - pénzügyi eredmények növelését jelenti minél kevesebb ráfordítással, költséggel. A hatékonyság legfontosabb fokmérői:

            - termelékenység

            - költségszint (ráfordítások)

            - működési többlet

            - jövedelmezőség

E négy fő mutató felhasználása összehasonlítási alapként – az állami és privát szektor között, például – csak homogén ágazatok esetében lehetséges, megyei szinten felhasználásuk nem célszerű. Az összehasonlítás választása három fontos, homogén, a megye gazdaságát meghatározó ágazatra esett: ezek a feldolgozóipar, a mezőgazdaság és a kereskedelem.

-    A termelékenység szintje a feldolgozóiparban az egy alkalmazottra jutó ipari termelési értéket jelenti, a mezőgazdaságban valamint a kereskedelemben pedig az egy alkalmazottra  eső összbevételt.

-         A ráfordítások mindhárom ágazat esetében az 1000 lej bevételre eső összköltséget jelentik.

-         A működési többlet szintjének a kifejezési kódja az 1000 lej üzleti forgalomra jutó hozzáadott érték

-         A bruttó profitráta százalékokban kifejezve a bruttó profit és az összköltségek arányát jelenti. Az adatok a következők:

 

6. táblázat

 

Mutatók

M.E.

Az ágazat összesen

Állami szektor

Magán-szektor

Privatizált

vállalatok

Új vállalkozá-sok

FELDOLGOZÓIPAR

Termelékenység

Millió lej

535

129

551

353

607

Ráfordítások

Millió lej

965

1061

964

1029

946

Működési többlet

Millió lej

432

346

433

397

443

Profitráta

%

3,7

-5,8

3,8

-2,8

5,7

MEZŐGAZDASÁG

Termelékenység

Millió lej

232

92

388

221

528

Ráfordítások

Millió lej

964

1003

958

1014

925

Működési többlet

Millió lej

378

606

341

32

354

Profitráta

%

-3,7

-0,3

4,4

-1,4

8,0

KERESKEDELEM

Termelékenység

Millió lej

1093

1013

1099

937

1154

Ráfordítások

Millió lej

 977

  871

  977

 985

  977

Működési többlet

Millió lej

 191

  471

  190

 191

  175

Profitráta

%

  2,3

   1,4

   2,3

1,1

   2,4

 

A feldolgozóipar termelékenységi átlaga 535 millió lej – az egy alkalmazottra jutó ipari termelés. Szembetűnő a nagyarányú differenciáltság az állami szektor valamint a magánvállalkozások között, hiszen a magánszektorban elért termelékenység a négy és félszerese a z állami szektor által teljesített szinthez képest. A termelékenységi szintkülönbség egyik fő oka az iparszerkezetben keresendő. Míg a magántőkével működő feldolgozóipar nagyobb hányadát az élelmiszer és könnyűipar képviseli, addig az állami tulajdonban maradt egységek gépipari vállalatok, amelyeknél az ágazat jellegéből eredő termelékenység általában jóval kisebb. Úgyszintén a privatizált, volt állami iparvállalatok termelékenysége alig több mint a fele az új vállalkozásokénak. Az utóbbiak általában jobb technikai felszereltséggel rendelkeznek, az esetek nagy részében jobb és hatékonyabb a munkaerő gazdálkodás is.

Az ágazat 1000 lej bevételre eső költségráfordítása átlagban 965 lej. Az állami vállalatok arányos költségszintje nagyobb, mint a bevételeké – tehát ráfizetéssel – veszteséggel dolgoznak. Valós viszont az a tény is, hogy az állami szektort képviselő vállalatok kapacitáskihasználtsága alacsony és a foglalkoztatottak létszáma viszonylag magas. A privatizált vállalatok esetében is magasabb a költségszint – 29 lejjel, mint az arányos bevételek. A privatizált vállalatok legnagyobb gondja a tőkehiány, az elavultabb technikai eszközök és berendezések, túlméretezett infrastruktúra és az ennek megfelelő nagy amortizációs költségek. A termelői kapacitások nem megfelelő kihasználása szintén jellemző e vállalatok jelentős részénél.

A működési többlet részaránya 1000 lejre eső üzleti forgalomra a megye feldolgozóiparában 432 lej, az állami szektorban 346 lej és a magánszektorban 433 lej, tehát 87 lejjel több. Ez az arány a privatizált vállalatoknál 397 lej, míg az újonnan alapított cégek esetében 443. Amellett, hogy a létesített magánvállalkozások nagyobb hatékonysággal működnek, tehát nagyobb az arányos hozzájárulás a bruttó hazai termékhez, az állami vállalatokkal valamint a privatizált egységekhez viszonyított különbség nem olyan nagy, mint például a termelékenység tekintetében. A kisebb mérvű differenciálódás fő oka a munkaerő gazdálkodásban és bérezésben valamint az iparszerkezetben keresendő. Az állami feldolgozóipart java részt gépipari egységek képviselik, amelyek munkaerőlétszáma aránylag magas, valamint más ágazatokhoz képest magasabb a bérek színvonala. Ugyanez vonatkozik a privatizált feldolgozóipari vállalatokra is, amelyek jó része az építőanyag-iparhoz és vegyiparhoz tartozik, s amelyekre szintén jellemző az aránylag sok alkalmazott és a jobb fizetések. Mindez arányosan megemeli a munkaerővel járó költségeket, tehát a hozzáadott érték volumenét is. Ezzel szemben a működő új vállalkozásoknál, amelyek döntő többsége az élelmiszeripari és a könnyűipari ágazatokban tevékenykedik, általában a legkisebbek a bérek a többi ágazathoz viszonyítva, ami arányosan – jobb hatékonyság mellett is – kevesebb értéktöbbletet eredményez.

A feldolgozóipari vállalatok átlagos jövedelmezősége 3,7%, ami 3,7 lej termelt profitot jelent 100 lej ráfordításra. Amint már a ráfordítások bevételhez viszonyított arányaiból is kiviláglott, az állami szektor és a privatizált vállalkozások gazdálkodása egyaránt veszteséges, az egyik esetben 100 lej ráfordításra 5,7 lej míg a másikban 2,8 lej jut. Nyereséget termelő tevékenységet csupán az újonnan létesült feldolgozóipari egységek folytatnak, 5,7 lejes profittal minden 100 lejes ráfordítás után. A mutatók alapján megfogalmazható következtetések nyilvánvalók: a jelenleg még állami tulajdonban lévő valamint a volt állami de magánkézbe jutott feldolgozóipari vállalatok tevékenysége gazdaságtalan. Ez is azt bizonyítja, hogy az állam a tulajdonban lévő vállalatokat a sorsára hagyta, a privatizáció pedig csupán a vállalatok eladásából állt, leromlott, túldimenzionált infrastruktúrával és berendezésekkel. E vállalatok jó része kapacitásaikhoz képest nagyon keveset vagy egyáltalán nem termel, nincs stabil piac, fejlesztésekre és beruházásokra egész egyszerűen nincsen pénz.

Természetesen ideális lenne folytatni az elemzést a feldolgozóipar minden ágazatával külön-külön, mint az élelmiszeripar, textil-ruházati és bőripar, vegyipar, építőanyag-ipar, a gépipar ágazatai, nyomdaipar vagy bútoripar, hiszen mindegyik iparágnak megvan a maga specifikuma. Csak egy példa: az élelmiszeripar és gépipar anyagköltségei arányosan jóval magasabbak a könnyűipar bérmunkában végzett tevékenységénél, viszont csekélyek, mert a feldolgozandó nyersanyag a megrendelő tulajdonát képezi; vagy a gépipar és vegyipar nagyobb bérei megnövelik a működési többlet hányadát stb. Tulajdonképpen a feldolgozóipar egységes elemzése együttesen jellemzi az iparágcsoport szerkezetének a hatékonyságát, a tevékenység milyenségét.

Az ipari ágazati csoportok közül azért választottuk az elemzéshez csak a feldolgozóipart, mert például a bányászat valamint az energia és vízellátás terén nem mérvadók a hatékonysági tényezők az állami vagy helyi ártámogatások miatt, valamint ezen ágazatok esetében nem álltak rendelkezésünkre – a termelékenység kivételével – a szükséges adatok. Ezek a vállalatok tulajdonképpen – részben – fővállalatok alegységei és így megyei szinten nincsenek információk, például a költségek, a működési többlet valamint a nyereségek tekintetében.

A mezőgazdasági vállalkozások és társulások esetében az egy alkalmazottra jutó összbevétel szintje 232 millió lej. Ugyanez az állami vállalatoknál csak 92 millió lej, míg a magáncégeknél 388 millió lej. Itt is a mezőgazdaságban tevékenykedő újonnan alapított kereskedelmi társaságoknál a termelékenység több mint kétszeres a privatizált vállalatokhoz képest és több mint ötszörös az állami szektorhoz viszonyítva.

A költségek tekintetében mind az állami szektorhoz tartozó mind a privatizált vállalatoknál a relatív költségek meghaladják a bevételek szintjét. Érdekes megfigyelni, hogy a működési többlet tekintetében a legnagyobb érték az állami szektor egységeinél jelenik meg. E furcsa jelenség magyarázata, hogy az állami mezőgazdasági vállalatok tevékenysége teljes egészében vagy nagy részben megszűnt és általában aktívumok eladásából vagy bérbeadásából tartják fenn a vállalatot. Tehát az anyagi költségek részaránya az összköltségek tekintetében elenyésző. A privatizált cégek működési többlete az üzleti forgalomhoz viszonyítva nagyon alacsony. Mindezeknek megfelelően e két tulajdonjogi ágazat gazdálkodása veszteséges, csak az új, mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozások termeltek ki a 2001-es év folyamán 8 lej nyereséget minden 100 lej ráfordított összegre.

A mezőgazdasági gazdálkodásnak – más ágazatokhoz képest meg van a maga sajátossága. Itt szintén a létező vállalatok és társulások gondjai a legsúlyosabbak, amelyekből egy néhány a következő:

            -  A mezőgazdasági egységek tevékenységét, eredményeit nagymértékben befolyásolják a természeti, időjárási tényezők.

            - A még állami tulajdonban lévő mezőgazdasági termelő vállalatok (IAS) helyzete kilátástalan. Saját tulajdonban lévő földterület és pénzforrások hiányában képtelenek gazdálkodni. Az infrastrukturális létesítmények lepusztult állapotban vannak, a tartozások mértéke többszörösen meghaladja a törzstőkét.

            - A privatizált vállalatok jó részét a megye mezőgazdaságában a volt és több részre felosztott mezőgépészeti vállalatok (Agromec) alkotják, amelyek az ún. MEBO típusú privatizálási folyamat során a volt alkalmazottak tulajdonába kerültek. Ezek nagy része jelenleg, nemcsak hogy semmilyen tevékenységet nem folytat, de pénzforrások hiányában nem tudták kifizetni az Állami Tulajdonalapnak a vételár részleteit sem, így sok szerződés megszűnt vagy felbontás alatt áll.

            - Meglehetősen elterjedt Bihar megyében az a jelenség, miszerint fizikai személyek – részben megbízásból – nagykiterjedésű mezőgazdasági területeket vásárolnak, anélkül, hogy megművelnék azokat, vélhetően számítva az ország pár éven belüli unióbeli belépésére és a földárak igazodására az európai uniós árakhoz.

A kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások megyei vonatkozású mutatói: 1093 millió lej árubevétel 1 alkalmazottra, 977 lej ráfordítás - összköltség 1000 lej bevételre, 191 lej az 1000 lej üzleti forgalomra jutó működési többlet, a profitráta mértéke 2,3%. Az állami és magánszektor párhuzamos elemzése elhanyagolható, hiszen az állami szektort jelenleg csak 3 kereskedelmi egység képviseli, amelyek részaránya a kereskedelmi áruforgalomból 0,1%. Párhuzamot vonva viszont a privatizált és az új kereskedelmi vállalkozások eredményei között – holott az utóbbi hatékonyabb – a különbségek nem olyan nagymértékűek, mint például a feldolgozóipar vagy a mezőgazdaság esetében. A privatizált nagykereskedelmi vállalatok már azelőtt is jelentős kereskedelmi – elosztó tevékenységet folytattak, a kiskereskedelmi egységek jelentősége pedig számottevő, működési helyeik és forgalmuk tekintetében.

Összefoglalva – e három ágazat elemzésén keresztül – a leghatékonyabb tevékenységet az újonnan létesített egységek fejtik ki, hiszen általában itt a leghatékonyabb az eszközök és a munkaerő felhasználás mértéke. Egy magánvállalkozás, ha nem éri el a kívánt gazdaságosságot, nyereséget, tevékenységet változtat vagy egyszerűen, leáll vagy megszűnik, de nem termel veszteséget. Talán az is az oka, hogy a bejegyzett vállalkozásoknak csak a fele aktív, másik fele vagy nem rendelkezik a szükséges pénzalappal, vagy egyszerűen nem tudja, milyen irányban tevékenykedjen.

A többi ágazat e mutatókon keresztüli elemzése nem volt lehetséges, a szükséges adatok hiánya miatt. A szolgáltatások egy részében, a szállításban, távközlésben stb. megyei szinten csak alvállalatok szerepelnek és esetükben nem fellelhetők, például a profit vagy a költségszint mutatói.

A megye gazdaságának privatizációs folyamata – pár mezőgazdasági és ipari egységtől eltekintve - lényegében befejeződött. Megjegyezendő, hogy az elemzéshez használt két tulajdonjogi kategóriára – állami és magán – való vállalati besorolás a szerint történt, milyen tulajdonban van a részvények nagyobb hányada. Például az állami szektor nemcsak a teljesen állami tulajdonban álló vállalatokból áll, hanem azokból is, amelyeknél az állami tulajdon részaránya meghaladja az 50 %-ot és fordítva.

És végül egy elgondolkodtató megjegyzés: több tucat azoknak a nem teljesen privatizált vállalatoknak a száma, amelyekben az állami tulajdon részaránya elég csekély (10-20-30%). Ezek esetében két irányzat figyelhető meg. Azoknál a vállalatoknál, amelyeknél nem nyereséges a vállalkozás – vagy gyenge a hatékonyság – az állam hiába ajánlja megvételre a tulajdonrészt, nem talál rá vevőt, hiszen a többségi tulajdonosnak nem áll érdekében és más jelöltek nem léteznek. Ugyanakkor egynéhány vállalkozás esetében, amelyek privatizálásuk idején a csőd szélén álló eladósodott, esetleg leállt vállalatok voltak, viszont amelyek tevékenységét fellendítette és nyereségessé tette az új tulajdonos, az állam nem siet megválni a tulajdonrészétől, hisz ez nem várt hasznot hoz nyereségesedés formájában. Egyes vállalatok esetében késlekedik a privatizáció végre hajtása, különböző elhúzódó, főként tulajdonjogi viták miatt.

 

 

3. A tőkebeáramlás növelésének és a beruházások élénkítésének szükségessége és lehetőségei

 

A piacorientált gazdaság fejlettségének és növekedésének az alapja a tőke, amely beruházást, a társadalom számára szükséges termékek előállítását és széleskörű szolgáltatások, megteremtését jelenti, mindezt az elsődleges cél, a profittermelés érdekében. A mind nagyobb profit elérése azonban nem öncélú, a részvényesek személyi jövedelmein túl lehetőséget teremt a továbbképzés finanszírozására, a termelés növelésére és a termékskála bővítésére, a technológiák korszerűsítésére, beruházás-fejlesztésre, új piacok megszerzésére. Egy piacgazdaságban a tőke mindig mozgásban van, a piac követelményeinek megfelelően.

A tőke nagyságának, volumenének a meghatározásában a szakirodalom jelentős része a törzstőkét – alaptőkét veszi alapul (capital social), amely jelenleg a Kereskedelmi Regiszterbe deklarált, illetve befizetett tőke összegét jelenti. Jelenleg a rendelkezések által megállapított minimális tőke összege egy vállalkozás számára 2 millió lej.

Elemezve a Bihar megyei vállalkozások esetében a törzstőke helyzetét, megállapítható, hogy ez meglehetősen vegyes képet mutat. Általában az állami vagy privatizált vállaltok esetében az alaptőke értéke magas, az újonnan létesült magánvállalkozások túlnyomó többségénél ez csak a minimális érték, tehát 2 millió lej. Sok esetben találkozunk olyan paradox helyzetekkel, hogy egyes vállalatok tevékenysége minimális, pedig az alaptőke nagy és fordítva: 2 millió lejes beírt alaptőke mellett az áruforgalom vagy az állóalap értéke többmilliárd lej. Számtalan esetben találkozunk hatalmas tőkeösszegekkel, amelyek részben nem szolgálnak ki semmiféle jelentős tevékenységet, csupán az évek során többször alkalmazott felértékelések eredményei, amelyek célja bakhitelek felvétele és a garancia felértékelése. Ugyanakkor megfigyelhető egyes, még a 90-es évek elején privatizált egységeknél, hogy a törzstőke értéke és az azt képviselő aktívumok az eredeti értéken maradtak, nem követvén az óriási inflációs folyamatot és a reális, kereskedelmi értéket.

A törzstőke ilyen alapokon számított értéke és volumene kevés reális információval szolgáltat egy gazdaság tőkefelszereltségéről. A felmérések és a gazdasági számítások számára mindenképpen reálisabb mutató a saját, működő tőke felmérése, amely a törzstőkén kívül még tartalmazza a felhalmozott tartalékokat és a megtermelt profitot is, a nyereséges vállalkozások esetében. Így képet kapunk egy gazdaság vagy ágazat keretében egy adott pillanatban reálisan létező, felhasználható tőkéről, amely a hatékony vállalkozások esetében jóval meghaladja a törzstőke értékét. Veszteséges vállalatoknál, amelyek esetében nincsen miből tartalékokat létrehozni, a reális felhasználható tőke kisebb, mint a törzstőke. Vannak jelenleg olyan vállalatok, amelyek az évek során szinte felélték a törzstőkét, reális, működő tőkéjük nincsen és még eladható aktívumaik sem.

A törzstőke egy gazdaság vagy ágazat számára csak a valamikor bejegyzett tőkét jelenti, a működő tőke pedig egy időpontban létező és felhasználható tőke, amelynek a törzstőke szerves része.

 

3.1. A működő tőke helyzete Bihar megyében

 

A megyei vállalatok helyzetének a felmérése csonka. Számos olyan gazdasági alegység fejti ki a tevékenységét a megyében, amelynek más megyei, főként fővárosi székhelyű főegységhez tartoznak, és amelyek számára nincsenek hozzáférhető adatok a tőke vonatkozásában. Ezek fő tevékenységi ágazatai a következők: szénbányászat, kőolaj és gázkitermelés, ércbányászat, áramtermelő és elosztó ipari építővállalatok (részben), vasúti és légi közlekedés, posta és távközlés, egyes szolgáltatások és banktevékenységek. Így tehát a megyei nyilvántartások ezen egységek adatait nem tartalmazzák.

 

3.1.1. A működő és törzstőke volumene, tulajdonjogi és ágazati felosztása

 

A Bihar megyében bejegyzett jogi személyek – vállalatok és vállalkozások – működő tőkéje 2001 végén 12411 milliárd lej, amiből az állami tulajdonú egységeké 519 milliárd (4,2 %) és a magántulajdonban lévő vállalkozásoké 11892 milliárd lej (95,8%). A magánszektor esetében a volt állami, privatizált vállalatok tőkéje 1795 milliárd lej, az újonnan létesített magánvállalkozásoké 10097 milliárd lejre tehető.

A törzstőke összege 5063 milliárd lej, ebből az állami szektor 331 milliárdot (6,5%) birtokol, a magánszektor pedig 4732 milliárdot (93,5%), amelynek esetében a privatizált vállalatok törzstőkéje 1273 milliárd,  az új magánvállalkozásoké pedig 3459 milliárd lej.

Megjegyezendő, hogy mindezek a 2001-ben aktív 11521 gazdasági egységek adatai, amelyben nem szerepelnek tehát az abban az évben inaktív vagy éves pénzügyi beszámolót nem készítő vállalatok.

A működő, valamint a törzstőke, gazdasági ágazatokra való felosztása a következő:

 

7. táblázat

 

Gazdasági ágazatok

Működő tőke (összesen)

(ebből) Törzstőke

milliárd lej

Megye összesen

12411

5063

Mezőgazdaság

   259

  368

Ipar

 8084

2864

Építőipar

  298

   77

Kereskedelem

1766

 654

Szálloda, vendéglátás

 362

 298

Szállítás

 198

  62

Szolgáltatás

1444

 740

 

A struktúra elemzéséből kitűnik, hogy a működő tőke 65,1%-a az iparban „dolgozik”, a többi ágazatok aránya pedig a következőképpen oszlik meg: kereskedelem 14,2%, szolgáltatások 11,7%, szálloda és vendéglátás 2,9%, építőipar 2,4%, mezőgazdaság 2,1%, valamint a szállítás 1,6%.

A törzstőke esetében a százalékarányok valamelyest változnak, a részarányok ágazati leosztása a következő: ipar 56,6%, szolgáltatás 14,6%, kereskedelem 12,9%, mezőgazdaság 7,3%, szálloda és vendéglátás 5,9%, építőipar 1,5% és szállítás 1,2%.

 

            3.1.2. A vállalkozások és a munkaerő tőkeellátottsága és a tőkefelhasználás hatékonysága

 

a. A vállalkozások és a munkaerő tőkefelszereltsége

 

Megyei szinten a vállalkozások tőkeerősségét az egy vállalkozásra eső működő tőke jelenti, amely tulajdonjogi szinten a következő:

 

                                            

8. táblázat

 

-millió lej-

 

Összes vállalkozás                 1077

Ebből:

Állami                                           51,4

Magán                          1041

                                            - privatizált                               7873

- létesített magáncégek    902

 

A még állami – vagy 50% fölött állami kézen lévő - vállalatok aránylag kevés működő tőkével rendelkeznek, míg a privát szektor vállalkozásaira átlag 1041 ezer lej jut. Ennek keretében a már privatizált vállalatok esetében az egy cégre eső működő tőke átlagban 7873 millió lej, míg az újonnan létrehozott vállalkozásoknál csak 902 millió lej. A volt állami vállalatok egy része még a privatizálás előtt – a privatizálást megkönnyítendő – átszervezésen esett át, de még így is az akkori és a mai tőke átlagértéke majdnem kilencszerese a többi magánvállalkozások átlagértékének.

A különböző gazdasági ágazatok tőkeellátottsága az egy vállalatra jutó működő tőke arányában a következő:

 

9. táblázat

 

-millió lej-

mezőgazdaság                            949

ipar                                          5350

építőipar                                     803

kereskedelem                             232

szálloda, vendéglátás                 1146

szállítás                           361

szolgáltatások                           1617

 

Természetes, hogy az ipar esetében jóval nagyobb az egy vállalatra eső működő tőke értéke, hiszen az ipar tőkeigénye, a tevékenység jellegéből eredendően nagyobb. Itt kell megjegyezni, hogy a vállalatok gazdasági ágazatba való besorolása az elért áruforgalom, jövedelem forrása alapján történik. Így, egyes eredetileg például iparban vagy más ágazatokhoz tartozó vállalatok jelenleg semmiféle gazdasági tevékenységet nem folytatnak, csak a meglévő infrastruktúrák és berendezések béréből „élnek”, ennek következében ezek besorolása is a szolgáltatási ágazatokhoz került.

A tőkeellátottság egy másik mutatója a munka felszereltségét jellemzi, az egy alkalmazottra jutó működő tőke értékén keresztül. Ez tulajdonjogi viszonylatban a következő:

 

10. táblázat

 

- millió lej –

összes vállalkozás                  110

ebből:

állami                                          78

magán                                      112

- privatizált                                 68

- létesített magáncégek  127

 

Észrevehető, hogy a privatizált volt állami cégek esetében, amelyek aránylag tekintélyes tőkével rendelkeznek, egy vállalat vonatkozásában a munka felszereltsége viszont a legkisebb, az alkalmazottak számának túldimenzionálása miatt. Sok esetben a privatizált cégek fejlődésének elsőszámú kerékkötője a privatizálási szerződés azon kitétele volt, amely szerint az új tulajdonos évekig meg kell, hogy tartson ugyanolyan számú személyi állományt, vagy csak kis mértékben csökkentheti azt. Mindez viszont párhuzamosan a krónikus tőkehiánnyal és az aránytalanul nagy költségekkel, sok esetben a tevékenység elsorvadásához, csődhöz vezetett.

A gazdasági ágazatokra lebontott munkafelszereltség így alakult:

 

11. táblázat

 

- millió lej-

 

mezőgazdaság                            89

ipar                                          124

építőipar                                     42

kereskedelem                             76

szálloda, vendéglátás                 117

szállítás                           49

szolgáltatások                           210

 

 

b. A tőkefelhasználás hatékonysága

 

A tőkefelhasználás célja a sikeres gazdasági tevékenység megkezdése, folytatása és bővítése, mind nagyobb profit elérése érdekében. A hatékonyság jellemzésében alapul lehet venni az eddigi évek során elért hatékonyság mértékét, vagy jellemezni lehet a hatékonyságot egy bizonyos évben elért eredmények alapján.

E szempontokat figyelembe véve a tőkefelhasználás legfontosabb mutatói:

- a működő tőke és a törzstőke aránya

           - egy meghatározott összegű – 1000 lej – működő tőkével elért gazdasági és pénzügyi eredmények: áruforgalom (összbevétel), működési többlet és profit.

A működő tőke és a törzstőke aránya a tőkefelhasználás összes eddigi eredményeit tükrözi, tehát jellemzi az eddigi gazdasági tevékenység milyenségét, hatékonyságát. Lévén, hogy a működő reális tőke magába foglalja az évek során a profitból kialakított tartalékokat és az éves profitszintet, minél nagyobb az arány, annál hatékonyabb volt az eddigi teljesítmény.

Ez az arány megyei szinten a következő:

 

12. táblázat

 

Megye összesen                       2,45

Állami szektor                           1,57

Magánszektor                           2,51

- privatizált                               1,41

                                             - létesített magánvállalatok     2,92

 

E számokból világosan kitűnik, hogy az újonnan létesített magánvállalkozásoknál a tőkefelhasználás a leghatékonyabb, hiszen a működő tőke jelenleg a törzstőke majd háromszorosa. Ugyanakkor a privatizált vállalatok valamint a jelenleg is állami kézben lévő vállalatok esetében a növekedés csak 40-50% amely rossz gazdasági tevékenységre valamint gyenge tőkefelhasználásra és felhalmozásra utal.

Ezen arányok lebontása a gazdasági ágazatokra:

 

13. táblázat

 

Mezőgazdaság                          0,70

Ipar                                          2,82

Építőipar                                  3,87

Kereskedelem                          2,74

Szálloda, vendéglátás                1,22

Szállítás                                    3,19

Szolgáltatás                              1,96

 

A mezőgazdasági egységek esetében ez az arány 1 alatt van. A jelenlegi működő tőke összértéke csak 259 milliárd lej szemben a 368 milliárdos törzstőkével szemben, a hiányzó 109 milliárd lej az évek során felhalmozott veszteségeket jelenti. Tulajdonképpen a mezőgazdasági vállalatok átlagosan a törzstőkéjük 30% - át felélték. Számos mezőgazdasági egység működő tőkéje nulla vagy negatív előjelű, ami a közeledő csődöt jelenti.

A szállodaipari valamint vendéglátó vállalkozások esetében is a működő tőke csak 22 százalékkal haladja meg a törzstőke értékét, a turizmus hanyatlásának, a szállodai férőhelyek gyenge kihasználtságának és nem megfelelő felszereltségének, a gyér bevételek következtében.

A szolgáltatásokkal foglalkozó vállalkozások esetében is gyenge az elért arány (1, 96), aminek okai egyes, főleg személyes szolgáltatások hanyatlásában keresendők a reálbérek csökkenésével párhuzamosan.

A kereskedelem keretében – amely aránylag jó arányokat mutat – nagy a differenciálódás a kereskedelmi ágazatok között. Míg a nagykereskedelemmel foglalkozó vállalatok esetében ez az arány 3,96,  a kiskereskedelemben csak 1,84 a vásárlók reáljövedelem - csökkenése miatt.

Az iparban lévő működő tőke és törzstőke közötti arány 2,82, ami szintén nagy differenciálódást mutat az ipar ágazatai között. A legnagyobb az arány (3,77) a könnyűiparban tevékenykedő vállalkozások esetében. A legkisebb a gépiparban (1,14) valamint az élelmiszeriparban (1,29).

A szállítással foglalkozó, valamint az építőiparban dolgozó cégek esetében a működő tőke és a törzstőke aránya jobb, mint az előző ágazatokban: 3,19 valamint 3,87.

1000 lej működő tőkével járó gazdasági eredmények: áruforgalom, működési többlet és profit

Ezek a mutatók egy év eredményeit minősítik a tőkefelhasználás hatékonyságának a szempontjából, amelyek megyei szinten valamint tulajdonviszonyok esetében a 2001-es év eredményei alapján így alakultak:

 

14. táblázat

 

 

Áruforgalom

Működési többlet

Profit

Megye összesen

4704

1605

143

Állami szektor

1497

818

55

Magánszektor

-         privatizált

-         magánvállalatok

4912

4087

5046

1654

1799

1601

147

-45

181

 

A Bihar megyei gazdaságban az 1000 lej értékű működő tőkére jutó áruforgalom (összbevétel) értéke átlag 4704 lej, ebből a magánszektor esetében 4912 lej és az állami többségű vállalatoknál 1497 lej. Jelentős különbség figyelhető meg a magánszektor 2 kategóriájában: az újonnan létesült magánvállalkozások esetében 5046 lej, míg a privatizált, volt állami cégek esetében 4087 lej.

Az 1000 lej értékű működő tőkére számított újratermelt érték – működési többlet – átlagosan 1605 lej. A magánszektorban előállított működési többlet több mint a kétszerese az állami vállalatokénak. A privatizált vállalatok túldimenzionált alkalmazotti létszámának újabb bizonysága, hogy ezekben az egységekben jóval magasabb az 1000 lej értékű tőkére jutó működési többlet aránya, hiszen ennek a legfőbb komponensei a bérek, valamint az ehhez tartozó állami és társadalombiztosítási és egészségbiztosítási kötelezettségek. Mindez annak a ténynek a függvényében, hogy a privatizált vállalatok esetében az átlagbérek csekély eltérést mutatnak a domináns másik magánszektorhoz képest.

A megye gazdasága 1000 lej értékű működő tőke felhasználásával 143 lej profitot termelt, köszönhetően az új magánvállalkozások gazdaságos és hatékony tevékenységének, amelyek 181 lejt értek el, míg például az állami tulajdonban lévő vállalatok csak 55 lejt. A privatizált egységek tevékenysége veszteséges; 1000 lej értékű működő tőkére 45 lej veszteség jut, ami a gazdasági segítség és tőkeinjekció nélkül előbb – utóbb a törzstőke feléléséhez és csődhöz vezet.

            Érdemes elemezni e mutatók gazdasági ágazatok szerinti eltéréseit:

 

15. táblázat

 

 

Áruforgalom

Működési többlet

Profit

Mezőgazdaság

2606

1054

  46

Ipar

2941

1266

114

Építőipar

7879

2099

595

Kereskedelem

           12936

2406

285

Szálloda, vendéglátás

1665

  799

 48

Szállítás

7106

  796

 66

Szolgáltatás

1105

1480

 54

 

Az 1000 lej működő tőkére eső összbevétel tekintetében a legeredményesebb ágazatok a kereskedelem, az építőipar, valamint a szállítási vállalatok tevékenysége; ezekkel szemben a legkisebb áruforgalmat a felhasznált működő tőke függvényében a szolgáltatási vállalkozások, valamint a szállodaipar és vendéglátóipar érték el. Működési többlet szempontjából a kereskedelem, az építőipar valamint a szolgáltatási ágazatok eredményei a legjelentősebbek; a legkisebbek viszont a szállításban valamint a szállodaiparban és a vendéglátásban elért eredmények.

A működő tőke éves felhasználásának a hatékonyságát a legszintetikusabban az 1000 lej tőke által kitermelt profit fejezi ki. Az építőipar volt ebből a szempontból a leggazdaságosabb ágazat, amely 595 lej profitot realizált 1000 lej értékű működő tőkére, míg a kereskedelem 285 lejt és az ipart 114 lejt. A kereskedelem esetében nagymértékű a differenciálódás a tevékenységek között. Így például a nagykereskedelmi vállalatok 501 lej profitot értek el 1000 lej működő tőke felhasználásával, míg a kiskereskedelmi egységeknél csak 71 lejt. Az utóbbi években megfigyelhető több ezer kiskereskedelmi egység lemorzsolódása, amelyek nem tudták állni a versenyt a hasonló nagyobb egységekkel sem kínálat, árualap sem gazdaságosság szempontjából. A többi ágazatnál, mint a mezőgazdaság, szállodaipar és vendéglátás, szállítás és szolgáltatás az 1000 lej értékű működő tőkére eső profit 46 és 66 lej között mozog.

Az elemzés továbbfejlesztésére, bemutatunk néhány homogén gazdasági ágazatot, szintén a három mutatón keresztül, a tulajdonviszonyok tekintetében.

 

16. táblázat

 

 

100 lej értékű működő tőkére jutó:

Az ágazat összesen

Állami szektor

Magán szektor

Privatizált vállalatok

Újonnan létrehozott vállalatok

ÁRUFORGALOM

 

 

 

 

 

Feldolgozóipar

 2966

2481

   2981

2783

 3033

Mezőgazdaság

2606

1182

  3855

2041

 5833

Kereskedelem

    12936

1142

12979

9263

13177

MŰKÖDÉSI TÖBBLET

 

 

 

 

 

Feldolgozóipar

1252

 321

1282

1395

1257

Mezőgazdaság

1054

876

1210

1292

1121

Kereskedelem

2406

428

2414

3696

2345

PROFIT

 

 

 

 

 

Feldolgozóipar

 102

- 65

107

-100

152

Mezőgazdaság

  46

-25

102

 -55

133

Kereskedelem

285

142

286

171

292

 

Az adatok összehasonlításából világosan kitűnik, hogy mindhárom ágazat esetében, a magánszektor és ezen belül az újonnan létesített magánvállalkozások esetében sokkal jobb a gazdasági tevékenység, valamint a tőkefelhasználás hatékonysága. Az ágazatok között a kereskedelmi tevékenység a leghatékonyabb, itt a legnagyobb az 1000 lej értékű működő tőkére eső áruforgalom (összbevétel), működési többlet és profit.

 

3.2. A tőkebeáramlás fokozásának kritériumai és lehetőségei

 

3.2.1. A tőke vonzásának szükségessége és módozatai

 

A rendszerváltás utáni idők egyik legnagyobb gondja a krónikus tőkehiány. Belföldön a hazai tőke szinte nem létezett, a szocialista, központosított tervgazdálkodás következményeként. A külföldi tőke viszont csak kis részt vállalt – és vállal – a román gazdaságban.

Az átmeneti időszak kezdetén a piacgazdaság első csírái a kereskedelemben és a szolgáltatásokban jelentek meg, hiszen ezen ágazatok nem igényelnek nagy volumenű tőkefelhasználást.

Bihar megye szintjén is ezek a tendenciák mutatkoztak, majd a privatizálással párhuzamosan a magánszektor átvette a vezető szerepet szinte minden gazdasági és ipari ágazatban.

Annak ellenére, hogy – földrajzi helyzetének és képzett munkaerejének köszönhetően – Bihar megye országos viszonylatban jobb gazdasági és munkaerő-gazdálkodási eredményeket mutat fel, az eddigi belföldi és külföldi tőkebeáramlás elégtelen. Jelenleg a megyei gazdasági egységek össztőkéje 5063 milliárd lejt tesz ki, ami egy vállalkozásra 1077 millió lejt (28,3 ezer eurót) valamint egy alkalmazottra 110 millió lejt (2,9 ezer eurót) jelent. Egy lakosra számítva a törzstőke nem haladja meg az 544 eurót, amiből 115 euró külföldi tőke. Mindez bizonyítja a tőkebeáramlás növelésének a szükségességét mind országos szinten, mind a bihari gazdaságban.

 

a.       A tőkebeáramlás növelésének követelményei és módozatai

 

·        Stabil, átlátható és tőkebarát gazdasági jogrendszer

E gazdasági jogrendszer alapja a magántulajdon. Nem lehet tőkebarát jogrendszerről beszélni addig, amíg a román alkotmány csak „védi” a magántulajdont és nem garantálja azt.

Az elmúlt 13 év során a privatizáció sem ment végbe zökkenőmentesen. Sok esetben ehhez hiányzott a politikai akarat. Úgyszintén nem volt megfelelő az állami vállalatok vezetőségének a hozzáállása e folyamathoz. A privatizáció nem volt megfelelően előkészítve és végrehajtva, hiszen ez az állami résztulajdon eladását jelentette és nem gazdaságilag funkcionáló egységek privatizálását. Számos esetben – országos szinten – visszavonult a külföldi tőke az átláthatatlan, gyakorta változó törvények és rendelkezések miatt. Sokszor a törvények alkalmazásai és megvalósítási normái alapvetően különböztek a törvény betűjétől és szellemétől.

Elmondható, hogy jelenleg sem létezik egy hosszútávon stabil, közérthető és megvalósítható gazdasági jogrendszer, amely jó pár évvel ezelőtt már működött a környező országok többségében.

·        Bürokrácia és korrupciómentes ügyintézés.

Az átlátható tőkebarát jogrendszer hiánya, valamint a bürokrácia volt az, amely nem tette vonzóvá, elsősorban a külföldi tőke számára, a román gazdaságot. Az utóbbi két év korrupcióellenes kampánya is csak a látszatkampányok közé sorolható, hiszen az elmúlt években történt, az egész nemzetgazdaságot érintő és befolyásoló feltárt korrupciós ügyekben nem történt jelentős előrelépés. Jelentős külföldi cégek léptek vissza a privatizációban való részvételtől vagy beruházások megvalósításától, mert a kiírt versenytárgyalások nem korrekt módon történtek. Iparvállalatok, szolgáltató és kereskedelmi egységek vagy szállodák egész sora került  hazai „befektető” kezébe, annak ellenére hogy a külföldi pályázó ajánlata nemcsak jóval nagyobb volt, hanem tartalmazta egy egész sor fejlesztési és beruházási kötelezettség vállalását és megvalósítását.

·        Képzett munkaerő

A képzett munkaerő jelenléte és felhasználhatósága az egyik olyan tényező, mely vonzóvá teheti az ország vagy egy területi egység gazdaságát a tőke számára. Ebből a szempontból Bihar megye szerencsés helyzetben van, hiszen jól képzett munkaerővel rendelkezik szinte minden gazdasági ágazat számára. Az a tény, hogy a magánszektor pár éve már domináns szerepet játszik a megye gazdaságában, nagymértékben hozzájárult a munkaerő hozzáállásának javításához, jobb munkafegyelemhez, más alapokra helyezvén az alkalmazottak vállalataihoz való viszonyát és kötődését.

·        Tőkét vonzó és beruházást élénkítő központi és helyi kedvezmények és intézkedések.

A rendszerváltás utáni években a kormányzat számos rendeletet hozott valamint törvénytervezetet dolgozott ki, amelyeknek az elsődleges célja a privatizáció megvalósítása, a magánszektor megerősítése valamint a külföldi tőke bevonása a gazdaságba. A legfontosabb ilyen irányú intézkedések – kronológiai sorrendben- a következők:

            - a szabad, piacgazdaságon alapuló tevékenységek megszervezése és működése

            - a kereskedelmi társasági törvény

            - intézkedések a külföldi tőke beáramlásának a meggyorsítása érdekében

            - a földtörvény

            - a privatizáció jogi szabályozása

- a részvények adásvételének a szabályozása, a tőzsde megnyitása, a tőzsdén kívüli vállalatok részvénymozgásának ösztönzése

- intézkedések a privatizáció meggyorsítására

- bankprivatizáció

Mindezek az intézkedések elősegítették a magántulajdon létrejöttét és megszilárdulását, a tőke szabad mozgását és a külföldi tőke beáramlását.

 

b.      Országos és helyi jellegű kedvezmények

 

A központi kedvezmények köréből talán a legjelentősebb az 1999-es év tavaszán a hátrányos helyzetű zónák létrehozása az ország egyes megyéiben, elsősorban olyan helységekben, ahol nagy volt a munkanélküliség a leépült bányászat vagy monoipari tevékenység miatt. Így alakult ki Bihar megyében három hátrányos helyzetű zóna: Stei – Nucet, Papfalva – Derna – Élesd, valamint Báród – Sonkolyos – Dobresti – Körösrév.  Ezekben a régiókban a legfontosabb beruházói kedvezmények a 7 éves profitadó-mentesség, valamint a technológiák és nyersanyagok vámmentes importja. Igaz, hogy 2003-tól ez a vámmentesség leszűkült, megszűnt a vámmentesség a saját célú húsimportra, a visszaélések miatt.

Az eltelt időszak csak részben jelentett gazdasági fellendülést e térségek számára. Bár nőtt az itt bejegyzett vállalkozások száma, főleg az iparban, a munkaerő felhasználás még nem mindenütt kielégítő. A Stei – Nucet térségben a Transilvania Holding mamutvállalatai biztosítottak több ezer új munkahelyet, Élesd városa is jól tudta kihasználni a törvény által nyújtott kedvezményeket és azt az előnyt, hogy az E60-as főút mellett fekszik.

A jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint, a központi beruházás-élénkítő kedvezmények a következők:

- Áfa-mentességet élveznek az országba behozott anyagok és nyersanyagok, amelyeket az exportáruk előállítására használnak fel. Ugyancsak áfa-mentesek a szabad zónákba behozott áruk, gépek és szállítóeszközök.

- Időközönként – kormányhatározatok alapján – áfa-mentességet határoznak meg egyes beruházások kivitelezésénél, a szükséges gépek és berendezések importjánál, valamint egyes, az országban nem gyártott nyersanyagok behozatalánál.

- A profitadó 50%-os csökkentése gazdasági irányú beruházások esetében, a beruházások a profitból történő finanszírozásának az arányában

- Az új beruházások esetében a gyorsított amortizáció bevezetésének lehetősége

- Azon cégek számára, amelyek nem élnek a gyorsított amortizációval, lehetőség nyílik, hogy a beruházás utáni első évben a költségek terhére írják a beruházás összértékének 20%-át.

- A stratégiai (1 millió dollár feletti) beruházók számára egy sor kedvezményt fogadtak el: vámmentesség, áfa-mentesség a termelői kapacitások beindításáig, lehetőség arra, hogy az első évek veszteségét a ráírják a következő 5 év profitjára, gyorsított amortizáció vagy az új beruházás 20%-ának a költségekbe való belefoglalása.

Sajnos az utóbbi években a gazdaságélénkítő kedvezmények köre szűkült, akkor, amikor az ország a már létező kedvezmények megtartásával és esetleg újabbak meghozásával, kihasználva a nemzetközi konjunktúrát, jelentős külföldi beruházásokat tudna az országba vonzani.

És mi a konjunktúra? Például a 2004 tavaszán az Európai Unióba felvételt nyert országok, mint Magyarország, Szlovákia, Csehország vagy Lengyelország sorra szüntették meg, főleg a külföldi tőke számára addig nyújtott kedvezményeket, hiszen uniós tagországok számára tiltott a kivételezett, különleges bánásmód. Ennek függvényében az ott tevékenykedő külföldi érdekeltségű vállalatok egész sora zárja be a kaput és teszi át székhelyét más országokba főleg Kínába. Bizonyosan egy megfelelő propagandával párosuló széleskörű kedvezmények megadásával Románia is részesülhetett volna az onnan elvándorolt tőkéből és beruházásokból, a jelenlegi nehéz európai gazdasági helyzet ellenére.

És ekkor jön a kormányzat és még az eddig létező kedvezményeket is megnyirbálja. Csak egy példa: az exportra termelő vállalatok a 2002-es évig csak 5 %-os profitadót fizettek az általános 25%-al szemben. Mindezt a 414-es 2002-ben elfogadott törvény felemelte 2003-ban 12,5%-ra míg 2004-től teljesen megszüntette ezt a kedvezményt. Mit fog ez például bihari viszonylatban eredményezni?

Jelenleg a megyei ipar 40 százalékát a könnyűipar (textil, ruházat, lábbeli) képviseli. Ezek az iparágak, döntő többségben, bérmunkában dolgoznak, jelentős külföldi (német, olasz) tőkével. A nyereségadó növelése párhuzamosan a bérek növekedésével a gazdaságosság csökkentéséhez vezet; ami előidézheti azt, hogy a befektetők jó része továbbáll, nő a munkanélküliség és csökken az állam bevétele is. A tőkefelszereltség szempontjából pedig a tartalékok elapadásához, a beruházásokra és fejlesztésekre fordítható összegek csökkenéséhez vezethet.

A helyi jellegű kedvezmények elsősorban a városi és községi tanácsok által, saját hatáskörükben elfogadott kedvezmények, amelyek elsősorban a kis és középvállalatokat célozzák meg.

A beruházások révén – hosszú távon – növekszik a ház és területadóból származó bevétel, nagyobb összeg jutna a helyi költségvetésbe a jövedelemadóból, a profitadóból, valamint az értéknövekedési adóból.

A beruházások ösztönzése érdekében a döntések főleg a következőkben konkretizálódnak:

            - a földterületek mérsékelt, euróban számított egységes eladási ára, a beruházások volumenének függvényében

            - pénzügyi kedvezmények: a ház és a telekadó csökkentése, a beruházások értékének az arányában

A helyi kezdeményezések köréből kell kiemelni a Határmenti Bihari Települések Területfejlesztési Társulása szervezetét, amely már 5 irodával rendelkezik főként a megye magyarlakta térségeiben, amelyek tanácsadással foglalkoznak az önkormányzatok és a vállalkozói réteg számára.

 

 

3.3. Kihasználatlan termelői kapacitások és infrastruktúrák Bihar megyében

 

A megye iparának termelése a rendszerváltás után rohamosan csökkent, 1995-re már az 1990-es termelési értéknek csak a 69 százaléka. 1999-2000 után kezdődött egy gazdasági fellendülés. 2001-ben már az elért ipari termelés az 1990-es színvonal 84 százaléka és valószínűleg a 2003-as évben éri el a rendszerváltás első évének a termelését. E periódusban a megye ipara jelentős strukturális változásokon ment keresztül. A gépgyártás elvesztette dominanciáját; a legfontosabb iparágak jelenleg a könnyűipar valamint az élelmiszeripar.

A piac által meghatározott szerkezeti változások velejárója a meglévő ipari kapacitások átalakítása vagy gyenge kihasználtsága. Jelenleg a létező ipari kapacitások jelentős része nincs kihasználva, főként a következő ágazatokban:

-         gépipar

-         vegyipar

-         az élelmiszeripar egyes ágazatai (húsipar, tejipar)

-         egyes textilipari egységek

-         nyomdaipar

A termelői kapacitások kihasználatlansága általában a még állami tulajdonban lévő, valamint a privatizált egységeknél figyelhető meg. Az újonnan létesített iparvállalatok többségénél a termelői kapacitást a pénzügyi lehetőségek és a piaci követelmények függvényében tervezték és valósították meg.

Jelentős számú gazdasági egység rendelkezik kihasználatlan épületekkel, infrastrukturális létesítményekkel, amelyeket felajánlanak eladásra vagy bérbeadásra más vállalkozások számára. Ezek a létesítmények különböző fizikai állapotban vannak, eladási áruk általában elfogadható.

Az alábbi listán feltüntettük a megkeresett cégek által közölt, szabad, kihasználatlan infrastrukturális létesítményeket, azok területét, a helységnevet, ahol található valamint a kommunális ellátottságát.

Megjegyezendő, hogy a listán szereplő épületek szinte kivétel nélkül állami tulajdonban lévő vállalatoknál vannak, a magáncégek általában hamar értékesítik vagy bérbe adják a nem használt épületeket, nincsenek kötve az ezzel járó bürokratikus eljárásokhoz.

 

17. táblázat

 

 

Infrastrukturális kapacitások

Terület m2

Helység

Ellátottság
  1. 1

Ipari csarnok

    200

Tenke

Víz, villany
  1.  

Javító – szerelő központ

    150

Tenke

Víz, villany
  1.  

Borászati központ

  1488

Székelyhíd

Víz, villany
  1.  

Borászati központ

  2605

Szentjobb – Mezőcsohaj

Víz, villany
  1.  

Raktárhelységek és üzletek

  3420

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Raktározási építmények

  1552

Érmihályfalva

Közművesített
  1.  

Lepárló

  1002

Élesd

Közművesített
  1.  

Lepárló

13120

Vásárhely

Közművesített
  1.  

Adminisztratív –szociális épület

  1508

Vársonkolyos

Közművesített
  1.  

Javítóműhely

    398

Bánlak – Vársonkolyos

Villany
  1.  

Adminisztratív épület

 1174

Bánlak – Vársonkolyos

Víz, villany
  1.  

Ipari csarnokok

  2827

Vársonkolyos

Víz, villany
  1.  

Autójavító műhely

  1260

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Acélöntőde

22149

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Szerszámgépcsarnok – festőde

  1042

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Adminisztratív székház és ipari csarnokok

  1633

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Minőség ellenőrző és öntöző

 1372

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Termelés előkészítő csarnok

   283

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Iparcsarnok

 1700

Margitta

Közművesített
  1.  

Kiszolgáló műhely

   280

Margitta

Közművesített
  1.  

Javítóműhely

   236

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Technikai létesítmény

   499

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Mikrotermelési és javító egységek

   408

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Kiszolgáló egységek

 1800

Holod

Víz, villany
  1.  

Javítóműhely és raktár

     70

25000

Holod

Víz, villany
  1.  

Mezőgazdasági épületek

  3458

Körösújlak – Mezőtelegd

Víz, villany
  1.  

Farmszékházak és raktárak

    846

Balaia – Mezőtelegd

Víz, villany
  1.  

Farmszékházak és raktárak

  1337

Bottyán - Köröskisjenő

Víz, villany
  1.  

Adminisztratív épület

    414

Baita Plai – Nucet

Közművesített
  1.  

Raktár és remíz

    606

Stei

Közművesített
  1.  

Kantonépületek

228

Rontó –Szentmárton

Villany
  1.  

Kantonépületek

228

Seimi

Villany
  1.  

Kantonépületek

228

Gyanta – Kápolna

Villany
  1.  

Kantonépületek

228

Cséffa

Villany
  1.  

Iparcsarnok

442

Hegyközkovácsi –Bihar

Közművesített
  1.  

Ipari csarnok

1064

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Adminisztratív épület

306

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Gabonaszárító

360t/nap

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Kisegítő épületek

254

Nagyvárad

Közművesített
  1.  

Állattenyésztési farm

12 istállóterület

 

9800

98836

Nagyszalonta

Víz, villany
  1.  

Állattenyésztési farm, istállók, siló, raktárak, javítóműhely

6366

146272

Nagyszalonta

Víz, villany
  1.  

Szárnyas-telep és irodahelységek

1043

Nagyszalonta

Víz, villany

 

Ezen eladásra vagy bérbeadásra felajánlott épületek összértéke kb. 57 milliárd lej, az árszint meghatározása viszont vegyes. Egyes esetekben a kereskedelmi, eladási ár, más esetekben pedig az amortizáció nélküli, könyvelésben szereplő értéke az, amit a vállalatok a létesítmények áraként tüntettek fel. A listából kitűnik, hogy a felsorolt infrastruktúrák java része Nagyváradon található, de más helységekben is, mint Élesd, Érmihályfalva, Székelyhíd, Tenke, Margitta, Hollód, Stei, Cséffa stb.

 

3.4. A megye humánerőforrásai, azok helyzete, kihasználtsága és tartalékai

 

Elöljáróban megjegyezendő, hogy a népességre, valamint a munkaerőhelyzetére vonatkozó elemzésünk a 2002-es, márciusi népszámlálás adatain alapszik

 

3.4.1. A megye lakónépessége

 

2002 tavaszán a megye lakossága 600246 fő amelyből a városi lakosság 287604 (47,9%) a községekben élők száma 312642 (52,1%).

Az utóbbi 10 év legfontosabb tendenciája az összlakosság évről évre történő folyamatos apadása mellett a városi lakosság számának a csökkenése. Ez a folyamat főleg Nagyváradra jellemző. A munkahelyek számának a beszűkülése párhuzamosan a jövedelmek csökkenésével és a lakásfenntartási költségek növekedésével mind olyan tényező, amely hozzájárult a megyeszékhely lakosságának az apadáshoz, valamint a környező települések népességének a növekedéséhez, főleg Szentmárton, Szentandrás, Bors, Bihar, Csatár, Vásárhely és Nagyürögd esetében. Ezek a helységek viszont nincsenek felkészülve a több ezres népesség befogadására, elsősorban kommunális ellátottság szempontjából.

Párhuzamosan a lakosság számának a csökkenésével beállt egy elöregedési folyamat is,   a születések számának a csökkenése következtében.

A népszámlálás adatai szerint a népesség száma nagyobb korcsoportokra osztva a következő: 0-14 év 107455 (17,9%), 15-59 év között 377021 (68,2%) és 60 év fölött 115770 fő (13,9%). E korcsoportok aránya más és más a városi és falusi lakosságnál:

 

18. táblázat

Városok                      Községek

0 - 14 év                                                          16,3 %                         19,4%

15 - 59 év                                                        69,3 %                         56,9 %

60 év és fölött                                                   14,4 %                         23,7 %

 

A munkaképes lakosság aránya a városokban jóval nagyobb, míg a községek esetében megfigyelhető a nagyobb mértékű elöregedési folyamat. Megyei szinten a reprodukciós ráta, vagyis a 0-14 év közötti lakosok aránya viszonyítva a 60 év fölöttiek számához 0,93, tehát 100 idős lakosra 93 fiatal jut, ez az arány a városokban 112 míg a  községekben élőknél csak 82. A 60 év feletti lakosság több mint 64%-a a falvakban él, amely arány a fiatal lakosok hiányában és az elöregedésnek köszönhetően csak növekedni fog az elkövetkező években.

 

3.4.2. A humánerőforrások helyzete és felhasználása

 

a.       A lakónépesség képzettsége

 

A megyei humánerő képzettsége az országoshoz viszonyítva aránylag jó, nagyobb arányú

az egyetemet, főiskolát végzett vagy középfokú képzésben részesültek száma.

A népszámlálás adatai szerint a megye 10 éven felüli lakossága 530352 fő, amelyből, iskolai végzettség szerint:

 

19. táblázat

 

- egyetem, főiskola                                           35103

- posztliceális képzés és mesteriskola                17571

- középiskola (líceum)                                     118765

- szakmunkásképző                                          86324

- nyolc osztály                                                141158

- elemi                                                            105606

- írástudatlan                                                     15528

- nem bevallott                                      10297

           

Eltérő viszont a városokban illetve a községekben élő lakosság képzettségi foka:

 

20. táblázat

                                                                                   

- százalékban -

Megye összesen        Városok                  Községek

10 éven felüli lakosság összesen                        100,0               100,0                         100,0

         ebből végzettség szerint:

- egyetem, főiskola                                             6,6                 11,4                               2,0

- középfokú képzés                                          25,7                 36,4                             15,5

- szakiskola                                                      16,3                 16,6                             16,0

- alapfokú képzés                                             46,6                 34,1                             58,5

- írástudatlan                                                       2,9                   0,8                               4,9

- nem bevallott                                        1,9                   0,7                               3,1

 

Megyei szinten, a 10 éven felüli lakosság 6,6 százaléka rendelkezik felsőfokú képesítéssel, a városokban élők 11,4 %-a míg a községekben csak 2,0%. Ugyanez a helyzet a középfokú – posztliceális és középiskolai képzés – esetében. A középfokon képzettek aránya megyei viszonylatban 25,7 %, a városokban 36,4 %, a falvakban viszont 15,5 %. Fordított a helyzet az alapfokú képzésben részesültek valamint az írástudatlanok aránya tekintetében, amely a községek összlakosságához képest jóval nagyobb.

Nem érdektelen elemezni mindegyik főbb végzettségi fokhoz tartozó népesség falusi és városi lakosság szerinti megoszlását.

 

21. táblázat

                                                                                                - százalékban -

                                                                                 Városok                                 Községek

10 éven felüli lakónépesség összesen                 48,8                                         51,2

- egyetem, főiskola                                           84,2                                         15,8

- posztliceális képzés                                        73,5                                         26,5

- szakmunkásképző                                          49,8                                         50,2

- gimnázium                                                      38,8                                         61,2

- elemi                                                              31,6                                         68,4

            - írástudatlan                                                     14,0                                         86,0

            - nem bevallott                                      18,3                                         81,7

 

Nem véletlen, hogy a képzett munkaerő túlnyomó többsége a városokban található, hiszen itt működik az aktív vállalkozások 80 %-a, amelyek a gazdasági tevékenység 85 %-át  realizálják.

Az egyetemet végzettek 84 %-a, a posztliceális képzésben részesültek, valamint mesteriskolát végzettek 74 %-a és a középfokú, líceumi képzésben részesültek 69 %-a városi lakos. Ugyanakkor az alapképzésben részesültek és a szakképzetlenek kétharmada, községekben lakik.

 

b.      Aktív keresők gazdasági ágazat, foglalkoztatás és képzettség szerint

 

A megye lakosságának gazdaságilag aktív és inaktív lakosságra való megoszlása a következő:

 

22. táblázat

 

LAKÓNÉPESSÉG ÖSSZESEN                                600246

Ebből:

Aktív – összesen:                                                          232616

Ebből:  - foglalkoztatott                                                215554

- munkanélküli                                                    17062

Inaktív – összesen:                                                        367630

Ebből: - diák, egyetemi hallgató                         103024

- nyugdíjas                                                                    160722

- háztartásbeli                                                                 35540

- eltartott                                                                        60735

- más gazdasági helyzet                                        7609

 

A megye lakónépességéből 232616 (38,8%) az aktív lakosok száma, amelyből 215554  foglalkoztatott (92,7%) és 17062  munkát kereső, munkanélküli (7,3%). Az inaktív lakosság 28%-a iskolás, diák vagy egyetemi hallgató, 43,7%-a nyugdíjas 9,7%-a háztartásbeli, 16,5%-a eltartott, nem beiskolázott kiskorú, valamint munkaképtelen eltartott és 2,1 %-ban más inaktív személyekből áll, akik főleg bérbeadásból, kamatokból élnek.

Míg megyei szinten az aktív lakosság részaránya 38,8%-a, a városokban ez az arány 41,9%, a községekben pedig 35,9%. A falvakban élők majdnem kétharmada inaktív, a kevesebb munkahelyi lehetőségek és az elöregedési folyamat következtében.

Érdekes megfigyelni azt a differenciálódást, amely a városok és a községek között áll fenn a gazdasági aktivitás terén.

 

23. táblázat

                                                                                   

                        - százalékban –

                                                                             Városok                                 Községek

Lakónépesség összesen                        47,9                                         52,1

Aktív                                                    51,8                                         48,2

- foglalkoztatott                                    52,1                                         47,9

- munkanélküli                          47,7                                         52,3

Inaktív                                                  45,5                                         54,5

           

Míg a városokban él a lakosság 47,9 százaléka, addig az itteni aktív lakosok aránya a megyei aktív személyek számához képest 51,8%. Úgyszintén a városokban található a foglalkoztatottak nagyobb hányada. Az inaktív lakosság tekintetében a falvakban kisebb a beiskoláztatás valamilyen fokán résztvevők, és nagyobb a nyugdíjasok és háztartásbeliek aránya.

Gazdasági ágazat szerint az aktív keresők (a foglalkoztatottak és az újabb munkahelyet keresők) száma a következőképpen alakult a népszámlálás adatainak a tükrében:

 

 

24. táblázat

 

GAZDASÁGI ÁGAZATOK

Aktív keresők száma

Összesen

224753

Mezőgazdasági, erdő és vadgazdálkodás, halászat

  49009

Ipar - összesen

  77744

      - Bányászat

    3725

      - Feldolgozóipar

  68966

      - Villamos energia, gáz, hő és vízellátás

    5053

Építőipar

  10347

Kereskedelem, közúti jármű és közszükségleti cikk javítása, karbantartása

  23889

Szálláshely szolgáltatás és vendéglátás

    4262

Szállítás, raktározás, posta és távközlés

  11870

Pénzügyi tevékenység és kiegészítő szolgáltatásai

    2262

Ingatlanügyek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás

   3565

Közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás

 12108

Oktatás

 12850

Egészségügyi és szociális ellátás

 11240

Egyéb közösségi, társadalmi és személyi szolgáltatás

   5607

 

Az aktív keresők aránya és száma a gazdasági ágazatokban megfelel a megye gazdasági struktúrájának. A mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban tevékenykedik az aktív keresők 2,2 % - a, az iparban és az építőiparban 39,2 %- a, a kereskedelemben és szolgáltatásokban 58,6 %, amelyből 12,8 ezer fő az oktatásban és 11,2 ezer az egészségügyben és szociális ellátásban. Megjegyezendő, hogy a közigazgatásban dolgozók adataiba belefoglalták a nem civil életben, közigazgatásban dolgozók számát is (kb. 4,1 ezer fő).

Ágazatok szerint a legtöbb személyt a feldolgozóipar foglalkoztat, amelyet követ a mezőgazdaság, a kereskedelem, az oktatás, a szállítás és távközlés, valamint az egészségügy.

 

Az iparban foglalkoztatottak ágazati megoszlása a következő:

 

25. táblázat

 

Ipar összesen                                                 77744

                                           Ebből:

Bányászat                                                           3725

Feldolgozóipar                                                  68966

Ebből:

- élelmiszeripar, ital, dohánytermék                      8212

- textília, ruházat és bőrtermék              37846

- fa, papír és nyomdatermék                               2916

- vegyipar                                                           3221

- nemesfém, ásványi termék                                2437

- kohászat és fémfeldolgozás                               3119

- gépipar                                                            4730

- bútoripar, egyéb                                               6845

Villamos energia, gáz, hő és vízellátás      5053

           

Az iparban dolgozók majdnem 49 % -a a könnyűiparban dolgozik, más fontos ipari ágazatok az élelmiszeripar (10,6 %) a bútoripar (8,8%,) villamos energia-, hő- és vízellátás (6,5 %), gépipar (6,1 %), a bányászat – elsősorban kőolaj és gázkitermelés (4,8%), valamint a vegyipar 4,1 % részesedéssel.

Érdekes megfigyelni a foglalkoztatottak számát iskolai végzettség szerint:

 

            26. táblázat

 

VÉGZETTSÉG

Foglalkoztatottak száma

FOGLALKOZTATOTTAK ÖSSZESEN

215554

EGYETEM

  24385

MŰSZAKI

    9298

IPAR

    6377

- bányászat

      262

- kőolajbányászat

      254

- villamosság, elektortechnika

    1430

- kohászat

      121

- gépgyártás

    3451

      - villamosság

     774

      - elektormechanika

     641

      - mechanika

   2036

- vegyészet

     454

- fafeldolgozás és építőanyag-ipar

       99

- könnyűipar

    214

- élelmiszeripar

      92

ÉPÍTÉSZET

    960

MEZŐGAZDASÁG ÉS ERDŐGAZDÁLKODÁS

  1459

SZÁLLÍTÁS ÉS TÁVKÖZLÉS

    114

EGYÉB MŰSZAKI KAROK

    388

- TERMÉSZETTUDOMÁNY

  6509

- KÖZGAZDASÁG

  3761

- BÖLCSÉSZET

  1774

- ORVOSTUDOMÁNY

  2280

- MŰVÉSZET

    366

- EGYÉB SZAKOK

    397

FŐISKOLA

  1980

POSZTLICEÁLIS KÉPZÉS, MESTERISKOLA

10266

- MŰSZAKI

  4201

- INFORMATIKA

    186

- GAZDASÁGI

  2403

- EGYÉB

  3476

KÖZÉPISKOLA

67774

- ELMÉLETI

18041

- MŰSZAKI

44625

       - ipari

28911

      - építőipari

  1413

      - mezőgazdasági

  5499

      - gazdasági

  6117

      - szállítási, távközlési

  1019

      - egyéb műszaki

  1666

MÁS LÍCEUMOK

  5108

SZAKISKOLA

51011

- MŰSZAKI

45070

- GAZDASÁGI, ADMINISZTRÁCIÓS

  2504

- EGÉSZSÉGÜGYI

    340

- EGYÉB

  3097

GIMNÁZIUM

43002

ELEMI

13016

ÍRÁSTUDATLAN ÉS NEM BEVALLOTT

  4120

 

A fenti táblázat adatait összefoglalva: az egyetemet és főiskolát végzettek a foglalkoztatottak összlétszámának a 12,2 százaléka, a középfokú képzésben részesülteké (posztliceális- és mesterképzés, líceum), 36,2 %,  a szakiskolát végzetteké 23,7 %, az alapképzést kapott személyek (gimnázium és elemi iskola) részaránya 26%, míg az írástudatlan és iskolai végzettséget nem bevallott személyeké 1,9 %.

Az egyetemet végzett foglalkoztatottak köréből 38,1% végzett műszaki egyetemet, 26,7% természettudományi karokat, 15,4 % közgazdaságtant, 7,3% bölcsészetet, 9,4% orvosi egyetemet és a hiányzó 3,1% művészeti egyetemet vagy egyéb szakágakat. Mind a líceumi, mind a szakiskolai képzésnek legjelentősebb ága a műszaki képzés, hiszen a középiskolát végzett foglalkoztatott személyek 66%-a és a szakiskolát végzettek 88 %-a műszaki jellegű képzést kapott. A posztliceális képzés esetében jelentős a gazdasági képzésben részesültek száma, míg a líceumot végzetteknél az elméleti szakon végzettek aránya is.

A munkaerő-felhasználás elemzésében fontos szerepet játszik a gazdaságilag aktív népesség foglalkozás jellege szerinti bemutatása. Ezek az adatok magukba foglalják a foglalkoztatott személyeket, valamint a már egyszer dolgozó munkanélkülieket is. Ez utóbbiak esetében az előző munkahelyen betöltött szerepeik adatai vannak feltüntetve.

A gazdaságilag aktív népesség létszáma a foglalkozás jellege szerint, a népszámlálás adatai alapján a következő:

 

27. táblázat

 

AKTÍV NÉPESSÉG ÖSSZESEN                                         224753

Ebből:

                               1.   Törvényhozó, országos igazgatási,

            érdek-képviseleti és gazdasági vezető                         8449

                         2.   Egyetemi, főiskolai jellegű képesítés

      önálló alkalmazását igénylő foglalkozású                        18474

3.   Középfokú szakképesítést igénylő foglalkozású 24407

4.   Irodai és ügyviteli jellegű foglalkozású                11366

5.   Kereskedelmi és szolgáltatási jellegű foglalkozású          21228

6.   Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozású          41521

7.   Ipari és építőipari foglalkozású                          36201

8.   Gépkezelő, összeszerelő, járművezető               45301

9.   Szakképzettséget nem igénylő foglalkozású                    17806

 

·        A népszámlálás adatai szerint a vezetési hatáskörrel felruházott személyek aránya az aktív népesség 3,8 %-át teszi ki. Ebbe a kategóriába tartoznak a törvényhozó testület tagjai, országos érdekképviseleti és politikai vezetők, osztály és irodavezetők a nagyobb vállalatoknál valamint a kisvállalkozások vezetői és gyakorló tulajdonosai.

·        Az egyetemet, főiskolát igénylő foglalkozásúak aránya 8,2%: matematikusok és fizikusok, vegyészek, számítástechnikai szakemberek, mérnökök, orvosok, tanárok, tudományos munkatársak és kutatók, közgazdászok, ügyvédek, bírák, szociológusok és nyelvészek, művészek, az egyházak papjai.

·        A középfokú szakképesítést igénylő foglalkozásúak aránya 10,9 %: technikusok, mesterek, orvosi asszisztensek és technikusok, tanítók és védőnők, inspektorok

·        Irodai és ügyviteli jellegű foglalkozású személyek aránya 5,1%:adminisztratív személyzet, raktárosok, könyvelők és pénztárosok, telefonkezelők stb.

·        A kereskedelmi és szolgáltatási jellegű foglalkozású személyek részaránya az aktív népességből 9,4%, amelyekhez a következő foglalkozások tartoznak: eladó, pincér, szakács, szállodai alkalmazottak, védő személyzet, tűzoltók, egyéni szolgáltatásokat végzők (fodrász, kozmetikus, stb.).

·        A mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban dolgozó képzett munkások száma az aktív népesség 18,5 százaléka.

·        Az ipari és építőipari foglalkozásúak az aktív népesség 16,1 százalékát teszi ki. Ez tartalmazza az egyéni tevékenységet jelentő szakmunkásokat mind ipari, mind építőipari vonatkozásban.

·        A gépkezelési, összeszerelői és járművezetői kategória a legnépesebb a maga 20,2 százalékával, és magába foglalja az iparban foglalkoztatottak jelentős részét, olyan munkakörökben, ahol a tevékenység nem egyéni, hanem gépkiszolgáló jellegű. Ide tartozik még a járművezetés, beleértve a mezőgazdasági, építőipari és erdőkitermelési járművek vezetését is.

·        A szakképzettséget nem igénylő foglalkozásúak részaránya 7,8%, jórészt a mezőgazdaságban, útépítésben, az építkezéseken és a szolgáltatásokban dolgozókat foglalja magába.

 

            3.4.3. A munkanélküliek helyzete

     

A 2002 márciusában lebonyolított népszámlálás alkalmával Bihar megyében 17062 munkanélkülit írtak össze, amiből 9199 személy már egyszer dolgozott, munkát kereső és 7863 még nem dolgozott munkanélküli.

Összevetve a népszámlálás eredményeit a Munkaügyi Hivatal hivatalos adataival (8,9 ezer munkanélküli 2001 végén), meg kell jegyezni, hogy a hivatal nyilvántartásából hiányoznak a bejelentetlen, munkát kereső személyek, valamint azok, akik valamikor bejegyzésre kerültek, de jelenleg már kikerültek a munkaügy megfigyelési köréből. Így a munkanélküliekre vonatkozó hivatalos, operatív adatok jóval kisebbek a népszámlálás adatainál.

A népszámlálás szerint a munkanélküliségi ráta a megyében 7,3% (az aktív népességhez viszonyítva); ez városon 6,7% míg a községekben 8,0%. Közigazgatási felosztás szempontjából falvakon jóval nagyobb az első munkahelyet keresők száma. A bevallottan első munkahelyet keresők 45 százaléka roma nemzetiségű.

 

Iskolai végzettség szerint a munkanélküliek száma és aránya a következő:

 

28. táblázat

 

 

Munkanélküliek

összesen

Már egyszer dolgozott munkanélküliek

Első munkát kereső munkanél-küliek

Megye összesen

17062

9199

7863

Ebből végzettség szerint:

 

 

 

Egyetem, főiskola

 1158

 500

 658

Mesterképző, posztliceális képzés

  516

 298

 218

Középiskola (líceum)

5013

2893

2120

Szakmunkásképző

4684

3056

1628

Gimnázium

3854

2047

1807

Elemi

1206

  362

 844

Írástudatlan

  631

   43

 588

 

Tehát az egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezők 6,8 százaléka munkát keres. Ezek közül – arányaiban – jelentős a száma a már egyszer dolgozott munkanélküliek köréből a műszaki és természettudományi végzettséggel rendelkezőknek. A friss diplomásoknál, akik még nem dolgoztak az előző kategóriákon kívül, jelentős a száma a közgazdasági, jogi vagy orvostudományi diplomával rendelkezőknek.

A többi végzettségi kategóriák esetében a posztliceális képzésen átment munkanélküliek aránya 3,0%, a líceumot végzetteké 29,4%, a szakmunkásoké 27,5%, a gimnáziummal rendelkezőké 22,6%, az elemi iskolával rendelkezőké 22,6%, valamint az elemi iskolával rendelkezőké és írástudatlanoké 10,7%.

 

3.4.4. Munkaerő-tartalékok Bihar megyében

 

A munkaerő-tartalékok elsősorban a képzett munkaerőre vonatkoznak. A tartalékoknak 3 jelentős összetevője van:

- a munkanélküli, képzett munkaerő

- a foglalkoztatott, a képzettségnek nem megfelelő munkakörben dolgozók

- a más megyében vagy külföldön dolgozó bihari lakosok

 

  1. A munkanélküli, képzett munkaerő

 

A munkát keresők a munkaerő-tartalékok legfontosabb, azonnal „bevethető” részét képezik. A munkanélküliek összlétszáma 17062, ebből 10110 képzett szakember, amiből 6087 a már dolgozott de jelenleg munkát keresők száma és 4023 az első munkát kereső munkanélküli.

A munkanélküliek mindkét kategóriába besorolt iskolai végzettség szerinti száma az alábbi, részletes táblázatban tükröződik:

 

29. táblázat

 

VÉGZETTSÉG

Munkanél-küliek száma összesen

Már egyszer dolgozott munkanél-küli

Még nem dolgozott munkanél-küli

MEGYE ÖSSZESEN

17062

9199

      7863

1. EGYETEM

 1048

  443

605

Műszaki

  419

 238

181

  Ipar

  262

142

120

    -Bányászat

   17

 14

   3

    - Kőolajbányászat

   10

  9

   1

    - Villamosmérnök, elektrotechnika

   95

35

 60

    - Kohászat

    5

 4

  1

    - Gépgyártás

108

62

46

        - villamosság

 30

 9

21

        - elektormechanika

 20

15

 5

        - mechanika

58

38

20

    - Vegyészet

10

 7

3

    - Fafeldolgozás és építőanyag-ipar

5

2

3

    - Könnyűipar

9

7

2

    - Élelmiszeripar

3

2

1

  Építészeti

           33

         20

        13

  Mezőgazdasági

92

         66

        26

  Erdőgazdálkodási

14

2

        12

  Szállítás és távközlés

  2

2

-

  Más műszaki képzés

16

6

        10

Természettudományi

         196

         72

       124

Közgazdasági

         153

         53

       100

Bölcsészet

         131

         23

       108

Orvostudományi

         120

         47

73

Művészeti

11

5

 6

Egyéb szakok

18

5

13

2. FŐISKOLA

         110

         57

53

Műszaki

48

32

16

 - Ipar

43

32

11

    - Bányászat, kőolaj-kitermelés, vegyipar

13

12

 1

    - Villamos ipar, elektrotechnika

11

 5

 6

    - Kohászat és gépipar

11

11

-

    - Egyéb ipari ágazatok

 8

 4

4

Építészet

 5

-

5

Adminisztráció

1

1

-

Közgazdasági

          16

4

        12

Egészségügyi

          14

7

7

Testnevelés

2

2

-

Jogi

2

2

-

Kollégiumi

          27

9

         18

3. POSZTLICEÁLIS ÉS MESTERKÉPZŐ

        516

      298

       218

Műszaki

        198

          154

44

 - Ipar

        109

            89

20

Informatika

          92

              5

 7

Gazdasági, adminisztratív, kereskedelmi

        165

            91

         74

Egészségügyi

        127

            42

         85

Pedagógiai

4

      1

   3

Művészeti, testnevelési

      3

       1

   2

Teológiai szeminárium

      7

      4

   3

4. LÍCEUM, KÖZÉPISKOLA

5013

2893

      2120

Elméleti

1261

  660

        601

Informatika

   62

    21

  41

Műszaki

2611

1649

962

- Ipar

2343

1483

860

Mezőgazdasági

  432

   263

169

Gazdasági, kereskedelmi, egyéb

  647

   300

347

5. SZAKISKOLA

4684

3056

      1628

Műszaki

4323

2913

      1410

- ipar

3523

2402

      1121

Gazdasági, kereskedelmi

  217

  132

 85

Egészségügyi

   18

       7

 11

Művészeti, egyéb

  126

      4

       122

6.GIMNÁZIUM

3854

2047

     1807

7. ELEMI

1206

   362

       844

8. ÍRÁSTUDATLAN

  631

    43

       588

 

Érdekes megfigyelni az egyetemi diplomával rendelkező munkanélküliek szakterületeit. A gazdasági struktúrák változásának köszönhetően – amelyben például jelentősen leépült a megyei gépgyártás – a már egyszer dolgozott munkát kereső diplomások nagyobbik része a gépgyártást vagy villamosmérnökit végzettek köréből kerül ki. Vagy például jelentős a mezőgazdasági-szakember munkanélküliek száma is a nagyüzemek megszűnésének az eredményeképpen. Ugyanakkor a friss diplomával rendelkező első munkahelyet keresők esetében – a műszaki egyetemet végzetteken kívül - nagy a természettudományi (tanári), közgazdaságtani, bölcsészeti és orvostudományi egyetemeket végzettek száma.

A főiskolát végzett munkanélküliek körében jelentős az ipari végzettségűek (almérnökök) száma, míg a posztliceális képzést elvégzők között a műszaki, gazdasági valamint egészségügyi szakok végzettjei.

A munkanélküliek majd 30 %-át teszik ki az elméleti vagy szakközépiskolát végzettek, főleg az ipari, elméleti, gazdasági és mezőgazdasági líceumok volt tanulói.

Az iparszerkezet megváltozása nagy számúra duzzasztotta a szakközépiskolai végzettséggel rendelkező munkát keresők számát, amelynek zöme műszaki szakközépiskolával rendelkezik.

A gazdasági fejlődés orientációjának megfelelően az egyes húzó ágazatok esetében – mint a könnyűipar vagy élelmiszeripar – a szakképzettek munkanélkülisége jelentéktelen.

           

  1. Nem a képzettségnek megfelelő munkakört betöltők

 

Ennek lényege a „szakmunkanélküliség”. Több ezer azoknak a szakképzett személyeknek a száma, akik, javarészt szükségmegoldásként, olyan munkakörben dolgoznak, amelyek nem a végzettségi szintjüknek felelnek meg.

Az itt megjelenő, potenciális képzett munkaerő-tartalék jórészben felhasználható, ha a végzettségének megfelelő betöltetlen vagy új munkahely jelenik meg.

E lehetőségek kimutatását az alábbi táblázat, népszámlálás szerinti, adatai tükrözik:

 

30. táblázat

 

Iskolai végzettség

 

Össze-sen

Főbb foglalkozási csoportok

Vezetői beosztás és egyetemet igénylő foglalko-zású

Középfokú szakképesí-tést igénylő foglalozású

Irodai, adminisztra-tív jellegű foglalkozású

Kereskedelmi és szolgáltatás jellegű foglalkozású

Mezőgaz-dasági foglalko-zású

Szak-

mun-kás

Szak-

képzet-len munkás

EGYETEM

24385

19859

2214

577

890

232

531

82

Műszaki

 9298

 7106

 845

264

511

156

364

52

Ipar

6377

4733

 646

187

382

 84

307

38

- bányászat

 262

  179

  26

   7

   6

   9

34

 1

- kőolajbányászat

254

  208

 17

   7

  9

   9

  4

-

- elektrotechnika

  1430

     1049

138

 46

 89

 11

89

8

- kohászat

121

   87

 12

  4

   8

 3

  7

-

- gépgyártás

3451

    2558

346

102

226

45

149

     25

- villamosság

774

592

 56

 17

 52

 9

 36

     12

- elektromechanika

641

463

 60

18

 47

 5

 45

3

- mechanika

2036

    1503

230

 67

127

31

 68

     10

- vegyészet

454

      354

59

  9

16

 2

 11

3

- fafeldolgozás és építőipar

  99

  69

13

 2

  6

 2

  6

1

- könnyűipar

214

 163

22

7

15

2

5

-

- élelmiszeripar

92

   66

13

3

  7

1

2

-

Építészet

960

  819

49

         18

47

4

21

2

Mezőgazdaság és erdőgazdálkodás

1459

1089

        129

         55

78

66

35

7

Szállítás és távközlés

114

  96

12

2

1

1

-

2

Egyéb műszaki egyetem

388

369

 9

2

3

1

1

3

Természettudományi

6509

5601

529

       123

115

44

79

18

Közgazdasági

3761

3044

450

99

125

12

27

4

Bölcsészeti

1774

1433

192

57

62

8

18

4

Orvostudományi

2280

2132

 81

13

32

4

15

3

Művészeti

 366

 298

 42

  8

  9

1

 8

-

Egyéb szakok

  397

  245

  75

  13

  36

  7

    20

1

FŐISKOLA

1980

1341

252

   82

105

35

  149

19

POSZTLICEÁLIS KÉPZÉS

10266

601

3309

1290

      1616

    509

2435

    506

Műszaki

4201

313

1371

379

340

293

1379

126

Informatika

  186

   5

64

 34

 23

     9

    41

 10

Gazdasági

  2403

169

901

543

441

    50

   238

  61

Egyéb

  3476

114

973

334

812

  157

    777

309

MŰSZAKI KÖZÉPISKOLA

44625

  46

    10040

821

      7020

2018

22878

   1802

MŰSZAKI SZAKISKOLA

45070

 29

606

502

9095

3840

26990

4008

A foglalkoztatottakat 7 fő foglalkozási csoportra osztottuk:

- vezetői beosztás és egyetemet, főiskolát igénylő foglalkozás

- középfokú szakképesítést igénylő foglalkozás

- irodai, adminisztrációs jellegű foglalkozás

- kereskedelmi és szolgáltatás jellegű foglalkozás

- mezőgazdasági foglakozás

- szakmunkás

- szakképzetlen munkás

·        A 24385 egyetemet végzett foglalkoztatottak közül csak 19859 dolgozik vezetői beosztásban vagy olyan munkakörben, mely egyetemi végzettséget igényel. A többi 4526 diplomás a következő munkakörökben dolgozik: 2214 középfokú szakképesítést igénylő foglalkozásban, 577 irodai és adminisztrációs munkában, 890 kereskedelmi és szolgáltatóipari munkakörökben, 232 mezőgazdász, 531 szakmunkás és 82 szakképzetlen munkásként.

·        A főiskolát végzett 1980 foglalkoztatott közül, ha feltételezzük, hogy 1341 vezetői és egyetemet igénylő állást elfoglalók mellett a 252 középfokú szakképesítést igénylő foglalkozásúak is a végzettségnek megfelelő munkakörben foglalkoztatottak, a többi 387 személy nem végzettségének megfelelő munkakörben dolgozik, tehát potenciális munkaerő-tartalékot jelent.

·        A posztliceális képzésben részesültek, valamint a mesteriskolát végzettek esetében a kereskedelmi és szolgáltató tevékenységet tekintjük nem a végzettségnek megfelelőnek, ezek létszáma 5066.

·        A műszaki középiskolát valamint a műszaki szakiskolát végzettek köréből a mezőgazdasági és szakképzetlen munkás szerepkör a végzettségnek nem megfelelő; az ebbe a csoportba tartozó személyek létszáma 3820 illetve 7848.

 

  1. A külföldön valamint a más megyékben munkát vállalók

 

Elméletileg a jelenleg más megyében vagy külföldön dolgozók is munkaerő-tartalékot jelentenek Bihar megye számára. A gyakorlat azt mutatja, hogy főleg a képzett, hosszabb idő óta más megyében vagy külföldön munkát vállaló személyek csak aránylag ritka estben hagyják ott jelenlegi munkahelyüket. A külföldön dolgozók a lényegesen nagyobb kereseti lehetőségek miatt nem jönnek vissza, a belföldön más megyében dolgozók esetében nagyrészt a képzettségüknek megfelelő munkahelyekről van szó, amelyek száma Biharban csekély, vagy egyáltalán nem létezik.

Az egyetemet vagy főiskolát végzett külföldön dolgozók közül megfelelő konjunktúra esetén elsősorban az építészeti és mezőgazdasági egyetemeket végzettek térnének vissza.

A más megyében illetve külföldön munkát vállalók száma, iskolai végzettség szerint a következő:

 

31. táblázat

 

 

MÁS MEGYÉBEN ÉS KÜLFÖLDÖN MUNKÁT VÁLLALÓK – ÖSSZESEN

Ebből:

4993

EGYETEM

954

MŰSZAKI

379

   IPAR

169

      - bányászat

   5

      - kőolajbányászat

   2

      - elektrotechnika

 28

      - kohászat

  6

      - gépgyártás

82

      - vegyészet

17

      - fafeldolgozás és építőanyag-ipar

 9

      - könnyűipar

           12

      - élelmiszeripar

8

ÉPÍTÉSZET

           62

MEZŐGAZDASÁG ÉS ERDŐGAZDÁLKODÁS

         107

SZÁLLÍTÁS ÉS TÁVKÖZLÉS

           19

EGYÉB MŰSZAKI EGYETEM

           22

FŐISKOLA

         213

POSZTLICEÁLIS ÉS MESTERISKOLA

         222

KÖZÉPISKOLA

       1362

      - elméleti

         291

      - műszaki

         873

      - egyéb

         198

SZAKKÉPZŐISKOLA

       1675

      - műszaki

       1038

      - gazdasági

         247

      - egészségügyi

         129

      - egyéb

         261

GIMNÁZIUM

         436

ELEMI

         102

ÍRÁSTUDATLAN

           29

 

A külföldön, valamint más megyében, munkát vállalók több mint 23 százaléka egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkezik. Jelentős a műszaki gépgyártási, építészeti, mezőgazdasági valamint a közgazdasági diplomával rendelkezők száma.

 

b.Reális képzett munkaerőtartalékok a megye gazdasága számára

 

A felhasználható, reális, szakképzett, a megye gazdaságának a továbbiakban szükséges munkaerő-tartalékainak meghatározásában három fontos szempont játszott szerepet:

-         fő követelmény volt, hogy  csak a gazdaság számára felhasználható munkaerő-tartalékot vegyük tekintetbe, tehát eleve nem estek számításba a gazdasági életben alkalmazhatatlan, vagy csak csekély mértékben alkalmazható felső vagy középfokú végzettséggel rendelkező szakok, mint a művészeti, orvostudományi, társadalomtudományi valamint bölcsészeti szakok.

-         A munkaerő-tartalék kvantifikálásából kimaradt a szakképzetlen munkaerő, tehát az elméleti líceummal, gimnáziumi vagy elemi tanulmányokkal rendelkező állomány, valamint természetesen az írástudatlanok

-         A véglegesítésből kimaradtak a más megyében valamint külföldön dolgozók, hiszen nem lehet felmérni, milyen mértékben számíthat még rájuk a megye gazdasága.

 

Így határoztuk meg és számszerűsítettük a megye gazdasága által felhasználható szakképzett munkaerő-tartalékot, amely két kategóriából tevődik össze: a munkát kereső munkanélküliekből és a foglalkoztatott, de nem a képesítésének megfelelő munkakörben dolgozó szakképzettekből.

           

Ezek száma, iskolai végzettségre lebontva a következő:

 

            32. táblázat

 

ISKOLAI VÉGZETTSÉG

MUNANÉL-KÜLI

NEM A KÉPE-SÍTÉSÉNEK MEGFELELŐ MUNKAKÖR-

BEN DOLGOZÓ

KÉPZETT MUNKAERŐ-TARTALÉK ÖSSZESEN

EGYETEM

539

2909

3448

    MŰSZAKI

386

2192

2578

       IPAR

262

1644

1906

      - bányászat

 17

   83

 100

      - kőolajbányászat

 10

   46

  56

      - elektortechnika

 95

381

 476

      - kohászat

   5

 34

  39

      - gépgyártás

108

893

              1001

      - villamosság

  30

182

 212

      - elektromechanika

  20

178

 198

      - mechanika

  58

 533

 591

     - vegyészet

 10

 100

 110

    -fafeldolgozás és építőanyag-ipar

  5

   30

   35

     - könnyűipar

 9

    51

   60

     - élelmiszeripar

 3

    26

   29

    ÉPÍTÉSZET

33

            141

  174

    MEZŐGAZDASÁGI ÉS  ERDŐGAZDÁLKODÁSI

         106

            370

  476

    SZÁLLÍTÁS ÉS TÁVKÖZLÉS

2

    18

  20

    MÁS MŰSZAKI KÉPZÉS

          16

    19

  35

  KÖZGAZDASÁGI

        153

   717

870

FŐISKOLA

          64

  387

451

   MŰSZAKI

          48

  401

449

   GAZDASÁGI

          16

   26

  42

POSZTLICEÁLIS KÉPZÉS

        375

3011

3386

   MŰSZAKI

        198

2138

2336

   INFORMATIKA

          12

   83

   95

   GAZDASÁGI

        165

 790

955

MŰSZAKI KÖZÉPISKOLA

      2611

3820

6431

MŰSZAKI SZAKISKOLA

      4323

4008

8331

KÉPZETT MUNKAERŐTARTALÉK ÖSSZESEN

      7912

       14135

            22047

 

A számítások eredményeként Bihar megye szakképzett munkaerő-tartaléka 22047 fő, amelyből 30,6% a munkát kereső szakképzettek és 69,4% a képesítésüknek nem megfelelő szakemberekből tevődik össze.

A munkaerő-tartalék 15,6% -a egyetemet végzett, 2,0% -a főiskolát 15,4%-a posztliceális- vagy mesterképzőn esett át, 29,2%-a műszaki középiskolát végzett, míg a hiányzó 37,8% szakközépiskolai tanulmányokkal rendelkezik.

 

3.5. Beruházás-orientációs javaslatok

           

A megye gazdasága az elmúlt 2-3 évben folyamatosan és ütemesen növekszik. Az ipar éves növekedési üteme 6-7%. A megye gazdaságának a húzóágazatai a feldolgozóipar és azon belül a könnyűipar (ruházat és lábbeli-készítés) hála a gazdaságos LOHN tevékenységnek, tehát bérmunkában. Másik húzóágazat a nagykereskedelmi tevékenység, részben a megye földrajzi fekvésének köszönhetően.

A további növekedés alapvető feltétele a tőke, a gazdaságfejlesztő beruházások. A cél, vonzóvá tenni Biharországot a belföldi és elsősorban a külföldi tőke számára, amelyhez szükség van egy stabil, átlátható és tőkebarát jogrendre, központi és helyi jellegű kedvezményekre és nem utolsósorban képzett, felhasználható munkaerőre.

A beruházásokat elősegítő javaslatokkal nem lehet figyelmen kívül hagyni a gazdasági konjunktúra viszonyait, mind a nemzetközi, mind országos és helyi vonatkozásban.

Európai viszonylatban az uniós országok nemzetgazdasága stagnál, sőt 2003 első felében, egyes országokban, mint például Németország, hanyatlóban van. Igaz viszont, hogy gazdasági stagnálás időszakában a tőke általában beruház, fejlesztésre fordít, hiszen ilyenkor olcsóbb beruházni, olcsóbb a munkaerő és a felkínált lehetőségek is jobbak.

Országos és megyei szinten pár éve a gazdaság kilábalt a kátyúból és egy stabil fejlődési szakaszba lépett, a fejlődés viszont tekintélyes tőkét igényel.

 

3.5.1. A gazdasági konjunktúra függvényében

 

A konjunkturális helyzet szempontjából a beruházási javaslatoknak figyelembe kell venni, hogy az elemzések alapján melyek azok a gazdasági és ipari ágazatok, amelyek a leggazdaságosabbak, és tevékenységüknek jobb a hatékonysága. Ebből kiindulva a javaslatok főbb iránya a következő:

- Könnyűipari, elsősorban ruházati cikkek és lábbeli gyártására történő beruházások. A LOHN rendszerben elvégzett tevékenység, amely bérmunkát jelent, jelenleg a megye iparának legfőbb ágazata. E tevékenység nagy előnyökkel jár mind a beruházó mind a foglalkoztatottak, a lakosság számára. Sok esetben maga a beruházó az, amelyik a beruházásban is dolgozik. A megrendelő elhozza a megmunkálandó nyersanyagot – bőrt, szövetet – és az ebből készült készterméket elszállítja saját megrendelőinek. Nincsen szükség drága beruházásra, költséges piackutatásra, hiszen biztosított a késztermék értékesítésre.

A hazai olcsó munkaerő biztosítja elsősorban a bérmunkában végzett termelés hatékonyságát. Ezzel jól jár az ország és a megye is, hisz a hatékony munka profitot termel, így a gazdaságos vállalkozások jelentős összegeket fizetnek be az állami és a helyi kasszába, nem beszélve a társadalom – és egészségbiztosítási befizetésekről. A térségekben így biztosított a munkaerő foglalkoztatása, a munkanélküliség csökkentésére, ez utóbbi nagyobb aránya a társadalmi feszültségek egyik fő forrása.

A LOHN tevékenység tehát gazdaságos és hatékony, viszont megvannak a saját határai. Elsősorban a munkaerő-kihasználtság terén. Jelenleg például a varrónői vagy cipőgyári gépkezelői vagy varró szakmák hiányszakmák. Megteremtődött egy olyan helyzet, amelyben a női humánerőforrások kihasználási foka nagyobb, míg az elsősorban férfi munkaerőt felhasználó ágazatok, mint a gépgyártás vagy vegyipar, halódik.

- Lízingelési, bérbeadási tevékenység. Egyre több vállalkozás igényel lízingbe gépeket, berendezéseket, teher és személyszállító eszközöket, mert olcsóbb bérbe venni mindezeket, mint megvenni, tehát kevesebb pénzt igényel. Nem beszélve a munka technikai felszereltségének minőségi javításáról, a nagyobb elért termelékenységről. A beruházó számára a lízingbe adás biztos jövedelemforrást jelent. Nem is beszélve arról, hogy a lízingeltető sok esetben stratégiai helyzetbe is kerül, hiszen egy szinte függőségi állapot alakul ki a lízingeltető és az ezt igénybevevő vállalkozások között.

- Nagykereskedelmi tevékenység. Ez az ágazat a megye egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasági része. Ez vonatkozik nemcsak belföldi árukkal való kereskedésre, hanem az importból behozottakéra is. Jelenleg a nagykereskedelemmel foglalkozó cégek tevékenysége hatékony, hála a gazdasági konjunktúra és a megye földrajzi helyzete kedvező kihatásának.

- Vámudvarok, vámtevékenység és hasonló szolgáltatások. Bihar megye lévén az ország egyik legfontosabb nyugati kapuja, a hazai exportőrök és importőrök itt behozott vagy exportált áruival kapcsolatos vámolással összefüggő szolgáltatások jelentős mértékben növekedtek. Kevés tőkeráfordítással, stabil, hasznos és gazdaságos tevékenységet jelent.

- Teherfuvarozó vállalkozások, speditőr-tevékenység. A hosszú távú szerződések alapján főleg külföldi szállítmányozó vállalatok gazdaságosak, bár ennek a tevékenységnek jelentős a tőkeigénye.

-A jelenlegi hazai és külföldi konjunktúra egyik nyereséget termelő vállalkozása az erdei gomba és gyümölcs begyűjtése, felvásárlása, raktározása, esetleges feldolgozása és exportja. E vállalkozásoknál felmerülő legnagyobb gond, hogy nagymértékben függenek a természeti viszonyoktól, az időjárástól. Az idei tavasz és nyár kánikulája, szárazsága biztosan veszteséges évet jelent az ezzel foglalkozó vállalatok számára.

Ezek tehát a jelenlegi konjunkturális viszonyok legkedvezőbb hatékonysággal kecsegtető ágazatai, amelyekbe érdemes beruházni. A jó konjunktúra tulajdonképpen elsősorban piaci eladhatóságot, valamint hatékony gazdasági tevékenységet jelent.

A gazdasági konjunktúra lehetőségeinek is megvannak a határai. Így például a könnyűiparban már nincsen felhasználható női munkaerő. Az ország uniós belépése után javarészt megszűnik a vámudvari szolgáltatás, hiszen az Európai Unióban a tagállamok között az áruforgalom vámmentességet élvez.

 

            3.5.2. A meglévő kapacitások és a munkaerő-tartalékok függvényében

 

A tőke számára – más, fontos kritériumok mellett – vonzó lehet egy térség, ha megfelelő, jól képzett, fegyelmezett munkaerővel rendelkezik. A munkaerőképzés pedig eléggé költséges, hiszen jelenleg egy szakmunkás képzése és betanítása legkevesebb 7-12 millió lejt igényel, a szakmától függően. Talán éppen ezért a beruházás –orientációs javaslatok zöme a rendelkezésre álló munkaerő- tartalékokra épül, azok iskolai végzettségére és szakágaira.

A megvalósítható javaslatok a következő ágazatokat érintik:

·        Bányászat, elsősorban szén, bauxit és agyagbányászat. Ezek a valamikori virágzó tevékenységek fokozatosan épültek le, vagy szűntek meg az utóbbi évtizedekben, elsősorban a technikai felszereltség elavultsága, a gazdaságtalanság és tőkehiány miatt, annak ellenére, hogy a lelőhelyek még elég gazdag ásvány- és érctartalmúak. Jelenleg 100 bányamérnöki diplomával rendelkező személy keres munkát, vagy dolgozik a végzettségének nem megfelelő munkakörben a lelőhelyek környéki helységekben. Ugyancsak ezekben a községekben élnek a jelenleg munkanélküli vagy más foglalkozású volt bányászok is.

·        Színesfémkohászat – timföldgyártás. A nagyváradi gyár jelenleg orosz vállalkozók tulajdonában van, viszont nem üzemel, több mint egy éve. Valószínű, hogy a tulajdonosok szeretnének túladni a gyáron, viszont jelenleg létezik egy több száz fős szakembergárda, amely munkát keres. Igaz, hogy a gyár megvétele és talpra állítása tőkeigényes, viszont egy stratégiai ágazatról van szó, amelynek mindig meg van a piaca.

·        A gépgyártás minden ágazata. Talán ez az ágazat, amely a legjelentősebb beruházásokat igényelné, és ahol megvannak az összes infrastrukturális követelmények és nagyszámú, megfelelő szakembergárda, felső és középfokú, valamint szakképzettségű egyaránt. 1001 gépészmérnöki diplomával rendelkező személy állhatna „csatasorba”, ebből 212 villamosmérnöki, 198 elektrotechnikai és 591 mechanikai végzettséggel rendelkezik. Nem is beszélve a 476 elektrotechnikai szakon végzett mérnökről, amelyek közül 95 munkanélküli és 381 a végzettségének nem megfelelő munkakörben dolgozik. Az 1001 gépészmérnökből 108 munkát keres és 893 más, a képzettségének nem megfelelő munkát végez, például: 102 tisztviselő, 226 kereskedelmi dolgozó vagy a szolgáltatásokban tevékenykedik, 45 mezőgazdasági munkás, 149 szakmunkásként, valamint 25 szakképzetlen munkásként.A gépgyártás javasolt legfontosabb ágazatai:

                        - gépek és berendezések gyártása

                        - számítástechnikai egységek gyártása és összeszerelése, alkatrészgyártás

             - villamossági ipari és háztartási gépek gyártása, összeszerelése

             vagy alkatrészgyártás

                        - kommunikációs gépek, berendezések gyártása és összeszerelése

                         - finommechanikai műszerek gyártása

A gépgyártásban vagy hasonló tevékenységekben (pl. fémmegmunkálás) hasonló tevékenységek közül, ami részben megmentheti ezt az ágazatot, az a könnyűiparhoz hasonló LOHN tevékenység, tehát bérmunka, a már – könnyűipar esetében – felsorolt előnyökkel és hátrányokkal. Mindenesetre a fémmegmunkálásban és a gépgyártásban a bérmunka kisebb tőkét igényel, a befektetések megtérülési ideje rövid, a tevékenység gazdaságos. Erre lehet 1-2 példát találni a megyében, de mindez nagyon kevés. A bérmunka a fémmegmunkálásban elősegíti a férfi szakembertartalékok asszimilációját. Ez a típusú tevékenység sok esetben átalakulhat bedolgozó, önálló tevékenységgé, amely biztosíthatja a közép- és hosszú távú együttműködést és a technológiák fejlesztésének a lehetőségét.

·        A vegyészetnek jelentős hagyománya van Bihar megyében és jelentős a munkaerő-tartaléka is: 110 vegyész és vegyészmérnök, akik munkát vállalnának az ágazatban új munkahelyek létesítése esetén.

·        A bútoripar a megye jelentős és tradicionális ágazata, amely gazdaságosan működik, a további, új beruházások ebbe az ágazatba lehetőséget adnának a területfejlesztésre is.

·        Turizmus, szállodaipar és vendéglátás. Biharország óriási turisztikai és gyógy-turisztikai lehetőségekkel, valamint jelentős szállodai kapacitással rendelkezik, elég csak Félixfürdőt, Biharfüredet, Pádist vagy Tenkét megemlíteni. A férőhelyek kihasználtsága, alig haladja meg a 40 százalékot. A külföldi turisták száma és aránya csekély, ami elsősorban a megfelelő reklám hiányának és főként a vendéglátó egységek nem megfelelő felszereltségének, az elvárásoktól messze elmaradó szórakozási és kulturális lehetőségeknek tulajdonítható. Mindezek megteremtése jelentős tőkeinjekciót igényel. A turizmus felfejlesztése jelentős gazdasági eredményeket produkálhat, hozzájárulhat a szolgáltatások fejlődéséhez és minőségi javulásához.

·        A sokszor elcsépeltnek hangzó biogazdálkodás a mezőgazdaságban-a növénytermesztésben és az állattenyésztésben- a mezőgazdaság rendbetevésének és fejlődésének egy megvalósítható, járható útja. A lehetőségek adottak. Itt kell megemlíteni, hogy biogazdálkodásra jelentős uniós pénzek pályázhatók meg. Nem is beszélve arról, hogy jelenleg a biotermékek piaca biztosított, főleg az Európai Unióban.

·        A mezőgazdaság fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges felvásárlási és értékesítési szövetkezetek, társaságok létrehozása és működtetése. E vállalkozások létrehozása nem igényel nagymérvű beruházásokat és tőkét. A hatékonyság foka nem gazdasági egységek szintjén, hanem térségi, megyei, sőt országos szinten mérhető le.

 

3.6. Kistérségek Bihar megyében

 

A megye gazdaságfejlesztése nem valósítható meg a területfejlesztés, a mikro-régiók fejlesztése nélkül. A kistérségek meghatározásánál és kiválasztásánál a következő adottságokat és kritériumokat vettük figyelembe:

- hasonló domborzati és természeti viszonyok

- a régió területe

- lakónépesség és humánerőforrások

- munkaerő-felhasználás

- szomszédos helységek

- megfelelő közlekedéshálózat a helységek között

- egy létező, gazdaságilag fejlettebb kistérségi központ

E feltételeknek megfelelően alakultak ki a megye mikro-régiói, amelyek a következők:

-     Nagyvárad ( municípium, megyeszékhely)

-     Nagyvárad vonzáskörzete az alábbi községekkel: Bihar, Hegyközcsatár, Bors, 

       Körösgyéres, Vásárhely, Nagyürögd, Szentandrás és Szentmárton.

-         Székelyhíd – Diószeg kistérsége: Székelyhíd, Bihardiószeg, Csohaj, Kereki, Szalárd,

        Sârbi.

-         Berttyószéplak mikro-régió: Berettyószéplak, Bályok, Derna, Papfalva, Tóti.

-         Margitta térsége: Margitta, Érábrány, Abrămuţ, Chişlag, Bogyoszló,Brianu Mare,

-         Érmihályfalvai régió: Érmihályfalva, Érkörtvélyes, Érsemlyén, Érszalacs és Értarcsa.

-         Mezőtelegdi kistérség: Mezőtelegd, Köröskisjenő, Szkadát, Brusturi, Copăcel, Vârciorog, Spinus

-         Élesd térsége: Élesd, Esküllő, Lugas, Auseu, Fécke, Magesti, Sinteu

-         Körösrév vidéke: Körösrév, Borod, Barátka, Bulz és Sonkolyos

-         Cséke kistérsége: Drăgeşti, Dobreşti, Hidişel,Hollód, Cséke, Pormezău şs Sâmbătă

-         Belényesi mikrorégió: Belényes, Újlak, Soimi, Pocla, Răbăgani, Roşia, Căbeşti, Magyarremete, Curăţele, Budureasa, Fenes, Drăgăneşti, Tárkány

-         Ştei térsége: Ştei, Lazuri, Bunteşti, Rieni, Pietroasa, Câmpeni, Lunca, Nucet, Vaskóh, Cărpinet, Criştior.

-         Nagyszalontai régió: Nagyszalonta, Madarász, Ciumeghiu, Keményfok, Feketebátor, Cséffa, Tulka

-         Tenkei kistérség: Tenke, lăzăreni, Husasău de Tinca, Căpâlna, Nagzkocsuba, Olcsa

 

 A kistérségek kijelölésében jelentős szerepet játszott a két világháború közötti közigazgatási felosztás, hiszen a kialakított, régi járások egy kompakt, homogén, demográfiai és gazdasági egységet képeztek, egy gazdaságilag fejlettebb járásközponttal.

 

 

3.6.1. A kistérségek adatai

 

A kistérségek jellemzésének főbb adatai: a terület és a lakónépesség, iskolai képzés szerinti lakossági megoszlás, a munkaerő-gazdálkodás adatai, valamint a gazdasági fejlettség szintje.

A népszámlálás eredményei alapján kiszámított adatok a következők:

 

33. táblázat

 

A MEGYEI KISTÉRSÉGEK TERÜLETE ÉS LAKÓNÉPESSÉGE FŐBB KORCSOPORTOK SZERINT

 

KISTÉRSÉGEK

TERÜLET

hektár

LAKÓNÉPESSÉG

Összesen

0-14 év

15-59 év

60 év és fölött

Reprodukciós ráta
MEGYE ÖSSZESEN

754427

600246

107455

377021

115770

0,93

Nagyvárad-központ

11122

206614

32270

145486

28858

1,12

Nagyvárad-vonzáskörzet

63457

40812

7738

24682

8392

0,92

Székelyhíd-Diószeg

 53745

33303

6779

19321

7203

0,94

Berettyószéplak

 35123

24175

5362

14310

4503

1,19

Margitta

 39734

31863

6300

20029

5534

1,14

Érmihályfalva

 36320

24030

4543

14643

4794

0,96

Mezőtelegd

 44965

23608

4780

12751

6077

0,79

Élesd

  40931

27870

5712

16995

5163

1,11

Körösrév

  48823

20044

3809

11423

4812

0,79

Magyarcséke

  50999

24249

4807

12375

7067

0,68

Beléntes

109564

42432

7256

25290

9886

0,73

Stei

  80735

36874

5885

22913

8076

0,73

Nagyszalonta

  83570

43379

8066

25859

9454

0,85

Tenke

  55339

20993

4098

10944

5951

0,69

 

34. táblázat
 
A KISTÉRSÉGEK 10 ÉVEN FELÜLI LAKÓNÉPESSÉGE KÉPZÉS SZERINT

 

KIS-TÉRSÉGEK

10 éven felüli lakónépesség

ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINT

Egyetem, főiskola

Posztliceális képzés

Középiskola

(líceum)

Szakmun-kás-

képző

Nyolc osztály

Elemi

Írás-

tu-datlan

MEGYE ÖSSZESEN

530352

35103

17571

118765

86324

141158

105606

15528

Nagyvárad-központ

187195

24701

9177

62331

31911

35988

21231

925

Nagyvárad-vonzáskörzet

 35688

  854

675

5577

7338

11447

8066

959

Székelyhíd-Diószeg

28675

  491

274

2944

4205

9553

8777

 1705

Berettyós-zéplak

20594

488

 513

 3239

3400

6190

5275

 780

Margitta

27709

    1210

 910

5206

4853

8324

5901

 870

Érmihályfalva

20898

407

143

2748

2599

8539

5342

 782

Mezőtelegd

20249

313

 269

2248

3416

6065

5923

1161

Élesd

24023

924

 852

4189

4162

 6641

5336

1068

Körösrév

17454

462

 441

3008

2104

 5579

4386

873

Magyarcséke

20845

317

 182

2312

3504

 7096

6010

998

Belényes

37607

    1637

1094

7653

5210

  11106

9287

1144

Stei

33143

    1547

1743

7719

5246

    7511

6623

1082

Nagyszalonta

38078

    1240

  997

7167

5962

  11627

8303

1850

Tenke

18194

512

  301

2424

2414

 5492

5146

1321

 

 
35. táblázat
 
A GAZDASÁGILAG AKTÍV ÉS INAKTÍV NÉPESSÉG A MEGYE KISTÉRSÉGEIBEN

 

KISTÉRSÉGEK

AKTÍV népesség

MUNKANÉLKÜLI

IN-AKTÍV népesség

Őssze-sen

Foglalkoz

tatott
Összesen

Újabb munkahelyet keresők

Első munkahelyet keresők
MEGYE ÖSSZESEN

232616

215554

17062

9199

7863

367630

Nagyvárad-központ

89255

 83864

 5391

3435

1956

117359

Nagyvárad-vonzáskörzet

14487

13579

   908

  522

 386

26325

Székelyhíd-Diószeg

12468

11531

   937

 268

 669

20835

Berettyószéplak

  9206

 8078

      1128

 655

 473

14969

Margitta

13426

12566

   860

 393

 467

18437

Érmihályfalva

  9256

 8710

  546

288

 258

14774

Mezőtelegd

  7443

 6890

  553

304

 249

16165

Élesd

  9487

 8446

     1041

557

 484

18383

Körösrév

  6693

 5975

  714

435

 283

13351

Magyarcséke

  7039

 6449

 590

270

320

17210

Belényes

17263

16201

1062

611

451

25169

Stei

13830

12677

1153

563

590

23044

Nagyszalonta

15136

13434

1702

704

998

28243

Tenke

 7039

 6449

  590

270

320

17210

 

 

36. táblázat

 

MŰKÖDŐ GAZDASÁGI EGYSÉGEK SZÁMA ÉS ÁRUFORGALMA A MEGYE KISTÉRSÉGEIBEN

 

KISTÉRSÉGEK

MŰKÖDŐ GAZDASÁGI EGYSÉGEK

ÁRUFORGALOM (összbevétel)

Milliárd lej

összesen

ipari

összesen

iparból

MEGYE ÖSSZESEN

12056

1531

63835

28767

Nagyvárad-központ

7811

966

41896

12632

Nagyvárad-vonzáskörzet

 552

 87

  1861

    746

Székelyhíd-Diószeg

256

32

   488

    141

Berettyószéplak

188

21

2565

  2417

Margitta

437

66

1105

   526

Érmihályfalva

177

20

   530

   338

Mezőtelegd

128

18

            205

   126

Élesd

391

64

2032

  1068

Körösrév

205

37

  336

   182

Magyarcséke

153

11

  126

    14

Belényes

495

48

1388

  654

Stei

544

79

9144

8613

Nagyszalonta

557

67

2025

1279

Tenke

162

15

 134

    31

 

3.6.2. A kistérségek jellemzői

 

A kistérségek demográfiai, munkaerő-gazdálkodási, szakképzettségi fokának valamint gazdasági fejlettségének a jellemzésére, a fentiekben felsoroltakon kívül fontossággal bír ezek részaránya a megyében, valamint összehasonlítható mutatók kidolgozása, amelyek kimutatják a térségek fejlettségi szintjét és különbségeit.

E mutatók kistérségekre kiszámított adatai az alábbiak:

 

KISTÉR-SÉGEK

KISTÉRSÉGEK RÉSZARÁNYA -%-

ÖSSZEFOGLALÓ ADATOK

TERÜLET

LAKÓNÉPESSÉG

AKTÍV NÉPESSÉG

ÁRUFORGALOM (összjövedelem)

AKTÍV NÉPESSÉG ARÁNYA

-%-

MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA %

1000 LAKOSRA

EGYETEMT FŐISOLÁT VÉGZETT

MŰKÖDŐ GAZDASÁGI EGYSÉG

MEGYE ÖSSZESEN

100,0

100,0

100,0

100,0

38,8

7,3

58

20

Nagyvárad-központ

1,5

34,4

38,4

65,6

40,6

6,0

120

38

Nagyvárad-vonzáskörzet

8,4

6,8

6,2

3,0

35,5

6,3

21

14

Székelyhíd-Diószeg

7,1

5,5

5,4

0,8

37,4

7,5

15

8

Berettyószép-lak

4,7

4,0

4,0

4,0

38,1

12,2

20

8

Margitta

5,3

5,3

5,8

1,7

42,1

6,4

38

14
Érmihályfalva

4,8

4,0

4,0

0,8

38,5

5,9

17

7

Mezőtelegd

5,9

3,9

3,2

0,3

31,5

  7,4

13

  5

Élesd

5,4

4,6

4,1

3,2

34,0

11,0

33

14

Körösrév

6,5

3,4

2,9

0,5

33,3

10,7

23

10

Magyarcséke

6,8

4,1

3,0

0,2

29,0

  8,4

13

 6

Belényes

    14,5

7,1

7,5

2,2

40,6

  6,2

39

12

Stei

    10,7

6,1

6,0

     14,3

37,5

 8,3

42

15

Nagyszalonta

    11,1

7,2

6,5

3,2

34,9

    11,2

29

13

Tenke

      7,3

3,6

3,0

0,2

33,5

  8,4

24

 7

 

 

NAGYVÁRAD: municípium, megyeszékhely, 206614 lakossal, a legnagyobb és legfontosabb közigazgatási, demográfiai és gazdasági egység, amelyet csak egészében lehet jellemezni. A megyeszékhely a megye gazdasági, szociális, adminisztratív és kulturális központja. Kisebb területe ellenére magába foglalja a megye lakónépességének 34,4 és aktív népességének  38,4 százalékát. Demográfiai szempontból a reprodukciós ráta 1,12, tehát száz 60 év fölötti lakosra 112 fő 14 év alatti jut, a megyei 0,93-al szemben. A munkaerő jól képzett. Az egyetemi és főiskolai diplomával rendelkezők több mint 70 százaléka váradi lakos. Nagyobb a munkaképes lakosság aránya a megyei átlaghoz viszonyítva, így az aktív népesség 40,6 százalékot képvisel a megyei 38,8 5-al szemben. Nagyobb a lakosság foglalkoztatási aránya is. A munkanélküliségi ráta csak 6 %, a megyei 7,3 százalékhoz viszonyítva. A municípium gazdaságában működik a gazdasági vállalkozások 65 százaléka és az ipari egységek 63 százaléka, így 1000 lakosra 38 gazdasági egység jut a megyei 20-al szemben. A város gazdasági életében fellelhető az ágazatok széles palettája. Legjelentősebb tevékenységek a feldolgozóipar (könnyűipar, gépipar, bútoripar, élelmiszeripar), a villamos energia-, hő és vízszolgáltatás és a kereskedelem. A lakónépesség számához viszonyítva tehát a foglalkoztatási arány és a gazdasági élet is jelentősebb, felkínálva a szolgáltatások széles skáláját.

NAGYVÁRAD VONZÁSKÖRE: Ez a mikro-régió részben heterogén, hiszen a megyeszékhely körüli településekről van szó, amelyek általában síkvidékiek, de van közöttük dombvidéki is (Csatár, Szentmárton). Területe 635 km2, lakossága 40812 fő. Jellemző az öregedő lakosság, hiszen a reprodukciós ráta csak 0,92. Területileg a megye 8,4 százalékát, lakónépesség szempontjából 6,8% százalékát, míg az aktív népesség 6,2 százalékát képviseli. A 10 éven felüli lakónépesség csak 2,4 százaléka rendelkezik egyetemi vagy főiskolai diplomával. Az összlakossághoz képest az aktív népesség aránya csak 35,5 százalék; az elöregedés következtében, a munkanélküliségi ráta 6,3%. A régióban működik 552 gazdasági vállalkozás, amelyből 87 az iparban. Az itteni vállalatok bonyolítják le a megye áruforgalmának 3 százalékát. A gazdaságra jellemző főbb ágazatok: az élelmiszeripar, kőolajfejlesztés, építőanyag-kitermelés, a könnyűipar valamint a turizmus (Félixfürdő – Szentmárton) és természetesen a mezőgazdaság.

SZÉKELYHÍD – DIÓSZEG: A megye középső és északi részén található. Javarészt síkvidéki mikro-régió, 53,7 ezer hektár földterülettel. A legnagyobb mezőgazdasági potenciállal rendelkező része Bihar megyének. A 33303 főt számláló lakónépesség elöregedett, a reprodukciós ráta csak 0,9%. A diplomával rendelkezők aránya a 10 év fölötti lakossághoz viszonyítva csak 1,7 százalék, ezek javarésze is mezőgazdaságban diplomázott. A régió területe 7,1 százaléka a megye összterületének, lakossága 5,5% és aktív népessége 5,4%. A munkanélküliségi ráta a megyei átlag fölött van (7,5%). Lakónépességi valamint munkaerő-gazdálkodás szempontjából e régió különleges helyzetben van, hiszen jelentős a roma lakosság lélekszáma (18%), a maga speciális és gazdasági problémájával együtt. A kistérségben 256 működő vállalkozást regisztráltak, amiből 32 az ipari vállalkozás. A megyéhez viszonyítva az árú-forgalom – összbevétel – csak 0,8 százalékát termelik meg a térség vállalatai. A főbb gazdasági ágazatok: elsősorban a mezőgazdaság, kőolaj-kitermelés, élelmiszeripar, könnyűipar és kereskedelem.

BERETTYÓSZÉPLAK: A kistérség a megye északkeleti részén elterülő, dombvidéki mikro-régió, 35,1 ezer hektár területtel és 24175 lakossal. Megyei viszonylatban a terület 4,7 százalékával, a lakónépesség és az aktív lakosság 4 százalékával rendelkezik. Iparosított jellegéből eredően elég magas a fiatalok és munkakorúak aránya, a reprodukciós ráta 1,19 a legmagasabb az összes régiók között. A diplomával rendelkezők aránya 2,4% a 10 éven felüli összlakosságból. A munkanélküliségi ráta is a legnagyobb a kistérségek közül 12,2%, a szénbányászat fokozatos leépítésének köszönhetően. A régió gazdasága egysíkú: a kőolaj és gázkitermelés, kőolaj-feldolgozás valamint a maradék lignitkitermelés, ami a régió iparát jellemzi. A régióban 188 vállalat – ebből 21 ipari – működik, amelyek szolgáltatják a vállalkozások összbevételeinek a 4 százalékát. A régió egy része – Papfalva és környéke – hátrányos helyzetű státussal rendelkezik.

MARGITTA: vegyes domborzatú 397 négyzetkilométeres területű és 31863 lakossal rendelkező északkeleti régió. A reprodukciós ráta 1,14, tehát 100 60 év fölötti lakosra 114 fiatalkorú jut. Az egyetemmel és főiskolával rendelkezők aránya 4,4 százalék a 10 éven felüli lakónépességből. A margittai kistérség rendelkezik a terület és a lakónépesség 5,3 százalékával és az aktív népesség 5,8 százalékával. A munkanélküliségi ráta alacsonyabb, mint a megyei átlag, csak 6,4%. A régióban 437 aktív gazdasági egység működik, ebből 66 ipari vállalat. A legfontosabb gazdasági ágazatok a térségben elsősorban a könnyűipar, kőolaj és gázkitermelés, kereskedelem, fémmegmunkálás, szolgáltatóipar és mezőgazdaság. A margittai térség az összforgalom 1,7 százalékát szolgáltatja.

ÉRMIHÁLYFALVA: síkvidéki kistérség a megye északi részén 363 négyzetkilométerrel és 24030 lakossal, amelyben a reprodukciós ráta 0,96. A diplomás szakemberek részaránya csak 1,9 százalék a 10 éven felüli lakónépességhez viszonyítva. A régió rendelkezik a megye területének 4,8 százalékával, valamint a lakónépesség és az aktív népesség 4 százalékával. A munkanélküliségi ráta csak 5,9 százalék. A régióban 177 vállalat működik, ebből 20 az iparban, a legfontosabb képviselt ágazatok is a mezőgazdaság és a könnyűipar (lábbeli és ruházat). Az utóbbi évek könnyűipari beruházásai enyhítették részben a régió foglalkoztatási gondjait, amelyek a férfimunkaerő esetében viszont megmaradtak.

MEZŐTELEGD: a megye keleti, illetve középső részén lévő majdnem 450 négyzetkilométeres dombvidéki kistérség 23608 lakossal. A lakosság elöregedését bizonyítja a 0,79-es reprodukciós ráta. A 10 éven felüli lakosságnak csak az 1,5 százaléka végzett egyetemet vagy főiskolát. A mikro-régió a megye területének 5,9 százalékával, lakónépességének 3,9 százalékával és aktív népességének 3,2 százalékával rendelkezik. A munkanélküliségi ráta 7,4%. Gazdaságilag az egyik leggyengébben fejlett, 128 működő gazdasági egységgel, ebből 18 az iparban. A régió gazdasági egységei a megye áruforgalmának csak 0,3 százalékát képviselik. Mezőgazdaságon kívül csak a bútoripar az, ami jelen a régió gazdaságában.

ÉLESD: dombos régió a megye keleti részén 40,9 ezer hektár földterülettel és 27870 lakossal. A reprodukciós ráta 1,11, tehát a lakosságnál túlsúlyban van a 0-14 év közöttiek aránya a 60 év fölöttiekhez képest. A főiskolával vagy diplomával rendelkezők aránya 3,8% a 10 éven felüli lakosságból. A megye területének 5,4 százalékát, népességének és aktív lakosságának 4,6 valamint 4,1 százalékát birtokolja; a munkanélküliségi ráta nagy 11%. A hátrányos helyzetű térségi státus megadása elsősorban Élesd számára jelentett gazdasági fellendülést az utóbbi években. A térségben 391 vállalat működik, amelyből 64 az iparban. A gazdasági szerkezetben az építőanyag-ipar dominál, de jelentős az odatelepített könnyűipari egységek száma is. A régió egységei a vállalkozások áruforgalmának a 3,2 százalékát képviselik.

KŐRÖSRÉV: hegyvidéki, a megye keleti határán elterülő, részben hátrányos helyzetű státussal rendelkező kistérség, melynek területe 488 négyzetkilométer, lakosainak száma 20044. Az egyetemet vagy főiskolát végzettek részaránya 2,6%. A mikro-régió „birtokolja” a megye területének a 6,5 százalékát, lakosságának a 3,4 százalékát és az aktív népesség 2,9 százalékát. A lakosság elöregedett, hisz a reprodukciós ráta 0,79. Jelentős a roma lakosok száma. A munkanélküliségi ráta magas: 10,7%. Gazdasági működő egységeinek a száma 205, amiből 37 ipari vállalat. A régió gazdasági ereje kicsi, csak a 0,5 százalékát termeli meg a megye által elért áruforgalom – összbevétel értékének. A jelen lévő gazdasági ágazatok: vízgazdálkodás és energetika, agyagbányászat, építőanyag-gyártás, könnyűipar, fakitermelés és feldolgozás, erdőgazdálkodás valamint turizmus.

CSÉKE: a megyeszékhelytől délkeletre elterülő dombos (és hegy) térség majdnem 510 négyzetkilométer területtel és 24249 lakossal. Az öregedési folyamat a legnagyobb a megye térségei közül, a reprodukciós ráta 0,68. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya is csak 1,5%. Míg a megye területének a 6,8 százalékával rendelkezik, a lakosok aránya 4,1, az aktív lakónépességé, pedig 3,0%. A munkanélküliség 8,4 százalékos. A térségben 153 vállalkozás működik, ebből 11 ipari jellegű. Gazdaságilag fejletlen térség, hiszen az áruforgalom csak 0,2 százalékával rendelkezik. A fellelhető gazdasági ágazatok közül a mezőgazdaság dominál (gyümölcstermesztés). Jelen van még a könnyűipar is.

BELÉNYES: a hozzátartozó 13 helységgel, 1095 négyzetkilométerrel a legnagyobb kistérségi egység 42432 lakossal. A Belényes vonzásköréhez tartozó helységek egységes, hegyvidéki régiót alkotnak. Javarészt gazdaságilag gyengén fejlett apróbb községekből és falvakból áll. Az elöregedési folyamat itt is jelentős, a reprodukciós ráta 0,73. Főleg Belényesnek köszönhetően – amely a megye délkeleti részének gazdasági és kulturális központja – az egyetemmel vagy főiskolával rendelkezők aránya 4,4%.

E régió képviseli a megye összterületének a 14,5 százalékát, a lakónépesség 7,1 százalékát és az aktív lakosság 7,5 százalékát. A munkanélküliség 6,2 százalékos. A belényesi régió adja a megye áruforgalmának a 2,2 százalékát, gazdaságának legfőbb ágazatai a gépipar, bútoripar, fakitermelés és fafeldolgozás, kereskedelem és ipari szolgáltatások, valamint a turizmus (Biharfüred). A térségben 495 vállalkozás működik, ebből 48 az iparban.

ŞTEI: A belényesi régió szomszédságában lévő, a megye délkeleti határán fekvő, hegyvidéki kistérség, nagy területtel – 807 négyzetkilométer - és 36874 lakossal. Az elöregedési folyamat hasonló a belényesi régió helyzetéhez. A megye területének 10,7 százalékával, lakosságának, 6,1 százalékával és aktív népességnek a 6,0 százalékával rendelkezik. A munkanélküliségi ráta 8,3%. A diplomások – egyetem, főiskola – aránya 4,7%. A régió gazdaságilag fejlett. Itt épültek fel a megyében végrehajtott legnagyobb beruházások és termelnek a Transilvania Holdinghoz tartozó élelmiszeripari óriásvállalatok. Főként ennek köszönhetően e térségből ered a megye áruforgalmának a 14,3 százaléka. A térség gazdaságában az élelmiszeriparon kívül jelentős ágazatok az érckitermelés, gépgyártás, fakitermelés és feldolgozás, vegyipar, és a nagykereskedelem.

NAGYSZALONTA: szintén jelentős, 83,6 ezer hektáros területtel rendelkező, a megye déli részén fekvő síkvidéki kistérség. A lakosság száma 43379. A 0 -14 év közötti lakosság száma jóval kisebb a 60 fölöttinél, így a reprodukciós ráta csak 0,85. Az egyetemet végzettek aránya a 10 éven felüli lakosságban 3,3%. A mikro-régió a megye területének 11,1 százaléka, lakossága 7,2 százaléka és aktív népessége 6,5 százaléka. A munkanélküliség az egyik legnagyobb a megyében: 11,2%. A térség gazdasága realizálja a megyei áruforgalom 3,2 százalékát, itt működik 557 vállalat, amelyből 67 ipari jellegű. A legjelentősebb gazdasági ágazatok: élelmiszeripar, fémmegmunkálás, gépipar és járműipar, bútoripar, könnyűipar, valamint a mezőgazdaság.

TENKE: síkvidéki kistérség a megye déli, délkeleti részében 553 négyzetkilométeres területtel és 20993 lakossal. A térség fejletlensége miatt a fiatal és munkaképes lakosság aránya nem megfelelő, a reprodukciós ráta is nagyon alacsony színtű: 0,69. Az egyetemet vagy főiskolát végzettek aránya is csak 2,8%. A térség részaránya a megyéhez viszonyítva: a terület 7,3 %-a, lakosság 3,6%-a és az aktív népesség 3,0%-a. A munkanélküliségi ráta 8,4%. A térségben 162 vállalkozás működik, ebből 15 az iparban. A vállalkozások csupán 0,2 százalékát érték el a megyében működő egységek áruforgalmának. A lakónépesség és munkaerő-gazdálkodás tekintetében fontos megemlíteni a roma lakosság jelentős arányát. A térség gazdaságának fő területei: mezőgazdaság, élelmiszeripar, könnyűipar, fafeldolgozás és gyógy-turizmus.

A kistérségek többsége egy meghatározó, nagyobb lakónépességű és gazdaságilag jóval fejlettebb helység, város vagy nagyközség köré alakult ki.A kistérségek számos tekintetben elég heterogének mind nagyságban, lakónépességben, munkaerő viszonylatában vagy gazdasági fejlettségben.A legfontosabb differenciálódások a következők: (Nagyvárad megyeszékhely kivételével)

Területi nagyság:

-         Nagy területű: Belényes, Stei, Szalonta

-         Közepes nagyságú: Nagyvárad vonzáskörzete, Székelyhíd – Diószeg, Körösrév, Magyercséke, Tenke, Mezőtelegd

-         Kis területűek: Berettyószéplak, Margitta, Érmihályfalva, Élesd

Lakónépesség és humánerőforrás szempontjából:

-         Népes térség: Belényes, Nagyszalonta, Stei, Nagyvárad vonzáskörzete

-         Közepes: Székelyhíd –Diószeg, Margitta, Élesd

-         Kislakosságú: Berettyószéplak, Mihályfalva, Mezőtelegd, Körösrév, Magyarcséke, Tenke

Munkaerő-felhasználás szempontjából:

-         A megyei átlag környéki munkanélküliség: Székelyhíd – Diószeg, Mezőtelegd, Magyarcséke, Stei, Tenke

-         Kisebb munkanélküliségi ráta: Nagyvárad vonzáskörzete, Margitta, Mihályfalva, Belényes

 

3.6.3. Javaslatok a kistérségek fejlesztésére

 

A térségekre vonatkozó beruházás-fejlesztési javaslatok két fontos célt szolgálnak: egyrészt, hogy a beruházó is jól járjon, másrészt, pedig a kistérség is, gazdaságnövekedésben, munkaerő-kihasználásban és bevételi források lehetőségeiben.A javaslatok szem előtt tartják a térség természeti adottságait, infrastrukturális lehetőségeit, vasúti és közúti úthálózatát, képzett és képzetlen, felhasználható munkaerő-tartalékait egyaránt. A javaslatok lényege azoknak az ágazatoknak a felsorolása, amelyek fejlesztésére a legoptimálisabb a kistérség helyi adottságai, specifikuma és tradíciói.

NAGYVÁRAD: A megyeszékhely rendelkezik szinte az összes gazdasági ágazat számára szükséges létesítménnyel és képzett munkaerővel. A legfontosabb ajánlott fejlesztési ágazatok:

-         gépgyártás

-         számítógép-gyártás, összeszerelés és alkatrészgyártás

-         autóalkatrész-gyártás

-         fémmegmunkálás – LOHN tevékenység

-         színesfém-kohászat (timföldgyártás)

-         vegyipar

-         szolgáltatások – elsősorban vállalati szolgáltatások

-         informatika

-         precíziós műszergyártás

-         lízing – tevékenység

-         nemzetközi fuvarozó – speditőr

-         idegenforgalom, vendéglátás

NAGYVÁRAD VONZÁSKÖRZETE: Elsősorban a megyeszékhely ellátása az, ami biztos piacot jelent. A javaslatok:

-         mezőgazdaság: zöldségtermesztés, állattartás, gyümölcstermesztés

-         élelmiszerfeldolgozó-ipar

-         értékesítési szövetkezet vagy vállalkozás

-         nagykereskedelem – import –export tevékenység

-         nemzetközi teherfuvarozás

-         vámudvar – a határ-menti településeken

-         tranzit idegenforgalom

SZÉKELYHÍD - DIÓSZEG: Az egyik legjelentősebb mezőgazdasági és élelmiszeripari adottságokkal rendelkező térség.

-         intenzív mezőgazdaság –gabona és ipari növények termesztése

-         biogazdálkodás

-         értékesítési vállalkozás

-         élelmiszer-feldolgozás

-         fémmegmunkálás – LOHN tevékenység –

-         könnyűipar

-         kézművesség – fémmegmunkálás, textília, vesszőfonás stb.

-         egyes építőipari termékek gyártása

-         faluturizmus

BERETTYÓSZÉPLAK: Lévén a főleg férfi munkaerőt foglalkoztató kőolaj-kitermelés és feldolgozás központja, a javasolt tevékenységek:

-         élelmiszeripar egyes ágazatai

-         könnyűipar

-         fémmegmunkálás

-         vegyipar

-         turizmus – Bályok és környéke

MARGITTA: Jelentős számú képzett munkaerő-tartalékkal rendelkezik. A javasolt ágazatok:

-         gépgyártás – szerszámgép, mezőgazdasági gépek és alkatrészek

-         számítógép összeszerelés és alkatrészgyártás

-         fémmegmunkálás – bérmunkában is

-         értékesítési szövetkezet, vállalkozás

-         bútorgyártás

-         nagykereskedelem

-         biogazdálkodás

-         gyógy- és agroturizmus

ÉRMIHÁLYFALVA: A térség demográfiai stabilitása érdekében szükséges a férfimunkaerő lekötése. A konkrét javaslatok:

-         intenzív mezőgazdaság: gabona, ipari növények és burgonyatermesztés

-         felvásárlói és értékesítési szövetkezet vagy vállalkozás

-         fémmegmunkálás

-         kézművesipar

-         szállítmányozás

-         vámudvar

MEZŐTELEGD: Az iparilag leggyengébben fejlett térségek egyike. A javaslatok.

-         építőanyag-ipar

-         fafeldolgozás

-         kézművesség

-         biogazdálkodás (állattenyésztés)

-         erdei gyümölcs és gomba feldolgozás

-         agroturizmus

ÉLESD: A javaslatok az adottságok valamint a komponens kisebb helységek gazdasági fellendülését célozzák meg.

-         fémmegmunkálás

-         kézművesipar

-         fafeldolgozás és bútoripar

-         tranzitturizmus

-         erdei gyümölcs- és gombafelvásárlás - feldolgozás (tárolás)

-         intenzív burgonyatermesztés

KÖRÖSRÉV: A természeti kincsek és a hegyvidék adta lehetőségek:

-         szénbányászat ( a borodi bánya újra megnyitása)

-         építőanyag-ipar

-         könnyűipar

-         erdei gomba- és gyümölcsfeldolgozó

-         építőanyag - bányászat

-         fakitermelés- és feldolgozás

-         idegenforgalom (Körösrév, Jád völgye, Lesu)

-         faluturizmus

MAGYARCSÉKE: Iparban és általában gazdaságilag fejletlen térség. Az adottságok és a követelmények szerinti javaslatok:

-         ércbányászat – a bauxitbányászat újrakezdése. Dobresti és környéke még mindig elégséges, nagyon jó minőségű (nagy érctartalmú) bauxittal rendelkezik

-         élelmiszeripar (egyes ágazatai)

-         biogazdálkodás (állattenyésztés és gyümölcstermesztés –szilva)

-         kézművesipar

-         könnyűipar

-         agroturizmus

BELÉNYES: A térség nagysága, lakónépessége és képzett munkaerő-tartalékainak köszönhetően számtalan ágazat beruházásait teheti jövedelmezővé, amelyek közül a legfontosabbak:

-         gépgyártó-ipar

-         fémmegmunkálás

-         precíziós műszergyártás

-         lízing – tevékenység

-         élelmiszer-feldolgozás

-         erdei gyümölcs- és gombafeldolgozás

-         értékesítő szövetkezet

-         nagykereskedelem

-         turizmus (Biharfüred és környéke)

ŞTEI: iparosított hegyvidéki térség, mely számára az ajánlott ágazatok:

-         gépgyártóipar

-         fémmegmunkálás

-         vegyipar

-         fakitermelés és feldolgozás

-         bútoripar

-         könnyűipar

-         építőanyagipar

-         agroturizmus

NAGYSZALONTA: nagy területű síkvidék. Az ajánlatok:

-         intenzív mezőgazdaság – gabona és ipari növények

-         élelmiszer-feldolgozás

-         fémmegmunkálás – LOHN tevékenység

-         gépipar és alkatrészgyártás

-         nagykereskedelem

-         teherfuvarozás

-         vámudvar

-         turizmus: a Barnódpuszta a Hortobágyhoz hasonló szikes puszta, jellegzetes növény- és állatvilággal, valamint gyógyvízforrással

-         értékesítési szövetkezet vagy vállalkozás

TENKE: gazdaságilag fejletlen, gazdag vidék. A fejlesztési beruházási ajánlatok a következő tevékenységekre irányulnak:

-         építőanyag-ipar

-         biogazdálkodás

-         élelmiszer-feldolgozás

-         ruházat- és lábbeli készítés

-         fémmegmunkálás

-         kézművesipar

-         fafeldolgozás és bútorgyártás

-         gyógy- és agroturizmus

A megye kistérségeibe ajánlott fejlesztések elsősorban a kis és középvállalkozások létesítését céloznák meg, amelyek tőkeigénye nem olyan nagy. E javaslatok figyelembe veszik a munkaerő tartalék és az infrastrukturális lehetőségek mellett a térség specifikumát, természeti adottságait és kincseit is.

Más fejlettebb, gazdasággal rendelkező országok gyakorlatában az történt, hogy a térségfejlesztés megoldása egy –egy meghatározó, nagyobb gazdasági  és munkaerő-potenciállal rendelkező város vagy nagyközség, fejlettségi szintjével arányosan kialakítja a maga vonzáskörzetét, ami hasznos az egész régió számára.

 

Összefoglaló. Rövid-és hosszú távú irányzatok

 

Összefoglalóként ki kell emelni azt a tényt, hogy a kutatómunka bevallott célja – függetlenül a jelenlegi kedvezőtlen nemzetközi konjunktúrától – elsősorban a külföldi tőke csalogatása Bihar megyébe, konkrét demográfiai, munkaerő-gazdálkodási, infrastrukturális és gazdasági információk alapján. Lehetséges, hogy a dolgozat kicsit sok adattal, információval szolgál, viszont ezek – a megye bemutatásán túl - szükségesek ahhoz, hogy a fejlesztési, beruházási javaslatok megalapozottak, reálisak legyenek. A kistérségek fejlesztésének érdekében tett javaslatok a szükségleteken túl figyelembe vették az adott térségek főbb földrajzi, domborzati, gazdasági és társadalmi jellemzőit is ahhoz, hogy a javaslatok nemcsak megvalósíthatók legyenek, de aknázzák ki az adott térség által nyújtott lehetőségeket is.

A tanulmány első része bemutatja Bihar megyét: természeti viszonyait, adottságait, népességét és humán-erőforrásait, gazdasági fejlettségét, társadalmi és szociális helyzetét, valamint az országban és az Északnyugati Régióban elfoglalt helyét és betöltött szerepét. A következőkben a tanulmány taglalja Bihar megye gazdaságának a főbb jellemzőit: az utat, amelyet a gazdaság bejárt az átmeneti szakasz évtizedeiben és a gazdaság jelenlegi helyzetét. Nagyobb teret kapott a privatizáció alakulása, valamint a külföldi tőke szerepének a taglalása a megye gazdasági életében.

Bővebb megfogalmazást nyert a magán és állami szektor szerepének, fontosságának és főleg hatékonyságának az elemzése. A tanulmány rávilágított a magánszektor szerepére a megye gazdaságában, különös tekintettel a párhuzamra a privatizált, volt állami vállalatok valamint az újonnan létesült magánvállalkozások között, jelentős hatékonyságkülönbséget mutatván ki. 

A tanulmány harmadik része taglalja a pályázat tulajdonképpeni tárgykörét. Az elemzés állomásai a következők:

-         A működő tőke Biharban, nagysága, ágazati és tulajdonjogi felosztása, a gazdaság tőkefelszereltsége és a tőkefelhasználás hatékonysága

-         A tőkebeáramlás növelésének  kritériumai

-         A kihasználatlan infrastruktúrák helyzete

-         Humánerőforrások képzettség, gazdasági ágazat és foglalkoztatás szerint

-         A felhasználható munkaerő-tartalékok kimutatása és elemzése

-         Megyei szintű beruházás-orientáló javaslatok a gazdasági konjunktúra, a szabad infrastruktúrák és a létező képzett munkaerő-tartalékok függvényében

-         A megye mikro-régióinak bemutatása, gazdasági helyzetük elemzése valamint beruházási javaslatok a kistérségek fejlesztésére

Rövidtávon tehát az óhajtott, 2007-es uniós csatlakozásig a várható tendenciák a következők:

·         Várható a lakónépesség állandó csökkenése évi 1,5-2 ezer lakossal, a születési arányok csökkenése és az elöregedési folyamat felerősödése miatt.

·        A humánerőforrások nagyságrendje nem változik lényegesen. Javul a foglalkoztatottság aránya évi 1,0-1,5 ezer új munkahely teremtésével, főleg egyes élelmiszeripari ágazatokban, a könnyűiparban, az építőiparban, valamint egyes szolgáltatások esetében.

·        A gazdasági helyzet, javuló tendenciát mutat. Az ipari növekedés folytatódik, főként a könnyűiparban, élelmiszer-feldolgozásban, építőanyag-iparban valamint a vegyiparban várható javulás. A mezőgazdaságban megmaradnak az ágazat súlyos gondjai: az apró parcellákon való gazdaságtalan termelés, a krónikus tőkehiány, a piac bizonytalansága, az állami segítség jelentéktelensége, az önköltség alatti felvásárlói árak.

·        A kormányzat által nyújtott, a helyi tőkeberuházást ösztönző kedvezmények köre nem változik, sőt 2004-től részben beszűkül. Talán a jövő évre tervezett új, egységesített, európai szellemű adótörvény biztosít még az egyének és a vállalkozók számára némi kedvezményt, valamint nagyobb átláthatóságokat. Ezek lényege a következő: a jövedelemadóból leírhatók a jelzáloghitel kamatai, a lakásbiztosítási egyes járulékok egy bizonyos küszöbig. Adómentessé válik a gyermeknevelési segély és a szellemi szabadfoglalkozásnak, a költségek 70 százalékát írhatják le az adóból a jelenlegi 50 százalék helyett. Rendszerezik a jövedéki adókat is, országos és európai normarendszernek megfelelő kategóriákba. A közraktárak között a termékek adómentesen közlekednek. Szigorítják a licenci és típusengedélyi rendszert, a fajborok 0 százalékos jövedéki adó alá esnek. A profitadó tekintetében leírható az adózandó alapból a magánnyugdíj és egészségbiztosítási járulék, az ingatlanokkal történő tranzakciók utáni profitadó csak 10 százalékos lesz, valamint a 270 napig be nem hajtott kinn-lévőségek 20 százalékára nem kell nyereségadót fizetni. Az áruforgalmi adó (TVA) 9 százalékra csökken a gyógyszerek és vendéglátó-ipari szálláshelyek esetében, szintén 9 %-os ÁFA –kulcsa lesz egyes személyes, oktatási és egészségügyi szolgáltatásoknak.

·        A kereskedelmi tevékenység és a szolgáltatások növekvő tendenciát mutatnak, bővül az export – import tevékenység is.A térség mikro-régiói közötti gazdasági, szociális és életszínvonalbeli különbség fokozódik. Az elmaradottabb, gazdaságilag fejletlen térségek lemaradása fokozódik.

Hosszú távon, perspektivikusan a megye gazdasága remélhetően szervesen bele fog illeszkedni a már európai uniós tag Románia, valamint a környező nagyobb régió gazdaságába.

·        Népesség szempontjából várható a lakónépesség nagyarányú csökkenése. A születések száma 30 – 40 százalékkal csökken, a lakosság elöregedése folytatódik. Számolni kell az összlakosság éves szintű 4 – 6 ezres csökkenésével.

·        Humánerőforrások és a munkaerő-gazdálkodás viszonyában az erőforrások együtt csökkennek a lakosság számával. Nem lehet még előre megjósolni az uniós csatlakozás utáni munkaerőhelyzetet, a munkaerő elvándorlás mértékét, főleg a képzett és magasan képzett munkaerő esetében.

·        Az évtizedek végére kialakult a megye gazdasági struktúrája, amelyben a vezető szerep az iparnak, nagykereskedelemnek, a szolgáltató ágazatoknak valamint különösképpen az idegenforgalomnak és a gyógy-turizmusnak jut. A majdani autósztráda mindenképpen kedvező hatással lesz a megye és főként a sztráda melletti helységek gazdaságára.

A legnagyobb gondot továbbra is a mezőgazdaság fogja jelenteni, hiszen az állam hathatós segítsége nélkül a kis parcellákon gazdálkodók tönkremennek az uniós csatlakozás után.

A megye mikro-régióiban valószínűsíthető a nagyobb gazdasági és munkaerő-potenciállal rendelkező városok és nagyközségek töretlen fejlődése. Folytatódik azonban az elmaradott térségek és községek elnéptelenedése, a fiatal munkaerő elvándorlása, gazdasági egységek és fejlesztések hiánya miatt. Várható egyes kisebb helységek és falvak teljes elnéptelenedése, ami például a föld kihasználatlansága mellett számos esetben a tradíciók, népi mesterségek és hagyományok kihalásához vezet.

Végezetül reménykedünk, hogy a kutatás legalább részben elérte célját: átfogó, szuggesztív adatokkal mutatta be Bihar megyét és mikro-régióit, és reális, megbízható alapokra helyezte beruházás-orientációs opcióit és javaslatait.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BIBLIOGRÁFIA

 

***

       2001  A munkafelmérés módszertana. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal.

 

ANGHELCHE, Constantin

       1996  Măsurarea şi compararea dezvoltării economice. Bucureşti, Editura Economică.

 

***

2001 Anuarul Statistic al Judeţului Bihor. Oradea, Direcţia Judeţeană de Statistică Bihor.

 

***

2001 Anuarul Statistic al României. Bucuresti, Institutul Naţional de Statistică.

 

BADULESCU, Alina:

2000 Elemente de microeconomie. Oradea, Editura Universităţii.

 

***

2002 Breviarul Statistic al Judeţului Bihor, Oradea, Direcţia Judeţeană de Statistică Bihor

 

BUCEU, Ion:

1999 Bazele macroeconomiei.Bucuresti, Editura economică

 

CAPANU, I., ANGHELACHE, Constantin:

2000 Indicatori economici pentru managementul micro şi macroeconomic. Bucuresti, Editura Economică

 

 

CAPANU, I., WAGNER, P. SECAREANU, C.:

     1999 Statistica macroeconomică. Bucuresti, Editura Economică

 

CERNESCU, Viorel:

     1992 Costurile şi veniturile în economia de piaţă. Bucureşti,  Editura Holding Reporter

 

***

1999 Dicţionar de economie politică. Bucuresti,  Editura politică.

 

IANCU, Aurel:

      1992 Tratat de economie vol. III. Piaţă. Concurenţă. Monopol.Bucureşti, Editura Expert

 

 

IORDACHE, Stelian,  LAZAR, Costinel

1999 Curs de economie politică,  Bucureşti Editura economică 1999.

 

IOSIPESCU, Marius  et al.

1985 Mică enciclopedie de statistică. Bucuresti, Editura Ştiinţifică şi enciclopedică,

 

 

GHISOIU, M.:

1992 Probleme fundamentale ale economiei de piaţă . Cluj, Microeconomia

 

Mc.KENNA, Eugen , BEECH, Nick

2000 Emberi erőforrás menedzsment, Budapest, Panem Kft.

 

MOLDOVAN, Nicolae, MOLDOVAN, Anca

 2000 Sinteze economice. Echilibrul şi dezechilibrul economic. Oradea, Imprimeria de Vest.

 

OLAH, Gheorghe

2001 Echilibrul şi dezvoltarea economiilor naţionale, Bucuresti,  Editura Mihai Eminescu,

 

 

***

2001 Rezultatele şi performanţele  întreprinderilor din industrie şi construcţii.Bucuresti, Institutul Naţional de Statistică.

 

***

ROBINSON, Steve

1999 Management Financiar, Bucureşti ,  Ed. Teora

 

2001 Statistica Teritorială. Bucuresti, Institutul Naţional de Statistică

 

 

 

back