EUROPEAN ROMA RIGHTS CENTER

1386 Budapest 62, P.O. Box 906/93, Hungary

Phone: (36-1) 413-2200; Fax: (36-1) 413-2201

E-mail: office@errc.org

http://errc.org

Kalauz a faji diszkrimináció felismeréséhez és kiküszöböléséhez

Mi a diszkrimináció?

A faji, bőrszín szerinti vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés (“faji megkülönböztetés”, “diszkrimináció”) majdnem mindig az emberi jogok megsértésével jár. A faji diszkrimináció megszüntetését szabályozó legfontosabb nemzetközi dokumentum, a Faji Megkülönböztetés Valamennyi Formájának Kiküszöböléséről szóló Nemzetközi Egyezmény (ICERD) megfogalmazása szerint: “a "faji megkülönböztetés" kifejezés minden olyan különbségtételt, kizárást, megszorítást vagy előnyben részesítést jelent, amelynek alapja a faj, a szín, a leszármazás, a nemzetiségi vagy etnikai származás, és amelynek célja vagy eredménye politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális téren vagy a közélet bármely más terén az emberi jogok és alapvető szabadságjogok elismerésének, egyenrangú élvezetének vagy gyakorlásának megsemmisítése vagy csorbítása."

Az egyenlő bánásmód elvéhez elengedhetetlen a faji, etnikai és nemzeti kisebbségek törvény előtti egyenlőséghez való joga, illetve a törvény által biztosított azonos fokú védelemhez való jog. A nemzetközi jog tiltja a faji diszkriminációt többek között az oktatás, egészségügy, lakhatás, munkaügy, illetve a közjavakhoz és közszolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása területén. Az államnak kötelessége megelőzni, büntetni, és hatékony jogorvoslatot nyújtani a faji megkülönböztetéssel szemben.

Az érvényben lévő nemzetközi jog különbséget tesz “közvetlen” és “közvetett” diszkrimináció között. A nemrégiben elfogadott az Európai Unió Faji Egyenlőségről szóló Irányelve szerint (A Tanács 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelve, “a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról”), “közvetlen megkülönböztetés” áll fenn, “ha egy személlyel szemben faji vagy etnikai alapon kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának”. Erre jó példa, ha egy munkaközvetítő iroda a roma jelentkezőket konzekvensen elutasítja, vagy egy ingatlanközvetítő szándékosan és készakarva rossz minőségű lakást juttat a romáknak.

“Közvetett megkülönböztetés” áll fenn, “ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egy faji vagy etnikai származású személyeket más személyekhez képes különösen hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek.” A közvetett diszkriminációt jól illusztrálja annak a bevásárló központnak a példája, ahová hosszú szoknyát viselő személyek nem léphetnek be, vagy egy olyan kormányhivatal, amely megtiltja a fejfedőt viselő személyeknek a belépést. Ezek a szabályozások, noha látszólag nem tesznek különbséget a különböző etnikumok között, valójában egyes kisebbségeket – melynek tagjai hosszú szoknyát szoktak hordani vagy fejkendőt viselnek – aránytalanul hátrányos helyzetbe hoznak.

Néhány olyan országban, ahol az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) tevékenykedik, az emberek azt hiszik, hogy a romák nem szenvedhetnek hátrányos megkülönböztetést, mert az ország alkotmánya vagy más törvényi szabályozás törvényellenesnek nyilvánítja a diszkriminációt, a romákat pedig elismeri kisebbségként, és így tovább. Ez az Európában ma használatos diszkrimináció-fogalom félreértését jelenti. Az adott országban hatályos alkotmányjogi vagy egyéb rendelkezések megléte ellenére előfordulhat hátrányos megkülönböztetés. Attól még, hogy van diszkriminációellenes törvény, nem kizárt, hogy az ember diszkrimináció áldozatává válik; – az antidiszkriminációs törvény csak egy fegyver a megkülönböztetés elleni harcban. Lehet, hogy veled is nap mint nap történik hátrányos megkülönböztetés.

Az esetek elenyésző számában a diszkrimináció nem törvényellenes. A közvetlen diszkrimináció esetében kivételt képez az ún. "valódi és döntő foglalkoztatási követelmény". Nem feltétlenül törvényellenes az a megszorítás, hogy rabbinak csak zsidó vallású jelentkező pályázhat, vagy a roma fiatalokkal foglalkozó szakember roma származású legyen.

Ehhez hasonlóan, különleges esetekben a törvény engedélyezi a közvetett megkülönböztetést. Amennyiben a panasztevő azt állítja, hogy egy gyakorlat egy faji vagy etnikai csoport tagjait aránytalanul megkülönbözteti, a felelős személynek kötelessége bebizonyítani, hogy a szóban forgó tevékenység “jogszerű és a követelmény arányos”. Erre jó példa lehet egy olyan építkezés, ahol minden munkásnak védősisakot kell viselnie. Ez az előírás közvetett módon diszkriminálja azokat, akiknek tilos a fejüket ilyen módon befedni. A munkáltatónak ez esetben meg kell próbálnia bebizonyítani, hogy az előírás jogszerű célja a fent említett helyzetben a munkások biztonságának biztosítása, hogy a szabályozás mértéke arányban áll a feladat veszélyességével, és a védősisak viselése valódi és döntő követelmény a munkavédelmi előírások szerint.

Honnan tudom, hogy törvényellenes diszkrimináció áldozata lettem?

Mivel tudom bizonyítani a hátrányos megkülönböztetést?

A legtöbben tudjuk, miről ismerszik meg az egyértelmű diszkriminatív helyzet. Sajnos, manapság Európában túlságosan gyakran vagyunk tanúi ilyen helyzeteknek. Volt már, hogy téged, vagy valamelyik ismerősödet nem szolgálták ki egy szórakozóhelyen vagy étteremben, mert a pincér vagy a tulajdonos azt mondta, hogy "cigányoknak" nincs kiszolgálás? Ismersz olyat, aki azért nem kapott munkát, lakást vagy azért nem kezelte az orvos, mert roma? Láttál már "romákat" vagy "cigányokat" kitiltó feliratot valahol? Ezek mind egyértelmű diszkriminációs helyzetek. Az ERRC ezekben az esetekben a diszkrimináció bizonyítására felhasználja a romák kitiltását célzó dokumentumot vagy kiírást, továbbá a hátrányos megkülönböztetésnél jelen lévő szem- vagy fültanúk körültekintő és részletes tanúvallomását.

A közvetlen megkülönböztetés másik kategóriájába tartozik, amikor a "roma" vagy "cigány" megnevezés nem hangzik el, de ennek ellenére be lehet bizonyítani, hogy diszkrimináció történt. Nagyon gyakori például, hogy éttermek és szórakozóhelyek nem engednek be romákat és más sötétbőrű személyeket azzal az indokkal, hogy nincs "klubtagsági igazolványuk", vagy azt mondják, hogy zártkörű a rendezvény. Ehhez hasonló, amikor az álláshirdetésre jelentkező romáknak telefonon azt mondják, hogy menjenek be felvételi beszélgetésre, ám amikor megérkeznek, s a munkáltató látja, hogy romák, rögtön kiderül, hogy nincs is szabad állás, vagy éppen most töltötték be.

Hogyan lehet bizonyítani, hogy ezekben az esetekben diszkrimináció történt? Néhány kelet- és közép-európai szervezet újabban sikeresen alkalmazza a "tesztelés" nevű eljárást. A tesztelés abból áll, hogy romákból és nem romákból álló párokat - akik azonban öltözék, képzettség stb. tekintetében igen hasonlóak - elküldenek jelentkezni az állás- és lakáshirdetésre, illetve éttermekbe és szórakozóhelyekre, ahol fennáll a gyanú, hogy gyakori a hátrányos megkülönböztetés. Amennyiben a nem roma pár más elbánásban részesül, mint a roma - például a nem romákat beengedik a diszkóba, míg a romákat megkérik, hogy mutassák fel a tagsági igazolványukat, majd ezt követően nem engedik be őket –; ez esetben az összes "tesztelő" részletes és körültekintő vallomását rögzíteni kell. A vallomás a diszkriminatív cselekedet bizonyítékául szolgál, és a legtöbb országban a bírósági eljárás során is hasznosítható. A tesztelésről további információ található az ERRC honlapján, a http://errc.org/rr_nr3_2000/legal_defence.shtml címen, illetve az ERRC irodáiban.

Mind a közvetlen, mind pedig a közvetett megkülönböztetésre vonatkozó statisztikák igen hasznosak lehetnek. Közép- és Kelet-Európa több országában a roma gyerekeket gyakran irányítják az értelmi fogyatékosok számára kialakított kisegítő iskolákba. Az ERRC 1999-ben Ostravában (Kelet-Csehország) végzett kutatása szerint az iskoláskorú roma gyerekek több mint fele kisegítőbe került; ezekben az iskolákban a tanulóik több mint fele roma volt, továbbá az is kiderült, hogy egy roma kisgyermeknek huszonhétszer nagyobb esélye van kisegítőbe kerülni, mint nem roma társainak. Azok a roma gyerekek, akik nem kerültek kisegítőbe, Ostrava bizonyos kerületeinek alig pár iskolájába zsúfolódtak, míg Ostrava hetven általános iskolájából harmincba "kizárólag fehérek" jártak - vagyis ezekbe az iskolákba egyetlen roma kisgyermek sem került be.

Ostravában az ERRC alapos kutatása páratlan hatást eredményezett: kiszámítottuk, hogy az ostravai oktatási körzet összes általános iskolájában hány roma és nem roma kisgyerek tanul. Az így készített térkép egy olyan város képét mutatta – amit eddig is sokan állítottak, de mindezidáig kevesen tudtak dokumentumokkal alátámasztani -, amelyben drámai az etnikai választóvonalak mentén kialakult szegregáció, és ahol a roma gyerekek többsége olyan iskolában végez, amely nem biztosította számára a kellő ismereteket a munkaerőpiaci érvényesüléshez, a megélhetéshez és a méltó élethez. Más szervezetek a “mintavétel” és “páros mintavétel” eszközét alkalmazva végeznek jelentős kutatásokat, amelyek során nem egy egész népességet, hanem annak egy körültekintően kiválasztott reprezentatív csoportját illetve annak tagjait ért diszkriminációt vizsgálják. A statisztikán alapuló kompetens kutatás igen nagy jelentőségű, és minden országban kellene hasonló felméréseket végezni, az élet több területére vonatkozóan is – többek között az oktatásügyre, lakhatásra, munka- és egészségügyre illetve a szociális ellátásra kiterjedően. Az ilyen felméréseket a diszkrimináció bizonyítására irányuló bírósági eljárás során is fel lehet használni, továbbá a kormányprogramok javítását és a romákra fordított összegek növelését szorgalmazó érvelésnél is, ezen kívül pedig még hasznos lehet a nagy nemzetközi szervezetek, mint például az ENSZ és az Európa Tanács szervei előtt a roma kérdés exponálásakor is. Minden bizonnyal a helyi szervezetek vannak a legjobb pozícióban az ilyen jellegű kutatások elvégzéséhez.

Ha szeretnél ilyen kutatást végezni, érdemes a következőket fontolóra venni:

• Bár sok aktivista azt mondja, hogy "mindenki tudja, mi a gond, most már inkább tettekre van szükség", ez nem így van. A legtöbb országban a romák számára elsődleges kérdésekben nem lehet megbízható statisztikai adatokat találni, például – csak néhányat kiemelve – az alábbiakra vonatkozóan:

• Az értelmi fogyatékosoknak fenntartott iskolákba és osztályokba, vagy egyéb gyengébb színvonalú oktatási intézménybe járó roma tanulók aránya;
• A helyi hatóságok által nem törvényesként nyilvántartott házakban, illetve nem megfelelő infrastruktúrájú épületekben lakó romák (és nem romák) száma;
• Az évente kilakoltatásra kerülő romák (és nem romák) száma;
• A családjuktól elszakított és állami gondozásba kerülő roma (és nem roma) kisgyermekek száma évente.
• Némely országban a hatóságok akadályozhatják az ilyen jellegű információgyűjtést. A csehországi felmérés során például az iskolák vezetősége gyakran mondta azt az ERRC-nek, hogy a gyerekek etnikai hovatartozását nem tartják nyilván, sőt még az is elhangzott, hogy az ilyen jellegű adatgyűjtés törvényellenes. Amikor valaki azt mondja, hogy a romák számára vonatkozó adatot nem adhat ki, lehet, hogy egyszerűen csak el akarja titkolni a romák szisztematikus diszkriminációját. Még azokban az országokban is, ahol a személyek etnikai hovatartozása “szenzitív” (különösen érzékeny) adatnak minősül, és ezáltal felhasználásuk korlátozott, az ilyenfajta megszorítás általában nem érvényes a csoportokkal kapcsolatos általános információra nézve. Mindazonáltal vannak olyan országok, ahol valóban törvényellenes az etnikai hovatartozással kapcsolatos adatok gyűjtése, illetve kiadása. A te országodban érvényben lévő jogi korlátozásokkal kapcsolatosan kérd egy helyi ügyvéd felvilágosítását.
• Annak érdekében, hogy az összegyűjtött adatok használhatóak legyenek, a kutatást jól kell végezni. A felmérés megkezdése előtt érdemes többször ellátogatni a könyvtárba, tanácsot kérni egy szociológustól vagy demográfiával foglalkozó szakembertől, vagy kapcsolatba lépni az ERRC-vel, az alkalmazandó módszerekre vonatkozóan.

De még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ez diszkrimináció…

Ami a diszkriminációt illeti, úgy tűnik, mindenhol akad hozzáértő. Sokan azt mondják, hogy csak mert úgy érzed, hogy megkülönböztettek, még nem feltétlenül lettél diszkrimináció áldozata. Ez kétségtelenül így van – hiszen nem minden sértés diszkrimináció. Ennek ellenére érdemes több dologra odafigyelni:

• Először is, kevés az olyan laikus, aki valóban tudja, hogy a törvény mit tekint és mit nem tekint faji megkülönböztetésnek. Ha úgy érzed, diszkrimináltak, érdemes az esetedet összehasonlítani a közvetlen és közvetett megkülönböztetés fent leírt definíciójával. Úgy érzed, az eseted besorolható valamelyik kategóriába? Akkor lehet, hogy valóban diszkrimináció történt. Ez esetben érdemes lehet az Európai Roma Jogok Központjához (ERRC) vagy valamelyik helyi, antidiszkriminációra szakosodott szervezethez fordulni, és kideríteni, hogy érdemes-e további lépéseket tenni.
• A nemzetközi jog az antidiszkrimináció területén igen erős. A nemzetközi jog értelmében, és ebben a legtöbb szakértő egyetért, a diszkrimináció tilalma nemzetközi szokásjog értékű, aminek értelmében a faji megkülönböztetés mindenütt tilos, még akkor is, ha az ország, amelyben te élsz sosem hozott törvényt ellene vagy nem ratifikálta a Faji Megkülönböztetés Valamennyi Formájának Kiküszöböléséről Szóló Nemzetközi Egyezményt (ICERD).

A faji megkülönböztetés terén tehát nyugodtan hagyatkozhatsz az ösztöneidre – ha úgy érzed, diszkrimináltak, nagy valószínúséggel tényleg hátrányos megkülönböztetésben volt részed.

Hogyan tudok harcolni a faji megkülönböztetés ellen?

A diszkrimináció áldozatainak megsegítésére több eszközt is rendelkezésünkre áll. Többek között:

• Az adott ország anti-diszkriminációs törvényei;
• További törvények, melyek nem kifejezetten a diszkriminációval kapcsolatosak, de fel lehet őket használni diszkriminációs ügyekben, mint például a személyek méltóságát védő törvények;
• Nemzetközi jogi törvények, mint például:
• A Faji Megkülönböztetés Valamennyi Formájának Kiküszöböléséről Szóló Nemzetközi Egyezmény (ICERD), és különösen a dokumentum 14. cikke, amely megengedi, hogy a Faji Diszkrimináció Elleni Bizottság átvegyen és megvizsgáljon egyénektől vagy egyének csoportjától eredő - az Egyezményben lefektetett valamely jog megsértésére vonatkozó - közléseket;
• Az Emberi Jogokról és Alapvető Szabadságokról Szóló Európai Egyezmény (ECHR): a dokumentum 14. cikke tiltja a diszkriminációt az egyezményben biztosított jogokra nézve. Az egyezményt kiegészítő 12. Jegyzőkönyv, amelyet 2000-ben bocsátottak aláírásra, ezen kívül kibővíti a megkülönböztetés tilalmának elvét a törvénybe foglalt bármely jog vonatkozásában, és akkor fog hatályba lépni, amikor azt az Európa Tanács tíz tagországa ratifikálja. Az aktivistáknak fontos feladata, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra, hogy mielőbb ratifikálják a 12. Jegyzőkönyvet.
• Az Európai Unió Faji Egyenlőségről Szóló Irányelve: Az irányelv előírja, hogy minden tagállam fogadjon el széleskörű antidiszkriminációs törvényt, és hozzon létre hatékony végrehajtó szerveket. Ezen rendelkezés az Európai Unió törvénykezésének részét képezi, így mind a tagállamok, mind pedig a tagjelöltek be kell tartsák. Az aktivistáknak igyekezni kell bebiztosítani, hogy az állam valóban végrehajtja a szükséges törvénymódosításokat annak érdekében, hogy megfeleljen a fentieknek.

Az ERRC a különböző tevékenységein keresztül küzd a romák diszkriminációja ellen, például:

• A romák emberjogi helyzetével kapcsolatos információkat tesz közzé;
• Roma érdekképviseletet lát el nemzetközi szinten;
• Emberjogi oktatási programok keretében képzi romákat, hogy saját érdekeiket hatékonyban tudják képviselni;
• Hazai és nemzetközi bíróságra viszi a diszkrimináció roma áldozatainak és egyéb emberjogi túlkapásokat elszenvedőknek az ügyét.

Ha úgy érzed, diszkrimináltak, vagy hátrányos megkülönböztetésben van részed jelenleg is, érdemes felvenned a kapcsolatot egy helyi ügyvéddel, és közösen megpályáznotok az ERRC Jogi Képviseleti Ösztöndíját. A pályázati feltételek az ERRC honlapján angolul és romanes nyelven megtalálhatók a

http://errc.org/grants/repres/shtml címen vagy az ERRC irodájában.

A diszkriminációval szembeni küzdelemben kulcsfontosságú a jogorvoslat. Ennek ellenére, maga a jogi eljárás minden bizonnyal kevés ahhoz, hogy a konkrét eseten kívül szélesebb körben is befolyást gyakoroljon. A diszkriminációellenes emberjogi tevékenység a leghatékonyabban előre eltervezett és összehangolt módon végezhető. Sőt érdemes olyan stratégiát kitalálni, amelyben valamelyik befolyásos ismerősünk – a médiában, nemzetközi civil szervezetekben, kormányközi testületekben dolgozók stb. – szövetségesünkké válhatnak. A fentiekben leírt ostravai ügyben például az ERRC azt követően, hogy dokumentálta az ostravai iskolarendszer abszurd szegregációs gyakorlatát, nemcsak keresetet adott be a cseh és a nemzetközi bíróságokhoz a tizenöt elkülönítve oktatott roma kisgyermek szülőjének nevében, hanem ezzel egy időben:

• Sajtótájékoztatót tartott a hazai és a nemzetközi média képviselői számára, hogy bejelentse a per megindítását;
• Átfogó jelentést publikált a cseh oktatási rendszer roma gyerekeket szegregáló gyakorlatáról cseh és angol nyelven;
• Szorosan együttműködött a helyi közösségekkel a per előtt és után is, hogy tudatosítsa az ilyen akció adta lehetőségeket bennük;
• A csehországi iskolarendszer diszkriminatív gyakorlatáról szóló anyagokat megküldte olyan nemzetközi szervezeteknek, mint az ENSZ Faji Diszkrimináció Ellenes Bizottsága és az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottsága (ECRI).
• A kereset beadása után továbbra is tartotta a kapcsolatot az újságírókkal, hogy az ügy további nyilvánosságát biztosítsa.

Az ERRC az aktivisták és partnerszervezetek rendelkezésére áll, és szívesen tart konzultációt az emberi jogi információk hatékonyabb hasznosítása és az emberjogi tevékenység hatékonyságának növelése ügyében. Az ERRC tevékenységével kapcsolatos további információk találhatók az ERRC honlapján (http://errc.org). A fenti témában további tájékoztatást ad:

Európai Roma Jogok Közponja (ERRC)

Pf. 906/93

1386 Budapest 62.

Magyarország

Tel: 361- 413 22 00

Fax: 361- 413 22 01

E-mail: office@errc.org

A fentieken kívül az ERRC jelenleg két partnerszervezettel – a londoni Interights-szal és a brüsszeli Migration Policy Group-pal együttműködve – egy közös projekten dolgozik, melynek célja, hogy a nemrégiben elfogadott Európai Unió Faji Egyenlőségről szóló Irányelvén és az Emberi Jogokról és Alapvető Szabadságokról Szóló Európai Egyezmény (ECHR) 12. jegyzőkönyvén alapuló fokozott antidiszkriminációs pereskedés és érdekképviselet adta lehetőségeket kihasználja. Amennyiben szeretnél a már folyamatban lévő munkába bekapcsolódni, és Európa-szerte népszerűsíteni az antidiszkriminációs törvénykezést, vagy egyszerűen csak tájékozódni az ERRC ilyen irányú tevékenységéről, fordulj az ERRC irodájához a fenti címek bármelyikén.

back