Inequality in territorial development. The case of Great North Hungarian Plain
A térbeli társadalmi
egyenlőtlenségekről – az Észak-Alföld példáján
Dr. Csaba Béres
University of Debrecen
Vizsgáljuk meg a térbeli társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket konkrétabban szűkebb pátriánk, az Észak-Alföld példáján!
Az Észak-Alföld hazánk második legnagyobb területű régiója, ahol a település-sűrűség, az urbanizáltság foka (a városi népesség aránya) alatta marad az országosnak. Az ország népességének a 15 százaléka él ebben a régióban. Az ország mezőgazdaságában előállított bruttó hazai termék 20 százalékát ez a régió adja, és jelentős szerepet játszik az élelmiszer-feldolgozásban is. [1] Az, hogy a régió a gazdasági elmaradottság kétségbevonhatatlan tüneteit mutatja, történelmi eredetű. Sajnálatos azonban, hogy a gazdasági elmaradás mértéke az utóbbi évtizedekben sem csökkent, mivel országosan erősödtek a térbeli egyenlőtlenségek a piacgazdaságra való áttérés során.
Az ipari fejlődésben elmaradt az Észak-Alföld az ország egészéhez viszonyítva. 2003 I. félévében az egy lakosra jutó ipari termelés értéke a régióban 399,2 ezer Ft volt, országosan pedig 636,5 ezer Ft. Az egy lakosra jutó ipari termelés az Észak-Alföldön csupán 62,7 százaléka az országos értéknek. Az ipari termelés nemzetközi versenyképességére utal az az adat, hogy az ipari értékesítésből az export aránya 2003 I. félévében az Észak-Alföldön 47,3 százalék, míg az országosan 58,3 százalék volt. [2]
Magyarország
régióinak főbb gazdasági mutatói 2002, 2003. I. félév
|
Régiók |
Egy lakosra jutó ipari termelés 1000 Ft** |
Az ipari értékesítésből az export aránya** |
Egy lakosra jutó beruházás 1000 Ft** |
Működő vállalkozások ezer lakosra jutó száma** |
Egy lakosra jutó bruttó hazai termék, ezer Ft* |
|
Közép-Magyarország |
566,3 |
46,7 |
163,2 |
118 |
2 304 |
|
Közép-Dunántúl |
1 337,5 |
71,1 |
105,0 |
79 |
1 360 |
|
Nyugat-Dunántúl |
1 271,5 |
77,8 |
92,7 |
83 |
1 518 |
|
Dél-Dunántúl |
390,4 |
55,7 |
64,4 |
76 |
1 097 |
|
Észak-Magyarország |
461,1 |
46,0 |
61,5 |
59 |
956 |
|
Észak-Alföld |
399,2 |
47,3 |
49,3 |
63 |
967 |
|
Dél-Alföld |
353,4 |
41,1 |
55,4 |
71 |
1 045 |
|
ORSZÁG |
636,5 |
58,3 |
95,3 |
84*** |
1 458 |
A gazdasági elmaradást
számszerűen leginkább az egy lakosra jutó bruttó hazai termék értéke mutatja
meg. Az Észak-Alföldön 2001-ben az egy lakosra jutó bruttó hazai termék értéke
az országos átlagnak csupán 66 százaléka volt. A hét régió között az Észak-Alföld
a 6. helyen állt az egy lakosra jutó bruttó hazai termék értéke alapján. A 19
megye és Budapest között a régió megyéi között Hajdú-Bihar a 13.,
Jász-Nagykun-Szolnok a 14., Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a 19., utolsó előtti
helyen állt 2001-ben az egy lakosra jutó bruttó hazai termék értéke szerint.
1999–2001 között a régió helyzete javult valamelyest ezen mutató alapján:
1999-ben és 2000-ben is az utolsó, 7. helyen állt, 2001-ben pedig már az utolsó előtti, 6. helyre
tornászta fel magát. [3]
Az egy lakosra jutó GDP értéke 2001-ben az Észak-Alföldön 35,1 százaléka volt az EU-15 átlagának, miközben Magyarország egésze 52,8 százaléka, Közép-Magyarország pedig 83,5 százaléka volt az Unió GDP értékének. [4]
A régió gazdasági elmaradása az ország egészétől a jelek szerint az elkövetkező években is érezhető lesz, mivel a beruházások mértéke meg sem közelíti az országos átlagot. 2002-ben az egy lakosra jutó beruházás értéke az Észak-Alföldön 173 952 Ft volt, ami 65,6 százaléka az országos értéknek (264 991 Ft). [5]
A
vállalkozói kedv is elmarad az országos átlagtól. 2003 I. félévében a működő
vállalkozások ezer lakosra jutó száma 63 volt, szemben az országos 84 és a
közép-magyarországi 118-as értékkel. Az Észak-Alföldön a vállalkozások egy
lakosra jutó száma csupán 63 százaléka az országos, és csupán 53,4 százaléka a
közép-magyarországi értéknek. [6] Az Észak-Alföld három megyéje közül
Hajdú-Biharban nagyobb a vállalkozások
gyakorisága. 2002-ben Hajdú-Biharban ezer lakosra 69, Jász-Nagykun-Szolnok
megyében 61, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 62 működő vállalkozás jutott ezer
lakosra. [7]
A humán erőforrások helyzete
Mindenekelőtt a népesség demográfiai jellemzőit kell figyelembe vennünk. Mint az ország egészében, az Észak-Alföldön is fogy a népesség. Ugyanakkor a népesség demográfiai helyzete kedvezőbbnek tűnik az ország egészéhez viszonyítva. Az élveszületési arányszámok az Észak-Alföldön általában, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében pedig különösen meghaladják az országos értéket. 2002-ben az Észak-Alföldön 10,6 élveszületés jutott ezer lakosra, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 11,3. Az ország egészében 2002-ben ezer lakosra 9,5 élveszületés jutott. A halálozási mutatók is kedvezőbbek, mint az ország egészében. 2002-ben az Észak-Alföldön ezer lakosra 12,6 halálozás, az ország egészében 13,1 halálozás jutott. A természetes fogyás mértéke – különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében - alacsonyabb az országosnál. (Országosan a természetes fogyás –3,5. Az Észak-Alföldön -2,1. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében –0,7.)
Az
Észak-Alföldön élő népesség fiatalabb korösszetételű, mint az ország lakossága.
A gyermekkorúak (0-14 évesek) aránya 2002-ben 18,4 százalék, országosan 16,1
százalék. A régión belül különösen magas, 19,8 százalék a gyermekkorúak aránya
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A 65-X éves népesség aránya alacsonyabb (14,1
%) az Észak-Alföldön 2002-ben, mint az ország egészében (15,4 %). A fiatalabb
korösszetételt mutatja az öregedési index
is. 2002-ben 100 gyermekkorúra az Észak-Alföldön 77 öregkorú (65-X éves),
országosan 95,4 65-X éves jutott. [8]
Természetes népmozgalom régiónként 2002
|
Régiók |
Élveszületés ezer lakosra |
Halálozás ezer lakosra |
Természetes szaporodás / fogyás |
|
Budapest |
8,6 |
13,8 |
- 5,2 |
|
Közép-Magyarország |
9,3 |
13,0 |
- 3,7 |
|
Közép-Dunántúl |
9,3 |
12,2 |
- 2,9 |
|
Nyugat-Dunántúl |
8,6 |
12,7 |
-4,0 |
|
Dél-Dunántúl |
9,1 |
13,2 |
-4,2 |
|
Észak-Magyarország |
10,0 |
13,7 |
- 3,7 |
|
Észak-Alföld ebből: |
10,6 |
12,6 |
- 2,1 |
|
Hajdú-Bihar Megye |
10,5 |
12,1 |
- 1,6 |
|
Jász-Nagykun-Szolnok
megye |
9,6 |
13,9 |
- 4,3 |
|
Szabolcs-Szatmár-Bereg
megye |
11,3 |
12,1 |
- 0,7 |
|
Dél-Alföld |
9,1 |
13,7 |
- 4,6 |
|
Ország összesen |
9,5 |
13,1 |
- 3,5 |
Az ország egészéhez viszonyítva kedvezőbb demográfiai helyzet lehet-e az egyik forrása a jövőben megvalósuló gyorsabb gazdasági fejlődésnek? Nagy biztonsággal állítható, hogy csak akkor profitálhat a régió az országosnál kedvezőbb természetes népmozgalmi folyamatokból, ha a szociális kirekesztődés mértékét, a nagy mértékű munkanélküliséget, a szegénységet mérsékelni lehet. A hátrányos helyzetű csoportok, köztük a rossz szociális helyzetben élő romák az országos átlagot lényegesen meghaladó mértékben élnek e régióban is. A 2001. évi népszámlálás alkalmával Hajdú-Bihar megyében a lakosság 2 százaléka, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2,8 százaléka, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 4,4 százaléka vallotta magát cigánynak. A hazai cigányság 13,5 százaléka lakik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. [9] Bár a gyermekvállalási hajlandóság a fiatalabb roma nők körében is csökken, a régióban tapasztalt, az országos átlagnál magasabb születésszám minden valószínűség szerint jobbára a cigányságnak köszönhető. Így a születéseknek az országosnál kedvezőbb mértéke jelenleg főleg a szegénységben élők számát szaporítja, a szegénység bővített újratermelődését jelenti. Ezért is döntő fontosságú a szegénység, a szociális kirekesztődés mértékét csökkentő program. Azt kell elérni a szociális integráció különböző formáival (kezdve az iskolától az átképzéseken át a különböző foglalkoztatási programokig), hogy ez a népesség-többlet az adófizetők és ne az adót fogyasztók táborát szaporítsa.
A népesség fiatalabb
korösszetételének köszönhetően a halálozási arányszámok alacsonyabbak, mint az
ország egészében, ennek ellenére a szegénység egyik velejárójaként a férfiak
születéskor várható átlagos élettartama az Észak-Alföldön egy évvel, ezen belül
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csaknem két évvel alacsonyabb, mint az ország egészében.
Születéskor várható átlagos élettartam régiónként 2002 I. félév
|
Régiók |
Férfi Év |
Nő Év |
|
Budapest |
70,11 |
77,18 |
|
Közép-Magyarország |
69,55 |
76,94 |
|
Közép-Dunántúl |
68,11 |
76,68 |
|
Nyugat-Dunántúl |
68,80 |
77,05 |
|
Dél-Dunántúl |
67,94 |
76,47 |
|
Észak-Magyarország |
66,68 |
76,00 |
|
Észak-Alföld |
67,32 |
75,94 |
|
Hajdú-Bihar megye |
68,03 |
76,38 |
|
Jász-Nagykun-Szoln. |
67,60 |
75,67 |
|
Szabolcs-Szatmár-B. |
66,43 |
75,65 |
|
Dél-Alföld |
68,24 |
76,62 |
|
Ország összesen |
68,26 |
76,56 |
,
A csecsemő halandóság, az ezer élveszülöttre jutó egy éven aluli meghaltak száma az Észak-Alföldön megegyezik az országos adattal: 7,2. Ugyanakkor Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez az érték 9,2. [10] Ezek az adatok is az előbbi megállapításainkat támasztják alá.
A lakosság életlehetőségét, életminőségét alapvetően meghatározza gazdasági aktivitásának mértéke. Magyarországon az Európai Unió országaihoz viszonyítva alacsony szintű a lakosság gazdasági aktivitása. Az országos átlagtól is lényegesen elmarad az aktivitás szintje az Észak-Alföldön, ahol 2002-ben a 14-74 éves népesség 47,7 százaléka volt gazdaságilag aktív, országosan pedig 52,9 százalék. A 15-74 éves népesség nagyobb hányadát, 52,3 százalékát a gazdaságilag nem aktívak (tanulók, járadékosok, nyugdíjasok) teszik ki. A régió megyéi közül különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében magas, 55 százalék a gazdaságilag inaktívak aránya. [11] A foglalkoztatottak aránya 2002-ben a 15-74 éves népességen belül a régióban 43,9 százalék volt, az ország egészében pedig 49,9 százalék. Mint a következő, 4.sz. táblázatból is látható, a gazdasági aktivitás mértéke az Észak-Alföldön 5,2 százalékkal, ezen belül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 8 százalékkal kisebb, mint az ország egészében. A KSH munkaerő-felmérése alapján számított munkanélküliségi ráta az Észak-Alföldön 7,8 százalék volt az országos szinten mért 5,8 százalékkal szemben.[12] A munkanélküliség a régió egészében 2 százalékkal, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 3,3 százalékkal volt magasabb az országosnál 2002-ben. A regisztrált munkanélküliek száma és aránya 1999-2002 között kétségkívül csökkenő tendenciát jelez, ugyanakkor a tényleges munkaerő helyzetet az adatok nem teljes körűen mutatják. Nagy számban vannak olyanok, akik nem regisztráltatják magukat munkanélküliként, alkalmi munkából tartják fent magukat.
Gazdasági aktivitás és munkanélküliség az Észak-Alföldön 2002 (%)
|
|
Hajdú-Bihar megye |
Jász-Nagykun-Szolnok m. |
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye |
Észak-Alföld |
Ország |
|
Aktivitási arány |
49,4 |
49,2 |
44,9 |
47,7 |
52,9 |
|
Munkanélküliségi ráta |
6,6 |
7,8 |
9,1 |
7,8 |
5,8 |
Az alkalmazásban állók ágazati megoszlásában a régióban nagy eltérések nincsenek az országos adatoktól, ami azt jelzi, hogy az Észak-Alföldön is ugyan azok a társadalmat- gazdaságot formáló erők hatnak, mint országosan. A piacgazdasághoz való alkalmazkodás e régióban is nyomon követhető. E régióban is tapasztalható, hogy az ingatlanforgalom, az informatika, a gazdasági szolgáltatások növekvő szerepet játszanak. Ugyanakkor érzékelhető, hogy a régióban a posztindusztriális növekedési pályára való átállásban az ország egészéhez viszonyítva lemaradás van.
Alkalmazásban állók ágazati megoszlása
az Észak-Alföldön 2002 ( %)
|
Ágazatok |
Hajdú-Bihar |
Jász-Nagykun-Szolnok |
Szabolcs-Szatmár-Bereg |
Észak-Alföld |
Magyarország |
|
Mező- és erdő-gazdálkodás |
7,6 |
7,0 |
3,9 |
6,2 |
4,1 |
|
Ipar |
28,4 |
37,1 |
33,1 |
32,4 |
30,1 |
|
Ebből: feldol-gozó ipar |
26,0 |
35,0 |
31,2 |
30,3 |
27,3 |
|
Építőipar |
4,4 |
3,7 |
3,7 |
3,9 |
4,3 |
|
Kereskedelem, javítás |
10,9 |
10,0 |
9,5 |
10,2 |
11,2 |
|
Szálláshely sz. vendéglátás |
3,8 |
2,0 |
2,2 |
3,0 |
2,9 |
|
Szállítás, rakt. Posta,
távközl. |
8,0 |
7,0 |
10,0 |
8,4 |
8,4 |
|
Pénzügyi tevé-kenység |
1,3 |
1,2 |
1,2 |
1,2 |
1,9 |
|
Ingatlan ügyl., gazdasági
szolg. |
3,4 |
2,9 |
2,7 |
2,9 |
6,1 |
|
Közigazg., védelem, társ.
biztosítás |
8,4 |
9,6 |
10,8 |
9,5 |
11,3 |
|
Oktatás |
14,0 |
8,5 |
11,3 |
11,5 |
9,1 |
|
Egészségügyi és szociális
ellátás |
7,0 |
8,8 |
9,2 |
8,3 |
7,8 |
|
Egyéb közösségi szolg. |
2,8 |
2,2 |
2,4 |
2,5 |
2,8 |
|
Ebből teljes munkaidős
fizikai |
54,8 |
57,3 |
55,3 |
55,7 |
52,0 |
|
Ebből teljes munkaidős szellemi |
39,4 |
35,6 |
35,9 |
37,1 |
41,4 |
|
Összesen |
100 |
100 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
Az országosnál magasabb a mező- és erdőgazdálkodásban, valamint az iparban foglalkoztatottak aránya, és aránylag kevesebben dolgoznak a szolgáltatások területén.
Az Észak-Alföldön a mező- és erdőgazdálkodásban dolgozók aránya 2 százalékkal magasabb, mint az ország egészében. A régiót alkotó megyék közül főleg Hajdú-Biharban magas a mezőgazdaságból élők aránya: 7,6 százalék. Ezzel szemben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a mezőgazdaság az országos átlagnál kevesebb embernek ad megélhetési lehetőséget. Az 5.sz. táblázatból egyértelműen látható a gyorsan fejlődő pénzügyi, ingatlanforgalmazási, gazdasági szolgáltatások terén dolgozók arányában való lemaradás az országos szinttől. A szolgáltatások terén való lemaradást jelzi a szellemi területen dolgozók alacsonyabb aránya is. Az ország egészében a teljes munkaidős szellemi foglalkozásúak aránya az alkalmazásban állók között 41,4 százalék, az Észak-Alföldön 37,1 százalék. A régiót alkotó megyék között Hajdú-Biharban a legmagasabb a szellemiek aránya (39,4 %), míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 35,9 százalék, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 35,6 százalék. A szellemiek magasabb aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében magyarázható azzal, hogy a közigazgatásban, valamint az egészségügyi és szociális ellátásban dolgozók aránya itt a legmagasabb a régión belül.
A régió gazdaságának az ország egészéhez viszonyított alacsonyabb fejlettségi szintje, a munkaerő piacon az állást keresők nagy száma azt eredményezi, hogy a bérekben is jelentős lemaradás érzékelhető az országos szinthez képest. 2003 I. félévében az Észak-Alföldön az alkalmazottak bruttó havi átlagkeresete 103 348 Ft, országosan 130 652 volt. Az Észak-Alföldön az alkalmazottak bruttó havi átlagkeresete 2003 I. félévében az országos átlagnak csupán 81,4 százalékát érte el. Az, hogy a régióban a gazdaság minden ágazatában érzékelhető az alkalmazottak keresetének lemaradása az országos szinttől, még indokolható a gazdaság fejletlenségével, a vállalkozások alacsonyabb versenyképességével. De ahol elméletileg országosan azonos bérezési elveknek kellene érvényesülniük, pl. a közigazgatásban, az itt alkalmazásban állók esetében is jelentős elmaradás van a bérekben az országos szinttől. Egyedül az oktatás, valamint az egészségügyi és szociális ellátás terén dolgozók esetében mérsékelt a bérekben való lemaradás. (Közigazgatásban dolgozók esetében 27 százalékos, egészségügyben, szociális ellátásban dolgozóknál 4,7 százalékos, közoktatásban dolgozóknál 2,3 százalékos a bruttó havi átlagkeresetekben a régió elmaradása az országos szinttől.) [13]
A régióban az országosnál alacsonyabb szintű foglalkoztatottság, a magasabb mértékű munkanélküliség és az elérhető alacsonyabb jövedelmek egymás negatív hatását felerősítve a lokális gazdaság fejlődését kedvezőtlenül befolyásolják.
A regionális versenyképesség ma döntő mértékben függ a lakosság képzettségi színvonalától. Az elmúlt évtizedekben az ország lakosságának iskolázottsági szintje jelentősen emelkedett. Csökkent azok aránya, akik az általános iskola egy osztályát sem végezték el. Ugyanakkor nőtt a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma és aránya.
Az Észak-Alföldön a népesség iskolázottsága szintén jelentősen emelkedett, de a 2001. évi népszámlálás adatai szerint még nem éri el az országos szintet. Az Észak-Alföldön a 7 éves és idősebb népesség 0,9 százaléka nem végezte el az általános iskola első évfolyamát sem, az ország egészében 0,5 százalék. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez az érték a 10 éves és idősebb népességen belül 1,2 százalékot tesz ki. Legalább nyolc osztályt végzett a régióban a 15 éves és idősebb népesség 75,3 százaléka, az ország egészében 80,2 százaléka. Legalább középiskolát végzett az Észak-Alföldön a 18 éves és idősebb népesség 27,2 százaléka, az ország egészében 33,7 százaléka. [14]
Az
európai integrációban rejlő lehetőségek kihasználása jelentős mértékben függ a
lakosság idegen nyelvtudásától.
Kétségkívül az utóbbi évtizedekben jelentős fejlődés történt Magyarországon
ezen a téren. Ma már az ország lakosságának csaknem egyötöde, 19 százaléka
beszél anyanyelvén kívül másik nyelven.
( Főleg az angol, a német és az orosz nyelvet beszélők száma jelentős.) Az
Észak-Alföldön a lakosság idegen nyelvtudása Hajdú-Bihar megyében közelíti meg
az országos szintet, a lakosság 14 százaléka beszél anyanyelvén kívül más
nyelven is. Ugyanakkor Jász-Nagykun-Szolnok megyében a lakosság 10 százaléka,
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 9 százaléka rendelkezik idegen nyelvtudással.
A regionális versenyképesség növelésének lehetőségét alapvetően befolyásolja a kutatással és fejlesztéssel foglalkozók száma és aránya a foglalkoztatottakon belül.
Tudományos kutatásban,
fejlesztésben dolgozók az alkalmazásban állók százalékában, 2002
|
|
Alkalmazásban állók
száma |
Tudományos kutatásban dolgozók száma |
Aránya az alkalmazásban állók között |
|
Budapest |
778 762 |
16 346 |
2,09 |
|
Észak-Alföld, ebből |
334 804 |
2 724 |
0,81 |
|
Hajdú-Bihar megye |
125 341 |
2 091 |
1,66 |
|
Jász-Nagykun-Szolnok m. |
93 125 |
188 |
0,20 |
|
Szabolcs-Szatmár-Bereg |
116 338 |
445 |
0,38 |
|
Országosan |
2 734 690 |
29 764 |
1,08 |
Forrás:
Hajdú-Bihar megye statisztikai évkönyve 2002. Debrecen, 2003. 17 és 35 oldalak
adatai alapján a szerző által számított értékek.
Amint a táblázatból is látszik, a régió egészét tekintve a kutatásban és fejlesztésben dolgozók aránya alatta marad az országos átlagnak, csak Hajdú-Bihar megyében a debreceni felsőoktatási intézményeknek köszönhetően haladja meg lényegesen az országos szintet. A régió másik két megyéjében harmada-ötöde a kutatók aránya az országos átlagnak.
Budapest az ország szellemi-tudományos központja. 2002. év végén Budapest lakónépessége 1 719 342 főt számlált, az Észak-Alföldön a lakónépesség 1 554 177 fő volt, ami Budapest lakosságának kevéssel több, mint 90 százaléka. 2002-ben Budapesten dolgozó kutató-fejlesztő helyek 106 308 millió forintot fordíthattak kutatásra, az Észak-Alföldön 11 142 millió forintot, ami kevéssel több, mint 10 százaléka a budapesti K+F ráfordításoknak. A régión belül is nagy aránytalanságok vannak, mert Hajdú-Bihar megyében a K+F ráfordítások 6 174 millió forintot tettek ki, de Jász-Nagykun-Szolnok megyében csupán 1 174 millió Ft, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében pedig 791 millió Ft jutott kutatásra és fejlesztésre. Természetesen nem Budapest kap sokat, hanem a vidék keveset. Magyarország versenyképességét kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a GDP-jének az európai átlagnál jóval kisebb hányadát fordítja kutatásra és fejlesztésre. Ráadásul a politikai elitek hatalmi játszmáinak következtében megingó gazdasági egyensúly helyreállítása rendre visszatérőn költségvetési megszorításokat tesz szükségessé, amelynek áldozatává válik a tudományos kutatás és fejlesztés jelentős hányada is. A regionális egyenlőtlenségeket mérséklő politikának célul kell kitűzni az ország kevésbé fejlett régióiban a K+F kapacitások, ráfordítások növelését is. E nélkül e régiók versenyképessége aligha növelhető.
Ugyanakkor azt is világosan kell látni, az Észak-Alföld kutató-fejlesztő kapacitása abban érdekelt, hogy az országos és nemzetközi munkamegosztásba kapcsolódjon be, mert a kutatók munkáját ez alapján minősítik. A lokális társadalmi-gazdasági problémák kutatásának nincs érdemi elfogadottsága, ilyen tanulmányokra a nemzetközi tudományos élet kevésbé figyel fel. Hiányzik az élő, tartalmas kapcsolat a kutatóhelyek, a tudományos kutatók, valamint a gazdaság, a vállalkozók között. Regionális fejlesztési koncepciók kidolgozásában is az e feladattal megbízott ügynökségek gyakrabban fordulnak budapesti szervezetekhez, cégekhez, mint sem hogy igénybe vegyék a helyben található tudományos kapacitást.
A humán infrastruktúra állapota
A humán erőforrások fejlesztése és a lokális gazdaságfejlesztés szolgálatába való állítása feltételezi a humán infrastruktúra állapotának javítását is.
Az elmúlt évtizedekben a humán erőforrások újratermelését alapvetően befolyásoló lakásviszonyok lényegesen javultak ebben a régióban is. Elmaradás az országos szinttől elsősorban az infrastrukturális ellátottságban van. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint az Észak-Alföldön a lakások 85,4 százaléka, országosan 91,4 százaléka van ellátva csatornával. Vízöblítéses WC-vel az Észak-Alföldön a lakások 80,4 százaléka, országosan 87,4 százaléka rendelkezik. A komfort nélküli lakások aránya a régióban 17,4 százalék, az ország egészében 12,7 százalék. [15]
Az egészségügyi ellátó rendszer mérhető, és a statisztikai kiadványokban szereplő mutatói (pl. a 10 ezer lakosra jutó működő kórházi ágyak száma, az egy házi orvosra és házi gyermekorvosra jutó lakosok száma) alapján nincs lényeges elmaradás az országos szinttől. Ugyanakkor a statisztikák nem szólnak azokról a diszfunkcionális jelenségekről, amelyek a gyógyító-megelőző munka hatásfokát alapvetően rontják. Egy hátrányos helyzetű régióban, ahol a lakosság jóval nagyobb hányada él szegénységben, mint az ország egészében, az egészségügy alulfinanszírozottsága, az intézmények épületállományának leromlása, a műszerek elavultsága, az egészségügyben dolgozók alacsony fizetése, túlterheltsége, a hátrányos helyzetű csoportok rossz szociális helyzete, a többségi társadalomtól eltérő normarendszere a konfliktus helyzetek sorát teremti meg, s végső soron az egészségügyi ellátásból való kimaradásukat eredményezi. Egy hátrányos helyzetű régióban több pénz kell a betegségek megelőzését biztosító felvilágosító munkára, egészségügyi szűrésekre, a társadalmi tudat megváltoztatására. A gyógyintézetekben nagyobb számban kell alkalmazni szociális szakembereket. A jövőben növekvő feladatot jelent a régióban az idős emberek egészségügyi és szociális ellátása. Az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztése ugyanakkor munkahelyeket is teremt. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után várhatóan növekedni fog az Európából ide irányuló gyógyturizmus. Erre időben fel kellene készíteni az egészségügyi dolgozókat. (Nyelvtudás fejlesztése pl.)
Az alap- és középfokú oktatás mérhető, statisztikai kiadványokban szereplő mutatói tekintetében nincs lényeges elmaradás a régióban az országos szinttől. A statisztikák ugyanakkor nem szólnak a falusi iskola épületek elavultságáról, a modern oktatáshoz szükséges felszerelések hiányáról, pedagógusok egzisztenciális fenyegetettségéről, ebből eredően ragaszkodásukról a túlméretezett tananyaghoz, mert az a jó tanár, aki sok ismeretet ad át és sokat követel. Mindezek együttesen a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó tanulók tanulási kudarcához, az iskola idő előtti, végzettség megszerzése nélküli elhagyásához vezetnek. A hátrányos helyzetű tanulókat a ma iskolája nem integrálja, hanem kiszelektálja. Ma az iskola gyakrabban válik társadalmi konfliktusok színterévé. Nem annyira a pedagógusok speciális felkészítésének hiányából adódóan, (de amiatt is), hanem inkább az anyagi források elégtelen volta következtében. Társadalmi hátrányok felszámolása nagy létszámú osztályokban, a jelenleg rendelkezésre álló forrásokból nem oldható meg.
Az ismeretek mennyiségét preferáló, a készségek fejlesztésére kevésbé koncentráló középiskolákból még inkább kimaradnak a hátrányos helyzetű fiatalok. A személyre szabott pedagógia alkalmazása lehetetlen a nagy létszámú osztályokban. Amíg 2002-ben egy középiskolai osztályteremre országosan 29,6 tanuló jutott, addig az Észak-Alföldön 32 tanuló, Hajdú-Biharban 33 tanuló, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 34 tanuló, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében „csak” 30 tanuló. [16]
A felsőoktatás jelentős intézményi háttérrel rendelkezik az Észak-Alföldön, Közép-Magyarország után itt tanulnak a legtöbben főiskolákon és egyetemeken. Debrecen és Nyíregyháza mellett Szolnok is növekvő jelentőségre tesz szert a felsőoktatásban. Jelentős szellemi erőt képviselhetnének a régió felsőoktatási intézményeiben diplomát szerzett fiatalok, ha munkához jutnának. Sajnálatos módon az utóbbi két évben ugrásszerűen növekedett a régióban a diplomás munkanélküliek száma. A társadalmi-gazdasági elmaradás a régióban nem teszi lehetővé a képzett fiatalok helyben való alkalmazását, így azok arra kényszerülnek, hogy az ország más részében, vagy külföldön vállaljanak munkát. A diplomás munkanélküliek nagy számát többen azzal magyarázzák, hogy a képző helyek nem veszik figyelembe a munkaerő-piac igényeit, túlképzés van. Kétség kívül van túlképzés is. Az alapvető probléma azonban az, hogy a térségben a gazdasági fejlődés igen korlátozott volt, és ez beszűkítette a munkaerő-piacot is.
[1] Magyarország régiói. KSH Bp. 2003. 11. old.
[2] Hajdú-Bihar megyei statisztikai tájékoztató. 2003/2.sz.
[3] Hajdú-Bihar megye statisztikai évkönyve 2002, Debrecen, 2003. 43. old.
[4] Magyarország régiói. KSH Bp. 2003. 8. old.
[5] Területi statisztikai évkönyv 2002. KSH, Bp. 2003. 177. old.
[6] Hajdú-Bihar megyei statisztikai tájékoztató. 2003/2.sz.
[7] Hajdú-Bihar megye statisztikai évkönyve 2002, Debrecen, 2003. 37. old.
[8] Hajdú-Bihar megye statisztikai évkönyve 2002, Debrecen, 2003. 15. old.
[9] Népszámlálás 2001. 6. Területi adatok. 6.9. Hajdú-Bihar megye. KSH Bp. 2003. 16-17. old., Népszámlálás 2001. 6. Területi adatok. 6.11. Jász-Nagykun-Szolnok megye. KSH, Bp. 2003. 14-15 old., Népszámlálás 2001. 6. Területi adatok 6.16. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. KSH, Bp. 2003. 16-17. old.
[10] Hajdú-Bihar megye statisztikai évkönyve 2002, Debrecen, 2003. 13. old.
[11] Magyarország régiói. KSH Bp. 2003. 95. old.
[12] Hajdú-Bihar megye statisztikai évkönyve 2002, Debrecen, 2003. 22. old.
[13] Hajdú-Bihar megyei statisztikai tájékoztató 2003/2.sz.
[14] 2001. évi népszámlálás. 2.kötet. Részletes adatok a képviseleti minta alapján. KSH Bp. 2001. 43, 152. old.
[15] Népszámlálás 2001. 2. Részletes adatok a képviseleti minta alapján. KSH Bp. 2001. 557. old.
[16] Hajdú-Bihar megye statisztikai évkönyve 2002, Debrecen, 2003. 33. old.