•

· MOTTÓ:

„Röpülj lelkem, keresd meg hazámat!

Enyhe dombsor, lankatag magyar föld!

S az a róna túl már a Nagy-Alföld

szemhatártól ,ahol a nap támad.

Röpülj lelkem, röpüld át hazámat!

Szemhatártól szemhatárig, s újra

merre emléked, s a halk selyempók

vonja szálát, szállj a rónán túlra,

s át hol állnak a bolond sorompók:

és akármit ir a kard a rögre,

lankád mellől el ne bocsásd bérced:

ha hazád volt, az marad örökre;

senkisem biró, csak ahogy érzed!”

(Babits Mihály: Hazám)

PIRICSE ÉS PISKOLT –TESTVÉRFALVAK

Dobos Johanna – Dobos Hajnalaka

· Bevezetés:

Nézzünk csak meg két őszi levelet egy erdei séta során.

Lehet, hogy nem ugyanannak a fának ágától szakitotta el őket a dühös szél. Talán az egyik bükklevél, a másik tölgyfa levele volt; De mindkettő levél, ugyanannak az erdőnek levele. Mindkettő ugyanúgy sárgul el, ha a zord őszi szél megborzolja a fák ágait. Mindkettőt erek barázdálják, sűrű egymásutánban és ugyanazon föld tápanyaga lüktet az erekben.

Talán az egyik levelet jobban berozsdázta a könyörtelen ősz s a másik tán zöldebb, élettel telibb, de mindez eltörpül, ha mindkettőben ugyanazon erdő őszi leveleit látjuk.

Piricse és Piskolt, e kutatás során vizsgált testvértelepülések, bár nem ugyanazon ország falvai, mindkettőt ugyanaz a táj formálta, mindkettőt hasonló kultúra, hagyomány és értékrend élteti.

Legyenek bár fejlettlenségre vagy elmaradottságra utaló tulajdonságok, mind eltörpülnek, ha a településekre mint „igazi testvérekre” tekintünk. Az igazi testvérek kötődnek egymáshoz, függenek egymástól, nem azért mert bármiféle előnyt remélnek e kötődéstől, hanem csak azért mert ugyanazon anyának fiai.

· Elméleti rész:

A táj fontosságára vonatkozóan:

Ha kimondják ezt a szót: falu, kissebb-nagyobb árnyalati eltéréssel az egész civilizált világon ugyanaz a kép idéződik fel. A tájba beépült kis település, a környezethez igazodó utcákkal, házakkal és benne mezőgazdák élnek szines és küzdelmes életet, távol, vagy legalábbis elkülönülve a városok életétől.

A falu település. A tájnak és az embernek bizonyos kapcsolata, mely egyformán magán viseli a tájnak és az embernek a hatását. Ám, hogy melyik tényező, milyen szerepet játszik a falu kiformálásában s mi adja meg a falu végső formáját, az már nem egyszerű települési kérdés.

A településföldrajz jó munkát végez, amikor a tájra függeszti a szemét és az ember szerepét csak nagy általánosságban és nagy vonalak szerint veszi figyelembe. Amit ilyen szemlélettel tud mondani a faluról az mind nagyon helyes és szükséges ismeret, de csak egyik oldala annak, amit falunak nevezünk. Ezt minden geográfus jól tudja és nem is a falut akarja magyarázni, hanem a falut, mint települést. Tehát egy együvé települt embercsoportnak a tájhoz való viszonyát.

Erdei Ferenc szerint a táj magában véve korlátokat szab az ember rátelepülésének s körülményeivel vagy határozottan, vagy vagylagosan, de valamiképp megszabja, hogy milyen és mekkora embercsoportok települhetnek rá. (Erdei Ferenc: Magyar falu, Akadémiai Kiadó. Budapest, 1974, 18. old.)

A kulturára vonatkozóan:

Raymond Williams szerint a kultura „társadalmi” meghatározás értelmében sajátos életmód, amely bizonyos jelentéseket és értékeket fejez ki, nem csak a művészetben és tudományban, hanem az intézményekben és a mindennapi viselkedésben is. Ebből a meghatározásból kiindulva, a kultura ellemzése megvilágitja az adott életmód, az adott kultura kimondott, vagy kimondatlan jelentéseit és értékeit.

Kiterjed az életmódnak azokra az ellemeire is, mint: a termelés szervezete, a családszerkezet, a társadalmi viszonyokat kifejezó, vagy irányitó intézmények szerkezete, a társadalom tagjainak jellegzetes érintkezési formái.

Raymond Williams beszél a szelektiv tradicióról. Szerinte természetes és elkerülhetetlen, hogy a szelektiv tradició kövesse a társadalmi fejlődésvonalakat, de mivel e fejlődés bonyolult és folytonos soha nem látható előre, hogy az elmúlt korok munkájából mi válik fontossá a jövő valamelyik pillanatában.

A kulturális tradició a társadalom egésszében és minden különös tevékenységében az ősök folytonos megválogatását és újrarostálását végzi el. Meghúz bizonyos vonalakat, majd hirtelen, egy újabb fejlődési szakaszban, e vonalak kitörlődnek, vagy elhalványodnak, és megint újak tűnnek elő. A kortárskultura ellemzésében döntő jelentőssége van a szelektiv tradició mindenkori állapotának, mert gyakran megtörténik, hogy a tradició valamilyen módosulása valójában gyökeres jelenkori változást képvisel. Hajlamosak vagyunk arra, hogy elfelejtsük: a kulturális hagyomány többnyire nem csak válogat, de értelmez is. Az elmúlt korok eseményeit tulajdon tapasztalatunk szemüvegén át nézzük, és meg sem próbáljuk annak látni őket, amik eredetileg voltak(Wessely Anna:A kultura szociológiája, Osiris, Budapest 2003. 33, 40. old.)

Norbert Elias szerint matematikai fogalmak, a háromszögek, a történeti helyzetek figyelembevétele nélkül is elmagyarázható, szemben az olyan fogalmakkal, mint amilyen a civilizáció és a kultura. Meglehet, hogy e két szót egyének alkották, a csoportjuk meglévő szóanyagából meritve, vagy legalábbis új értelemmel telitve ezeket a szavakat. De beváltak. Elterjedtek, az emberek ezzel az új értelemmel, ebben az új alakban vették át, vitték tovább. Egyik átadta a másiknak, mignem használható eszközzé váltak a közös tapasztalat kifejezésére a kivánt egyetértés létrehozására.

Az olyan fogalmak, mint e kettő, azokhoz a szavakhoz foghatók, amelyek egy-egy szűkebb csoport, család, vagy szekta, iskolai osztály, vagy valamiféle szövetség „körében” jönnek létre: a beavatottaknak igen sokat mondanak, a kivülállóknak viszont igen keveset. A közös élmények alaoján képződnek és együtt növekszenek és változnak azzal a csoporttal, amelynek kifejeződései, amelynek helyzetét és történetét tükrözik. S mindazok számára, akik e tapasztalatokban nem osztoznak, akik nem ugyanabból a hagyományból és nem ugyanabból a helyzetből kiindulva szólalnak meg, e fogalmak mindörökké szintelenek, sohasem egészen elevenek. (W. A. 43. old.)

Az értékekre és értékorientációra vonatkozóan:

Az érték Kluckhohn szerint a kivánandónak explicit, vagy implicit koncepciója, amely jellemző egy egyénre a csoportra és amely kihatással van arra, hogy ezek a cselekvés rendelkezésükre álló módozataiból, eszközeiből és céljaiból melykeket válasszák. Az érték fogalmában tehát egyaránt benne van az érzelmi, az ismereti és az akarati elem. Mivel azonban az értékelemek és ezek exisztenciális premisszái egy egyénre, vagy csoportra jellemző tapasztalati képben majdnem kibogozhatatlanul össze vannak fonódva, ezért célszerű ezt a teljes képet értékorientációnak nevezni, amely elnevezés arra utal, hogy itt érzelmi-ismereti és szorosan csak ismereti elemek fonódnak össze. Az értékorientációt tehát úgy definiálhatjuk Kluckhohn elmélete szerint, mint annak általánositott és szervezett koncepcióját, hogy mi is a természet, mi is az ember helye a természetben, mi az embernek emberhez való viszonya és ebben az ember-környezet és ember-ember relációban mi a kivánatos és mi a nem kivánatos.

A szociológiában kezdettől fogva erős támogatásra talált az a felfogás, hogy a normativ vagy értéktételezéseket kognitiv állitások alapozzák meg. Kluckhohn idevágólag példaként emliti felesége indián kutatásainak eredményeit, mely szerint az azonos természeti problémával, katasztrófális szárazsággal szembesülő öt külömböző törzsi kultúra aszerint választott külömbözó megoldásokat erre a közös gondra, hogy milyen volt a világ és emberképe.

Brewster Smith szerint az értékek egy népességben a tények tapasztalásáből, tehát valamiképp a múltból születnek. Ezen az alapon trendeket is kimutathatunk alakulásukban igy prognózisokkal a jövőbe is bepillanthatunk. De az értékorientáció vezérszempontjai bizonyos teremtő instanciákban egyenesen a jövő felől is érkezhetnek hozzánk. (Varga Károly:Értékek fénykörében, Akadémiai Kiadó, Budapest. 2003. 109, 110, 117 old.)

Regionalizmusra vonatkozóan:

V. Taitie szerint az egyes régiók peremterületein fekvő periférikus helyzetű térségeken az arra legalkalmasabb helyszinen létrejöhet kisebb centrum, amely helyzeténél fogva vonzza a többi régió periférikus térségeit.

Amennyiben az ország régióbeosztása követi a közigazgatás szerinti beosztást, hasonló, sajátos helyzetű térségek befolyásolják a térségek tagozódását.

Dövényi Z. Szerint a régió nem más, mint a települések meghatározott köre s a köztük levő intenziv kapcsolatok összessége.

Éger Gy. Szerint a regionalizmus mint elméleti kategória nem más, mint egy embercsoportnak, egy-egy tájegységhez, mint földrajzi kerethez való kötődése. A régió szociológiai-szociálpszihológiai-antropológiai jelenségként kezelve nem azonos a hagyományos földrajzi definicióval, hanem emberi, társadalmi kategória, amelyben kiinduló pont a társadalom és a térszervezéd közötti kapcsolatrendszer. Ebből következik, hogy a régió nem állandó, statikus kategória, hanem dinamikus társadalmi jelenség, mely állandóan változik, átalakul, vagyis folyamatként értelmezhető.(Pál Ágnes: Dél-alföldi határvidékek, Pécs 2003. 8,9. old.)

Határmentiségre vonatkozóan:

A periféria és a határmentiség nem jelent szükségszerüen egybeesést, de mindenképpen sajátos helyzetű területek egy fajtáját jelenti. Hajdu Z. szerint a határfogalom megközeli tésekor fontos kindulópont az, hogy milyen területek között húzódik ez a határ, két kulturát, vagy részkultúrát választ-e el.

Politikai, földrajzi értelmezésben az államok határa az elkülönülés és az együttműködés lehetősségét egyaránt magában hordja. A határmentiség sajátos térbeli és politikai fekvést jelent. A határmenti települések fejlődését, fejlesztési lehetősségeit erőteljesen befolyásolja az államhatárokról alkotott kép és az államok közötti történelmileg kialakult viszonyrendszer.

Az államhatárok jelenlegi rendszerének áttekintéséből látható, hogy az országhatárok jelentős része külömböző okokból kifolyólag rövid történeti múltra tekint vissza, jelentős részük az újkori történeti fejlődés korában jelentőssen, sőt többszörösen változott.(Pál Ágnes...11-14.old.)

· Történeti rész:

Piricse földrajzi környezete és rövid története:

Piricse magyarországi település.Neve 1299-ben tűnik fel elősször. Mivel már 1333-ban egyházas helyként emlitik a források, valójában sokkal korábban keletkezhetett. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye déli részén, a Nyirségben található, délkelet-Nyirségben, Nyirbátortól 8 km.-re, déli irányban. Szomszédos települések: Encsencs, Nyirpilis, Nyirbéltek. Területe 3700 hektár. Jellegzetesen mezőgazdasági település, ipari létesitményekkel nem rendelkezik.

Lakosságának száma 1919 fő. Ebből a munkaképes korú lakosság száma 960. A helyben foglalkoztatottak száma 160 főre tehető, a lakosságból 422 fő munkanélküli, őstermelők száma 438 fő. A roma kissebség aránya jelentős a településen, 2004-ben 600 főt számláltak.

Éghajlata a mérsékelten meleg és a mérsékelten hűvös öv határán terül el. Kiterjedt erdőtársulásait jelentős részben akácosok alkotják. Nagy felületet foglalnak el a fenyvesek és a nemes nyárak, kisebb területen pedig tölggyel is találkozhatunk. A nyilt társulások között homokpuszta rétek, zsombékosok megfigyelhetőek, jellemző a tőzegeper, sások előfordulása.

1892 után kezdődött meg a vizenyős, lápos területek lecsapolása. A Nyirség déli részének vizeit összegyűjtő egyik legjelentősebb csatorna a Bódvaj patak Piricsén halad keresztül. 1995-ben Piricse határában ezidáig ismeretlen lápterületre bukkantak, a terület neve Júlia-liget, illetve Zsibolya, területe kb. 70 hektár.

Több reliktumnak tekinthető társulás és számos védett, ritka maradványjellegű növényfaj populációja él itt.

A Piricse helynév szláv eredetű, több szláv nyelvben megtaláljuk a név megfelelőit ( szerb Proice, szlován Porence, cseh Polici), e helynevek eredeti jelentése.”folyómelléke, folyóvidék”. A székelyföldön levő Piricsk, Piricske helynevek azonban a magyar pilis, piricske „kopasz”, erdőnélküli hegytető szóból is származhatnak.

Piricse területe már a kezdeti időkben alkalmas volt településre. A táj valósággal felkinálkozott az ősember számára telephelyül, mert a halmokon erdős, ligetes részek váltakoztak, a lápok, nádasok közti hajlatokban gazdag, dús rétek zöldelltek, melyek az állattenyésztésre, sőt még a legkezdetlegesebb földművelésre is megfeleltek.

Hogy a vidék már az őskorban lakott terület volt azt a községből és környékéről előkerült régészeti leletek bizonyitják. Ezek alapján nagy a valószinűsége, hogy a környéken már az újkőkor embere is megtelepedett. Ennek nyomait Nagykálló környékén találták meg, pl. kóbalták, edénytöredékek csontszerszámok. Rézkori és bronzkori leletekre is találtak, többek között a községben is.

Piricse műemlék épülete a román stilusú református templom, amelyet 1597-ben már a református eklézsia használt. A községnek ezen kivül még három temploma van: az 1801-ben épült rómaikatólikus templom, az 1779.ben épült görögkatólikus és egy kissebb zsidótemplom (ugyanis az 1898-as összeirás szerint 1354 lakosból 136 fő zsidó).

Az oktatás: 200 éves múltra tekint vissza a községben. Iskolája 1998-ban vette fel az Eötwös József Általános Iskola nevet. Az általános iskolában jelenleg 267 diák tanúl, óvodába 95 gyermek jár. A lakosság 32,8 %-a kiskorú.

A falu volt kúriája a Fábry tanyán épült kastély, amihez cselédház, dohánypajta és istáló tartozott. Ma már csak a kastély van meg, Rózsaliget néven ismeretes.

Somossy Ferenc is épitett kastélyt, ma ez a község művelődési háza. Az épület körüli park a gyerekek kedvelt játszóhelye. A jelenlegi formájában több utcás falu, különösen az elmúlt évszázad során terjeszkedett számottevően.

Piskolt földrajzi környezete és rövid története:

Piskolt jól megközelíthető gépkocsival. A 19-es nemzetközi út mentén fekszik, Románia északnyugati részén, Szatmár megyében, a magyar határátkelőktől (Érmihályfalva és Csanálos) 25 kilométerre, Bihar megye határánál. Közigazgatásilag hozzátartozik Reszege (Resighea) és Liget (Scărişoara Nouă) két egymás szomszédságában lévő, csendes kis falu.

Legelterjedtebb földtani képződménye a futóhomok, melynek vastagsága néhány cm-től 25-30 m-ig változik.

A vidék már az őskorban lakott terület volt. Ezt a községből és környékéről előkerült régészeti leletek bizonyítják. Edénytöredékekre, csontszerszámokra és főleg rézkori és bronzkori leletekre bukkantak a falu Bihar menti határában, melyek a Nagykárolyi Múzeumba lettek elhelyezve. A homokosdombok oldalában kelta sirokat is találtak.

Piskolt a vidék egyik legrégibb települése. Első írásos említése 1329-ből való. Ekkor építették fel a jelenlegi református templomot, amelynek már műemléki értéke is van. Reszege első írott dokumentuma 1325-ből, Scărişoara-é pedig 1924-ből, ekkor telepítették ide a kis falu román lakosságát.

1860-ban Piskolt mezőváros volt, valamint fontos piacközpont.

Szinte minden falu épített felekezetének templomot és számos udvarház, nemesi kúria és főúri kastély is épült. Piskolton ilyen volt Urai János báró kastélya és nemesi kúriája, melyet cselédházak, istállók vettek körül. A „bárókert” és a kastély jelenleg is 10 hektáron fekszik. A „bárókert” ma a falu parkjának szerepét tölti be, a kastély egy részében óvoda, másik részében orvosi rendellő működik.

Területi jellemzők:

A község összterülete: 7.300 hektár. Ez magába foglalja a három települést, ezek mezőgazdasági területeit, réteket, homokdünnéket, amelyek egy része szőlővel van betelepítve és kb. 1000 hektár akác erdőt. Az akácerdők májusban méhkaptárokkal vannak tele, a méhészek a legfinomabb akácmézet termelik.

A három falu közül Piskolt a legnagyobb kiterjedésű, elágazó szerkezetű, utcáinak összehozza 17 kilométer, 3,5 km.aszfaltozott országút (D.N 19), a többi utca útjainak 80 %-a kövesút.

A község központjában található a községháza, négy templom (református, ortodox, római-katolikus és görög-katolikus), az iskola épületek, kb. 20 tanteremmel, valamint az óvoda, az orvosi rendelő, a posta, a rendőrség és a kultúrotthon épületei. Műemléknek tekinthető a piskolti református és ortodox templom, a reszegei római-katolikus kápolna, és a Scărişoara határában található kolostor, ahol Keresztelő Szent János emlékére minden évben búcsút rendeznek.

Ez utóbbi településen falumúzeum tekinthető meg, amely betekintést nyújt az 1924-ben idetelepült mócok életébe, hagyományaiba és népművészetébe.

Lakosság:

A három település összlakossága: 3280 fő. Piskolt lakossága:2250, ennek 65%-a román nemzetiségű, 30%-a magyar és 5%-a cigány. Reszege lakossága 434 fő és Scărişoara-é 596 fő, teljes egészében román lakosság.

Gazdasági jellemzők:

Midhárom település lakosságának fő foglalkozása a mezőgazdaság. Mivel 4600 hektárnyi jó minőségű termőfölddel rendelkeznek, a mezőgazdasági társulások és a magángazdálkodók gabonafélék, kukorica, zöldség termesztésével foglalkoznak, hangsúlyt fektetnek még a dinnye termesztésre.

Piskolt határában több mint 30 éve működnek gázkitermelő szondák, amelyek 600-2200 m mélységből termelnek. A próbafúrások alkalmával 600 m-en 77 fokos termálvízre bukkantak, amelyet még nem aknáztak ki.

Ipari létesítménynek számit még a gabonaőrlő malom és 3 kisebb pálinkafőző.

2002-től napjainkig a község életében lendületesebb infrastrukturális fejlődés történt: gáz és víz hálózat épült, valamint telefonhálózat és kábeltévé.

Oktatás:

A község 520 kiskorú tagjának az alapfoktól X. osztályig van biztosítva az oktatás, amely román és magyar tagozaton folyik (ebböl 102 gyermek óvodás).

A diákok a tanulás mellett sport és kulturális tevékenységekben vesznek részt.

Természeti értékek és hagyományok:

Erdők környékén és lápos részeken igen gazdag vadállomány él ( nyúl, róka, őz, fácán ). Ma már kihalófélben van egy ritka fajta tavirózsa, amely a Rózsahegy tövében található kis állóvízben él.

Régi hagyomány volt a kenderáztatás, kendertörés és az ezt követő fonás, amely akárcsak a többi kendermunka, mindig közösségben zajlott. A fonóházak, guzsalyosok ősztől tavaszig a munka mellett szórakozásra is lehetőséget adtak.

Ma már kevés hagyomány maradt meg a régiek közül. Ilyen például a disznótor, a húsvéti locsolkodás és a majdnem egy évtizede minden évben megrendezett Aranykalász ünnep, az évi bő termés megünneplése, betakarítás után.

A Nyirség rövid története:

„Hogy mi a nyirség? Számomra minden világok legszebbike. Itt fehér törzzsel jelölik az utat a nyirek, az egykor a Tiszát védő földvár a tokaji heggyel kacérkodik, a folyók, a tavak, a csatornák, az őslápok szövevényes világában termény és virág, reketyés és erdő, vad és legelő csorda képei váltakoznak, akár egy kaleidoszkópban. Van e tájon őstölgyes, jégkori tájmaradvány, itt van az Alföld legmagasabb hegye a Hoportyó. Terem itt alma és dohány, gabona és mák, káposzta és őszibarack, meggy és szilva. Szóval minden, ami az élathez kell. Itt mindig izgalmas volt az élet. Honfoglaló magyarok emlékét őrzik falunevek, voltak erre tatárok, törökök, németek, oroszok, minden időben történt valami, amitől nehezebben ment előre az élet. De a Nyirség élni akart és élt.” (Csabai Lászlóné)

A Nyirség mint földrajzi egység Magyarország második legnagyobb kiterjedésű hordalékkúp-siksága. 5100 négyzetkilóméteres területe általában 20-30, helyenként 50 méterre, szigetszerüen emelkedik ki a környező sikságból.

A jégkorszakban alakult ki, a környező hegységekből lefutó ősfolyók (Tapoly, Ondava, Laborc hordalékából), az igy felhalmozódott 120-300 méter vastag folyóvizi hordalék és az Alföld peremterületeinek sűlyedése következtében az ősfolyók útvonala is jelentősen megváltozott és a felszint a szél is formálta. Legelterjedtebb földtani képződménye a futóhomok. Az ősfolyóvölgyekben a homok által elgátolt részeken kisebb nagyobb tavak képződtek. A homokhátak közötti láposok őriztek meg a legtöbbet az Alföld egykori ősi növényvilágából.

Nyirbátor székhellyel jött létre 2003-ban a Nyirbátor és Vonzáskörzete Többcélú Kistérségi Társulás 20 település közreműködésével, mely többé-kevésbé magába foglalja a Nyirséghez tartozó településeket.

Ezen társulás feladata, hogy együttesen hatékonyabban és olcsóbban lássa el a település- üzemeltetési és településfejlesztési feladatokat. A társulásban lévő települések közösen látják el az egészségügyi szolgáltatás terén az orvosi ügyeleti feladatokat, a jelzőrendszeres házi segitségnyújtást. Közösen működnek együtt az oktatási, környezetvédelmi, szociális feladatok ellátása során.

A Károlyi Sikság rövid története:

Románia Észak- Nyugati-Régiójának (Szatmár, Máramaros, Szilágy, Bihar, Kolozs és Beszterce-Naszód megye) egyik regionális kistérsége a Károlyi Sikság, román megnevezéssel: Câmpia Careiului. Szatmármegyében található.

Főbb jellemzői: a sikság legnagyobb része minden szempontból megfelel a mezőgazdasági tevékenységnek. Az itt található földeket szinte a legjobb minősségűnek nevezhetjük Románia egész területéről. Itt az időjárási viszonyok is kellemesek és enyhék. Ennek és a föld minősségének köszönhetően az itt élő lakosság életszinvonala viszonylag magas.

Kulturális szempontból e kistérség igen sok oldalú és főleg hagyományok terén szines, ez annak is köszönhető, hogy igen sok féle etnikumú és vallású nép lakja ( magyarok, románok, svábok, romák, ortodoxok, reformátusok, görög, római katólikusok).

A Károlyi Sikság összesen 17 települést foglal magába, ezek közül 16 község ( Börvely, Kálmánd, Kaplony, Urziceni, Fény, Ciumesti, Szaniszló, Terem, Kávás, Petri, Piskolt, Endréd, Szántó, Pir, Săuca, Cehal) és egy város: Nagykároly.

A térség fontos gázkitermelő szempontból is. Ezen kivül igen alkalmas állattenyésztésre. Egyre többen foglalkoznak szőlő termesztéssel. Az itt előállitott borok minőssége egyre nő. Az itt található községek igen szines és nagy múltra tekintenek vissza. A mezőgazdaságnak köszönhetően szinte minden faluban megtalálható egy régi bárói kúria, kastély.

E vidéken található az Ecsedi Láp, egy terjedelmes lápos vidék, melynek érdekessége, hogy sok olyan állat, rovar, növény él itt, ami szinte egyedi példány Európában ( főleg apró állatok: békafajok, gyikok).

· Módszertani rész:

Célkitűzésünk:

A Piskolt és Piricse nevű testvértelepüléseken végzett kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy mennyire reked meg a testvérkapcsolat a gesztusok szintjén és, ha valóban megreked, ez miért történik, mi ennek a kiváltó oka. Továbbá választ keresünk arra, hogy mi élteti a testvérkapcsolatot.

Hipotéziseink:

Feltételeztük, hogy a két község között kialakult testvérkapcsolat megreked a gesztusok szintjén s e megrekedés legfőbb oka főleg az, hogy két külön országhoz tartoznak, köztük van a határ, mint hátráltató tényező.

Bár a testvérkapcsolat megreked a gesztusok szintjén, a két település közötti kötelék nagyon erős. Feltételezéseink szerint mindez annak köszönhető, hogy bár külön ország területén helyezkednek el a települések nem csak földrajzilag és demográfiailag hasonlóak, hanem közös kulturával, hagyományokkal és értékrenddel is rendelkeznek, ahogyan azok a regionális kistérségek is, amelyekhez tartoznak.

Feltételezzük, hogy kulturális kritérium szerint talán beszélhetünk egy határon átivelő regionális kistérségről.

Kutatási módszerek:

Kutatásunk helyszine két faluközösség volt, egy romániai (Piskolt) és egy magyarországi (Piricse) település, melyek testvérkapcsolatban állnak egymással.

Hipotéziseink igazolására három kvalitativ módszert alkalmaztunk:

Úgy gondoltuk a téma jellegét figyelembe véve, hogy kutatási módszerként a legelőnyösebb egy terepközeli technika, egy interjúsorozat készitése lenne. Pontosabban mélyinterjúk és témaorientált interjúk készitése.Interjúalanyaink elsősorban a két település képviselő-testületi tagjai voltak, a két község polgármestere és Piricse jegyzője, tanügyben dolgozó személyek, lelkészek, valamint mindkét település lakosai közül néhányan, s ezek közül olyan személyek is, akiknek rokonsága él valamelyik testvértelepülésen.

A kutatás során felhasznált második módszerünk a dokumentumelemzés. A két községre, valamint azokra a kistérségekre vonatkozó statisztikai, demográfiai adatokat vizsgáltuk, amelyekbe a települések beletartoznak. Ezen kivül adatforrásként használtuk fel a települések monográfiáit, a kistérségekről szóló irásokat.

Harmadik módszerként egy igen ritkán alkalmazott adatgyűjtési technikát alkalmaztunk, a vizuális adatelemzést. A társadalom kutatását a kutatók sokszor azonositják az olyan adatok kutatásával, amit olvasni lehet (pl. statisztikai adatok), vagy auditiv elemekkel( pl.interjú), azt amit látnak, magától érthetődőnek tartják, pedig a nyelv csak egyike a jelrendszereknek. E viszonylag új módszert főleg a kultúra kutatásoknál alkalmazzák; mivel kulturával is kapcsolatos a kutatásunk és sok érdekes képi anyagot találtunk úgy gondoltuk, hogy érdemes e módszer segitségével is vizsgálódnunk. Legfőbbképpen az olyan képi adatokra fektettük a hangsúlyt, mint a községek cimerei, zászlói, valamint a testvérkapcsolat megkötését bizonyitó plakátok és cimer.

· Megállapitások:

Hipotéziseink- mi szerint a két község közötti testvérkapcsolat megreked a gesztusok szintjén főleg a határ jelenléte miatt, ám a kötelék mégis erős közöttük, mert nem csak földrajzilag és demográfiailag hasonlóak, de közös kulturával, hagyományokkal és értékrenddel rendelkeznek, talán olyannyira, hogy beszélhetünk határon átivelő regionális kistérségről,- beigazolódtak.

Mindezt a következő megállapitások igazolják:

● Bár a gazdasági egyenlőtlenség részben fenáll a két település esetén, kölcsönös függőség van az erős és gyenge között. Ami sajátos és érdekes ebben az esetben, hogy a függőség nem gazdasági érdekek miatt létezik- pedig a gazdasági érdek az, ami általában a kölcsönös, de egyenlőtlen függőségek rendszerét kialakitja- hanem a közös kulturális értékek, a többszintű homogenitás miatt.

A többszintű homogenitás a következőkben nyilvánul meg:

● Ahogy az a történeti részből is kiderült Piricsét és Piskoltot hasonló táj formálta, amely valósággal felkinálkozott telephelyül. Mindkét településnek legelterjedtebb földtani képződménye a futóhomok, de mindkét település rendelkezik erdős, ligetes részekkel, mely földművelésre és állattenyésztésre is alkalmas.

A területi közelség e földrajzi dimenziója is az otthonérzetet, a kulturális folytonosságot sugallja. Erdei Ferenc (fennt) emlitett elméletére alapozva (miszerint a táj vaklamiképp megszabja, hogy milyen és mekkora embercsoportok települhetnek rá), elmondhatjuk, hogy Piricse és Piskolt, mint település nagyon hasonló, hiszen lakosainak tájhoz való viszonya is megeggyező kell legyen.

● A polgármesterekkel folytatott interjú során megtudtuk a testvérkapcsolat kialakitásának előzményeit. Szatmár Megyei Tanácsának ötlete volt 98-ban egy találkozó megszervezése, melynek célja, hogy Szatmármegye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megismerkedjenek. A találkozó végén a testvérkapcsolatok kialakitásának gondolata a részben egy fejlettségi szinten álló települések önkormányzati képviselőiben fogalmazódott meg. Ahogy a piskolti polgármestertől megtudtuk: „nem akartunk szegény testvérek lenni”. A polgármester elmondta, hogy Piricse több szempontból is fejlettebb s főleg 98-ban az infrastrukturája sokkal fejlettebb volt. Az elmúlt öt, hat év alatt azonban Piskolton sikeres erőfeszitések történtek a felzárkózást tekintve, főleg az infrastruktura szempontjából.

„Piricse még mindig rendezettebb-mondja a polgármester- hiszen ott már európai szelek fújnak, de lépést kell tartanunk, hiszen ezek a szelek előbb utóbb minket is megfújnak és, hogy ne fázzunk, nekünk is be kell gombolkózni(...) Az EU. a mentalitásra is kihat. Piricsén az emberek adnak a környezetre. Ott az első lépés már nem áll meg az utcaajtónál.”

A testvérkapcsolatot formálisan hat év múlva 2005 novemberében kötötték meg.

A polgármesterekkel folytatott mindkét interjúból kiderült, hogy a vezetők és a vezető tanács tagjai első perctől fogva rengeteg hasonlóságot véltek felfedezni a két község között sőt, mint megtudtuk azok a problémák és elérendő célok is közösek, amelyekkel s amelyekért a vezetőség a községekben kűzd.

Mindkét községben szembetűnő probléma a romák számának rohamos növekedése és integrálásának kérdése. Fenáll a veszély, hogy ötven éven belül a roma lakosság kerül többségbe a községen belül. Ennek megakadályozása a fő cél mindkét településen. Mint az interjúkból kiderült mindkét településen olyan körülmények és kereseti lehetöségek megteremtése tünik megoldásnak, amely a fiatalokat falun marasztalja.

Ami a lakosságot illeti a polgármester szerint Piskolton a testvérkapcsolatról inkább a fiatalok tudnak, de igyekeznek az idősebbeket is bevonni. A két település lakosságának eddig a kapcsolatteremtésre nem igen nyilt lehetősége. Mint megtudtuk, ennek oka főleg az, hogy anyagi szempontból nehézkes a találkozás, ott a határ, amelynek átlépéséhez nem csak útlevél, de biztositás is szükséges és az anyagi lehetőségek szükössége miatt nehéz megszervezni egy nagyobb találkozást. A találkozásokra a falunapok adnának keretet, de ezekre rendszerint csak a falu vezetősége, esetleg néhány fiatal látogat el kölcsönösen.Piricse lakossága a polgármester szerint pozitivan értékeli a testvérkapcsolat kialakulását és szerinte is arra kell törekedni, hogy a lakosság szélesebb rétegei között is baráti kapcsolatok alakuljanak ki és rendszeressé váljanak a találkozások. Ő is akadályként emliti a határt: „ A szabad mozgás, feltétele a közös tevékenység végzésének, a kapcsolatok ápolásának. A határok akadályozhatják a szabadabb mozgást. Románia EU-s csatlakozása után a határ –bizunk benne-, hogy meg fog szünni, amely lendületet adhat a továbbiakban. Nem lesz szükség útlevélre, egyéb bürokratikus eszközökre.”

Piskolt, ahogy az a demográfiai adatokból kiderült, a magyar nemzetiségen kivül más nemzetiségű lakosokkal is rendelkezik. A polgármester szerint a falu összes nemzetisége pozitivan vélekedik a testvérkapcsolatról, hiszen „nálunk mindenki tud magyarul”- mondja,-„ sőt a találkozások alkalmával a magyarországi vendégek is elsalyátitottak pár román szót”.

A piricsei polgármesterrel folytatott interjúból megtudtuk, hogy igen kedveli a testvérfalu laskosságának hozzáállását. „Ugyanolyan tipusú emberek, mint nálunk. Mintha hazautaznánk, amikor Piskoltra jövünk.”

A kérdésre, hogy milyen azonosságokat lát, igy válaszolt: „Egy nyelvet beszélünk, egy a kultúránk, egy a múltunk, a gyökereink azonosak. Ezek a tények megfelelő alapot kell, hogy adjanak a kapcsolatunk további erősitésére.”

● Találkozások tehát vannak. Mégis azt kell mondanunk, hogy a testvérkapcsolat megreked a gesztusok szintjén. Hiszen ennyiben kimerül. Mindkét község vezetősége tudatában van annak, hogy e testvérkapcsolat esélyesebbé tehet például közös pályázatokat, ám egyenlőre ilyen tipusú megvalósitások még nincsenek és tervek is alig születnek. A testvérkapcsolat „haszna” kimerül az egymástól szerzett adminisztrációs tapasztalatcsere szintjén.

Joggal vethettük tehát fel a kérdést, hogy mi élteti mégis a testvérkapcsolatot? Mi lehet az oka annak, hogy mint az interjúk során is tapasztaltuk a testvérkapcsolat mindkét félnek fontos értéknek számit?

Hipotézisünk igazolására mi szerint a közös kultúra, életmód modell, viselkedési és értéknormák kötik egymáshoz a két települést talán a legalkalmasabb (a lakossággal folytatott interjúkból kiderülő tényeken kivül, amelyeket később részletezünk) a piricsei jegyző nyilatkozása: „Otthon érzi ott magát az ember, még az ételeknek is ugyanolyan az ize, a töltöttkáposztát pont úgy csinálják, mint nagyanyám(...) Nem lehet olyan szokásról, vagy hagyományról beszélni, amit ott ne ismernének, még a nóták is ugyanazok”. S valóban, mint azt ahogy egy piskolti lakostól megtudtuk: „ olyan szépen még sosem hallottam énekelni az Akácos utat, mint mikor itt voltak a magyarországiak és együtt énekeltük”.

Piricsén tett látogatásunk során érezhető volt, hogy e településre nagyobb hatással van a kulturális és gazdasági globalizáció (talán ezért is fejlettebb). Talán mondhatjuk azt is, hogy a regionális kultura lassan veszélybe kerül a globalizáció miatt. Lehet, hogy ezt valamiképp Piricsén is érzik s ezért kötődnek romániai testvérükhöz, ahol a regionális kultura még életképesebb? Lehet, hogy a földrajzi folytonosság mellett a testvérkapcsolat az othonérzetet és a kulturális folytonosságot sugallja?

● A lakosság tagjaival folytatott mélyinterjúk során főleg arra fektettünk a hangsúlyt, hogy mennyire közösek a két településen a hagyományok, az életmodell és értéknormák.

Hipotézisünk, miszerint mindezek közösek beigazolódott. Nem csak a régi hagyományok, mint például a kender feldolgozásához fűződő tevékenységek: fonóházak, kalákákhoz fűződő szokások voltak megegyezőek,(ezt idős személyektől tudtuk meg) hanem a jelenkori szokások is megegyeznek. Ilyen pl. a disznótor, a karácsonyi szokások, húsvéti szokások...stb.

Fontos megjegyezni, hogy a két településen néhány egymással rokonságban élő család is él. Ezekkel a személyekkel folytatott interjú során, megtudtuk, hogy a rokoni kapcsolatot főleg a határ jelenléte miatt nem tartják szorosabban az érintett személyek a testvérkapcsolat kialakulása óta. Érdekes jelenségnek számit viszont az a tény, hogy mióta a lakosság tud a testvérkapcsolatról, új, addig ismeretlen, vagy figyelembe nem vett rokoni szálakat fedeznek fel, és próbálják ezeket hangoztatni, büszkélkednek vele.

● A piricsei lelkész hozzáállása a testvérkapcsolathoz megfogalmazódik abban is, amit Piricséről szóló monográfiában leir. Szerinte fontos a múlt alapos megismerése „a talán már elfelejtett értékek újrafelismerése, valamint ezekből kiindulva a jelen valósságának és felelőségének tényszerű felfedezéséhez.”. „Őrizzük meg jó hagyományainkat,-mondja-

selejtezzük ki a rosszakat, reménnyel amellyel utódaink jobb sorsában bizunk és a szeretettel, amely mindnyájunkat összeköthet újabb ezredéven á”.

● A tanügyi alkalmazottakkal folytatott interjú során kiderült, hogy igen jó lehetőségnek tartják a testvérkapcsolatot, mivel ezáltal alkalmak nyilnak nem csak a tanügyben dolgozók, de az iskolák közötti eszmecserére is, valamint a kultúra fejlesztésére. Ám mindkét fél, de főleg a piskoltiak úgy látják, hogy a határ létezése nagyon hátráltató tényező. Mint megtudtuk gyakran látogatják a szomszédos településeket, ahol eszmecseréket folytatnak, vagy előadásokat mutatnak be a gyerekekkel. Az ilyen tevékenység, főleg a tanulók eljuttatása a testvértelepülésre, nehézkesebb a tanügyi alkalmazottak szerint.

● A hagyományokra és az életmódmodellre visszatérve meglepetten tapasztaltuk azt, hogy néhány esetben (pl. ünnepekhez kapcsolódó hagyományok) nagyobb hasonlóság fedezhető fel a két testvértelepülés között, mint az ugyancsak romániai szomszédos falvak és Piskolt között.

● A vizuális adatellemzéssel kapcsolatosan a megállapitásaink a következők:

Érdekes jelenséget figyeltünk meg. A két község cimere, bár egymástól független módon keletkeztek igen nagy hasonlóságot mutatnak.

Piricse cimere csücsköstalpú, felső csúcsaiban csapott, ún. reneszánsz cimerpajzs, harántvágott osztású, melyet vékony ezüstkeret szegélyez. A felső aranyszinű mező közepében az országban egyedül itt őshonos Szibériai nőszirom (Iris Sibirica), természetes szinekkel (lila és zöld), a község határában húzódó Természetvédelmi terület szigorúan védett növénye látható. Az alsó vörös mezőben széles, kék hullám motivum a „Kispiricsi faluvégén folyik el a kanális...” kezdetű közismert népdalra utal. A hullámmotivum közepéből indul a nőszirom, mely utal a lápos területre. A cimerpajzs fölötti ezüstszallagdiszen fekete szinű betűkkel a Piricse felirat olvasható. A szallagdisz fölött a község alapitásának oklevéllel igazolt évszáma az 1299 olvasható ezüst szinnel.

A község szinei a kék, a vörös és a sárga. Ugyanazok a szinek, amelyek Piskolt cimerében is megjelennek. Egy magyarországi település cimerében a román zászló szinei. Piskolt cimere ugyancsak reneszánsz cimerpajzs formájú, kissé csapottabb és nyújtottabb. A lapszine a kék. A cimer közepén ugyancsak növény, három szál búzakalász természetes sárga szinnel, amely a település fő mezőgazdasági tevékenységét jelképezi, valamint jelképe a faluban minden évben megtartott Aranykalász ünnepnek. A cimer fölött vörös szallagdiszen fekete betűkkel a Piskolt felirat olvasható s a szallagdisz fölött ugyancsak a község alapitásának évszáma, 1329.

Megállapithatjuk tehát, hogy a községek szinvilága is megegyező, ami szintén utal a közös kulturára.

A testvérkapcsolat megkötését igazoló cimer plakátján a községek cimerei egy alul elhegyesedő téglalap keretet kaptak, melynek szinei a vörös, a kék és a fehér: a szeretet, a tisztaság és a barátság jelképei. A két cimert két összefogódzó kinyújtott kéz kapcsolja egybe. A Piricse cimeréből kinyúló kéz, mintha húzná testvérét az „európai szelek” felé, a másik kéz pedig megkapaszkodik, de erősen és biztonságosan vissza is tartja a másik kezet az otthonérzetet sugalló kultúra világában.

Az összefogódzó kezek alatt a testvérkapcsolat megkötésének évszáma áll, 2005, a cimerek fölött pedig ugyancsak vörös betükkel a „Comune înfrăţite-Testvértelepülések „

felirat áll, érdekes módon, a román megnevezés a magyarországi cimer fölött, a magyar megnevezés pedig a romániai cimer fölött. Mintha ez is azt sugallná, a két település valóban testvér.

● Az eddig felsorolt megállapitások bizonyitékul szolgálnak tehát nem csak azon hipotézisek igazolására, melyek szerint a gesztusok szintjén megrekedő testvérkapcsolat erősségét a többszintű homogenitás adja, hanem arra is, hogy a földrajzi folytonosság és főleg kulturális kritérium szerint beszélhetünk egy határon átivelő regionális kistérségről.

(Erre bizonyitékul szolgálhatnak azok a történelmi leletek is, melyeket ahogyan a történeti részből megtudtuk mindkét helyen megtaláltak.).