CIVILIZÁCIÓS SZAKADÉK EGY KÖZSÉG TÖBBSÉGI ÉS ROMA NEMZETISÉGŰ LAKOSSÁGA KÖZÖTT

 

 

                                              

 

 

Dobos Johanna –Dobos Hajnalka

                  

 

 

 

 

 

                    

 

                   

 

 

 

 

 

MOTTÓ:

 

 

“ A nem cigányoknak van saját területük, nemzettudatuk, nyereségcentrikus gazdaságuk, hivatalaik, iskoláik, irott történelmük, szakszervezeteik, törvényeik, nemzetközi egyezményeik.

      A  cigányoknak mindez nincs. Két földi módus vivendi él egymás

     mellett a történelem homályba vesző kezdete óta”. (Cs. Zoltán) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BEVEZETŐ:

 

 

 

                  A társadalmat külömböző etnikai csoportok és rétegek alkotják, akár egy „puzzle”-t  apró darabjai. Ahhoz, hogy a társadalom egységes képet mutasson szükséges, hogy minden darab jelen legyen és elfoglalja saját helyét. Minden elem más tulajdonságokkal rendelkezik, de rengeteg az olyan sajátosság, mely összekapcsolja őket és segit, hogy együtt egy teljes, egész képet alkossanak.

Akadnak olyan elemek, melyek első ránézésre nem illenek a képbe „szinük”, kultúrájuk, szokásaik, tulajdonságaik miatt. Az ilyen elemeket kevesen fogadják el, sokan tartják úgy hogy ki kell vetni őket, mert talán máshová tartoznak. Előbb-utóbb azonban be kell látniuk, ha „kihagyják a puzzle-ból” őket akkor a  társadalom képe nem lesz egész.

Arra kell törekedni, hogy ne a másság legyen az elsődleges tényező, ami egy etnikai csoportot elfogadtat, vagy sem a társadalom egésszével, hanem sokkal inkább az akarat és a szándék, hogy úgy próbáljanak tekinteni a kiváló darabra,

mint a társadalomnak egy olyan szerves részére, amely azért tűnik ki társai közül, hogy jelezze: segitségre van szüksége ahhoz, hogy beilleszkedve hasonlitson rájuk. Olyan helyet kell találni neki, ahol másságával jól mutat, hisz az egészhez tartozik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

          

 

 

           A roma kisebbség külön társadalmi problémát jelentett, mind az elmúlt évtizedekben, mind napjainkban.

A ciányság ma is marginalizált társadalomnak számit, hisz részben elszakadt a társadalom fenntartását szolgáló fõ tevékenységek rendszerétõl, nem tud, vagy nem akar alkalmazkodni a fõ létfenntartási tevékenységek által megalapozott és azokkal összefüggõ életmódhoz, értékrendszerhez és viselkedési normákhoz és e miatt minimális az esélye a felzárkózásra, a felfelé irányuló társadalmi mobilitásra és arra, hogy nagy mértékben részesüljön a modernizáció elõnyeibõl. A roma közösséget premodern, arhaikus életmód és kultúra jellemzi. Ebbõl következik, hogy egy párhuzamos társadalmat alkotnak a többségi társadalommal.

A romák gyakran válnak a szociális kirekesztődés áldozataivá s a kialakuló civilizációs szakadék nehezen áthidalható, vagy néha áthidalhatatlan.

Az alábbiakban részletezni szeretnénk mind ezeket, különböző elméletek alapján, majd helyi vonatkozásban.

 

 

 

 

Elméleti rész:

 

 

            Származás, anyagi helyzet, képzettség, nem, település, etnikum, megannyi dimenzió, melynek szerepe van a hátrányok rendeződésében, tartósitásában és persze oldásában is.

A hátrányos helyzet a többiekétől elmaradó részesedést jelenti az élet feltételeiben. József Attila egyik “szellemesen szomorú” versében mondja: “aki szegény az a legszegényebb”. A romák relative szegénységben élnek, vagyis a többséghez, a társadalmi átlaghoz képest maradnak le. Ha a halmozottan hátrányos helyzet jellegzetességeit (alacsony egy főre jutó jövedelem, nagy család, rossz lakáskörülmények, képzetlenség, betegségre és devianciára való nagyobb hajlandóság) vesszük figyelembe, a romák halmozottan hátrányos helyzetű emberek, akik nem tudnak önerőből változtatni a helyzetükön. A szakirodalom és a politikai döntéshozatal is azt sugallja, hogy a differenciált roma társadalom domináns jellemzője a halmozottan hátrányos helyzet. Bár a társadalom harmada esélytelen, aluliskolázott, hiányokat szenved, ez a cigányságra különösen érvényes.

Csillei Béla szerint:”A cigányság szinte teljességgel a társadalom perifériájára szorult. A kitaszitottságnak nincs olyan ismertetőjele, amelyet körükben nem lehet felfedezni…Az, ami ezt a létet tartósitja mindenekelőtt az anyagi és kulturális javakhoz való hozzáférés hiányából, illetve korlátozottságából határozható meg. Ez szükségképpen kelti életre a távlattalanságot és a teljes apátiát. A dologtalan

életmódból eredően is, de még inkább azért, mert a cigányok életesélyei igen szűkre szabottak, és ennek a folyamatnak a legnagyobb vesztesei a cigányok”.

                Andorka, amikor arra keresi a választ, hogy kik a szegények beszél: hagyományos, új, demográfiai és etnikai szegénységről. Valójában mind a négyben tömören jelen vannak a roma társadalom tagjai, de főleg az etnikai szegénység kategóriában.

Merton az amerikai társadalom alapértékeként az anyagi sikert jelölte meg, s a társadalom nyolcvanöt százaléka egyetértett ezzel. Az anyagi sikert célként tételezve, arra kereste a választ, mennyiben rendelkeznek a társadalom tagjai eszközökkel a cél eléréséhez. Új anómia fogalmat alkotott, azzal, ahogyan megmutatta, mi történhet azokkal, akiknek nincsenek legális eszközeik e cél eléréséhez. Ők nagyobb mértékben lesznek negativ normaszegők, deviánsok.

A roma kisebbség a társadalom azon rétegét képezi, akik nem rendelkeznek ilyen eszközökkel, sőt nem  az anyagi siker az amit alapértéknek tekintenek. A romák esetében a saját kultúra az az érték, ami összetartja a közösséget. A kérdés kutatói úgy látják, hogy a kisebbségek és befogadó társadalom együttélésekor lazulnak a saját kulturális hagyományokkal való kapcsolatok, de szelektiv a befogadó társadalom értékeinek elfogadása is.

A társadalom többsége betartja a szabályokat, mig egy kisebbség nem tudja, vagy nem akarja magáévá tenni azokat. Ők a társadalom által elitélt normaszegők akik deviánssá minősülnek.

Cohen “A szubkultúra általános elmélete” cimű tanulmányában állitja, hogy a kultúrán belül akkor különül el a szubkultúra, ha vannak olyanok, akik az elfogadott normákat nem tudják, vagy nem akarják betartani, illetve nem tudnak problémáikkal az elfogadott módon megbirkózni. Ilyen esetekben születik meg a társadalom többsége által megvetett és ellenségesnek minősitett új kultúra és kultuirális magatartás, melyet előitélettel szemlél a társadalom. Erre az érintettek is hasonlóképpen viselkednek, új normákat teremtenek és a továbbiakban e szerint élnek. Ám, mi történik akkor, ha ezek az új normák válságba kerülnek és nem tudják biztositani a megélhetést? Mi történik a romákkal, ha mi után saját kultúrájuk válságba került, az új normák is válságba kerülnek, mert nem tudnak bekapcsolódni a képzettség és az alkalmazkodóképesség hiánya miatt? Mi történik akkor, ha egyik kultúra sem biztosit számukra megélhetést, hisz csupán a kettő közötti ellentmondásban vergődnek reménytelenül.

Péli Tamás szerint: “A felületes alkalmazkodás nem erősitette és nem gyöngitette elszigeteltségüket, csupán átvészelhetővé tette számukra az évszázadokat, ennek az izolációnak azonban súlyos külső és belső konfliktusok lettek a következményei.

                   A szocializáció, társadalmasodásra utaló kifejezés, mely azt a folyamatot jelenti, amelyben a gyerekeket bevezetik a társadalomba és társadalmi lénnyé válnak. A szocializáció egész életünk során tart.

Somlai Péter a kulturális átörökités és a társadalmi beilleszkedés folyamatának tekinti a szocializációt, mely tanulással, kollektiv áthagyományozással alakul ki és feltétele a társadalom integrációjának. A saját közösségeikbe bezárt, vagy befelé forduló

szubkultúrákban megnő a szocializációban a család és a szűkebb közösség szerepe , ezt figyelhetjük meg a roma társadalom életében is, ahol a saját érték és hagyományrendszer erősen beépül a személyiségbe és látható konfliktus forrást jelent a szélesebb társadalom értékeivel való konfruntáció.

A szocializáció folyamata alapvető jelentősségű az egész társadalom szempontjából.

A társadalmi integráció zavara, a szociális kirekesztés és kirekesztődés, a hátrányos szociális helyzetben lévő csoportok kizáródását jelenti a társadalmi élet fő áramlataiból.

A kirekesztett társadalmi csoportokhoz tartozó családokban nevelkedett gyermekek szocializációja is fogyatékos, hibás, vagy egyenesen torz irányú, alapvetően a kirekesztő jellegű társadalmi folyamatok és a többségi társadalom magatartása miatt. (Marschall G. 1998. 624-625.o.) A szocializáció sikere, a társadalmi integráció megvalósulása döntően függ attól, hogy a szociális kirekesztődést hogyan lehet megakadályozni.

Giddens szerint a kirekesztés olyan stratégiát jelent, amely során egy csoport kivülállókkal szemben határozza meg magát, hogy megakadályozza mások hozzáférését az erőforrásokhoz. (A.Giddens. 1995. 230.o.)

A szociális kirekesztés fogalmát többféle értelemben használják. Az egyik értelmezés szerint: az a  folyamat, amikor az egyének , vagy háztartások átélik megfosztottságukat a forrásoktól (pl. jövedelemtől) és megtapasztalják azokat az akadályokat, amelyek gátolják őket szociális jogaik gyakorlásában, a szélesebb társadalomhoz való kapcsolódásban, amikor egyre jobban érzik a társadalomtól való elszigetelődésüket. A szerzők más része összefüggésbe hozza a szociális kirekesztődést, a multi-kulturális társadalmakban nem ritka, szélsőséges marginalizációval, az anómiával és a társadalmi integráció zavaraival.(Marschall. G. 1998. 212-213 o.)

Mac Gregor szerint a mai társadalomtudományokban általános az a felfogás, hogy a szociális kirekesztődés a társadalom fő áramú aktivitásaiból való kimaradást jelent. A kirekesztődés az egyének, csoportok és közösségek esetében a veszélyek koncentrációján alapul. Ilyen veszély lehet például a szegénység, a munkanélküliség, az alacsony szintű iskolázottság, szakképzetlenség, a hajléktalanság, a rossz egészségi állapot, szenvedélybetegség, fogyatékosság, etnikai, vagy vallási kisebbségi lét. (Mec Gregor. 2000. 119.o.) Megfigyelhető, hogy a roma nemzetiségű egyénekre e kirekesztődést okozó veszélyeknek szinte mindegyike érvényes, hogy ne volna hát kirekesztett a roma kisebbség.

Atkinson szerint az egyének és családok kirekesztődhetnek a munka világából, a jóléti programokból, a szociális ellátásból (informálatlanságuk, érdekérvénmyesitő képességük fogyatékos volta miatt), a fogyasztásból (tartós fogyasztási eszközök hiánya, hiányos táplálkozás), a szolgáltatásokból.

Ha a romák kirekesztődéséről beszélünk, érdemes megemlitenünk a digitális szakadék jelenlétét. A romák a társadalomnak ahhoz a rétegéhez tartoznak, amely nem jut az internetes kommunikációhoz.

 

A szociális kirekesztés Ferge Zsuzsa szerint a társadalmi integráció, az együvé tartozás sérülése, a társadalom működésének zavara.(Ferge Zsuzsa 2000. 119. o.)

A társadalmi integráció sérülése azonban nem zárja ki a kohéziót, egyes hátrányos helyzetű csoportok, erős belső kapcsolatrendszerét, az összetartozás tudatát. Ez a kohézió paradox módon növelheti a társadalmi külömbségeket az által, hogy a csoporthoz tartozók kizárják magukat a lakótér egy más részén esetleg adódó, a társadalmi felemelkedést biztositó lehetősségekből. Ez  a jelenség igen gyakori a homogén közösségekben élő rom áknál.

Fontos kérdés, hogy a szociális kirekesztődés jelenségének kialakulásában milyen szerepe van az obiektiv társadalmi körülményeknek, a családok életkörülményeinek, és mennyiben játszanak szerepet a személyiség tényezők. Füleki Dániel szerint a kirekesztés háromféleképpen értelmezhető:

·        Az angolszász elgondolás szerint, kirekesztést eredményezhet az egyén sajátos képességeire és orientációira épülő viselkedés.

·        A francia elmélet szerint, a kirekesztés oka az egyén integrálására való intézményi erőfeszitések kudarca.

·        A Weberi monopol-elmélet szerint a javakat és szolgáltatásokat monopolizálni akaró csoportok kirekesztő magatartással egy hierarchikus befogadás-kirekesztés sémát hoznak létre a társadalmon belül. (Füleki D. 2001. 86.o.)

Adkinson szerint a kirekesztettséget mások cselekvése idézi elő, de az érintettek felelőssége is felvethető. A romák jó része azért válik kirekesztetté, mert hiányzik belőlük az erő, a képesség, hogy változtatni tudjanak életükön, nincs jövőképük, elvesztették saját és gyermekeik jövőibe vetett hitüket.

Felvethetjük a kérdést, hogy a romák esetében valójában szociális kirekesztésről, vagy szociális kirekesztődésről beszélhetünk. Véleményünk szerint a szociális kirekesztődés pontosabban fejezi ki a folyamat lényegét: a társadalomba való integrálódás zavarát, amelyben szerepe van a kirekesztő társadalmi tényezőknek, de szerepet játszanak a kirekesztődöttek szocio-kulturális adottságai, csoportviszonyai, valamint a kirekesztettek személyiségének jellemzői is. Valósággá a társadalomból való kirekesztődés akkor válik, ha a mikrokörnyezet(család, baráti kör) sem integrálódik a társadalomban. Ez a jelenség kifejezetten jellemző a roma kisebbségre.

A mindinkább kettészakadni látszó társadalmakban növekszik a társadalmi távolság a jómódban, az átlagos életnivón és az átlag alatt élők között, hiányzik a párbeszéd, az egymás megértése, csökken a szolidaritás, megszünni látszik a kirekesztődöttek iránti tolerancia. S ez a jelenség nem csak egy társadalomra lehet jellemző, hanem egy kisebb közösségben is megnyilvánúlhat, például egy faluközösség szintjén.

      

 

 

 

 

 

 

 

                 A legtöbb cigány, falusi, vagy városi lakóközösségének civilizációs színvonala alatt él. Az életszínvonal tekintetében nagy a különbség a cigányok és a többségi lakosság között.

Községünkben  720 fõre tehetõ a cigány lakosság száma, melyek közül 500 fõ van nyilvántartva. E 500 fõ a lakosság 15 %- át alkotja. A családok száma 160- 170- re tehetõ.

Jövedelmük szempontjából meghatározó jellegük van a szociális segélyeknek. 170 család részesül ilyen segélyekben, nagyságától függõen, 400.000 lejtõl- 2.500.000- ig.

Más jövedelmi forrás : 60, 70 személy rendelkezik csupán állandó jövedelemmel, õk a helyi adottságokat kihasználva téglagyártással foglalkoznak. A cigányság többi része alkalmi munkából él, fõleg a nyári idõszakban, napszámos mezõgazdasági munkát végez.

A roma lakások általában hiányosan vannak berendezve, kevés kényelemmel, rosszul vannak karbantartva. A lakások állapota nem csak az alacsonyabb jövedelemmel magyarázható, hanem azzal az érdektelenséggel, amit a romák hagyományosan a lakásviszonyaik iránt mutatnak.A többségi lakosság között elszórtan élõ romák éltszinvonala általában magasabb a homogén közösségekben élõ társaikénál.

Piskolton a romák homogén közösségben élnek. A falu egy bizonyos negyedében települtek le. Lakáskörülményeiket tekintve: meglehetõsen szegényesen élnek. Minden család saját lakással rendelkezik, de csak  5% lakik elfogadható körülmények között. Egy családi házban átlagosan 5-6- an laknak, amely kiterjedésben nem nagyobb, mint 40 lapméter ( egy szoba és egy konyha ) a fürdõszoba mindenhol hiányzik, erre igényük sincs, mert nem tartják be a higiéniai alapkövetelményeket, ezért gyakori egészségügyi problémákkal küzdenek.

A falu infrastrukturális fejlődéséből lakterületük sem marad ki, a lakások többsége rendelkezik villamos energiával. Legtöbb családnak televioziója, néhánynak telefonja is van. Azért nagy többségük , 30% minimális életszínvonal alatt él, 10%  a szociális segélyek ( 2.500.000 lej  plusz gyerekfenntartási díj ) ellenére sem képes boldogulni.

E népcsoport helyzetének más oldalai is ugyanezeket a vonásokat tükrözik. A romák iskolai végzettsége rendkívül hiányos, iskolai szereplésük a többségi lakossághoz viszonyítva rendkívül alacsony.

A tanulás iránti érdektelenség fõként annak tulajdonítható, hogy a romákban nem tudatosodott az iskola rendeltetése.

Községünkben a kiskorúak száma 350 fõre tehetõ, melyek közül szinte mindegyik be van iratkozva az oktatási intézményekbe, de rendszertelenül látogatja azokat. A rendszeresen iskolába járóknak nagy része pedig nem éri el a minimális tudási szintet.

 

 

 

 

Egészségügyi szempontból a romák helyzete, a többi lakossághoz képest meglehetõsen rossz. Helyi szinten ezt fõleg a higiénia hiánya okozza. A romák szociális segély által egészségügyi biztosításhoz is jutnak.

 A romák korán házasodnak, fõleg a lányok ( az elsõ házasság kötéskor, 17 év az átlagos életkor, az átlagos 22, 25 éves életkorhoz viszonyítva ), de a fiuknál is ez a helyzet. Még ma is elterjedt a törvényen kívüli házasság hagyománya, ami jelentõsen csökkenti a család összetartó erejét. A roma családokra a sok gyerek jellemzõ.                       

Községünkben a roma családok 30% -a rendezetlen, sok a leányanya, bár az együtt élõk  80% házas. A születési arány igen magas családonként átlagosan négy gyermek születik, ebbõl következik, hogy a születési arányszám jóval magasabb a halálozási aránynál. Évente 10- 12 gyermek születik, míg a halálozások száma, 5-6 fõre tehetõ. E demográfiai tényezõ igen megnehezíti a családok helyzetét az életszínvonal tekintetében. Minél hagyományosabb egy roma család életmódja, annál több gyerekük van. A sok gyerek nehezíti a család anyagi helyzetét. A magas születési arány egy olyan demográfiai jelenség, amely a marginalizált társadalom szempontjából hátrányos lehet, de elkerülhetetlen, hiszen a szegénység kultúrának egyik fõ jellemzõje.

A cigányok tehát demográfiai és sok más szempontból eltérõ adatokat mutatnak a község többi lakosához képest és egy erõs sajátosságokkal rendelkezõ népességi csoportot alkotnak.   

 

 

 

 

Ahhoz, hogy egy etnikai csoport védett legyen a kirekesztődés veszélyével szemben nélkülözhetetlen a társadalmi feltételrendszer javitása (pl. foglalkoztatottság növelése, lakáskörülmények javitása, stb.), a lakosság iskolázottsági, műveltségi szintjének emelése, új ismeretek szerzése, valamint az új feltételekhez való alkalmazkodás képessége.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MÓDSZERTANI RÉSZ:

 

 

 

·Célkitûzések :

 

 Piskolt községben végzett kutatásunk során arra keressük a választ, hogy létezik-e a roma kisebbség és a többségi lakosság között egy  civilizációs szakadék és mi okozza ennek a szakadéknak a jelenlétét és áthidalhatatlanságát .

 

 

·Hipotéziseink :

 

            Feltételezzük, hogy a romák jó része azért válik kirekesztetté, mert hiányzik belőlük az erő, a képesség, hogy változtatni tudjanak életükön. A társadalomba való integrálódás zavarát a kirekesztődöttek szocio-kulturális adottságai, csoportviszonyai, alkalmazkodási, beilleszkedési nehézségei, képzetlensége, alacsony műveltségi szintje, a mának élés valamint a perspektivikus látásmód hiánya okozza.

                              A piskolti romák marginalizált helyzete nem csak abból fakad, hogy lemaradottak, hanem, hogy nem különülnek el teljesen, mert részben bekapcsolódnak a modernizációba, a felzárkózási folyamatba, ám sikertelenül, hisz két kultúra között vergõdnek ellentmondásba, az egyik válságba került, nem tudja biztosítani a megélhetést és az újba sem tudnak bekapcsolódni a képzettség és az alkalmazkodó képesség hiánya miatt. Mindez egy áthidalhatatlan civilizációs szakadékhoz vezet, ami elválasztja őket a többségi lakosságtól.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

·        KUTATÁSI MÓDSZEREK:

 

 

 

                      Kutatásunk szintere Piskolt község. Azért választottunk rurális környezetet, mert a romák és a többségi lakosság közötti feszültség főleg a falusi közösségekre jellemző, hiszen itt a romák száma viszonylag magas.

 Hipotéziseink bizonyitására a legalkalmasabbnak a mentális tárképezés módszerét találtuk. A térkép rajzoltatást egy interjúsorozat egésziti ki. Bár a mintánk elég alacsony számú, vigyáztunk arra, hogy a megkeresett személyek külömböző társadalmi csoportokból kerüljenek ki.

Stanley Milgram szerint, aki 1976- ban tette közzé Párizs mentális térképéről szóló tanulmányát, az emberek településről alkotott képe:”nem olyan, mint a jogositvány, amit csak úgy előhúznának ellenőrzés céljából. Be kell vetnünk minden eszközt, amellyel a pszichológia csak szollgálhat a nyomozás során a tudattartalmak felderitésére”.

Tapasztalataink szerint, a mentális térkép ellemeinek gyűjtése egy viszonylag könnyen végezhető interjútechnikának bizonyult. Az emberek általában büszkék a helyismeretükre, szivesen válaszolnak a lakókörnyezetükre vonatkozó kérdésekre ( főleg, ha a kutató az arra járó idegen szerepét alakitja).

Jelenlegi kutatásunkat tekintve azért is előnyös e módszer, mert a rajzolás segit a kulturális külömbségek áthidalásában. A romák egy részének például nehézséget jelentene egy kérdőiv kitöltése.

A mentális térképezés adatgyűjtési technika tipusai közül a kötetlen felidézés-elvű, (free rechall) fehér papirlappal induló térképrajzoltatást választottuk.

Ha összehasonlitjuk a hagyományos kérdőiv-technikával a mentális térképezést, megállapithatjuk, hogy a kérdőiv, rugalmatlansága miatt nem tudja a mentális terek finom kategóriáit a terephez illeszkedő módon kérdezni s az adatfelvétel eredményei nehezebben értelmezhetők.

A térképrajzoltatás egy sajátos interjutechnikaként is felfogható. Kutatásunk során az interjú egy része verbális, másik része nonverbális, grafikai jellegű volt s mindazok a módszertani, etikai, formai megfontolások, amik az interjútechnikára vonatkoznak itt is érvényesek voltak.

A térképrajzolás és interjú alanyai a község lakosságának összes kategóriáit képviselik. A megkérdezettek között volt: a község polgármestere, lelkésze, tanügyi alkalmazottak, kisvállalkozók, a lakosság közép rétegének egyes tagjai, valamint a roma kisebbség tagjai és a helyi roma- közösség képviselője. A külömböző társadalmi kategóriákhoz tartozó személyek mentális térképei más-más szinnel készültek az adatfeldolgozás megkönnyitése érdekében.(az értelmiségé- fekete, roma kisebbségé- kék, és a lakosság többi részének térképe pedig piros szinnel).

 

 

MEGÁLLAPITÁSOK:

 

 

                   A mentális térképek és a mélyinterjúk alapján megállapithatjuk, hogy a lakosság „távolságtartó” tendenciát mutat a cigány kisebbséggel szemben s a roma közösség erzékeli ezt a szakadékot.

Hipotézisünk, mi szerint a cigányságot a kirekesztettség köti össze, valamint, hogy marginalizált helyzetben vannak, mert nem képesek a felzárkózásra és a modernizációba való bekapcsolódásra, egyrészt megfelelő életkörülményeik, alkalmaszkpodóképességük és képzettségük hiánya miatt, másrészt pedig a többségi lakosság kirekesztése és negativ hozzáállása miatt, beigazolódott.

Tehát a piskolti roma kisebbség és a lakosság többi része között létezik egy bizonyos mértékű civilizációs szakadék.

Mindezeket a megállapitásokat a következő tények bizonyitják:

·      A mentális térképeken minden kategória elszigetelten ábrázolta a roma lakosságot, sokkal kevesebb figyelmet szentelve lakóterületüknek, mint a község más utcáinak. Főleg a lakosság középrétege feledkezett meg a roma kissebbség feltűntetéséről, szinte minden interjú alanyt kérdésekkel kellett rávezetni a lakosság e részének feltűntetésére.

·      Az interjúnak arra az előre eltervezett kérdésére, hogy:„mindennapi tevékenységei során milyen gyakran kerül kapcsolatba a roma kisebbség tagjaival”, meglepő módon  már a térképek megrajzoltatásakor megkaptuk a választ grafikus ábrázolás képében.

Megállapitásaink szerint a roma kisebbséggel az értelmiségi réteg gyakran kerül kapcsolatba. A dolgozathoz mellékelt mentális térképek közül az egyes számú térképen, amelyet a község polgármestere készitett megfigyelhetjük, hogy a cigányságot feltüntette, mint külön kategóriát, részben elhatárolva a többi lakosságtól. A térkép többi részén inkább a falu központját ábrázolta az itt lévő épületekkel ( a templomokat, az iskolákat, a polgármesteri hivatalt, a rendőrséget, a falu parkját és a két temetőt). A vele folytatott interjú során kiderült, hogy naponta kapcsolatba kerül a roma kisebbség tagjaival és egyik legfontosabbnak tartott feladata a szociális segélyek biztositása a romák számára. Bár magától, szinte elsőként feltüntette a cigányságot, elhatárolta őket a lakosság többi részétől. Az interjú során kiderült, hogy  a községben  a romák homogén közösségekben élnek. Ez is hozzá járulhat részben a lakosság többi részétől őket elválasztó civilizációs szakadék kialakulásához. Ezt az is bizonyitja, hogy amint az interjúból kiderült, a többségi lakosság között elszórtan élő romák életszinvonala általában magasabb társaikénál. A roma családokban sok gyermek születik, s ez is neheziti a család anyagi helyzetzét. A beszélgetés során azt is megállapitottuk, hogy a piskolti romákat nagyon nehéz felzárkóztatni, ennek ellenére beolvadásuk terén

            fejlődés figyelhető meg, mely főleg abban mutatkozik , hogy egyre                                          kevesebb a roma közösségben a deviáns megnyilvánulás.

·      A kettes számú mellékelt ábra, a község egyik lelkészének mentáls térképe. A vele folytatott mélyintrejú során inkább a lakosság vallás szerinti megoszlásáról szereztünk információt. A térkép középpontjában saját vallásának templomát és lakóhelyét tüntette fel, valamint a község másik két templomát, majd a község utcáit halmazokra bontotta és nyilakkal jelölte a vallási hovatartozást. A roma kisebbség és a lakosság többi tagja között a vallás terén is szakadék figyelhető meg. Vallási hovatartozásuk ugyanis annyira sokféle és bizonytalan, hogy behatárolhatatlan.Ha tagjai is egy egyházi közösségnek nagyon ritkán látogatják a templomot és gyermekeik  nem vesznek részt a hétvégi vallásórákon s az olyan hittételi alkalmakon, mint például a konfirmálás és bérmálás. Az egyedüli forrás, ami szerint behetárolhatók a megkereszteltek száma lenne, azonban ez sem megbizható, mivel a község roma lakosságára jellemző felnőtt korban a kikeresztelkedés, vagyis „az egyházak közötti vándorlás” .  Kérdésünkre, hogy a romák melyik halmazba tartoznak, a lelkész egy kérdőjellel tűntette fel őket a mentális térképen.

·      Az értelmiségiek kategóriájához tartoznak még a tanügyi alkalmazottak. A hármas számmal megjelölt térkép egy óvónő mentális térképe. A vele folytatott interjú során kiderült, hogy a roma lakosság gyermekei nem járnak rendszeresen óvodába, sőt sokan egyáltalán be sem iratkoznak. Interjúnk alanya ennek okát a romákra jellemző érdekes jelenségben látta, hogy a roma szülők nagyon kötődnek az óvodáskorú gyermekekhez, olyannyira, hogy képtelenek például elviselni, ha a gyermek sir az első napokban, amig megszokja az idegen környezetet s hogy távol van anyjától. Az óvónőnek arra a kérdésére, hogy miért nem hozzák a gyermekeket óvodába gyakran felelnek azzal, hogy attól tartanak sirni fog és nem akar maradni. Ezzel ellentétben a nem roma szülők elfogadják azt a természetes jelenséget, hogy gyermekük az első napokban sir az óvodában, mert tudják, szükségszerű, hogy a gyermek beilleszkedjen. Az óvodába járás hiánya később komoly következményekkel jár. Megállapitásaink szerint nagy mértékben fokozza a civilizációs szakadék mélységét a roma és nem roma nemzetiségű lakosság között, főleg az alkalmaszkodó képesség hiánya miatt, amiben a romák már életük első szakaszában lemaradnak más nemzetiségű társaiktól.

Megfigyelhető, hogy az óvónő mentális térképén a cigányság nincs annyira elszigetelve a lakosság többi részétől, bár ő is az interjú kérdéseinek hatására tűntette fel térképén a roma lakosságot. Mentális térképén nagy hangsúly tevődik munkahelyére és a környéken lévő épületekre, utcákra.

A tanitónővel készitett inerjú során levonhatjuk a következtetést, hogy a roma nemzetiségű gyerekek nem járnak rendszeresen iskolába. Lemaradásuknak        több oka ismeretes.Számukra magasak az iskolai követelmények, annál is inkább, mert otthonról semmiféle támogatásban

nem részesülnek a szülőktől, amit egy elsős, másodikos gyermek általában igényel.

●A negyedik térkép egy kisvállalkozó mentális térképe. Érdemes megemliteni,  hogy a térképrajzoláskor szinte elsőként jelölte be a cigány lakosságot.

             Az interjú során kiderült, hogy egy italozó helyiség, „kocsma”, valamint egy élelmiszer üzlet tulajdonosa is, ahol naponta kerül  kapcsolatba a roma közösség tagjaival. Őt, a piskolti romák vásárlási szokásairól kérdeztük. Válaszai alapján bebizonyosodott, hogy a romákra jellemző az a kultúra, amit egyes szociológusok a „szegénység kultúrájának” neveznek. Egy olyan sajátos érték és normarendszerük van, amely lehetetlenné teszi a szegénységből való kijutást, viszont elviselhetőbbé teszi azt. A piskolti romák általában kevés mennyiségben és meggondolatlanúl vásárolnak. Olyan kereskedelmi cikkeket

            amelyek egyáltalán nem az alapvető életszükségleteiket képviselik. E termék megvásárlásakor az egyetlen tényező, ami megállitja őket az a birtokukban lévő pénzmennyiség. Gyakran mihelyt egy bizonyos pénzösszeghez jutnak (szociális segély, vagy munkájukért kapott bér) első dolguk, hogy az összeset elvásárolják s olyan termékekre költik, amelyeket az átlag lakosság csak ritkán, különösebb alkalmak előtt enged meg magának.

A lakosság többi részével ellentétben a romák jövedelme olyan minimális, hogy nem is gondolhatnak a pénzösszeg megtakaritására, ezen felül pedig szinte állandó jelleggel hitelezésre szorúlnak s adóságokkal küzködnek. Mindez csak mélyiti a civilizációs szakadékot.

●Az 5, 6 számokkal ellátott mentális térképek a község nem cigány lakosságának térképei közül a legszemléletesebbek. A megkérdezettek első dolga volt, hogy saját lakóhelyüket feltűntették s ennek környékét rajzolták be. A cigányságot nagyrészt csupán a rávezető kérdés hatására jelölték be és nem tulajdonitottak neki nagy jelentősséget, bár a kérdésre, hogy milyen gyakran kerülnek kapcsolatba roma nemzetiségű személlyel, általában a „sűrjen” választ adták s, hogy főleg a mezőgazdasági munkállatok idején, amikor napszámosra van szükség. A megkérdezettek nagy része eredménytelennek gondolja a romák felzárkóztatása érdekében tett erőfeszitéseket, mint például a szociális segélyeket, mert nem hasznositják kellőképpen és nem  tudnak megfelelni a jelenkori társadalmi elvárásoknak

Megállapitásaink szerint a megkérdezettek jelentős részének volt már negativ tapasztalata romákkal kapcsolatban.

● A 7, 8 számokkal ellátott térképek a roma lakosság tagjainak mentális térképei. Érdekes jelenségnek számit, hogy a megkérdezett romák többnyire a lap aljától elindulva felfelé haladva végezték az ábrázolást. Ezt a jelenséget talán azzal magyarázhatjuk, hogy a romák ha kapcsolatot akarnak teremteni a község intézményeivel, vagy lakosaival, idézve őket:”fel kell menni”-ük a faluba, ugyanis a község többi részétől félreeső részen élnek, sőt az utcáktól

 

szántóföldekkel vannak elválasztva.. Saját maguk feltüntetése igen fontosnak bizonyult, valamint a szomszédság és rokonság bejelölése.

Egy másik érdekes elem, melynek feltűntetése csak a roma személyek mentális térképein jelenik meg, a hid ábrázolása, ami egy ér fölött helyeszkedik el. Lakóterületükről jól látszik az ér, valószinűleg ezért tüntették fel.

A hetes számmal ellátott térképen ez a hid vezet a község központjába, ahol a mentális térképet készitő roma személy feltűntette azt a helyet, ahová általában napszámba jár, erős vonalakkal a polgármesteri hivatalt és a rendőrséget, két templomot és az iskolát, valamint a község központja felé vezető úton a kocsmát, ahová naponta eljár.

A nyolocas számú térkép szerkesztője ugyancsak a lap aljáról indúlva fölfelé, feltüntette a homokos dombot, ahol téglakészitéssel foglalkozik, majd bejelölte saját lakóhelyét és szomszédait. Az ér nála is megjelenik, mint egy választóvonal a község többi része és a cigány lakótelep között. Az előzővel ellentétben sokkal nagyobb jelentősséget tulajdonitott az iskola feltűntetésének, mert ahogy az interjúból kiderült gyermekeit járatta iskolába.

Úgy, mint az összes megkérdezett roma ő is fontosnak találta a polgármesteri hivatal és a rendőrség bejelölését.

A romákkal folytatott interjúk során kiderült, hogy érzékelik a kirekesztést és lemaradottságukat a község többi lakosától. Ez abból is megállapitható, hogy akármiről kérdeztük őket, egyszer sem hasonlitották helyzetüket a nem roma közösségekhez, hanem mindig roma nemzetiségű társaikat hozták fel példaként. Tehát annyira érzékelik lemaradottságukat, hogy nem is hasonlitják össze magukat a nem roma lakossággal.

A kilencedik ábra a helyi roma közösség képviselőjének, „bulibásának” mentális térképe. Nála is nagy hangsúlyt kap saját lakásának feltüntetése, ugyancsak jelöli a hidat, a polgármesteri hivatalt, a rendőrséget, a templomokat az iskolát és egy boltot. A vele készitett interjú során megtudtuk, hogy  a lakosság nem fogadja szivesen azokat a roma nemzetiségű családokat, akik otthagyva a homogén lakóközösséget a nem cigány nemzetiségüek utcájába próbálnak beköltözni, bár ezeknek a családoknak sokkal jobbak az életkörülményeik, mint a helyi romáknak átlagosan.

 

 

            Megállapitottuk tehát, hogy mindazok a tényezők (alkalmazkodási, beilleszkedési nehézségek, tanulási zavarok,alacsony müveltségi szint, képzetlenség, egysikú tevékenységstruktúra, önértékelési zavarok, valamint a perspektivikus látásmód hiánya és a mának élés), melyek kirekesztést okoznak és egy civilizációs szakadékot hoznak létre a többségi lakosság és a roma lakosság között, a piskolti cigányoknál fellelhetők.               

 

   

 

 

KÖNYVÉSZET:

 

 

 

 

                                     2001.

 

 

 

back