CIVILIZÁCIÓS
SZAKADÉK EGY KÖZSÉG TÖBBSÉGI ÉS ROMA NEMZETISÉGŰ LAKOSSÁGA KÖZÖTT
Dobos Johanna –Dobos Hajnalka
MOTTÓ:
“ A nem cigányoknak
van saját területük, nemzettudatuk, nyereségcentrikus gazdaságuk, hivatalaik,
iskoláik, irott történelmük, szakszervezeteik, törvényeik, nemzetközi
egyezményeik.
A cigányoknak mindez nincs. Két
földi módus vivendi él egymás
mellett a történelem homályba vesző kezdete óta”. (Cs. Zoltán)
BEVEZETŐ:
A
társadalmat külömböző etnikai csoportok és rétegek alkotják, akár egy
„puzzle”-t apró darabjai. Ahhoz, hogy a társadalom
egységes képet mutasson szükséges, hogy minden darab jelen legyen és elfoglalja
saját helyét. Minden elem más tulajdonságokkal rendelkezik, de rengeteg az
olyan sajátosság, mely összekapcsolja őket és segit, hogy együtt egy teljes,
egész képet alkossanak.
Akadnak olyan elemek, melyek első ránézésre nem illenek a
képbe „szinük”, kultúrájuk, szokásaik, tulajdonságaik miatt. Az ilyen elemeket
kevesen fogadják el, sokan tartják úgy hogy ki kell vetni őket, mert talán
máshová tartoznak. Előbb-utóbb azonban be kell látniuk, ha „kihagyják a
puzzle-ból” őket akkor a társadalom képe
nem lesz egész.
Arra kell törekedni, hogy ne a másság legyen az
elsődleges tényező, ami egy etnikai csoportot elfogadtat, vagy sem a társadalom
egésszével, hanem sokkal inkább az akarat és a szándék, hogy úgy próbáljanak
tekinteni a kiváló darabra,
mint a társadalomnak egy olyan szerves részére, amely
azért tűnik ki társai közül, hogy jelezze: segitségre van szüksége ahhoz, hogy
beilleszkedve hasonlitson rájuk. Olyan helyet kell találni neki, ahol
másságával jól mutat, hisz az egészhez tartozik.
A roma kisebbség külön társadalmi problémát jelentett, mind
az elmúlt évtizedekben, mind napjainkban.
A ciányság ma is marginalizált
társadalomnak számit, hisz részben elszakadt a társadalom fenntartását szolgáló
fõ tevékenységek rendszerétõl, nem tud, vagy nem akar
alkalmazkodni a fõ létfenntartási tevékenységek által megalapozott és
azokkal összefüggõ életmódhoz, értékrendszerhez és viselkedési normákhoz
és e miatt minimális az esélye a felzárkózásra, a felfelé irányuló társadalmi
mobilitásra és arra, hogy nagy mértékben részesüljön a modernizáció
elõnyeibõl. A roma közösséget premodern, arhaikus életmód és
kultúra jellemzi. Ebbõl következik, hogy egy párhuzamos társadalmat
alkotnak a többségi társadalommal.
A romák gyakran válnak
a szociális kirekesztődés áldozataivá s a kialakuló civilizációs szakadék
nehezen áthidalható, vagy néha áthidalhatatlan.
Az alábbiakban részletezni
szeretnénk mind ezeket, különböző elméletek alapján, majd helyi vonatkozásban.
Elméleti rész:
Származás, anyagi helyzet,
képzettség, nem, település, etnikum, megannyi dimenzió, melynek szerepe van a
hátrányok rendeződésében, tartósitásában és persze oldásában is.
A hátrányos helyzet a
többiekétől elmaradó részesedést jelenti az élet feltételeiben. József Attila
egyik “szellemesen szomorú” versében mondja: “aki szegény az a legszegényebb”.
A romák relative szegénységben élnek, vagyis a többséghez, a társadalmi
átlaghoz képest maradnak le. Ha a halmozottan hátrányos helyzet
jellegzetességeit (alacsony egy főre jutó jövedelem, nagy család, rossz
lakáskörülmények, képzetlenség, betegségre és devianciára való nagyobb
hajlandóság) vesszük figyelembe, a romák halmozottan hátrányos helyzetű
emberek, akik nem tudnak önerőből változtatni a helyzetükön. A szakirodalom és
a politikai döntéshozatal is azt sugallja, hogy a differenciált roma társadalom
domináns jellemzője a halmozottan hátrányos helyzet. Bár a társadalom harmada
esélytelen, aluliskolázott, hiányokat szenved, ez a cigányságra különösen
érvényes.
Csillei Béla szerint:”A
cigányság szinte teljességgel a társadalom perifériájára szorult. A
kitaszitottságnak nincs olyan ismertetőjele, amelyet körükben nem lehet
felfedezni…Az, ami ezt a létet tartósitja mindenekelőtt az anyagi és kulturális
javakhoz való hozzáférés hiányából, illetve korlátozottságából határozható meg.
Ez szükségképpen kelti életre a távlattalanságot és a teljes apátiát. A dologtalan
életmódból eredően is,
de még inkább azért, mert a cigányok életesélyei igen szűkre szabottak, és
ennek a folyamatnak a legnagyobb vesztesei a cigányok”.
Andorka, amikor arra keresi a választ,
hogy kik a szegények beszél: hagyományos, új, demográfiai és etnikai
szegénységről. Valójában mind a négyben tömören jelen vannak a roma társadalom
tagjai, de főleg az etnikai szegénység kategóriában.
Merton az amerikai
társadalom alapértékeként az anyagi sikert jelölte meg, s a társadalom
nyolcvanöt százaléka egyetértett ezzel. Az anyagi sikert célként tételezve,
arra kereste a választ, mennyiben rendelkeznek a társadalom tagjai eszközökkel
a cél eléréséhez. Új anómia fogalmat alkotott, azzal, ahogyan megmutatta, mi
történhet azokkal, akiknek nincsenek legális eszközeik e cél eléréséhez. Ők
nagyobb mértékben lesznek negativ normaszegők, deviánsok.
A roma kisebbség a
társadalom azon rétegét képezi, akik nem rendelkeznek ilyen eszközökkel, sőt
nem az anyagi siker az amit alapértéknek
tekintenek. A romák esetében a saját kultúra az az érték, ami összetartja a
közösséget. A kérdés kutatói úgy látják, hogy a kisebbségek és befogadó
társadalom együttélésekor lazulnak a saját kulturális hagyományokkal való
kapcsolatok, de szelektiv a befogadó társadalom értékeinek elfogadása is.
A társadalom többsége
betartja a szabályokat, mig egy kisebbség nem tudja, vagy nem akarja magáévá
tenni azokat. Ők a társadalom által elitélt normaszegők akik deviánssá minősülnek.
Cohen “A szubkultúra
általános elmélete” cimű tanulmányában állitja, hogy a kultúrán belül akkor
különül el a szubkultúra, ha vannak olyanok, akik az elfogadott normákat nem
tudják, vagy nem akarják betartani, illetve nem tudnak problémáikkal az elfogadott
módon megbirkózni. Ilyen esetekben születik meg a társadalom többsége által
megvetett és ellenségesnek minősitett új kultúra és kultuirális magatartás,
melyet előitélettel szemlél a társadalom. Erre az érintettek is hasonlóképpen
viselkednek, új normákat teremtenek és a továbbiakban e szerint élnek. Ám, mi
történik akkor, ha ezek az új normák válságba kerülnek és nem tudják
biztositani a megélhetést? Mi történik a romákkal, ha mi után saját kultúrájuk
válságba került, az új normák is válságba kerülnek, mert nem tudnak
bekapcsolódni a képzettség és az alkalmazkodóképesség hiánya miatt? Mi történik
akkor, ha egyik kultúra sem biztosit számukra megélhetést, hisz csupán a kettő
közötti ellentmondásban vergődnek reménytelenül.
Péli Tamás szerint: “A
felületes alkalmazkodás nem erősitette és nem gyöngitette elszigeteltségüket,
csupán átvészelhetővé tette számukra az évszázadokat, ennek az izolációnak
azonban súlyos külső és belső konfliktusok lettek a következményei.
A szocializáció, társadalmasodásra
utaló kifejezés, mely azt a folyamatot jelenti, amelyben a gyerekeket bevezetik
a társadalomba és társadalmi lénnyé válnak. A szocializáció egész életünk során
tart.
Somlai Péter a
kulturális átörökités és a társadalmi beilleszkedés folyamatának tekinti a
szocializációt, mely tanulással, kollektiv áthagyományozással alakul ki és
feltétele a társadalom integrációjának. A saját közösségeikbe bezárt, vagy
befelé forduló
szubkultúrákban megnő a
szocializációban a család és a szűkebb közösség szerepe , ezt figyelhetjük meg
a roma társadalom életében is, ahol a saját érték és hagyományrendszer erősen
beépül a személyiségbe és látható konfliktus forrást jelent a szélesebb
társadalom értékeivel való konfruntáció.
A szocializáció folyamata alapvető jelentősségű
az egész társadalom szempontjából.
A társadalmi integráció
zavara, a szociális kirekesztés és kirekesztődés, a hátrányos szociális
helyzetben lévő csoportok kizáródását jelenti a társadalmi élet fő
áramlataiból.
A
kirekesztett társadalmi csoportokhoz tartozó családokban nevelkedett gyermekek
szocializációja is fogyatékos, hibás, vagy egyenesen torz irányú, alapvetően a
kirekesztő jellegű társadalmi folyamatok és a többségi társadalom magatartása
miatt. (Marschall G. 1998. 624-625.o.) A szocializáció sikere, a társadalmi
integráció megvalósulása döntően függ attól, hogy a szociális kirekesztődést
hogyan lehet megakadályozni.
Giddens
szerint a kirekesztés olyan stratégiát jelent, amely során egy csoport
kivülállókkal szemben határozza meg magát, hogy megakadályozza mások
hozzáférését az erőforrásokhoz. (A.Giddens. 1995. 230.o.)
A szociális
kirekesztés fogalmát többféle értelemben használják. Az egyik értelmezés
szerint: az a folyamat, amikor az
egyének , vagy háztartások átélik megfosztottságukat a forrásoktól (pl.
jövedelemtől) és megtapasztalják azokat az akadályokat, amelyek gátolják őket
szociális jogaik gyakorlásában, a szélesebb társadalomhoz való kapcsolódásban,
amikor egyre jobban érzik a társadalomtól való elszigetelődésüket. A szerzők
más része összefüggésbe hozza a szociális kirekesztődést, a multi-kulturális
társadalmakban nem ritka, szélsőséges marginalizációval, az anómiával és a
társadalmi integráció zavaraival.(Marschall. G. 1998. 212-213 o.)
Mac Gregor
szerint a mai társadalomtudományokban általános az a felfogás, hogy a szociális
kirekesztődés a társadalom fő áramú aktivitásaiból való kimaradást jelent. A
kirekesztődés az egyének, csoportok és közösségek esetében a veszélyek
koncentrációján alapul. Ilyen veszély lehet például a szegénység, a
munkanélküliség, az alacsony szintű iskolázottság, szakképzetlenség, a
hajléktalanság, a rossz egészségi állapot, szenvedélybetegség, fogyatékosság,
etnikai, vagy vallási kisebbségi lét. (Mec Gregor. 2000. 119.o.) Megfigyelhető,
hogy a roma nemzetiségű egyénekre e kirekesztődést okozó veszélyeknek szinte
mindegyike érvényes, hogy ne volna hát kirekesztett a roma kisebbség.
Atkinson
szerint az egyének és családok kirekesztődhetnek a munka világából, a jóléti
programokból, a szociális ellátásból (informálatlanságuk, érdekérvénmyesitő
képességük fogyatékos volta miatt), a fogyasztásból (tartós fogyasztási
eszközök hiánya, hiányos táplálkozás), a szolgáltatásokból.
Ha a romák
kirekesztődéséről beszélünk, érdemes megemlitenünk a digitális szakadék
jelenlétét. A romák a társadalomnak ahhoz a rétegéhez tartoznak, amely nem jut
az internetes kommunikációhoz.
A szociális
kirekesztés Ferge Zsuzsa szerint a társadalmi integráció, az együvé tartozás
sérülése, a társadalom működésének zavara.(Ferge Zsuzsa 2000. 119. o.)
A társadalmi integráció sérülése
azonban nem zárja ki a kohéziót, egyes hátrányos helyzetű csoportok, erős belső
kapcsolatrendszerét, az összetartozás tudatát. Ez a kohézió paradox módon
növelheti a társadalmi külömbségeket az által, hogy a csoporthoz tartozók
kizárják magukat a lakótér egy más részén esetleg adódó, a társadalmi
felemelkedést biztositó lehetősségekből. Ez
a jelenség igen gyakori a homogén közösségekben élő rom áknál.
Fontos
kérdés, hogy a szociális kirekesztődés jelenségének kialakulásában milyen
szerepe van az obiektiv társadalmi körülményeknek, a családok
életkörülményeinek, és mennyiben játszanak szerepet a személyiség tényezők.
Füleki Dániel szerint a kirekesztés háromféleképpen értelmezhető:
·
Az
angolszász elgondolás szerint, kirekesztést eredményezhet az egyén sajátos
képességeire és orientációira épülő viselkedés.
·
A
francia elmélet szerint, a kirekesztés oka az egyén integrálására való
intézményi erőfeszitések kudarca.
·
A
Weberi monopol-elmélet szerint a javakat és szolgáltatásokat monopolizálni
akaró csoportok kirekesztő magatartással egy hierarchikus befogadás-kirekesztés
sémát hoznak létre a társadalmon belül. (Füleki D. 2001. 86.o.)
Adkinson
szerint a kirekesztettséget mások cselekvése idézi elő, de az érintettek
felelőssége is felvethető. A romák jó része azért válik kirekesztetté, mert
hiányzik belőlük az erő, a képesség, hogy változtatni tudjanak életükön, nincs
jövőképük, elvesztették saját és gyermekeik jövőibe vetett hitüket.
Felvethetjük
a kérdést, hogy a romák esetében valójában szociális kirekesztésről, vagy
szociális kirekesztődésről beszélhetünk. Véleményünk szerint a szociális
kirekesztődés pontosabban fejezi ki a folyamat lényegét: a társadalomba való
integrálódás zavarát, amelyben szerepe van a kirekesztő társadalmi tényezőknek,
de szerepet játszanak a kirekesztődöttek szocio-kulturális adottságai,
csoportviszonyai, valamint a kirekesztettek személyiségének jellemzői is.
Valósággá a társadalomból való kirekesztődés akkor válik, ha a
mikrokörnyezet(család, baráti kör) sem integrálódik a társadalomban. Ez a
jelenség kifejezetten jellemző a roma kisebbségre.
A mindinkább
kettészakadni látszó társadalmakban növekszik a társadalmi távolság a jómódban,
az átlagos életnivón és az átlag alatt élők között, hiányzik a párbeszéd, az
egymás megértése, csökken a szolidaritás, megszünni látszik a kirekesztődöttek
iránti tolerancia. S ez a jelenség nem csak egy társadalomra lehet jellemző,
hanem egy kisebb közösségben is megnyilvánúlhat, például egy faluközösség
szintjén.
A legtöbb cigány, falusi, vagy városi lakóközösségének civilizációs színvonala alatt él. Az életszínvonal
tekintetében nagy a különbség a cigányok és a többségi lakosság között.
Községünkben 720 fõre tehetõ a cigány
lakosság száma, melyek közül 500 fõ van nyilvántartva. E 500 fõ a
lakosság 15 %- át alkotja. A családok száma 160- 170- re tehetõ.
Jövedelmük
szempontjából meghatározó jellegük van a szociális segélyeknek. 170 család
részesül ilyen segélyekben, nagyságától függõen, 400.000 lejtõl-
2.500.000- ig.
Más jövedelmi forrás :
60, 70 személy rendelkezik csupán állandó jövedelemmel, õk a helyi
adottságokat kihasználva téglagyártással foglalkoznak. A cigányság többi része
alkalmi munkából él, fõleg a nyári idõszakban, napszámos
mezõgazdasági munkát végez.
A roma lakások
általában hiányosan vannak berendezve, kevés kényelemmel, rosszul vannak
karbantartva. A lakások állapota nem csak az alacsonyabb jövedelemmel
magyarázható, hanem azzal az érdektelenséggel, amit a romák hagyományosan a
lakásviszonyaik iránt mutatnak.A többségi lakosság között elszórtan élõ
romák éltszinvonala általában magasabb a homogén közösségekben élõ
társaikénál.
Piskolton a romák
homogén közösségben élnek. A falu egy bizonyos negyedében települtek le.
Lakáskörülményeiket tekintve: meglehetõsen szegényesen élnek. Minden
család saját lakással rendelkezik, de csak
5% lakik elfogadható körülmények között. Egy családi házban átlagosan
5-6- an laknak, amely kiterjedésben nem nagyobb, mint 40 lapméter ( egy szoba
és egy konyha ) a fürdõszoba mindenhol hiányzik, erre igényük sincs,
mert nem tartják be a higiéniai alapkövetelményeket, ezért gyakori egészségügyi
problémákkal küzdenek.
A falu
infrastrukturális fejlődéséből lakterületük sem marad ki, a lakások többsége
rendelkezik villamos energiával. Legtöbb családnak televioziója, néhánynak
telefonja is van. Azért nagy többségük , 30% minimális életszínvonal alatt él,
10% a szociális segélyek ( 2.500.000 lej plusz gyerekfenntartási díj ) ellenére sem
képes boldogulni.
E népcsoport
helyzetének más oldalai is ugyanezeket a vonásokat tükrözik. A romák iskolai
végzettsége rendkívül hiányos, iskolai szereplésük a többségi lakossághoz
viszonyítva rendkívül alacsony.
A tanulás iránti
érdektelenség fõként annak tulajdonítható, hogy a romákban nem
tudatosodott az iskola rendeltetése.
Községünkben a
kiskorúak száma 350 fõre tehetõ, melyek közül szinte mindegyik be
van iratkozva az oktatási intézményekbe, de rendszertelenül látogatja azokat. A
rendszeresen iskolába járóknak nagy része pedig nem éri el a minimális tudási
szintet.
Egészségügyi
szempontból a romák helyzete, a többi lakossághoz képest meglehetõsen
rossz. Helyi szinten ezt fõleg a higiénia hiánya okozza. A romák
szociális segély által egészségügyi biztosításhoz is jutnak.
A
romák korán házasodnak, fõleg a lányok ( az elsõ házasság
kötéskor, 17 év az átlagos életkor, az átlagos 22, 25 éves életkorhoz
viszonyítva ), de a fiuknál is ez a helyzet. Még ma is elterjedt a törvényen kívüli
házasság hagyománya, ami jelentõsen csökkenti a család összetartó
erejét. A roma családokra a sok gyerek jellemzõ.
Községünkben a roma
családok 30% -a rendezetlen, sok a leányanya, bár az együtt élõk 80% házas. A születési arány igen magas
családonként átlagosan négy gyermek születik, ebbõl következik, hogy a
születési arányszám jóval magasabb a halálozási aránynál. Évente 10- 12 gyermek
születik, míg a halálozások száma, 5-6 fõre tehetõ. E demográfiai
tényezõ igen megnehezíti a családok helyzetét az életszínvonal
tekintetében. Minél hagyományosabb egy roma család életmódja, annál több
gyerekük van. A sok gyerek nehezíti a család anyagi helyzetét. A magas
születési arány egy olyan demográfiai jelenség, amely a marginalizált társadalom
szempontjából hátrányos lehet, de elkerülhetetlen, hiszen a szegénység
kultúrának egyik fõ jellemzõje.
A cigányok tehát
demográfiai és sok más szempontból eltérõ adatokat mutatnak a község
többi lakosához képest és egy erõs sajátosságokkal rendelkezõ
népességi csoportot alkotnak.
Ahhoz, hogy egy etnikai
csoport védett legyen a kirekesztődés veszélyével szemben nélkülözhetetlen a
társadalmi feltételrendszer javitása (pl. foglalkoztatottság növelése, lakáskörülmények
javitása, stb.), a lakosság iskolázottsági, műveltségi szintjének emelése, új
ismeretek szerzése, valamint az új feltételekhez való alkalmazkodás képessége.
MÓDSZERTANI
RÉSZ:
·Célkitûzések
:
Piskolt községben végzett kutatásunk során
arra keressük a választ, hogy létezik-e a roma kisebbség és a többségi lakosság
között egy civilizációs szakadék és mi
okozza ennek a szakadéknak a jelenlétét és áthidalhatatlanságát .
·Hipotéziseink
:
Feltételezzük, hogy a romák jó része azért válik
kirekesztetté, mert hiányzik belőlük az erő, a képesség, hogy változtatni
tudjanak életükön. A társadalomba való integrálódás zavarát a kirekesztődöttek
szocio-kulturális adottságai, csoportviszonyai, alkalmazkodási, beilleszkedési
nehézségei, képzetlensége, alacsony műveltségi szintje, a mának élés valamint a
perspektivikus látásmód hiánya okozza.
A piskolti romák
marginalizált helyzete nem csak abból fakad, hogy lemaradottak, hanem, hogy nem
különülnek el teljesen, mert részben bekapcsolódnak a modernizációba, a
felzárkózási folyamatba, ám sikertelenül, hisz két kultúra között
vergõdnek ellentmondásba, az egyik válságba került, nem tudja
biztosítani a megélhetést és az újba sem tudnak bekapcsolódni a képzettség és
az alkalmazkodó képesség hiánya miatt. Mindez egy áthidalhatatlan civilizációs
szakadékhoz vezet, ami elválasztja őket a többségi lakosságtól.
·
KUTATÁSI MÓDSZEREK:
Kutatásunk szintere Piskolt község. Azért választottunk rurális
környezetet, mert a romák és a többségi lakosság közötti feszültség főleg a
falusi közösségekre jellemző, hiszen itt a romák száma viszonylag magas.
Hipotéziseink
bizonyitására a legalkalmasabbnak a mentális tárképezés módszerét találtuk. A
térkép rajzoltatást egy interjúsorozat egésziti ki. Bár a mintánk elég alacsony
számú, vigyáztunk arra, hogy a megkeresett személyek külömböző társadalmi
csoportokból kerüljenek ki.
Stanley Milgram szerint, aki 1976- ban tette közzé Párizs
mentális térképéről szóló tanulmányát, az emberek településről alkotott
képe:”nem olyan, mint a jogositvány, amit csak úgy előhúznának ellenőrzés
céljából. Be kell vetnünk minden eszközt, amellyel a pszichológia csak
szollgálhat a nyomozás során a tudattartalmak felderitésére”.
Tapasztalataink szerint, a mentális térkép ellemeinek
gyűjtése egy viszonylag könnyen végezhető interjútechnikának bizonyult. Az
emberek általában büszkék a helyismeretükre, szivesen válaszolnak a lakókörnyezetükre
vonatkozó kérdésekre ( főleg, ha a kutató az arra járó idegen szerepét
alakitja).
Jelenlegi kutatásunkat tekintve azért is előnyös e módszer,
mert a rajzolás segit a kulturális külömbségek áthidalásában. A romák egy részének például nehézséget
jelentene egy kérdőiv kitöltése.
A mentális térképezés adatgyűjtési technika tipusai közül
a kötetlen felidézés-elvű, (free rechall) fehér papirlappal induló
térképrajzoltatást választottuk.
Ha összehasonlitjuk a hagyományos kérdőiv-technikával a
mentális térképezést, megállapithatjuk, hogy a kérdőiv, rugalmatlansága miatt
nem tudja a mentális terek finom kategóriáit a terephez illeszkedő módon
kérdezni s az adatfelvétel eredményei nehezebben értelmezhetők.
A térképrajzoltatás egy sajátos interjutechnikaként is
felfogható. Kutatásunk során az interjú egy része verbális, másik része
nonverbális, grafikai jellegű volt s mindazok a módszertani, etikai, formai
megfontolások, amik az interjútechnikára vonatkoznak itt is érvényesek voltak.
A térképrajzolás és interjú alanyai a község lakosságának
összes kategóriáit képviselik. A megkérdezettek között volt: a község
polgármestere, lelkésze, tanügyi alkalmazottak, kisvállalkozók, a lakosság
közép rétegének egyes tagjai, valamint a roma kisebbség tagjai és a helyi roma-
közösség képviselője. A külömböző társadalmi kategóriákhoz tartozó személyek
mentális térképei más-más szinnel készültek az adatfeldolgozás megkönnyitése
érdekében.(az értelmiségé- fekete, roma kisebbségé- kék, és a lakosság többi
részének térképe pedig piros szinnel).
MEGÁLLAPITÁSOK:
A mentális térképek és a mélyinterjúk alapján megállapithatjuk, hogy a
lakosság „távolságtartó” tendenciát mutat a cigány kisebbséggel szemben s a
roma közösség erzékeli ezt a szakadékot.
Hipotézisünk, mi szerint a cigányságot a kirekesztettség
köti össze, valamint, hogy marginalizált helyzetben vannak, mert nem képesek a
felzárkózásra és a modernizációba való bekapcsolódásra, egyrészt megfelelő
életkörülményeik, alkalmaszkpodóképességük és képzettségük hiánya miatt,
másrészt pedig a többségi lakosság kirekesztése és negativ hozzáállása miatt,
beigazolódott.
Tehát a piskolti roma kisebbség és a lakosság többi része
között létezik egy bizonyos mértékű civilizációs szakadék.
Mindezeket a megállapitásokat a következő tények
bizonyitják:
·
A
mentális térképeken minden kategória elszigetelten ábrázolta a roma lakosságot,
sokkal kevesebb figyelmet szentelve lakóterületüknek, mint a község más
utcáinak. Főleg a lakosság középrétege feledkezett meg a roma kissebbség
feltűntetéséről, szinte minden interjú alanyt kérdésekkel kellett rávezetni a
lakosság e részének feltűntetésére.
·
Az
interjúnak arra az előre eltervezett kérdésére, hogy:„mindennapi tevékenységei
során milyen gyakran kerül kapcsolatba a roma kisebbség tagjaival”, meglepő
módon már a térképek megrajzoltatásakor
megkaptuk a választ grafikus ábrázolás képében.
Megállapitásaink szerint a roma kisebbséggel az
értelmiségi réteg gyakran kerül kapcsolatba. A dolgozathoz mellékelt mentális
térképek közül az egyes számú térképen, amelyet a község polgármestere
készitett megfigyelhetjük, hogy a cigányságot feltüntette, mint külön
kategóriát, részben elhatárolva a többi lakosságtól. A térkép többi részén
inkább a falu központját ábrázolta az itt lévő épületekkel ( a templomokat, az
iskolákat, a polgármesteri hivatalt, a rendőrséget, a falu parkját és a két
temetőt). A vele folytatott interjú során kiderült, hogy naponta kapcsolatba
kerül a roma kisebbség tagjaival és egyik legfontosabbnak tartott feladata a
szociális segélyek biztositása a romák számára. Bár magától, szinte elsőként
feltüntette a cigányságot, elhatárolta őket a lakosság többi részétől. Az
interjú során kiderült, hogy a községben a romák homogén közösségekben élnek. Ez is
hozzá járulhat részben a lakosság többi részétől őket elválasztó civilizációs
szakadék kialakulásához. Ezt az is bizonyitja, hogy amint az interjúból
kiderült, a többségi lakosság között elszórtan élő romák életszinvonala
általában magasabb társaikénál. A roma családokban sok gyermek születik, s ez
is neheziti a család anyagi helyzetzét. A beszélgetés során azt is
megállapitottuk, hogy a piskolti romákat nagyon nehéz felzárkóztatni, ennek
ellenére beolvadásuk terén
fejlődés figyelhető meg, mely főleg
abban mutatkozik , hogy egyre
kevesebb a roma közösségben a deviáns megnyilvánulás.
·
A kettes számú mellékelt ábra, a
község egyik lelkészének mentáls térképe. A vele folytatott mélyintrejú során
inkább a lakosság vallás szerinti megoszlásáról szereztünk információt. A
térkép középpontjában saját vallásának templomát és lakóhelyét tüntette fel,
valamint a község másik két templomát, majd a község utcáit halmazokra bontotta
és nyilakkal jelölte a vallási hovatartozást. A roma kisebbség és a lakosság
többi tagja között a vallás terén is szakadék figyelhető meg. Vallási
hovatartozásuk ugyanis annyira sokféle és bizonytalan, hogy
behatárolhatatlan.Ha tagjai is egy egyházi közösségnek nagyon ritkán látogatják
a templomot és gyermekeik nem vesznek
részt a hétvégi vallásórákon s az olyan hittételi alkalmakon, mint például a
konfirmálás és bérmálás. Az egyedüli forrás, ami szerint behetárolhatók a
megkereszteltek száma lenne, azonban ez sem megbizható, mivel a község roma
lakosságára jellemző felnőtt korban a kikeresztelkedés, vagyis „az egyházak
közötti vándorlás” . Kérdésünkre, hogy a
romák melyik halmazba tartoznak, a lelkész egy kérdőjellel tűntette fel őket a
mentális térképen.
·
Az
értelmiségiek kategóriájához tartoznak még a tanügyi alkalmazottak. A hármas
számmal megjelölt térkép egy óvónő mentális térképe. A vele folytatott interjú
során kiderült, hogy a roma lakosság gyermekei nem járnak rendszeresen óvodába,
sőt sokan egyáltalán be sem iratkoznak. Interjúnk alanya ennek okát a romákra
jellemző érdekes jelenségben látta, hogy a roma szülők nagyon kötődnek az
óvodáskorú gyermekekhez, olyannyira, hogy képtelenek például elviselni, ha a
gyermek sir az első napokban, amig megszokja az idegen környezetet s hogy távol
van anyjától. Az óvónőnek arra a kérdésére, hogy miért nem hozzák a gyermekeket
óvodába gyakran felelnek azzal, hogy attól tartanak sirni fog és nem akar
maradni. Ezzel ellentétben a nem roma szülők elfogadják azt a természetes
jelenséget, hogy gyermekük az első napokban sir az óvodában, mert tudják,
szükségszerű, hogy a gyermek beilleszkedjen. Az óvodába járás hiánya később
komoly következményekkel jár. Megállapitásaink szerint nagy mértékben fokozza a
civilizációs szakadék mélységét a roma és nem roma nemzetiségű lakosság között,
főleg az alkalmaszkodó képesség hiánya miatt, amiben a romák már életük első
szakaszában lemaradnak más nemzetiségű társaiktól.
Megfigyelhető, hogy az óvónő mentális térképén a
cigányság nincs annyira elszigetelve a lakosság többi részétől, bár ő is az
interjú kérdéseinek hatására tűntette fel térképén a roma lakosságot. Mentális
térképén nagy hangsúly tevődik munkahelyére és a környéken lévő épületekre,
utcákra.
A tanitónővel készitett inerjú során levonhatjuk a
következtetést, hogy a roma nemzetiségű gyerekek nem járnak rendszeresen
iskolába. Lemaradásuknak több oka
ismeretes.Számukra magasak az iskolai követelmények, annál is inkább, mert
otthonról semmiféle támogatásban
nem részesülnek a szülőktől, amit egy elsős, másodikos
gyermek általában igényel.
●A negyedik térkép egy
kisvállalkozó mentális térképe. Érdemes megemliteni, hogy a térképrajzoláskor szinte elsőként
jelölte be a cigány lakosságot.
Az interjú során kiderült, hogy egy
italozó helyiség, „kocsma”, valamint egy élelmiszer üzlet tulajdonosa is, ahol
naponta kerül kapcsolatba a roma
közösség tagjaival. Őt, a piskolti romák vásárlási szokásairól kérdeztük.
Válaszai alapján bebizonyosodott, hogy a romákra jellemző az a kultúra, amit
egyes szociológusok a „szegénység kultúrájának” neveznek. Egy olyan sajátos
érték és normarendszerük van, amely lehetetlenné teszi a szegénységből való
kijutást, viszont elviselhetőbbé teszi azt. A piskolti romák általában kevés
mennyiségben és meggondolatlanúl vásárolnak. Olyan kereskedelmi cikkeket
amelyek egyáltalán nem az alapvető
életszükségleteiket képviselik. E termék megvásárlásakor az egyetlen tényező,
ami megállitja őket az a birtokukban lévő pénzmennyiség. Gyakran mihelyt egy
bizonyos pénzösszeghez jutnak (szociális segély, vagy munkájukért kapott bér)
első dolguk, hogy az összeset elvásárolják s olyan termékekre költik, amelyeket
az átlag lakosság csak ritkán, különösebb alkalmak előtt enged meg magának.
A lakosság többi részével ellentétben a romák jövedelme
olyan minimális, hogy nem is gondolhatnak a pénzösszeg megtakaritására, ezen
felül pedig szinte állandó jelleggel hitelezésre szorúlnak s adóságokkal
küzködnek. Mindez csak mélyiti a civilizációs szakadékot.
●Az 5, 6 számokkal ellátott mentális térképek a
község nem cigány lakosságának térképei közül a legszemléletesebbek. A
megkérdezettek első dolga volt, hogy saját lakóhelyüket feltűntették s ennek
környékét rajzolták be. A cigányságot nagyrészt csupán a rávezető kérdés
hatására jelölték be és nem tulajdonitottak neki nagy jelentősséget, bár a
kérdésre, hogy milyen gyakran kerülnek kapcsolatba roma nemzetiségű személlyel,
általában a „sűrjen” választ adták s, hogy főleg a mezőgazdasági munkállatok
idején, amikor napszámosra van szükség. A megkérdezettek nagy része
eredménytelennek gondolja a romák felzárkóztatása érdekében tett
erőfeszitéseket, mint például a szociális segélyeket, mert nem hasznositják
kellőképpen és nem tudnak megfelelni a
jelenkori társadalmi elvárásoknak
Megállapitásaink szerint a megkérdezettek jelentős
részének volt már negativ tapasztalata romákkal kapcsolatban.
● A 7, 8 számokkal ellátott
térképek a roma lakosság tagjainak mentális térképei. Érdekes jelenségnek
számit, hogy a megkérdezett romák többnyire a lap aljától elindulva felfelé
haladva végezték az ábrázolást. Ezt a jelenséget talán azzal magyarázhatjuk,
hogy a romák ha kapcsolatot akarnak teremteni a község intézményeivel, vagy
lakosaival, idézve őket:”fel kell menni”-ük a faluba, ugyanis a község többi
részétől félreeső részen élnek, sőt az utcáktól
szántóföldekkel vannak elválasztva.. Saját maguk
feltüntetése igen fontosnak bizonyult, valamint a szomszédság és rokonság
bejelölése.
Egy másik érdekes elem, melynek
feltűntetése csak a roma személyek mentális térképein jelenik meg, a hid
ábrázolása, ami egy ér fölött helyeszkedik el. Lakóterületükről jól látszik az
ér, valószinűleg ezért tüntették fel.
A hetes számmal ellátott térképen ez a hid vezet a község
központjába, ahol a mentális térképet készitő roma személy feltűntette azt a
helyet, ahová általában napszámba jár, erős vonalakkal a polgármesteri hivatalt
és a rendőrséget, két templomot és az iskolát, valamint a község központja felé
vezető úton a kocsmát, ahová naponta eljár.
A nyolocas számú térkép szerkesztője ugyancsak a lap
aljáról indúlva fölfelé, feltüntette a homokos dombot, ahol téglakészitéssel
foglalkozik, majd bejelölte saját lakóhelyét és szomszédait. Az ér nála is
megjelenik, mint egy választóvonal a község többi része és a cigány lakótelep
között. Az előzővel ellentétben sokkal nagyobb jelentősséget tulajdonitott az
iskola feltűntetésének, mert ahogy az interjúból kiderült gyermekeit járatta
iskolába.
Úgy, mint az összes megkérdezett roma ő is fontosnak
találta a polgármesteri hivatal és a rendőrség bejelölését.
A romákkal folytatott interjúk során kiderült, hogy
érzékelik a kirekesztést és lemaradottságukat a község többi lakosától. Ez
abból is megállapitható, hogy akármiről kérdeztük őket, egyszer sem
hasonlitották helyzetüket a nem roma közösségekhez, hanem mindig roma
nemzetiségű társaikat hozták fel példaként. Tehát annyira érzékelik
lemaradottságukat, hogy nem is hasonlitják össze magukat a nem roma
lakossággal.
A kilencedik ábra a helyi roma közösség képviselőjének,
„bulibásának” mentális térképe. Nála is nagy hangsúlyt kap saját lakásának
feltüntetése, ugyancsak jelöli a hidat, a polgármesteri hivatalt, a
rendőrséget, a templomokat az iskolát és egy boltot. A vele készitett interjú
során megtudtuk, hogy a lakosság nem
fogadja szivesen azokat a roma nemzetiségű családokat, akik otthagyva a homogén
lakóközösséget a nem cigány nemzetiségüek utcájába próbálnak beköltözni, bár
ezeknek a családoknak sokkal jobbak az életkörülményeik, mint a helyi romáknak
átlagosan.
Megállapitottuk tehát,
hogy mindazok a tényezők (alkalmazkodási, beilleszkedési nehézségek, tanulási
zavarok,alacsony müveltségi szint, képzetlenség, egysikú tevékenységstruktúra,
önértékelési zavarok, valamint a perspektivikus látásmód hiánya és a mának
élés), melyek kirekesztést okoznak és egy civilizációs szakadékot hoznak létre
a többségi lakosság és a roma lakosság között, a piskolti cigányoknál
fellelhetők.
KÖNYVÉSZET:
2001.