Az Európai Unió bővítésével az unió határai megváltoztak: új országok váltak közvetlen szomszédaivá és “kerültek közelebb" hozzá. Az Európai Szomszédsági Politika az EU válasza az új helyzetre.

Az Európai Szomszédsági Politika (European Neighbourhood Policy, ENP) a következő országokra terjed ki:

• az EU kelet-európai szomszédai: Oroszország, Belarusz, Ukrajna, Moldávia,
• a Földközi-tenger vidéki országok, amelyekkel az Euro-mediterrán partnerség, a barcelonai folyamat keretében folyik az együttműködés: Algéria, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Líbia, Marokkó, Szíria, Tunézia és a Palesztin Hatóság,
• az Európai Bizottság javasolja, hogy az ENP-t terjesszék ki a Kaukázus országaira, azaz Grúziára, Azerbajdzsánra és Örményországra.

A fenti országok közül Izraellel, Jordániával, Moldáviával, Marokkóval, a Palesztin Hatósággal, Tunéziával és Ukrajnával partnerségi és együttműködési megállapodás van érvényben. Velük máris folyamatban van közös cselekvési tervek kidolgozása, de az Európai Bizottság javasolja, hogy 2004 második felétől kezdődjenek meg az ilyen irányú tárgyalások Egyiptommal és Libanonnal is.

Az EU kapcsolatainak a fejlődése az egyes partnerországokkal attól függ, hogy az adott ország mennyire teszi magáévá azokat a demokratikus és plurális értékeket, amelyeket az unió vall. A cselekvési tervek kiindulási pontja a partnerrel közösen meghatározott problémák köre, amely összhangban áll az ENP célkitűzéseivel. A szomszédsági politika pozitív hozadéka számos területen nyilvánul meg:

• lehetővé teszi az EU számára, hogy jobban fókuszált politikai megközelítéssel viszonyuljon a partnerországokhoz,
• végrehajtása az együttműködéstől az integráció felé mozdítja el az EU és a partnerországok viszonyát,
• megnöveli a partnerországokkal folytatott politikai együttműködés hatókörét és intenzitását,
• olyan reformok megvalósítását segíti elő, amelyek jótékonyan hatnak a társadalmi és gazdasági fejlődésre,
• ösztönzi a kétoldalú kapcsolatokban felmerült problémák megoldását,
• az ENP részeként kidolgozandó cselekvési tervek meghatározzák a kiemelten fontos feladatokat és a meglévő megállapodások végrehajtására fókuszálják az erőfeszítéseket,
• az Európai Bizottság javasolja, hogy 2007-től új finanszírozási eszközzel váltsák fel az eddigi Meda és Tacis programokat, amely legyen hozzáférhető minden partner részére, ennek az Európai Szomszédsági Eszköznek a nagyságát (European Neighbourhood Instrument, ENI) a jelenlegi támogatásokhoz képest jóval nagyobb összegben határozzák meg,
• az Európai Bizottság megvizsgálja annak lehetőségét, hogy bizonyos közösségi programokat (kulturális, oktatási, környezetvédelmi, technikai, tudományos területen) fokozatosan nyissanak meg a partnerországok előtt is,
• az ENP támogatni fogja az uniós normákat és szabványokat átvenni kívánó partnerek erőfeszítéseit,
• a kapcsolatokat európai szomszédsági megállapodások (European Neighbourhood Agreements) megkötése formájában új alapokra fogják helyezni.

A készülő cselekvési tervek két fő területre összpontosítanak: az első a közös értékek (demokrácia, pluralizmus, piacgazdaság, valamint a külpolitika bizonyos területeire vonatkozó együttműködés), a másik az EU-hoz való integráció megvalósítása. A cselekvési tervek végrehajtását természetesen folyamatosan figyelemmel kísérik, az Európai Bizottság pedig rendszeres jelentést készít róluk. Először az adott cselekvési terv elfogadása után két évvel egy félidős jelentés, majd három év múlva egy következő beszámoló készül.

Az ENP-be a jelenleginél szorosabban kell integrálni a következő országcsoportokat illetve országokat:

• Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország az Európai Biztonsági Stratégia (2003) szerint kiemelt terület, emiatt az Európai Bizottság javasolja, hogy terjesszék ki rájuk is az ENP hatályát. A Bizottság jelentést készít a demokrácia, az emberi jogok és a jogbiztonság állapotáról ezekben az országokban. E közös értékek megerősítik a kaukázusi államok helyzetét az Európa Tanácsban és az EBESZ-ben is. Az unióval folytatott együttműködés más területen, nevezetesen az energiaágazatban is fontos, részint mert itt jelentős kőolaj- és földgáztelepek találhatók, másrészt mert a vezetékes szállítás fontos tranzitterülete.
• Belaruszban 2004 őszén tartanak választásokat, amelyek demokratikus lebonyolítása az Európai Unió érdeke, hiszen az országban egyelőre autoriter politikai rendszer van uralmon. Az EU így nem ajánlja fel az országnak az ENP nyújtotta összes előnyt mindaddig, amíg demokratikus fordulatra nem kerül sor.
• Líbiával az EU-nak jelenleg nincs szerződéses kapcsolata. Mindenekelőtt társulási megállapodást kell kötni vele, továbbá bekapcsolni a barcelonai folyamatba.

Az Európai Unió alapértékei az emberi jogok tisztelete, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogbiztonság. Csak olyan országgal hajlandó partneri viszonyt létesíteni, ahol ezek az elvek érvényesülnek. Valamennyi partnerország csatlakozott az ENSZ emberi jogi konvenciójához, valamint az európai emberi jogi konvencióhoz. Oroszország, Ukrajna és Moldávia az Európa Tanács tagja. A partnerországok elkötelezték magukat az alapvető munkajogi sztenderdek, az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) konvenciói és az alapvető szociális jogok tiszteletben tartása mellett.

Az ENP-be való bekapcsolódás lehetőségének mértéke attól függ, mennyire osztja az adott partnerország az uniós értékeket - de ez nem merülhet ki szerződések aláírásában, az Európai Bizottság a konkrét végrehajtást is figyelemmel kíséri.

A politikai párbeszéd és együttműködés súlypontjai országról-országra változnak, ezeket az egyes cselekvési tervekben határozzák meg. Az unió szomszédsági területeinek biztonságára és stabilitására irányuló közös felelősségvállalás a politikai prioritások kiemelt területe.

A gazdaság területén az ENP preferenciális kereskedelmi kapcsolatokat, technikai és pénzügyi támogatást nyújt a partnerországoknak. Ezenkívül hozzáférést is biztosít a belső piachoz, amennyiben azok vállalják a szabályozók harmonizációját az uniós előírásokkal. Ezáltal javul a befektetői környezet, ami működőtőkét vonzhat ezekbe az államokba. Vigyázni kell ugyanakkor a tőkeműveletek liberalizációjával, mert ez bizonyos esetekben előidézheti a makrogazdasági és a pénzügyi környezet hirtelen változásait, ami veszélyeztetheti a stabilitást. Ezért körültekintően kell eljárni. Ezenkívül az ENP-nek aktív, a szegénységet és a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő lépésekkel kell együtt járnia.

A kereskedelempolitika területén a közösségi joganyag lényeges elemeinek az átvételére van szükség a kereskedelmi és gazdasági integráció érdekében. Az ENP nagyobb mérvű piacnyitást jelent, amely a barcelonai folyamatban részt vevő országok esetében immár folyamatban van: megkezdődött az EU-mediterrán szabadkereskedelmi övezet kiépítése. A volt szovjet köztársaságok esetében a meglévő partnerségi és együttműködési megállapodások végrehajtása, valamint (Ukrajna esetében) a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagság elősegítése a feladat. A nem-vámjellegű korlátozások fokozatos lebontása, valamint a szükséges vámhatósági infrastruktúra létrehozása a legtöbb partnerország esetén elvégzendő feladat. Ez megoldható minőségmegfelelőség-elismerési egyezmények megkötésével. Az agrártermékeket illetően a szükséges állat- és növényegészségügyi ellenőrzések megléte, az előírások végrehajtása a megoldandó feladat.

A szolgáltatások szabad áramlása érdekében a társasági jog, az auditálási és a könyvviteli előírások harmonizációjára van szükség. A befektetők diszkriminációmentes kezelése elengedhetetlen. A független versenyhatóságok megléte sem kerülhető meg.

A legtöbb cselekvési terv foglalkozik a határőrizet kérdésével, professzionális, nem sorállományú határőrség kiépítésével. A cél a személyek szabad mozgásának a biztosítása, de a biztonság fenntartása mellett. A migráció ellenőrzése, a terrorizmus, a szervezett bűnözés és pénzügyi bűnözés elleni küzdelem területén hatékony együttműködés kialakítására van szükség. Ha ez sikerül, a vízumhoz jutás könnyebbé válik a partnerországok polgárai számára.

Az Európai Unió energiahordozó-szükségletének a felét importból szerzi be - éppen a partnerországokból vagy azok területén keresztül. A cselekvési tervek párbeszédet, együttműködést és fokozatos energiapolitikai, jogi és szabályozói integrációt irányoznak elő.

A közlekedési hálózatok fejlesztése nélkül a gazdasági és kereskedelmi integráció nemigen bontakozhat ki. Ezért a biztonsági előírások harmonizációja, valamint a piacnyitás (szállító vállalatok) a cselekvési tervek részét képezik. Az alapot az összeurópai közlekedéshálózati koncepció, valamint az euro-mediterrán közlekedési hálózat koncepciója adja.

A cselekvési tervek a környezetvédelmi együttműködés és a jó módszerek átvételére történő ösztönzés területén is tartalmaznak célkitűzéseket. A kutatás és fejlesztés vonatkozásában az Európai Kutatási Térséget megnyitják a partnerek előtt, emellett azok támogatást kapnak szerkezeti és intézményi kapacitásaik bővítéséhez.

Az emberek közti közvetlen kapcsolat erősíti a partnerországok és az Európai Unió pozitív viszonyát egymáshoz. A cselekvési tervek ezért kulturális, oktatási, ifjúsági programok és csereprogramok támogatását is célul tűzik ki. Támogatásban részesülnek egyes közegészségügyi intézkedések is.

A cselekvési tervek a határmenti együttműködés támogatását külön feladatként kezelik. Az eurorégiók az uniós határ mindkét oldalán elhelyezkedő regionális és helyi hatóságok közti együttműködést támogatják, s ez szoros gazdasági, társadalmi kapcsolatok kialakulásához vezetett és vezet a határmenti területek között. Az Európai Unió nem kíván újabb szervezeteket vagy együttműködési formákat létrehozni, hanem a meglévőket szándékozik támogatni.

Az euro-mediterrán partnerségek két, egymást kiegészítő feladatot látnak el: a kétoldalú és a regionális együttműködés fejlesztését. Előbbi az unió és az egyes partnerországok közötti, míg utóbbi a több állam bevonásával folytatott együttműködést célozza. Kiemelten fontos a régió országai egymás közötti kapcsolatainak az erősítése is: ez jelenthet szubregionális kooperációt, valamint a szabályozói környezet harmonizációját is. A szubregionális együttműködést kétoldalú cselekvési tervek kidolgozása és végrehajtása segítségével lehet megvalósítani. A partnerországok egymás közti együttműködése főbb területei a következők: a közlekedési és energiahálózatok összekapcsolása, a vízkészletek felhasználása, a tenger szennyezésének a megakadályozása, a kereskedelmi, gazdasági szabályozók harmonizációja, szabadkereskedelmi övezet létrehozása egymás között, a civil társadalom együttműködésének a támogatása.

Jelenleg több, egymástól független pénzügyi eszköz támogatja a partnerországokat. A volt szovjet köztársaságok a Tacis programból, a Földközi-tenger vidéki országok a Meda forrásaiból részesülnek, a két eszköz 2000-2003-ban összesen 3,716 milliárd euróval segítette a partnerországokat. A civil szervezetek 60,7 millió eurót kaptak ugyanezen idő alatt.

Az Európai Beruházási Bank (EIB) 3,445 milliárd euró értékű kölcsönt folyósított 2000-2003-ban a mediterrán országoknak. Oroszország 2001-től részesülhet EIB-hitelben, azóta 100 millió eurós keret áll rendelkezésére.

A makrogazdasági támogatás (Macro Financial Assistance, MFA) a fizetési mérleg egyensúlyi problémáival küzdő partnerek számára hozzáférhető. 2002-ben Ukrajna (110 millió euró) és Moldávia (15 millió euró) részesült ilyen támogatásban. 2000-2003 között az Európai Unió 277 millió euró értékű humanitárius, 103,5 millió értékű élelmiszer segélyt juttatott a partnerországoknak.

2004-2006 között, tehát a jelenlegi költségvetési időszak végéig a partnerországok még összesen mintegy 255 millió euró támogatásra számíthatnak. Ezt kiegészíti az unió belső, határmenti régiói számára az Interreg program keretében elkülönített 700 millió euró. A Phare határmenti régiókat támogató CBC programját 2003 októberétől Bulgária és Románia számára is megnyitották, így a román-ukrán, román-moldáv határmenti régiók is támogatásban részesülhetnek.

Az EIB 2006 végéig majdnem 2,2 milliárd euró értékben nyújthat hitelt a mediterrán országoknak, míg a volt szovjet köztársaságok esetén ez a plafon 500 millió.

Az új Európai Szomszédsági Eszköz (ENI) 2007-2013 között állna a partnerországok rendelkezésére. A Meda és a Tacis ugyanakkor megszűnne. Négy fő célkitűzés finanszírozásával foglalkozna:

• a közös határ mindkét oldalán elterülő régiók fenntartható fejlődése,
• a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a környezetvédelem és a közegészségügy területén közös akciók finanszírozása,
• hatékony és biztonságos határok kiépítése,
• helyi, határon átnyúló, az embereket egymáshoz közel hozó tevékenységek támogatása.

Az ENI egy-egy uniós tagállam és a partnerországok közös tervezeteit támogatná, két külön támogatási ablakon keresztül. Az első a határmenti együttműködésre irányulna, többéves programok keretében. A második ennél rugalmasabb formában, transznacionális együttműködési projekteket finanszírozna, az ENI-t létrehozó rendeletben meghatározott szegmensekben.

Az Európai Bizottság felkéri a Tanácsot, hagyja jóvá az Európai Szomszédsági Politika fönt vázolt irányait - ennek alapján a Bizottság 2004 július végéig kidolgozza a cselekvési terveket a partnerországokkal. A cselekvési tervek elfogadása után először két, majd három évvel az Európai Bizottság jelentést tesz a megvalósulásról.

Forrás: COM(2004)0373végleges
Magyar változat: Euro Info Service 2004.