http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.12.14/0301.html

Varga Károly

Életminőség és értékrendszer

Ha már tudjuk, hogy a különféle társadalmi csoportok miképp követik egymást a "boldogságsorban" (lásd november 30-ai írásunkat), akkor már csak azt kell tudnunk, hogy az egyes csoportokon belül mitől lesz valaki boldogabb vagy kevésbé boldog, mint a saját kategóriájának átlaga. A boldogságnak (és rajta keresztül az életminőségnek) ezeket az "árnyalati" tényezőit vizsgálva jutottunk el a legfontosabb kérdésig: vajon a mérhető elégedettségi és boldogsági szint adatszerűen kapcsolatba hozható-e a megkérdezett személy értékrendszerével?

"A Teremtő minden embert felruházott bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal: az Élethez, a Szabadsághoz és ahhoz, hogy keresse a Boldogságot" - olvasható az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban." A mértéktartó fogalmazás ugyan óvakodik attól, hogy az államot kötelezze polgárai boldogságának garantálására, de már az is történelmi újdonság, hogy a Nyilatkozat istenadta jogként ismeri el minden ember személyes boldogságkeresését.

Igaz, ebből a felvilágosodás korában született egyéni emberjogi vívmányból olyan káros mellékhatások is következtek, amelyek a mindenek feletti "önmegvalósítást" hirdető hedonizmushoz vezettek. Magyarországon ennek különösen veszélyes következményeit tapasztaljuk az önpusztító demográfiai folyamatokban: a jelen jólétnek a jövő nemzedékek rovására történő biztosításában. Ezért is fontos, hogy az alábbiakban megbízható és érvényes - országos, mai - adatokból lássuk: ténylegesen hogyan is állunk a boldogság keresésének "istenadta joga" és "tényleges megtalálása" (vagyis valós érzelmi átélése) mérlegében. Magyarán: Hol a boldogság mostanában? Vajon a fogyasztói hedonizmusban, vagy a hagyományos keresztény értékrendben? Ennek a kérdésnek a szabatos megválaszolásához immár éljünk az elért pontosítással, vagyis vegyük végig külön az élettel való (kalkuláló) elégedettség és külön az átélt érzelmi boldogság adatainak kapcsolódását az értékrendszeri adatokhoz.

Ami az elégedettséget illeti, három olyan hatást találtunk bizonyítottnak, melyet a nemzetközileg használt értékrendszer-tesztek adataiból olvashattunk ki. Első helyen azt, hogy az élettel való elégedettség azok jellemzője, akik az egyik értéktesztünknek azt a tételét, hogy A legtöbb emberben meg lehet bízni, életfilozófiájuk részévé tették. Második helyen azt, hogy azok elégedettebbek, akik egy másik értékteszten előbbre rangsorolták az Értelmes (gondolkodó, intelligens) személyiségvonást. Ehhez az elégedettséghez tehát, úgy tűnik, közvetlenebbül jut el az, aki biztonságot nyújtó emberi környezetben érzi magát, de másfelől az is, aki úgy véli, általában ő maga is értelmes módon reagált a különféle helyzetekre (nem pedig okolnia kellett önmagát gyakori ügyetlen lépéseiért). Ám a legérdekesebb a harmadik értékteszt egy markáns adata volt. Itt ugyanis a híres értékkutató, Charles Morris által definiált planetáris értékek közül az futott be valós elégedettség-előrejelzőnek, amelyik a vidám, gondűző, derűs életfelfogást tűzi zászlajára. Egyszerűen szólva: az a személy éri el könnyebben a tartós elégedettség állapotát, aki kezdettől arra van szocializálva, hogy Az életnek örülni kell, jó étvággyal, minden érzékünkkel.

De vajon mi a helyzet a másik életminőség-mutató, a boldogság tekintetében? Itt is három értékvizsgálati tételben sikerült megragadni a valós hatótényezőket. Ugyanaz az értékteszt, amelyik az elégedettséghez az "Értelmes" eszközértéket társította, itt a boldogsághoz nemcsak egy másik eszközértéket, de egy nagy horderejű célértéket is kapcsolt. Az itt ható eszközérték a Fegyelmezett (önuralommal rendelkező) személyiségvonás, a döntő célérték pedig az Igazi szerelem (meghitt testi és lelki kapcsolat) volt. Ezek igen beszédes eredményadatok. Már az a tény is, hogy a matematikai program (a kutató beavatkozása nélkül!) az 1000 fős országos mintában az illető értékteszt 18 személyiségvonása közül épp ezt a Fegyelmezettséget találta szoros kapcsolatban állónak az átélt boldogsággal, fontos üzenet a konzumhedonista társadalom sodródó, tartás nélküli emberének. De az Igazi szerelem célértékét is úgy találta meg az összefüggésekben, hogy olyan értékeket utasított mögéje, mint a "Kellemes élet" vagy az "Anyagi jólét".

Végére hagytuk az említett "planetáris értékeket" letapogató teszt boldogság-előrejelzését. Itt nem ugyanaz az életfelfogás bizonyult valós hatótényezőjének, ami a kalkuláló elégedettség tekintetében, hanem a következő (amit az alábbihoz hasonlóan elnevezés nélkül, csak tartalmával szerepeltettünk a kérdőíven):

Az emberi rokonszenv ad értelmet az életnek. Együtt kell érezni az emberekkel, és nem kihasználni őket saját céljainkra. Kerülni kell a birtoklás mohóságát, a szexuális szenvedély hangsúlyozását, a hatalom hajszolását, az értelem túlhangsúlyozását, a túlzó magunkkal törődést, mivel mindezek gátolják a személyek közötti együtt érző szeretet kialakítását. Ha agresszívek vagyunk, akadályozzuk azoknak a személyi erőknek a befogadását, melyek az igazi személyi fejlődés elősegítői. Tisztítanunk kell magunkat, korlátoznunk ön-hangsúlyozásunkat, és más személyek iránt segítőkészekké kell válnunk.

Vajon milyen értékről lehet itt szó? Az Új Ember olvasói számára ismerősen hangzik ez az életfelfogás. De a tesztalkotó sem nevezhette másként, mint kereszténynek. Kétségtelen, hogy a keresztény eszmevilágban sok más fontos érték is található, de ha valaki tizenkét másik planetáris érték között hitelesen akarja megfogalmazni "a krisztusit", nem tévedhet nagyot, ha ennek hiteles "indexeként" a felebaráti szeretetet választja. Adataink szerint tehát a Minden dolgot egybevetve, mit mondana magától: mennyire boldog? kérdésre az ezer megkérdezett közül jellemzően épp azok adták a legmagasabb osztályzatokat, akik a kérdőív egy másik helyén ugyancsak a legmagasabb osztályzatokkal vallották magukénak az itt idézett - immár megnevezhetjük - keresztény életfelfogást.

Végezetül e jelentősnek érzett eredményadat helyes értelmezéséhez idecsatoljuk az olvasónak az egész értékszociológia egyik legfontosabb rendező elvét. Említett klasszikus szerzőnk, Charles Morris mutatja ki, hogy az emberek az értékfogalmat kétféle értelemben használják: úgy is, mint ami ténylegesen megszabja cselekvésük, magatartásuk, választásuk irányát, de úgy is, mint amiről hiszik, hogy választani, kívánni, követni kell (illetve kellene, még ha maguk ebben botladoznak is). Nos, ez a megkülönböztetés adhat választ az olvasó önmagának feltett kérdésére: "Vajon én magam boldog vagyok, vagy lehetek-e?" Az értékszociológia tud arról, hogy a jó életről alkotott koncepciójukat az emberek igen gyakran maguk sem követik. (Vagyis hogy a második értékaspektus nem szükségképpen vonzza magával az elsőt.) Hosszabb távra viszont, és a személyiség mélyebb rétegét, illetve a kultúra egészét tekintve mégis ez a vallott, bár nem mindig követett értékaspektus a leginkább meghatározó. Az önmagunknak adható válasz tehát valami ilyesmi lehet: "Hogy boldog vagyok-e? Hát nem is tudom, mert bizony ezt a boldogság tényezőjét képező planetáris keresztény értéket nem mindig érvényesítem életemben. Ám boldog lehetek, mert látom, milyen irányban kereshetem a boldogságot (és ebben most egy tudományos kutatás eredménye is megerősít).

(A szerző szociológus.)

back