|
 Kapcsolódó
gyakorlatok
A
gyógyszerek elérhetősége
Azt nézd,
mire képes!
Bejöhetek?
Beszéljünk
a szexről!
Eltérő
bérek
Hősök és
hősnők
Képjátékok
Ki vagyok
te?
Munka és
gyermekvállalás
Nyelvi
akadály
Sport,
mindenkinek
Te is más
vagy - te sem vagy más!*
Tegyünk
egy lépést előre!
Úton
Egyenlőségföldjére
Van más
választásunk?
Válasz a
rasszizmusra
Fontos dátumok
augusztus 23.
Nemzetközi nap a rabszolga-kereskedelem és megszüntetésének emlékére
március 21.
Nemzetközi nap a faji megkülönböztetés megszüntetéséért
június 20.
A menekültek világnapja
december 18.
Az emigránsok nemzetközi napja
november 9.
Kristályéjszaka: nemzetközi nap a fasizmus és antiszemitizmus ellen
április 30.
holocaust-emléknap (Yom ha Shoah)
április 8.
Roma világnap
október 10.
a Mentális Egészség Világnapja
december 3.
a Fogyatékkal Élők Nemzetközi Napja
augusztus 7.
a Transzszexuálisok Jogainak Nemzetközi Napja
Diszkrimináció és
idegengyűlölet
Mi a diszkrimináció?
Sem az Emberi jogok egyetemes
nyilatkozata, sem más nemzetközi egyezmény nem definiálja a
diszkrimináció fogalmát, pedig nemegyszer utalnak rá. A diszkrimináció
különböző formáival foglalkozó nemzetközi és regionális emberi jogi
dokumentumok más-más módon határozzák meg a fogalmat, attól függően, hogy a
diszkrimináció melyik formájáról szólnak.
A Faji megkülönböztetés minden
formájának megszüntetéséről szóló nemzetközi egyezmény a "faji
megkülönböztetést" a következőképpen határozza meg: "bármilyen
megkülönböztetés, kirekesztés, korlátozás vagy kedvezményezés faji, bőrszín
szerinti, származási, nemzetiségi vagy etnikai alapon azzal a céllal, hogy
az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok elismerését, élvezését és
azok gyakorlását, illetve az egyenlő elbánásban való részesülést
befolyásolják, megsemmisítsék vagy károsítsák a politikai, a gazdasági, a
társadalmi, a kulturális és a közélet más egyéb területein."
A nők elleni megkülönböztetést az Egyezmény
a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) minden
formájának felszámolásáról az alábbiak szerint határozza meg:
"bármilyen megkülönböztetés, kirekesztés, korlátozás a nemek között
azzal a céllal, hogy a nők emberi jogainak és alapvető szabadságjogainak
elismerését, élvezését és azok gyakorlását befolyásolják, megsemmisítsék
vagy károsítsák a politikai, a gazdasági, a társadalmi, a kulturális és a
közélet más egyéb területein."
A két definícióban a következő közös
pontokra figyelhetünk fel:
A megkülönböztetést elszenvedő egyén
vagy csoport diszkriminációja mögött mindig találunk valamilyen olyan okot,
ami például nemre, faji vagy etnikai hovatartozásra vezethető vissza (nő,
fekete, roma stb.). Az a csoport, aki megkülönböztet, a fent említett
tulajdonságot problémának látja. Vannak olyan cselekedetek, amelyek
kimerítik a megkülönböztetés fogalmát. Ilyen például az elutasítás (ha
valaki nem akar fekete bőrszínű barátot), az akadályoztatás (ha valaki nem
engedi be a meleg férfiakat a diszkóba), egy személy vagy csoport
kirekesztése (ha valaki nem alkalmaz nőket) stb. Mindezek olyan
következményekkel járnak, amelyek gyakran magának a diszkriminációnak a
céljai. Mindez a diszkrimináció áldozatát megakadályozza abban, hogy
gyakorolja és/vagy élvezze az őt megillető alapvető jogokat.
A diszkrimináció a gyakorlatban lehet
közvetett vagy közvetlen. A közvetett diszkrimináció során szándékos
megkülönböztetésről van szó, mint például akkor, amikor egy munkaadó
visszautasítja a roma jelölteket, vagy amikor egy lakások bérbeadásával
foglalkozó cég nem ad ki lakást bevándorlóknak. "Abban az esetben
beszélünk közvetlen diszkriminációról, amikor egy személlyel, faji vagy
etnikai hovatartozása miatt, kevésbé előnyös módon bánnak, mint ahogy adott
esetben egy másik személlyel bánnának." 1
"A civilizációkat az alapján kellene megítélni, hogy
hogyan bánnak a kisebbségekkel."
Mahatma Gandhi
A közvetett diszkrimináció egy adott
politika vagy intézkedés hatásában jelentkezik. Közvetett diszkriminációról
beszélünk olyan esetekben, amikor egy látszólag semleges intézkedés,
kritérium vagy gyakorlat a valóságban egy adott kisebbséghez tartozó
személyt vagy személyeket a többséghez képest hátrányos helyzetbe hoz.
Példa rá a tűzoltóknál létező, a minimális testmagasságra vonatkozó
követelmény (amely jóval több nőt zár ki eleve a jelöltségből), vagy az,
amikor egy áruház nem alkalmaz hosszú szoknyás alkalmazottakat, vagy egy
hatóság, iskola nem engedélyezi fedett fejű emberek belépését. Ezek a
szabályok, amelyek látszólag közömbösek az egyének etnikai vagy vallási
hovatartozását illetően, a gyakorlatban aránytalanul juttatják hátrányba az
olyan kisebbségi vagy vallási csoportok tagjait, akik hosszú szoknyát és
fejkendőt viselnek.
Érezte-e valaha, hogy
igazságtalanul hátrányos megkülönböztetés éri?
A személyek és csoportok elleni faji,
vallási, nemi, nemzeti, etnikai hovatartozáson, származáson, vagy szexuális
irányultságon alapuló megkülönböztetést számos nemzetközi emberi jogi
egyezmény és a legtöbb nemzeti törvénykezés is tiltja.
Mégis, a kisebbségek hagyományosan
negatív megkülönböztetés áldozatai, függetlenül attól, hogy nemzeti,
vallási, kulturális, etnikai vagy szociális kisebbségről van-e szó.
"Életemet az afrikai emberekért folyó küzdelemnek
szenteltem, küzdöttem a fehér elnyomás ellen, küzdöttem a fekete elnyomás
ellen. Egy olyan demokratikus és szabad társadalom eszményét dédelgettem,
amelyben minden ember harmóniában és egyenlő esélyekkel él együtt. Ezért az
eszméért és beteljesüléséért remélek élni. De ha kell, ezért az eszméért
meghalni is kész vagyok."
Nelson Mandela
A széles körben elterjedt nyílt és
burkolt diszkrimináció negatív következményei néhány országban a pozitív
diszkrimináció gyakorlatának bevezetéséhez vezettek. A pozitív
diszkrimináció, más néven affirmatív (megerősítő) akció, során egyes
csoportokat, mint például a nőket, a fogyatékkal élőket vagy egyes etnikai
csoportokhoz tartozó személyeket szándékosan előnyökhöz juttatnak. Az ilyen
intézkedések fő célja, hogy ellensúlyozzák és legyőzzék a diszkriminációnak
azokat a intézményesített formáit, amelyek egyébként továbbra is sújtanák
ezeket az általában kisebbségi csoportokat, valamint az, hogy orvosolják a
meglévő aránytalanságokat.
A megkülönböztetés
tilalmának elve az Európai emberi jogi egyezményben
Az Európai emberi jogi egyezmény
12. számú kiegészítő jegyzőkönyvének 2000 júniusában történt, Mi-nisz-terek
Tanácsa általi elfogadásával kiszélesedett az Egyezmény diszkriminációval
kap-cso-latos ha-tásköre. Jelenleg a megkülönböztetés tilalma az Egyezmény
14. cikkének értelmében csak azok-nak a jogoknak az élvezetére vonatkozik,
amelyek már szerepelnek az Egyezményben. A 12. pro-tokoll azért jelent nagy
előrelépést, mert mint általános, megkülönböztetés elleni záradék, a
rasszizmus és a diszkrimináció területén teret enged további cselekvési
lehetőségeknek. Hatálybalépéséhez tíz állam ratifikációja szükséges.
Munkahelyi
diszkrimináció
"Az IKEA bútorgyár francia
leányvállalatának egyik munkatársát 4572 euró pénzbüntetésre ítélték,
amiért a vállalat vezetőinek olyan javaslatokat tett, hogy azok ne alkalmazzanak
színes bőrűeket. A négy szakszervezet, valamint az SOS Racisme
és a Mouvement contre le Racisme et pour l'Amitié entre les Peuples
által kezdeményezett panasz következtében az elítélt nőnek, az IKEA
Franciaországgal együtt, összesen 15 240 euró kártérítést kell fizetnie. Az
alkalmazott e-mailben javasolta, hogy ne vegyenek fel színes bőrűeket
a hirdetési katalógusok megfelelő elosztásának felügyeletére." (EFE
Press, 2001. április)
Idegengyűlölet
(xenofóbia)
A diszkrimináció, a fajgyűlölet és a rasszizmus más formái
a világ más részein is elterjedtek. Indiában 160 millióra tehető a dalitok,
az érinthetetlenek száma. A kutatások azt mutatják, hogy az Amerikai
Egyesült Államokban a bőrszín meghatározó tényező, amikor a halálbüntetés
kiszabásáról döntenek. Ruandában 1994-ben három rövid hónap leforgása alatt
majd' egymillió embert, többségükben a tuszi népcsoporthoz tartozókat,
öltek meg.
Az Oxford English Dictionary a
xenofóbia szó következő értelmezését adja: "idegenektől, más országból
jött emberektől való beteges félelem". Más szóval az idegenektől,
külföldiektől való irtózást jelenti.
Az idegengyűlölet maga olyan érzés,
látásmód, amelynek alapjául nem racionális vagy objektív tények, hanem
társadalmilag felépített képek, elképzelések szolgálnak.
A xenofób látásmód összetett társadalmi
és kulturális jelenségeket egyszerű "jó fiú - rossz fiú"
értelmezésre redukál.
"Mi" (a helyiek) = a
minta, a jók és a normálisak, ahogyan mindenkinek élnie, éreznie,
gondolkodnia kellene, ellentétben "velük".
"Ők" (az idegenek,
külföldiek) = a bűnözők, a veszélyesek, a zavarkeltők, az erőszakosak, a
csavargók, a betörők, a bennünket "elárasztók". "Mi" (a
helyiek) vagyunk a jók, ellenünkben pedig ott vannak "ők" (a
többiek), a rosszak. Nyilvánvalóan értékeket rendelünk a mellé, ahogyan
másokat és magunkat látjuk, ami az idegengyűlölet estén alapvetően a
következő: "mi" = pozitív, "ők" = negatív.
Ahhoz, hogy felépítsük személyes és
csoportidentitásunkat (pl. hogy egy nemzethez, néphez tartozónak érezzük
magunkat), az kell, hogy tudatosuljon bennünk a társdalomban meglévő
sokféleség, és az, hogy miben különbözünk másoktól. Mindez önmagában nem
negatív, egészen addig, míg magát a sokféleséget nem mint veszélyt éljük
meg, és amíg a különbségek tudatosítását nem politikai manipulációra
használják. Egy másik emberre elsősorban mint testvérre, fivérre vagy
nővérre, embertársra kell, hogy tekintsünk, és nem mint idegenre,
ellenségre vagy vetélytársra.
Meg kell említenünk, hogy míg Kelet- és
Közép-Európában az idegengyűlölet első számú áldozatai a helyi kisebbségek,
addig Nyugat-Európában főleg a bevándorlók és a menekültek, köztük a
kelet-európai országokból érkezők az érintettek.
Tud olyan példát mondani
az idegengyűlöletre, amely nemrég történt az országában?
Bár az idegenektől való félelem - a
xenofóbia - morálisan elfogadhatatlan, és ellenkezik mindazzal, ami az
emberi jogok kultúráját jelenti, az idegengyűlölet nem törvényellenes, és
így jogilag nem is büntethető. Következésképpen az idegengyűlöletnek csak a
gyakorlati megjelenési formáit lehet büntetni, amennyiben azokat a törvény
bűncselekménynek ismeri el (ide tartoznak az olyan, xenofób látásmódon
alapuló rejtett vagy fizikai erőszakkal járó cselekmények, mint a rasszista
támadások, a munkahelyi megkülönböztetés, szóbeli bántalmazás, etnikai
tisztogatás, népirtás stb.)
A rasszizmus
Becslések szerint 1600 és 1850 között közel 12 millió
őslakos amerikai indiánt öltek meg.
10 és 20 millió közöttire tehető azoknak a fekete afrikaiaknak a száma,
akik a - 200 évig tartó - nemzetközi rabszolga-kereskedelem következtében
haltak meg.
A rasszizmust sokféleképpen
meghatározhatjuk. Az egyik definíció szerint a rasszizmus az a tudatos vagy
tudat alatti hit, hogy az egyik faj veleszületetten magasabb rendű egy
másiknál. Ebből a definícióból két dolog is következik. Az egyik
következmény, hogy a "magasabb rendű" fajnak joga van hatalmat
gyakorolni és uralkodni azok felett, akiket "alacsonyabb
rendűnek" tart. A második következmény, hogy a rasszizmus mind az
egyének, mind a csoportok attitűdjét és viselkedését meghatározza. Csakhogy
a definícióban használt rasszizmus fogalom előfeltételezi a különböző fajok
meglétét. Az utóbbi években elfogadottá vált az a nézet, hogy a
"faj" kategóriája társadalmilag felépített fogalom, és hogy
valójában az embereket lehetetlen másként, mint "emberi lényként"
kategorizálni. Így aztán a "fajgyűlölet" anélkül létezik, hogy
különböző emberi fajok léteznének.
Európában igen régi jelenség a
rasszizmus. A történelem folyamán a "magasabb rendű" és az
"alacsonyabb rendű" fajok megléte melletti érvként biológiai
különbségeket vonultattak fel. Darwini evolúciós elméleteket alkalmaztak
emberi lényekre, hogy aztán különböző "fajok" szerint osszák be
őket. A gyarmatosítás, amelynek során az európai nemzetek másokat leigáztak
és kizsákmányoltak, nagyrészt azért történhetett meg, mert a
"társadalmi darwinizmus" és más fajelméletek nagy társadalmi
elfogadottságot élveztek. A "fehér ember terhe", a gyarmatosítás
együtt járt a gyarmatosító európaiak azon "kötelességével", hogy
"civilizálják" a gyarmatokon élőket. A rabszolgatartás, ami a
XIX. századig igen elterjedt volt az európai kereskedők és kormányok
körében, szintén azon a hiten alapult, hogy a rabszolgák "alacsonyabb
rendű fajokhoz" tartoznak.
Manapság a rasszisták a biológiai
különbségekkel szemben a kulturális különbségekre helyezik a hangsúlyt. A
kulturális rasszizmus azon a hiten alapszik, hogy felállítható a kultúrák
hierarchiája, illetve hogy egyes kultúrák, hagyományok, szokások nem
férhetnek meg egymással. A külföldiek és a kisebbségek kirekesztését és
diszkriminációját sokszor próbálják az "összeférhetetlen
kultúrákra", vallásokra, "civilizációkra" utalva igazolni.
A hatalom, a hatalomgyakorlás, és a
hatalommal való visszaélés szorosan összefonódik a rasszizmussal. A
rasszizmust azok működtetik, akiknek ez hatalmukban áll, ugyanakkor a
rasszizmus maga meg is határozza a rasszizmust elkövetők és áldozataik
hatalmi viszonyát. A rasszizmus áldozatai tehetetlenek, meg vannak fosztva
a hatalomtól. Az előítéleteket, vagy a személyekről és csoportokról hozott
negatív értékítéleteket (amelyek nem támaszkodnak sem alapos ismeretekre,
sem személyes tapasztalatokra) szintén áthatja a rasszizmus. Így aztán a
rasszizmus úgy is értelmezhető, mint az előítéletek gyakorlatba történő
átültetése, olyan cselekedetek vagy bánásmódok formájában, amelyeket azok
követnek el, akiknek ez hatalmukban áll.
A rasszizmus különböző
szinteken létezhet:
az egyén szintjén azt
jelenti, hogy valaki a saját "faját" más "fajokkal" szemben
magasabb rendűnek feltüntető attitűdöket, értékeket, hitet vall magáénak;
az emberi kapcsolatok
szintjén olyan viselkedésre utal, amelyben a saját "faj"
felsőbbrendűségének hite tükröződik;
az intézmények szintjén az
olyan törvények, hagyományok, szokások és bevett gyakorlatok együttesét
jelenti, amelyek módszeresen hozzájárulnak a faji egyenlőtlenségek és a
társadalomban, egy szervezetben vagy intézményben tapasztalható
diszkrimináció fennmaradásához;
kulturális szinten a
rasszizmus abból érhető tetten, amikor emberek egy csoportja azt vallja,
hogy a saját kultúrájában uralkodó értékrend és viselkedés a
"normális", és ehhez képest más kulturális szokásokat alacsonyabb
rendűnek vall.
A rasszizmus különböző szintű
megjelenési formái szorosan egybefonódnak, és egymásból táplálkoznak. A
rasszizmus nyíltan és burkoltan is megjelenhet, de azoknak, akik
elszenvedik, a legkevésbé szembeötlő, rejtett formája ugyanolyan sérelmes,
mint mikor nyíltan van jelen.
Akár történelmi távlatból vizsgáljuk,
akár a mai társadalmakat nézzük, a rasszizmus pusztító következményekkel
jár mind az áldozatok, mind azon társadalmak számára, ahol az
igaz-ság-ta-lan-ságnak ezt a formáját fenntartják. A rasszizmus gyakran
vezetett tömeggyilkossághoz, nép-irtáshoz és elnyomáshoz. Számos helyen
lehetővé tette, teszi, hogy a javakat és a hatalmat ke--zében tartó,
számában jelentéktelen kisebbség maga alá hajtsa és uralja a többi embert.
Bár az igazságtalanságok felszámolásával kapcsolatban számos eredményt
könyvelhetünk el, a diszkrimináció, a kiközösítés és a szegregáció
különböző formái továbbra is létező és folyta-tódó jelenségek. Azok, akiket
"másnak" vagy "idegennek" találnak, gyakran
szembesülnek moz-gásszabadságuk korlátozásával, leplezetlen erőszakkal,
megaláztatással vagy társadalmi ki-rekesztéssel.
A rasszizmus és az
ifjúsági erőszak jelensége
A legtöbb európai országban
megtalálható a rasszizmus szülte ifjúsági erőszak jelensége. Sok olyan
dokumentált eset létezik, amelynek során fiatalokat, felnőtteket támadtak
és vertek meg, megfélemlítettek, vagy a legsúlyosabb esetekben akár meg is
öltek nemzetiségük, megjelenésük, vallásuk, bőrszínük, hajviseletük vagy
éppen a szakálluk miatt.
A rasszizmus szülte erőszaknak vannak
más, kevésbé szembeötlő, de igen elterjedt megjelenési formái is. Ide
tartozik a szegregáció, az elkülönülés, elkülönítés, a diszkrimináció, vagy
az, amikor bűnbakká kiáltanak ki egy csoportot. De az is az elnyomás egy
formája, amikor a rendőrség csak azért igazoltat valakit, mert másként néz
ki, a bőre vagy a haja sötétebb színű.
ENSZ-világkonferencia a
rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és a kapcsolódó
intolerancia ellen
2001. augusztus 31. és szeptember 7.
között a dél-afrikai Durban adott helyet a harmadik rasszizmus elleni
Világkonferenciának. A konferencia számos fontos nemzetközi mozgalmat
hívott életre, és rengeteg elvárást támasztottak vele szemben. A
találkozón, amelyen közel 160 állam és több mint 1500 civil szervezet
képviseltette magát, két téma bizonyult meghatározónak. Az egyik a palesztin
emberek sorsa (amellyel kapcsolatban kezdeményezések születtek a cionizmus
rasszista gyakorlatként történő meghatározására), a másik pedig a
rabszolgaság emberiség elleni bűncselekménnyé nyilvánítása, és ehhez
kapcsolódóan a kártérítéshez való jog. A konferencián kiadott végső
szöveget sikerült úgy megfogalmazni, hogy az a túlnyomó többség számára
elfogadható volt:
"Aggodalmunkat
fejezzük ki az idegen elnyomás alatt élő palesztin emberek sorsa miatt.
Elismerjük a palesztin emberek önrendelkezési jogát, és jogukat saját
államuk megalapítására. Elismerjük továbbá a régió valamennyi országának,
köztük Izraelnek, a biztonsághoz való jogát, és felkérjük az összes
államot, hogy a békefolyamat támogatásával segítsék elő annak mielőbbi
befejezését."
A szövegben bocsánatot kérnek a
rabszolgaság miatt, bár a kártérítésről nem esik szó benne. Az, hogy a
rabszolgaságot és a rabszolga-kereskedelmet mint emberiség elleni
bűncselekményt ismerték el, történelmi pillanatnak számít sok-sok ember
emberi méltóságának visszaállításában.
Ön szerint kell-e
kártérítést fizetniük azon államok kormányainak, amelyek a múltban a
rabszolgaság intézményének haszonélvezői voltak?
A hivatalos konferenciát megelőző
napokban egy civil szervezeti fórumot és egy nemzetközi ifjúsági fórumot is
rendeztek. Az esemény során közel 200 fiatal felnőtt vitatta meg - ifjúsági
szervezetek és a kormányzati delegációk képviselői - a rasszizmus elleni
küzdelem legfontosabb kérdéseit.
Miért kellene
ellenőrizni vagy megtiltani a rasszista propaganda internetes terjesztését?
Bevándorlók, menekültek
és menedéket kérők
A német-lengyel határon fekvő Frankfurt am Oder városában
fiatal német szkinhedek egy csoportja rendszeresen az egyetemen tanuló
külföldi diákokat és külföldi munkásokat támad és félemlít meg. A lengyel
oldalon, Frankfurt Slubice nevű negyedében egy másik fiatal neonáci csoport
"vadászik" külföldiekre. Egy dokumentált eset során a csoport
tagjai bocsánatot kértek egy megvert áldozatuktól, amikor kiderült, hogy az
áldozat nem német, hanem spanyol nemzetiségű volt.2
Ma Európában rengeteg bevándorló,
menedékkérő és menekült kénytelen nehéz helyzetekkel szembenézni, és
gyakran tapasztalják alapvető jogaik és emberi méltóságuk megsértését. A
menekültek és menedékkérők gyakran azért kényszerülnek otthonuk, családjuk,
hazájuk elhagyására, hogy a háborúktól, üldözésektől, a biztonság teljes
hiányától megmeneküljenek. Bár a világon élő menekültek többsége nem kér
Európában menedéket, néhányan igen. A növekvő vagy meglévő nacionalizmus és
idegengyűlölet, vagy egyszerűen az idegengyűlölő politikusok félelmei miatt
számos kormány hozott olyan szigorú intézkedéseket, amelyeknek főleg az a
célja, hogy a menedékkérők ne jussanak el a területükre.
A menedékkérők és a menekültek olyan,
különösen sebezhető csoportot alkotnak, akiknek jogállását az 1951-es Genfi
menekültjogi egyezmény védi és határozza meg. Ma a törvény számos
európai országban megengedi, hogy a menekülteket a repülőtereken és a határ
menti rendőrőrsön a jogaikra való tekintet nélkül fogságban tartsák. Bevett
gyakorlat, hogy azokat a menedékkérőket és illegális bevándorlókat, akiknek
kérelmét visszautasítják, kitoloncolják, és néha maga a kitoloncolás is
lealacsonyító bánásmód formájában történik.
Mi történik, amikor egy
menekült menedéket kér az Ön országában? Tudja, mit kell a menekültnek
tennie?
A Schengeni egyezmény (1990) lehetővé
teszi, hogy az Európai Unió tagállamai közül 14-nek a határain belül
szabadon és korlátozás nélkül utazhassanak az emberek. Csakhogy a régi,
belső határok eltörlésével egy időben az Európai Unió az európai térség
védelmére egy nagyobb "határt" épített. A menekülteket és
menedékkérőket érintő közös európai politika kidolgozását gyakran nevezik
az "Európa-erőd" politikájának. Egyrészt azért, mert a hangsúlyt
a kirekesztésre és a menekültek távoltartására helyezi, másrészt azért,
mert jól példázza, hogy a gazdasági migrációtól való félelem hogyan
gátolhatja meg a menekültek és menedékkérők valódi helyzetének és
szükségleteinek figyelembevételét.
Honnan érkeznek az Ön
országába menekültek?
Miért lettek menekültek?
A számos európai országban fellelhető
megszorító és idegengyűlölő menekültpolitika a bevándorolni szándékozók
jelentős részét az illegális módszerek felé fordítja, aminek következtében
gyakran lesznek a szervezett embercsempészet áldozatai. A legtöbbjük soha
el sem indul Európába, míg mások meghalnak útközben: a tengeren vagy a
spanyol partoknál, a Földközi-tengeren "felejtett" hajókban,
csónakokban, vagy éppen kamionok és vonatok "rakományaként", ahol
megfulladnak.
Az illegális bevándorlás számos iparág
és vállalkozás számára teremt olcsó munkaerőt. A Moldovában vagy Ukrajnában
uralkodó Szegénység
arra kényszeríti az ott élő férfiakat, hogy Nyugat-Európában keressenek
munkát. Mivel "illegálisak", rá lehet kényszeríteni őket arra,
hogy nagyon rossz munkakörülmények között, nagyon kevés pénzért
dolgozzanak. Gyakran azzal zsarolják őket, hogy elveszik az útlevelüket,
vagy a rendőrséggel fenyegetőznek. A fiatal nők gyakran mint háztartási
cselédek vagy prostituáltak válnak az emberkereskedelem áldozataivá.
A bevándorlókkal kapcsolatban a legtöbb
országban egyfajta haszonelvű nézet uralkodik. A bevándorlókat nem fogadják
szívesen, és nem úgy tekintenek rájuk, mint olyan egyénekre, akik valamit
adhatnak a közösségnek. Épp csak annyira szívesen látott vendégek, és
elfogadásuk addig terjed, ameddig az általuk képviselt munkaerőre az adott
pillanatban szükség van.
Egyetért azzal, hogy
csak vagyonos embereket engedjenek az országba?
"A bevándorlókkal folytatott munkám középpontjában az
emberi méltóság értéke áll. Arra bátorítjuk a hozzánk érkező fiatal
bevándorlókat, hogy történeteiket
osszák meg egymással."
Giulia Sanolla, a Sud olasz önkéntese
A mindennapi életben sok olyan fiatal
szenved el hátrányos megkülönböztetést, akiknek a szülei, nagyszülei
bevándorlók voltak (úgynevezett második és harmadik generációs
bevándorlók), és az őket érő diszkrimináció néha erőszakba, társadalmi
kirekesztésbe vagy kriminalizációba torkollik. A burkolt rasszista
diszkrimináció egyik leggyakoribb megjelenési formája az, amikor ezeket a
fiatalokat arra szólítják fel, hogy "válasszanak" a szüleik és a
"befogadó" ország "kultúrája" között. Sokan ugyanezzel
a gyanakvással tekintenek más társadalmi és etnikai kisebbségek
identitására, hűségére, hazaszeretetére.
Az antiszemitizmus és a
romaelleneség
Európa egészére elmondható, hogy
történelmileg a zsidó és a roma kisebbség szenvedett a legtöbbet az őket
érő diszkriminációtól, aminek alapjául vélt "alsóbbrendűségük",
és az ezzel együtt járó negatív előítélet szolgált.
Mindkét kisebbség Európán kívüli
területekről érkezett. A zsidók a mai Izrael és Palesztina területéről,
valamint a Fekete-tenger déli partjairól, a romák pedig Indiából. Mindkét
kisebbségnek vándorolnia kellett az üldözések elől, szenvedett az európai
többségi társadalmak bánásmódjától, mindkettőjüket alacsonyabb rendűnek
tartották, és a második világháború során mindkét csoport tagjai a náci
üldöztetés és gyilkolás áldozatai voltak. A kommunista rezsimek szintén
szenvedést hoztak mindkét csoport számára, és ma is diszkrimináció,
gyűlölet és negatív előítéletek tárgyai, annak ellenére, hogy
életkörülményeik, társadalmi helyzetük teljesen különböző.
Mi történt az Ön
országában élő zsidó emberekkel a második világháború idején?
Az antiszemitizmus
Az antiszemitizmust úgy határozhatjuk
meg, mint a "zsidókkal mint vallási vagy etnikai kisebbséggel szembeni
ellenségesség"3, ami gyakran társadalmi, gazdasági és
politikai diszkriminációval párosul. Az európai történelem során az
antiszemitizmus mindig igen elterjedt jelenség volt, és máig tovább él. Az
antiszemita emberek zsidó összeesküvés-elméleteket gyártottak, hogy ezekkel
tovább tüzeljék a nem zsidó lakosság antiszemita érzelmeit. A leghírhedtebb
ilyen összeesküvés-elmélet a Cion bölcseinek jegyzőkönyve, egy olyan
rágalmakkal teli, hamisított írás, amelynek célja, hogy a zsidók elleni
erőszakra buzdítson, és amely még ma is nem egy európai országban közkézen
forog.
A XIX. század végére az oroszországi
zsidó közösségek rendszeres pogromok (orosz szó a "pusztításra")
áldozataivá váltak. Ezek olyan, a zsidó közösségek ellen elkövetett
szisztematikus, szervezett, diszkrimináción alapuló, a helyi lakosság által
elkövetett erőszakos cselekedetek voltak, amelyek gyakran a rendőrség
passzív egyetértésével vagy épp aktív részvételével történtek. A
pogromokhoz a kormány antiszemita intézkedései is bátorítást nyújtottak.
Zsidó közösségek elleni támadások más európai országokban, például
Franciaországban és Ausztriában is gyakran előfordultak.
A XX. század elején a fasizmus
térnyerése, és ennek nyomán az, hogy az antiszemitizmus része lett a
hatalmon lévők ideológiájának, sok zsidó számára további viszontagságokat
hozott. A fasiszta rezsimek és pártok a holocaust során közvetett vagy
közvetlen módon együttműködtek a német náci rezsimmel.
A második világháború alatt a náci
Németország és szövetségesei által elkövetett holocaust vagy soá
során (a soá héber szó, jelentése "égő áldozat")
körülbelül hatmillió zsidót gyilkoltak meg csupán azért, mert zsidók
voltak. A holocaust jelenette azoknak a rasszista és antiszemita
intézkedéseknek a betetőzését, amelyek kegyetlensége először az 1938.
november 9-i kristályéjszaka, egy egész Németországot átfogó pogrom során
mutatkozott meg.
A bolsevik forradalom sikerével
megszűntek az oroszországi pogromok, ám az antisze-mi-tizmus, más formában
ugyan, de folytatódott. A zsidókat kitelepítették, vagyonukat elvették, és
kirakatpereket rendeztek ellenük. A kommunista rezsimek alatt az
antiszemitizmus gyakran hivatalos cionizmusellenes intézkedések mögé bújt.
Ma az antiszemitizmus ugyanúgy él és
virul, mint bármikor, bár gyakran rejtettebb módon. Felsőbbrendűségüket
valló csoportok temetőket szentségtelenítenek meg, neonáci csoportok,
amelyeknek gyakran fiatalok is tagjai, nyíltan antiszemita szólamokat
kiabálnak, és számos, a náci propagandát dicsőítő internetes és nyomtatott
anyag köröz.
A romaellenesség
A roma embereket (akiket egyes
nyelveken tévesen "gypsy"-nek hívnak, beleértve a szintiket
is) a többi európai mindig is "másnak" látta. Történelmük nagyobb
része során nomád életmódot folytattak, és mint üstfoltozók, kézművesek,
zenészek és kereskedők egyik helyről a másikra vándoroltak. Gyakran erőszakkal
asszimilálták őket. Néhány országban betiltották a roma nyelvet, és a roma
gyerekeket erőszakkal elvették a szüleiktől. A romák számos országban
rabszolgasorban voltak, rabszolgaságuknak utoljára Romániában vetettek
véget, 1856-ban. A romáknak sohasem volt saját államuk, és soha egyetlen
más nép ellen sem viseltek háborút. A XX. század során továbbra is
csavargóknak számítottak, és számos országban törvényekkel kényszerítették
ki letelepülésüket.
Ma a roma közösségek Európa minden
országában továbbra is közvetett és közvetlen diszkriminációtól és
üldöztetéstől szenvednek, és nemkívánatos személyeknek számítanak.
Mekkora az Ön országában
élő roma közösség?
A porrajmos szó utal az 1933 és
1945 között a német nácik és szövetségeseik által az európai romák és
szintik ellen elkövetett népirtásra. Az áldozatok számát a különböző
források ötszázezer és kétmillió közöttire becsülik. A porrajmos
következményeként az európai roma népesség a háború előtti létszámának
kevesebb mint egyharmadára csökkent.
A kelet-európai kommunista rezsimek a
romák "emancipációjának" jegyében ellehe-tet-lení-tet-ték a
hagyományos roma életformát. A roma családok széthullását a kapitalizmus
megjelenése csak tovább erősítette. A romák általában nem rendelkeznek
megfelelő képzettséggel a high-tech munkahelyek betöltésére, így leginkább
fizikai munkát végeznek, vagy munkanélküliként, a társadalmi
kirekesztettségtől sújtva élnek.
Ma Európában kb. 8-12 millió roma él,
közösségeik minden országban megtalálhatók. A legtöbben letelepedtek, de
néhány nyugat-európai országban még mindig léteznek félig vagy teljes
egészében utazó életmódot folytató csoportok. Míg Spanyolországban és
Portugáliában - a betiltás és elnyomás következtében - a romanesz nyelv szinte
teljesen kiveszett, a többi ország roma közösségei számára a romanesz nyelv
ma is közös kulturális kincs.
"A cigányokat tűzzel és karddal kell kiirtani."
XVIII. századi spanyol törvény
A romafóbia, a romákat érő
diszkrimináció és a velük szembeni ellenérzés egész Európában létező
jelenség. A romák az elsők között válnak egyes fegyveres konfliktusok
áldozataivá, ahogy ezt a volt Jugoszláviában történtek is példázzák, ahol a
romák szenvedéseire szinte senki sem figyelt.
A roma emberek diszkriminációjára időben
közelebbi példa az a portugál eset, amikor a "bűnözés elleni
harcra" hivatkozva de facto illegálisan roma családokat fosztottak meg
tulajdonhoz való joguktól. A roma gyerekeket gyakran éri hátrányos
megkülönböztetés az Oktatás
és más alapvető közösségi szolgáltatások területén (pl. Nagy-Britanniában
és Franciaországban az utazó-vándorló csoportok gyerekeit), és sokszor
elismert jogaik sem érvényesülnek. A roma emberek számos országban váltak
áldozataivá fasiszta és rasszista csoportok erőszakos cselekedeteinek,
amelyek esetenként gyilkossággal végződtek. A roma gyerekeket néha az
értelmi fogyatékos gyerekekkel egy osztályban, iskolában oktatják. A roma
emberek lakta falvak gyakran szegregáltak.
Ott, ahol Ön él, milyen
hírek szerepelnek a helyi újságban a roma emberekről?
Sok roma gyerek és fiatal olyan
ellenséges társadalmi környezetben nő fel, hogy csak a saját családjában és
közösségében kap elismerést és támogatást. Számos joguk érvényesülését
meg-tagadják tőlük, vagy, mint az Oktatás
és az egészségügy esetében, csak korlátozott hozzá-fé-résüket engedik.
Lassan bár, de egyre nő a roma emberek
helyzetével kapcsolatos aggodalom és tudatosság. A nemzetközi színtéren a
Nemzetközi Roma Unió a legszélesebb körű képviseletet nyújtó roma politikai
szervezet. Az unió számos ENSZ-testületben konzultációs státusszal
rendelkezik. A nem-zetközileg legaktívabb roma emberi jogi szervezet a
budapesti székhelyű Európai Romajogi Köz-pont, amelynek fő tevékenységei
között a roma emberek emberi jogainak érvényesülését figyelő és védelmező
rendszer működtetésén túl, szerepel a tudatosító munka is.
A fogyatékkal élő
emberek
A fogyatékosságot olyan körülményként
szokás definiálni, amely képtelenné tesz valaminek a megtételére - mint egy
betegség, sérülés vagy testi fogyatékosság következménye; a kifejezés jogi
értelemben is használatos a cselekvőképtelenség, akadályozottság terminusaként.
"A fogyatékkal élő személyeknek joguk van a
függetlenséghez, a társadalmi beilleszkedéshez és a közösség életében való
részvételhez."
A módosított Európai szociális karta 15. cikke
A "fogyatékosság" kifejezés
nagyszámú különböző funkcionális korlátozottságot foglal magában, amelyek a
népesség bármely körében, a világ bármely országában előfordulhatnak. Az
emberek lehetnek fizikailag, szellemileg vagy érzékszervileg csökkent
képességűek vagy károsodottak, illetve belgyógyászati szempontból vagy mentálisan
megbetegedettek. Az ilyen károsodások, állapotok vagy betegségek lehetnek
állandósultak vagy átmeneti természetűek.
A "csökkent képességű"
kifejezés azoknak a lehetőségeknek az elvesztésére vagy korlátozottságára
utal, hogy az ember másokkal egyenlő módon vehessen részt a közösség
életében. Ez a kifejezés a fogyatékkal élő személy és környezete
szembekerülését írja le. Mindkét kifejezés megfelelő, ám a hangsúly,
amelyet hordoznak, finoman, és mégis jelentős mértékben eltérő.
|
Mit szeretnének a fogyatékkal élő
emberek?
|
|
"Semmi különöset, semmi szokatlant.
Szeretnénk a szomszédos iskolába járni, a közkönyvtárat használni,
elmenni moziba, felszállni egy buszra, hogy elutazzunk a belvárosba
vásárolni, vagy meglátogatni a barátainkat és a családunkat a városban,
vagy bárhol az országban. Szeretnénk eljutni a szomszédos
szavazóhelyiségbe, hogy a szavazás napján mindenki mással együtt adjuk le
a szavazatunkat. Szeretnénk megházasodni. Szeretnénk dolgozni. Szeretnénk
ellátni a gyermekeinket. Szeretnénk jó minőségű, megfizethető orvosi
ellátást. Szeretnénk, ha úgy tekintenének ránk, mint valódi emberekre,
mint a társadalom részére, s nem valami olyasmire, amit el kell rejteni,
akiket sajnálni kell, vagy akikkel jótékonykodni kell."
Adrienne Rubin Barhydt, 1996. árilis 10.4 Forrás: http://www.disrights.org/
|
Az Európai Unión belül a legtöbb szervezet, amely aktívan
részt vesz a fogyatékos emberek jogainak előmozdításában, része az
Fogyatékossággal Foglalkozó Európai Fórumnak. Az Európa Tanácson belül a
tevékenységeket és eljárásokat a Szociális Ügyek Igazgatósága koordinálja.
Hogyan tudnak a
fogyatékkal élő emberek részt venni az Ön szervezete tevékenységeiben?
Becslések szerint a világ népességének
átlagosan 10%-át sújtja valamilyen fogyatékosság. Az Európa Tanács 43
tagállamának közel 800 milliós népessége esetében ez mintegy 80 millió
fogyatékkal élő embert jelentene. Az utóbbi években számos területen megtett
lépések ellenére sok fogyatékos ember Európában még mindig akadályokkal
találja magát szemben az egyenlő lehetőségek, valamint a közösség életében
való teljes részvétel tekintetében. Ilyen probléma például az Oktatás
és szakképzés alacsony szintje; a magas munkanélküliségi arány; az alacsony
jövedelem; az akadályok a fizikai környezetben; a társadalmi
kirekesztettség; a tolerancia hiánya, a sablonok és sztereotípiák; a direkt
vagy
indirekt diszkrimináció; az erőszak; a
rossz bánásmód; a visszaélés.5 Egy 2001-ben készült
Eurobarométer felmérés szerint a megkérdezett emberek 97%-a úgy gondolja,
hogy tenni kellene valamit a fogyatékkal élő emberek társadalmi
beilleszkedésének javításáért.6
Az Európai Unió 2003-at a Fogyatékos Állampolgárok Évének
nyilvánította Európában.
Homofóbia vagy
diszkrimináció a szexuális irányultság miatt
A homofóbia úgy definiálható, mint
idegenkedés vagy gyűlölet a homoszexuális emberekkel, életformájukkal vagy
kultúrájukkal szemben, vagy általában a más szexuális irányultságú
emberekkel szemben.
A világ sok részén azok az emberek,
akiknek (a többséghez képest) eltérő a nemi orientációjuk,
diszkriminációnak vannak kitéve - ez jellegét tekintve az inzultálásoktól a
meggyilkolásig terjed. Sok országban a homoszexualitás gyakorlása még ma is
bűn, és néhány helyen halállal büntethető. Európán belül, noha
előrehaladást értek el a törvények változtatásában, sok ember ma is
betegségnek, pszichológiai rendellenességnek vagy természetellenes
viselkedésnek tekinti a homoszexualitást.
A homoszexualitás különböző dolgokat
jelent az egyes emberek tekintetében. Következzék néhány alapvető
definíció:
A biszexuális kifejezés
olyan személyre utal, aki saját neméhez és az ellenkező nemhez egyaránt
vonzódik.
A meleg kifejezést
általában a homoszexuális férfiak esetében használjuk. Bizonyos körökben ez
a homoszexuális nőket is magában foglalja (leszbikusok).
A homoszexuális olyan
személyt jelent, aki kizárólag saját neméhez vonzódik.
A heteroszexuális
kifejezés olyan személyre vonatkozik, aki kizárólag az ellenkező nemhez
vonzódik
A leszbikus kifejezés női
homoszexuálisokra vonatkozik - vagyis azokra a nőkre, akik nőkhöz
vonzódnak.
A transzszexuális olyan
személyt jelent, akinek eltér a neme attól, amire a biológiai neme utal
(férfi egy női testben, vagy fordítva)
LMBT a leszbikus, meleg,
biszexuális és transzszexuális rövidítése.
"A melegek esetében a történelem és a tapasztalat arra
tanít minket, hogy a félelem nem a szegénységből vagy a hatalom hiányából
fakad, hanem a láthatatlanságból. A vágy bemocskolása ez - az ösztönös
testi vonzalomnak perverzitást és szégyent tulajdonítanak, megtiltják a
szeretet kifejezésre juttatását, megtagadják a teljes
jogú erkölcsi állampolgárságot a társadalomban, csak
mert az vagy, ami."
Albie Sachs bíró, Dél-afrikai Alkotmánybíróság, 1998.7
Napjaink Európájában ezeknek az
embereknek változó a helyzete. Lehet egészen egyszerű (Nyugat-Európa
nagyobb városaiban, ahol jól fejlett szubkultúra, bárok, klubok és
szervezetek alakultak ki), lehet viszonylag nehéz (Nyugat-Európa
kisvárosaiban és Közép-Európa nagy részében, ahol a homoszexualitással
kapcsolatos nézetek lassan változnak), és lehet kifejezetten veszélyes (a
rendőrök és a "normális" emberek zaklatásai, a hátrányos
megkülönböztetést tartalmazó törvények, a gyűlöletből fakadó
bűncselekmények mindennaposak néhány olyan kelet-európai országban, mint
például Bulgária, Albánia, Románia és Moldova).
A leszbikus és meleg párok
Európa-szerte is áldozatai a jogi diszkriminációnak - olyan területeken,
mint a házasságkötéshez való jog, a családalapításhoz vagy a gyermek
örökbefogadásához való jog (más szóval nem élvezhetik ugyanazokat a jogokat,
mint hasonló helyzetben a heteroszexuális párok).
Ismer híres meleg vagy
leszbikus embert az Ön országából?
A legnagyobb problémák, amelyekkel az
ilyen fiataloknak szembesülniük kell, egyrészről az idegenek részéről
érkező diszkrimináció, vagyis az erőszak, zaklatás és a kiszolgálás
megtagadása (gyakran előfordul, hogy kidobják őket az étteremből).
Másrészről gyakran adódnak problémák a családdal és a barátokkal, amikor
valaki bevallja orientációját. Sok ember számára ezek nagyon komoly gondok,
és sok ilyen fiatal halogatja a tények vállalását az elutasítástól való
félelmében. Az iskolában a társak nyomása nagyon erős lehet, és megnehezíti
az ilyen diákok életét.
Egy jelentésben, amelyet 2001 júniusában nyújtottak be az
Európa Parlementhez a lengyelországi szexuális diszkrimináció ügyében, az
érintettek 22%-a vallotta azt, hogy már volt része fizikai bántalmazásban,
és ebből 77% soha nem jelentette ezeket az incidenseket a rendőrségnek,
mert féltek családjuk és a rendőrség reakcióitól.8
Engedélyezni kellene a
meleg és leszbikus párok házasságát?
A fiatalok kifejezetten sérülékeny
célpontjai a homofóbiából eredő erőszaknak és diszkriminációnak. Gyakran
van bűntudatuk, és súlyos kérdéseket tesznek fel maguknak szexuális
identitásukat illetően. Félnek a visszautasítástól, és attól, hogy nem
értik meg őket. A negatív visszacsatolás, amelyben részesülnek, rossz
viszonyba kergeti őket önmagukkal és a társadalommal. Mindennek a tetejében
az erőszak és a rossz bánásmód sokukat depresszióba sodorja, és ez néha öngyilkossághoz
vezet.
Vallási diszkrimináció
A II. világháború alatt Jehova tanúit koncentrációs
táborokba vitték, mert megtagadták a szolgálatot a német hadseregben.
Európában a sokféleség gyakran vallási
sokféleségként van jelen. Az európaiak nagy része keresztény, még akkor is,
ha nem gyakorolják vallásukat, ám ez a többség gyakran rejt sokféleséget.
Európát mélyen megosztották a katolikusok és protestánsok közötti háborúk,
akárcsak korábban a katolikusok és keleti ortodox keresztények közötti
háborúk. Mindegyik felekezeten belül sok ág található - olyan
különbségekkel, amelyek gyakran észrevehetetlenek a laikusok szemszögéből
nézve, ám kritikus jelentőséggel bírnak azok számára, akik hisznek bennük.
Noha keresztény vallási kisebbségek
Európa-szerte léteznek, a történelem során érte (és néhány országban ma is
éri) őket diszkrimináció. Vallásuk vagy egyházuk nem elismert, vagy nincsen
meg ugyanaz a státusuk vagy joguk (például az oktatásban), mint a
"hivatalos" vagy uralkodó egyháznak.
Részben az európai integrációs és
együttműködési folyamatnak köszönhetően, a keresztény felekezetek közötti
különbségek veszítettek jelentőségükből társadalompolitikai szempontból.
Néhány filozófus és politikus szerint a kereszténységnek az európai identitás
alapjává kellene válnia - ami veszélyes mozzanat, mivel figyelmen kívül
hagyja európaiak millióit, akik nem vallásosak, és természetesen azokat,
akik nem keresztények.
Milyen kisebbségi
vallások léteznek az Ön városában vagy közösségében? Hol gyülekeznek és
tartják istentiszteletüket?
A nem keresztény vallások közül talán a
zsidó vallás az, amelyet a történelem során a legszélesebb körben ért
diszkrimináció az egész kontinensen. A XV. században a Spanyolországból és
Portugáliából való kiűzetés után például azokat, akik ott maradtak,
erőszakkal áttérítették, vagy titokban kellett gyakorolniuk vallásukat,
életüket kockáztatva. Az előítéletek és téveszmék a zsidó hittel
kapcsolatosan bizonyosan hozzájárultak az antiszemita beállítottság
táplálásához. A történelem során ráadásul jogosnak vélték a zsidósággal
szembeni diszkriminációt és elkülönítésüket, ami hozzájárulhatott a
holocausttal kapcsolatos passzív toleranciához néhány, elsősorban
keresztény társadalomban.
Más fontos kisebbségi vallási
közösséget alkotnak még Európában a hinduizmus, a buddhizmus, a bahaizmus,
a rasztafarianizmus és a szikh vallás követői. Országtól függően a
diszkrimináció különböző formáit tapasztalhatják. Sok esetben a vallási
diszkrimináció fajgyűlölettel keveredik.
Iszlámellenesség
"Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és
vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés
megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek
mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a
magánéletben istentisztelet, Oktatás
és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát."
Az emberi jogok európai egyezménye, 9. cikk 1. pont
A nem keresztény vallások közül az
iszlámnak van a legtöbb követője Európában. Ez a többség vallása a Balkán
és a Kaukázus néhány országában és régiójában, és a második legnagyobb
vallás Franciaországban, Németországban és sok más országban - Nyugaton és
Keleten egyaránt.
Amikor a 2001-ben az USA ellen
elkövetett szörnyű terrortámadás utóhatásaként világszerte éles
megvilágításba kerültek a muzulmánok, azt láthattuk, hogy mennyire
törékenyek is valójában közösségi viszonyaink és toleranciaképességünk. A
Nyugaton élő muzulmánok meglepve tapasztalták, hogy azok az emberek, akiket
barátaiknak hittek, a szomszédaik és polgártársaik hirtelen elfordultak
tőlük, és őket hibáztatták a Világkereskedelmi Központ elleni támadásért.
Még bosszútámadásokat is mértek ártatlan férfiakra, nőkre és gyermekekre.
Nagyon is elgondolkodtató az a tény, hogy az Egyesült Államokban és
Európa-szerte számos fejkendőt viselő nőt támadtak meg.
Önnek milyen
elképzelései vannak az iszlámról?
Az iszlámfóbia, amely szó szerint az
iszlám vallástól, a muzulmánoktól és a rájuk vonatkozó ügyektől való
félelmet jelenti, nem új jelenség. Valójában ősi formája ez az
előítéletnek, amely azért vált az utóbbi időkben aktuális témává, mert
komoly pusztító hatással van a muzulmánok életére, különösen azok esetében,
akik kisebbségi közösségekben élnek.
A jelenlegi helyzet a legtöbb európai
társadalomban az iszlámmal szembeni erős és mélyen gyökerező előítéletből
fakad. Ennek leggyakoribb formája az, amikor nem ismerik el hivatalos
vallásként, nem biztosítják az engedélyeket a mecsetek építéséhez, vagy nem
nyújtanak segítséget, illetve anyagi támogatást a muzulmán vallási
csoportok vagy közösségek számára.
Az iszlámmal kapcsolatos tudatlanság a
fő oka az iszlámfóbiának. Az iszlámot gyakran pusztán a terrorizmussal és a
végletességgel társítjuk. Valójában az iszlám olyan vallás, amely
toleranciát, szolidaritást hirdet - és a másik ember iránti szeretetet,
ahogyan azt sok más vallás is teszi.
Mit lehet tenni az Ön
szervezetében vagy iskolájában más vallások jobb megismerésének és
megértésének érdekében?
A legelterjedtebb előítélet az
iszlámmal kapcsolatban az emberi jogokkal való
"összeegyeztethetetlensége". Ez az előítélet gyakran olyan
országok valós szituációjából ered, ahol az iszlám a többség vallása - ezek
főleg arab országok. "Összeegyeztethetetlenségére" példaként a Demokrácia
hiányát és az emberi jogok széles körű megsértését szokták említeni. Az
előítélet abban rejlik, hogy az iszlámot tekintik egyedül felelős
tényezőnek a szituáció kialakulásáért, holott valójában a kérdéses rezsimek
többsége egyszerűen csak nem demokratikus. Amennyiben ezt a gondolatmenetet
a keresztény országokra alkalmaznánk, ez annak felelne meg, mintha a
keresztény vallásokat tennénk felelőssé például a Portugáliában,
Spanyolországban vagy Görögországban korábban fennállt diktatúrákért, majd
arra a következtetésre jutnánk, hogy a kereszténység összeegyeztethetetlen
az emberi jogokkal és a demokráciával.
A fiatalok gyakran vannak kitéve
zaklatásnak, ha kimutatják az iszlámhoz való hűségüket. Néhány országban a
muzulmán lányoknak megtiltják, hogy kendővel takarják el a fejüket, amikor
iskolába mennek.
Jogi keret
Számos nemzetközi és regionális okirat
vagy általánosságában utal a diszkriminációra, vagy annak valamelyik
speciális formájával foglalkozik. Az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül
néhány ilyen példa:
Az Emberi jogok
egyetemes nyilatkozata (1948)
Nemzetközi egyezmény a
faji megkülönböztetés minden formájának eltörléséről (1965)
Egyezmény a nők elleni
hátrányos megkülönböztetés minden formájának eltörléséért (1979)
A fogyatékos emberek
jogainak nyilatkozata (1975)
Az ILO egyezménye (169. számú) a független országok bennszülött
vagy törzsi szervezetben élő népeiről (1989).
Az Európa Tanácsban az Emberi jogok
európai egyezményén kívül az utóbbi években fontos eredményeket értek
el, különösen a következők segítségével:
A kisebbségi nyelvek
európai kartája (1992)
Egyezmény a
külföldieknek helyi szinten való részvételéről a közéletben (1992)
Keretegyezmény a
kisebbségek védelméről (1995)
További információk
A fajgyűlölet és
diszkrimináció témájában
Európa Tanács - a Fajgyűlölet és
Intolerancia Elleni Európai Bizottság, http://www.ecri.coe.int/
La Ligue Internationale contre le
Racisme et l'Antisémitisme (LICRA), Franciaország, http://www.licra.com/
SOS Racisme (Franciaország), www.
sos-racisme.org
UNITED az interkulturális fellépésért -
Európai hálózat a nacionalizmus, fajgyűlölet és fasizmus ellen, az
emigránsok és menekültek védelmében, www.xs4all.nl/~united
Európai hálózat a fajgyűlölet ellen, http://www.enar-eu.org/
Fajgyűlölet Elleni Európai Internetes
Központ, http://www.icare.to/
A Fajgyűlölet és idegengyűlölet Európai
Ellenőrző Központja (EUMC), http://www.eumc.eu.int/
Európai kisebbségek (MoE), http://www.moe-online.com/
Fiatal kisebbségi nők (WFM), http://www.wfmonline.org/
A romákról
Európai Roma Jogi Központ (ERRC), http://www.errc.org/
Nemzetközi Roma Szövetség, http://www.romaunion.org/
Union Romani (Spanyolország), http://www.unionromani.org/
Patrin Web Journal, www.geocities.com/Paris/5121/patrin.htm
A fogyatékkal élő
emberekről
A Fogyatékkal Élők Ügyének
Világszervezete (WID), http://www.wid.org/
Fogyatékossággal Foglalkozó Európai
Fórum, http://www.edf-feph.org/
A bevándorlókról és
menekültekről
Az ENSZ Menekültügyi Bizottsága: http://www.unchr.org/
Portál a menekültek jogainak
előmozdításáért és védelméért, http://www.december18.net/
Association des Travailleurs Magrébins
en France, http://www.atmf.org/
SOLIDAR, http://www.solidar.org/
Az Európa Tanács a menekültek és
száműzöttek ügyéért, http://www.ecre.org/
A vallásról
Az Egyesült Vallások Kezdeményezése, http://www.uri.org/
A bahaizmus (a bahaista világ oldala), http://www.bahai.org/
Az iszlámról - az Iszlám 21 Projekt
oldala, http://www.islam21.net/
Fórum az iszlámfóbia és fajgyűlölet
ellen (Egyesült Királyság), http://www.fairuk.org/
Szikh honlap, http://www.sikhs.org/
Hindu Források online, http://www.hindu.org/
Egyházak Világtanácsa, http://www.wcc-coe.org/
A Katolikus Egyház - a Pápai Szentszék
weboldala, http://www.vatican.va/
Keleti Ortodox Egyházak, http://www.orthodoxinfo.com/
Orosz Ortodox Egyház, http://www.russian-orthodox-church.org.ru/
Shamash: zsidó hálózati információ és
vita az interneten, http://shamash.org/about.shtml
Az antiszemitizmusról
Antiszemitizmus és idegengyűlölet
napjainkban, http://www.axt.org.uk/
Rágalmazás Elleni Liga, http://www.adl.org/
Zsidó Világkongresszus: http://www.wjc.org.il/
A meleg- és leszbikus
témákról
Nemzetközi Leszbikus és Meleg
Szervezet, http://www.ilga.org/
Leszbikus és Meleg Stratégiai
Tudományok Intézete, http://www.iglss.org/
Tények a szexuális irányultságról és a
szexuális előítéletekről, psychology.ucdavis.edu/rainbow
Nemzetközi Leszbikus és Meleg Fiatalok
Szervezete (IGLYO), http://www.iglyo.org/
Forrás
Alaux, J.P.,
Bach, J., Benot, Y., et Al., Égalité sans frontiére: les immigrés ne sont
pas une marchandise, Les notes de la Fondation Copernic, Haut Conseil de la
Coopération Internationale, Éditions Syllepses, Paris, 2001.
Brander, P.,
Cardenas, C., Gomes, R., Vicente Abad, J, Taylor, M., Education pack
"all different-all equal", Council of Europe European Youth Centre
Strasbourg, 1995.
Crimes of
Hate, Conspiracy of silence, Amnesty International, London 2001.
Liégeois,
J-P, Roma, Gypsies, travellers, Council of Europe Press, Strasbourg, 1994.
Ohana, Y.,
Participation and citizenship - Training for minority youth projects in
Europe, (ed.), Council of Europe Publishing, 1998.
Patrin Web
Jounal (www.geocities.com/Paris/5121/).
Symonides,
J., Ed., "The struggle against discrimination", A collection of
international instruments adopted by the United Nations System, Unesco,
Paris, 1996.
Taguieff,
P.-A., La force du préjugé, Gallimard, Paris, 1987.
"Xenophobia
in a European context", Mind and human interaction, Vol.9, No.I,
University of Virginia, 2001.
Alaux, J. P.,
Bach, J., Benot, Y., et Al., Égalité sans frontiére: les immigrés ne sont
pas une marchandise, Les notes de la Fondation Copernic, Haut Conseil de la
Coopération Internationale, Éditions Syllepses, Paris, 2001.
Brander, P.,
Cardenas, C., Gomes, R., Vicente Abad, J, Taylor, M., Education pack all
different-all equal, Council of Europe European Youth Centre Strasbourg,
1995.
Crimes of
Hate, Conspiracy of silence, Amnesty International, London 2001.
Liégeois,
J-P, Roma, Gypsies, travellers, Council of Europe Press, Strasbourg, 1994.
Ohana, Y.,
Participation and citizenship - Training for minority youth projects in
Europe, (ed.), Council of Europe Publishing, 1998.
Patrin Web
Jounal (www.geocities.com/Paris/5121/).
Symonides,
J., Ed.,The struggle against discrimination, A collection of international
instruments adopted by the United Nations System, UNESCO, Paris, 1996.
Taguieff,
P.-A., La force du préjugé, Gallimard, Paris, 1987.
Xenophobia in
a European context, Mind and human interaction, Vol.9, No.I, University of
Virginia, 2001.
Jegyzetek
|