A romániai civil szféra helyzete
A romániai társadalmi átalakulások egyik legizgalmasabb területe a civil
szféra, különösképpen, a szociális szféra kiépítése, hisz mindkettő új, és
ezeken a területeken hiányoznak a bevált gyakorlatok. Éppen ezért sok alkotó lehetőség van, és mindez kihívást is
jelent.
Románia társadalmából a kommunista diktatúra időszakában teljes egészében
hiányzott a non-profit szféra, a román civil szektor teljes megsemmisülésre
ítéltetett. A társadalmat ellenőrző egyeduralmi párt a civil kezdeményezésnek
egyáltalán nem engedett teret, a szocialista diktatórikus államforma oly
tökéletességre emelkedett, hogy az állami szférán kívül lényegében szinte nem
is létezett más jellegű intézmény. Anélkül, hogy az egykori szocialista Románia
társadalmáról teljes képet próbálnánk adni, megállapíthatjuk: a kommunista
diktatúra közel fél évszázada alatt nemcsak a civil társadalom szűnt meg
létezni, hanem az annak mibenlétére vonatkozó valósághű elképzelések is csaknem
teljesen hiányoztak a közgondolkodásból.
A 89-es fordulat után elindult a társadalomról szóló képzetek, felfogások
átalakulása, ami természetes következménye volt a születő politikai és
gazdasági berendezkedésnek. A nagyon hosszúra sikerült átmenet egyik legjelentősebb
eleme a harmadik szektor megjelenése, amely, mondhatni, a semmiből próbált
létrejönni. Az 1989-es év után lehetőség nyílt rá, hogy a meghirdetett váltás a
gyakorlatban is érvényesülni kezdjen. A társadalomnak, mint organikus egésznek
a részét képező non-profit szféra, követhetetlen gyorsasággal kapott életre és
fejlődött, anélkül, hogy az ennek optimális működését biztosító jogi keret,
intézményes struktúra, valamint gazdasági, vállalkozói háttér megfelelően kiépülhetett
volna.
A 90-es évek után újraalakuló szervezetek tevékenységi területük szerint a
leggyakrabban kulturális, szociális, nevelési, szórakozással vagy sporttal
voltak kapcsolatosak. A szektor másik összetevőjét a gazdasági,
közösségfejlesztő, érdekképviseleti, jogvédelmi szervezetek képezték. Kevésbé
működtek egészségvédelemmel foglalkozó szervezetek. A kelet-európai országokban
az egészségügyi rendszer reformja még nem teljes és az egészségügyi intézmények
jó része az állam által működtetett.
A szociális ellátással kapcsolatos szervezetek jelentős helyet foglalnak el
a non-profit intézmények soraiban, és ez folyamatosan növekszik. Az állami
szociális ellátó rendszer elégtelensége következtében a főként külföldi anyagi
támogatásra szociális jellegű non-profit szervezetek igen fontos hiánypótló
szerepet töltenek be. Ám e szervezetek
helyzete rendkívül nehéz külső (társadalmi - politikai) és belső (szakemberek,
vezetéssel, koordinálással, stb. kapcsolatos ismeretek hiánya) gátló tényezők
együttes hatására.
A non-profit szféra fejlődését elemezve az ország különböző földrajzi
régiói között jelentős különbségek észlelhetők. Erdélyben, a Partiumban és a
Bánságban létezett egy, a kommunista uralom által megszakított hagyomány, amire
építeni lehetett. Ezzel szemben Moldvában és az ország déli részeiben -
leszámítva a fővárost és néhány jelentősebb vidéki központot - a civil
kezdeményezések és a non-profit szféra csaknem a teljes ismeretlenségből
bukkant elő, s mint ilyen, az első években rengeteg gyanakvást ébresztett az
akkori politikai elit képviselőiben is.
Románia területén a non-profit szervezetek nem egyenletesen oszlanak meg.
Megközelítőleg felük a fejlettebb nyugati országrészben csoportosul (Erdély,
Bánság és Körös vidéke). Körülbelül 15% a déli országrészben (Havasalföld és
Olténia) helyezkedik el, és csak 16% keleten (Moldva). A szervezetek 86%-a városokban működik, (ezen belül 52%-a megyeközpontokban található, 17 % a
fővárosban) és csupán az intézmények 14%-a található falun. Bár a
nem-kormányzati szervezetek száma vidéken és a kisebb városokban, az utóbbi
időben fokozatosan nő, elmondhatjuk, hogy a romániai non-profit szektor még
mindig jelentős mértékben nagyvárosi jelenség.[1]
1. táblázat Civil szervezetek
megoszlása történelmi régiónként[2]
|
Történelmi régiók |
Non-profit szervezetek sűrűsége
100 000 főre |
Százalékos eloszlás régiónként |
|
Körösök- Máramaros |
189 |
12 % |
|
Bukarest |
195 |
17 % |
|
Erdély |
168 |
30 % |
|
Bánság |
123 |
7 % |
|
Moldva |
81 |
15 % |
|
Havasalföld |
62 |
11 % |
|
Olténia |
58 |
6 % |
|
Dobrudzsa |
47 |
2 % |
2. táblázat A non-profit
szervezetek száma 1993 és 2000 között [3]
Év
|
Ország
|
Non-profit szervezetek száma |
|
1993 |
Magyarország Románia |
34662 3 000 |
|
1996 |
MagyarországRománia |
45316 12 500 |
|
1997 |
Magyarország Románia |
47 365 15 000 |
|
2000 |
Magyarország Románia |
47 144 23 000 |
1. ábra
A non-profit intézmények sűrűsége történelmi régiónként[4]
(100 000 főre jutó NGO)
A Civil Társadalom Fejlődéséért
Alapítvány adatai szerint tehát, Romániában 1990 -2000 között megközelítőleg 23
000 non-profit szervezetet jegyeztek be. Ezek közül azonban jelen pillanatban
körülbelül 3 000 – 4 000 működik és fejt ki folyamatos tevékenységet, ami alig
több az összes szervezetek 13 százalékánál. Megjegyzendő azonban, hogy még ez
utóbbi adat sem teljesen releváns a romániai civil szféra fejlettségi
szintjének jellemzésére. Számos civil szervezet csak működésének jogi kerete
tekintetében tartozik a non-profit szektorhoz, valójában kereskedelmi
társaságokként, a kliensek befizetéseiből működnek. Amint egy 1997-ben végzett
kutatás[5]feltárta, a civil szervezetek
90% nem rendelkezett világosan körülhatárolt általános céllal, feladatkörrel.
Gyakran előforduló jelenség, hogy a szervezetek a megszerezhető anyagi
támogatások függvényében váltogatják céljaikat.
A fent említett helyzet többtényezős magyarázatot igényel. Először is
összefügg azzal a ténnyel, hogy sok esetben a szervezetet létrehozók nem rendelkeznek
menedzselési ismeretekkel, vagy ha igen, akkor csak minimális szinten. Itt
szükséges hangsúlyoznunk, hogy bár a civil szféra ereje éppen abban rejlik,
hogy a környezetére nyomást bír gyakorolni, és kedvező irányban változtatni
képes a külső tényezőkön, de a civil
szervezetek fejlődésében a belső tényezők sem elhanyagolhatók. Hogy számszerűen
és minőségileg is megvalósulhasson a növekvő tendencia, elsősorban a belső hatékonyság maximalizálása,
annak növelése az első lépés.
A civil szervezetek rendelkezésére álló erőforrások közül a humán erőforrás
a legértékesebb és egyben potenciálisan a leghatékonyabb is. Az emberi gazdálkodással kapcsolatos
ismeretek nagymértékben szerepet játszanak egy szervezet eredményességének
növelésében. Ezek hiánya negatív befolyással van nemcsak a célok elérésére és
megvalósítására, de a szakmai színvonalra is, ami hosszú távon a szervezet
megszűnését is eredményezheti. Éppen ezért kiemelkedő fontosságú annak
tudatosítása, hogy a munkaerővel és
fejlesztésével kapcsolatos kérdések a non-profit szervezetek központi
kérdései. Minden szervezetnek fel kell vállalnia az emberi erőforrás
fejlesztésével kapcsolatos feladatokat, hiszen csak ez által tudja teljesíteni
hosszú távú céljait.
Ennek ellenére tapasztalható, hogy a szervezetek életében, az oktatás,
képzés, tágabb értelemben a személyzetfejlesztés nem minden esetben tölt be
megfelelő fontosságú helyet, e tevékenység szervezeten belüli jelentőségét sok
helyen alábecsülik. Vitathatatlan, hogy a kihívásoknak, a környezeti
változásoknak történő megfelelésre, a szakmai, fejlődés követésére és
irányítására hosszú távon kizárólag akkor lehet esélye egy bármilyen
szervezetnek, ha kellő figyelmet fordít a vezetői és személyi állomány
oktatására, képzésére, a munkavállalók tevékenységével összefüggő ismeretek,
kézségek és jártasságok elsajátíttatására, jelentőségének megfelelően veszi az
emberi erőforrás fejlesztésével kapcsolatos feladatokat.
A
civil szervezetek egyik fő kihívása tehát a saját szakembereinek gyors és
hatékony önképzése, önfejlesztése. Ez azért is lényeges, mert rövid a
felkészülésre fordítható idő, és meglehetősen alacsony a jelenlegi
felkészültségi szint az utóbbi években megjelent forrásokkal kapcsolatosan,
amelyek kiaknázásánál rendkívül fontos az alapos szakmai felkészültség. Kevés
az ezekkel kapcsolatos információ, a szakmai tanácsot adó szakember, nincsenek
megbízható, igénybe vehető leírások és adatbázisok a fejlesztési programok
számára. Mindenesetre biztató jelként vehetjük, hogy Romániában is egyre több regionális,
helyi és nemzetközi konferenciáról, szakemberképzésről, és hasonló jellegű
rendezvényről hallunk.
A másik, valamennyi non-profit szervezet és szakértő számára a leggyakoribb és legnehezebb
kérdés: hogyan lehet stabil
finanszírozási forrást biztosítani. Mivel az állami szféra társadalmi
szerepe egyre csökken, míg a non-profit szervezetek egyre növekednek számban,
méretben és tevékenységük sokrétűségének tekintetében egyaránt, ezért egyre
sürgetőbbé vált az a probléma, hogyan lehetne stabilan finanszírozni és
fenntartani a non-profit kezdeményezéseket.
3. táblázat A
non-profit szervezetek bevételeinek megoszlása és összege (1995) [6]
|
Megnevezés |
Állami
támogatás
|
Magánadomány |
Saját bevételek |
Összesen (millió US $) |
|
27, 1 % |
18, 4 % |
54, 5 % |
1 433 |
|
|
Románia |
10, 8 % |
35, 5 % |
53, 7 % |
1 040 |
Amint az a fenti táblázatból is kiderül, a romániai harmadik szektor
jellegzetessége, hogy az állami támogatás nagyon kis részét tette ki a szervezetek
bevételének. Csak kevés állami szerv kínált közvetlen finanszírozási
lehetőséget, szubvenciót vagy vissza nem térítendő kölcsönt, és az állami
források csak kis számú szervezet számára voltak elérhetők. 1995-ben átlagosan
mindössze 10, 8%-t tettek ki a non-profit szervezetek állami költségvetésből
származó bevételi forrásai, míg ez a százalék Magyarországon 27, 1% volt. Az
adatok alapjául szolgáló felmérés
elvégzésének idején itt már kialakulóban
volt a normatív állami finanszírozások rendszere, s megindult egy nagyon lassú
mozgás az intézmény alapú költségvetési finanszírozás felől a feladat alapú
költségvetési finanszírozás felé.
A tevékenységekhez szükséges anyagi források legnagyobb részét, Románia és
Magyarország esetében egyaránt (53, 7% illetve 54, 5%) a saját bevételeik által
biztosították a szervezetek önmaguk számára. Ide sorolhatjuk az
alaptevékenységből származó bevételeket, a különböző pályázatok során elnyert
összegeket illetve – amennyiben van ilyen- a gazdálkodási tevékenység összes
bevételét. Romániában azonban - Magyarországtól eltérően - saját bevétel
jelentős része külföldi pályázatokból származik, alig létezik önfenntartó
gazdasági tevékenység a civil szférában.
Romániában
a civil szervezetek bevételének 35%-át a magánadományok képezték - egyéni és
főleg különböző szponzoroktól származó adományok. A romániai intézmények
számára potenciálisan a cégektől szerezhető szponzorálás az egyik legnagyobb
anyagi forrás. Ennek viszont erős gátló tényezőjét jelentették a szponzorálási
törvény hiányosságai. Az 1994-ben elfogadott és 1998-ban módosított törvény
lehetővé tette, hogy a cégek saját profitjukból civil szervezetek számára
juttatott adományai legtöbb öt százalékig terjedően mentesüljenek a profitadó
alól. Bár e törvény tényleges hatékonyságáról felmérés nem készült, a Charles
Stuart Mott Alapítvány 2000-es kutatásában meginterjúvolt civil szektorbeli
képviselők szerint a jogszabály nem módosította lényegesen a vállalkozók addig
is igen alacsony adakozó kedvét.[7]
A helyzet ilyetén alakulásához hozzájárult az is, hogy Romániában még igen
fejletlen a nyugati értelemben vett - a jótékony célú adakozást kötelező
erkölcsi normaként gyakorló - vállalkozói kultúra.
Egy másik lényeges vonatkozás, hogy a már említett felmérés szerint 1995-ben a romániai szervezetek bevételének több mint 50%-át a nemzetközi szervezetek biztosították, tehát nagy volt a külföldi támogatásoktól való függőség. Míg 1998-ban a szféra kismértékű anyagi erősödése volt észlelhető, addig 1999-ben, meglepetésszerűen, a szektor akut pénzügyi nehézségekkel küszködött. Mindez olyan nemzetközi támogatások beszüntetése vagy szüneteltetése következtében alakult ki, mint pl. a Democracy Network Program (az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala alapította és finanszírozta, célja a helyi - főként vidéki - non-profit szervezetek támogatása képzésekkel és kisösszegű pályázatokkal, a helyi közösségek, a civil társadalom fejlesztése, a harmadik szektor megerősítése). A romániai non-profit intézményeket komoly anyagi gondok gyengítették. Magyarország már 1995-ben is kevésbé támaszkodott erre a bevételi forrásra (6%), a 2000-es évben mindez 4, 2 %-ra csökkent.
A civil szervezetek együttműködésén alapuló kezdeményezésként dolgozták ki
és fogadták el 2003-ban az a törvénytervezet, amely rendkívül fontos a romániai
civil társadalom számára, hiszen először teremti meg a civil szervezetek
közvetlen - a személyi jövedelemadó meghatározott százalékának átirányításával
történő finanszírozási lehetőségét. A tavalyi évben a jövedelemadó 1%-nak
valamely civil szervezet támogatására fordíthatóságát lehetővé tevő előírás
végül 2%-s formában került be az új Pénzügyi Törvénykönyvbe. Az első
alkalmazási évben a Román Pénzügyminisztérium kimutatása szerint összesen az
adófizető polgárok 4.112.508 új román lejt (RON), azaz 1.128.291 eurót
irányítottak át ezen az úton különféle civil szervezetek számláira. Talán nem
érdektelen információ, hogy a legnagyobb összegeket Bukarest fővároson kívül
(848. 813RON) erdélyi és bánsági megyékben (Kolozs:531.824 RON; Maros:446.732
RON ; Hargita: 200.155 RON, Temes :195.588 RON) gyűjtötték össze.[8]
Kétségtelen, hogy nem elhanyagolható jelentősége van a civil szféra
szempontjából a fent említett törvény bevezetésének. Egy újabb olyan eszköz
került ezzel a harmadik szektor kezébe, amely
számottevő lehetőségeket rejt magában. Azonban e lehetőségek
kihasználása érdekében feltétlenül szükséges a megfelelő felkészültségű
szakemberek jelenléte a szociális szférában is, akik tudják, hogy hogyan lehet
a fent említett szabályok felhasználása által stabilizálni a szervezetek
helyzetét. Ennek alapja elsősorban az intézményekben elvégzendő feladatok
ellátásához szükséges munkavállalói létszám – mennyiségi és minőségi –
biztosítása.
A feszültség, melyet a jelenlegi finanszírozási rendszer és a non-profit
szervezetek azon igénye között alakult ki, hogy lényegesen függetlenebbek
legyenek az adományozóktól, újabb, piaci alapú megoldásokra irányította a figyelmet,
melyeken keresztül a non-profit szervezetek fenn tudják tartani magukat. E
folyamatot ösztönözte a 2000-ben elfogadott non-profit törvény, amely lehetővé
tette a civil szervezeteknek, hogy
kizárólag sajátos céljaikra felhasználható jövedelem megszerzése érdekében
gazdasági tevékenységet folytassanak. Ezek az önfinanszírozó megoldások
tartalmaznak ún. direkt, jövedelemre irányuló tevékenységeket. Növekedik
azoknak non-profit szervezeteknek a száma,
amelyek már otthonosabban
mozognak a piacon, és olyan vállalkozói hozzáállást sajátítottak el, amely a
profit-orientált üzleti életben megszokott. Egyre inkább a jövedelmet hozó
üzletek felé terelődik figyelmük, hogy bevételhez jussanak.
Ez
a hozzáállás azonban nem jellemzi a szervezetek többségét, amelyekről
elmondhatjuk, hogy a ez idáig nem igazán használták ki saját vállalkozói
potenciáljuk adta lehetőségeiket, és így kis mértékben jutottak önálló
bevételhez. A saját bevételek alacsony hányadát képezik a vállalkozásokból
befolyt összegek. Ez magyarázható egyrészt a szervezeti, ezen belül az emberi
erőforrások hiányával másrészt azzal, hogy nincsenek mindig tisztában a
lehetőségeikkel, esetleg befolyásolhatja őket a pusztán piaci alapú
megközelítésektől való idegenkedés.
Végül, de nem utolsó sorban szükséges kiemelnünk, hogy a civil szervezetek társadalomépítő
potenciáljának alakulásában igen lényeges szerepet töltenek be az önkormányzatokkal fenntartott kapcsolataik.
Az önkormányzatok és a non-profit szervezetek kapcsolatépítése általában hosszú
folyamat, amelynek célja lehetőséget teremteni a non-profit szervezeteknek
arra, hogy részt vegyenek a helyi közösséget érintő önkormányzati döntések
előkészítésében, azok végrehajtásának ellenőrzésében, illetve biztosítani a
közreműködést a helyi közszolgáltatásokban, és - természetesen nem utolsósorban
- megteremteni a folyamatos finanszírozási forrást, mely a szervezetek
lételemét jelenti.
Az önkormányzatot saját legitimációjának megerősítése és a lakosságnak
nyújtott közszolgáltatások hatékonyabb és eredményesebb biztosítása vezeti. A
stabil és kölcsönösen előnyös partneri kapcsolat kialakulása azonban általában
évek munkájának a gyümölcse. A civil szektor sokszínűségének következtében
minden szervezetet más-más célok és feladatok vezérelnek. A helyi önkormányzatokkal
való kapcsolatépítés igényét és mértékét ez is jelentősen befolyásolja.
Az önkormányzatok és a non-profit szervezetek szerződéses együttműködésének
előfeltétele a partneri viszony kialakítása. A gyakorlat azt mutatja, hogy a
non-profit szervezeteknek gyakorta évek kitartó munkájával kell bizonyítaniuk
az önkormányzatoknak, mielőtt azok hajlandók szerződést kötni velük. Mára
azonban egyre inkább elmondható, hogy az önkormányzatok és más költségvetési
szervek kezdik felismerni, hogy esetükben hatékonyabb, ha ők csak a
szolgáltatás szervezőjeként tevékenykednek, és a szolgáltatással külső
szervezetek bíznak meg. A helyi feladatok megosztása vagy átadása érdekében
2000- re a települések 20 %-a, 632 önkormányzat kötött szerződést non-profit
szervezetekkel, 1500 esetben nyújtottak anyagi és 2700 szervezet kapott
természetbeni támogatást - ez utóbbi egyik legelterjedtebb formája -a szektor
számára nagyon fontos – ingyenes ingatlan használat.[9]
A városi, fővárosi, kerületi önkormányzatok többségében a 2000–es évre
kialakult a helyhatósági szféra és a non-profit szektor intézményes
együttműködésének valamilyen formája.
E folyamatot elősegítette az országos állami-politikai döntéshozók civil
szférához való viszonyulásában részben az európai integrációs követelmények
nyomása alatt bekövetkezett fokozatos kedvező irányú elmozdulás A kormány és a
civil társadalom közötti együttműködés a Victor Ciorbea által vezetett kormány
kezdeményezésére kezdett kialakulni, és ugyancsak az általa vezetett kormány
vetette fel a non-profit törvény megváltoztatásának szükségességét, amely a
2000-ben elfogadott és 2005-ben módosított új jogi szabályozásban
konkretizálódott. Meg kell jegyeznünk, hogy bár 2000-ig nem volt megfelelő
törvényes keret az együttműködésre, számtalan esetben valamely non-profit
intézmény ingyen, vagy kedvezményes bér ellenében használhatott önkormányzat
tulajdonában lévő ingatlant, s esetenként más természetbeni illetve anyagi
támogatást is kaptak.
A civil szervezetek az önfenntartáshoz szükséges gazdasági stabilitást
várják a szerződéses viszony létrejöttével, ez nemcsak állandó bevételi forrást
jelent, hanem a szervezet állandóságát is képes biztosítani, egzisztenciális
biztonságot nyújtani a szervezetben dolgozóknak. Ugyanis a szervezetek döntő
többségének még ma is az a gondja, hogyan tudja a minimális működési költségeket és a folyamatos foglalkoztatáshoz szükséges bérköltséget előteremteni. A
pályázati forma ma már erre nem alkalmas, kiépült szervezetek esetében
lehetetlen a napról-napra élés stratégiáját követni.
A civil szervezetek többsége a helyi szinten jelentkező szükségletek
kielégítése céljából jön létre, és sok esetben olyan szakembereket tömörít,
akik képesek kezelni a problémákat. E személyek bevonása a tanácsadó
testületekbe vagy a helyi konzorciumokba, részvételük a tervezésben, a döntések
végrehajtásában, valamint az ellenőrzésben, meghatározó eleme lehet egy
település vagy régió közép- és hosszú távú fejlődésének. Természetesen a civil
szféra és az önkormányzat együttműködése ennél sokkal többet jelent,
általánosan úgy fogalmazhatunk, hogy a két szektor helyi szintű
„összehozása" jelentős erőforrásokat mozgósíthat, amelyek megfelelő
viszonyrendszerben valós fejlődési lehetőséget biztosíthatnak településeinknek.
Az önkormányzati és a civil szektorok együttműködésének több gyakorlati
megnyilvánulása létezik, lássuk a legfontosabbat: a partnerségben szervezett
programokat, projekteket. Ezek azok a projektek, amelyek végrehajtására jó
eséllyel lehet pályázni költségvetésen kívüli vissza nem térítendő
támogatásokat. A potenciális támogatók elvárják, hogy a finanszírozandó
projektek bizonyíthatóan bírják a helyi közösség, illetve az
adminisztráció/önkormányzat támogatását. Előnyben részesítik azokat a
projekteket, amelyeknél garanciát látnak a közös döntéshozás és a közös
menedzsment elvének érvényesülésére. Ennek legjobb technikai megoldása a helyi
projekt-konzorcium létrehozása, amelyben részt vesznek az önkormányzat, a civil
szervezetek és a vállalkozói szféra képviselői.
Másrészt, a civil szervezetek és a helyi hatalom közötti jó kapcsolat nem
elhanyagolható politikai tõkéhez juttathatja az önkormányzat
vezetőségét, mivel sikeres együttműködés esetén megsokszorozódhat az
önkormányzat problémamegoldó potenciálja, új, költségvetésen kívüli forrásokat
szerezhetnek meg, megnő a rendelkezésre álló humánpotenciál. Ez érezhetően
javítja a tisztségviselők megítélését. Ugyanakkor a bizalmi viszony mélyítése
érdekében az önkormányzat is nyújthat baráti jobbot a civil szférának,
kihasználva ennek érdekében az amúgy erősen korlátozott helyi autonómia
nyújtotta lehetőségeket.
Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy Romániában a korábbi rendszertől
örökölt gazdasági–politikai feltételek és közösségi-mentalitásbeli sajátosságok
nagymértékben közrejátszanak a civil szféra és azon belül a non-profit szektor
viszonylagos lemaradásában. A fejlődés
folyamata azonban itt is kimutathatóan elindult.
A
civil szektor kezdi felismerni, hogy a non-profit szervezetek vezetése,
fenntartása olyan, sokoldalúan képzett szakembereket kíván, akik a
társadalomtudományok mellet az informatika, a szervezetfejlesztés, a
menedzselés stb. területein is jártasak. E felismerések bizonyítékaként
könyvelhető el, hogy egyre több azon képzések, rendezvények száma, amelyek a
hatékony foglalkoztatás megteremtésének feltételeivel, az emberi erőforrás –
gazdálkodás, a szakmai színvonal növelésének kérdéseivel foglalkoznak.
Mindez
arra enged következtetni, hogy csupán idő kérdése, mikor ér el a romániai civil
szféra arra a szintre, hogy önmagát nyomatékosan képviselve hathatósan
befolyásolni tudja a romániai társadalom kedvező irányú alakulását az Európai
Unióhoz való csatlakozás perspektívájában.